Észak-Magyarország, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
4 fSZARMAGVAnORSZAG Vasárnap. 19(57. október SS. V „Úgy ég, akár a fáklya, tiszta fénnyel...“ Van-e illendőség a szocializmusban? Bankrablás olasz módra Hí agyar országi ősbemutató a Miskolci Nemzeti Színházban B izonyára számos olvasónkban támad az a természetes érzés, hogy ez az alcím: megdöbbentő, szíven- iitő, de legalábbis: szokatlan. Magam is tűnődöm, hogy vajon nem lenne-e jogos egy olyasfajta ítélkezés, mely — ahogy mondani szokás — ►.alapvetően helytelennek” minősíti az alcímbeli fogalmak lcérdö nyelvi formájú összekapcsolását, — már tudniillik az illendőség és a szocializmus fogalmáét... Hiszen nyilvánvaló, hogy illendőség, illemtu- dás — a szocializmusban is v a n; kell lennie! Nos, magam sem kételkedem benne, már csupán azért sem, mert — s kivált „hosszú távon” — derűlátó, bizakodó ember vagyok. Csakhogy... — Csakhogy jártomban-kel- temben, napjaim, éveim múlása közben eléggé tömegestül észleltem és észlelek olyan tüneteke‘ is, melyek arra vallanak, mintha számosán hinnék (és tanúsítanák is így vagy úgy jellegzetes magatartásukkal) — az ellenkezőjét. Azt, hogy a szocializmus, a demokrácia (a típus, melyre gondolok, inkább a „demokrácia van!” kifejezést szereti pöf- feszkedve, az őt ért kritikáért mintegy megtorlással máris fenyegetően hangsúlyozva emlegetni! ...), az a tény, hogy „egyenjogúság van, .édesapám’, megértettük?!” — felmenti az úgynevezett „teljes szabadságot” élvező egyént a társadalmi együttélés mindenféle — hagyományos és nem hagyományos — illendőség! normáinak, „íratlan törvényeinek” megtartása alól. Tehát például az egymás iránti türelmes, figyelmes, előzékeny magatartás alól, a szó jó értelmében vett alkalmazkodás alól, vagyis: minden olyan tulajdonság és viselkedésmód alól, melyeket az egészséges köztudat az illemtudás tartozékainak tekint ... „Elek, ahogy élek, viselkedem, amiként nekem tetszik, kinek mi köze bc^yá, egyenjogúság van!” — - Ilyesmi kavarog (végiggondolatlanul persze!) annak a — sajnálatosan közismert típusú — figurának „gőzös” fejében, amelyikre céloztam... S ez a figura — mondjuk meg kertelés nélkül — a kispolgári lumpok és anarchisták, de mindenesetre a „fenegyerekeskedők” típusába tartozik... \ Mielőtt gondolatmenetünkben új szálat kezdenénk, szögezzük le, hogy: a mi mostani Viszonyaink között valóban van szocializmus is, demokrácia és demokratizmus is, egyenjogúság is (csak nem úgy, ahogyan azok elképzelik, akikre céloztunk!); az egyén úgynevezett „teljes szabadsága” most is, mint a történelem bármely volt és leendő korszakában, merő fikció, abszúrd illúzió, fából vaskarika... S azt is szögezzük le, hogy sem a vélt, vagy valódi kiválóság, sem a képesítés foka, sem a munkaköri beosztás, sem bármiféle olyan „többlet”, mellyel esetleg rendelkezünk, nem jogosít fel senkit sem arra, hogv pöffeszkedjék, fene- gyerekeskedjék, hogy magát „különös anyagból gyúrt, nemközönséges embernek” higgye, akire a társadalmi együttélés általános szabályai nem, vagy csak részben és „sajátosan” vonatkoznak ... Hamis „elméleteket” ugyan lehet gyártani bz illendőség, az egészséges élet- és munkarend, az egészséges emberi kapcsolatok felrúgásának, semmibe-vevésének „magyarázatára”, — ezek' azonban csak annyit érnek, mint — a hamis elmeletek általában ... A nnak a — tisztesség ne essék, szólván — „gondolkodásmódnak”, melyről a megelőzőkben megkíséreltünk tipikus képet rajzolni, a gyökere, helyesebben: az eredete — részben érthető. — Emlékezzünk csak vissza a fel- szabadulás utáni első történelmi percekre, c csakugyan történelmi percek mámorára. Akkor — a régi rend néhány haszonélvezőjét és lakáját kivéve — mindnyájunkban na- fcyon áltálán« és „magas hőfokú” volt a felszabadultság érzése a megdőlt társadalmi rendszer