Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

▼*Ä4map tSffl. űeeember S1 esZAKMAGTARORSZAG 3 A szocialista Kuba köszöntése Kilenc évvel ezelőtt, 1959. Januar elsejének éjszakáján a Havanna felé elönyoinuló for­radalmár seregek elől Batista és vezérkara repülővel elme­nekült Kubából. A diktátor szökésével véget ért a kubai nép nemzeti felszabadító har­ca. győzött a forradalom, és Kuba történelmében új feje­zet kezdődött. A forradalmi Kuba megvédte vívmányait az ellenforradalmár bandák és az ICgyesült Államok sorozatos agressziójával szemben: első­nek a nyugati féltekén hoz­zálátott a szoeialista társada­lom alapjainak építéséhez. A forradalmi Kubát az jel­lemzi. hogy a dolgozó ember egyik kezében fegyvert, a má­sikban szerszámot tart, A fel­fegyverzett nép nemcsak az ellenforradalmár szabotőröket, a partra szállt inváziósokat tudta ártalmatlanná tenni, ha­nem eredményesen vette fel a harcot a népnyomor, az el­maradottság, a nemzeti kiszol­gáltatottság ellen is. A kubai forradalom győzel­me és megerősödése annak nagyszerű bizonyítéka, hogy a XX. század második felő­lien a történelem menetét a haladás és a szocializmus' erői határozzák meg. Annak bizo­nyítéka, hogy az emberiség új eszméit megtestesítő világ- rendszer, a legnagyobb im­perialista hatalom tőszomszéd­ságában is, hathatósan tud segíteni egy bátor és meg nem alkuvó nemzetet. Az utóbbi esztendőben » Szovjetuniónak, a szocialista országoknak — közöttük ha­zánknak is — sokszor és sok formában volt alkalma bizo­nyítania áldozatkész szolida­ritását a kubai forradalommal. | Részt vállaltunk ezzel a szo­cializmus pozícióinak megerő­sítéséből Kubában, meggyőző példáját szolgáltatva annak, hogy a proletár nemzetközi­ség a békés építés napjaiban csakúgy, mint a háborús ve­szély óráiban megbízható tá­masz minden szabadságszerető nép életében. Népünk testvéri szeretettel köszönti a szoeialista Kubát, és őszintén kíván nagy sike­reket közös ügyünk diadalra juttatásához, a szocializmus építéséhez. Számadás és program Irta: dr, Dimérty Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Nagyjavítás a cementműben A Hejőcsabaí Cement- és M észmű néhány nappal ezelőtt leállt, hogy megkezdhessék a szokásos nagyjavítást. A gyár több nappal határidő előtt tel­jesítette évi termelési előirány­zatát. Az üzemrészek túltelje­sítették jubileumi felajánlásai­kat is. 1967-ben égetett mész- ből hétezer, cementből pedig négyezer tonnával termeltek többet az előírtnál. Az egyes üzemrészek január közepén kezdik meg a folyamatos ter­melést. Otven új munkahely Tokajban Tokajban, ® hegyaljai bor­vidék fővárosában, a Bodrog partján lévő kőbányán kívül szinte nem ts volt más ipari tevékenység a közelmúlt esz­tendőkben. Néhány évvel ezelőtt a kőbánya szomszédsá­gába telepített kis műhelyek­Sikerre! zárta az éve! a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemi Vállalat Az idei évet a Miskolci Jár­műjavító is szép eredmények­kel zárta. A MÁV teherkocsi parkjának, valamint a diós­győri, az ózdi kohászat kocsi­jainak javítását már december 20-án befejezték. Az év hátra­levő részében elvégzett, terven felüli fővizsgálati javítások száma meghaladja a százat, a MÁV-forgal ómnak átadott kö­zépjavításokat pedig 15Ü da­rabbal növelték. Ebben az üzemben munkál­kodnak a személyvonatok fű­tését ellátó kazánkocsik és ka­zánok nagyjavításán is. Az idén a fűtési idény megkezdé­séig 31 fűtőkazánkocsit hoztak üzemképes állapotba. Túltel­jesítették a Kz sorozatú teher­kocsik korszerűsítési program­ját is A járműjavító dolgozói ne­héz körülmények között, az üzem felújítási és beruházási munkáinak közepette érték el ezeket az eredményeket, a szo­cialista brigádok és a többi dolgozó teljesítményének nö­velésivel. Most már elmondha­tó az is. hoev az előzetes szá­mítások szerint. 