Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
4 esZAKMAUTARORSZAG Vasárnap, 1967. december .TtCiklonok harca Regényrészlet í q I n egyenesen a sertés- ou"d tenyésztő telepre ment. A faluban virágoztak a gyümölcsfák. Különösen szépek voltak a kerítésekre hajló birsalmabokrok. Mintha rengeteg fehér lepke leple volna meg a gallyakat A virágok porceláti-finom, törékeny szirmai közt nyüzsögtek a méhek. Fecskék sodródtak az ereszek alatt, gólyák álltak a kéményeken és csőrüket felfelé nyújtva úgy kelepeitek, mintha az ég kékségét innák. A kémények torkából szőke füst bodrozódott elő, jelezve, hogy már könnyű tüzelővel fűtenek. A kertek tárulkoztak. Cinkék, rigók, verebek örvendeztek a tiszta tavaszi fényben. Virágban álltak a gyümölcsfák, és rengeteg Illat keveredett. Nehéz! tömény virágillatok, amelyek közt a jácint bódítása uralkodott. Szép volt a falu, szépek voltak az utcák, még az öreg akácfák Is. mert a forró tavaszban minden megtermékenyült, vagy már teremni készült. A sertéstenyésztő telepen a gondozók vizet melegítettek, répát és apró burgonyát főztek. mások darát készítettek elő. hogy majd a puhára főzött burgonyával és répával összekeverve feletessék. Mendt Imre, a vaskos, fekete hajú és fekete szemű férfi most Is darát zsákolt. Szerette a nehéz, férfias munkákat. Nem tudatos megfontolás, hanem az örökös emberi küzdeni vágyás, az izmokba és csontokba rögződött ösztön hajtotta. hogy mindig a legnehezebb feladatokat vállalja. Ez az ember valósággal gyűlölte az élet könnyebb perceit, s csak akkor érzett némi örömöt, ha testére tapadt a küzdelem, ha Izmai a végsőkig feszülhettek és gerince hajlott a teher alatt. Mindenki vidáman es hangosan köszöntötte Sákát, csak a cipekedő Mendi fordult el, mindig úgy igazodott a nehéz zsákokkal, hogy oldalt, vagy háttal legyen a fóagronómus- nak. Sáka beszélgetett az emberekkel. Sokáig észre se vette. hogy Mendi nem szól közbe. Némi idő múllAn mégis felfigyelt a megállás nélkül dolgozó emberre, és megkérdezte tőle: — Tegnap mivel búcsúzott Szilágyi. Mendi elvtárs? — Magának én nem vagyok elvtárs — válaszolt dörmögve, mérgesen a zömök, fekete ember. / — Nofene... És miért nem, ha szabad kérdeznem? Engem tart méltatlannak az elvtárs megszólításra, vagy maga nem érzi elvtársnak magát? — Hagyjon nekem békét — dörmögött megint Mendi. — Én nem vagyok elvtárs . . Én csak paraszt vagyok ... Még az se. Robotes. Kondás... Senki marhája, a bolond istenit ennek a hülye világnak! — De nekikeseredett... Mi baja magának az istennel, meg a világgal? — Nekem semmi . .. Annak van baja énvelem. — Hát akkor bókul jenek ki ... és mondja meg, mivel búcsúzott el tegnap Szilágyi? — Tőlem nem búcsúzott! Megmondtam már egyszer! Mi vagyok én? Főisten, hogy búcsúzni kelljen tőlem? — Láttam, hogy még beszélgettek — Én senkivel se beszélgettem. A többiek elnémultak. Mereven néztek Men dire, mert tudták, hogy hazudik. Azután meg a főagronómust nézték, aki lassan elindult a karám mellett végig és figyelte a tálkákat. Azon a helyen, ahol előző nap Szilágyival vitatkozott. hirtelen megállt. Számolni kezdte a süldőket. Az állatok megriadtak és dulakodtak Sáka ötször is újrakezd- te a számolást. Feleslegesen. Számolás nélkül is észrevette, hogy hiányos a falka. Érezte, hogy arcába forróság ömlik, torkába emelkedik valami, «mi fojt, szorít és alig bírt kiáltani — Mendi! A zömök, sötét tekintetű ember úgy tett, mintha nem hallaná. — Mendi úr! — Űr se vagyok magának! — üvöltött ekkor Mendi. — Hát akkor mi az atya- úristen? Mondja meg legalább, hogy tudjam, mi maga? — Szóga! Rabszóga! Az vagyok én magának! Meg marha paraszt, a kutyabetyár úristenit! Sáka dühösen visszarohant az emberekhez — Hogy maga micsoda, az hamarosan kiderül! — kiabált masából kikelve. — Most viszont azt mondja meg, hogyan vitte el Szilágyi a süldőket? A'/ meglepődve /i/ pni.