Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

4 ■a—maaBi BSE A&MAGT AEOBSZAG Péntek, 1367. augusztus 18. Zoli ár ft Amikor az állomáson összetalálkoz­tak, Zo) tán láthatóan megörült. — Jó napot kívánok, Kovács bácsi! Hová azzal a sok csomaggal? Kovácsban megbizsergett az öröm. Már hogyne bizsergett volna, amikor a vállalat igazgatójának fia így megis­merte, pedig eddig még alig-alig be­szélgettek. — Szervusz, Zoltán! Megyek egy kis üdülésre __ a Balatonhoz, a vállalati V ityillóba... hát te? — Ez nagyszerű! Én is oda megyek. Tudja, Kovács bácsi, szüleim már ott vannak, de nekem még egy kis dolgom volt... — Ugyan, mi dolgod lehetett? A fiú közelebb hajolt, s bizalmasan Kovács fülébe súgta: — Kislány! Felszálltak a budapesti gyorsvonatra, tnég ülőhelyet is kaptak. így aztán jó­kedvűen néztek a hosszú út elé. Az igazgató fia magabiztosan cseve­gett egész idő alatt. Mesélt olaszországi, lengyelországi élményeiről, úgy, hogy Kovács már kezdte Irigyelni. Persze tudta, hogy a főnöke minden nyáron külföldön tölti szabadságát családostól együtt, de abba még nem gondolt bele, milyen irigylésre méltó élmény ez egy tizennyolc éves számára, főleg negy­ven éves szemmel nézve. A mi Zoli úrfinkon semmi megille­tcdés, vagy különös öröm nem látszott. Neki mindez természetes volt. Mint mondtam, kellemesen telt az út, s Kovács megállapította magában, hogy ez a Zoltán igen ügyes, okos gye­rek. Széles látókörű, mindenről elfogad­ható véleménye van. Magában még mosolygott is, ha arra gondolt, milyen kis suta inas lehetett az apja ilyen idős korában. Mert az öreg kőműves v.olt, s úgy verekedle fel magát a mérnöksé­gig, már felnőtt fejjel. No, de amit tő­le megtagadott az élet annak idején, most busásan, két kézzel pótolja visz- sza fiának. Emígyen beszélgetve, elmélkedve ér­keztek meg a Keleti pályaudvarra. — Kovács bácsi, maradjunk együtt — ajánlotta kedves ragaszkodással a fiú, s még a csomagot is segített le­adogatni. A peronon hirtelen fiatalem­ber ragadta vállon. — Nézd csak! Szevasz, Zoli! — üd­vözölte harsányan. — Hová, hová? Megállította, örülve a váratlan ta­lálkozásnak. — Várjon meg, Kovács bácsi — kiál­tott Zoltán —, egy pillanat... Kovács kicsit távolabb álldogált egy keveset, aztán lassan elindult a kijá­rat felé. Nem zavarja a fiatalokat, gondolta. Végül is felszállt egy villa­mosra, amivel a Déli pályaudvar felé igyekezett. Ott azonban hiába figyelte a fiút. A vonat ablakából is leste, míg ki nem gördült a szerelvény. Ügy lát­szik, elkerültük egymást, másik kocsiba szállhatott. A kis balatoni állomáson már ott állt az igazgató kocsija, s mellette a fő­nök. aztán az állomáson összetalálkozott va- sí lakivei, s úgy látszik, elkerültük egy- J mást. Valahol itt lesz, várjunk egy ki- * csit. J De a fiú nem szállt le a vonatról. Er- J ről sem, a következőről sem, éjszaka *■ sem jött, sót, még másnap reggel sem. J Izgult már az egész üdülő, a szülők- '*• kel együtt. Mi történhetett. Dél felé a * rendőrségre is bejelentették a dolgot. J Estére azonban a fiú váratlanul befu- *• tott. J — Hát te? — estek neki még utólag is ijedten. * — Eltévedtem — vallotta be Zoltán J szörnyen röstelkedve. — Rossz villa- J mosra szálltam, s elvitt a fenébe. Mi- * re valahonnan taxival a Délibe jutót- * tam, már ebnen t a vonat. j — No, és miért nem jöttél a követ­kezővel? — szögezte neki atyja a kér- jf dést. I — Felszálltam én,, csakhogy ... csak- j hogy rossz vonatra, s nem erre hozott, 1 hanem... szóval Pécsre utaztam. On- í nan vissza Pestre. . . egy kis időbe ke- $ rült. I Kovács teljesen megdöbbent. Hogy J lehet, hogy egy ilyen világot járt fiú í ilyen gyámoltalan? Ez szinte hihetet- J len. Ma már Józsi bácsi Mezőkovács- í faivárói se jár ilyen kálváriát. — Te még talán soha nem voltál Bu- í dapesten? — kérdi hitetlenkedve az I igazgató fiát. J — Öh, dehogy nem! Meg se tudnám J számolni, hányszor, de vonattal még * soha. Csak a papa kocsijával, meg a J vállalatival, ha úgy adódott. *■ — Te jó ég! — csapta1 össze kezeit a j fiú anyja —, tényleg igaz... hogy erre * nem gondoltunk, papa! Igazán haza- J szaladhattál volna kocsivá! a gyerekért! J Adamovics Ilona >(■ — Nem latta a fiamat, Kovács kar­társ? — Láttam én, együtt jöttünk Pestig, jfár)rlr)c-k-)r)rk-)ck-k'k-tck-ki'-tck1ck'k-Mirk-k-kirick *★★***★*★*★******★★*★****★★★**+★★*★*★★*★★***★★★★*★ ********* Cz:vz::i&rbi rekord Másak és ssámok A z öreg Sátoraljaújhely is ifjodik újabb és újabb csinos házai által. Itt is lépten-nyomon építkezésbe ütközik az em­ber. A minap megkérdeztük dr. Halász Istvántól, a végre­hajtó bizottság elnökhelyet­tesétől, mennyi új lakás épül ebben az esztendőben. Az elnökhelyettes rövid számve­tést készített, majd elmondta a következőket. Kereken ötven állami, szö­vetkezeti vagy társas alapon épült lakást adnak át az idén a lakóknak. S még eb­ben az esztendőben megkez­dik 64 lakás építését, ame­lyek munkái átnyúlnak a jövő évbe. S hogy a számo­kat megfelelően érzékeltesse — szárazak a számok —, megemlített néhány építke­zést. A Boda-dűlő környé­kén új városrész van kiala­kulóban. E helyen egyelőre négy, úgynevezett pontház épül (egyemeletes, egyen­ként négylakásos épületek), kettő már jó ütemben épül, kettő pedig szervezés alatt áll. A későbbiek során to­vább bővül e rész újabb és magasabb épületekkel. Épül­nek továbbá a Művelődés­ügyi Minisztérium által biz­tosított kedvezmények alap­ján a pedagógus-lakások is. A város tízes keretet kapott, ebből két kislakás épül és égy nyolclakásos társasház. Az egyik kislakásba már b® is költözött a család. A számok tükrében nem » mutat rossz képet a város építkezése. Ahol így építkeZ* nek, ott hamarosan meg?‘ dódik az esetleges lakás* gond — vélekedhet bárk|j Nos, Üjhely talán oárrnel? más városnál előnytelenebb helyzetben van. A szám0'’ aránya nem reális. A tanár* 250 életveszélyes lakást tar* nyilván, 170 pedig nagy011 sürgős tatarozásra szorul. Aj elavult épületek állapotán5) talán érzékelhetőbb kép0* fest, ha elmondjuk, hogi legutóbb egyetlen hónapba11 négy lakás mennyezete s#' kadt le! Csak a szerencsénelí köszönhető, hogy nem tik* lent baleset. És a veszélyes, a tatai®* zásra szoruló épületek Pot' lása, kijavítása közben lakásigénylő várja, hogy haj' lékhoz jusson. S hogy mindezt miéf* mondjuk el? N°* azért, mert tudorba* sunk szerint azóta gyors0, meg az építés, amióta , a rosi tanács létrehozta saF hetven tagú építő részleg6*; Még sok-sok pénz, sok-so® munka, jó sok idő szükség0" hozzá, hogy megifjodjon aj öreg varas. Mindenesete dicséretes, hogy a tanács * legkisebb lehetőséget is me?' ragadja az építkezések me?' gyorsítására. — * Szinefár György: Vihar a pusztán Szakolczy földbirtokos ke­resztfiává fogadja a lányával egy napon született cselédgye­reket, Porkoláb Istvánt, aki ettől kezdve Ákos és fiatalúr lesz, a kastélyban nevelkedik, s nincs más dolga, minthogy engedelmes játszótársa, majd később szolgája legyen a vele egyidős Ágnes kisasszonynak. A szüleitől és otthonától él­sz ikított fiú néhány év múlva döbbben rá, hogy már nem tartozik a kis cselédkunyhó­hoz, de nem tartozhat soha a kastélyhoz sem. Pista sok gyötrődéssel, nehéz vívódások­kal teli útja visszavezet övéi­hez. Megismeri az igazi cse­lédsorsot, s az annál megdöb­bentőbb számára, mert már ismeri a kastély pompáját. Életének fontos állomásai gyorsan követik egymást. A sorozáson megveri Jankó káp­lárt, s ezért tömjöcbe kerül. Ott Beretvás $zavái — ő már sok