Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

F&atek, IMI. deeensber t. eSZAKMAGTASORSZAO 3 Írom vasúti mozdony gőze melegíti Ülést tartott a Téruielőszövetkezetek házépítő kombinát üzemrészeit Országos Tanácsa r A jubileumi versenyben de­rekasan helytálltak a miskolci házépítő kombinát építői és (szerelői. Az egyes részhatár­időket lerövidítve csaknem barom h ón a pos előnyt szerez­tek, így a hideg napokon újabb üzemekben kezdhetik meg a különböző berendezé­sek szerelését. A házgyár csar­nokainak és épületeinek téli fűtését érdekes módon, „köz­pontilag” oldották meg. A le­endő gyár vasúti Iparvágányá­ra a MÁV segítségévéi három 411-es mozdonyt tolattak. Ezek lesznek a hatalmas komplexum „téli kazánjai”. A mozdonyok áltál termelt gőz-< mennyiséget ideiglenes vezeté­ken keresztül a kazánházba továbbítják, ahonnan a végle­ges hálózaton jut majd el a forró gőz az üzemekbe. A táv­fűtéssel az irodaházat és a szociális létesítményeket szo­bahőmérsékletre melegítik fel, a többi üzembe pedig a mun­kákhoz legalkalmasabb hő­mennyiséget továbbítanak. A 200 ezer légköbméteres gyár­tócsarnokban például 20 ter- moventillátor beállításával biztosítják a meleg levegőt. Az ideiglenes mozdony kazán bekötése már megtörtént és azzal ma. december 1-én kez­dik meg a fűtést. Az építők és | a szerelők a téli hónapokban j ügyelnek rá, hogy a jubileu- i mi versenyben elért előnyt! tartva 1068. október 31-e he- ! lyett már július elején meg­kezdhessék a termelési pró- j bákat. ' A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa csütörtökön ülést tartott. Az ülésen részt vett Dobi István, az Elnöki Tanács nyugalmazod elnöke, dr. Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, vala­mint a gazdasági irányító szervek számos vezetője. Szabó István, a Termelőszö­vetkezetek Országos' Tanácsá­nak elnöke beszámolt az országos el­nökség és titkárság eddigi munkájáról, a területi sző-. vétségek megalakulásáról, az elmúlt hónapokban vég­zett munkájuk tapasztala­tairól. Elmondotta többek között, hogy a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa óta az Or­szágos Tanács elnöksége és tit­kársága behatóan tanulmá­nyozta és felelősséggel véle­ményezte az új gazdaságirá­nyítási rendszer előkészítését, bevezétését szolgáló intézkedő­11% eo ex sí liáboni... I jjcl a dx>suHíreiben n. A kétnapos trópusi esőtől lelázott talajon ide-oda csúsz­kálunk. Szinte gőzölög a föld. F omasztó és fojtogató a pá­radús levegő. Zyld ágakkal ílcázott gépkocsink leoltott lámpával halad az egyik leg­többet bombázott tartomány, Than Hoa felé. Mellettünk, gyalogosok, kerékpárosok, tu­bes kasok maradnak el. Sofő­rünk nem mindennapi ügyes­séggel kerüli a bombáktól felszaggatott úton a kivilágí- tatlan járműveket. — Itt pihenőt tartunk. Nap­pal lebombázták az ideiglenes hidal — mondják kísérőim. Kiszállunk az autóból, a .lítanak, amit akarnak., l Sok mindent be lehet táp­lálni a Pentagon számítógé­peibe. De a leleményességet, a szívósságot, a szavakban nehezen kifejezhető bátorsá­got a matematikai műszereit nem jelzik, így nem lehet őket belekalkulálni a gondosan elő­készített haditervekbe sem. — Ez volt a tartomány szék­helye — mondja kísérőm, Dúc Thang. A múlt idő használata va­lóban helyénvaló. Hiszen a városban alig találni ép há­zat. Than Hoara és környékére fél év alatt, több mint nyolc­ezer bombát dobtak az ame­rikaiak. Nehéz, égett szag üli Ezt a csatornái mi építő (tűk ..