Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

ESZAKMAGYARORSZAG

Csütörtök 1967. augusztus lft>

Üjabb program az

abaújdevecseri parkban

Az encsi járásban jelentős

anyagi ráfordítással és sok, szívesen vállalt társadalmi munkával az idén rendbehozták az abaújdevecseri nagy parkot. A nyár elején jól siker-ült állatkiállítással avatták fel a parkot, s azóta is több rendezvénynek volt színhelye.

Augusztus húszadikára újabb programot készítenek elő. Növénytermesztési bemutatót rendeznek Abaújde- vecseren. Már eddig több termelőszövetkezet bejelentette, hogy termelvényeivel részt akar venni a bemutatón. A rendezőség elsősorban a ke- í nyérgabona bemutatót készíti J elő, a többi növényféleségböl J a tsz-ek saját ötleteik alap- * ján szerepelnek. j

A járási tanács vezetői az í állattenyésztési kiállítás so- * rán azt tapasztalták: jó ha- irtással van a termelőkre^ ha * fórumot biztosítanak eredmé- J nyeik ilyen formájú publiká- í lásához. *

Nemcsak a posta ügye

Június 19-én szóvá tettük, hogy a posta szünetelteti a miskolci Avas Szálló előcsarnokában lévő nyilvános telefonállomásokat, mert a sorozatos rongálások lehetetlenné tették használatukat. Megkérdeztük: megoldás-e, hogy a telefonállomást szüntetjük meg és nem tudjuk megelőzni a rongálásokat, hiszen telefonra továbbra is szükség van, a garázda tettek megelőzése lenne az alapvető feladat.

Cikkünk megjelenésének napján a posta ismét felszerelte a telefonokat, azonban azóta ismeretlen tettesek több alkalommal megrongálták. Például július elseje és tizenharmadika között naponta két-három esetben feszítették szét az érmék bedobó nyílását, és gyufával tömték tele. A posta ismételten kijavította, de július 31-én újabb, nagymértékű rongálás történt.

S ez csak az Avas Szálló-beli telefon. Mint a posta tájékoztat, a város területén nagyon elterjedt a nyilvános telefonállomások rongálása. Például június óta 140 alkalommal kellett készüléket cserélni, s a társadalmi tulajdonban okozott kár harminckétezer forint. Volt olyan telefonfülke, amelyben naponta levágták a Kagyló zsinórját. Emiatt forgalmas helyen meg kellett szüntetni a nyilvános távbeszélő-állomást, az így felszabadult kábelt és felszerelést pedig az egyik új lakótelepre helyezték.

Sajnálatos, hogy ilyen esetek sorozatosan előadóé^- J nak. Igen sokan egy forint értékű nyerészkedés céljrg- * ból rongálják a készüléket. Telefonérméhez hasonlói, egyéb fémlapokat, vagy pénzeket dobálnak a készülékbe. Olyan is adódott már, hogy esztergált lapocs'r Icákat találtak a sok egyéb tárgy között. A rongálód' másik része kifejezetten a kártevés szándékával dob be gyufaszálat, körömreszelőt, sarokvédő vasal és minden egyebet, ami csak beleszorítható a készülékbe. A postának sajnálatosan nagy gyűjteménye van ezekből i a tárgyakból, amelyeknek száma meghaladja az ezer- * kétszázat. *

Ilyen körülmények közölt el kell fogadnunk a posta * érvelését, hogy a távbeszélő-állomások üzemeltetését, * illetve zavartalanságát nem tudja biztosítani. Nem rendezkedhet be a készülékek állandó, szinte napon- ^

■ kénti cseréjére, szándékos kártevések javítására. x

A nyilvános telefonállomások rongálói nemcsak azo- * kát fosztják meg a telefonálás lehetőségeitől, akik x ügyes-bajos dolgaikat kénytelenek intézni, hanem or- * vos, tűzoltóság, mentők kihívását is lehetetlenné te- ij szik, sokszor széles körzetben. A telefonrongáló éppen Jj ezért súlyosabban marasztalandó el, hiszen tettének á következménye nemcsak az, hogy a készüléket ki kell x javítani, vagy cserélni, és néhány ember nem tud tele- jj fonálni, hanem olyan veszélyt rejtő cselekedet, amely jjj a fentebb említett orvos, mentő, tűzoltóság hívásának J megakadályozásával felbecsülhetetlen károk előidézője X lehet. Kívánatos a telefonrongálókkal szembeni éré- 3