1967. évi mun­kájuk alapján, az üzem dol­gozói körülbelül 15 nap nyere­i) HCÍP-kn aláírták a .to.ieitliv uerzifei A Diósgyőri Gépgyár igaz­gatói tanácsa és szakszerve­zeti bizottsága tegnapelőtt, de­cember 29-én, pénteken 9 óra­kor együttes ülést tartott. Az összejövetelen írta alá Gáesi Miklós vezérigazgató és Var­ga Barnabás szb-titkár a gyár kollektív szerződését. Az ün­nepélyes összejövetelen mind­két aláíró méltatta a szerző­dés jelentőségét, amely vár­hatóan kihat a kollektíva éle­tére, munkásságára. A szerződést mintegy két és félezer példányban sokszoro­sítják, s a gyár szervezeti fel­építésének megfelelően eljut­tatják minden érdekelt félnek a szakszervezeti bizalmikig. il­letve a művezetőkig bezáróan. ségreszesedésre számíthatnak, A járműjavító jövőre, az új gazdasági mechanizmus kez­detén, mint a MÁV fenntartó üzeme lát munkához. Feladata változatlanul a MÁV és főként a kohászati üzemek vasúti jel­legű munkáinak ellátása, a járművek gazdaságos és üzem­biztos fenntartása lesz. Pál István kel a szövetkezetbe tömörült kisiparosok teremtették meg a helyi ipar bölcsőjét. A vegyes­ipari, majd speciálisan vas­ipari ktsz-szé alakult szövetke­zet igyekezett mind több mun­kalehetőséget biztosítani. Néhány év alatt a kis telep valóságos szövetkezeti üzemmé fejlődött. 1967-ben már több, mint 12 millió forint értékű vastömegcikket gyártott. Csak­nem egymillió forint értékű árut termelt előirányzaton fe­lül. Egy év alatt húsz új mun­kahelyet teremtett Jövőre tovább fejlesztik a kis szövetkezeti üzemet. Ja­nuár elsejétől a termelőrész­leg négy önelszámoló egység­ben dolgozik. A vas tömegcikk­gyártás növelésével és a gal­vanizáló műhely bővítésével 1968-ban ötven új munkahe­lyet teremtenek a szövetkezet­ben. Csőrengeteg A Tiszai Vegyikonibinát udvarát valósággal behálózzál vezetékek. Képünk ezeknek c&y részét mutatja ba külő»böző rendeltetésű csöv"« Foto; Szabados György KISZ-eset fakásterrei van, már elkészítették az 10TO- ig megvalósítható társasházi építési tervet is. Eszerint 250 lakást építenek. A városi ta­nács a Gyula utcában, a Sár­vári utcában és az Avas déli részén létesítendő új lakótele­pen biztosított helyet a fia­talok táreasházainak; — ~A miskolci fiatalok körében közismert, hogy a városi KISZ- bizottság 1966-ban megszervez­te a társasház-építési akciót Ezt főleg az ifjú házasok fo­gadták örömmel, ők építtetik most Miskolcon az első KISZ- házat. Mivel k akciónak sikere seri zárja az évet. A termelő­szövetkezetek egyharmada, as állami gazdaságok egyötöde azonban továbbra is alacsony színvonalon gazdálkodik. Ezekben a gazdaságokban ma­gasak a költségek, alacsony a gazdálkodás hatásfoka. A me­zőgazdasági nagyüzemek és an értékesítő, feldolgozó, felvá­sárló vállalatok kapcsolatában van ugyan fejlődés, de es sem kielégítő. A tormelószövetke­zetek tevékenységi köre szűk. E problémák megoldása a következő időszak legfőbb fel­adatai közé sorolható, és kap­csolatosak a gazdaságirányítás új rendszerének célkitűzései­vel is. Eddig számos intézke­dés történt a kedvezőtlen ten­denciák fokozatos felszámolá­sára. Ezek mind azt szolgálják, hogy a kedvezőtlen jelenségek fokozatosan megszűnjenek, így a mezőgazdaság, illetve az élel­miszeripar