« megáradt folyóhoz gyalogo­lunk . ifjúsági rohambrigádok tagjai — fáklyákkal világítva —; építik a hidat. Leülünk egy kőtörmelékre. Az amerikaiak mhiden- ní‘j\ jelentik: lebombázták a hidakat, fíjjel mégis megy a közlekedés. Az élelmiszer, a hadianyag eljut rendeltetési helyere — mondják kísérőim. Szabad jelzést kapunk, to­vább indulunk. A 130 kilomé­teres utat tíz óra alatt teltük túc8> közben tizenegy folyón keltünk át. Eszembe villan az amerikai |j, g News and World Report című magazin, amely így kesereg: tönkrebom­bázzuk útjai kai. híd.iaikat, lö­vünk minden mozgó célpont- Ü3« és mégis azt es> oda szál; meg a levegőt. Terepjárónk kísérteties zajjal dübörög vé­gig a kihalt városon. Az em­berek tízezrei biztonságosabb helyre költöztek. Á dzsungelben, egy szállo­dának keresztelt bambusz vis­kóban fogadnak bennünket vendéglátóink. Talán másfél órát aludtunk, amikor meg­szólalt a kolomp. Arra figyel­meztetett bennünket, hogy közelednek az amerikai gé­pek. Az óvóhelyre rohantunk, és némi megszakítással az egész napot ott töltöttük. Szürkület ólőtt De Chanh- al találkozunk, a közeli erő­mű igazgatóhelyettesével. Ma­gyar tervek, gépek, beren­dezések segítségével indult meg az- aram termetes a bsfs vanas évek elején. A három- emeletes vasbeton épület ro­mokban hevert, kettészakított vasgerendák meredtek az ég­re. Körös-körül bombatölcsé- rek. Mondom tolmácsomnak, j ejg hogy ez az erőmű nem dol­gozhat. Keresztül bújtunk a romhalmazon, le a föld alá. És ott, a romok alatt zakatol­tak a turbinák. Fényt, vilá­gosságot adtak a környék la­kóinak. Amikor Lang Son tarto­mányban Vu-La községben közöltek, hogy hajnali négy­kor várnak a szövetkezetben, már természetesnek tartot­tam. Ilyen időben népesül be a határ, indulnak munkába az emberek. > — Sietnünk kell —* mondta Hoai Bac. a tartományi párt- bizottság fiatal titkára. — A folyón nemsokára szétszerelik a hidat. Az eredetit már ta­valy szétbombázták. Egyetlen nap 21 rakétát lőttek rá. A hídnál naír valóban ott voltak az ifjúsági rohambri­gádok. Alig aludtak néhány órát. Azt is csak fának dől­tbe. Előző este a folyónak egyik közeli hídját állították helyre. — Tyao Dom Tyi — Jó na­pot, elvtárs! — hallom a fü­lemnek már ismerős köszö­nést. A szövetkezet elnöke, Van Bai a bambuszkunyhóba invitál. Mielőtt beszélgetésbe kezdenénk, megmutatja, hol az óvóhely. Vietnamban, ez úgy hozzátartozik az ismerke­déshez. mint az a szokás, hogy az Ismeretlentől család- | ja felől érdeklődnek. — Hadd mutassak magá­nak egy érdekességet — mondja az elnök. — A kö- i zelben állomásozó egységek lőtték le — fordul az ameri- ! kai gép roncsai felé. — De aj mi milicistúink is tüzeltek rá. i Feljegyzem a gép számát: j FSN 1323. Érdeklődöm a pi -1 ióta felől. — Együtt robbant a géppel — mondják. Nem nagy község Vu-La. i Alig több mint 1200 lelket : számlál. Tíz évvel ezelőtt ala­kult a szövetkezet, azóta Van Bai az elnöke. A 370 tagú kö­zös gazdaság a terület nagy részén, 78 hektáron a legfőbb népi eledelt, a rizst