Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
6 ÉSZ AKMAGT AROESZAG Vasárnap. IS &i* szeptember n. Sárospatak űj színfoltja lesz a Borostyánhoz fogadó A szájhagyomány vallja, kutató régészek bizonygatják, a pataki vár tövében meghúzódó hajdani trinitárius kolostor anno dacumál egészen más céllal építtetett. Az egyik emeleti sarokkövön gondosan faragott minták vesznek körül két monogramot. E mesterjelzések találhatók a Vöröstoronyban is. Az ottani évszám pedig elárulja: 1656 táján emelték e ma már műemléknek számító, sokáig elhagyatott és már-már elpusztuló épületet. Lórántífy Zsuzsanna vagy n. Rákóczi György emeltette vendégháznak, később alakították csak át a trinitárius szerzetesek kolostorává. A A huszonnegyedik órában végre hozzákezdtek a műemlék megóvásához. Amint arról már több alkalommal hírt adtunk, a vendégváró helyiségben szegény Sárospatak az épület átalakításával idegen- forgalmi nevezel ességeihez méltó szép létesítményhez jut. A műemlék-jelleg gondos megőrzésével, ápolásával ugyanis szálloda, étterem és presszó szerepet tölt majd be az épület. A tervek között már rég szerepelt eme hasznos ötlet megvalósítása — mégis kissé döcögve kezdődött az építkezés. Az Országos Műemléki Felügyelőség vizsgálgatta, jaságszámba menő zöld növény adta az ötletet. — Az épületben tizenhárom vendégszoba lesz, ötvenkét vendégnek ad majd szállást — tájékoztatott az épület megtekintésekor Kiszely József, a majdan üzemelő szerv — a Sárospatak és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet — műszaki ellenőre. Szép, 130 férőhelyes étterem és presszó is lesz a Borostyánban, s egy űj, mai stílusban épített szárnyépületben kap majd otthont a konyha. A vendégfogadó egyébként központi fűtéses lesz, állandó hideg-melegvíz ellátás, s minden szobában telefon. (Dezső József munkája) Az első kérdés várkerf szép környezetében még állványok veszik körül a fogadót. Jelenleg a munkálatok jó ütemben haladnak. A tervek szerint az év végére megtörténik a műszaki átadás. A szövetkezet jövőre, az Idegen- forgalmi szezon kezdetére szeretné megnyitni a korszerű vendégfogadót. Gyárfás Katalin Foto: Szabados György ZoZi fiam, elérvén a hatéves kort, iskolaköteles. A társadalom, kinyúlt érte és besorolta a köteles rovatba. Lényegében ilyenkor ér véget az igazi gyermekkor. Az ovi nem kötelező és csupán játék, noha ott is a közösségi élethez szoktatják az emberpalántákat, mégis az még játék, mert nincs ott a kötelező megjelelölés. Szóval ilyenkor, iskolakezdés idején kezdik társadalmi életüket a hatévesek. Hónapoft- kal. előbb megkezdődik az érdeklődés: milyen az iskola, milyen a könyv, milyen a tanító néni, vagy a tanító bácsi? A kis ember képzelete működésbe lép. Zoli úgy képzelte — ahogyan el is mondta — tíz napig járok iskolába és aztán nem, mert addig megtanulok olvasni. Aztán vége az iskolának és megyek dolgozni. Keresek neked sok pénzt, apuci, és veszünk rajta két teherautóval játékot. En ugyan mondhattam, hogy ez nem így van, nem, lehetett meggyőzni. Az iskoláról való elképzelése az első napok ufón módosult ugyan, de csak annyira, hogy azt ajánlotta, legyek én az iskolás és ő visz engem minden reggel és értem jön a tanítás végén. De ezt ő sem hitte komolyan, mert úgy alakította át elképzelését. hogy meg kéne beszélni az ügyet a tanító nénivel. En éppen újságot olvastam, és ráhagytam. — Jól van kisfiam — mondtam —, majd megbeszéljük! — Ö egy kicsit még gondolkodott.. aztán elvonult várat építeni kockákból. En tovább olvastam. Azt hittem, elfelejtette az ügyel. Am nem igy történt. Ha nem is ragaszkodva a.z iskolához, de. hasonló felnőtt gyerekproblémáról kezdeti beszélgetést két nap múlva. Szemüvegét megigazítva elébem állt. — Apu — nézett fel rám, szemüvege villant, ahogy oldalt vetette fejét. 'En felmértem, a távolságot. Rájöttem, van fenn és lenn. Igyekeztem csökkenteni ' a köztünk lévő vertikális különbséget, kissé meghajolva közeledtem: kts- — No, mit. akarsz, fiam ? — Apu — ismételte meg, a kezében lévő új pettyes labdát kétszer a földhöz ütötte. En vártam a folytatást és lehajlástól a derekamba nyilallt. Kissé türelmetlenül sürgettem. — Mit akarsz kisfiam? — Apuci — kezdett lágyan becézni —, mondd csak: Ha én megnövök, ha felnőtt leszek. Én is apuci leszek? A kérdés meghökkentett, ő továbblabdázott, majd két kézre fogva a gömbölyű játékszert, némán várta a feleletet. — Hát, kisfiám — kezdtem —, valószínűleg. — Valószínűleg? — ismételte meg a kérdést. — Igen. Valószínűleg. — Nahát apuci, te sem tudsz biztosat mondani? — Arcán csalódással ütötte le kétszer a labdát, és hátat