Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
Yasárnap. 1967. december 31. ES/AK M AG Y A KO US/ AG A vitának nincs vége A kedélyek nem csillapodnak. Annak ellenére nem, hogy íme, elérkezett a sokat emlegetett I9üfl-as eszlundu, annak ellenére nem, hogy végül Is kialakullak a gazdasági reform törvényei, ismerjük az alapelveket- S a reform nem beszélgetések, találgatások témája csupán, hanem ezután életelemünk, mindennapi munkánk közege lesz. Tudunk tehát már sok mindent. Mégis kérdések özönét zúdítjuk egymásra, ha itt vagy ott találkozunk, ha egy kicsit beszélgetünk róla, hogy. s mint lesz ezután. Kérdezünk, kételkedünk és aggódunk is gyakran. S nem kevésbé hevesen tesszük ezt, mint annak idején, amikor először esett szó a reformról, amikor először vetődött fel az új gazdasági mechanizmus gondolata. Ami nem véletlen. Éppen, mert most már többet tudunk, többet ismerünk. De hogy mindent? Ki merné állítani? Hiszen való igaz, hogy a párt a legjobb szakemberek bevonásával kidolgozta az elméleti rendszert, hogy megszületett az elmélet, melyet sok-sok kísérlet eredményei támasztanak alá. És nemcsak apró részletkísérletek. Rendelkezésünkre álltak más szocialista országok tapasztalatai, mikroszkóp alatt vizsgáltuk meg a Szovjetunió, Csehszlovákia. Jugoszlávia és az NDK gazdasági rendszerét. Vagyis nem vaktában vágtunk neki az ismeretlennek, hanem felelősséggel, sok gyakorlati nehézség és buktató tudóiként láttunk hozzá, hogy megvalósítsuk a nemzeti sajátságainknak legjobban megfelelő mechanizmust. De nyitott kérdései; mindennek ellenére maradtak. Kérdések, melyeknek egy részére majd a gyakorlat adja meg a választ, s olyanok is, amelyeket mint kérdéseket még nem is ismerünk. S zóval nem pihenhetünk. A vita most is tart. Akadnak, akik az új közgazdasági szemléletben lemeztelenített üzleti szellemet látnak csupán, a mindenáron való pénzhajhászástól tartanak. s a szocializmus erkölcsi- ségét féltik tőle. Mások a párt vezető szerepéért, a társadalmi szervek ellenőrzési lehetőségeiért aggodnak, s megint mások a munkaerő kötetlenebb mozgásában látnak 'ilyen vagy olyan veszélyt. Mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy nem könnyű a dolgunk. Persze, joggal hivatkozhatunk a Gazdasági Bizottság döntéseire, említhetjük a különböző miniszteri rendeleteket, vagy a Parlamentben hozott törvényeket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mindezek igen körültekintő, alapos munka szülöttei, s hogy tulajdonképpen számos biztosítékát adják a reform sikerének, vagyis annak, hogy az új gazdasági mechanizmus feltétlenül erősíteni fogja a szocializmust, s közelebb visz kitűzött céljainkhoz. Hozzátehetjük, hogy az emberek többsége tudja ezt. és bízik a reformban, sokat; vár tőle. De nem érhetjük be ennyivel. örülünk a bizalomnak, de nem vetjük el a kételyeket sem. Nem akarunk megnyugtatni senkit, nem mondjuk, hogy most már aztán minden simán fog menni. Mert nem a nyugalom állóvize a mi elemünk, hanem éppen a viharzó. ' a szakadatlanul mozgó és változó tenger. Tudjuk, hogy mindig voltak, vannak és lesznek ellentmondósok, hiszen az élet sajátja ez. A gyakorlat új és új ellentéteket, új és új kérdéseket vet fel nap mint nap, s mi más lenne a fejlődés motorja, ha nem ez. Dolgunk most elsősorban az. hogy térképpel és iránytűvel felszerelve rálépjünk egy eddig járatlan útra, s tudásunk szerint haladjunk rajta, híven követve terveinket. De nem kevésbé fontos, hogy továbbra is, vagy ha lehet, még jobban nyitva tartsuk szemünket minden irányba. Hogy