termeli. A- trópusi éghajlat és a rizs rövid érési ideje lehetővé te­szi az évi kétszeri aratást má­jusban és október végén. — Mennyi az átlagtermés? — Ma már hektáronként el­érjük az évi öt tonnát. A for­radalom előtt alig két tonna termett egy hektáron. Víz nélkül itt nincs élet. Régebben háncsvödrökben hordták a folyóból. Bambusz- rudakra akasztva. Vállon. Vu- La lakóinak — legalábbis a vízhordáshoz — ma már nincs szükségük a háncsvödrftkre. Szivattyúk emelik át a vizel a rizsföldekre \ szivattyúkon a felirat’ Mr- - in Hungary. Eorenr seket, az elnökség megvitatta a termelőszövetkezeti törvényt, a földtörvényt, valamint ezek végrehajtási rendelkezései ter­vezetét, megtárgyalta a ter­melőszövetkezetek információs rendszerére kidolgozott javas­latot, valamint a termelőszö­vetkezetek szocialista munka­versenyének feltételeit. Az el­nökség irányelveket, adott ki a termelőszövetkezeti jogvéde­lem továbbfejlesztésére. A termelőszövetkezeti moz­galom nagy jelentőségű ese­ménye, hogy országszerte megalakultak a területi szövetségek: a fővárosban kettő, a me­gyei székhelyeken tizen- kilene, egyéb helyeken huszonhét — összesen 18 területi szövetség alakult. Az elnöki beszámoló után dr. Nagy Sándor, a TOT fő- titkára beterjesztette a ter­melőszövetkezetek információs rendszerére vonatkozó javas­latot. A főtitkári elől erjesztés után az Országos Tanács tagjai szólaltak fel. Beszámoltak a helyi tapasztalatokról, ismer- ] tették a mezőgazdasági beru- i házások problémáit. A felszó- ■ lalók többsége javasolta, hogy j az Országos Tanács keretében j külön is szervezzék meg az információs apparátust. A tanácskozás első két napi­rendi pontjának megtárgyalá­sa után Virág István, a TOT i főtitkárhelyettese terjesztette a termelőszövetkezetek j szocialista munka versenyéről i szóló beszámolót. | Végül — napirenden kívül i — Varjas Gyula, a székesfe-( : hérvári Szabad Élet Termelő- ! szövetkezet elnöke indítvá­nyozta. hogy az Országos Ta­nács elnöksége vizsgálja meg az állategészségügy jelenlegi rendszerének problémáit és dolgozza ki javaslatait azok megoldására! Érdemes . A megyei tanács szakembe­rei előzőleg gazdaságilag is megvizsgáltak, érdemes-e a termelőszövetkezetekben szőlő­feldolgozókat építeni. E vizs­gálatok alapján határozták eL, hogy a harmadik ötéves terv- során folyamatosan négy ilyen feldolgozót létesítenek a ter­melőszövetkezetek. A siilyi Szabad Föld Termelőszövetke­zetben, ahol sok a szőlő, s ter­mőre fordult az ország egyik legnagyobb őszibarackosa, már meg is kezdték a szőlő- és gyümölcsfeldolgozó építését, A tibolddaróci Rákóczi Termelő- szövetkezetben felépítendő fel­dolgozó beruházási programja I is elkészült. Előreláthatólag I jövőre kezdik meg az építke- . zést. A hercegkút! Remény és ! a mezőkövesdi Matyóföld Tcr- ' melőszövetkezet szőlöfcldolgo- ! rójanak beruházási programja 1908 első felében készül el, s a tervek szerint mindkét tsz- ben 1969-ben kezdenek hozzá a beruházás megvalosi tásához Unttá ji példa Dönt: a falugyűlés Az új mechanizmus lexikona 15. Dinamikus szinttartás. Fock Jenő elvlársnak, a Minisztertanács el­nökének az országgyűlés 1967. iulius 12-i ülésén mon­dott kormánybeszámolójában hallottuk, hogy „az új mechanizmus a