Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

Vasárnap, UMTÍ. október 22. ESZ AKM A GT AK ORSZÁG 5 Otren éve történit A forradalom születése A Karpovka-part sötét, nép­iden külvárosi utca Petro- grádban. Az utca közepén egy munkás álldogál. Időnként egy-egy alak tűnik fel az utca végéről, s bemegy a 32. számú házba. A ház bejáratánál, hogy kintről ne láthassák, egy másik munkás áll, s minden érkezőnek az arcába néz. Eb­ben a házban, Szuhanova la­kásán ült össze október 23-án (10-én) a bolsevikok Központi Bizottsága. A lakás előszobá­jában a sok kahát, sapka és kalap között még egy őr ül­dögélt. Bajuszos, öreg munkás. Bent a szobában lassan gyü­lekeztek a bizottság tagjai. Az érkezők kutatva néztek szét a szobában. Mindenki tudta, hogy a júliusi napok óta először Lenin is részt vesz az ülésen. Amikor megjelent, csak azok ismerték fel nyom­ban, akik az utóbbi napokban már találkoztak vele. Aztán mozgásáról, kemény, átható, mégis melegséget árasztó te­kintetéről, s a feléje forduló érdeklődésről felismerték a többiek is. Mindannyian me­legen és baráti szeretettel kö­szöntötték, majd élénk beszél­getésbe kezdtek. Lenin, aki­nek hiányzott megszokott sza­kálla és bajúsza, fejét pedig őszcs paróka fedte, még min­dig nehezen szokott hozzá új külsejéhez. Beszéd közben gyakran állához nyúlt, máskor fjedig mindkét kezével haját simította végig. Lassan együtt voltak a Központi Bizottság elérhető tagjai: Dzerzsinszkij, Kamenyev, Sztálin. Szverdlov, Troekij, Zinovjev és mások. Forradalmi bátorság A Központi Bizottság ülésé­nek első napirendjeként Lenin tartott beszámolót a politikai helyzetről. Korábban kifejtett álláspontját hangoztatta újra: itt az ideje, hogy a párt fel­készítse a tömegeket a fegy­veres felkelésre. — Szeptember elejétől bizo- nyos közöny észlelhető a fel­keléssel kapcsolatban — álla­pította meg Lenin. — Ha azonban komolyan fogjuk fel azt a jelszót, hogy a szovje­teknek meg kell ragadniok a hatalmat, az ilyen halogató és bizonytalan álláspont megen­gedhetetlen és súlyos hiba. A fő figyelmet a felkelés tech­nikai előkészítésére kell össz­pontosítani, mert már eddig is túl sok időt vesztettünk. E téren egy pillanatig sem lehet késlekedni rá. hogy a felkelés rendszeres előkészítését politikai bűnnek tartsuk. A halogatás — veresé« P A beszámoló felett heves vi­ta bontakozott ki. Kamenyev nyomban előállt különvélemé­nyével. Nem helyeselheti a fegyve­res felkelés tervét, mert a forradalom művészete nem enged meg katonai összeeskü­vést, márpedig a Lenin által javasolt terv ezt jelentené. Nem helyeselheti a tervet el­méletileg sem, mert az ilyen összeesküvés idegen a marxiz­mustól. Troekij nem foglalt ugyan állást a terv elleti, de azt ja­vasolta, hogy a felkelést ne kezdjék meg a II. szovjetkong­resszus előtt. Még nem elég erősek a harcra. Lenin élesen szembeszállt a javaslatokkal. Kamenyev ál­láspontja a forradalom köve­telményének teljes figyelmen kívül hagyását jelentené. Visz- szautasította Troekij javasla­tát is, mert minden halogatás időt enged az idegilenes kor­mánynak s nyílt felhívást, hogy erőket gyűjtsön a forra­dalom ellen. — Milyen értelme lehet az alkotmányozó gyűlésig várni — tette fel a kérdést Lenin. — A gyűlés, mert küldöttei kö­zött az eszerek és a mensevi- kek többségben lesznek, nyil­vánvalóan nem tart velünk. Ha ezt előre tudjuk, értelmet­len dolog várni, mert csak ne­hezíti dolgunkat, és segíti az ideiglenes kormányt. Troekij kénytelen volt meg­hajolni az érvelés előtt. A Központi Bizottság tagjai­nak többsége helyeselte Lenin tervét. A lenini terv realitását támasztotta alá a harmadik napirendként