Észak-Magyarország, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
Vasárnap. 1967. november 1!». ESZAKMAGYARORSZAG 3 a Eiiíámtetése i Kedves, bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap, november 18-án, szombaton délután az MSZMP Miskolc városi 'Bizottságának tanácsterme. Azok az idős veteránok foglaltak helyet itt, akik tanúi és cselekvő részesei voltak az új világ születésének. A megillető- dött, fehér hajú, emberek már kissé öregesen mozognak, de még mindig megvan bennük a fiatalos tűz, a lelkesedés. Örömmel jöttek el az ünnepségre, hogy átvegyék azt a macsa által adományozott Vörös Zászló Érdemrendet a közelmúltban Budapesten vette át. Ezután Nyikolaj Nyikolaje- vics Szicacsot' nagykövetségi tanácsos emelkedett szólásra és átadta a kitüntetéseket. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a megyénkben élő internacionalisták közül az alábbiakat részesítette a Harci Érdemekért emlékérem-kitüntetésben. Miskolc város: Beregszászi János, Kendeházi Lajos. Lét Szerencsi járás: Árvái János (Sóstófalva), Bán János (Tokaj), Bártfai András (Prfegy), ; id. Béni József (Mezőzombor), ! Bényei János (Tárcái), Juhász József (Tárcái). K. Nagy La- i jós (Tiszalúc), Németh Károly (Üjcsanálos), Novák József (Szerencs), Orosz Ferenc (Tokaj), Szilágyi Ferenc (Csobaj), Vigh András (Megyaszó). Mezőcsáti járás; B. Bodnár József (Sajóörös), Dudics Gyu- la( Tiszaszederkény), Galuska András (Mezőcsát), Gremsperf’uja Frigyes köszönti az inter nacionalistákat. gas kitüntetést, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa adományozott harci érdemeikért a megyében élő internacionalist ő knak. Az ünnepségen megjelent és beszédet mondott Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára. Ott volt Nyikolaj Nyi- kolajevics Szicacsov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, Pu ja Frigyes. az MSZMP KB. külügyi osztályának vezetője, továbbá a megyéi pártbizottság és a miskolci városi pártbizottság titkárai. vezető munkatársai. Dojcsák János méltatta a közelmúlt napok eseményeit, Szólt a forradalomban részt ner Károly. Pavlánszky Lajos, Páva Emil, Szabó Pál, Szik- szai Ferenc. Miskolci járás: Bodnár Imre (Girincs), Juhász Károly (Börzék), Kiss József (Ócsanálos), Kiss Mihály (Hernádnémeti). Kovács László (Öcsanálos), id. Kurusta Sámuel (Sajóecseg), Ó Nagy István (Ócsanálos). Nagy Mihály (Hernádnémeti). Pásztor Miklós (Ócsanálos): üzend- rei Károly (Hernádnémeti), Székely Lajos (Harsány), Szo- bota Pál (Parasznya). Szűcs Lajos (Hernádnémeti). Takács Lajos (Sajóvámos), Tóth József (Onga). Varga Lajos (Sajóvámos), Zvolenszki László (Hernádnémeti). ger János (Mezőcsát), Horváth Károly (Hejőbába), Ivánkái } József (Hejőszalonta), Pöstyé- | ni Gásaár (Mezőcsát), Vincze Lajos (Mezőcsát). Mezőkövesdi járás: Divinyi Péter (Mezőkövesd), Gáspár Gáspár (Mezőkövesd). Juhász János (Mezőkövesd), Papp József (Mezőkövesd), /Tóth Dániel (Borsodgeszt), Virágh József (Szomolya). Edelényi járás: Bakk Gergely (Jósvafő), Bodis Benjámin (Aggtelek), Sz. Kovács Lajos (Felsőnyárád), Kubik András (Felsőtelekes), Miklós János (Irota). P. Szűcs István (Aggtelek). Encsi járás: Bigda József A kitüntetés átadása. t evő százezer magyar internacionalista hőstetteiről, elévülhetetlen harci érdemeiről. A történelem maradandó, dicső emléket állít annak a százezer magyar embernek, akik 1917-ben és 1922-ben az orosz proletárforradalom cs polgár- háború füzében a hadifoglyok