hivatalos „illemkódexének” a nyomása alól is. Az a „kódex” nemcsak megírt formáiban, de íratlanul is ható-szorító gyakorlatában fő társadalmi erényként írta elő a meghúnyászkodást. a bokacsattogtató alázatoskodást, egy csomó külsőséges üres formát, a „felfelé alázatos, lefelé gyalázatos” viselkedést (maradványaiban és „új típusú” átszíneződésekkel kiegé- szülten, kispolgáriságként, ma is fel-feltünedezik!...), az „egymás közti” cinkosan összekacsintó „bratyizást” ... Ezt, az ilyesmiket cserélte fel az az „illemkódex” a valódi illendőséggel, a valódi illemtu dóssal ... Érthető hát, how akkor nem egyikőnket túlzásokra is ragadta a végre megvalósult jogi, politikai. társadalmi egyenlőség történelmi mámora; hogy ez a mámor kicsapódott annak az „illemkódexnek”, sőt, általában minden „illemtannak” a félredobásá- ban... — Ügyannyira, hogy egyesek — s nem is csekély számban — ma is valamiféle „mámorban” úszkálnak, — azóta már más tényezők: pl. egyfelől eredményeink, sikereink, másfelől nyugati divatok, helyes elvek félreértésének stb. hatására is. Ez a részben 1945-ös eredetű, részben újabb keletkezésű „mámor” azt hiteti el a benne úszkálókkal, hogy a szocializmus olyasvalami, amelyért tenniök nemigen, csak előnyeit élvezniük kell; olyasvalami, ami biztosítja önmaguk „korlátlan kiélését”, — de ezt csak nekik, más emberek rovására, másoknak sohasem, sem az ő rovásukra, sem anélkül... Ügy vélik e „jóemberek”, hogy nem kell többé törődniak a gyermekekkel, — sem a magukéval (ha ugyan egyáltalán van nekik!), sem általában a gyermekekkel, mert ez csupán „a társadalom és az állam feladata”; úgy vélik, hogy „elavult dolog” az udvariasság a „gyöngébb”, a „szebbik” nem, a nők iránt, éppúgy, mint ahogy az — ő elgondolásaik szerinti — „egyenjogúság” korában az idősebbek iránt sem keli különösebb előzékenységet, tiszteletet tanúsítani... Szót sem érdemes voltaképpen vesztegetni az ilyen és hasonló tévedések cáfolatára. Aligha értenék meg ugyanis, miként lehetséges, sőt, természetes (mert szükségszerű!), hogy a mi erkölcsünk (az illendőség, az illemtudás ugyanis az erkölcs része, tükre, az erkölcs lényegéből jelez valamit, ha csak felszíni vonásokban is!...) megőrzi a „régi” erkölcsök egészséges, jó elemeit, és a maga új alapján tovább is fejleszti őket. Nehezen fognák fel azt is, hogy mi, akiknek a marxizmus—leniniz- mus a világnézetünk, az „egyéni” meggyőződésünk, a régi erkölcsök egészséges, jó elemeit a mi új erkölcsünk új mozzanatainak előzményeiül és alkotórészeiül is tekintjük ... H ogy ennek helyes megértése nem is olyan egyszerű, ezt egy újabban fel-feltünedező, de a fejtegetéseink elején jellemzetthez képest más típusú, bár ugyancsak jellegzetes téves gondolkodásmód szemlélteti. Az a gondolkodásmód, amely a személyi kultusz és a dogmatiz- mus görcseiből való feloldódást, a lenini módszerek és munkastílus újból töretlen érvényesülését valami „régihez”, teliát: a szocialista jellegű társadalmat megelőző viszo- nvökhöz, elvekhez és gyakorlathoz való „visszatérésnek” hiszi, és ily módon — kimondatlanul is, gyakran ki is mondva — olyan következtetéseket von le, hogy: „most már” a szocializmusban sem az ember belső minősége, munkája, magatartása az értékmérő, hanem például diplomája önmagában és öncélként, társadalmi ..rangja”, fizetésének nagysága, öltönyeinek száma, anyaga, szabása, lakása, bútora, televíziója, gépkocsija stb. „tesal az embert” ... (Más kérdés, úgynevezett „kényes kérdés”, hogy néha az önmaguk és a közvélemény által is szocialistáknak tartott emberek némelyikének gondolkodása, élet- és viselkedésmódja is olyan, vagy olyan látszatú, hogy alkalmasnak tűnik az efféle tévhitek táplálására, mert nem hitelesíti megfelelő magatartás az eszményül vallott lenini egyszerűséget, közvetlenséget, természetességet, szerénységet ...) Nyilvánvaló, hogy az ilyesmivel „mérő” nézetűek- nek éppúgy nincs közük a szocializmus valódi tartalmához, mint az egyenlőséget, a demokratizmust félreértő fene- gyerekeskedőknek, anarchistáknak, lumpen-elemeknek! Íme, a kétféle indulású kis- polgáriság, éppen azért, mert leglényegesebb vonásuk: a kis- polgáriság közös, — összetalálkozik, valamiképp eggyéol- vad!... wy észiilödve a nagy évfor- dulóra, Október lángjai fellobbanásának félszázados jubileumára, nem hiábavaló dolog eltűnődni azon, hogy van illendőség, kell lennie illemtudásnak a szocializmusban is! S az sem hiábavaló, a kiemelkedő történelmi személyiséget sem alacsonyít- juk le vele, ha a szocialista illendőség és illemtudás örökhagyójának, példaadójának Lenint tekintjük, s életét, pályáját, műveit, a róla szóló írásokat és művészi alkotásokat ebből a nézőpontból is tanul- mányozgatjuk. Néhány mozzanatra utalnék Kazakevics remekmívű kisregényéből, A kék füzet-bői, melyet augusztus utolsó vasárnapján épp e hasábokon méltattunk más összefüggésben. E regény Lenin 1917-es nyári illegális tartózkodását eleveníti meg. Jemeljanov munkás házacskájában és családja körében, majd az ő segítségükkel a tó partján, (a Leningrád melletti) Razlivban. — „Lenin néhány napig ott lakott nála (ti. Jemeljanovnál) a szénapadláson, földre szórt szalmán aludt, az egész családdal együtt ette a krumplilevest, a heringet, meg a tejben főtt kölest, és szíves örömest elbeszélgetett a gyerekekkel meg Nagyezsda Kondratyevnával, (ez volt a neve Jemeljanov feleségének). akinek gyakran segített mosogatni is...........” — .............a személyének szóló r agaszkodást mindig úgy tekintette, hogy az politikai meggyőződésének szól.” — „A mi taktikánk: megmondani az igazságot a tömegeknek. Akkor is,...........ha ez számunkr a nem előnyös. Csak akkor fognak hinni nekünk! — „Lenin hallatlanul vonzódott a munkásemberekhez, nemcsak a munkásosztályhoz a maga egészében, hanem fcüíön-fcü- lön minden öntudatos, vagy még öntudatra nem ébredt munkáshoz is...” — Jcmelja- nov feleségét „meglepte Lenin egyszerűsége, rendkívüli tapintata, elevensége és kedvessége .............Teljes egészében e gyütt volt ezekkel az emberekkel, akik között élt...” — „Zinovjev is művelt, udvarias, beszédes ember volt, de egy kicsit figyelmetlen és szórakozott. A gyerekekkel nem törődött. Néha franciául vagy németül szólt Leninhez — bizonyára, hogy ne értsék a többiek —, de Lenin láthatóan haragudott ezért és mindig oroszul válaszolt" (!) — „Rendkívül szerény, és még csak nyoma sincs benne a hiúságnak ..........Ügy ég, akár a fáklya, tiszta fénnyel..............Ember séges és jó. Az ellenséghez szigorú, de csak az ellenséghez” — így összegezik róla benyomásaikat Szverdlov és Dzerzsinszkij is a kisregény egyik mozzanatában ... L enin „illemtudása": szerves része életstílusának és munkamódszerének; úgy ég, akár a fáklya, tiszta fénnyel... — És a szocialista, a kommá nista erkölcsöt világítja meg!.......... G réttis Dbm A Miskolci Nemzeti Színház ] a derű jegyében kezdte az évadot. Vígjáték volt a nyitó I darab, látványos nagyoperett j a második, s a harmadik bemutatón ismét három nagyon \ derűs órát tölt el a néző. Derűt, nevetési lehetőséget nyújt Samy Fayad olasz író bohózata, a Bankrablás olasz módra, no meg alkalmat egy-két színészi bravúrra. A színház Modern esték sorozatának első darabjaként láttuk Samy Fayad bohózatát Nagy Magda fordításában és Orosz György rendezésében. Ügy érezzük — nem tudjuk, kinek a javára írjuk: szerzőnek, fordítónak, vagy rendezőnek? —, a bohózat paródiáját látjuk. Különösen erre utal a harmadik felvonásba iktatott opera-paródia, mint az egész, már-már önmaga zsákutcájába futó bohózat nagyon frappáns, csattanós végkifej- lése. Nézzük, kik követik el a bankrablást, kik népesítik be a játékot. Agostino Capece a családfő. Foglalkozása meghatározhatatlan. Feltaláló. Különféle szerkezetekkel önműködővé teszi rozzant lakásának ajtaját, az ütött-kopott tűzhelyben a tüzet egy ócska bicikli taposószerkezete éleszti, korábban olyan sikeresen konstruált egy színpadi lövéssorozatot, hogy a színház is összedőlt, most pedig élete művén, a pedálos klarinét megteremtésén fáradozik, hogy segítsen azokon a tüdóasztmásokon, akik éppen klarinétozni akarnak. A bankrablással szerezhető pénz is ehhez az ötlethez kell. S ha hozzávesszük, hogy ezt az alakot Némethy Ferenc keltette életre, a babonáktól rettegő, a gátlástalan, a rendszeres munkától irtózó, hazudozá- sok nélkül már élni sem tudó nápolyi emberalakot olyan derűkeltő vonásokkal jelenítve meg, hogy szinte minden mondata harsogó nevetést váltott ki, és egész alakítása a hasonló témájú nápolyi filmek legjobban sikerült alakjai, Fabrizi, Toto és Filippo szerepformálásai mellé sorakoztatható — úgy érezzük, érdemes volt végignéznünk Capece úr fordulatos történetét, és sokáig visszaemlékezünk rá. Felesége, Regina mindenbe beletörődő, pergő nyelvű, gesztikuláló, egyik hangulatból másikba eső, egyszerre goromba és gyengéd, átkozódó és imádkozó, roppant komikus figura Lenkey Edit formálásában. Teljesen normális ember nem igen bírná ki ebben a családban, amelynek tagja még T onino, a gyenge felfogású suhanc, akinek életében egyetlen jó ötlete volt, nevezetesen az, hogy ki kell rabolni egy bankot, s akit Gonda György suta kamaszossággal, derűt- keltő félszegséggel jelenített meg. Ebbe a családba tartozik még Don Gaspare, a nagyapa, akiről nem tudni, hogy a férj, vagy a feleség apja-e, mert a sok évtizedes együttélésben erről már meg is feledkeztek. A nagyapát csak betevő falatja érdekli, s azért hetvenöt éves fejjel még bankrablásban is képes részt venni. Somogyi Miklós keltette életre sok meleg színnel, igen derűsen ezt a kedves, vén csavargót. Végül a család tagja Giuliana, az anyai örömök előtt álló hajadon, aki már hét hónapja hasztalan keres apát gyermekének, de visszautasítja egy öreg báró közeledését, végül bankrablás közben a Szent Lélek Hitelbank trezorjában szüli meg gyermekét. Péva Ibolya roppant sok bájjal állította elénk ezt az érdekes lányalakot, aki egyszerre volt romlott, felelőtlenül szeretkező, és gyermekien hamvas, sőt tiszteletet érdemlő kismama. És a családon kívül van a szomszédasszony Altavilláné, a bánatos özvegy, aki húsz évig tartotta gipszágyban férjét, s most özvegyen, az állandó temetőjárás, valamint a kóbor macskákról történő gondoskodás tölti ki minden idejét. Margittay Ági szinte lubickol ebben a sok komédiá- zási lehetőséget kínáló szerepben. Már megjelenése, maszkja is harsogó derűt vált ki, de gesztikulációi, apró játékai, hangmodulációi egy pillanatra sem engedik szűnni a nevetést. Szinte egymásra torlódnak játékában az ötletek, a csúf özveggyé maszkírozott asszonyhoz méltatlan, s már ennélfogva is harsogó kacajt kiváltó megnyilvánulások. Kevesebb lehetősége van Csiszár András bankigazgatójának a derűkeltésre, de remek karikatúrát állít elénk ő is, és figurájának groteszksége, illetve az ő humorfakasztó Készsége szervesen illeszkedik a harmadik felvonásra már felforrósodott légkörű bohózatba. Még azt is elhisszük róla gondolkodás nélkül, hogy idős ember létére szerelmével üldözte a héthónapos terhes Giulianát. Végül szerepel egy bizonyos Agnello nevű tanár, akivel először telefonon ismerkedünk meg, dühös kifakadásait halljuk, később egy pillanatra a színpadra is bejön. Ezt a hálátlan feladatot Kaulzky Ervin valósítja meg a szerep adta lehetőségeken belül derűsen. Naplopó apa, kiszolgáltatott anya, csökkent szellemi képességű munkakerülő suhanc, megejtett lánygyermek, örökké éhes nagyapa. Vígasztalhatatlan özvegy, kirabolt bankigazgató és egy akadékoskodó, becsületében sértett tanár. Ezek szerepelnek a darabban. Az ilyen emberek sorsa általában drámákat szokott kívánni. Samy Fayad bohózatba szorította történetüket. A nápolyi öböl azúrkék ege alatt, a pat- kóalakű palotasortól távol áll Capece háza. Hamisítatlan nápolyi légkört áraszt már maga a színpadkép is. Gergely István nagyon célszerű és ízléses díszlete jelzi e nyomortanya-» szerű házat, s a puritán egyszerűséggel berendezett bankelőcsarnokot. Az atmoszféra tehát ismerős, hitelesnek tűnik. Kedves csirkefogók, máról holnapra élők a Capece- család tagjai, de nem tudunk rájuk neheztelni felelőtlen életmódjukért, még a bankrablásért sem. Nem tekinthetjük őket szegénységükben sein a tőkés rend ellen lázadóknak, nincs nekik semmiféle elképzelésük az életről, pusztán csak élni akarnak, minél könnyebben, s hogy ezt elérjék, nem válogatósak az eszközökben. Buta találmányok, felelőtlenség, a macskáknak szánt hering megvacsorázása éppúgy hozzátartozik életükhöz, mini amennyire nem idegen tőlük a Szent Lélek Hitelbank kifosztása sem, hiszen onnan sem akarnak többet elhozni, mint amennyi nekik kell. E felelőtlenségükben is, a bűncselekmény szélén táncolva emberileg tisztónnak tűnnek, mert tudjuk, hogy a3 őket körülvevő tárrndr'on n egy másik réteg törvényesen rabol és követ el egyebeket. Orosz György rendező jó előadást teremtett. A már elmondott sok pozitívumon kívül, vagy azok közül aláliúzot- tan az ő érdeme a játék jó légkörének megteremtése, az egész előadás önmagát is kigúnyoló fintora. Talán az előadás tempójának egyenetlenségén kellene még segíteni, mert a játék sodra időnként lelassul, egyes komikus szituációk túl hosszúra nyúlnak, itt- ott ismétlés adódik. Bizonyára élt a rendező már az elhagyás eszközével eddig is, de néhány további húzás meg inkább tö- mörítené, frappánsabbá tehetné az előadást. Benedek Mikló* VASVÁRI ISTVÁN Őszi etűd Hétfátylú zápor-tánc mögül lassan dereng a napsütés. Felhőben járok. Vén szemem nyíló Alföld-tengerre néz. Juthat még néha egy pohár, asszony-csók, baráti kéz ... Voltam éneklő kés; íme, eljött a dús kenyérszcgcs. Magas, sötét hegyek ködébe vetett fenyő ... Lobog az emlékezet; eleiemnek már szárnya nó; versben, virágban ott lebeg, hiába csontos temető; én már egy vagyok veled, cgy-sorsban élni törető. Pillangók örvénylenek, rángatózik a fúzfaag, hjrdul a sorsunk körül ' napvilág, a holdvilág ezemen lágyul kezed, döttiink az a fűzfa ráng illangók örvénylenek, nint fűben őszi láng. A szikla kó-szárnyát emeli mint dermedt ös-madár — barázdál minket az idő, 'orzol és körbe száll. ”e vagy még minden ölelés rmény, bár télbe’ már, hogy rajtunk túl nyíló ébredi■■ tum la hat nakiMt halai BULAT OKUDZSAVA Éjféli troli Tudom, sikerül kikerülnöm a bajt, nem ér, ami rossz se utói soha, ha éjszaka fölvesz a kék troli majd. a biztos, utolsó... Te éji trolim, te vezesd haza mir lehess ma te néki a mentség, ki leste, hiába kereste megint az esti Szerencset! Éjféli trolim, nosza, nyílj ki nekei a jéghideg éj vize mély, vad: sok éji hajósod e mély vizeken a néma segélyhad. A szótlan utak sora... vállon a váll: sodornak is óvnak is engem; ha bárhová áll, csupa társra talál z ember e csendben. ’Hiszik a moszkvai éjben a busz, ■engem készül a bulvár; ívben a gond seregélye motoz — halkul, elül már. Hars György fordítása Bulat Okudzsava. » hazunkba látogatott szovjet lröküldöttség tagja. Grü* nemzetiségű, verseit azonban oroaí nyelven írja. Késöl feltűnése miatt általában a fiatalabb poétanemzedék Ugjai közt emlegetik. Szinte gyermekfővel vett részt a Nagy Honvédő Háborúban s ez költészete állandó témája. Evekig dolgozott irodalmi lapnál, mint szerkesztő. NaíB népszerűségének egyik oka, hogy sár» zonszerú verseit, általában saját koltéaA ignéivel. eltartáséi stlcl enetUi. ,
