Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

Szerda, 1967. november 33. eSZAKMAGYARORSZAG 3 Jugoszlávia nemzeti innepg H bvember 39-e kettő« ün­nepe Jugoszlávia népei­nek. 1343-ban ezen a Sápon foglalt állást a Népfel- Szabadító Antifasiszta Tanács a boszniai Jajee faluban a köztársaság mellett. Kifejezte elhatározását, hogy a félfeudá­lis—monarcliista Jugoszlávia helyén gazdaságilag és társa­dalmilag újjászületett orszá­got kíván. A háború befeje­zése után ez a törekvés az új alkotmányban is megállapítást nyert. 1343, november 39-e óta nemzeti ünnepként emlékez­nek meg a köztársaság napjá­tól, Jugoszlávia ma szocialista köztársaság. Sikeresen újjáépí­tették az annyi ver öntözte lerombolt országot, majd ha­sonló lendülettel láttak az iparosítás, a sokoldalú fej­lesztés, a nép jólét emelésének feladataihoz. E nagy gazdasá­gi «áí társadalmi átalakulások nyomán — amelyek természe­tesen sehol és soha nem me­hetnek végbe megrázkódtatá­sok, problémák nélkül — Ju­goszlávia ma megbecsült tag­ja a szocialista világrendszer­nek. Megoldást nyertek olyan nehéz tennivalók is, mint a korábban elmaradott ország kulturális felemelése, a sok­nemzetiségű ország összeko­vácsolása. Elismerés fogadta és fogadja azokat á jugoszláv külpolitikai lépéseket, ame­lyeknek célja a béke megszi­lárdítása. Az elmúlt hónapok krónikájához tartozik a leg­felsőbb jugoszláv vezetők te­vékeny részvétele a közel-ke­leti válsággal kapcsolatos moszkvai és budapesti tanács­kozásokon. valamint a Nagy Októberi Szocialista forrada­lom jubileumi ünnepségein. Szomszéd országról lévén szó. számunkra — s úgy gon­doljuk. jugoszláv barátaink számára is — különösen fon­tos, hogy igen biztatóan, ked­vezően alakulnak kapcsolata­ink. Gazdasági és kulturális együttműködésünk vonala fel­felé ível. Mindinkább átté­rünk e összmunka hosszú le- ; járaté ormaira, a széles korú tudor nyos és műszaki együttműködésre, a kooperá­ciós lehetőségek kifejlesztésé- j re. Rendszeresen tanácskoznak [ egymással a két ország veze- } tői, gyakoriak a miniszterek, j szakértő-delegációk utazásai; s hozzátartozik a képhez, hogy j a tömegturisztikát immár száz- j ezres, sőt, lassanként milliós nagyságrenddel mérhetjük. Hasonló erős szálak fűzik Jugoszláviát a többi szocia­lista országhoz is. Csupán egyetlen példa: 1964-ben Jugo­szlávia együttműködési szer­ződést kötött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­val. Már tavaly mintegy 36 milliárd forint értékűre nőtt kereskedelme » KGST-orszá- gokkal, s ez az árucsere az idén jelentősen tovább bővült. N emzeti ünnepükön leg­jobb kívánságainkat küldjük Jugoszlávia né­peinek és vezetőinek. A hét­köznapokon pedig folytatjuk közös munkálkodásunkat, hogy tovább fejlesszük országaink kapcsolatait saját javunkra, egyben pedig az egész szocia­lista közösség és a világ bé­kéjének javára. r — n Példamutató törekvés A mezőkövesdi járásban évek óta arra törekszenek a termelőszövetkezetek. hogy minél több árut termeljenek, illetve értékesítsenek. Igye­keznek ’ kihasználni minden árutermelési lehetőséget. A járási tanács felmérése sze­rint öt év alatt — 1961-től 1966-ig — valamennyi fonto­sabb mezőgazdasági termék­ből szinte ugrásszerűen emel­kedett a termelés, ezzel együtt .az értékesítés. A járás termeiőszo veíuteze- tei 100 szántóegységről 1961- ben még csak 184 mázsa ke­nyérgabonát tudtak értékesí­teni, 1966-ban már 301 má­zsát, és 1967-ben tíz-tizenöt százalékkal ennél is többet. Igen örvendetesen emelkedett a h í zottser lés-eladás. Még rohamosabban emelke­dett a baromfi-, a tojás- és a tejtermelés. Korszerű számítógép Korszerű elektronikus számít é lem kutató la borát v-. >,t «*•. lengyel gyártmány 3.5 m" ’ generálozza az elektronu l' géppel bővült a debreceni Kossuth Lajos Tudományegye* felszerelése. 