lehetőségei jobba« hasznosuljanak. Javuljon a gazdálkodás hatásfoka, haté­konysága, csökkenjenek a költ­ségek. Az említett intézkedések kedvező hatásával már a leg­közelebbi időben is számo- lünk. Ezeket veszi figyelembe a mezőgazdaság es élelmiszer- ipar 1968. évi terve, célkitűzé­se. Arra számítunk, hogy 1967-hez hasonlítva, 1968-ban a mezőgazdaság termelése 3— 4 százalékkal, az állam szá­mára felvásárolt áruk volume­ne 4 százalékkal, az élelmiszer- ipar termelése 5—6 százalék­kal, az, elsődleges faiparé pe­dig 4—5 százalékkal nő. Célkitűzéseink feltételei reá­lisan adottak, illetve megte­remthetők. Adott a gyakorlat­ban is kipróbált, helyes agrár- politikánk, az új mechanizmus teremtette lehetőségek, a ter­melési kedv és a jó politikai hangulat. Adott az is, hogy aa idei év őszén teljesült a ke­nyérgabona vetéstervi elő­irányzata. Adott az is, hogy széles közvéleményünk elfo­gadta és megértette a gazda- ságirányítás reformjának szük­ségességét. A mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari vállala­tok (szövetkezetek) kellően felkészültek az új mechaniz­mussal kapcsolatos intézkedé­sekre, teendőkre. Egyszóval a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar kellően felkészült rá, hogv az 1968-as esztendőben is eleget tegyen a legfőbb gazda­ságpolitikai és szövetkezetpo- * litikai követelményeknek. A mezőgazdaság, illetve élelmiszeripar termelése mű­szaki-anyagi megalanozását továbbra is központi feladat­nak tekintjük. Ezzel a terv is számol. A beruházások egy­ötöde ezekben az ágazatokban valósul meg több, mint 10 mil­liárd forint értékben. Javul mind a mezőgazdasági, mind pedig az élelmiszeripari üze­mek gépellátottsága, gépesíté­sük színvonala. A korábbi éveknél nagyobb lehetőségek kínálkoznak a műtrágya, il­letve a növényvédőszer ellá­tásban is. A feladatok nagyok, ehhez a szükséges feltételek biztosítottak. Ezeket, h* jól hasznosítjuk, jól sáfárko­dunk meglévő lehetőségeink­kel, a célkitűzések túlszárnval- hatók és a mezőgazdaság, il­letve az élelmiszeripar 1963- ban is megfelelhet a várako­zásoknak, eleget tehet a vei« szemben támasztott követel­ményeknek. 1966. érinél. A tej és tojás ter­melése meghaladta a tavalyit 6, illetve 8 százalékkal. Ez részben összefügg az állatállo­mány növekedésével, még in­kább azzal, hogy az állatte­nyésztés főbb termelékenységi mutatói is javultak. Így az 1 tehénre jutó átlagos tejhozam 2450 litert, míg az 1 tojó­tyúkra jutó tojáshozam 100 darabot ért el. Az állam számára felvásá­rolt mezőgazdasági termékek mennyisége 4,4 százalékkal haladta meg az 1966. évit. A termelés, és a felvásárlás el­ért eredményei kifejezésre ju­tottak az élelmiszeripar egyes ágazatainak termelésében is. Legfőképp abban, hogy az élel­miszeripar termelése 7—8 szá­zalékkal nőtt. Az élelmiszer- ipar egészén belül, a cukor­ipart kivéve, valamennyi ipar­ág termelése felülmúlta az 1966. évit. Különösen kiemel­kedik a növényolaj ipar 15, a baromfiipar 14, a boripar 23, a hűtőipar 30 százalékos túltel­jesítéssel, A felsorolt eredmé­nyek lehetővé tették, hogy az előző évhez képest a mezőgaz­daság, illetve az élelmiszeripar mintegy 6 százalékkal több terméket szállítson a belkeres­kedelemnek. Ennek következtében tovább javult a lakosság ellátása élel­miszerekkel, emelkedett a fo­gyasztás színvonala. A IX. pártkongresszus ag­rár- és szövetkezet­politikai intézkedéseit parasztságunk, a mezőgazda­ság és élelmiszeripar dolgozói megértették, magukévá tet­ték. Mindezek nyomán to­vább növekedett a termelési