megtárgyalt Minszk és az északi front cím­mel, Szverdlov által megtar­tott beszámoló. Szverdlov ha­tározottan közölte, hogy Minszkben készek a fegyveres felkelés technikai feltételei, és a minszki bolsevikok fel­ajánlották, hogy egy forradal­mi hadtestet küldenek Petro­grad megsegítésére. A bejelen­tést a Központi Bizottság tag­jai örömmel és megelégedéssel fogadták. Megállapították, hogy Petrográdban kellő erő áll rendelkezésre, de szükség esetén számítanak a segítségre. A Központi Bizottság tagjai végül szavazással döntöttek a fegyveres felkelésről. Csak Zi­novjev és Kamenyev szavazott ellene. A határozat így kötele­ző akcióprogrammá vált. A felkelés politikai irányítására megalakították a Központi Bi­zottság Politikai Irodáját, melynek vezetője Lenin lett. Kfinvv volt a párnája Késő éjjel volt már, amikor a Központi Bizottság e törté­nelmi jelentőségű ülését befe­jezték. Lenin nem mehetett vissza gyalog a viborgi városrészben levő illegális lakására. Az ilyen hosszú út kockázatos vállalko­zás lett volna, hiszen a rend­őrségi kopók mindenfelé bol­sevik vezetők után szaglásztak. Ügy döntöttek, hogy a közel­ben levő Pevcseszkij utcában, Eino Rahja lakásán tölti az éjszakát. Kicsi volt ez a lakás, s nem volt fölösleges ágy: Rahja sa­ját ágyát akarta Leninnek át­engedni. Lenin azonban visz- szaulasította. s a padlón aludt. Feje alá könyveket rakott párnának. Bár nyomták a hosszú nap fáradalmai, Lenin még sokáig gondolkodott. Zinovjev és Ka­menyev álláspontja nem lenne veszélyes, de bennük a bolse­vikok egy részének kételye tükröződhet. Ez pedig baj. Csak úgy lehet győzelemre számítani, ha mindenki eltö­kélten hisz benne. Újabb pró­bát kell tenni, milyen széles ez a kétely. Igen — aktivisták bevonásával újabb központi bizottsági ülést kell tartanunk, hogy bebizonyítsuk álláspon­tunk helyességét, és mi is meg­bizonyosodjunk: helyesen ítél­jük meg a tömegek és a forra­dalom helyzetét, ... Éjszaka volt. Sötét éj­szaka. Keleten azonban las­san megtört a sötétség, s a hajnal halvány fénye utat tört magának. Lehóczky Alfréd Mérlegen Miskolc és Ózd közlekedésfejlesztési terve Elektronikus számítógépek dolgozzák fel az adatokat Ingázó k — Figyelem! Figyelem! A Halmajig közlekedő személy- vonat 14 óra 55 perekor in­dul! Erős és tiszta a hangszóró. Tompítja, zavarja azonban a pályaudvar szokásos zaja. Mozdonyok csühögése. sípolá­sa. szerelvények zakatolása, csomagszállító kocsik zörgése, | a forgatag hangoskodása. A vonalban ülőket mindez nem zavarja. Legalábbis a ' rendszeresen utazókat. Meg- ! szokták. A zsibongásban épp- : oly nyugodtan alszanak, be­szélgetnek. olvasnak, vagy ép­pen tanulnak, mintha csend volna. Talán ezért is oly köny- nyű felismerni a miskolci Ti­szai pályaudvar napi 50—55 ezer utasa között őket, a be­járókat. Vagy ahogyan a vas- j utasok nevezik: az ingázókat. Most a diákokról nem szólunk, csak a munkásokról. Általá- ! ban 20—25 ezren vannak. A : hét végén és a hét első napján még többen is. Akkor 75—80 I ezer utas fordul meg naponta 1 a pályaudvaron. Ezek 30—35 százaléka a haza-, illetve visszautazó munkás. Rengeteg időt töltenek vonaton. Család- | jüktől, vagy pihenésüktől, szó- I rakozásuktól veszik el az órá- i kát. Miért ingáznak? Milyen j munka vonzza őket a város­ba? És miért nem marasztal- j ja őket a falu? Radvánvi Tiborral, a Tiszai pályaudvar helyettes állomás- főnökével kérdezgettük őket. O Verik a „blattot”. Igen, ez is tipikusan a bejárók időtöl- I tése a vonaton. Az egyik tár- | saságot idős munkásember fi- ! gyeik — Nem unalmas? Mármint ' a bejárás. — Februárig még kibírom. Akkor megyek