Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-09 / 291. szám
2 ESZ A KM AGY AROUSE AO Szombat, 1967. december ft. Hatvanezer ember hajlék nélkül Több műit hatvanezer ember ív.. «Út hajlék nélkül a november 30-i debiiri földrengés után — jelentette be nyilatkozatában dr. Rehák László, a Jugoszláv Szocialista Szövetség Végrehajtó Bizottságának tagja. A hajléktalanok ilyen nagy száma annak a következménye, hogy az elemi csapás nem csupán Debart és környékét sújtotta, hanem Befejeződött a romín parikon íerencia Bukarestben csütörtök >n délután befejezte munkáját a Román Kommunista Párt országos kcrferer.rlúja. A záró- ülés n egyhangúlag magsza- vazott határozattal jóváhagyták a népgazdaság vezetésének és tervezésének javításáról szóló irányelveket, valamint az ország közigazgatás! területi átszervezésének alapelveit. Módosították a párt szervezeti Szabályzatát, kihagyva by'öle azt a r~u‘ -f amely kizárta az állandó elfoglaltságot igénylő párt- és Külpolitikai helyzetkép .« j állami funkciók párhuzamos betöltését. Ezt — mint ismeretes — az tette szükségessé, hogy Ceausescut, a párt főtitkárát, az Államtanács .elnökévé jelölték. Végül elhatározta a konferencia, hogy a közigazgatási átszervezés folytán a párt szervezeti felépítésében szükséges változásoknak megfelelően, további módosításokat dolgoznak ki a párt alapokmányában, s ezeket a legközelebbi kongresszus elé terjesztik. Fümj e^v/et C v Elhelyezlek dr. Míinnich Ferenc hamvait A dr. Münaiích Ferenc hamvait tartalmazó urnát pénteken délutálj a családtagok jelenlétében helyezték el a Kerepesi temetőben, a munkás- mozgalom . nagy halottainak emlőkét megörökítő Panteonban levő mauzóleum földszinti termében. Az ünnepélyes szertartáson a családtagokon kívül részt vett Fehér Lajos, I az MSZMP Politikai Bizottsá- ’ gának tagja, a konnány el- I nökhelyettese. Hullai Árpád, j az MSZMP KB titkára Tömpe István, az MSZMP KB tagja, a Rádió és Televízió elnöke, Tóth Mátyás, a KB osztályvezetője, Benkei András, az MSZMP KB tagja, belügyminiszter, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, Szerényi Sándor, a pártfőiskola nyugdíjas igazgatója. Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, és Sós György rendör- vezérőmagy, a budapesti rendőrfőkapitányság vezetője. Nem várok holnapig Az új magyar filmet Komlói János novellája alapján Kormos Gyula rendezte. A fiatal rendezőt nem ismerjük közelebbről, eddigi munkássága még nem közklncs. Annál ismeretesebb a Komlósé, s úgy tűnik, az új műre ő nyomta rá letörölhetetlen festékkel a cégbélyegzőt. Komlós alapvetően groteszk karcolatai közismertek az. újságolvasók előtt, a televízió nézői meg sajátos hangvételű, éles, szatirikus kommentárjai alapján ismerik. Valamiféle nagyon is egyéni ízű publicisztikai tevékenység az, amit Komlós János művel, s az esetek nagy többségében igen ' jót. Korábrével találkozunk, amikor tilos, kispolgári csökevény volt a csók, de volt tízperces mozgalom. A publicisztikai mondanivaló és a burleszk nyelve nem. fedte egymást. Vannak témák, amelyekről nem lehet bur- leszkben szólni még akkor sem, ha e tiszteletre méltó műfaj legjobb hajdani művelőinek — más szituációkban biztos sikert ígérő — jól ismert fogásaival találkozunk is. A burleszk-külső sem jogosíthat fel, a groteszk teremtésének célzata sem adhat okot a tiszteletlenség határáig elmenő karikirozásra. olyan visszatetszést keltő és véget érni nem akaró képsorok teremtésére, mint az operaszínpadon keresgélő gyári papírfigurák göre- gábori ténfergése. Kormos Gyula fiatal rendeban egyszer, már filmnyelven is megkísérelt sajátos groteszk publicisztikát teremteni. Első filmjével a filmalkotó Komlós messze elmaradt a glosszaíró, tv-kommentátor Komlós mögött. mintegy bizonyítva, amit filmje címében állított: Minden kezdet nehéz. Most újra filmmel jelentkezett \Kormos Gyula rendezésében került elénk a Nem várok holnapig, amely eredetileg a Tíz perc az nagy idő címmel indult, de közben — bizonyára a táncdal- fesztiváli siker hatására — a népszerű sláger közönséghivo- gató címével került vászonra. Fájó szívvel kell leírni: az új filmvígiáték törést jelent a magyar filmművészet örvendetesen felfelé ívelő pályáján. Nem is kicsit.’ A groteszk publicisztika jobban bírja a napilapok dőlt betűkkel szedett sorait.- meg a kamera előtti, kicsit tétova előadásmódot. Ez a film ezt bizonyítja. Miről szól ez a komlósi publicisztika? Mai fiatal szerelmespár elégedetlenkedik, mert nincs egy zug a nagy fővárosban, ahol szerelmük beteljesülhetne, szállodába nem mehetnek, a bekésnek ígérkező köí.csönlakást a filmesek dúlják fel. a fiataloknak tervezett. lakások és egyéb, szerelmeskedésre alkalmas létesítmények bosszantó lassúsággal épülnek, pedig o leányzó már nem akar várni holnapig, s mire valahogy megoldódnak hazánk lakásgondjai, a filmbeli szerelmespár 70 esztendős lesz. Persze, régebben sem volt. jobb, kár a fiataloknak türelmetlenkedni. Ezt bizonyítja a film három epizóddal, három burlcszkkel. Az első a ferenejózsefi békeidőt Idézi, amikor szintén nem lehettek egymáséi a fiatalok, mert kitört az első világháború, a Búkat behívták. A második 1940-ben játszódik. amikor volt ugyan garniszálló egy szál törülközővel szaladgáló hölgyl- kével, de volt . könyvégetés, meg mils égetés is (így beszél a film néhány millió ember krematóriumban végződő tragédiájáról!), és volt egyszerű tömeggyllkos. aki előtt később mindenki hajbókolt. Végül a harmadik enizóHban a másfél évtized előtti világ görbe tűkzőnek nem sikerült a bemutatkozás. A már-már teljesen öncélú burieszfc-jelenetsorok- ban megszakadt a szerzői publicisztika amúgy is férepamut- szerű szála, s a néző bosszankodva hagyta el a mozit, mert nem tudta biztosra kitapintani az alkotói szándékot, mert a csalóka és a film témájától idegen slágereimet oktalannak érezte (még akkor is, ha a divatos énekesnő néhány percre feltűnik a film elején és el- énekli a dalt, meg később a sláger katonazenére átköltött változatát is halljuk); mert a szerepeket méltatlannak találta, s mert nemcsak a főszereplő kislány volt türelmetlen és nem akart várni holnapig, hanem a film alkotói is. Pedig ezzel a filmmel igazán várhattak volna. Benedek Miklós Szovjet javaslat A Szovjetunió pénteken kérte; a lehető legrövidebb időn belül hívják össze a Biztonsági Tanácsot, hogy megvizsgálják a Szuezi-csatoma övezetében működő ENSZ- megfigyelők létszámának bővítéséről szóló szovjet határozat- tervezetet A határozat-tervezet javasolja a Szuezi-csatorna térségében működő ENSZ-megfi- gyelők ’“»számának 90 főre emelését Az Arali-íc'lszigcten, Jemenben változatlanul dörögnek a fegyverek, de az ellentmondó jelentések nyo- j mán nem lehet világosan meg- í állapítani, kinek a javára bil- I len a napok óta folyó harcok j mérlege. Az mindenesetre I kétségtelennek látszik, hogy a | köztársasági erőik soraiban nincs meg a teljes egység, míg a velük szembenálló ki- rálypártiakat külső erők is támogatják. A pénteki A1 Ah- ram című kairói lap arról írt, hogy a CIA keze alaposan benne van a zavargásokban, az amerikai kémszervezet bérelte fel azokat a zsoldosoikat, akik a királypártiak soraiban harcolnak. Az elfogott zsoldosok közül pénteken hatot Szanaa főterén nyilvánosan kivégezték. A megelőző bírósági tárgyalás során beismerték, hogy pénzt, aranyat és nehézfegyveredet kaptak külföldről | Hí tinóiból de a dél-vietnami rezsim székhelyéről, Saigonból is arról számolnak be, hogy az utóbbi időben fokozódtak az amerikai megszálló csapatok veszteségei Dél-Viefcnamban. A Mekong deltájában és a központi fennsíkon a partizánok megakadályozták az amerikai parancsnokság által előkészített nagyszabású támadó hadműveletet. Csupán egyetlen napon, december '4-én több mint ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. A VDK felett is növekszenek az amerikai légierők veszteségei. A Pravda tudósítója ezzel kap« ■ csolatban idézi az elfogott: amerikai gépek pilótáinak vallomását: ilyen erős légvédelemmel még nem találkoztak; Különösen figyelemreméltó az a washingtoni beismerés, hogy az utóbbi időben a VDK