Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-19 / 299. szám

Ródd, 1967, december 19. esZAKMACTAROKSZAG S Támogatásra szorulnah C ■' A legkisebb segítséget, tá­mogatást is nagy' örömmel, hálával fogadják azok az em­berek, akik esténként a mis­kolci Sánc utca 15. számú ház­ban gyűlnek össze. Legtöbben fsak itt, egymással tudják tel­jesen megértetni magukat, ahol mindenki ismeri a jelbe- Rzédet, a k-ézmodulatokat. A {siketek és Nagyothallók Or­szágos Szövetsége miskolci csoportjának tagjai ők, össze­gen 115-en. A megye külön­féle részeiből járnak a. Sánc titcai klubba. Ha pedig az apró segítséget Ss nagy Ölömmel fogadják, el- J vek képzelhető, mit éreznek most, amikor december eleje óta megszépült a klubjuk. Mégpe­dig a Miskolc városi Tanács elnöksége és a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat segítsége tévén. Korábban lapunkban is szó­vá tettük már, hogy ez a klub »agyon szegényes, belső falai­tól omladozik a vakolat, ter­mei, nehezen fűthetők. Az ott- feonlasabbá tételre pedig nincs pénze a csoportnak. Támoga­tásra szorulnak. — Most gyönyörűen kifes­tették mindhárom helyiségün­ket Az előcsarnokot mozaik­lappal borították be, a nagy­termet félparkettázták és a ré­gi vaskályha helyett széles, i dupla cserépkályhát kaptunk j *— újságolja a klub vezetője. I Minderről nekünk,1 bérlők­nek kellett volna gondoskod- i hurik, de an vagi nehézségeink ■láttán, a tanács javaslatéra, a •MIK segített nekünk. Az In­gatlankezelő Vállalat sok szak­embere társadalmi munkában dolgozott nálunk, és ilyen Kzép karácsonyi ajándékkal lepte meg csoportunkat A Siketek és Nagyothallók Örs* ágos Szövetsége is kül­dött ajándékot a miskolciak­nak: mintegy 300 darab köny­vet. Sajnos, ezt még nem tud­ják miben elhelyezni. Nincs könyvszekrényük. Bútoraik is kopottak. A klubtagok res­tell,kednek ugyan ezért, de egy szóval sem panaszkodnak. Nem kérnek semmit, nagyon igénytelenek — egy kicsit hoz­zászoktak a mellőztetésekhez. Az egészséges embereknek azonban fel kell figyelni; rá­juk. Bizonyítani kell, hogy tö­rődnek velük. Sok vállalatnál figyelnek is erre És a törő­dés segítségben is megnyilvá­nul. A December 4. Drótmű- egy használt biliárd­asztalt ajándékozott a cso­portnak. Néhány hete a Mis­kolci Hűtőház fénycsövekkel cserélte ki a klub villanylám- páit. Jó lenne azonban még több törődésről, támogatásról be­számolni Például arról is. hogy valamelyik vállalat küldött egy könyvszekrényt, vagy né­hány széket. Nagyon sokat jelentene ezeknek az emberek­nek, ha az 6 klubjuk is tel­jesen ottttoniassá válna. <«•> Létesítmény átadások Az 1967. évi mezőgazdasági beruházási program során az elmúlt héten újabb létesítmé­nyek műszaki átadására és át­vételére került sor megyénk­ben. Az encsj és a gönerúsz- kai termelőszövetkezetekben két-két, a Vizsoly:ban egy új gépszínt adtak, illetve vettek át. A perei termelőszövetkezet­ben 50 férőhelyes istálló építé­sét fejezték be a kivitelezők. A mezőkövesdi Kossuth Ter­melőszövetkezetben néhány nappal korábban egy 114 férő­helyes, | korszerű növendék­szarvasmarha istálló műszaki átadására és átvételére került sor. Az épületeket valamennyi j gazdaság azonnal használatba vette. Leltár - ál