közül eljutottak osztályérdeKe- ik és harci feladataik megértéséhez — mondotta, majd sok szeretettel köszöntötte a kitüntetésben részesülő 79 veteránt, közöttük a tiszapalko- ryai id. Hajdú Jánost, aki a {■zovjetumu Legfelsőbb TanúÓzdi járás; Antal István (Csernely), K. Balogh Géza (Borsodból;)), Bardos D. Kálmán (Csernely). Fürjes K. István (Csokvaoniány). Kovács András (Borsodnádasd), Kovács József (Ózd). Kovács Lajos (Sáta). Lipták Bertalan (Sajógalgóc). Lovas János (Hangony). Orosz György (Ózd), Patvaros Géza (Up- pony). id. B. Szabó Lajos (Csernely), Szabón József (Sa- jóivánka), id. Tóth György (Farkaslyuk), Tóth Barna (Ózd), id. Ki»t Bodnár Lajos {Csernely).. (Gönc), Palsa István (Gönc), ; Petrencsik István (Ináncs). j Sátoraljaújhelyi járás: Ba- j logh András (Vajdácska), Ko- j vács József (Sátoraljaújhely), Pataki (Paczók) Imre (Sárospatak), Tóth Béla (Sátoraljaújhely). A kitüntetettek meleg hangon mondtak köszönetét a magas elismerésért, majd az ünnepségen jelenlevő Púja Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetnie mondott j pohárköszöntőt. Méltatta a! fórra énlomban részt vevő ma- ) gyár internacionalisták érdé- j mait, i Új tettekre Űj tettekre, alkotókedvük kibontakoztatására szólítja az egyetemisták és főiskolások népes táborát a KISZ Intéző Bizottsága. Az 1967—68-as tanévre összeállított program egyebek között felhívta a KISZ-szervezeteket, hogy kössenek szocialista szerződéseket az üzemek, vállalatok ifjú- kommunista közösségeivel. Ezek alapján .bátorítsák, támogassák az ifjúmunkások kezdeményezéseit, akcióit, s tegyék lehetővé, hogy tagjaik már a tanulóévek időszakában megismerked ienek választott hivatásuk hétköznapi gondjaival. A KISZ Intéző Bizottsága kezdeményezte, hogy a felső- oktatási intézmények hallgatói a szünet napjaiban társadalmi munkával segítsék a KISZ- védnökséggel épülő Gyöngyösi Hőerőmű, a Borsodi Ércelőkészítő. Almásfüzitői Timföld- gyár és más nagy • beruházások határidő előtti befejezését. A leendő pedagógusokat arra kérték, hogy járuljanak hozzá az úttörőcsapatok és középiskolai KISZ-szervezetek életének gazdagításához. A hon árkodás ára A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján Lonkai Ferenc gépészmérnök feldolgozta. hogy milyen hibáik okozzák a háztartásokban bekövetkező halálos áramütéseket. Igaz ugyan, hogy későbbiek híján csak az 1958 és 1965 közti adatokra támaszkodhatott, de következtetései lényegileg ma is helytállóak. Az említett időszakban évente atlag 32 ilyen jellegű halálos baleset történt. A két utolsó évben csökkenő irányzat mutatkozott annak ellenére, hogy a háztartásokban növekedett az elektromos berendezések száma. A halálos baleseteknek csaknem egyharmadát még mindig a kontárkodás okozza. Körülbelül ugyanennyi áldozatot szed az olyan vezetékek megérintése, amelyeknek egyáltalán nincs, vagy' tönkrement a szigetelése. A többiek nagy részéért a vizsgált időszakban a hibás készülékek voltak felelőseik. A Magyar Villamos Müvek most újból eljuttatja a fogyasztókhoz tájékoztatóját, amelyben felvilágosítást ad a háztartási villamos készülékek veszélytelen, előírásszerű használatáról. K itka embert nem foglalkoztat valamilyen formában, mennyit keres a másik. Mennyi a fizetőse a szomszéd gépen, a szomszéd íróasztalnál, vagy akár egy | másik üzemben dolgozó mun- : ka társán uk. Az fesetek többse- | gében nem irigységből, nem I féltékenységből érdeklődünk ez után. hanem hogy