keressük, észrevegyük mindazt az újat, ami felbukkan előttünk, legyen bár jó vagy rossz. S ha kell, vitázzunk, ha kell, változtassunk is eredeti elképzeléseinken. \ r agyi», nem szükséges a vita végét óhajtanunk. Mert a megújuló, alkotó szándékú vita egyik legértékesebb biztosítéka annak, amit mindannyian szeretnénk — a reform teljes siketének. Flanek Tibor termékeiket el akarják adni. Termékbőségre kell törekedni. s ez nyilvánvalóan hasznos a nagyközönség számára. A másik fő jellemvonása ennek a konkurrenciaharc- nak az, hogy előtérbe állítja az általunk sokáig elhanyagolt propagandamunkát. A propaganda, a reklám tókés viszonyok között nem minden esetben folyik tisztességes eszközökkel. Bizonyára nálunk is lesznek olyan törekvések, hogy a reklám szuggesztiv erejét nem megfelelő minőségű termékek propagálásához használjak fel. Ezek ellen mindig, mindenkor erélyesen fel kell lépnünk, hiszen a reklám célja nálunk csak a figyelemfelkeltés lehet. A vállalatok közötti verseny végső soron tehát a fogyasztok javat szolgálja. Fó jellemzője a becsületes, tisztességes eszközökkel folytatott harc. Az új gazdasági median izmus egy egészséges folyamatnak nyitott utat azzal, hogy e konkurrencia-lehetősé- get megteremtette, a vállalatok nagyfokú önállóságát biztosította. Mert azáltal, hogy cgy-egy vállalat önszámlás lesz, tehát magának kell kidolgoznia az egész termelési folyamat rendjét, az anyag- beszerzéstől a piackutatásig, a fejlesztéstől a nyereségképzésig, serkentően hat a vállalat kollektívájára. Üj, gazdaságosabb módozatokat keresnek a munkafolyamat kidolgozására. Ha szabad így mondanunk, akkor felrázza az embereket, töprengésre, gondolkodásra kényszeríti őket. Az emberi energia, a teremtőerő — az utóbbi időkben ez sokszor bebizonyosodott már — szinte korlátlan. Felülmúlja a gépi berendezések lehetőségeit. Újra, meg újra felfrissül, kibontakozik, s ezt csak tovább erősíti a szocialista viszonyok között most kialakuló, vállalatok közötti konkurrenciaharc. De csak akkor, ha mindenkor figyelembe veszik, hogy csupán becsületes, tisztességes eszközökkel lehet és szabad ezt a konkurrenciát folytatni, úgy, hogy a szőkébb vállalati érdekeken kívül mindenkor szem előtt tartják az egész népgazdaság, a nemzet érdekét. Újfajta verseny hát ki az új évben. Ez a, verseny látszatra hasonlít a tőkés társadalomban meglevő versenyhez, de csak látszatra. Mert tartalmában, merőben különbözik tőle. Módszereit tehát nem lehet leko- pírozmi, kritika nélkül magunkévá tenni. Alapvetően különbözik attól: mert ez mindannyiunk haszna, érdeke. Csutorás Annamária Közösen készül a jövő A KGST-orsságok tcrvogycxtctéscnck iíj módszerei A KGST DECEMBER végén Budapesten lezajlott ülésszaka és a végrehajtó bizottság utána tartott ülése egyaránt határozatot hozott az 1970—1975 évi népgazdaságfejlesztési tervek koordinációjáról. Talán meglepő, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésének szervei már a hetvenes évek terveivel foglalkoznak. Valójában ezzel is úgy vagyunk, mint amikor valaki házépítést, vagy autóvásárlást tervez; az ilyen ember is már évekkel előbb felkészül arra, hogyan ossza be a pénzét. A tanácskozásokon kiderült, hogy a KGST-orszú- gok valójában nemcsak a következő ötéves tervvel, hanepi a 15—20 évre szóló távlati tervek készítésével is foglalkozna!; már. A népgazdasági leivel; egyeztetése a KGST-ben nem új dolog, hosszú évek óta folyik. Van is erre külön szerve, a Tervbüro, amelynek keretében a tagállamok tervhivatalainak vezetői időről-időre találkoznál; és koordinálják a