mindent tud a világ ala­kulásáról — felnyitják szemét, s mire az első világháború ki­törésekor a frontra indítják, már másképpen nézi az őr­naggyá vedlett Szakolczyt, s a katonákat „Hölgy” cigarettá­val megajándékozó szépséges Ágnest. Megjárja az első vi­lágháború poklát, s mire 1919- ben győz az első proletárdik­tatúra, már mint forradalmár áll a cseléd-parasztok élén. „Vihar a pusztán című re­gényemben — mondja a szer­ző — a Magyar Tanácsköztár­saság hősi harcaira emléke­zem. Fiatal diák voltam akkor, a férfiúvá serdülés eszmélő, minden benyomásra érzéke­nyen reagáló, nyugtalan kor­szakában. Szemem előtt bom­lott ki, zajlott le-és bukott el egy alföldi peremváros saját, külön forradalma, öntudatra ébredése. Bár kicsiny része volt ez az egésznek, mégis több, mint egy csepp víz a tengerben ...” A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora IA 188 méteres bullámhossroD IS—19 óráig) Borsodi tükör. Versenyben!... Beszélgetés egy feiunkabrigád tagjaival. A dolgozók érdekében. Legújabb lemezünk. Holtszezonban — a bekccsri tsz- jben. Kulturális életünkből. A , dzsessz kedvelőinek. A nyár a pihenés, az utaz­gatás és az idegenforgalom szezonja. És ami sajnálatos tény: ilyenkor van csúcsforgalom .a tűzoltóknál. A jó hírek mellett, naponta fejcsóválva és együtt­érzéssel olvashatja az ember: leégett egy csűr, villám csa­pott egy szénakazalba, tűzzel játszott egy kisgyerek... S ha a közvetlen okot és a kárt a természeti elemek számlájá­ra is írjuk, hozzá kell ten­nünk: elővigyázattal és egy kis többletköltséggel sokszor több tízezer forintos értéket óvhattunk volna meg a tűz­kártól. Az egyik borsodi termelő- szövetkezet istállójába nemrég villám csapott. Alig tudták ki­menteni az állatokat, az épü­let pedig porig égett. Ha elő­zőleg nem sajnálták volna a beruházást egy villámhárító erejéig, most nem kellene ke­serű szájízzel tudomásul ven-' ni, hogy a közös vagyon 100 ezer forinttal megcsappant. 48 riasztás júliusban Idén a vártnál rosszabb me­gyénkben a „tűz-mérleg”. Csu­pán júliusban 48 alkalommal hívták a tűzoltókat, s még rosszabb a statisztika, ha fi­gyelembe vesszük az önkénte­sek segítségével vagy saját erővel elfojtott tüzek számát is. Egy kis utánatekintés és ki­derül, hogy ez a számadat saj­nos messze túlszárnyalja a sok évi átlagot. A múlt hónapban keletkezett tűzkár értéke pe­dig szinte horribilis, jóval meghaladja a 9 millió forintot! Figyelmeztető összehasonlí­tás: tavaly ugyanannyi idő alatt „csupán” tizenhétszer vonultak ki a tűzoltók Bor­sodban. Hogyan történt ez a „fel­futás”. mi okozta ezt a szomo­rú rekordot? rr rr 8 US a wsenki földjén66 Beszélgetésünkkor Csapó András alezredes, a megyei- tűzrendészet! parancsnok he­lyettese nem győzte hangsú­lyozni, hogy bár az időjárás is kedvezőtlen volt. a tűzesetek közül jónéhányat mégis elke­rülhettek volna a gazdaságok és a magánlakások tulajdono­sai, ha betartják a megelőző tűzrendészet! szabályokat, s nem számítanak sok helyütt arra: ha le is ég az épület, a Biztosító maid fizet. Ebben az évben ia elpusz­tult sok ezer fiatal csemetefa, s hogy néhányszor nem égett le egy-egy erdő, az mindig csak egy jóindulatú és rögtön segítségért siető embernek volt köszönhető. Koca-turisták felelőtlen, a közvagyont semmibe sem ve­vő emberek — akiknek a ki­létét útólag már nem is tud­ják megállapítani — súlyos kárt tettek már az idén is. Egy hanyag mozdulattal eldo­bott égő csikk, egy szalonnasütés nyomai. lángba is borul az erdő, a „senki földje”. Nemcsak a hivatalból nyi­latkozó tűzrendészek, hanem ml valamennyien, akik ma­gunkénak érezzük a természe­tet, arra kérhetjük egymást: vigyázzunk a közvagyonra, s figyelmeztessük a felelőtlen embereket. Talán akkor legközelebb már nem lesz olyan szomorú adatokkal teli a tűzrendészet vidám statisztikája, s már Gy. K. Park,vagy piac? sj Miskolc egyik büszkesége a Kílián-déli lakótelep. — Szép házait, a házak közötti zöldsávokat, parkokat, ~ játszótereket az idegenek megcsodálják, az ott lakók E pedig féltik, sőt, sokan közülük magánszorgalomból E gondozzák is. Ezért érthető felháborodásuk, amely már E egy hete tart az új ABC-áruház környékén. Az áru­it házzal szembeni zöldsávra ugyanis az egyik napon E ráállt egy lovaskocsi, megrakva dinnyével, és az alkal­is mi árusok onnan kezdték kínálgatni portékájukat. “ Jöttek is a vevők, tiporták a zöldsávot, s egy órán ~ belül szemetes csatatérként „díszelgett” a terület. Es Z, ez megismétlődött másnap, harmadnap, egészen addig, ~ amíg a lakók a rendőrség segítségét nem kérték. Hogy — azóta mi a helyzet? Most már a lovaskocsi nem áll s rá a zöldsávra, de a dinnyét továbbra is a fűre pa­st kolják, és bizony az utcán ácsorgó ló sincs tisztasági s versenyben ... — A Kilián-déli lakosok jogosan várnak gyors intéz­— kedést! 5 (r) Az összefogás eredménye A közeljövőben igen jelen­tős intézménnyel gazdagszik Kazincbarcika művelődési éle­te: a város vezetőségének, va­lamint a nagyüzemek igazga­tóságainak összefogásából lét­rejön a központi fúvószenekar. Az együttes megteremtése több szempontból igen jelen­tős. Részben, mert a városnak szüksége van jó felkészült­ségű, sokféle feladat megol­dására képes zenekarra, más­részt pedig éppen a zenekar megteremtésénél mutatkozott meg, hogy a Borsodi Vegyi- kombinát, a Borsodi Hőerőmű, a városgazdálkodási vállalat nemcsak erkölcsiekben támo­gat egy városi együttest, ha­nem igen jelentős anyagiakban is. Az anyagi hozzájárulás pe­dig annak elismerését is je­lenti, hogy az üzemekben mű­ködő művelődési intézmények, művelődési lehetőségek, szak- szervezeti kulturális szervek segítésén kívül, a városi mű­velődési alkalmakat is magáé­nak tekinti minden üzem, hi­szen ott, a városban az ő dol­gozói élnek, művelődnek, szórakoznak. A zenekart egyelőre 25 ta­gúra tervezik, megfelelő szak­vezetővel. A tárgyi szükségle­tek biztosítottak, a hangsze­Raizos ív-műsorprogram NÖTA$ZÓ„ KÉK FÉNY TV-SZÓTTE&.. Soiífflsmfi&T AVlLAGTÍMtn tLA.TT­TELESÉT rek is rendelkezésre álln* már napjainkban. Most kítják ki az együttes szeméi) állományát. Í,| s Töprengés | olvasás közbeu E Egy süketnéma bérli- E ni férj válópert indított ~ süketnéma felesége ei­st len, mert nem bírta to- s vább, hogy az asszony E folyton a szeme előtt E hadonászott, és kéz- E mozgásával • állandóan ~ szidalmazta öt. z Hát már a süketnéma S házastársak sem értik j§ meg egymást? Hollywoodi hírek sze­rint, Az istennő címmel film készül az egykori, világhírű szinésznöről, Sarah Bernhardtról. El­képzelem, hogyan fogad­ta. a hirt — az isteni Cina. • Marston Eates. az is­mert amerikai tudós az állatok világáról itt könyvében kimutatja, hogy az utóbbi kétezer év alatt 106 emlősállat- fajta veszett ki. Akkor mire való volt Noé küszködése!?- • A svájci N euchatel kantonban engedély kell a csigagyüjtóshez. A korlátozást azért hozták, mert az ínyenc csemegé­hez bárki, bármilyen mennyiségben hozzájut­hatott. Ezennel felajánlom a hazai csigaállomány rám eső részét... • Az Indiai Kongresszus Párt Pán-indiai Bizott­ságának határozata foly­tán megszüntették a kü­lönböző indiai hercegek és maharadzsák eddig élvezett járadékait. Ilyenformán többek kö­zött évi 240 000 fonttól esett el a haiderabadi nizzam. A hír hallatára elkese­redésében bizonyára ipH kiáltott fel a szegény nizzam. — Micsoda eljárás ez, nizza meg az ember! (XomáAl István rajiad *nmilllliiliillllllllllU(!lllUlll||:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents