Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

'TMAraap, 1961 december J. esZAKMAGYARORSa.AG 9 AUTÓ-MOTOR HiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimitiiiiii A gépkocsi „cipői" Az új gépkocsit 1—2 évig abban a tudatban használhat­ja tulajdonosa, hogy különö­sebb szerkezeti hibával nem kell számolnia. A gumiabron­csokkal kapcsolatban már nem ilyen megnyugtató a helyzet, hiszen akár az első kilométe­rek megtétele során is szeg fúródhat a futófelületbe. A kerékcserét tehát még azoknak az autósoknak is meg kell ta­nulniuk, akik egyébként ide­genkednek „bepiszkítani a kezüket”, A szeg okozta delek! ellen nincs védekezés, bárki bármikor áldozatául eshet. Még szerencse, hogy ilyenkor a gumiabroncsból rendszerint csak fokozatosan távozik el a levegő, így a vezető ura ma­radhat a gépjárműnek, ha egyébként idejében felfigyel a hibára. Am aki csak akkor eszmél fel, amikor már a keréktárcsa fémperemének az úttesten való csattogását hall­ja, súlyos árat fizethet. Ha balesetmentesen meg is ússza az esetet, defektes gumikö­penye bizonyára tönkremegy, mivel a felmelegedés és a gyű­rődés hatására megszakadnak benne a betétfonalak (ezt az esetet nevezik autós nyelven a gumiabroncs „meggyalogo- lásának”). A jó gumiabroncs élettar­tama 30—50 ezer kilométer. Körülbelül ennyi ut megtéte­le után kopik a köpeny min­tázata simára, ha egyébként minden feltétel megvolt ahhoz, hogy ezt a tisztes kort meg­érje. Ennek a legfontosabb feltétele, hogy a - gumiab­roncsban mindig a gyár által előírt nyomósnak kell lennie. A puha guminál ugyanis az oldalak erősebb behajlása tö­rést okoz a gumi rétegben és a textilszövetben. A keményre fújt gumi is hátrányos, mivel a nagy belső nyomós felesle­gesen túlterheli a betétszála­kat, a megfeszülő felület pe­dig érzékenyebb az úttest egyenetlenségeire és károko­zóira (éles kövek, fém- es üvegdarabok, szegek stb ). Az élettartamot befolyásolja egyéb tényező is. A gyakori hirtelen fékezés („stop féke­zés") például valósággal „lerad'rozza” a gumiköpeny mintázatát A túlterhelés, a nagy sebes­ség és a túlzott felmelegedés (mindhárom együttesen, vagy külön-külön is) lényegesen le­rövidíti a használhatóság idő­tartamát. Semmiféle melyebb serülést, hasadást ne tűrjünk meg a gumiköpenyen, mert .a ned­vesség a repedéseken keresz­tül a fonalszálakig jut, s el- korhasztja azokat. Gondosan ügyeljünk arra is, hogy olaj ne kerüljön az abroncs felüle­tére, az ugyanis oldja a gu­mit. A hátsó gumiabroncs min­dig erősebben kopik. Általános szabály viszont az, hogy min­dig az első gumiabroncsok le­gyenek jobb állapotúak, így nagyobb a közlekedés bizton­sága. A kerekeket ennek meg­felelően időnként cserélgetni kell. Nemcsak úgy, hogy a hátsó kerekeket; előre tesszük fel, hanem úgy is, hogy pél­dául a kocsi jobb oldali hatsó kerékét a bal oldali első ton- I gelyre szereljük. Ha így já-1 runk el, kiegyenlítődnek a fél- ! oldalas kopások. Ut említjük \ meg, hogy a kerekek rossz be- . állítása egyoldalú kopásokat ! eredményez (éppen a jellegze- | tes kopás hívja fel a figyelmet a rossz kerékbeállitásral). Sok külföld; országban bizo-1 nyos. időként kötelező műszaki