nyugdíjba. Czifrus Pál. ongai. Hőkezelő a Diósgyőri Gépgyárban. Há- 1 rom műszakban dolgozik. | 1937-től tíz és fél éven át ke- ] rékpáron járt be Ongáról. Ak- 1 kor ott még nem volt biztos megélhetési lehetőség. Sokan rákényszerültek tehát az ingá­zásra. Fáradt, elnyűtt, idős emberként pedig mi újat kezd­jenek falujukban? Most már megvárják a nyugdíjat. Ami azonban maibb gondot árul el: Czifrus Pálnál fiatalabb emberek is gyári, vállalati nyugdíjra várnak. A kártyacsaták oldott han­gulatában kibuggyan belőlük: — Csak már ki lenne a tíz évünk a nyugdíjjogosultság­hoz! Sokan közülük hét évvel ezelőtt, a tsz-ek újjászervezé­sekor jöttek a városba. — Hát úgy igaz: nem bíz­tunk az átszervezésben. — A családnak, meg stabil jövedelem kellett! — Az új nyugdíj rendelet? No igen, hallottunk már róla. Hogy beszámítják a városban töltött munkaéveket is. De hát.,. — A komám azt mondta, hogy ez csak propaganda. Mert vissza akarnak hívni bennünket a faluba. No, majd utánanézek. a Sípolás Percnyi pontosan indul a halmaji vonat. Viszi Ongára Czifrus Pált. Czinka Károlyt, viszi Alsóvadászra Tóth Jánost és Papp Józsefet, akik például több, ruint tíz éve hajnali háromkor kelne!*, hogy időben érjenek a Lenin Kohászati Müvekbe, és visz még sok-sok másutt lakó mun­kást. Üjabb szerelvény zsúfoló­dik tele: a füzesabonyi mun­kásvonat. A diákokon kívül kevés fiatalt látni rajta. — A fiatalok már alig csa­varognak. Visszahúzódnak a faluba. — Már akiknek szakmájuk van' Mert rájöttek, hogy ké­nyelmesebb is otthon, meg az­tán jobban meglelik számítá­sukat. — Főleg, amióta nálunk. Mezőkeresztesen is van már gépjavító. Kellenek a lakato­sok, a hegesztők. — Meg a tsz-ben is jó a ke­reseti lehetőség. Két mezőkeresztesi ember. Jurácsik Elek és Szokoli Pál társalog így. Egyikük 1938-tól, másikuk 1936-tól vonatozik a diósgyőri kohászatba. — Akkor nem volt földünk, hát behajtott az ínség. Fiata­lon. © Nos. azt a két legényt ott, bizonyára nem az ínség haj­totta be a pályaudvar étter­mébe! — Fél órával indulás előtt ideértünk, hát leültünk egy­egy pohár sörre. Itt kényel­mesebb, kulturáltabb, mini a talponállónál. Tényleg csak egy-egy pohár sört isznak. Mindketten villanyszerelők a Miskolci Műanyag- és Ve- gyicikkgyártó Vállalatnál. És mindketten Méra községbeli­ek: Czimbalmos Gyula. Angyal István. Reggel négykor kel­nek. este hat órára érnek ha­za. — Nem jobb volna otthon dolgozni? Összenczndk. A csarnok el­ső vágányán szerelvény halad át. A resti ablakán beveti ár­nyékát, robaját. — Az én édesanyám a tsz- ben dolgozik. És zárszámadás­kor még ő fizetett vissza — így az egyik fiú. Aztán a má­sik: — Tessék nézni, én fiatal vagyok, szeretek szépen öltöz­ködni. olvasni, számkozni. A ruhákból, a könyvekből, vagy a lemezekből pedig minden hónapban, sőt. héten megje­lenik valami új A tsz meg mit fizet havonta? Ha fix fizetést adna. én is hazamennék. Ne­kem se öröm ez az ingázás. • Dohognak a gőzmozdonyok, ezek a kormos, régi masinák, de már korántsem tudnak annyi zajt csapni, mint még eg.v éviizeddel ezelőtt. Sorra kicserélik őket. Suhanó, színes, csendes villanymozdonyok ke­rülnek helyükre. Korunk, a fejlődés sok gondot megszün­tet A zakatoló, rázó, fapados „dobozok”, a kéttengelyes (alig 40 ülőhelyes) vasúti ko­csik helyett Is bőrülése*, jól fűthető, 150 férőhelyes kocsik­ban utaznak az ingázók. A MÁV sokat tesz kényel­mükért. Korszerűsítések, bőví­tések. Milliárd forintos kiadá­sok. A népgazdaságnak. Eze­ket csökkenteni? Számoljunk csak: csupán Miskolcon hány ezer az ingázó? És mennyien maradhatnának otthon? Néz­zük meg: min múlik? Kinek nem érné meg? Kuttkav Anna