-errh né3te]tösz. sze. Senki se tudta még, hogy Szilágyi elhajtotta a süldőket. Sunyítva, pislogva néztek Men dire. — Honnan tudjam én azt, hogy Szilágyi mit csinál? — kérdezte ingerülten, de a mentegetődzés hangján Menüi. — Nem tudja? No, jó! Sáka megfordult, és köszönés nélkül hagyta ott az embereket. Előbb rohant, mintha el akarna fogni valakit, de hamarosan elfáradt, és meglassította lépteit. Fújt, dühöngött. — No, megállj... Majd adok én rteked közös vagyont, süldölopást, gazemberséget. .. Bitang... Azt hiszed, hogy mindent szabad ? ... Várj csak... Megtanítalak én a rendre, ne félj... Szilágyi a Pataki úton lakott, a református templom mögött. Szép, hosszú, cserepes háza volt, nagy portával. A ház előtti udvaron öreg diófák álltak. Alattuk nyári konyha fala fehérlett Az udvar hátulján volt a disznóól. Sáka csukva találta a kaput. Megrázta a kilincset és bekiáltott — Szilágyi! Hé! Szilágyi úr! A nyári konyhából előbb egy asszony, maid maga Szilágyi dugta ki a fejét. — Mit akar ott? — kiáltott fölényesen. — Ne rázza azt a kaput, hallia-e, mert oda találok menni! — Nyissa ki! Azonnal hajtsa vissza a süldőket! Az óriás termetű paraszt hajlott háttal lépett ki a nyári konyhából, és kiegyenesedve megállt — Nem nyitom! — kiáltott — Ez az én portám! Magának ide semmi köze! — A süldőket hajtsa vissza azonnal! Megértette? — Nem hajtom! — Engedjen be, vagy betöröm a kaput! — Azt merje maga megtenni, de meg is emlegeti, amíg ezen a világon él! Sáka nekilendült a kapunak. Testével feszítette, és két kézzel rázta. Szilágyi nézte, nézte néhány percnyi ideig, majd hirtelen szökkenéssel beugrott a közeli istállóba, és döfésre emelt vasvillával jött ki. Elszántan, hosszú lépésekkel közeledett a kapuhoz. Kiabált. — Takarodjon onnan! Ha egy percen belül el nem takarodik a portám elől, nem felelek magamért! A szomszédos házakból közben előjöttek az emberek. A kerítések mögül lestek. Akik az utcán éppen arra haladták — tisztes távolságra megálltak, és várták. — Ha nem hajtja azonnal vissza a süldőket, hívom a rendőrséget! — Csak hívja! — Ember, gondolja meg! Ezért becsukják! — Vannak énnálam nagyobb zsiványok is; mégis szabadon járnak! — Egyszóval nem hajtja vissza a süldőket? — Nem! — Rendben van. A többi az én dolgom De téved, ha azt hiszi, hogy eltűröm az anarchiát! Velem nem lehet játszani ... se fenyegetősdit, se mást! Sáka megfordult és nekilendülve, hosszú lépésekkel távolodott a kaputól Szent elhatározása volt, hogy azonnal telefonál a rendőrségnek. Lesz, ami lesz, Szilágyival, de visz- szaviteti a süldőiket. A fegyelemért mindent meg kell Unni. Ha nem használ a sokszori jó szó — jöjjön a törvény, meg a börtön. A palánkok mögött összesúgtak az emberek. — A bitang. Képes vöt ellopni a disznókat. — Ez meg képes lesz be- csukatni. Nem gondoljátok, hogy ez is túlzás? Ma ő, holnap én, vagy te ... Hol itt az igazság? — No hiszen. . Egyiknek - másiknak nem árt... Ügy látszik, Szilágyi most emberére talált... Szilágyi a kapu fölé magasodva nézett a gyorsan távolodó főagronómus után. Felesége előjött a nyári konyhából, és kétségbeesve szólt. — Az isten szerelmére, István ... Ne szállj szembe a hatalommal... — Kuss! — üvöltött Szilágyi. de néhány percig tartó tétovázás után hirtelen feltépte a kaput és kiugrott az utcára. Teli torokból ordított. — Főagronómus elvtársi Sáka megtorpant, megállt, majd lassan visszafordult. Szilágyi futva közeledett, kezében a vasvilla. Sáka elszánta magát. Alit az utca közepén, lassan’ a zsebébe nyúl t, és előhúzta a bicskát. Kinyitotta, erősen marokra fogta, s amikor Szilágyi tíz lépésnyire