Felülvizsgálaton vesznek részt a gépkocsik (nálunk is ráté­rünk erre a hasznos gyakor­latra). Ennek során azt is megnézik, hogy a gumi felüle­tének mintázata eléri-e az elő­irt magasságot (kb. 3—4 milli­métert). Így aztán nem for­dulhat elő, hogy sima felületű, sokszor a vászonbetétig leko­pott gumiabroncsu gépkocsik vegyenek részt a forgalomban, hiszen emiatt emberéletek kerülhetnek veszélybe Ajánlatos, hogy a kerékcsere végrehajtásának módját min­den autóvezető elsajátítsa. Am azt nem ajánljuk, hogy a de­fektes kerék megjavításával maga bajlódjék (legfeljebb csak végszükség esetén). A gumiköpenynek a keréktárcsá­ról való levétele nem könnyű feladat, szakszerű Menüi vé­gezve mind a tömlő, mind a köpeny megsínyli a beavatko­zást. Óvatos előrelátásból in- j kább két pótkerékkel lássuk j el a gépkocsit (ma már nem j nehéz autógumihoz hozzá- jutni), így addig is lest ötödik kerekünk, míg a szakember elkészül a sérült abroncs vagy tömlő javításával. Ez a prak­tikusabb és olcsóbb megoldás! Három percenként egy autóbuszt! Beköszöntött a „sáros” idő. Bizony-bizony félve húzódunk arrébb a járdaszélről, ha egy- egy autó vagy busz „elhúz” mellettünk. Félünk, hogy ru­hánkra csapódnak a sáros víz- cseppek. A jármű számára azonban nincs menekvés. A szép kék autóbuszok „nyakig” sárosak lesznek. A 3. számú AKÖV komplex­telepén ötletes, gyors, korsze­rű mosóüzemben tisztítják a gépkocsikat, autóbuszokat, hogy tiszta „ruhában” közle­kedjenek megyénk és váro­sunk útjain. Míg a régi, kézi- mosásos módszerrel 2—3 órát is igénybe vett a tisztítás, az új módon 2—3 percenként gördülnek ki az autóbuszok a mosóüzemből. Csak éppen addig tart a „mosdás”, amíg az autóbusz tépésben elgördül a gyorsan fór- mosokefek mellett. Házassági hírek VASÁRNAPONKÉNT LEGALÁBB ÖT CSŐK Egy sokat dolgozó amerikai üzletember felesége pert is In­dított férje ellen, hogy az túl ritkán csókolja meg. Az asz- szony követelte, hogy a fér; naponta legalább hétszer oda- adóan megcsókolja. A férfi a bíróság elótt nem tagadta, hogy azért csókolja keveset fiatal feleségét, mert egyszerűen túl sok a dolga. A bíróság három óra hosszat ta­nácskozott, majd így ítélkezett „A sokat dolgozó férfinak is kell annyi időt szakítania felesége számára, hogy az köznapokon háromszor és vn sárnaponként legalább ötször megcsókolja, ha ez, — min ebben az esetben is — szüksé­ges a házasság harmóniája hoz.” A házasfelek megnyu godtak az ítéletben. KIFUTOTT AZ IDŐBŐL... Az egyik amerikai újságban jelent meg az alabbi házasság hirdetés: „Jó kondícióban levő, vállal kozo szellemű 87 éves férfi fiatal, bájos. 30 évnél nem idő­sebb feleséget keres azonnal házasságkötés végett, mive már egy kicsit kifutott az idő bői. Ha még ma jelentkezik holnap esküdhetünk .. KÜLÖNÖS HÁZASSÁG A mexikói Jorge de la Ríva y Móra az utcán leállította csinos, húszéves Rosa Maria Ochoa Gutierrez ápolónőt é pisztollyal az egyik ott vára kozó autóba kényszerítette ahol már másik két férfi i ült. Az autó a legközelebb anyakönyvvezetőhöz robogott „Most megesküszünk és ha egy hangot is szólsz, legyilko­lom a családodat” — hangzót a kissé viharos lánykérés. Az esküvő után autón