múm lekedni. Időszakonként meg­bénult a munka. — Algyő—Tápé, Szeged— Petőfitelep és a Tisza gátőrhá­za között gerincutat, ebből pe­dig a fúrásokhoz bekötőutat kell építeni — határozták el az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt Alföldi Kőolajfú­rási Üzemének vezetői. Igen ám, de honnan szerez­zenek mielőbb követ, vagy ko­hósalakot az útépítéshez? Az Építésügyi Minisztérium kavicsipari trösztjéhez fordul­tak segítségért. Innen az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatósá­gához küldték őket. Itt Buda Sándorral és Lukács Gábor­ral ismertették a kőolajfúrók sürgős kérését, aminek teljesí­téséről gyorsan döntötték az ózdi illetékesek. A kohászat eddig már 210 ezer tonna kohósalakot szállí­tott az, alföldi útépítésekhez. Ezzel biztosította az útépítési munkák zavartalan anyagellá­tását. Szerkesztőségünkhöz levél érkezett a minap az Alföldi Kőolajfúrási Üzemből. Mezősi József igazgató és Ser főző La­jos osztályvezető kéri: tolmá­csoljuk az alföldi olajbányá­szok köszönetét az Ózdi Kohá­szati Üzemeknek. Kérésüket örömmel teljesítjük. A borso­diak számára is örömet jelent, hogy megyénk egyik nagyüze­me ily módon segítséget adha­tott a népgazdaság számára oly fontos dél-alföldi szénhid­rogén-kutatáshoz. „Becsülettel élekés haiek...“ Felesküdtek a fiatal határőrök Havat, hidege! hozott a decemberi vasárnap. Finom, fehér ünneplőt öltött a tél. A szerencsi határőrlak­tanya épületeit, udvari útjait, tereit feldíszítették. Kettős ün­nepre készültek fel a határ­őrök. Eskütételre azok, akik mindössze három héttel ezelőtt vonultak be, s velük együtt készültek az idősebbek, a tisz­tek és tiszthelyettesek is, hogy méltó tisztelettel és ünnepé­lyesen vegyék át a KISZ Köz­ponti Bizottságának vörös vándorzászlaját, amelyért va­lamennyi magasabb határőr egység versenyzett az elmúlt évben. Elnyerni a kitünteti zászlót azonban csak három magasabb egységnek sikerült, köztük a miskolcinak. Az ünnepségre több mint kétezer vendég érkezett, első­sorban szülők és hozzátarto­zók, de ott voltak a határmen­ti járások és falvak vezetői, képviselői is. Kassáról átjött a csehszlovák határőr-parancs­nokság képviselete. Megérkez­tek a szovjet katonai egységek küldöttei. És valamennyi észa­ki határőr-őrs KlSZ-alapszer- vezete képviselőt küldött. A Magyar Szocialista Munkás­párt Borsod megyei Bizottsá­gát dr. Kóleszár István, me­gyei rendőrfőkapitány és Ko­vács Sándor, a KISZ megyei bizottságának első titkára kép­viselte. Juhász István termelő­szövetkezeti elnök, mint or­szággyűlési képviselő . vett részt a határőrök ünnepségén A társ fegyveres testületek szintén elküldték képviselői­ket Pontosan tíz Mm dob perdült, ritkán szállongott a hó és vezényszó harsant — Fogadás középről! Zászló­nak tisztelegj! Villogó kardok röppentek ki hüvelyükből, kifeszültek r díszalakzatban felsorakozott határőrök, minden kéz kemé­nyen tapadt a fegyverre, ün­nepélyes szigorúságot öltöttek az arcok, pattogó indulót ját­szott a zenekar, és kivont kardok közt, fegyveres dísz­szakasz kíséretében vitték vé gig az alegységek előtt a csa­patzászlót, a haza, a nép és s szabadság mindenkori jelké­pét. Kürtszó harsant, feszült £ férfias fegyelem, s