Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
Kérdések a mechanizmusról A vállalatok c$ a műszaki kutató amin ka Ü zemeinkben, különösen a műszaki értelmiség körében gyakori a kérdés, hogyan alakul az új gazdasági mechanizmusban a műszaki kutatómunka, lesznek-e központi kutatóintézetek? A vita országos szinten is folyik. Az alábbiakban tájékoztatást adunk a jelenlegi álláspontokról. A gazdaságirányítás új rendszerének egyik központi kérdése a műszaki kutatómunkák koordinációjának kidolgozása és alkalmazása. Az ügy fontosságát mutatja, hogy az alapos előkészítés, a sokoldalú megbeszélések, és a legnevesebb szakemberek bevonásával végzett összegezés ellenére még mindig éles viták kísérik a javaslatokat. Azért is írtuk bevezetőnkben, hogy a „jelenlegi álláspontokról’’ adunk tájékoztatót, mert végleges döntés csak később várható. .De ezt kővetően is számíthatunk rá, hogy változtatni kell az eredeti elképzeléseken, mert a többi részanyag kidolgozása és elfogadása közben olyan helyzetek állhatnak elő, amelyek esetleg módosításra késztetik a műszaki kutatómunka szervezésével kapcsolatos gyakorlati elképzeléseket. Az eddig elkészült javaslatok hangsúlyozzák, hogy az új gazdasági mechanizmusban a műszaki kutatási és fejlesztési döntések túlnyomó része a vállalatok hatáskörébe tartozzon. (Ez alatt érthetünk minden olyan gyártmány- és gyárlásfejlesztéssel összefüggő döntést, amelynek következményéhez a vállalatnak anyagi érdeke fűződik, s amelynek meghozatalában megfelelő információval, illetve előrelátással rendelkezhet.) A vállalat az elkészült javaslatok alapján saját pénzeszközeinek terhére, illetve ilyer célú hitel igénybevételével szerződést, vagy szerződéseket köthet a kutatóintézetekkel a jelenlegi, vagy jövőbeni termelő- munkájának elősegítése érdekében. Várható azonban, hogy a vállalatok tevékenységét elsősorban a szabályozott piac hatásai fogják vezérelni. Tehát a közvetlen vállalati érdekeket szolgáló kutatásoknál is ezek a ráhatások érvényesülnek. A műszaki kutatómunka továbbfejlesztése és szervezése nem zárja ki, hogy a vállalatok saját kutató-apparátusukat továbbra is fenntartsák és fejlesszék. Sőt, arra is lehetőség nyílhat, hogy több vállalat egyesíti kutatórészlegét és közösen foglalkoztatja, vagy több vállalat közösen köt szerződést, valamilyen téma kidolgozására egyazon kutató- intézettel. A jogszabályok, szükségei utasítások kidolgozása most folyik. A vállalatok azonban nem várhatják meg, amíg minden részkérdésben pontos határozat születik. A jövő évi, s az azt követő termelőmunkával kapcsolatos megrendeléseket — ha eddig nem tették meg — haladéktalanul fel kell adniok a kutatóintézeteknek. Szükség van erre a termelőmunka zavartalansága érdekében, valamint azért is, mert a tervszerűség a kutatóintézetek munkájában is lényeges. Ezt pedig csak akkor tudják megteremteni, ha többc-kevésbé világosan látják az igényeket. Villanegyed épül ÍJ j helyen Sátoraljaújhely dolgozói Par. tizán dűlőnek nevezték el azt a területet, amelyen keresztül 1944-ben a fasiszták börtönéből kitörő politikai foglyok az erdős hegyek felé menekültek. A szép környezetű és történelmi emlékű dűlőből a városi tanács most több mint 10 hol. dat kisajátít, és azon a magán erőből építkező dolgozók részére villanegyedet alakít ki. fii épülő Sajó-iiid érdekessége