terveket. Ugyanezt teszik az országok kétoldalúan, sót az egyes gazdasági minisztériumok is Időszerű kérdéseket ismertetnek a Kossuth X'ads decemberi füzetei A Kossuth Kiadó Tények és érvek sorozatának legújabb füzete a fogyasztói árak változásával foglalkozik. Ismerteti a kiadvány az 1968-ban alkalmazott árformákat, az árváltozások mértékét, valamint azokat az eszközöket, amelyekkel biztosítható az árszínvonal szükséges mértékű stabilitása. A Világesemények dióhéjban című, havonta megjelenő fü- m * Anglia és a Közöl Piac viszonyáról közöl cikket, bemutatja a világforradalmár Guevara életét, s érdekes ismertetőt ad Iránról. Megjelentette á Kossuth Kiadó a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére rendezett moszkvai ünnepi ülésen elhangzott. beszédeket. A kiadvány teljes terjedelmében tartalmazza Leonyid Brezsnyev előadói beszédét, s közli többek között Kádár János üdvözlő szavait is. a maguk területén. A mostani ülés döntésébe azonban új elem került: a tervek egyeztetését már az előkészítő szakaszban megkezdik. Eddig ugyanis gyakorlatilag a kész, szinte teljesen kidolgozott terveket vitatták meg az országok egymás között. Természetesen, hogy ilyen körülmények között nehéz volt lényegesebb módosításokat végrehajtani. Mivel minden ország nagyjában kiegyensúlyozott tervet készített, s ha valahol változtatni akart, akkor gyakran az egész terv egyensúlya bomlott meg. Ezért a tervek egyeztetésének nem lehetett más célja, mint közölni egymással: milyen árukból menynyit képes szállítani az adott ország és mire van szüksége. Ez pedig nem sokkal több, mint a külkereskedelmi lehetőségek kölcsönös feltárása. A tervek egyeztetése többet jelent. Azt. hogy a célkitűzéseket hangolják össze, s az országok ne fejlesszenek párhuzamosan azonos iparágakat, ne termeljenek olyan cikkeiket, amelyekben minden ország szükséglete bőségesen biztosított. Ehhez viszont a terv-elképzeléseket is egyeztetni kell; ezek már most kialakulóban vannak, ezért szükséges már ma koordinálni őket Ez az új a most született döntésben, amelynek megszületését több tényező sürgette. Az egyik a gazdaságirányítási rendszer változása több országban, a sokat emlegetett új mechanizmus, a másik a tervek összehasonlíthatóvá tétele. Ami az új mechanizmust illeti, azt már bevezették az NDK- ban és Csehszlovákiában, s január elsejével hazánkban is hatályba lép. A többi KGST- államban szintén elkezdődött bizonyos változások előkészítése, illetve életbe léptetése. Ezekben az a közös alapgondolat, hogy gazdaságosabbá kell tenni a termelést és hogy a vállalatokat, azok dolgozóit érdekeltebbé kell tenni. Mindkettő elkerülhetetlenül kihat « nema&Mwaá együttműködésre. Nyilvánvaló, hogy tt gazdaságosság elve megköveteli majd, hogy olyan együttműködést építsenek ki más országgal, ami kölcsönösen hasznos. A vállalati gazdálkodás önállósága pedig az. érdekeltséget leszállítja az eddigi népgazdaságiról a jobban érzékelhető vállalati érdekre. S itt várhatóan bizonyos összeütközésre is sor kerülhet. De a központi gazdaságira nyitó szerveknek, — elsősorban a tervhivataloknak — nem szabad megengedniük, hogy az összeütközés krónikussá váljék. Eleve úgv kell a terveket készíteni, a gazdasági szabályozókat megállapítani, hogy a vállalati érdekek csak a nép- gazdasági érdekekkel együtt érvényesülhessenek. Az új módszerrel már a tervkészítés folyamatában kiderülhet. — ismerve más országok elképzeléseit is —, hogy milyen beruházások válnak feleslegessé, illetve milyen árukat hihet majd biztonságosan eladni a partner