kedv, a parasztság politikai aktivitása. Jó hatással volt a parasztság politikai aktivitásá­ra, termelési kedvére a ter­melőszövetkezetek I. országos kongresszusa. A kongresszus előkészületei, majd pedig a területi szövetségek megalakí­tása idején kibontakozott szé­les körű eszmecsere jól szol­gálta az idén született nagy horderejű intézkedések meg­értését. Parasztságunk ezeken az eszmecseréken tanúbizony­ságot tett politikai érettségé­ről, arról, hogy helyesli és kö­veti pártunk, kormányunk po­litikáját Az eredményekben természetesen benne van az árintézkedések kedvező hatá­sa, a mezőgazdaság és az élel­miszeripar műszaki-anyagi el­látásának javulása, a dolgozók jövedelmének, életszínvonalá­nak emelkedése. Az 1967-es esztendőben alkalmazott ösz­tönzők nagy többségükben kel­lően segítették mind az üzemi­anyagi érdekeltség, mind pe­dig a személyes anyagi érde­keltség fokozását. Ezek- az in­tézkedések már összefüggnek a gazdaságirányítás reformjá­val. Ha még nem is bontakoz­hattak ki megfelelő mérték­ben, de már segítették az ön­állóbb vállalati gazdálkodás kialakulását, elsősorban a ter­melőszövetkezetekben. Növel­ték a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek pénzbevételeit. Ezáltal a korábbinál nagyobb mértékben teremtették meg az önálló gazdálkodás pénzügyi alapjait. Az idei esztendő sem volt azonban problémamentes sem a mezőgazdaságban, sem pe­dig az élelmiszeriparban. Igaz, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok nagv több- , sége megszilárdult, eredménye­A mezőgazdaság bruttó termelése 1967-ben az elmúlt évi színvonalnak megfelelően alakult, az élel­miszeripar termelése 7—8 szá­zalékkal, az elsődleges faiparé pedig 1—2 százalékkal haladta meg az 1966. évi szintet. A leg­főbb gazdaságpolitikai, illetve termeléspolitikai célkitűzéseit a mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar és az elsődleges faipar teljesítette. Így az elkövetke­zendő gazdasági évben is sa­ját termésből fedezhetjük az ország kenyérgabona szükség­letét. Nőtt az állatállomány, s annak termelékenysége. Javult a gazdálkodás hatékonysága, csökkentek a költségek. Annak ellenére alakult ez így, hogy főleg a mezőgazdaságban — a tavaszi belvíz és a nyári aszály miatt — a természeti viszo­nyok nem voltak kedvezőek. Az 1967-es esztendőben ki­emelkedő eredmények szület­tek a kenyérgabona termesz­tésében, a búzatermés-átlag 14,8 mázsa volt holdanként. Ez hazánkban rekordnak számít. A kenyérgabona-termés meny- nyisége 21, a rizsé 30, az ár­páé és takarmánybúzáé 16, a zabé 19, a gyümölcsé 5, az egy­szer fejtett boré 30, a zöldség­termés mennyisége pedig 2 százalékkal haladta meg az el­múlt évit.. Az 1966. évinél vi­szont kisebb volt a takarmány- gabona össztermése. A mező- gazdaságot legérzékenyebben az érinti, hogy a kukorica ter­mése 27 százalékkal lett keve­sebb az előző esztendeinél. Ugyancsak kisebb volt a ter­més cukorrépából, rostkender­ből, napraforgóból és a szálas takarmányokból. Az állatállomány számsze­rűen valamennyi állatfajnál — a ló kivételével — megha­ladta, vagy azonos volt az 1966. évivel. A szarvasmarha íllomány 3, a sertésállomány 5 százalékkal nőtt A vágóál­lat termelése összességében nem érte el az előző év szint­iét, mintegy' 2 százalékkal ma­radt alatta. Ezen belül a vágó­marha-termelés ugyan mint­egy 4, a vágóbaromfi 6 száza­ikkal volt magasabb, viszont » vágósertés 7, a vágójuh-ter- nelés pedig csaknem 10 szá­zalékkal volt kevesebb az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents