Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
I CSZAKMAGTABORSZAQ Péntek, 1967. december L Az Ifjúsági Színház bemutatója A csodálatos hóvirág A megyei művelődési házban fórumra találó Ifjúsági Színház P. P. Bazsov világszerte híres mesejátékának színpadi változatával kezdte meg hatodik évadját. - Korábban e kitűnő mesejátéknak színes szovjet filmváltozatát már láthatták az ifjú nézők. De hát a mottó ezúttal is érvényes: egy újszülöttnek minden mese új. Valóban, a legifjabbak, akik fnost ismerkedtek meg Bazsov meséjének színpadi változatával, hamvas élményként fogadták az ügyes kezű Da- nilo színes, változatos kalandjait. A mesét Horváth Dezső irta színpadra. Gondosan ügyelt ró, hogy a cselekm ény esség, a gyerekek számára oly nélkülözhetetlen dramaturgiai kellék mindenütt a helyén legyen. Jól kimunkálta a hu- morvonalat, is, amelynek lehetőségeit Fehér Tibor, a humor hordozója maximálisan ki is használta. Az előadás hangulata, ritmusa elragadó, a gyerekek kitűnően szórakoznak. Nyilván Jurka ImszIó rendező is arra törekedett, hogy a legifjabb színházbarátok a mese erkölcsi tanulságain túl jókat kacagjanak, egyszóval jól szórakozzanak. E törekvésében támogatta a rendezőt Herédy Éva, aki önálló számokat is szerzett a mesejátékhoz, ezenkívül úgy állította össze a játék zenéjét, hogy az egy pillanatra se fékezze le a jósodrású cselekményt. Mivel jó előadást láttunk, elmondhatjuk kifogásainkat is. Nem értjük pontosan, miért változtattak a tömör, kifejező címen. Ha a Kővirág cím helyett jobbat találnak ki, elfogadjuk a változtatás jogosságát. De A csodálatos kővirág s az alcím: Egy árva fiú története enyhén szólva banális. Különben is a „csodálatos” szót alaposan eíkop- tattuk, a mesék is elnyűtték már e szokványos kifejezést. Ha a szerző azt gondolta, hogy e címváltoztatással „meséi bbé” vált Bazsov nagyszerű meséje, bizonyára tévedett, mert a tömegkommunikáció lehetőségein nevelkedő gyerekek a rádió, a televízió korszakában új fogalmak megismerése felé törnek, s a sablonokat — még ha mesében találkoznak is velük — nem szeretik. Á két szálon futó cselekmény aritmetikáján is lehetett volna változtatni, ugyanis az eredeti mese Daniid izgalmas kalandjait mondja el, a színpadi változat viszont az egyébként kitűnően szerepet formáló Fehér Tibor intézőjének hú- morvonalára épül. Így aztán teljesen másodrangúvá válnak a Daniié környezetében élő más mesefigurák, s maga Daniié is eléggé háttérbe szorul. Egy kicsit minden felvonás „újrakezdődik”, nem vonul át a darabon egy olyan cselekmény-izgalom, amely elejétől végig jelen van a mesejátékban. Hogy mégis sikere van a darabnak, ez a vígjátéki vonalnak köszönhető. De ezt a sikert tulajdonképpen visszájára is fordíthatjuk. A vámon megjött humor végül is valahol csökken értékéből az egységes, kimunkált cselekmény révén, ugyanis ez a vonal a zeg-zugokban csorbát szenvedett. Jurka László rendezői koncepciója sok mindenben enyhítette a dramaturgiai egyenetlenségeket. A szereplők és a nézőtér között közvetlen kapcsolatot teremtett azzal, hogy a gyerekeket bevonta a játékba. E hagyományos, szokásos formula edzi az ifjú nézők igazságérzetét. \ mindhárom felvonásban