országokban. Mindennel; eredményeként arányosan és jobb hatásfokkal fejlődhet a KGST országok gazdasági élete. A KGST vezető szervei úgy döntöttek, hogy a tervhivatalok illetékes vezetői 1968-ban megbeszélést tartanak módszertani és egyéb kérdésekről. A cél az, hogy kialakítsák nemcsak a közös módszerek«!, hanem már most tájékozta,*» sák egymást a gazdasági elképzelésekről. A JÖVŐBEN TEHÁf a korábbinál megalapozottabb és a KGST minden .tagállamának érdekeit jobban szolgáló tervegyeztetésekre kerül sor. Az országok sajátos céljai jobban illeszkednek a KGST közös céljai keretébe; minden ország számára gazdaságosabbá válik az együttműködés, vagy legalábbis megteremtődnek ennek a feltételei. Ez pedig valamennyi állam érdekét szolgálja és pozitív hatással jár a lakosság életkörülményeire la «ff. & pasztaihat. Ezért is hivatkoznak éppen rá, illetve rájuk. De persze, nem egy esetben azért alapja is van a hivatkozásnak. — Igen. Egy másfajta hivatkozásnak: a kapcsolatokkal való kérkedés. Vannak emberek, akik saját hasznukra szeretik felhasználni kisebb-nagyobb vezető pozíciót betöltő emberekkel fennálló baráti kapcsolataikat. jóismerősi viszonyukat. Ügy is, hogy hivatkoznak, rá. Egy szélsőséges példát említek. Karácsonyi csúcsforgalom o boltokban. Egy családfő viszonylag drága ajándékot vásárol a gyermeknek. Otthon a feleség ellenzi, mert ö olcsóbb dologra gondolt. (A férj nem kiskeresetű munkás, vagy hivatalnok.) A feleség visszaviszi a boltba az árut. mondván, hogy ő nem járul hozzá férje költekezéséhez, adják vissza a pénzt. A boltvezető ebédel, a beosztott közli, hogy az áru nem hibás, nem annak milyensége ellen van kifogás, semmi olyan körülmény nem forog fenn. amiért kötelesek lennének visszacserélni, a boltvezető nélkül nem fizethet vissza ilyen nagy összeget, szíveskedjek kicsit később visszajönni, amikor a vezető is bent lesz. Ekkor jött a hivatkozás X. elvtársra, meglehetősen emelt hangon, s egy fél óra múlva már a felügyeleti szerv illetékese intézkedett, hogy soron kívül tegyenek eleget a vásárló felesége kérésének. Ezt a boltban szívességből is megtették volna. Felsőbb utasításra i.s megtették, de furcsa konzekvenciákat vontak le. Még tudnék cgy-két ilyen példát, ha érdekli... — Ez azért nem tipikus ... — Nem, de előfordul itt-ott, boltban, egyéb helyeken. S elég egyetlen eset az alaptalan „mítosz” születéséhez, a félreértésekhez, a minden alapot nélkülöző, oktalan és jogtalan hivatkozásokhoz, meg ahhoz, hogy a bolti és a szolgáltató dolgozókban, meg más emberekben tévhitek alakuljanak ki X., Y. és más elvtársak emberi magatartásáról. — Ebben igaza van. A hivatkozgatásnak, mint döntő érvelésnek falóban inkább háttérbe kell szorulnia, sőt meg kell szűnnie. Ebben egyetérthetünk. Boldog, megelégedett új esztendőt! — Boldog új évet! Benedek Miklós — Jó reggelt és boldog új évet kívánok. Mitől látszik ilyen gondterheltnek új esztendő reggelén? — Töprengek. Üjév van ma, s ilyenkor gyakran elhangzik a fogadkozás az új élet kezdéséről. Most jóelúre elhangzott néhány nyilatkozat, kommentár, hogy nem kezdünk új életet, ami közéletünket illeti, hanem jobban folytatjuk az eddigi utat. kijavítjuk a tapasztalt hibákat, gazdasági rendszerünk irányításának reformálásával segítjük a javulást. Most azon meditálok, hogy ebbe a felfrissített folytatásba azért bele kívánkoznék még egy-két új vonás, illetve az. hogy egy-két eddig gyakori vonás lomtárba kerüljön. — Mire gondol? — Többek között a hivatkozásra — Kifejtené ezt részletesebben? — Megpróbálom. Nem találkozott