haza vitte az ápolónőt — aki azóta se látta. Amikor Rosa Mari válni akart, a bíró így szól hozzá: „Ezt megteheti, ha va laha is megtalálja a férjét”. JAPÁN HÁZASSÁGI HIRDETÉS „Szép nő vagyok, hullámos hajam gyengéd felhőként övez arcomat. Derekam nádszál karcsú, s finoman hajladozik Édes arcom ragyog, mint a vi rágok selymes fénye. Elég jó­módú vagyok ahhoz, hogy könnyen és boldogan járhas sam az élet útjait. Ha okos gazdag, képzett és kellemes modorú úrral találkozom, ak kor egyesülök vele és későb örömmel osztom meg vele a örök pihenést egy vörösmár vány sirkő alatt.” Meglepetés telefonon Sok tréfát olvastam már arról az esetről — mond­ta a minap egyik ismerősöm —, amikor a fiatal apajelölt türelmetlenül rója az utat a szülőszoba előtt és várja a hírt, kilenc hónap ígéretét: fiú vagy lány? Roppant feszültséggel terhes órák és percek ezek. A férj izgalmat fokozza az is, hogy ebben az ügyben teljesen tehetetlen. Mit is tudna segíteni? Legfeljebb a szeme szikrázik, és szeretné tekintete­vei átfúrni azt a nyavalyás ajtót. Amely végre ki­nyílik, valaki odatnti őt, valamit a fülébe súg. s aztán fel lehet locsolni a férjet. Miért? Hát erről akarok most beszámolni, amit ismerő­söm közölt vetetne. Személyes, saját tulajdonú ta­pasztalatok ezek, kizárólagosan saját magától tudta meg, ezert igaz, korhű, pontos. így kezdte: Szóval, életem párját este 11 arakor elvitte a mentő. En odaültem a gyászos fekete tele­fon mellé, és tartottam az ügyeletet. Vagy mondjuk úgy, az őrséget a vonal mellett. Szuggerálni kezdtem a készüléket. Szólalj meg, add a hírt! Szent habakuk, mi minden is jut ilyenkor az em­ber eszébe. Biztos bedöglött a telefon. Ez éppen ak­kor nem jó, amikor kellene. Telnek az órák. Ejfcl már régen elmúlt, most itt nem lehet lefeküdni. Leg­alább ennyit szenvedjen az a nyavalyás férj, hogy felvan. Aztán úgy a rekamié szélére kuporgok, nem akarok aludni, csak úgy odaülök, közben valami tör­ténik, aztán az éktelen telcfoncsörgetésre ébredek fel. — Halló, X. Y. lakás? — Igen. Itt X. Y. ran. — A felesége szerencsésen tűt van a szülésén. Mar úgy volt, hogy meg kell műteni, de aztan olyan gyor­san jöttek egymás után, hogy nem volt ra szükség. Valami megütötte fülemet: egymás után. De ügyet se vetettem rá. Az a lényeg, hogy már túl van rajta. A telefonos így folytatta: — Olyan aranyosak, mind­kettőnek nagy, fekete haja van. Két kilo ötven de- kásak. Alig lehet az egyiket a másiktól megkülön­böztetni. — Egyiket, másikat? Nem értem A telefonos folytatja: — Felesége ikreket szült. Gratulálunk. Most már aludjon nyugodtan — ezzel letette a kagylót. Aludjak nyugodtan! Még lélegzetű se tudok. Ik­rek, ikrek?! Szóval sok tréfát olvastam már arról az esetről, amikor ilyen örömhírt közölnek a fiatal apaval. Most már csak őrülök, meg számolok. Eszembe jut, hogy eredetileg már volt nekem, illetve ran egy fiam és egy lányom, és most jött hozzá ez a két ikerlány. Szóval, két gyerek, meg két gyerek a: négy gyerek. Meg hozzá jön ez a két felnőtt, mafla szülő, az összesen hat. Fél tucat. Tegnap még négyen vol­tunk, ma fél tucatan vagyunk. Mit lehet ehhez szólni. A kirakatokban már csak a pelenkákat