viszonyítani tudjunk, mérlegre lehessük az egyik oldalop az érdemeket, a teljesítményeket, a másikon pedig azok kézzel- j fogható elismerését. S ha mér mérlegeltünk, ki- { alakul a véleményünk is. Egy j vélemény, mely főként attól 1 függ, kedvező, vagy kedvezőt- ; len volt számunkra az össze- | hasonlítás. Mert ha kedvező, ! nincs baj, hiszen értékelik munkánkat. De ha esetleg há- j tűi állunk a rangsorban, már ! sokkal jobban fájná. Ilyenkor a legtárgyilagosabb embert is 1 kínozza a miért, gyötrő kérdő- i sekkel ostromolja környezetét, j kollégáit é* feletteseit egy- j aránt. ügy érzi, igazságtalan- | ság történt vele, melyet sür- ] gősen orvosolni kell. Elhangzik , százszor is a kérdés: ezt: ér- j demlem én? Miért kap ő any- ! nyit, én meg csak ennyit? Tagadhatatlan, a bérezés nem mindig fedi a végzett munkát, nem mindig arányos az érdemekkel. Az indokolat- ; lan különbségek pedig ellenié- | teket szülnek. Ellentéteket a j különbözőképpen elismert eiu- 1 fiz új mechanizmus lexikona 5. A társada m; szükség e ifikről, sági mechanizmus eddig bemutatott újszerű fogalmaival kapcsolatban többször is találkoztunk ezzel a kifejezéssel — társadalmi szükségletek. A hozzánk érkezett kérdésekben is választ sürgetnek olvasóink, mit is értünk társadalmi szükségleteken. Amikor szükségletekről beszélünk, a közgazdaság I nyelvezetében és fogalomkörében — anélkül, hogy arra | t különösebb megszorítást alkalmaznánk — általában emberi társadalmi szükségletre, vágj' szükségletekre gondolunk. A közgazdasagilag \megfogalmazott szükség- | letek tehát a társadalomnak, következésképpen a tár- j sadalom tagjainak állandóan, azaz történelmileg vál- I tozó. a technikai és tudománj’os műszaki fejlődéssel, í - a termelőerők és a termelési mód mind rohamosabb fejlődésevei párhuzamosan növekvő, egyre sokrétűbbé, szerteágazóbbá, bonyolultabbá váló igényei a társadalom által megtermelt anyagi és kulturális javak iránt. A történelmi fejlődés adott időszakában élő embereknek, azaz a társadalomnak sokféle és egj’é- nenként. csoportonként is különböző szükségleteik vannak. Ilyenek az élelem, a ruházkodás, a gyógykezelés, a lakás, a közlekedés, a művelődés, a szórakozás, az üdülés és ezek együttes értelme, a munka, amely a társadalom életének alapja. Ezek a szükségletek kölcsönösen összekapcsolódnak egymással, s az ember- milliók esetében társadalmi szükségletként jelentkeznek, de kielégítésük is csak a társadalmi termelés eredményeként lehetséges. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a termelés, illetve a munka és a szükségletek kölcsönös összefüggése, dialektikája a társadalom leiének és fejlődésének alapja. A termelés, az elosztás, a csere és a szükségletek kielégítését mutató fogj'asztás. mint a társadalmi újratermelési folyamat egyes mozzanatai tehát elválaszthatatlan, kölcsönös kapcsolatban vannak egymással. A társadalmi újratermelési folj'amat egyes mozzanatai közötti és egymást feltételező kölcsönös kapcsolat egyben azt is kifejezi, hogy a termelés célja minden társadalomban az emberi, következésképpen a társadalmi szükségletek kielégítése, hogj' minden tái-sadalomban az emberi szükségletek érdekeinek megfelelően termelnek, és hogy a társadalmi termelés közvetlen célja a fogyasztás, amely a szükségletkielégítés folyamata. Marx: Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához című munkájában mutatott rá, hogy „Termelés nélkül . nincs fogyasztás, de fogyasztás nélkül