véletlenül olyan esettel, hogy valamit meg akart remii, mire közölték, hogy nagyon sajnáljak, de ez az utolsó darab és X. elv- társnak a neje tétette félre? Vagy valamelyik szolgáltató intézménynél félretették az ügyét arra hivatkozva, hogy Y. elvtárs megbízásával vannak lekötve, azért lessenek. nyugodtan várni, illetve félreállni. — Bevallom, volt ilyen esetem nem is egy. De ilyenkor felvettem a telefont és onnan a boltból, vagy a szolgáltató intézményből felhívtam X., vagy Y. elvtársat, hogy valóban helytalló-e a hivatkozás. Kiderült. hogy vagy teljesen alaptalanul, vagy valami félreértés folytán hivatkoztak rájuk, tgy a hivatkozás, mint akadály, megszűnt. — Lehet. Legfeljebb néhány esetben. De mérje fel, hányán nem telefonálnak X. és V. elvtársaknak, mert eszükbe sem jut es elhiszik a hivatkozást. Vagy hányszor hallani vendéglőben, boltban, mindenféle szolgáltatásnál, sőt. még üdülőben is — ha valami ellen kifogást emel a névtelen megrendelő, vendég, vevő —. hogy: „Ugyan kérem, ne tessék elégedetlenkedni, az elmúlt héten nálunk járt Z. elvtárs, és nagyon meg volt elégedve .. — No persze, Z. elvtársnak, meg általában azoknak, akikre hivatkozni szokás, kevesebb oka is lehet a kifogásra, ök talán ritkábban találkoznak olyan esetekkel, amilyeneket az átlag-vendég gyakrabban taPárbesséil a hivatkozásról Újfajta verseny ■■ újfajta tartalom között, hogy nálunk végső soron az egész népgazdaság, tehát az egész nemzet élvezi a verseny hasznát. S persze, nálunk ez a verseny nem vezethet egy-egy vállalat csőd- bejutásához. hiszen ez nem is lehet cél. A szocializmus alapelve továbbra is az marad. hogy mindenkinek műn- kalehe.tőséget kell biztosítani. A tőkés termelésben tneglevő versennyel szemben — ahol a tókés egyéni hasznáról van szó — nálunk népgazdasági haszonra törekszünk, tgy a konkurrenciaharc továbbra is feltételezi a vállalatok egymásrautaltságát. összef t>gás á - nak szükségesség»t. Megyénkben például az LKM és a DI- GÉP közös, összehangolt munkájára van szükség, hiszen csak úgy tudnak eredményesen, gazdaságosan termelni. ♦iilven ellniuői vannak tehát ennek a most kialakuló versenynek? Egyrészt. amint már mondottuk, feltételezi a gyorsabb, pontosabb, gazdaságosabb termelést, a termékek változatosságát, hiszen a piac követelményeihez mindenkor igazodni kell. A már világméretekben kialakult vásárlópiac a fogyasztók uralmát jelenti, tehát a vállalatoknak ezekhez az igényekhez kell igazodniuk, ha A vóí’kí'IlV sz® többféle 1 k ’ jelenséghez kapcsolódik. Van sport- és munka verseny, egyszerű versengés, de minden esetben küzdelmet jelent, nemes vetélkedést. amelyben az emberek, illetve az embercsoportok a munkahelyen, a tudományban, a művészetben, vagy a sportban többet, jobbat akarnak adni, mint a másik. S ismert a kapitalista termelési viszonyok között meglevő — a különböző cégek közötti — verseny is. Melyik cég állja jobban a sarat, melyik tud többet, jobbat, olcsóbban termelni? S ebbe már az is beletartozik, melyik tud nagyobb propagandát, reklámot, ezzel együtt piacle. hetősóget teremteni áruinak. S ebben a versenyben kapitalista viszonyok közölt — tönkre is lehet menni. Az új gazdasági mechanizmusban nálunk is verseny alakul ki a vállalatok között. Persze nem ugyanolyan, ni int Nyugaton. De az, hogy a vállalatok önszámlára gazdálkodnak, lehetőséget teremt rá, hogy egészséges és becsületes eszközökkel folytatott konkurrenciaharc legyen. Az alapvető és lényeges különbség a szocialista és a tőkés viszonylatban kialakult, illetve kialakuló konkurrencia