jelenlevő és nagyszerűen komédiázó Fehér Tiboron kívül szívesen említjük meg a tehetségesen játszó fiatal színészek nevét is: Henkel Gyula Danilója és Albert Piroska Katyenkúja a mostohán megírt szerepvonal ellenére is élt a számadón. Füzessy Ottó VaszÚija és Oí- gyay Magda erdei anyókája, Kulcsár Imre Prokop apója és Bókay Mária a Rézhegyek tündéreként jól szórakoztatta a gyerekeket. Kocsis Árpád többszöri váltásra beálló díszletei szépek és meseszerűek voltak. A koreográfiát tervezte és szólót táncolt Bodrogi Zoltán, partnere Vasadi Zsuzsa volt. Kár, hogy röpke percekig láttuk csak őket a színpadon. Párkány László Öregek és fiafalok Akkor voltak életük delén, amikor újjá kellett építeni a vasutat. De azóta felettük is elszálltak az évek, s legtöbbjük már nyugalomba vonult. | A napokban a Tiszai pálya- í udvar szakszervezeti bizottsága 1 és állomásvezetősége megem- j lékező ünnepségre hívta ösz- sze tavaly nyugdíjba vonult 50 dolgozóját. Harmincöt- negyven évet töltöttek el ezek az emberek a MÁV-nál, de szívük még most is, a jól megérdemelt nyugalomból is visz- szahúzza őket. Emlékeztek a közös munkára, a közös erőfeszítésre. Az egyik, most már nyugdíjas vasutas mondotta: csak az a kár, hogy egyre kevesebben állnak helyünkre. S az ő szavait ismételte meg Mezei István, a Tiszai pályaudvar szakszervezeti bizottságának vezetője is. — Kevés a fiatal. Tőlünk minden évben nyugdíjba j megy 5U—60 dolgozó, s nem tudjuk őket megfelelően pó- I tolni. A fiatalok niegretten- ; nek a vasúti szolgálattal járó I kötöttségektől, nehézségektől. I Az iskoláinkban végzettek se j nagyon „ragadnak meg” a vas- I útnál, pedig szükségünk van az emberekre, hiszen a forr f galom nő, s lassan-lassan nem 1 lesz elég munkaerő. A Kérdés Ülések, Megbeszélések, Tárgyalások és Értekezletek egyik főszereplője — a Problémán kívül — a Kérdés. A Kérdés, amivel — a nyájas olvasó el sem hinné — (sokáig magain sem hittem) nagyon sok mindent lehet csinálni. Mert makacs és türelmes természetű dolog ám a Kérdés. Hogy miket tűr? Először is azt, hogy átbeszélik, lerendezik, megvitatják. Mindez azonban még semmi, mert vannak olyan bátor emberek is, akik szembe néznek vele, mint Móricz Zsigmond pusztai éleihez szokott csikósai hajnalonként a tündöklő nappal; sőt — hogy az eddig hallottak közül a legkegyetlenebbel is megemlítsem — leszögezik. Így bizony. És a Kérdés mindezt zokszó nélkül tűri úgy, hogy a legkisebb mértékben sem, változtatja sem formáját, sem természetét. Kérdés marad. Azt azonban senki se higgye, hogy az Ülései;, Megbeszélések, Tárgyalások és Értekezletek részvevői belenyugszanak. Azt már nem. Újfajta szekatúrát eszeltek ki. ..Bevetését” éppen a. közelmúltban hallottam. — Ez aztán igen! — kiáltottam fel örömmámor- 'ban úszva — ezt már alig* ha bírja ki ez a csölcönyös Kérdés. Felállt ugyanis a Szónok és elkezdte: — Elvtársak; Rá kell állnunk erre a Kérdésre! Nos, ugye: ki hitte volna? Eddig csupán átbeszélték, megtárgyalták, le- rendezték, szembenéztek vele, sőt leszögezték — de most: raallnak! Rá bizony. Hogy micsoda? Azt mondják, ezt is kibírja? Hogy ettől is Kérdés marad? — Érdekes. Lehet, hogy igazuk van. — Hóból — támadt egy kitűnő ötletem: mi lenne, ha nem beszélnénk ói, nem vitatnánk és tárgyalnánk meg, nem rendeznénk le, nem is néznénk szembe vele és le sem szögeznénk, sőt rá sem állnánk, hanem — megoldanánk ...? Fal Ildi Sándor Kereskedelmi furcsaságok O I üzliö, facsavar és egyebek,.. Több száz új munkahely kihasználatlan épületekben A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ez év első felében határozatot hozott, amely szerint ipartelepítés szempontjából meg kell vizsgálni a megszűnt bányatelepeken felszabadult épületeket. E határozat is jelentős mértékben hozzájárult, ^ hogy megyénkben több száz új munkahely kialakítása van folyamatban, sőt, néhány eddig kihasználatlan épületben már meg is kezdődött a termelő- munka. Nemcsak a megszűnt bányák üresen álló. ipartelepítésre alkalmas épületeit, hanem más megüresedett, vagy eddig rosszul hasznosított helyiségeket is felhasználnak új munkahelyek létesítésére. Sajószentpéteren a II. akna épületeinek felhasználásával kerül sor számottevő ipartelepítésre. Itt folyamatban van az Elzett Fémlcmezipari Müvek üzemegységének kialakítása, amely teljes „felfutása” idején mintegy évi 40 millió forintos termelési értéket adhat. Edelényben, egy volt munkásszállóban a Debreceni Ruhagyár létesít konfekció üzemet. A helyi szervék pénzügyileg is támogatják ezt az iparfejlesztést. A somsályi bányatelepen, az egykori Csillag munkásszállót a budapesti Bőrdíszműipari Vállalat vette át, s a helyiségekben a jövő év végéig 60 női munkaerőt foglalkoztat. Borsodnádasd is jelentős segítséget kap női munkaerő feleslegének foglalkoztatásához. Itt a lemezgyár volt munkás- szállójában a Debreceni Ruhagyár ózdi gyáregysége létesít konfekció üzemet. Előreláthatólag 1963. januárjában mint- egy 80—100 női munkaerővel kezdik meg a termelést. Putnokon, a MÁV munkásszálló épületeit a helyi vegyesipari szövetkezet vette bérbe. A helyiségekben konfekció üzemet létesítettek, amely kezdetben 50 nőt foglalkoztat, jövőre pedig mintegy 120 bedolgozót is alkalmaz. Modern kisbír ő j4^ Pa.**fa Megállított egyik ismerősöm: •— Nézd — mutatta a kis tubust —, kiszakad. Kijön belőle a massza. De nem ott, ahol kell, hanem az oldalán. Szellőztesd meg az újságban ... Nézem a szardella-pasztát. Mert ez a neve. ötven grammos. Hat forint hatvan fillér az ára. Tíz centiméter hosz- szú, négy menet tartja a kupakját, MSZ. 19559 jelzéssel ellátva. A Budapesti Konzervgyár készítménye. — Mi ez tulajdonképpen? — kérdeztem. — Ételízesítő. Igen jó dolog lenne, csak ... nyomáskor kiszakad az oldala... — kesergett tovább a szardella kedvelő. — Ez nem társadalmi probléma — jegyeztem meg —, csak egy-két ember... — Egy-két ember? — válaszolt sértődötten. — Az országban sok ezer ember vásáJajtársam, Sándorgő A Slagyar Rádió miskolci stúdiójának műsora ÍA \l> méter«» hullirahosiioa ■ «—I» Ariit) Borsodi tükör. Tegnapról mára, máról holnapra... Látogatás az Ózdi Kohászati Üzemek tervezőirodájában. Legújabb lemezünk. Ismerkedjünk az új Munka Törvénykönyvvel. Kulturális életünkből. A dues» kedvelőinek. Csenget, és már bent is van az előszobában valaki. Régi operettáriat tíudorászik, amelyik így kezdődik: Nárcisz, krizantém, ti szép orchideák ... De most a szöveg más: „No-spa, corontin, ti szép orchideák.. — Bújj be, aki vagy! — tessékelem legudvariasabb hangomon, amikor az ajtón kopogtat, Sündörgő barátom ténfe- reg be topa lépésekkel, se szó, se beszéd, köszönés helyett egy tubus prednisolont nyújt felém, megkínál egy tablettával, és magyar dalba vág át: Algopirin, prednisolon, Csak az a kérésem, Izületi nyavalyámat űzzétek ki nékem. Űzzétek ki sejhaj, Ez kell az embernek, S így illik, illik, illik, így illik hatni hatni A magyar gyógyszernél!. — Jó szerencsét! — köszönt végre, s nyögve leült. — Szóval maga is? —kérdem, miközben az ajándék tablettát áttettem saját tubusomba. Bólint, s elkezdi hadarni a gyógyszer javallatait: milyen bajok ellen is használhatók ezek a tabletták. — Polyarthritis rbeumatí- ca acuta et chronica, periarthritis humero-scapularis... Már az asthma bronchialénál tartott, de itt közbevágtam : — Status asthmaticus, különféle akut és krónikus allergiás megbetegedések... de ne folytassuk, kedves jaj- társ. Látja, ott, azt a baba- piskótás skatulyát? Az mind javallatokkal van tele, majdnem mindet könyv nélkül tudom. — Hát jó, látom, egy nézeten vagyunk. Csak azt mondja meg, kedves bátyám, honnan tudja egy ilyen gyógyszer, mikor, mi ellen szedik. Mit kell tulajdonképpen gyógyítania: azt a humercskapuláriszt vagy azokat az allergiás tüneteket? — Hat az már az ő gondja. Bár ezen már én is gondolkoztam. Biztosan kihallgatja, mire panaszkodik a paci. Sündörgő kis üveget vesz elő zsebéből, felhajt egy korty mixtúra pectoralist, és új dalba kezd: Ha van Dalgol csepped Járjunk egy túszteppet... — Emlékszik, mikor még ez járta: A túsrtepp meg a vansztepp? — Hajaj! Akkor még kicsit vígabban rogyadozott a lábam bizonyos túrák után. — Miféle túrákra gondol? — Az akkori tortúrákra és vegzatúrákra. — Bizony, egy ilyen nyűlóca bb élet alatt, mint a mienk — kapott a szón Sündörgő —, sok túra szólt már a sorsunkba. Háborús konjunktúra. garnitúra, tinktúra, piktúra, partitúra, koloratú- ra, literatúra... — Diktatúra, pacientúra, klaviatúra — segít a szobába lépő anyukom. s pohár borral kínálja meg rég látott barátomat. — Asszonyom, maga cseppet sem öregszik — bókol Sündörgő, mielőtt felhajtana. — Mert már befejeztem — így az anyukom. — Ezt azért kedvelem, mert tiltva vágyon — mondja a bor felhajtása után. — De most már sietnem kell, mert hatféle gyógyszert kell félórán belül bevennem. — És szokott mással is, táplálkozni? — kérdem. — Ha futja az időmből. De mit tetszik szólni az angol font leértékeléséhez? — Már régen megmondtam, hogy az angolok fontolva haladók. Most sem mondhatok mást. Fontolgatnak, fontolgatnak. Feláll, elköszön azzal, hogy ezután gyakrabban jön el. Aztán kifordul az ajtón, aj Icán a dal: Algopirin, prednisolon, csak az a kérésem... Az előszobából egy percre még visszakukkantott — Majd elfelejtettem megkérdezni, hogy Ciprusban jelenleg öt görög öt törököt, avagy öt török öt görögöt dögönyöz örökös örömök közt? Ezzel választ nem vájva eltűnt. H. B. rolja. Igenis, nagy probléma! — Mit írjak róla? — Hogy adjanak hozzá tokot, védőtokot is. így nem lesz szardellás tőle az ember ... Tűzkő Megállított egy másik ismerősöm: — Nem lehet kapni nagyméretű tűzkövet — közölte minden átmenet nélkül. — Minek az? — kérdeztem. — Minek? — csodálkozott. — Hát nem találkoztál még ezzel a problémával? ■— szegezte nekem a kérdést. — Nem. Én öngyújtót használok, s mindig kapok tűzkövet. — Csakhogy itt a háztartási gázgyújtóba szükséges tűzkőről van szó. Nagyméretű tűzkőről ... — Értem. S miért nincs? — Nem gyártanak. Illetve külön nem adnak. Éppen most jövök a boltból, képzeld, mit , mondtak: vegyek egy új gyúj- | tót, akkor adnak hozzá követ 1 is... Csavar Ezt már nem mások mondták. velem történt meg az eset. Bementem az egyik vasboltba. Facsavart kértem. Csak két darabot. Wert heim - zár felszereléséhez. Az eladó megütközve nézett rám. Tekintetéből ezt olvastam ki: — Hol él maga, ember? S már mondta is: — Facsavart? Lapos fejjel? Ugyan kérem! Már fél éve egy darabot se kaptunk ... De ha megvásárol egy egész Wert- heim-zárat, adunk hozzá két csavart is... Végigjártam Miskolc összes vasbottjait, s mindenütt ezt javasolták: vegyem meg az egész zárat... Leszállunk a holdra, kutatjuk a Venus titkait, ostromoljuk a végtelen világűrt és... 2 darab lapos fejű facsavart nem lehet beszerezni a földön ... Akarom mondani az ország második városában, a vasipar központjában ... Zár Ennek az esetnek is én vagyok a szenvedő alanya. De gondolom, másokat is érint, főleg az asztalosokat, az egész asztalosipart. Kisméretű szekrényzárat kerestem. — Csak nagyméretű van! — kaptam a rövid választ mindenütt. — Csak ezt az egyfajtát gyártja az ipar — világosítottak fel készségesen. Ezek viszont olyan ormótlan és otromba zárak, amelyeket talán az óriások birodalmában az óriásszekrények- hez gyártanak ... Hiába, exportra is szükség van ... Most mit tegyek? Tudom már! Veszel! egy egész szekrényt, s akkor adnak hozzá egy zárat is. Hát nem egyszerű? Nem' szabad agyon- komplikálni a dolgokat... Elem — Van egy jo témám, kérlek — szólított meg a minap egy harmadik ismerősöm. — Milyen téma? — kérdeztem, mert azt hittem, valami izgalmas anyagot szolgáltat a golyós toliam alá ... — Még mindig nem lehet kapni 2,5 voltos elemet. Pontosabban Hídelemet... — Minek az neked? Miért csinálsz ebből olyan nagy felhajtást? — próbáltam csitt- tani. — Mert elemmel működő borotvám van, és ... elem nincs! , — Ez neked torna? Ez nem. újság! — válaszoltam. • — Miért nem veszel kitűnő magyar borotvapengét, ahhoz nem kell elem. Vagy —- javasoltam — vásárolj egy új elemes borotvát, akkor elemet is adnak hozzá... Szegedi László Cserépzsonglörik — Halló! A Megyei Bírósággal szemben levő házról négy ember dobálja la a cserepeket! Nézzék már meg! A telefonhívás után néhány perccel már egy izgatott férfi is megjelent a szerkesztőségben, — Mégis csak hallatlan — mondotta —, minden cserép összetörik, pedig még fel lehetne használni. Az arra lakók minél megnézték. felháborodtak, de senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze: miért is dobál* ják le a cserepeket. Csat azért, mert már haszna- vehet ellenek, puszta kést zcl is el(örhetők. Az esetnek van azonban egy tanulsága: a-3 embereket kezdi nagyon is érdekeiül az, ami történik. Ez jó, de néha art is mag lehetne kérdezni! miért csinálják?