lyes és hathatós társadalmi fellépés, hiszen ez nem- 3 csak a posta ügye, hanem mindenkié. Feltétlenül szűk- 3 séges, hogy a leleplezett telefonbetyárokkal szemben, a j törvény adta lehetőségek maximális kihasználásával 3 olyan megtorló intézkedések szülessenek, amelyek el- 3 veszik a kedvét a hasonló kártevésektől. 3

(hm) st

‘ 7 1

í

i

i

i

<

i

i

ín

i

?

i

*

Sr,

i

i

i

3)

1

}

I

*

*

|

1

*

*

*

X

X

X

X

X

X

*

Fábry Zoltán 70 éves

Egy kis szlovákiai faluban, a gyönyörű fenyvesek övezte Stószon él Fábry Zoltán, az antifasiszta publicisztika európai hírű művelője, aki a napokban tölti be 70. életévét.

Csaknem félévszázados művészi pályája szorosan összekapcsolódik a leghaladóbb európai szellemi törekvésekkel. Egész életműve, köteteinek sora (Korparancs, Fegyver s vitéz ellen, A gondolat igaza, Az éhség legendája, A béke igaza, Hidak és árkok, Palackposta, Emberek az embertelenségben, Harmadvirágzás, Kúria, kvaterka, kultúra, Európa elrablása, Valóságirodalom) bizonyítja, hogy minden idegszálával Európa fontos és nagy sorsfordulóihoz kapcsolódott

Tüdőbetegen került haza

az első világháborúból. Az embertelenség és a borzalmak után egyetlen pillanatra sem tévesztette szem elől az újságíró, az író legfontosabb hivatását, mindig azt tartotta, hogy az irodalmi műnek ki kell fejeznie a nép érdekét, vágyát, elképzeléseit a jövőről, a munkásosztályról, az emberibb holnapról.

Fábry Zoltán egész sor haladó szellemű lapnak (Kassai Napló, Prágai Magyar Hírlap, Munkás, Géniusz, Periszkóp, utóbbi kettőnek főszerkesztője is egy ideig) volt munkatársa. Kritikai írásai, tanulmányai nagyrészt azonban a 100 százalékban, valamint a Gaál Gábor szerkesztette Korunk című folyóiratban láttak nap. világot.

Változni és változtatni — ez Fábry Zoltán politikai, publicisztikai, kritikai és irodalomtörténeti jellegű írásainak lényege. Ma is ezt tartja elsődlegesen fontos, izgalmas, szép feladatnak. A 70 éves író ma is fáradhatatlanul dolgozik, s rendszeresen publikáL

Az Európa elrablása című kötet örök figyelmeztető. Minden sora magas hőfokon gyújt, a lelkiismeretünkhöz szól, hogy be nem fonhassa szivünket „ ... a mindent megrázó, elemésztő emberi feledés és izoláló rétege:'a közöny”. Ez a legfőbb tanulsága Fábry egész életművének.

n. i.

á*á^*^+-é***-AriHt4Hh*r+******-*r*****************á

Nem mindesinapi feladat

Az Alsózsolcai Epületelemg/ár dolgozói a jub:leumi versenyben az üzem történetében egyedülálló műszaki feladatot oldottak meg. Az előregyártott

C

imborák nélkül, egyedül vágott a nagy útnak. Már hetek óta készülődött rá, naponként íöbbször is eszébe jutott és mindig Csak így: A nagy út. Röstellte, hogy 'ősszel már katonának viszik, és még nem látott igazi vái-ost. Hát ez nem járja.

Otthon azt mondta, búcsúra megy R-be, s lehet, hogy csak reggel vetődik haza. „De aztán vigyázz magadta, kisfiam!”, mondta az- anyja. „Jó, fnindig a szoknyáján fogok ülni”, sértődött meg benne a legény, és szapora léptekkel indult az állomásra.