latom, meg szüntelen számolok, állandó létszámellenőrzést tartok. Szóval van, illetve eredetileg már volt két gyere­kem, ehhez hozzájött ez a két iker, az összesen négy gyerek, meg ez a két szülő, az összesen hat. Ez egy fél tucat. Valaki rám köszön a villamoson, azt mond­ja nekem: szervusz, hogy vagy. s én így válaszolok: egy fél tucat. Boda István Nyolcéves a gyerek Peti nyolcéves lesz, s ez a jelentős sorsforduló magvas gondolatot szült a család kü­lönféle rendű, rangú, korú tagjaiban: vasárnap délután levisszük a közeli kerthelyi­ségbe, és ott ünnepeljük. Lesz torta, szörp, fagyj, minden. — Iluha, ez aztán igen — tört ki Petiből az elismerés. Ragyogott a boldogságtól, ahogy ott feszített a papa. ma­ma között, s fölényes mosoly- lyal kiadta a pincérnek a ren­delést. — Hozzon kérem, először is egy... nagy gyümölcsfagylal­tot! — így mondta: naaagy. összenéztünk, nem kezdi rosszul? Előbb talán mást kel­lene ... No. ha ő formabontó, mi sem maradhattunk el. Általában a sörnél kötöttünk ki. Csupán az anyai nagyapó. Sírni bácsi kért konyakot, testvére kisüs­tit, s az idősebb ..hölgyig” néhány tagja szopogatott édes likőrt Jómagam, mint egyik nagybáty. kezdtem a felköe-öntést sörhabos szállal. — Ecsém. nőjj nagvra. ne ess hasra, fejedben legyen ész, nem pediglen mész. Az ünnepi hangulatban frA- ssejjep sióit a gyerek” — De ugye... én kérhetek még egy nagy gyümölcsfagy- laltot? Olyan esdeklő szemekkel te­kintett ránk. nyelve olyan só- váran nyalogatta ajkát, nogy megszavaztuk — legyen. Simkóné, távoli rokon meg­szólalt: — De lassan egyed, meri megfázik a gégéd. Gabi, a másik nagybáty megtoldotta: — ... mert hurutos lesz a nyelőcsöved. Pista bá’, egy hajdani ope­raénekes-jelölt eképpen tre- molózofct: — Óvatosan kanalazd, mert a hangod elveszted, mint én. Persze lehurrogtuk, sót. fel­kértük, a gyerek tiszteletére énekeljen el valami szép dalt — Van saját szerzeményem — mondta. Összecsaptuk újabb korsóin­kat — „Ez igen. saját szerze­mény." Ahitatosan hallgattuk, a pincérrel is csak suttogva közöltük — hozhatja a követ­kező korsókat meg effv kis oezsgőt hadd 1 égvén igazán ünnepi a hangulat Az utolsó szakaszt már Pis­ta bá‘-val együtt zúgtuk: tätest,, «äienr — No Péter, mit szólsz síi­hez a csodálatos költemény­hez? — Fülhez a csodálatos hang­hoz? — helyesbített a 60 éves Maliin néni, aki háromeves kora óta titkos imádója volt a dalnoknak. — Gyönyörű — mondta meghatottan Péter —, de izé... megchetnék még egy nagy gyümölcsfagylaltot? így kitartani a gyümölcs­fagylaltnál, mikor volt aki már konyakot öntött a sörbe, hofft' elvegye a habját! Orvos is volt körünkben, tő- le kértünk tanácsot — mi le­gyen? ö dadogva mondta: — Nem ... dein . . . árd ... had meg... ha jól ... esik ne ... negi... Ám legyen, de bizony a ne­gyedik gyümölcsfagylaltot már nem engedélyeztük! Hiszen ez már valóságos kicsapongás'. Es a gyereknek ilyenkor már ágyban a helye! Még ha ün­nepelt is! Igv aztán anyja — néhánv koros hölev társaságá­ban — hazavezette Pétert Mi persze tovább ünnepel­tük őt! No hallják, elvégre az életben nem lesz többsaör nyolcéves a gyerek ... Nagy S- József

Next

/
Thumbnails
Contents