Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
6 ÉSZAKMAC TARORSZÄG Vasárnap, 1968. január 7, MAR DEL PLATA A világ leggyorsabban fejlődő városa A londoni BBC a hatvanas évek elején ankétot rendezett, amely azzal a meglepő eredménnyel végződött, hogy a világ leggyorsabban fejlődő városa nem Tokió, sem Sao Paulo vagy Los Angeles, hanem a dél-atlanti-óccán partján fekvő argentin fürdő- váios: Mar del Plata. Magyarul azt jelenti a neve, hogy ezüst tenger. Ámbár a tenger inkább kék, vagy zöld. de a név nagyon szép Még szebb az az epitheton ornans, amelyet jóval később a propaganda rögzített a köztudatba: Mar del Plata „az Atlantimunkások, halászok. A tengerparton szállodák épültek s gazdag magánemberek villái. Épült egy kis rulettkaszinó is a tehetős kevesek szórakozására. Minden jel arra mutatott, hogy Mar del Plata is óriási területével és sok kilométeres tengerpartja puha, fehér homokszőnyegével egyike lesz ama csendes fürdővárosoknak. ahol a nyaralók élvezhetik t napot, a vizet, kipihenhetik magukat s némi kis pénzt ■'s • veszthetnek a kaszinóban természetesen a nyerés csalfa reményében, így ment ez sokáig. los keresztmetszete az argentin társadalomnak. Minden osztály és réteg képviselve van: gazdagok és szegények, nagytőkések , és ipari munkások. Ez már Perón reformjának, a fizetett szabadságnak, és az aguinaldu-nak, a januári dupla fizetésnek a következménye Végiére a munkások sem maradhatnak ki a tömegőrületté fajult szerencse- hajhászásból. nekik is joguk van nehezen megkeresett, kevés pénzüket otthagyni a zöld asztalon. OU is hagyják. Majdnem mindenki otthagyja. A kaszinó mindennap kisebbA strand, a kaszinó és a Provincia! szálloda. óceán gyöngye”. (Perla del Atlántic.o.) Ez kissé romantikusan hangzik, mégis igaz. Mert Mar del Plata úgy ragyog és villog ki a tengerparti fürdőhelyek közül, mint a teklák halmazából az igazgyöngy. Jóformán minden hagyomány nélküli, vadonatúj s folyton újuló, egyszerre modern és meseszerű város. Fejlődése és növekedése pedig — amit éppen legfontosabb szakaszában volt módomban figyelemmel kísérni, minden túlzás nélkül szédületesnek és kápráztatönak mondható.' Missziós leiepek heben... A város története rövid. Területén egykor indián törzsek tanyáztak. A jezsuiták, akik köztársaságot létesítettek Pa- raguayban s Argentína északi részén, a jelenlegi Misiones tartományban is eredményesen terjesztették a hitet és a civilizációt, ezen ,a vidéken is megpróbálkoztak a térítéssel már a XVIII. század végén. Évtizedekig bajlódtak a szegény indiánokkal, akik azonban a szentnek sem akarták a keresztvíz alá hajtani fejüket. Végül is az atyák, látva, hogy nem boldogulnak velük, to- vábbálltak. Emléküket már csak a Sierra de los Padres (Az Atyák hegylánca) őrzi, a tengerparttal párhuzamosan vonuló, helyenként sziklás, szelíd lankájú hegy. illetve dombláne egyik részének a neve. Itt a jezsuita missziós telepek helyén létesült jóval később a XIX. század vége felé a város. Maga a város mintegy másfél kilométernyire a tengerparttól épült, ahonnan párhuzamos utcák vezettek a part felé. Szerencsére a város alapításával egyidejűleg nyílt meg a Buenos Aires és Mar del Plata közötti 400 kilométeres vasútvonal, ami megkönnyítette a szállítást, építkezést s persze a nyaralni akarók utazását is. A fejlődés eleinte lassú volt. A tulajdonképpeni városba;’ —. kezdetben községben — kisemberek telepedtek Kiég, kisiparosok, kereskedők, Az állam később elhatározta, hogy óriás kaszinót épít a nagy tömegek, és ikerépületként egy nagyon modern és méregdrága luxusszállodát a gazdagok számára. Ez az elhatározás és a hírverés lázba hozta a vállalkozókat és üzletembereket Á kaszinó • A kaszinó a Provincial szállodával egyszerre, 1938 decemberében nyílt meg s túlpntúl beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Én először 1947-ben voltam Mar del Platán. Akkor a városnak harmincezer állandó lakosa volt, de több mint félmillió ember nyaralt benne, tolongott az utcákon, lepte el a kávéházakat, bárokat, éttermeket s szorongott a remek strandok homokján egymáshoz prése- lődve, mint