lehetett, hirtelen ráorditott. — Álljon meg! Ha még egy lépést tesz előre — védekezem! Szilágyit szinte visszalökte a kemény kiáltás, és megállt. A főagronómus kezében meglátta a nyitott kést. A vasvillát hirtelen elhajintotta, és zavartan, tétován szólt: — En nem verekedni... izé ... nem ujjat húzni akarok, főagronómus elvtárs .. — Hanem? — Hanem, hogy meggondoltam ... izé. . . Most, azonnal kellene visszahajtani azokat a süldőket? — Most! Sáka lassan a zsebbe csúsztatta a bicskát. — Nem lehetne este?... Izé. . . Most túl sokan látnak... — Nem baj! Sőt, annál jobb! S'/üónvi tétovázott aznapéi _ Akkar... akkor ... legalább segítsen, főagronómus elvtárs. Nem bírok velük egyedül. — Amikor elhajtotta, bírt velük? — Zsákban ... Hogy Is mondjam csak ... Zsákban hordtam el őket, éjszaka. Egyenként... De ketten, hogy úgy mondjam, egyszerre visz- szahajthatnánk. Sáka elmosolyodott. Győzelmet érzett Tudja, hogy a kerítések mögül sokan figyelnek. Ezt akarta. Hogy mindenki értsen és tanuljon. — No, látja — mondta csendesen. — Lehet énvelem vasvilla nélkül is beszélni. — De... hogyan is mondjam csak ... Ügy veszi, főagronómus elvtárs, mintha semmi se történt volna? — Majd meglátjuk. — Vegye úgy, főagronómus elvtárs ... Ígérje meg, hogy nem jelent fel.. . Megbántam, főagronómus elvtárs. Egy-kettőre megbántam. — No, jé Rendben van. Ez egyszer megbocsátok... De akkor gyerünk azokkal a süldőkéi, mert nekem még rengeteg a dolgom ... Szén drei József A nagykorúság ünneplése A magyar fílmmű veszettel szembeni ellenérzéseinket nagyon nehezen tudtuk leküzdeni. Az ellenforradalom utáni ma- í gyár filmművészet nehezen j talált rá eszmei kilövő állo- ! másaira, s ezért az alkotások I legtöbbje — hasonlatosan a sikertelen ós ernyedten vlsz- szahulló rakétákhoz —, ha- ] tás tálán maradt. Az eszmei ' és gazdasági konszolidáció a filmművészedben csak jóval | később éreztette hatását, mint más területeken, mert a nagy- j korűsított s az okkal ok nél- ! küli ellenőrzéstől mentesített j filmrendezői kar csak a 60- ! as évek harmadik-negyedik esztendejében érezte igazán a réázúduló hatalmas felelőssé- I get. Ettől kezdődően az auto- ■ nőm alkotói lehetőség kellő I hőfokon párosult a lelkiisme- ret „autonómiájával”, s megszülettek a nagyigényű, a társadalom, az emberiség va- ] lódi gondjait vállaló és hordozó filmek. A varázsütés tulajdonképpen a regényirodalomban hangzott el elő- j szőr, amikor is hatalmas vi- I ták és lelkiismereti vívpdá- j sokkal terhes vélemények kö- I zepette került könyvesboltjainkba. majd a színpadra ! Fejes Endre iskolát terem'ő ] Rozsdatemetője. Ettől kezdő- j dóén az önvizsgálat, belső értékeink pontos felmérése, ' a történelem „hitelesítése” regénveink, filmjeink fontos témájává alakult. Ezzel tulajdonképpen beteljesedés irányába haladt a hosszú idő óta áhított szocialista realizmus jő müvekkel igazolt elmélete. A magyar filmművészetnek oly mértékben sikerült önmagára felhívni a figyelmet, hogy a korábban szokásos kézlegyintés ma már anakronisztikus mozdulatnak tekinthető. Jól emlékszünk a magyar filmgyártás mechanizmusát bemutató, „Miért rosszak a magyar filmek? című filmparódiára, amely a szóban forgó kézlegyintést egy nyomatékos „csak”-kal nyugtázta. Igyekezvén választ adni, helyesebben választ nem adni rá: miért rosszak a magyar filmek? mi os, ez a korszak szelei rencsére a múlté. A magyar filmművészet felnőtt, s mint láttuk, hallottuk, olvastuk, világjelentő- ségre tett szert. Ha esztendőkkel ezelőtt a világ filmkritikusai, művészei arra kérik Magyarország illetékeseit, hogy rendezzenek nemzetközi vitát, ezt csak a modorosság, a nagyképűség kockázatával fogadhattuk volna el. Arról ugyanis vitatkozhattunk volna, hogy Szőts Emberek a havason