sincs termelés, mert a termelés így céltalan volna.” Lényegében ezt a marxi tömörséggel megfogalmazott törvényszerűséget állítjuk megtisztelő helyére, amikor gazdasági életünkkel, társadalmi termelésünkkel szemben az új gazdasági mechanizmus szellemében olj'an követelményt támasztunk, hogy az ne csak általában, globálisan, hanem részleteiben, struktúrájában is feleljen meg a társadalmi szükségleteknek, a hazai és a külföldi piacnak, a fogyasztói igényeknek. Ha a társadalmi szükséglet fő csatornái, a termelési javakat képező termelőeszközök és a fogyasztási javakat képező fogyasztási cikkek — ide sorolva a kulturális fogyasztási javakat is — az igényeiének megfelelően alakulnak, akkor beszélhetünk a társadalmi szükségletek tökéletes kielégítéséről. Azért is halljuk otv gj’akran e kifejezést, e fogalmat, mert a szo- ! cialista hatalom és a termelőeszközök társadalmi birtokában a termelés közvetlen célja egész társadalmunk állandóan növekvő anj'agi és kulturális szükségleteinek mind magasabb színvonalon történő kielégítése, mai igényeink és jövő elképzeléseink mind tökéletesebb realizálása. 8Séi* és mim ka berek között, ellentéteket a vezetőkkel. S táptalajul szolgálnak egészségtelen, káros indulatok tömegének. Ezek az indulatok veszedelmesen mérgezik a munkahelyek légkörét, visszahúzódásra, lélektelen; kívülálló szemléletre ingerelnek. Aminek aztán látszatja van a közösség egesz munkáján is. M ostanában sokat beszélünk róla. hogy az új gazdasági mechanizmusban szélesebbek lesznek a bérhatárok. Forintban is jól mérhető, nagyobb különbségek lesznek az egyes emberek fizetései között. S majdnem természetes, hogj' itt is, ott is felüti fejét az aggodalom, nem vezet-e ez majd a ma is meglévő bérfeszültségek további kiélezéséhez, nem szül-e újabb, társadalmi méretű ellentéteket. Hiszen, ha a kis eltérések fájtak, a nagyobbak még jobban fájni fognak. Persze, nem szabad elfeledni, hogy a régi gazdaságirányítási rendszer idején nem csupán a különbségek fájtak. Legalább annyi bajt okoztak az egyenlőségek is. Az egj enlősé- gek, amelyeket egjenlösdinek szoktunk nevezni. Mert ha különböző teljesítményeket azonos szinten díjazunk, az épp annyira rossz, mintha egyen- lőek között teszünk indokolatlan különbséget. De azt mondtuk, i. iokolatlun különbségét. S ha ezen elgondolkozunk. tnár a megoldás is kezünkben van. Meat többek között eppen ebben túr el az új gazdasági mechanizmus megn.vugtatóan a régiből. Eltér abban, hogy a megszokottnál nagyobb különbségeket valósit meg bér és bér között, és különbségeket tesz ott is, ahol eddig egj'enlóség uralkodott. Csakhogy nem véletlen különbségeket. Nem cd jüanokat, amelyeknek alapja a szerencse. az összeköttetés, a jó helj-ezkedés, vágj' más, hasonló, a végzett munkától független tényező. A bérezésnek az új gazdasági mechanizmusban más meghatározói lesznek. A munkabér gazdasági tartalmat kap. Elismeri a jó, az eredményes munkát, egyúttal még jobbra, még eredmenj-esebbre ösztönöz. Érdekközösséget teremt a vállalatok és dolgozóik között L esznek ezután is feszültségek, lesznek ellentétek? Biztosan. De ezek másfajta, teremtő, alkotásra serkentő feszültségek lesznek. Olj'anok, melyek a legjobbakat arra buzdítják, hogy továbbra is a legjobbak maradjanak. Azokat pedig, akik gj-engébb minősítést alacsonyabb besorolást kaptak, arra ösztönzik, hogj- többet tegyenek. Hogy jobb munkájukkal igyekezzenek utolérni az előttük lévőket Finnek Tiba? t