fordítva otthagyott. Az első kérdés, amire nem kapott azonnali, megnyugtató választ. Elkezdődött agy élet... Sárközi Sándor Bárány Tamás VACSORA y részlet a fogadó belsejéből. — Ugyan, anya! „Világ szája” . .. Hol vagyunk már attól! Dolgozom, megélek. Megállók a magam lábán. Ne félj, lesz miből enni adnom a gyerekemnek. Keresek én tisztességesen. Anya gúnyosan ingatja fejét. — Majd mindjárt nem lesz tisztességes az a kereset, mihelyt a poronty megérkezik! Ma még telik mindem-e, beosztással, okosan, addig nyújtózva, ameddig a takaró ér. Jó! De hát olyan sok a fölösleges pénzed? — Tudod jól, hogy nem tartom takarékban. Anya fáradtan lehull az asztal mellé, sokáig nem szól. — Tudod, te, mi .az: gyereket felnevelni? — Elfutja szemét a könny. —. Mert én tudom!... Kétéves se voltál) amikor szegény apádat behívták katonának, hogy aztán sose lássam többé. Értsd meg, ettől az élettől akarlak megkímélni! Nagyot sóhajt. Ez most. már minden este így lesz?! — Lesz, aki segít nekem —» mondja makacson. Anya sóhajt. — Az ember á bajában csak magára számíthat, azt hidd el a te öreg anyádnak) fiam! Nem sok, amennyit tanult, nincsen sok iskolája, da ezt az egyet egy életre megtanulta! Magára számíthat az ember lánya — s tán még az urára. Persze, ha olyat választ, akire lehet.. 1 — Nem azt mondom, hogy AKT Óvatosan fordítja kulcsát a zárban, az az érzése, surrannia kell. Nem örülne neki, ha anya most megkérdezné, honnan jön. Fáradt is, legszívesebben most mindjárt ágyazna, s lefeküdne. Az előszoba üres; a konyhaajtó alól szűrődik ki a fény. S a tiszta ruha illata szállong finoman, alig érezhetőn a levegőben. Anya vasal. Persze, tegnapelőtt mosott.. | Mély lélegzetet vesz, és benyit a konyhába. Lesz, ami lesz, essünk túl rajta! S különben is éhes, mint a farkas. — Kezicsókolom! — mondja halkan. Anya nem felel, csak a faliórára pillant. —f Most is a Szigeten?! — kárai, s elhúzza a száját. — Ugyan! Sétáltam. — Sétáltatok? — Nagyot szisszen a vasaló alja, ahogy megméri ujjával a forróságát. — Ismerem? Hiába, nem lehet neki hazudni! Legyint. — Még én sem .. 1 Anya átfordítja a ruhát, most a szoknya fodrait vasalja. — De ez nem futballozok?! Nyel egyet — Ez nem — mondja, aztán kis sóhajt nyom el. — Az üzemből? t — Onnan, i — Mit csinál? i — Művezető. Anya egészen felélénkül. • — Nofene! — A vasalót a • rácsra állítja, s ránéz. — Tudja?... — kérdi nyomot■ tan. Bólint. ; — Tudja. 1 Anya oda ugri k hozzá. , — Mit mondott? — És szeme, két kedves, öreg szeme • riadtan, de valami mohó re- í ménnyel tapad rá. — Kétféle • férfi van — mondja aztán halkan. — Az egyik elrohan i ilyenkor, a másik marad. De nem szívjóságból ám . .. Spe■ kulál! Ha a másiknak sikerült, talán neki is fog ... — Ez nem olyan! — int hevesen. — Az elején egyik sem! — . Anya legyint. — Csak vigyázz! ’ össze lehetne kötni őket, egyforma az mind! Csöhd van kis ideig. — Művezető... — dünnyög magába anya. — Nős? — Nem. , — És mégis, mit mondott? ■ Beszélj már! — Hogy engem most kímélni kell. — Jobbfajta — biccent anya. Elréved a tekintete. — Mit gondolsz, nem leheti»... nem Lehetne? — Én is gondoltam rá. — Megrázza fejét. — Koros! — Mennyi? — Negyvenöt. Anya felcsattan. — Az a fiatal talán jobb volt? A szeme se állt jól! Ki nem állhattam! — Nem is az kellett, hogy te szeressed... Én meg szerettem, mit csináljak? De menynyire szerettem! — Szerelem! — szusszan dühösen anya. csak úgy sistereg szájából a szó. — Messzire mentél vele! — Lecsapja a yasat, elébe ugrik. — Hát mit akarsz? Soha egy mozi, soha égy ruha, csak a gond, meg a gond majd a gyerekeddel?! Aztán, ha a régi lefoszlik rólad, és kell egy új rongy, a szeretőd vegye? Mindig egy másik? A blúzt ez, a szoknyát amaz? Hol végzi az ilyen nő, mit gondolsz? Nem erre neveltelek ... Széttárja karját, tehetetlenül. Mit csináljon? — Hát mire vársz? — dobbant anya. — Az Idő rohan! Értsd meg, apa kell a gyereknek, mielőtt meglátszik rajtad a szégyen! Felvonja vállát. — S ha meglátszik i Anya döbbenten mered rá. — A világ szájára adnád magad? vítgatta a terveket. Csaknem* hat. és félmilliót költenek ar-J ra, hogy eredeti stílusában,* de már reprezentatív kénye-- lemmel ellátva, a korszerű, igényeknek megfeleljen majd] a Borostyán fogadó. < Névadásához az északi hóm.-] lokzatot befutó ugyancsak < védettnek nyilvánított, ritka-4 3CVT r századi kastély-divat valamennyi szép stílusjegyét őrző épület később uradalmi jakás tett, az utóbbi ötven évben pedig pusztult, gondozatlanul viselte az idő romboló hatását; várta, hogy egyszer majdcsak új ruhába öltöztetik, megőrzik régmúlt idők emlékeként