513 különböző típusú műveletre alkalmas. A forintba került, Szigeti Károly technikus rendszeresen mitógépet. Egy hónap alatt több mint 1200 újítási javaslat Az Ózdi Kohászati uzemer- ben munkásvédelmi újítási hónapot rendeztek. Az újítási hónap a gondos szervezés, a széles körű felvilágosító mun­Pénzt kapnak a jogszabályok mellé II lakóhelyi **£*8“ ~ gki mindennapos tapaszta­laiból tudja, hogy alapvetően befolyásolja a te- Tepülés is, ahol lakik —, ter­mészetes jogának tekinti a be­leszólási, döntési lehetőséget a, helyi ügyekbe. Ügy tűnik, erről viszonylag kevés szó esik mostanában, bár az új gazdasági rány ítási rendszer alapé Iveinek kialakítását meg­előző vitákban sok fontos elvi kérdést kellett ezzel összefüg­gésben eldönteni. A. tanácsi demokratizmus tartalma ter­mészetesen nem lehet vitakér­dés, hiszen, köztudomású: ta­nácsaink népi önkormányzati szervek, amelyek egyesítik az államhatalmi és az igazgatási funkciókat. Ám hogyan való- kitható meg a tömegek haté­kony beleszólása, ha figyelem­mel kell lenni arra is. hogy a tanács természetesen nem le­ltet független az ország, a nép­gazdaság hatalmi és igazgatási irányításától? A korszerű államigazgatás os a helyi gazdálkodás irá­nyítása sajátos szakértelmet kíván, és ennek segítségével örvényesül - a demokratizmus is. A demokratizmus tartalmi, lényegi erősítése azt jelenti, hogy a helyi lakosság e vá­lasztott szervei valóban min­den, a területüket érintő lé­nyeges kérdésben dönthetnek, «s döntési szférájukba kerül­nek a területi fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök is. Ami az önállóságnak ez utóbb említett sarkpontját, az anyagi eszközöket illeti, meg kell jegyeznünk, hogy az el­múlt évek változásai lényegé­ben már előkészítették a jö- vő évtől várható nagyobb anyagi önállóságot. A tanácsok mind jelentősebb összegekkel gazdálkodtak, amit a tanácsi költségvetések gyorsan bővülő keretei jeleznek: 1957-ben például 7.4 milhárd volt or­szágosán a tanácsi költségve­tések összege, amely 1966-ban már 18.8 milliávdra emelke­dett. Ezen belül különösen .gyors ütemben nőttek az úgy­nevezett községfej lesztési ala­pok — amelyeknek felhasz- , nálásáról a tanácsok eddig is teljesen önállóan dönthettek. Mindez azonban csak azt i jelzi, hogy a tanácsi gazdái- j kodás jövő évi változásai nem i Étidig minden előzmény nélkül va­lók. Kétségtelen azonban, hogy 1968-tól nem egyszerűen életét á korábbi tanácsi hatáskörben levő összegek bővítéséről, ha­nem ennél sokkal többről, el­vi változásokról van szó. a helyi érdekeket igazán befolyásoló ügyek egész sorában az úgy­nevezett „kettős irányítás” el­ve érvényesült. Ez azt jelen­tette, hogy bár formailag a választott tanács vezette a ta- nácsappörátus osztályait, ugyanakkor azonban ezek az osztályok saját ágazati mi­nisztériumoknak, illetve „ma­gasabb fokú”, tehát járási, megyei kerületekkel szemben pedig városi tanácsoknak is közvetlen felelősséggel tartoz­tak. Ilyen módon az ágazati, minisztériumi irányítás Buda­pestről döntött az ipari, a ke­reskedelmi, a munkaügyi kér­dések többségében. Nyilván­való ugyanis, hogy ahol a pénz — és hozzá a magasabb szin­tű hatáskör —, ott az érdemi döntés lehetősége is, már­pedig ez eddig a. minisztériu­mok kézében volt. A kettős irányítás elve jog­szabályi döntéssel megszűnt. 1968-tól a választott tanács felelős a tanácsapparátus mun­kájáért és a minisztériumok csak a tanácson keresztül irá­nyíthatják a szakigazgatási osztályokat is. Korántsem for­mai változás ez, a jogszabály ugyanis azzal is számolt, hogy _ «InlrulKof Ví «3 e llenvélemény alakulhat ki a miniszter és a megyei tanács között. Ilyenkor a döntés a Minisztertanács elé terjeszt­hető. , , , . Az új kormányrendelet sze­rint a tanácsok, éppúgy, mint az üzemek, maguk dolgozzak ki hosszú- és középtávú, öt­éves valamint éves terveiket. A megyei tanácsok részt vesz­nek az. országos tervezetben is ami módot ad az agazatok, i parvál la lat ok terület politiká­jának összehangolására. Mind- ehhez járul a korábbinál elvi­leg különböző anyagi ónálló- Ság. A tanács - bevételeiből és az állami