A Miskolc mellett épülő 80 méter hosszú, 18 méter széles, a Sajón átívelő karcsú vasbeton hidat újszerű technológiával építik. A hídépítésnek ezt a leggazdaságosabb eljárását hazánkban itt alkalmazzák először. „Felszerkezetet", a híd pályáját nem tömör betonból, hanem üregesen alakítják ki. Ezzel a takaréküreges megoldással a hidpál.vához igen kevés, mindössze 590 köbméter betonra lesz szükség. A hídépítők eddigi munkájuk során tekintélyes előnyre tettek szert, s felajánlották, hogy a tervezett határidő, 1968. augusztus 31. helyett már a jövő év május 1-re átadják a Sajó-hidat. Nagyüzem a Barackvirág brigádnál A baracközön fáradalmait tnég ki sem pihenték, máris megkezdődött a szilva-idény. t>e azért senki sem panaszkodik a sok munka miatt a MÉK gönci telepén. A 12 tagú, igon »tűszerű, a Barackvirág nevet viselő brigád tagjai annak örülnének, ha mindig úgy •özön lene hozzájuk az áru, mint a barackérés idején. — Még sosem vásároltunk fel ennyi barackot, mint az idén — tudjuk meg Kapossi Jánostól, a telep, egyúttal a szocialista cím elnyeréséért küzdő brigád vezetőjétől. — Negyvenöt vagon gönci kajszitt vásároltunk fel, ebből 34 ua-j Bon ment exportra. j Persze ennél jóval nagyobb' mennyiségű barack termett/ Göncön és környékén. Leg-' alább 20 vagonnyi finom ba-; tack cefre vár kifőzésre. — Bizony, az idén kellett'. Volna megalapozni a gönci ba-; rackpálinka hírnevét — hall-' luk a szomszédban, a kis föld.i művesszövetkezeti szeszfőzde-} ben, ahol Horn Endre az el-; múlt három hét alatt már több; mint 3000 liter barackpálinkát- főzött ki. A rövid fialok kedvelői es-; fcüsznek rá, hogy sokkal jobb a; kecskemétinél. De ennek, nincs- »eve. Palackozni kellene. Már. ló régen tervezik, hogy a me-! gye idegenforgalmi gócain pa.; lackozva hozzák forgalomba, s; megteremtik hírnevét. Állító-- lag a palackcímkék terve is- tSkészült. Persze, azt is tervez??: még.; hogy Gönc 20 vagonos törpe- hűtőházat, no meg kis jéggyá-. tat is kap. Az idei esztendő, bebizonyította, mennyire kifi-; Setődne, hiszen csupán a ba- tackexport.hoz több mint 1300 má2sa jeget kellett távoli vá- losokból ide szállítani. <* i * Kőzéen a brigád összeállította a napi kókszilva szállítmányt, Egy vagonnal Buda pestnek, eggyel pedig Székes- fehérvárnak. De Szeged és más városok is keinek ebből a gyö. nyörű gyümölcsből. Mintegy húsz vagonnal szeretnének ebből is felvásárolni. Már most gondoskodnak a jövő évi felvásárolni valóról. Idei tervük mintegy 300 vagon zöldség és gyümölcs. Remélik, hogy jövőre ennél is több lesz, mert a környék termelői még nagyobb területek termését kívánják leszerződni a MÉK-kel. <p. M — Mennyi jut a hazai kony. háknak? — A belföldi fogyasztók részére mintegy S—9 ezer darabot vágnak az idén megyénkben. Szüret idején egy kis „felfutás” várható, mert borkóstolások előtt a birkagulyás igen jó „alapozó”. Nagyon sokak szerint a vendéglátóipar és a szakácskönyvek is ludasak benne, hogy a bárány és birka nálunk csak másodrangú hús. nak számit. A vendéglátóipai nem népszerűsíti eléggé, a há- ziasszonj’ok pedig nem ismerik az igazán jó recepteket. Ö». sj Néhány esztendeje indultak útnak az első jelentősebb szállítmányok, s azóta igen előkelő helyre került megyénk exportjában a bárányhús. — Az év eleje óta mintegy 30 ezer tejes- és pecsenyebárányt szállítottunk