Ügy helyezkedett, hogy ne kerüljön falubelivel egy kocsiba. Nem kérdezik és nem kell válaszolnia, így a legjobb, a maga bőrén akarja kiismerni a város természetét, s vagy megkedveli, vagy örökre elmegy tőle az étvágya.

„Miskolcra?” — kérdezte a kalauz közömbösen, miközben átlyukasztotta jegyét. Egyetlen fejbólin- lással is válaszolhatott volna' ilyen tínott kérdésre, de ő zavarba jött, azt hitte, nincs minden rendben a jegyével, és kínos magvarázgafásba fogott, hogy ő.Miskolcig kérte a jegyet, és nem tehet róla, ha a pénztáros tévedett. A kalauz gúnyosan végi gmérte a verejtékező legény két, könnyed hangon közölte: „A pé-nztáros nem tévedett”, és már lépett is tovább: „Szabad a jegyet!”

,Behúzta a nyakát. Zavara csilla- jbo-dtával megállapította magáról, hogy még tapasztalatlan, híjával ten a filmeken látott fiatalok könypóruljárt turista

nyed eleganciájának. Hát igen, ő egyébhez se ért, csak a K—25-ös Zetorhoz, mellyel már egy éve „vágja a melót”. Ezután minden másképp lesz, szánta el magát. Ha egy kis pénzt „összever”, beugrik Miskolcra, és a nyakára hág. „Ez az élet, kérem”.

— Miskolc, Tiszai pályaudvar! — hallotta a kalauz kántálós hangját.

Nagyot sóhajtott, s hirtelen nem bánta volna, ha a vonat menten visz- szafordul, és neki nem kell kiszolgáltatnia magát ennek a nagy, ismeretlen városnak, mely úgy nyeli az embersokaságot, hogy rossz nézni. A vasbeton árkádok alatt sűrű tömegben hullámzott a regiment utas. Hirtelen nyaka közé vágott a megafon hangja. Megtorpant és a hangforrást kereste. „Személyvonat indul a harmadik vágányról Buda-. pest, Keleti pályaudvarra!” A hangszórót felfedezvén, azon tűnődött, vajon a zsebében lapuló két százasból futná-e oda-vissza? Igen, oda kellene egyszer eljutnia, Budapestre, az ország fővárosába. Kimenne ahhoz a nagy vízhez, a Dunához, és belemosná a kezét, elhencegne a lányoknak, hogy ő már nemcsak látta a Dunát... Az embersodrás elkapta, vitte magával a föld alá, onnan ki, a vakító ég alá, ahol villamosok, buszok, hirtelenkedő autók zsúfo.

lódtak össze. „Most merre?” — esett kétségbe egy pillanatra, de azután hamar tájékozódott, a villamosok egy irányba mennek.

Tízforintost nyújtott át a kalauznőnek, így legalább nem kell megkérdeznie, mennyibe kerül a jegy, s ráadásul a visszakapott összegből következtetni tud majd az árára.

— Nagyobb nincs? — kérdezte a kalauznő éllel.

Meglepődött, s az jutott eszébe, hogy nem adják ingyen a villamost. Rögtön belenyúlt a zsebébe, és egy alig használt százast rántott elő. A nő szeme szikrát vetett. — Ne szem- telenkedjen! — sziszegte.

Legényünk határozottan megszeppent, s ha hirtelen megkérdezik, fiú-e, vagy lány, alighanem gondot okoz neki a válasz.

— Én nem tudom, mennyibe kerül a jegy — motyogta —, először járok itt. Ne tessék haragudni.

A kalauznő a legény markába zu- hintotta a visszajáró aprót, és gúnyosan megjegyezte:

— Mért nem jött a mámájával?!

Ez fájt neki, igen-igen fájt, s hogy

még jobban fájjon, látnia kellett az utasok lekicsinylő mosolygását, itt- ott nevetés is pukkant.

Nagynehezen az ablakhoz tolakodott, arcát elfordította a kíváncsi tekintetek elől. Sikerült a sarokba húzódnia, ahonnan kiválóan látott. Mit is látott? A házak lábát látta, a kirakatokat, tetejüket alig. Ment, csörtetett a villamos az utca árkában, letett az emberek közül, de újabbak kapaszkodtak fel, így hát mindig dugig volt. És a mi legényünk nem mert leszállni.

— Végállomás! — hallotta a kalauznő hangját. Az volt az érzése, egyedül neki kiáltott. Gyorsan lelépett. Szétnézett. Füstös gyárkémények meredtek rá, súlyosan, idegenül, s a kémények aljából acélos csattogás, vonatok sivalkodása. „Itt sohase tudnék megszokni, soha, ebben az életben.”

Valaki megszólította. A kalauznő volt.

— Hát maga? A gyárba megy?

— Eltévedtem — hebegte pironkodva —, máshol kellett volna leszállni. Tessék mondani, ez a maga villamosa visszamegy az állomásra?

— Igen •— válaszolta a nő mosolyogva.

— Visszamehetek magával? — kérdezte lesütött szemmel.

— Ha nem százassal fizet — kacagta el magát a kalauznő.

mikor visszaért a pályaudvarra. úgy érezte, mintha otthoni földre tette volna lábát. Megváltotta a jegyet, s a legközelebbi vonattal indult haza. Most is igen vigyázott rá. nehogv falubélivel akadjon össze. Mert mit is mondhatna, ha megkérdeznék, mi járatban volt Miskolcon?

Gulyás Mihály

a

elemekből készülő debreceni konzervgyár kialakításához szükséges acél főtartók szállítását csak az őszi hónapokra ígérték. Erre az időre pedig a konzervgyárnak már tető alatt kell lennie, hogy a téli hónapokban a gépi berendezések nagyobb részét beszerelhessék.

A beruházók és a tervezők ezek figyelembe vételével módosították az eredeti elképzelést, s elhatározták, hogy az acél főtartókat a minőségileg szinte vele egyenértékű, de olcsóbban előállítható rácsoá vasbetonszerkezetlel pótolják: A 154 darab — egyenként 8 tonna súlyú és 18 méter hosz- szú — rácsos vasbeton főtartó' legyártásával az alsózsolcaia- kat bízták meg.

Hazánkban ilyen hatalmas rácsos vasbeton főtartókat üzemileg még nem állítottak elő, így minden tapasztalat nélkül, igen rövid idő alatt kellett felkészülni. A fizikai és a műszaki dolgozók közös összefogásával ez sikerült, és június közepétől már csaknem 150 vasbeton főtartót készítettek és szállítottak el különleges, 20 méter hosszú utánfutóval felszerelt gépkocsin Debrecenbe.

Az épülofelemgyár igazgatója szerint az üzem mérnökei és dolgozói sikeresen teljesítették a nem mindennapi feladatot, s az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy f rácsos ■vasbeton főtartók ké sebb módosításokkal más. nagyobb Iparcsarnokok építésén is gazdaságosan alkalmazhat tóki j

több olvasóval, kikérjük az ő

véleményüket, vagy segítsünk a helyi könyvtárosnak egy- egy olvasó számára a megfelelő mű ajánlásában, kiválasztásában. Az első körzeti könyvtárunk Sajókazán jó kezdet, de a könyvcserék még nehezen mennek, az oda csatolt könyvtárak vezetői nehezen barátkoznak meg az újfajta munkával, bár azt már ők is érzik, hogy beszerzés szempontjából mennyire hasznos a körzeti rendszer. A távlati tervek között szerepel újabb körzeti könyvtár létesítése Sátán, ahová Neké- zsenyt, Borsodbótát és Up- ponyt csatolnánk.

Látogatásunkkor csendes volt a könyvtár. Kánikulai délelőtlön, amikor felnőtt kölcsönzés nincs is, csak néhány gyermek válogatott a gyermekrészleg polcain. Az épület előtt teherautóról szenet rakodtak a könyvtár pincéjébe. Már készülődnek a télre, amikor rendszeresebben megtelnek majd a könyvtár termei.

Benedek Miklós

ban azonban nincs lehetőség egy közös, nagy állománnyal rendelkező, korszerű könyvtár megteremtésére.

A putnoki járási könyvtár kettős feladatot lát el. Működik mint a község egyetlen állami könyvtára, és irányítja a címben is említett 44 község könyvtármunkáját.

— Egy főhivatású és két részfoglalkozású könyvtáros dolgozik a putnoki könyvtárban. Ezen a. könyvtáron kívül, amely felnőtt és gyermekrészleggel rendelkezik, igen sok olvasnivalót kínál a technikumok könyvtára és a bá. nyász szakszervezeti is. Az említett könyvtáraknak nagy az olvasottságuk. Azonban mi sem panaszkodhatunk, mint már említettem, a községnek majdnem 20 százaléka a mi könyvtárunkat is igénybe veszi. Olvasóink összetétele igen sokrétű, a legnagyobb tartózkodás az értelmiség körében tapasztalható. A pedagógusok közül igen sokan gyűjtenek magánkönyvtárakat, a bányász műszaki értelmiség pedig csaknem egészében ki- ‘esik a községi •művelődési életből. Nagy az érdeklődés a könyvtárban található folyóiratok iránt. Nyolcvanöt féle folyóirat között válogathatnak az érdeklődők, akik előbb- utóbb rendszeres könyvolvasókká is válnak. A könyvtárnak kevés rendezvénye volt az elmúlt időszakban, a mezőgazdasági könyvhónap alatt két alkalommal volt szakíró— olvasó találkozó, majd később Bárány Tamással találkoztak olvasóink.

H — A 44 könyvtár irá— nyitása miként történik?

— Velem együtt három főhivatású könyvtáros látja el a hálózati feladatokat. Bár a közlekedési nehézségek nehezítik munkánkat, a megyétől kapott művelődési autó segítségével rendszeresen eljutunk minden községi könyvtárba. Gömörszőllősön. Bükkmogyo- rósdon filmvetítéseket is szoktunk tartani. Nehezíti a gyakorlati segítő munkát, hogy a kölcsönzési idő természetszerűen a késő délutáni, illetve az esti órákban van minden községi könyvtárban, így a hivatalos instrukciókon túl elég ritkán tudunk részt venni a könyvtár munkájában úgy, hogy beszélgethessünk

Áz egy Község Putnok. A negyvennégy meg az ózdi járás többi települése. Az ózdi járási könyvtár ugyanis Put- nokon van, innen irányítják a nagykiterjedésű járás könyvtári életét. Kivéve persze, a szakszervezeti kezelésben levő könyvtárakat, melyekből jócskán akad a területen, hiszen sok az ipartelep, a bánya.

— A szokásos nyári Visszaesés jellemző az egész járásban a könyvkölcsönzésre — mondja beszélgetés közben Csongor Lipótné, a járási könyvtár igazgatója. — A mezőgazdasági jellegű községekben ez szinte természetes, de érezzük a könyvtár székhelyén, Putnokon is. Itt különösen észrevesszük a gimnázium, meg a közép- és a felsőfokú technikum diákjainak távollétét, bár e tanintézetek igen jól felszerelt könyvtárral rendelkeznek.

•jj — A járás lakosságának «■ összetétele milyen sajá- = los feladatot jelent a s könyvtárnak?

— Igen sok a bejáró dolgozó. Sok a kétlaki is. Ennek ellenére Putnokon az összlakosságnak 19,1 százaléka állandó olvasónk. Járási szinten ez 15,5 százalék. Ez így kielégítő lenne, hiszen a számadatokban nincs benne az a közönségréteg, amely a szakszervezeti könyvtárakat keresi fel. A bejáró dolgozókkal, sajnos, nehezen tudunk előre lépni, de azt hiszem, ez nem járási jelenség, hanem országos, és nagy többségük szime teljesen kiesik a könyvtár- hálózat hatósugarából. Sajnos, kiesnek a művelődési lehetőségek egyéb területének von- kiskpréböl is.

— Többször szóba kerültök a szakszervezeti 2 könyvtárak. Milyen vest lök az állami kónyvlár- ~ hálózat kapcsolata?

*— Több a jószándék az együttműködés megvalósításara, mint a lehetőség. Megvan a közeledés, de kevés a jó együttműködéshez. Leginkább anyagi okokon múlik a jó együttműködés, vagy éppen egy-egy adott községben a kétfajta könyvtár egyesítése. Például Bánrévén, amely nagy vasutas központ, működik egy nagyobb vasutas szakszervezeti könyvtár, s községi könyvtár is. Helyiség hiányaV

Egy plus's

negyvennégy h&sség 1

hönyvtdra