a vezényli tiszt jelentett Az ünnepélye eskütételre a vörös vándor­zászló átvételére- felsorakozott harcosokat dr. Ábel László ez­redes, a BM Határőrség politi­kai csoportfőnöke üdvözölte. A Kommunista Ifjúsági Sző vétség Központi Bizottságánál ból bevonult fiatalok teljesíte­nek szolgálatot. — Ez fokozottabb követel» ményt támaszt önökkel szem* ben — hangsúlyozta. — Saját megyéjükben, esetleg éppen saját járásukban kell őrizniük az államhatárt. Ügy kell tehát a szolgálatot ellátni, úgy kell viselkedni és élni, hogy ne hozzunk szégyent megyénkre, járásunkra, községeinkre, hoz* záturtozóinkra, közvetlen szü* löföldünkre... A szülőkhöz, hozzátartozók­hoz fordulva ezeket mondta; — Kérjük önöket, hogy to­vábbra is segítsenek nekünk fiaik nevelésében, jellemük formálásában. Tartsanak ve­lünk szoros kapcsolatot, ke­ressenek fel minket bármilyen problémájukkal. És legyenek nyugodtak: fiaik jó helyre ke­rültek ... Mi megígérjük, hogy' továbbfejlesztjük fiaik legjobb erényeit, öntudatos. bátor, igaz hazafiakat nevelünk be­lőlük. Az ünnepség legforróbb per­cei ezután következtek. Szinte zúgott a vezényszó a fehérség fölött: — Esküt kezdd meg! Fegyvert markoló határőr vált ki az első sor­ból. Kemény, feszes díszlépe­sekkel ment a mikrofonig és férfias tisztasággal, érezhető átéléssel, ifjúkommunista ön­tudattal, magabiztosan, mégi fi természetes egyszerűséggel kezdte: — Én. Bodnár István határ­őr, a magyar dolgozó nép fia, esküszöm... A többiek, száz és száz fia­tal határőr harcos, akik szin­te láthatóan ezekben a pilla­natokban keményedtek a ha­záért felelősséget vállaló fér­fiakká, fennhangon zúgták a katonai eskü nehéz szavalt.., „Esküszöm, hogy hazámat, * Magyar Népköztársaságot min­den külső és belső ellenség ellen, életem feláldozásával is megvédem... Becsülettel élek és halok...” Bizony, néhány édesanya könnyezett, meghatódott B fér­fias fogadalomtól. Mert ígérhet és fogadhat az ember sofe mindent életében, de egy bi­zonyos: a katonai eskü szaval minden más fogadalomnál szi­gorúbbak, súlyosabbak. Dr. Ábel László ezredes, a Bel­ügyminisztérium Határőrségé­nek politikai csoportfőnöke is a fogadalom nagyságát mél­tatta, amikor a felesküdt ha­tárőrökhöz fordult. — A haza védelme nemcsak férfias helytállás, nemcsak bá­torság és hősiesség dolga — mondotta —, hanem mester­ségbeli tudást, ezzel együtt po litikai tisztánlátást is követel.. Mi szeretjük hazánkat, mert nálunk minden erőfeszítés az emberek közös boldogulását és jövőjét szolgálja. Nekünk, ha­tárőröknek, akik békeidőben is harci feladatot teljesítünk, különösen fontos ennek meg­értése ... A kettős ünnepség dfszme- netlcl záródott. A felesküdt határőrök menetét egyenruhás ifjúgárdisták szakasza zárta be. Az egységeknek oszolj t ve­zényeltek. f) C7Php(i következett ez­II iíGUbll utón. Megteltek — jó hegyaljai borral — az első poharak. Ekkor állt fél Sándor Gyula alezredes, a magasabb határőr egység poli­tikai osztályának vezetője és csendes, emberi szavakkal fi­gyelmeztetett. — Ne feledjük el — mon­dotté —, hogy amíg mi meleg szobában, terített asztal mel­lett ünnepelünk, hazánk hatá­rain elvtársaink ezekben a percekben, órákban is őrhe­lyükön állnak, szolgálatot tel­jesítenek. Javaslom: az első poharaf ürítsük azoknak a ha­'níröl -. egészségére akik «bei a percekben .