külföldre, elsősorban Olaszországba és Franciaországba — kapjuk a felvilágosítást Béres Józseftől, a Gyapjúforgalmi Vállalat miskolci kirendeltségének vezetőjétől. — A közeljövőben 2500— 3000 pecsenyebárányt vásárolunk fel, év végéig pedig további 25—26 ezer darabot exportálunk. Ezenkívül mintegy hatezer darab hízott juhot is számiunk külföldi megrendelőknek. Fellendült a bárány-export A MÉRFÖLDEK-- eqij.ize.ru aéqe | 13, Taskent Í|AAA április 26-a, reggel 5 i ifll] óra 23 perc. Ezt a dali'*”” tumot nem felejtik el a ‘ taskentiek. Néhány perc múlva [a hírügynökségek 8-as erejű ^földrengést jelentettek. Később [felmérték a kárt: 5 milliárd c rubelt okozott a csaknem TOO 1 földlökés. 70 ezer ember ma- [radt hajlék nélkül, 12 halálos 'áldozata volt a 26-i földrengésnek, egy ember később halt (bele sérüléseibe. Az ijedelmet [nem lehet számokban mérni.- iAzt átélték a taskentiek, s [azok, akik akkor éppen a vá- t fosban tartózkodtak. [ Végigkocsikázunk azokon az (Utcákon, ahol a legnagyobb a 'kár, a legszembetűnőbb az egy [évvel ezelőtti földrengés nyo- <ma. Rengeteg a romos ház, a [repedt fal, a leomlott tető, a i sárkerítés, a felpúposodott ut- ‘ca, a beomlott sánc. [ — Ügy hallottam, hogy már ‘felépült. Taskent — jegyzem [meg kísérőmnek, e — Igen, de nem itt... Majd [láthatod ... < Közben emberekkel beszélgetek: ki hol vészelte át a «bajt? Kit hol talált az első, 8- *as földlökés? Legtöbben alud- Jtak, mások munkába indulatait. Mit éreztek? Iszonyatos ívolt. Nem éreztek ők semmit, Kcsak a rémületet. Az anyák [[gyermekeiket mentették, a férfiak az egész családok a fiatalok az idősebbeket, az egészségesek a betegeket. Mindenki törődött valakivel, mindenkivel törődött valaki. S a rémülethez képest fegyelmezettek voltak. — Micsoda szerencse, hogy a páni félelem nem uralkodott el a város felett — mondják ma is. A hetvenezer embernek sátrat vertelv, enni adtak, míg a romokat takarították, mindenkinek folyósították a fizetését. Lopás nem történt, verekedés sem. Ügyeltek egymásra. A baj még jobban összeforrasztotta őket. De ez már nem is baj, hanem szerencsétlenség. S hogy miért nem tömeges tragédia, azt mindenki tudja. A köztársaságok felhívására ezrek és ezrek jelentkeztek: Taskentet újjá kell építeni. Hiszen Ázsia hatalmas városa kultúrközpont is. Tíz felsőfokú intézménye, 9 színháza van. Szinte diákváros. Talán éppen ezért rengeteg a sétánya, parkja — utóbbiból 18-at számláltam össze, s nem a mi mértékünkkel néztem. Nem lett tragédia és koldusszegénység a földrengés után Taskent.ben. Generációk egész sora építette fel azt, amit az alattomos földrengés ledöntött. Már a Koránban is olvasható, hogy ez a vidék veszedelmes, hánykolódik a föld gyomra ... Tábor ésik utunkba. Építők tábora Leningrádiak. Csöndes, szinte kihatt A konyhában látni mozgást. Készül az ebéd. Autókon viszik ki az ízletes ételt az építkezésekre. Az orvosi rendelő is csöndes. Az ügyeletes nővérkével ismeretséget kötünk. Válja Krilova férjével együtt érkezett ide. Mint mondja, elsősorban fiatalok jöttek, néhány házaspár, esetleg. Háromezren összesen, Leningrádból. Jó fizetést kapnak, igaz. — Szerencsések voltunk — mondja. — Betegség? Kisebb sérülések és meghűlés. Éjszaka hideg van erre. Nappal meg nagy a forróság ... Hogy tetszik a szállásunk? A miénk a legjobb — mondja. Vezetőm is így