hozzáj ái u 1 ás dói — fejlesztési alapot képez, amire akár bankhitelt is fel­vehet. Ami — látjuk alap. vetően különbözik a „pénz­kérés” módszerétől, s ez már valóban gazdálkodás. fontos, új tényező továbbá. hogy a tanácsok általában öt­éves időszakra — most át­menetileg 1970-ig ■— előre tudják, milyen összegekkel gazdálkodhatnak, így hnsz- szabb időre szóló, jelentősebb fejlesztési előirányzatokat va­lósíthatnak meg. Gazdálkodá­suk jelentős eleme, hogy az illetékességi területükön mű­ködő állami és szövetkezeti vállalatok nem élveznek majd —- mint eddig — szinte „tel­jes területenkívüliséget”, ha­nem meghatározott kommuná­lis adót fizétnek a tanácsnak, amely később az adókulcs „mozgatásával” vonzóvá tehe­ti, vagy ha szükséges, nehe­zítheti új vállalatok telepíté­sét, illetve a korábbiak bőví­tését. a helyi igényeknek me trfeleiden. Kétségte'eii, hT Tt egész sor fontos részletsza­bály meg — azt jelenti, hogy a helyi lakosság választott szerve, a tanács valóban ér­demben irányíthatja a gaz­dálkodást, a fejlesztést. Ter­mészetes azonban, hogy az említett elvek megvalósulásá­nak elsőrendű feltétele: a pénz, az anyagi lehetőség. Ah­hoz pedig, hogy a helyi igé­nyek kielégítéséhez valóban elegendő összegek álljanak rendelkezésre, bizonyos időre van szükség. Am a gazdaság- irányítási reform tanácspoliti­kai elvei — hosszabb távon — ebbe az irányba mutatnak, a helyi döntések lehetőségeit tá­gítják! T. A. ka eredményeként kiváló si­kerrel zárult. A dolgozók egy hónap alatt több mint ezer­kétszáz újítási javaslatot nyújtottak be, amelyekből haf- száztizennyolcat el is fogad­tak, s csaknem négyszázat be­vezettek, alkalmaznak már. Az újítók népes táborából az első helyezést Szilágyi László és j Veress Lajos, az acélmű dol- i gozói nyerték el. A két újitó úgynevezett fotodiódás megol­dásával a daruk javításánál, eddig fennállott balesetve­szély kerülhető eL Készülé­kükkel ugyanis fénysorompó akadályozza meg, hogy a javí­tás alatt levő darut az üze­melő daru megközelítse, miál­tal elkerülhetővé válik az ed­dig gyakori összeütközés. Az újítási hónapban ered­ményesen részt vett dolgozók között kedden értékes tárgy- jutalmakat, karórát, kávéfőzőt és egyebeket osztottak ki, s kisorsolták az Állami Biztosí­tó ajándékát, egy férfi kerék­párt is. Lakásépítés Európában Az elmúlt évben 5 526 000 la­kás épült Európában, beleszá­mítva az egész Szovjetunióban tető alá került 2 200 000 ott­hont: —, jelenti az ENSZ euró­pai gazdasági bizottsága. Euró­pai átlagban ezer lakosra, 7,9 új lakás jutott A legmagasabb építési arányt az elmúlt éví>en Svédország mutatta fel, míg a leggyorsabb fejlődés Jugo­szláviában volt tapasztalható. Az ENSZ-statisztika szerint Magyarország, a Szovjetunió és Nagy-Britannia 1966-ban ugyancsak élen járt a lakás- építési ütem gyorsulásában. Kiváló gyapottermés a Szovjetunióban Egészén friss jelentés sze­rint a Szovjetunióban az idén rendkívül gazdag gyapotter­mést takarítottak be a szov- hozok és a kolhozok. Az álla­Az új mechanizmus lexikona 13. A TERMELÉSI- ÉS NYERESÉGADÓRÓL. A szocia­lista állam vállalatai a szocializmus alapjainak le­rakása után új feltételek közé. a szocializmus tel­jes felépítésével azonos stratégiával és az építés meg­gyorsítására irányuló gazdaságpolitikával pedig uj követelmények elé kerültek. Az ugyanis közérthető, hogy az állami vállalatok a szocialista fejlődés alap­vető kiindulópontjai és a gyors ütemű előrehaladás kizárólagos feltételei, ezért működésük milyensége, eredményessége vagy eredménytelensége soha nem lehet közömbös a szocialista népgazdaság, a szocialista közösség számára, Az állami vállalatok a szocia­lista hatalom gazdasági alapjai, bázisai, s ennél a szerepüknél fogva is központi ellenőrzés, központi sza­bályozás mellett működnek. A központi szabályozás egyik igen hatékony köz­vetett eszköze az állami adópolitika. Ezzel a szocia­lista állam az össztársadalmi szinten megvalósuló terv- gazdálkodással, államigazgatással és a szocialista fel­halmozással kapcsolatos kiadásaihoz, anyagi terheihez való hozzájárulás mértékét, struktúráját határozza meg, az állami és egyéb vállalatok költségvetésbe tör­ténő befizetési kötelezettsége vonatkozásában. (A köz­vetett közgazdasági szabályozó eszközök között alap­vető, kiemelt helyet foglal el az ármechanizmus, az ál­lami árpolitika, erre azonban a későbbiek során vias­szá térünk.) A szocialista társadalom működéséhez, fejlődéséhez szükséges úgynevezett társadalmi tiszta jövedelem ugyanis a termelő, az új értéket létrehozó vállalatoknál képződik, s ennek a jövedelemnek egy részét vonja el az állam adók formájában a társadalom közös kiadá­sainak fedezésére. Ilyen adók az, új gazdasági mecha­nizmusban: a bérköltségek után kötelező 25 százalék SZTK-járulék és illetményadó; a vállalatnál lekötött saját álló- és forgóeszközök utáni 5 százalékos úgyne­vezett eszközlekötési járulék; és a fogyasztói forgalom­ba kerülő árucikkek forgalmi adója. Ezek a termelési költséget jelentő adók is figye­lemre méltó forrásai az állami költségvetésnek. Mégis, miután az új gazdasági mechanizmusban a nyereség áll a vállalati működés homlokterében, a kormány Gazdasági Bizottságának az ide vonatkozó határozata alapján a népgazdasági és vállalati érdek koordiná­lása végett új adóformákat, a vállalati termelési adót és <i vállalati nyereségadót vezetjük be. A vállalati termelési adó az új gazdasági mecha­nizmus indulásakor a vállalatok között; a vállalati gaz­dálkodás és a termelöberendezés eltérő színvonala miatti különbségeket igyekszik leszúrni. Arra irá­nyul, hogy az ilyen természet adta, vagy éppen nagyarányú előző állami beruházásból — korszerűsítés­ből, de semmi esetre sem az illető vállalat kollektívá­jának jobb munkájából származó, lényegében jára­dék jellegű többletjövedelem ne jelenthessen indoko­latlan előnyt, más vállalatok dolgozóival szemben. Ez az adó általában a vállalatoknak csak szűk kö­rét érinti. A nyereségadó az előbbitől eltérő és az egész nép­gazdaságban egységes elvek szerint foganatosított progresszív adórendszer, amelyben az adókulcs a nye­reség tömegének növekedésével párhuzamosan — de a népgazdasági és vállalati anyagi érdekeltség elvé­nek megfelelően — lépcsőzetesen emelkedik. A prog­resszivitás egyben azt is jelenti, hogy o magasabb adó­kulcsot csak « bázis nyereségen felül cső nyereség­adóra alkalmazzák, Így a progresszív módon alkal­mazott nyereségadó csak a többletnyereséget terheli nagyobb kulccsal, a már előzőleg elért nyereségből változatlan részt, vont el nyereségadó formájában. A nyereségadó, mint a nyereségelvonás új rendszere több évre. előre rögzítve lesz, így érthető, hogy kedvező közgazdasági környezetet biztosít a vállalatok maximá­lis nyereségre való törekvésének. Mindkét új adóforma lényegében minél kevesebb ráfordítással minél nagyobb nyereség elérésére ösz­tönzi a vállalatokat, hiszen a vá’lalatí nyereség egy részének adók formájában történő állami elvonása után a vállalatnál maradó nyereségrész a vállalati dön­tések pénzügyi alapjává, a jobb gazdálkodásra ösz­tönző anyagi érdekeltség feltételévé lesz. rűsitése céljából. A gyapot- termesztésre alkalmas, addig teljesen műveletlen, kopár sztyeppékre vizet vezetett, így óriás, korszerű gyapotgazda­ságokat alakított ki. A gya­pottermesztő gazdaságokat összesen 40 000 különböző, korszerű és speciális gépekkel szerelték fel. Számunkra különösen fon­tos a szovjet gyapottermesztés fejlődése, hiszen Magyaror­szág fonóiparát nagyobb rész­ben a Szovjetunió látja el gyapottal, mi ieivasarió szervek össze­sen 5 570 000 tonna gyapotot gyűjtöttek bt% 127 000 tonná­val többet a tervezettnél, el­sősorban Közép-Ázsia terüle­tén. Az űj termés zöme első osztályú. Érdemes tudni, hogy az ál­lam 1965-ben nagyméretű be­ruházásokat; valósított meg Közép-Ázsiában a gyapotter­mesztés fejlesztése és kocsze-.

Next

/
Thumbnails
Contents