a szardíniák. De a víznek és napnak itt csupán mellérendelt szerepe van. A szegény Atlanti-óceánnak és a napnak az a szerencséje, hogy a kaszinó csak délután ötkor nyit. Addig valahogy agyon kell ütni az időt. A kaszinó a tenger partján feleszik, s bátran nevezhető a város szívének is. Ez a szív látja el vérkeringéssel. -Ha megszűnne dobogni, a város fejlődése nyomban megállna. A kaszinó vörös téglás, tömör, háromemeletes, nagyon hosz- sfcú épület. Maga a kaszinó az első emeletet foglalja el, a többi emeleteken hangverseny- s kiállítási termek s hivatali helyiségek vannak. A kaszinó több mint száz méter hosszú, óriási terem, állítólag a világ legnagyobb kaszinója. Egyszer kíváncsiságból megszámoltam a játékasztalokat: hatvanig jutottam a számolásban. Egy-egy asztal körülbelül tíz méter hosszú,' középen a szerencsekerék s két oldalán (mert csak állva lehet , játszani), hozzávetőleg kétszáz ember nyomakodik, lökdösi egymást, hogy a „vesztőhelyre” furakodjék s lerakja kedvenc számaira a zsetonokat. Telt ház esetén, ami nyáron elég gyakori, tízezer ember is játszik egyszerre s majdnem tízezer ember veszít. Ez szabály, amelyet csak megerősítenek a nyerés ritka kivételei. A kaszinó közönsége (a külföldieket nem számítva) porw nagyobb tragédiák színhelye, de a hivatalos kimutatások csupán arról .számolnak be, hogy mennyi volt a tiszta nyereség. ÖiöklaSiásos utcák De ezek a tragédiák nem veszik el a város kedvét. Mar del Plata vidám város, az a rendeltetése, hogy örömet adjon és szórakozást nyújtson a nyaralók százezreinek. Igaz, hogy a kaszinó drága mulatság, de megnézni minden évben a nemzetközi filmfesztivált és sakkversenyt, moziba, színházba, hangversenyre, mulatóba menni, labdarúgó-mérkőzést nézni, teniszezni, esetleg golfozni — aránylag nem kerül sokba. De ingyen lehet fürdeni, napozni, halászni, ácsorogni a Váci utcának megfelelő San Martin utca pazar kirakatai előtt s persze sétálni. A város álomszerűén szép s elképesztően modern, de rohamos növekedése nem tud lépést tartani a még rohamosabban növekvő forgalommal. Hogyan lehetne ezt a problémát megoldani? Az ötvenes évek közepén egy helyi és külföldi tőkével dolgozó kon- zorciunl elkezdett öröklakásokat építeni s egyidejűleg minden ellenállást elsöprő, félelmetes propagandával igyekezett belevésni a köztudatba azt az egyszerű igazságot, hogy Argentínában csak az az ember lehet boldog, akinek öröklakása van Mar del, Platán. A házak úgy nőttek ki a földből, mint a fák. csak sokkal gyorsabban. Az emberek (már akiknek pénzük volt) úgy vették az öröklakásokat, mint a cukrot. A konzorcium rekordidő alatt felépítette Dél- Amerika legmodernebb útját, a majdnem egy. kilométer hosszú Avenida Colont két oldalán 12—14 emeletes palotákkal. De épített, s most is épít új utcákat, tereket a hozzájuk tartozó utakkal a parkokkal, s eladott több mint hatezer öröklakást. A város olyan, mint egy mesebeli fiatal óriás, amelyet senki sem állíthat meg növekedésében. De — töprengtem akkor — mije hiányzik ahhoz, hogy igazi világváros legyen? Quo u-íjtie landein? öt év múlva megtudtam. Énn.vi idő után a múlt évben Argentínába látogattam, s egy hét végén elmentem Mar del Piatára. Június volt, tehát tél, amikor a kaszinó csak a hét hí rom utolsó napján nyit ki. öt-hatezer turista lézengett a városban, s a nap különböző szakáiban a rulettasztalok mellett. Eltekintve néhány szállodától és étteremtől, minden zárva volt a tengerpart í.''/nyéké:;. Mar del Plata oi csendes és kihalt volt, nut e;:y kiürített város. (Az állandó lakosok a parttól távol laknak.) Az Avenida Co- lonon egyetlen élő lelket nem láttam. De megpillantottam a felhőkarcolókat. Az Av. Co- lonon egy 35, az Av. Luron egy 30 emeleteset, s a város különböző pontjain legalább húsz 25 emeletesét. (Ezek az alacsonyan gomolygó felhőket karcolják.) S épülőben voll egy 40 emeletes felhőkarcoló is . .. Cicerónak CatiIlmához intézett kérdése jutott eszembe Quo usque tandem? Meddig? Mar del Platán, úgy látszik, érvényét vesztette az a közismert szabály, hogy a fák nem nőnek az égig. Jelenleg kétmillió ember nyaral Mar del Platán s nyáron minden percben „másfél” autó érkezik a városba, nem szólva a vonatokon, autóbuszokon s repülőgépeken érkező nyaralók tömegeiről. De mi lesz, ha percenként tíz autó fog érkezni s nem két-, hanem négymillió nyaraló rohamozza meg a várost? Nem lesz semmi baj. Majd épül a mostani ezerkétszázhoz újabb ezer szálloda, újabb ötezer penzió újabb tízezer öröklakás, újabb húsz felhőkarcoló, újabb... Az se különösebb gond, ha a „világ legnagyobb kaszinója” szűknek bizonyul. Majd felépítik a világ „legeslegna- gyobb” kaszinóját mindhárom emeletén tízezer embert befogadó játékteremmel. Aki veszít az első emeleten, szerencsét próbál a másodikon, azután a harmadikon s ha ott elveszti utolsó pesoját, akkor búsan és letörve leballag, esetleg a gyorsaság kedvéért kiugrik a nyitott ablakon. Az ilyen tragédiák elszomorítóak, de azért a föld tovább forog keserű levében éppúgy, mint a szerencsekerék a kaszinóban s Mar del Plata sem áll meg egy pillanatra som minden világrekordot megdöntő fejlődésében. Vér Andor Csohány Kálmán litográfiája. Számolunk... ♦♦♦♦♦♦ őst, az új esztendő első napjaiban igazán elmondhatjuk magunkról, hogy számoló nemzet lettünk. Számolnak a gyárigazgatók, a főkönyvelők, a főmérnökök, a közgazdászok, mindenféle vezetők és mindenféle emberek. Számolunk a munkahelyen és számolunk otthon, is. Elmondok egy ilyen kis számolási esetet. Feleségem tegnap este meginvitált, hogy végezzük el a szokásos heti nagyobb bevásárlást öttagú családom részére. Eddig az én szerepem az ilyen bevásárlások során általában az volt, hogy hazacipeljem a. meglömött szatyrot. Tegnap is eme „funkcióm” teljesítésének tudatában indultam el az önkiszolgáló nagyboltba, ahol nejem a korábbi gyakorlat és a mindenkori szükséglet szerint szedte le a polcokról a háztartásból éppen hiányzó árucikkeket. Megtelt a szatyor, éppen olyan nehéz volt, mint máskor és a régiekhez hasonló számlát fizettünk, egészen pontosan: 270 forintot. Mit vásároltunk? Lisztet, cukrot, kolbászárut, tejfölt, sajtot és tisztálkodó szereket. Hangsúlyozom: ugyanolyan árucikkeket, mint máskor. A boltból kilépve nejem csendesen megszólalt: — Na, most megnézzük, mit hozott az új mechanizmus. Otthon számolunk. Helyeseltem és otthon magam is kíváncsian kezdtem hozzá a tételek felírásához két oszlopban. Egyik oszlopba írtam a régi árakat, másikba az újakat. Végül összeadás mindkét oszlop alatt, majd. a két végösszeg összehasonlítása következett. Őszintén mondom: nem akartam hinni se a matematikai tudásomnak, se a szememnek. A végösszeg pontosan 13 forint és 50 fillér pluszt mutatott a javunkra. Azaz: a megvásárolt áruk új árai ennyivel kevesebb végösszeget mutattak, tehát: 13 forint 50 fillért megtakarítottunk! Gyorsan azt is kiszámítottam, hogy ez a kifizetett számla összegének kereken öt százaléka. Mondjam? Mondom! Az új gazdasági, mechanizmus bevezetése után, a több, mint 150 000 árucikk árának rendezése következtében öt százalékkal olcsóbban vásároltunk be! Persze: nincs szándékomban ezt a kis számvetést eltúlozni. Tudom, hogy vannak portékák, amelyeket ezután meglehetősen borsos áron szerezhetek be. De ... és ez a legfontosabb tényező: azok az árucikkek, köztük élelmiszerek is, amelyekre, mindennap szükségünk van és szükségünk lesz — általában olcsóbbak lettek. És úgy vélem, hogy a megtakarított öt százalék, amely ebben az esetben csak 13 forint 50 fillér — végeredményben nem lehet közömbös számomra, miként — gondolom — mások számára se az. s folytatni, kell a számolást az üzemekben, 'gyárakJHj ban, intézményekben is, mégpedig mindig azt kutatva: mi mennyibe kerül? Mi a drágább és mi az olcsóbb — a termelésben, a javak, az árucikkek előállításában is! Mert ha a termelésben is felkutatjuk, kiszámítjuk az olcsóbb megoldásokat, a. javak, közszükségleti cikkek előállításának olcsóbb módjait, akkor, joggal remélhetjük, hogy az új gazdasági mechanizmus során a következő években egy-egy bevásárlás után még kedvezőbb végösszegeket adhatnak össze a fogyasztók. (sz. j.) Ilyen lesz a budapesti METRO alloniasa, a Dlaha Lujza terén.