Több száz vagon téli tartalék a MEK raktáraiban Lenin megállt kissé fejte­getésében, majd folytatta: — Az élet most rendkívül élesen vetette fel a kérdést. A döntő pillanat közel van. A nemzetközi helyzet olyan, hogy a kezdeményezésnek a mi kezünkben kell lennie. A Központi Bizottság tag­jainak többsége helyeslőén, egyetértőén bólintott. Csak Zinovjev és Kamenyev arcáról lehetett ellenvetést leolvasni. Lenin jól ismerte álláspontju­kat, s most egyenesen hozzá­juk intézte szavait — A helyzet július óta alapvetően megváltozott. A tö­megek többsége most mögöt­tünk van. A politikai helyzet teljesen megérett a hatalom átvételére. Ha valaki a töme­gek távolmaradására és közö­nyére hivatkozik, nem veszi észre, hogy e közöny éppen azzal magyarázható, hogy a tömegek már torkig vannak a szavakkal és a határozatokkal. Aztán Lenin még nyomaté­kosabban jelentette ki: — A fegyveres felkelés si­kerét az agrármozgalom széles körű kibontakozása is segíti. Valamennyi föld átadása a pa­rasztok általános jelszavává vált, s ez megadja a másik oldalon legélesebb politikai fellépés feltételét. A fő dolog most: a felkelés technikai elő­készítése. Ez a lényeg. Nem lennénk forradalmárok, ha a mensevikekhez és eszetekhez hasonlóan hajlamosak lennénk Csütörtökön és pénteken a Közlekedéstudományi Egye­sület rendezésében Budapesten neves tudósok, gyakorlati köz­lekedési szakemberek, tervezők konferenciát tartottak, ame­lyen megvizsgálták a vidéki városok — közöttük Miskolc — közlekedésének helyzetét is. Az előadók kifejtették, hogy korunk két sajátossága, a technika fejlődése és a né­pesség-tömörülés, az urbani­záció érezteti hatását a magyar vidéki városokban és külö­nösen nagy jelentőségű ez a körülmény az óriási léptek­kel fejlődő Miskolcon. Éppen ezért új módszereket kell al­kalmazni a vidéki városok közlekedésfejlesztési terveinek kidolgozása során. A forgalom előrebecsülése és az úthálózat terhelésének becslése régi módszerrel, manuális adatfel­dolgozással már nehezen old­ható meg. Előadásukban He­gyi Kálmán. Hisz Győző, Ma­gon Judit ismertették a Mis­kolcon 1967. május 11-én és 12-én tartott, forgalomszámlá­lás tapasztalatait. Akkoriban 420 kék karsznlaggal. ellátott diák — a szakemberek irányí­tásával — SOS 000 utast „szá­molt meg”, akik közül 95 000- nek — az utazással kapcsoln­ia _ különböző kérdéseket t cjiek fel. A számlálás során mintegy 100 000 utazás jel­lemző adatait regisztrálták. gzt követően egy hónappal közúti forgalomszámlálás volt Miskolcon, és a kiosztott 10 000 kérdőívből több mint 4000 kitöltve érkezett vissza a vizsgálatot végző Üt-, Vas- úttervező Vállalathoz, az UVATERV-hez. A terv hét fontos témaköré Az adatok feldolgozása és összegezése során kitűnc. hpgy Miskolc legforgalmasabb kör­zete a Béke tér és környéke. Ezt a területet egy nap alatt 6080 jármű és 30 000 utas ke­reste fel. Az adatfelvétel során nyert számadatok önmaguk­ban még csak tájékoztató ér­tékűek. Arra világítanak rá, milyen fokon állunk ma a közlekedési ellátottságban, honnan indulunk el ahhoz, hogy a kulturált közlekedés igényeit a mindenkori fejlő­désnek megfelelően elégíthes­sük ki. Miskolc város közlekedésfej­lesztési terve két témakört ölel fel. Az egyik: a vitlamos- és autóbuszhálózat fejlesztése az utazási igények lehető leg­jobb kielégítésére, a másik: a városi úthálózat, fejlesztési terve. A terv elemzi a távlati lehetőségeket, ezen belül az úthálózat egyes szakaszainak átépítésére, bővítésére vonat­kozó intézkedési tervet. A közlekedésfejlesztés a forga­lomszámlálás adatain kívül a távlati adottságok szempont­jából a már elkészült város- rendezési tervet veszi alapul. Így például tartalmazza azok­nak a forgalmi igényeknek ká­élégítésére vonatkozó elképze­léseket, amelyek az Avas-tető. majd a tetemvári városrész beépítésekor fognak jelent­kezni. A számítógépes eljárás segít abban, hogy az úthálózat bővítését a szakemberek min­dig a legmegfelelőbb idő­pontra javasolhassák. Ebtől várnak eredményt arra vo­natkozóan is — egyebek kö­zött —. mikor kell Miskolcon kiépíteni az úgynevezett észa­ki tehermentesítő utat, amely a város kelet—nyugat irányú gyorsforgalmi útja lesz. mikor kell majd a Béke tér környé­ké-n kétszintű forgalmi rend­szert bevezetni, vagy gazdasá­gos lehet-e egy Avas alatti közúti alagút építése az egye­temi város és az Eszperantó tér között. A'aoy buszok, tehermentesítő utak A konferencia elemezte a csuklós autóbuszok forgalom­ba állításával kapcsolatos kor- dés-komplexumot is. Megálla­pította: csak olyan vonalakon szabad csuklós buszt közire kedtetni, amelyeken ezek a járművek legalább 6—10 per­cenként, megfelelően kihasz­nálva, tehát gazdaságosan köz­lekedhetnek. Miskolc szem­pontjából is érdekes az a meg­állapítás, hogy vidéki váro­sainkban föld alatti gyorsvasát, vagy kéregvasút építésével nem lehet számolni. Miskolcon megmarad a villamosvasút, és a távolabbi jövőben 250—350 személyt befogadó jármüvekkel látják el a Tiszai pályaudvar - Vasgyár-Diósgyőr vonalat. A belvárosi. szűk útvonalon azonban a városrendezési ter v­ben szereplő déli és északi te­hermentesítő űt megépítése után a villamosvasút mellett csak célforgalom marad meg, ezenkívül a városban kiterjedt autóbusz-közlekedessel kell számolni. Bonyolult feladatok Ózdion A konferencián szó esett Ózd közlekedésfejlesztési ter­vének előkészítéséről is. A ké­szülő közlekedésfejlesztési tervben számos problémát kell megoldani. A 25-ös számú, Kerecsend—Bánréve közötti fő üt várost érintő szakaszát új nyomvonalon kell vezetni, mégpedig úgy, hogy a város­ból bejövő és g városból ki­menő forgalom megfelelő kap­csolatba jusson a fő útvonal­lal, továbbá: meg kell oldani egyes városrészek és a kiala­kulóban levő új városközpont között a legmegfelelőbb kap­csolatot, Az egyes városrészek között lehetőleg úgy kell ösz- szeköttetést teremteni, hogy bizonyos vonalak elkerüljék a városközpontot. Mindkét fel­adat megoldása elég bonyolult, éppen ezért az elektronikus számítógépek bevonásával jó néhány variáció készül, ame­lyek közül a szakemberek legjobbat választják majd Egyre több termelőszövet-' zet kapcsolódik be megyénk­ben közvetlenül is a lakosság zöldség-gyümölcsellátásába. örvendetesen javítják a pia­cok áruellátását és bővítik a választékot. A téli hónapokra azonban csak igen kis meny- nyiségű árut tudnak tárolni ezek. a közvetlenül piacra szállító gazdaságok. A városi lakosság téli-zöldség-gyümölcs- ellátása a MÉK Vállalat gond­ja. Az idén az elmúlt eszten­dőnél jobb. gazdagabb áru- választékot kívánnak biztosí­tani a téli és a kora tavaszi hónapokra. Miskolcon, Özdon, Kazincbarcikán. Sárospatakon cs a megyében levő más. egy­re jobban felszerelt MÉK- telepeken már eddig csaknem 650 vagon burgonyát, külön­böző zöldségféléket és almát tároltak. A téli tartalék egy részét különböző raktárakban taroljak, de nagy mennyiségű árut prizmákban óvnak a ! fagy veszély tői es a megrom- i lastól. Az elmúlt évi tapasz­talatok alapján burgonyából valamivel kevesebbet tárol­nak, de több lesz a vörös­hagyma, a zöldségféle és az alma tartalék. E hét közepéig a MEK telepein tárolt ár^k között a burgonya 433, a Vö­röshagyma 79, az alma 51, a fejeskáposzta 20 vsgonos ki. mennyiséggel szerepel. a i

Next

/
Thumbnails
Contents