vállalatokat a szükségleteknek megfe­leld termelés dinamikusabb fejlesztésére serkenti, mi pedig — mondotta a kormány elnöke — arra ösztö­nözzük a gazdasági vezetőket, hogy a vállalati tevé­kenységet ésszerűen fokozzák, bővítsék...” De ezt megelőzően pártunk IX. kongresszusának határozata is hangsúlyozta, hogy a gazdasági reform legfontosabb célkitűzése mindenekelőtt „a népgazdaság dinamiku­sabb, kiegyensúlyozottabb fejlődésé”. Ugyanakkor a közgazdasági irodalomban a vállalati saját fejlesztési alapból finanszírozott beruházási-mű­szaki fejlesztés vonatkozásában találkozunk azzal a megfogalmazással is: dinamikus szinttartás. Sokan kér­dezték, milyen gazdasági tevékenységet jelöl ez a fo­galom. Ha a dinamikus és szinttartás szócskákat egyenként vesszük figyelembe, akkor a dinamikus mozgékonysá­got, erőteljes változékonyságot, tehát a statikusnak, a nyugalmi állapotnak ellentétét jelöli, míg a szinttar­tás — vagy nívótartás — a különböző területeken el­ért szintvonal, mint például a műszaki fejlettség, az életszínvonal stb. megőrzésére, tartására utal. Amikor tehát azt mondjuk, hogy ,.a vállalatfejlesz­tési alap mindenekelőtt a dinamikus szinttartással kapcsolatos fejlesztési feladatokat fedezi”, akkor a vál­lalat felé saját alapjának felhasználásával kapcsolat­ban azt a követelményt támasztjuk, hogy a már elért és alkalmazott műszaki-tudományos eredményeire tá­maszkodva saját erejéből megoldható, olyan fejlesz­tési feladatokat tűzzön maga elé. amelyeknek megol­dása egyben a világszínvonal felé tett előrelépést is jelenti. Az állandóan fejlődő', változó világszínvonaltól való elmaradást, termék-romlást ugyanis semmi esetre sem engedhet meg magának a vállalat, már csak azért sem, hogy a feleslegesen gyártott termékektől, a fe­leslegesen felhasznált költségektől megkímélje magát. Ha már most az újratermelés folyamatában vizsgál­juk a dinamikus szinttartás fogalmának jelentését, azt a következtetést vonhatjuk le. hogy az a régi ál­lóeszközök újakkal, korszerűbbekkel történő pótlását jelenti, aminek eredményeként „a vállalat technikai és gazdásági színvonala közeledik a világszínvonal- hoz”, de azt okvetlenül feltételezi, hogy az attól való távolsága semmi esetre som növekedjék. Következésképp a dinamikus szinttartás a szocialis­ta vállalatok olyan saját fejlesztési alapból finanszí- lozott: korszerűsítését, műszaki fejlesztését jelenti, amelynek eredményeként állami vállalataink a világ­piac igényeihez es belső társadalmi szükségleteinkhez is rugalmasan alkalmazkodva változtatnak termékeik összetételén, minőségen és költségen. Amíg tehát az újratermelési folyamatra vonatkozó szinttartás csu­pán az eszközök és. jövedelmek egyszerű újratermelé­sét jelenti, addig a dinamikus szinttartás több annál. Olyan vállalati beruházási tevékenységen alapuló mű­szaki-tudományos fejlődésre utal, amelynek eredmé­nyeként a változó piaci szükségletekkel, a mind kor­szerűbb követelményekkel is lépést tud tartani a vál­lalat. A régi színvonalhoz képest változást, előrelé­pést, fejlődést jelent a dinamikus szinttartás. A dinamikus szinttartással jelzett vállalati beruhá­zási tevékenységgel kapcsolatban megjegyzendő, hogy unnak fedezeti forrásai mindenekelőtt a vallalai