című filmjétől Radványi Valahol Európában című filmjén át Fábri nagyszerű Körhintájáig szép utat futottunk be. De ugyanekkor meg kellett volna vallanunk az utána következő alkotói hiatus okát is. 1966 januárjában a filmművészet legjobbjai randevúznak Budapesten. Arról folytatnak eszmecserét, miként sikerült a magyar film- művészetnek az elmúlt két- három esztendőben az ismert csúcsokra feljutnia. Magyarul szólva: nagy nemzetközi tapasztalatcsere lesz Budapesten, s magvas expozék hangzanak el a magyar filmművészet legjobb alkotásairól. Még- közelebbről vizsgálva a nemzetközi konferencia célját.: a világ filmszakemberei tanulni jönnek Magyarországra. Ez jelen pillanatban nem tűnik oktalan hetykeségnek, hiszen volt olyan korszak, amikor a magyar filmművészek, filmkritikusok és filmesztéták évente zarándokoltak Olaszországba, hogy mind jobban megismerkedhessenek Vittorio de Sica, Fellini, Antonioni és mások filmjeivel. Arra is emlékszünk, hogy a magyar filmrendezők csodálatos kiküldetésnek tekintették azt a lehetőséget, ha Trufot-val, s az „új hullám” más nagyságaival találkozhattak; Vagy Csuhraj, a szovjet filmművészet egyik reprezentánsa a megújhodás korszakában nem volt-e tanító . mestere a magyar film- művészetnek? Dehogynem! Nemcsak filmjeinek közvetlen hatása erjesztette termékenyre a magyar filmművészek gondolatait, hanem tevékenyen is részt vett például a nagysikerű Tízezer nap filmrevitelében. Csuhraj jőbarátkónt és konzultánsként működött közre Kosa Ferenc, Gyöngyösi Imre és Csoóri Sándor azóta világsikert aratott filmjének megrendezésében. I lyen előzmények után jogosan lehetünk büszkék a nemzetközi filmművészeti konferenciára. Hogy a világ filmművészei TÉNAGY SÁNDOR: AHOGY A ZENE Ahogy a zene zúdul, árad, medret váj szemérem, alázat. ölel, dajkálgat, tisztára mos. A boldogság fénye százszoros. Megszületsz, meghalsz — egy pillanat. Leszel, mit nem hiszel: önmagád Oltalom. Veszély. Szikra. Zene Szabadság mohó lélegzete ««§»*< egy csapásra kiváncsiak lettek a magyar filmművészet legjobb alkotásaira, ebben kifejezésre jut az is, hogy a magyar filmművészet jól kamatoztatta p művészeti ág- taan gyorsan áramló s eredményesen ható „filmművészeti eszperantizmust”. A világon évente megközelítőleg négyezer film készül. Magyarországon egy észtén • dó alatt 20—22 alkotás kerül ki a szűkre szabott cs korszerűtlen stúdióinkból. 1967- ben e filmek közül nyolc nyert díjat nemzetközi fórumon. Büszkeségre jogosíto eredmény. Az idei pécsi játékfilm-szemle nemzetközi fesztiváldíj-nyertes alkotásokat vonultatott fel. Az Utószezon, a Hideg napok, a Tízezer nap, az Apa, a Hogy szaladnak a fák és a Szevasz. Vera Moszkvától Can- nes-on át Montrealig dicsőséget hozott. Azóta már bemutatták Bacsó Péter Nyár a hegyen című sikeres alkotását, ezt megelőzően láttuk Hubaj—Ránki—Vas; Egy szerelem három éjszakája című, megkapóan szop musical- filmjét. A díjnyertesek között van Rényi Tamás Sikátor című filmje is. S elkészült a gazdag Csillagosok, katonáié Tiszteletet parancsoló esztendei mérleg ez. Valamelyik pécsi játékfilnv szemlén egy csipkelődő kritikus szellemesen jegyezte meg: „A magyar filmművészetnek most mar van honnan visszaesnie”. Ez valóban igaz, de reméljük, a visz- szaesés nem következik be. A jogos örvendezés perceiben említést kell tennünk arról is, hogy a magyar filmművészetnek jelenleg van egy másik és harmadik vonulata is, amelyiknek van hová felemelkednie. Bár e gondolatnál megjegyeznénk, hogy a felemelkedés mértékrendszerével sincs minden rendben, mert Jancsó Miklós, Kovács András, Fábri Zoltán, Szabó István minden kétséget kizáró, normateremtő, alkotói magatartása mellett kinőtt már az „ügyeletes zseni* szerepköréből néhány olyan fiatal