vélekedik. Am, mást is értékelnek itt, nem pusztán azt, kinek a tábora a legszebb, a legjobb. Ki épít jobb és tetszetősebb házakat. Ebben a leningrádiak nem vezetnek... (Pedig nekik szurkoltam, míg jöttem a Szmena szerkesztőjének üdvözletével ...) — A moszkvaiak és az ukránok a legjobb építők — mondják. Erről magunk is meggyőződhetünk. Merészebben, modernebbül építkeznek. S ami fontos még: gyorsak. Lassan bejárjuk a Csilanzá- rat is. Az új városrész már egy új Tankentet is jelent. Itt már nincs vályogház, sárkerítés, putri. A* utcák itt is szé; lesek, de a házak 5—6 szintesek, egészségesek, hatalmas ablakokkal... — Az öregek ragaszkodnak a régihez... — panaszkodnak a fiatalok. — Nem szívesen foglalják el bérházi lakásukat. r A trándultunk az öreg városrészbe is. A legrégebbe. Az autók és motorok között szamaras üzbégek, tadzsi- kok, apró lovakon kirgizek és tatárok közlekednek, várnak a Zöld jelzésre, vagy a forgalmat irányító rendőr intésére. Egyik helyen kvaszt árulnak — kérünk. Meg sem közelíti a moszkvait. Nem tudom meginni. Sörüket sem. Igv aztán — óriási a meleg, talán 40 fok is van — betérünk egy csajhanába. Kiszáradt a torkom. — Kukcsajt iszunk — mondja Rusztám, aki mindvégig ki. sért ezután ázsiai utamon, róla a későbbiekben még bővebben lesz szó. — Zöld teát. jó forrón. Attól elmúlik a szomjúságod. Sűrű lombú fák alatt 50—60 centiméter magas deszkapadkák állnak, díszes kerítéstől körbefogva. A padkákon alacsony asztalkák, szőnyegek és párnák. A csajhanában csak férfiakat látok, s igen megcsodálják tolmácsnőmet, aki fekete ugyan, de kárpátaljai, s nem üzbég, vagy tadzsik. Ázsiai asszony vagy lány ide nem nagyon jár. A férfiak sakkoznak, beszélgetnek, ha megéheznek, maguk készítenek ételt — piláfot, de ez már ünnepet jelent. A leggyakrabban saslikot. esznek, birkavagy marhahúsból készítik, hozzá hagymát. — Szálem alejkum — köszöntének jobbról is, balról is, teljesen ismeretlen emberek. Mi magunk is köszöntünk, megtanulva a szokást: jobb tenyerünket szivünk fölé tesz- szük, s sűrűn ismételgetjük — Szálem alejkum — béke veletek — s mélyen meghajlunk. Levetjük cipőnket. Rusztám cserépedényeket és porcelán kancsót hoz. Az első és legkisebb pohár teát visszaönll a kancsőba, a következőt én kapom. Utánam a sofőr, majd egy ismerős férfi, később Rusztám, s csak miután minden férfi ivott a forró, keserű zöldteából, nyújt egy csészével Évának, a tolmácsnőnek ... Gondolom, ez szokás itt. Régi szokás, s még tartja magát. — Miért a legkisebb csésze, ben kapja a vendég a teát? — kérdem. — Mert abban nehezebben hűl, s akkor tovább marad a vendég — mondja a sofőr, aki nem itt született, valahonnan a Kaukázusból jött ide egy szép tadzsik lány kedvéért. Fényképet készítünk magunkról, s ez erre nem nagyon szokás. Az érdeklődők megnyugszanak, amikor megtudják, magyar a vendég. — A Fekete folyónál a magyar vörösök verték vissza ai utolsó sah bandáit... — mesélik. — Majd mind ott pusztultak. De a sah zsoldosai (cseh légionáriusok) nem kel* tek át a folyón ... S megtudom, hogy sok-sok magyar harcolt itt a vörösök oldalán. ■ tea megizzasztott. de á íj szom jam megszűnt. El" köszönünk a csajhaná vendégeitől, a bazárba igyekszünk. — Szálem alejkum — köszönünk, s érzem is, amit nvon» dók. Barátit Lajo# , ! Qlapió ] Kiállítás igaz csodákkal-r% égebben az egész