saját alapjai; a fejlesztési alap és a tartalékalap. Ezek az alapok azonban nem csupán a dinamikus szinttartás beruházási fedezetéül szolgálnak. Erre vonatkozóan a Gazdasági Bizottság határozatai úgy foglalnak állást, hogy a beruházási-fejlesztési célokat szolgáló vállalati saját források a vállalat önálló gazdasági döntései alapján, „meghatározott termelést bővítő beruházá­sokra is kiterjednek”, így a termelésnek a dinamikus szinttartásnál nagyobb arányú bővítését is szolgálják. Az új gazdasági mechanizmusban ugyanis a vállala­tok jelentős beruházási célokat szolgáló alapokkal rendelkeznek. A fejlesztési alap részeként a vállalat­nál marad például az «amortizációs alap nagyobbik része, 60—70%-a. A fejlesztési alapot táplálja a nye­reség vállalatnál maradó részének jelentős hányada is. Biztonsági kisegítő szerepet tölt be ilyen irányban is a tartalékalap. A szocialista vállalat ilyen pénzügyi forrásokra támaszkodva valósítja meg dinamikus szinttartásra, vagy annál is számottevőbb beruházásra irányuló gazdasági döntéseit. Az elmúlt két évtized so­rán végbement gyökeres vál­tozásokról a leghűbb kép: Abaűj mai arculata. Csinos, rendezett falvak, hosszan kí­gyózó uj utak, kényelmes csa­ládi hajlékok, modern középü­letek messze világító ablakok, kai — íme, egyre világosabb lesz a hajdan oly sötét vidék. # — Közvélemény-kutatással ál­lapították meg u falvak veze­tői. melyek a legfontosabb községfejlesztési. szépítés! fel­adatok. Legutóbb a tanácsi választásokat megelőző jelölő- gyűléseken mondták el a vá­lasztópolgárok: mit várnak leghamarabb, mire használjuk fel a községfejlesztési alapot., milyen építkezéshez járulná­nak hozzá legszívesebben két késük munkájával — építettek. nyolc községben lé­tesült autóbusz váró, Alsóva­dászon egymillió forintos be­ruházássá! művelődési otthont építettek. Hamarosan felavat­ják az encsi regionális vízmü­vet. Az idén hozzákezdtek jó néhány áthúzódó, közös fede­zeti forrásból megvalósítandó beruházáshoz is. Két község­ben fogorvosi rendelő és lakás, Halmajon egészségügyi kom­binát építéséhez láttak hozzá. Szinte minden községben megrendezték a községfcjlesz- tési napokat — ilyenkor jár­dát. építettek, fát ültettek, az utat javították. Hivatalos sta­tisztika még nem készült róla, de az eddig végzett társadal­mi munka alapján elmondhat­juk: csaknem száz forint ér­tékű munkát áldozott a köz­nek a járás valamennyi la­kója. Most szervezik a járás házi épitóbrigádját. A legtöbb be­ruházást és felújítást jövőre már c vállalkozásra bízzák majd (Ggir&afr ; beszélgetésünk alkalmával dr. Kurek József, az Encsi járási Tanács vb-tifkára. Az Összegyűjtőt^ vélemények alapján készítették el a fej­lesztési terveket. Ezt minden járásban hasonlóképpen tették. Ami azonban abaúji példa: minden esztendőben összehív­ják a falu lakosságát, tájékoz­tatják őket a legközelebbi fel­adatokról, kérik véleményüket, és segítségüket. Vagyis: társa­dalmi üggyé teszik a község fejlesztését, s a falugyűlés döntése nyomán látnak hozzá az elképzelések megvalósítá­sához. * Bár még egy hónap hátra van az idea évből, a tervek zö­me már testet öltött. Selyében és Szikszón új iskol. t adtak áti GűncrusskáB kei tantermei.

Next

/
Thumbnails
Contents