rendező, mint Hcrskó János, Zolnay Pál és Kása Ferenc. S az említetlenek: Bacsó Péter, Rengi Tamás, Révész György, Ranódy TAsz- ló és mások a fővonulatba küzdöttélc fel magukat műveikkel, csak a kritika „egysávos” jelfogó berendezése nem kellően érzékeli a szóban forgó alkotók erényeik S van még filmművészetünkben egy negyedik vonulat is, amelyik a legteljesebb kommersz-igényeknelz hódol. Persze, vannak filmrendezők, akik többet akarnak, mint a már említett igények kielégítését, de fáradozásukat nem koronázza siker. Így történt ez A múmia közbeszól és a nemrégiben bemutatott Nem várok holnapig című film esetében, is. A csúcsok és völgyek még távol állnak egymástól. A távolságokat közelebb hozni — ez lenne filmművészetünk soron következő feladata. S még egy nagyon fontos. A közönség részvételének és igényeinek állandó figyelemmel kísérése. Nem lenne jó, ha a felfelé törekvés nagyszerű munkája közben alkotóink megfeledkeznének a mozik nézőtereiről. Bár statisztkáink hízelgő adatokat közölnek a Hideg napok, a Szegénylegények, az Apa stb. látogatottságát illetően, de ml, népművelők tudjuk jól, hogy az igazi mo- Sisiker még mindig a Kár- páthy Zoltán, az Egy magyar nábob és a kalandfilmek legtöbbje, A magyar fii mmflvészei intellektuális, gondolkodó és gondolkodtató művészet. Ezt a nagyvilágban is észrevették, s e vonásokat mindenütt nagyra értékelik, örömünk csak akkor lenne teljes, ha a sok milliós hazai nézősereg hasonlóan vélekedne a nagyszerű magyar filmek - rőL mint a nagyvilág. Párkány Lásd* I z programot, a kritikusok, a saj- i tó munkatársai pedig már- meghallgatták, megnézték jó- előre, hogy mind jobban ész- i revehessék értékeit, no meg- esetleges hibáit. A rádió műso- ’ rát egyébként egészen rövid j időn belül megismétlik, a te• levízióét csak a későbbiekben, ■ akkor is csak egy műsorblokk : kerül ismételten képernyőre. ■ A rádióban 5 óra hosszat vált■ ják egymást a különféle tarka ■ számok prózában, dalban, ze- : nében, igen sok vidámsággal, r éjfél után pedig reggel 5 óráig- szól a tánczene. A televízió . szilveszteri műsora valójában s már este hat óra után elkez- : dődik Strauss nagyoperettjé- , nek, a Denevér tv-változatá- t nak ismétlésével, majd Peter- i dl Pál: Tessék beszállni! című ■ rövid, zenés játéka és Yves Montand 40 perces, új esztendőt köszöntő sanzonműsora előzi meg az este kilenckor ! kezdődő Szilveszter 1967. című ; összeállítást Ez a műsor több nagyobb blokkból, sok magán- , számból áll. sokféle ízlést kí- » ván kielégíteni. Akik mindig ! szidják a televíziót, a Kö/.ki> vánatra! efmű összeállításból [ örömmel értesülhetnek, hogy > kívánságuk teljesült, az idő- [ sebbek meg flgvelemmel nér> hetik a nekik szerkesztett mű- I sort: Halló, bácsik! Halló, né> nik! Felvonulnak persze a [ táncdalénekesek is — némi i meglepetéssel. \ A többit megtudjuk majd a i hangszórók mellett, vagy a • képernyők előtt, Jó szórako> zás« Az otthon szilveszterezők nagy többsége — a sok éves tapasztalat szerint — tulajdonképpen egy nagy, országos kihatású kollektív szórakozás részese még akkor is, ha nagyon szűk társaságban, vagy családi körben várja az új esztendő beköszöntését. Ugyanis nagyon ritka az olyan szilveszteri társaság, amely ne figyelné a rádió, vagy a televízió műsorát. Évek óta hosz- szas találgatás előzi meg, vajon milyen is lesz a műsor, e két tömeghatású intézmény milyen programmal búcsúztatja az eltávozó esztendőt. Alaposan felkészültek erre az érdekelt műsorszerkesztőségek is, s már jó ideje készen, hang-, illetve filmszalagokat rejtő dobozokban áll mind a rádió, mind a telévízió szilveszteri műsora. Milyen lesz? A Rádió és Televízió Ojság már részletesen közölte a két Az otthon szilveszterezöknek ajánljuk