emberi értelem, annak egész génittív szít. csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a technika és kultúra minden gazdagságát, s masokat megfosszon a szükséges műveltségtől és fejlődéstől. Ma viszont a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya össznépi vívmánnyá vált. és mától fogva az emberi értelem és géniusz sosem lesz az elnyomás s a kizsákmányolás eszköze.” Ha a ma Budapesten megnyíló, igazi csodákat kitáró kiállítás titkát kutatjuk, ezt a lenini tanítást kell emlékezetünkbe idéznünk. A megnyugvás és a diadal érzést fogja el az embert, ha ezzel a jövőbe tekintő, s a jövőt formáló tanítással egybeveti, szembesíti a valóságot. A tudomány és a technika erőfeszítéseivel kitágított és meggazdagított valóságot. Ha megismeri a világ jelenségeinek okait fürkésző és a menetükbe beavatkozó emberi értelem hódításait; ha látja, hogy ez az értelem milyen nagyszerű lépésekre, soha nem álmodott gyors előretörésre képes, mivel már nem veri bilincsbe a szűk. vaksi osztályérdek, a bénító elfogultság s a sivár meg nem értés. „A szovjet tudomány és technika 50 éve” jubileumi kiállításon, amely ma tárja ki kapuit fővárosunkban, erről győződhetnek meg a látogatók. A kiállítást az avatja kiemelkedő, — ha úgy tetszik —. európai jellegű eseménnyé, hogy a félévszázados hihetetlen arányú tudományos-műszaki fejlődés eredményeit, a szocialista igazság, a lenim előrelátás megvalósulásai reprezentálja. Sokfajta korábbi tapasztalatból rajzoltunk képet a Szovjetunió magas tudományos és technikai szinvonaláról: ti népgazdaságunknak nyújtott segítségből, a matematikában, a magfizikában, a csillagászatban, az automatizálásban, az energetikában és más területeken elért, világra szóló sikerekből; olyan adatokból, hogy a Szovjetunióban több mint 4650 tudományos kutatóintézmény működik mintegy 70( ezer tudományos dolgozóval, s nem utolsósorban az űrkutatásban és űrhajózásban kivivőit győzelmekből. MosI mindez — válogatva, szemelvényekben csupán — mégii együttesen, gondos munkával előkészített kiállítás színei kavalkádjában, sokrétű gazdagságban tárul elénk. Mondanunk sem kell, hogy a különböző tudományágak, kutatási körök és műszaki területek szakemberei nagyi izgalommal és várakozással tekintenek a kiállítás elé, amely legtöbbjüknek élettel tölti meg olvasmányaikat, a publikációkból, vagy filmbemutatókból szerzett ismereteiket. A kiállítás, persze, nemcsak őket vonzza, hanem a látogatók százezreit, akik közvetlen benyomásokat kivannak szerezni a szovjet tudomány és technika bámulatos eredményeiről, a félévszázados fejlődéséről. A kiállítás szemlélteti ezi a magas színvonalú fejlődést. Bemutatja többek között o tudomány szolgálatában álló új műszereket, a föld feltárt kincseit, az új anyagokat, az energetika fejlődését, az atommag fizikáját, a kvantumelektronikát és a kozmosz meghódítását. A kiállítás azt a napjainkban végbemenő, páratlan arányú műszaki forradalmat érzékelteti, amelynek jellemzője, hogy a tudomány közvetlen termelőerővé válik, a tudomány és a technika újszerű egységbe forr össze, és ezzel soha nem látott távlatokat nyit meg az egész emberisei társadalmi, gazdasági fejlődéséhez; ennek a forradalomnak élharcosa a szovjet tudomány és technika. Most egy izgalmas kiállításon csodálhatjuk meg történelmet befolyásoló erejét. Sárközi Andor