«rzik ■ tere tett hazánk határait... Sseudrei József , Mielőtt a gyerekekkel találkoznának A tanítóképzősök ipari televízión, észrevétlenül figyelik majdani gyakorló általános iskola egy-egy tanítási óráját» tanítványaikat, a i munkanapján elkészítik a pontos leltárt. A vasárnapi termelés egy­ben azt is jelenti, hogy a Diós. győri Gépgyár dolgozói már december 30-án elkezdhetik az év végi pihenőt és ünnepet, amely így három teljes nap lesz. A munkásokat egyben megkérték, hogy december 30- ra készítsenek elő minden fé­lig kész munkadarabot és anyagot, mégpedig a megmun­kálás sorrendjében, hogy majd a leltározó jegyzők gyorsan és pontosan dolgozhassanak. Ez lehetséges is lesz, hiszen álló üzemben az adott értékekei rögzítik, azok a leltározás után ebben az esztendőbei: már nem gyarapszanak. Így a Diósgyői Gépgyár egészer pontos leltárral kezdheti az ú1 esztendőt, egyben az új gaz­dasági mechanizmus beveze­tését. Sok egyéb közt a pon­tos leltár, az értékek valósá­gos számbavétele egyik alap­vető követelménye is az ú. gazdasági mechanizmus beve­zetésének. , Az egyéb vagyon, anyag eszköz és berendezés leltáro­zását, számbavételét, termé. szetesen, december 30-ig befe­jezik. Az utolsó napon csu pán a műhelyekben levő, fé íig megmunkált termékeke kell a munkalaook tartalma szerint leltározni. így lehetet len a leltári tévedés, vág; csalás ráadásul jelentős anya gi előnyökhöz jut a gyár, hí szén egy vasárnapi leállás ki marad. Az.t. meg már a ké évvel ezelőtti tapasztalat is bi zonyítja, hogy a -mozgó, vág' álló üzemben felvett leltá; tételei, végösszegei közt je lentős az eltérés. Az áll« üzemben felvett leltár pontos megbízható. A fe lorozá^nal* szere újabb kísérletnek is szá mit. A korábbi és az idei ta oasztalatokkal együtt, a jövő ben a leltározásnak ezt : módszerét kívánják meghono sftani. Ez a munkásoknak 1. i dvezfí. hiszen így az észtén dő utolsó napja pihenőnappá ünneppé válik. ki, fa Véjgí ’bonyolult problémát okoz a nagyüzemekben. Munka köz­ben az úgynevezett „befeje­zetlen termelést”, vagyis a még nem kész, félig megmun­kált termékeket, anyagokat szánté képtelenség pontosan számba venni. Az adott perc­ben, vagy órában felvett lel­tár nem lehet hiteles, mert akár öt perccel, akár öt órá­val később a termékek érté­ke — a megmunkálás során 1— egészen nagy összegekkel, százezer, sőt, millió forintok­kal is emelkedhet. Az év vé­gi leltárt csak az esztendő utolsó napjának 24. órája vé­gén lehet rögzíteni. Az ilyen rögzítés azonban csak álló, nem termelő üzemben lehet­séges. A Diósgyőri Gépgyárban két esztendővel ezelőtt már kísérleteztek ezzel a m«kiszer- rei Az esztendő utolsó mun­kanapján leállt az üzem, si­került is pontos leltárt ké-. szíteni, de ha egyszerűen le­állítják az üzemet, akkor egy egész nap termelése és ter­melési értéke kiesik, sőt, a teljesítményelszámolás szerint dolgozó munkások is elesnek egy műszakban megszerezhető fizetésüktől Egy olyan nagy­üzemben. mint a Diósgyőri Gépgyér. egynapi termelés ki­esése nem lehet közömbös sem az üzemnek, sem a mun­kásoknak. A korábbi próbálkozás ta­pasztalatain okulva, az idén igen ügyesen szervezték meg : befejezetlen termelés, a fé­lig kész termékek és anyagok leltározását. Az üzem tegnap­előtt. december 17-én, vasár­nap nem állt le. A munká­sokkal egyetértésben úgy ha­tároztak. hogy a december 30- án esedékes 'termelési progra­mot és munkaidőt december 17-én, vasárnap teljesítik. Ép­pen ezért tegnapelőtt teljes kapacitással, szombati mun­kaidővel és szombati beosz­tással termelt a gyár Minden munkás a helyén volt. Csupa- azok maradták vasárnapi pi­henőben. akik éppen decem­ber 30-án, az esztendő utolsó vörös vándorzászlaját Vajó Péter, a Központi Bizottság tit­kára hozta el. Elmondotta, mi­lyen érdemeket szerzett a mis­kolci magasabb határőr egység személyi állománya, hogy mél­tóvá váljon a zászló elnyeré­sére «äs őrzésére. A harci és politikai kiképzési feladatokat maradéktalanul teljesítették. Az északi határvidéken az al­egységek évek óta versenyez­nek a kiváló címért, s közülük 1966-ban nyolc, 1967-ben hat alegység el is nyerte ezt. A másodéves harcosok közt je­lenleg 84 kiváló határőr szol­gál. A sorállományú legénység 91 százaléka KISZ-tag. s vala­mennyien ifjú kommunista határőrökhöz méltóan teljesí­tik kötelességeiket. Szolgálati feladataik teljesítése közben a határmenti falvak általános iskoláiban 55 úttörő határőr- szakaszt is szerveztek, és több mint 2000 úttörőt taní­tottak meg a határőrizeti szol­gálat alapvető feladatainak el­látására. Többek közt ennek is köszönhető, hogy az északi szakaszon nem történt büntet­len határsértós... Äz eskütétel bs5£ sah, szülők előtt történik, ün­nepélyesen, de fenségesen' egyszerűen — mondotta Vajó elvtárs. — Ahhoz, hogy valaki jó katona, jó határőr legyen, nincs szükség rendkívüli adottságokra. Szükség van .vi­szont nagy szorgalomra, ki­tartásra, kötelességtudatra, elvtársiasságra. A katonai es­kü teljesítésének, betartásának legbiztosabb útja, hogy min­den fiatal képességei szerint álljon helyt és ifjükommu- nistaként éljen. Ezt várja és kéri minden fiatal katonától a KISZ Központi Bizottsága is. Az ünnepi beszéd után há­rom egyenruhás Ifjúgárdista vitte a zászlót az alegységek és a dísztribün elé. Vajó Pé­ter, a KISZ Központi Bizott­ságénak titkára adta át Var­ga József főhadnagynak, a magasabb határőr egység KISZ-bizottsága tikárának. A fiatal főhadnagy az ifjú kom­munista határőrök nevében ígérte meg, hogy igyekeznek a zászlót a következő évben is elnyerni. Sőt, majd harmad­szor is, hogy a zászló végle­gesen a miskolci magasabb határőr egységnél maradjon. Üjvári László ezredes, a ma­gasabb határőr egység pa­rancsnoka egyszerre szólt a fiatal katonákhoz és szüleik­hez, hozzátartozóikhoz. Elmon­dotta, hogy a magasabb egy­ségben csak Borsod megyéből, : sőt, csak a határmenti falvak­ír Ósdi segítség (9s alföldi kőolaj fúrásait hoz Agyagos a talaj Szeged kör­íyékón. — Mi lesz itt az utakon, ha :sik az eső? — aggódtak a kő- ilajfúrók, amikor megkezdték . dél-alföldi szénhidrogén-ku­atást. Aggódásuk az őszi esőzések­or bosszúsággá változott A riépítetlen utakon a hatalmas úróberendezések, a nehéz te- epjáró gépkocsik beragadtak sárba. Sokszor még a lánc­talpas traktorok se tudtak köz­

Next

/
Thumbnails
Contents