rakéta-alakulatainak száma jelentősen megnövekedett, és ezekkel a szovjet eredetű rakéták:; kai lőtték le az amerikai gél pék jelentős részét , \ I A madridi tömegtítotehN I seknek növekvő figyelmet szentel a vilássa j tó. Eltérően a korábbá hónapok nagyszabású politikai megmozdulásaitól, amelyek a munkásnegyedekben kezdődé tek, a jelenlegi demonstrációk középpontja a madridi egyetem. A diákok sorozatosan tüntetnek a rendőri önkény és a letartóztatások ellen. A tüntetés-sorozatra, amely hétfőn, Franco 75. születésnapján kezdődött a hatóságok fokozódó terrorral válaszolnak. A legutóbbi letartóztatottak között van a világhírű spanyol költő, Fred éri co Garcia Lorca unokahúga, Isabel Garda Lorca is. Adámnuk hívták A miénk, cie isri Charlie Parker, a világhírű néger dzsesszzenész „fésületlen” magatartása, öuemésztő életmódja egy nemzedék példaképévé vált. Aztán, amikor a kábítószer gyorsan ölő mérge elpusztította a nagyszerű zenészt, az amerikai Ifjúság űj példaképek után kutatott. A követésre érdemes „fejek” többnyire a művészek soraiban születtek meg, elsősorban a dzsesszmuzsika világában. Charlie Parker eletmotívumai helyet kaplak a legújabb amerikai filmben is; Adam Johnson önmaga és a világ ellen lázadó néger dzsessztrombitá- sa kortársi életérzéseket sűrít magába. Adam Johnson figurájában egykor élt, vagy most is élő néger művészek élethelyzetei munkálnak. Megfogalmazódik a négereknek a mindennapos földi paradicsomból történő kiűzetése, északon és délen egyaránt. A hivatalos Amerika azt mondja, hogy ha előfordulnak is faji villongások, ezeknek színtere zömében dél, az északi négerek dolgoznak, sok pénzt keresnek és nagyon jól élnek. Nos, Les Pine és Tina Rome forgatókönyvírók annak adnak hangot filmjükben, hogy a négerek északon is kiszolgáltatottak, s a fajgyűlölet ott is ugyanúgy dúl, mint délen, a különbség annyi, hogy a négerek bizonyos művészeti ágazatok utolérhetetlen képviselői, s jól megfizetett állások- hßz is juthatnak. Ám az a művész, aki ad önnön rangjára, s van emberi tartósa is. a háborús neurózistól és fajüldözéstől fertőzött „gazdag” Amerikában akkor sem képes önmagát megtalálni, ha maximális Jólét veszi körül. Adam Johnson (Sammy Davis alakítja utolérhetetlen játékkal) az üvöltő nemzedék jellegzetes képviselője, de sajnos, lázadása nagyon is pasz- szív, nagyon is önemésztő. A Leon Penn rendezte filmben Sammy Davison kívül további nagy nevelj vonulnak fel: Loüis Armstrong, s a fiatal Frank Sinatra, továbbá a világhíres néger színésznő. Cicely Tyson. A filmben a dzsesszmtizsika híres „tanárán”, Benny Carteren kívül több amerilcai zeneszerző művei hangzanak el. Élményt, jelentő számok ezek a film nemes cselekményanyagán kívül is. Kár, hogy a komoly társadalmi igénnyel megrajzolt film történése helyenként szén timen talizmusba torkollik. (P—1) M iénk. Magától értetődően, mint a legtermészetesebbet mondjuk ezt, már mintegy két évtizede. Miénk a föld kincse, miénk a gyár és mindaz, ami a munkás és a gép’ közös fáradságából születik. Miénk, tehát nemcsak az enyém, a tiéd, vagy az övé, hanem mindannyiunké. Nem úgy értelmezzük ezt, ahogy a régi hanglemezreklám tette, nem mondjuk senkinek, hogy saját gyára, vigye haza. Mindössze annyit mondunk, hogy nálunk nincs tőkés, nincs kizsákmányoló, aki zsebre vágná, ami bennünket illet. Hanem a nemzet kincsei, s ezek gyarapodása 10 millió ember javat szolgáljál:. Tudjuk ezt régen eszünkkel, s ki tagadná, szívünkkel is érezzük. Hiszen mivel magyaráznánk másként a szocialista brigádok önfeláldozó, lelkes munkáját, s mivel azt a soksok többletet, amelyet az emberek oly szívesen, olyan lelkesedéssel adnak a köz javára. Csakis azzal, hogy magunknak, csakis azzal, hogy mindannyiunkért tesszük, amit teszünk. De míg ezt belátjuk értelmünkkel és érzelmeinkkel is, mellette sok minden homá- I lyos, sok minden tisztázatlan I marad. Mert más, amit tu- | dunk és érzünk, megint más, ■amit mindennapjaink igazolni látszanak. Más, mivel a közös cél, s a.közös sikerek kézzelfogható öröme csak nagyon bonyolultan, nagyon közvetve kerül vissza hozzánk. Pontosabban került. Amíg minden gyár, minden kis műhely egy- egy apró sejtje volt a nagy egésznek. S a sok részlet összhangja, vagy ellentmondásai ezernyi szálban összefutva adták ki a végeredményt, tőlünk nagyon távol, szemünkkel alig láthatóan. , Ami siketült itt, elrontották máshol és fordítva. A sikert és a kudarcot egy hatalmas üstben összekevertük, s csaknem egyenlő adag jutott belőle mindenkinek, érdemesnek, érdemtelennek egyaránt. Ez lassan oda vezetett, hogy kezdett elszürkülni a miénk tgázl tartalma, kezdtünk eltávolodni attól, hogy ami a miénk, azért tenni Is kell valamit, mégpedig pontosan ott, ahol vagyunk, éppen „mi nálunk”. A lig hónapnyira az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől, nem mondunk újat, ha csak azt mondjuk, hogy most valami más jön, s a miénkkel is másként leszünk ezután. A gyár. a műhely, vagy a bánya sokkal inkább magának dolgozik majd jobban, vagy rosszabbul, s bár a cél most is az egész társadalom jobb élete, az elismerés és az elmarasztalás azoknál fog elsősorban jelentkezni, akiket illet Űj tartalmat. közelebbit, megfoghatóbbat, kap tehát a miénk nemcsak országos méretekben, hanem a kisebb közösségekben is. De ez az érdekeltség. ha sokat Is számít, még nem minden. A dolgozó ember csak akkor fogja igazán magának érezni jogos tulajdonát ha sok más szál is hozzáfűzi. Ha megvalósul József Attila álma: „ ... a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk”. Vagyis, ha a munka nehezét végzők tudják, hogy nemcsak utasítások gépies végrehajtói ők. hanem gazdák, akiknek beleszólása. szava van mindenbe amf Hatással lehet Sorsukra! Ha még- I kérdezik a szocialista brigá- : dókat és a többieket is, mint \ látják, miként lehetne jobban, I célszerűbben dolgozni, mit ! kellene lenni, és mit nem. Fontos szál, nagyon fontos j kapocs ez, de mások is vannak, hosszan sorolhatnánk Mi- j lyen lényeges például a környezet. Milyen fontos, hogy az a műhely, vagy Iroda szép és barátságos legyen, hogy szívesen, jókedvvel térjenek oda az emberek. Aztán, hogy büszkék lehessenek munkájuk eredményéire. Hogy amikor a gyárból kikerült árut megpillantják, egy bemutatón, vagy egy üzlet kirakatában, szinte a szemükkel simogassák, szinte ujjongva mutassanak rá: lám, ezt én csináltam, azt a csavart én tettem bele, nézzék csak, ott a kezem nyoma. Az enyém és társaimé. A miénk. Ugye, látszik? S ha valahol dicsérőleg ejtik ki a gyár nevét, kell, hogy az ember érezze: ez neki is szól. Persze, ehhez név is kell. Egyéni, kifejező név. Mely magában hordja mindazt * megbecsülést, amelyet egy közösség kivívott magának. Nem döntő kérdés, de nem Is mellékes, milyen nevet, adunk a munkahelynek. Mert lehet valaki büszke rá, hogy ORION- os. vagy DIGÉP-es. De vajon mit érezhet az, aki egyszerűen csak a kétszázvalahányas számú • fiók dolgozója? Erre vágjon fel? Nem ártana eltűnődni rajta. A hogy most nagyon . sok mindenen el kell tűnődnünk. S a sok gond között nem szabad elfelejtenünk, hogy az érdekeltségen, a tiszta anyagi érdekeltségen kívül nagy-nagy szerepe van a munkahelyhez fűződő érzelmi kapcsolatnak is. A világos tudatnak, hogy Igen, ez nem a másé, ez á miénk. Mert éppen ez az a többlet, amit csak a szocializmus adhat meg. Fl&nek Tibor Ami jár, az jár...-ffafe- Kép szőve* oélfcflL 1 az ugyancsak Macedóniában levő Szirugciit és Gosztivári- körzet hegyi falvait is. Debarban már leesett a hó és arra számítanak, hogy akár napokon belül is 15—20 fokos hideg állhat be. Ezért a még mindig sátrakban lakó hajléktalanok számára órákon belül megoldást kell találni. Az éjszakai nagy hidegek már eddig három gyerek halálát okozták, akik tüdőgyulladást kaptak és nem lehetett segíteni rajtuk. A mai napig sikerült ideiglenes szállásokon elhelyezni a debari és Debar- kömyéki lakosság nagyobb részét, a hegyi falvak lakói számára azonban még nem találták megoldást. Csütörtök este újabb 6—7 fok erősségű földrengés rázta meg Debart, aminek következtében sok, korábban megrongálódott épület összeomlott.
