Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

hintek, 1067. augusztus 18. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Komplex - gépesítés Terv-tdrón Megyénk színbányászatában ® egyre több gép segíti a termelést. Egyes üzemekben kiár magas színvonalú műsza­ki fejlesztés jelzi: új úton halad a széntermelés, meg­változott a világ a föld alatt is, egyre kevesebb a csákány, a lapát, a nehéz fizikai mun­ka. Különösen így van ez a Bükkaljai Bányaüzem terv­táréi aknájában, ahol a na­pokban országosan, de talán világviszonylatban is kimagas­ló eredményeket produkáltak. Több millió forintos költség­gel komplex-gépesítést valósí­tottak meg. Borsodban nincs teég egy ilyen jól felszerelt hánya. Az o csoda“ onjaro „ Megfelelő műszaki előkészí­tés után ez év június 26-án Építették be a Dobson nevű Sépóriást, a hidraulikus ön­járó- és fejtésbiztosító beren­dezést, amelyet az emberek igen találóan önjáró „csodának” hív­jak. Ez a különös gépi konstrukció magyar—angol koprodukcióban készült, az itteni föle- és geológiai viszo­nyoknak megfelelően. Az or­szágban ilyen berendezés csak Oroszlányban és a Közép- dunántúli Szénbányáknál mű­ködik. De a világon sem sok Van belőle, ezek a legmoder­nebb példányok csak a közel- teúltban kerültek piacra. Nem túlzás, ha kijelentjük: ez a Eépcsoda forradalmasítja a Széntermelést, s büszkék lehe­tünk rá, hogy magyar szakem­berek közreműködésével ké­szült. S arra is büszkék lehe­tünk, hogy Borsodban is van teár ilyen gép. Kit <U(I a geP Miután a bányászok, szak­emberek, műszaki dolgozók fokozatosan bejáratták és Megismerték a Dobsont, ter- teelése is egyre ívelt felfelé, teind gyorsabban „lépegetett” előre, egyre szaporábban dőlt a szén a szállító szalagokra. Az igazán kimagasló teljesít- teényt mégis akkor érték el, terűkor bevezették az 5 napos teunkahetet. Olyan, valóban teeglepő eredmények szület­tek, amelyre a legoptimistább Műszaki vezetők sem számítot­tak. A Bükkaljai Bányaüzem fő- Mémöke, Tuskán József így számol be erről: július 1-én Mindössze 53 bányász 903 to­pa szenet termelt Olyan tel- Sesítmény ez, amelyre a jelen­legi gépesítés során még nincs példa hazánk szénbányászatá­ban. Ezen a napon 16,9 ton- na/műszak lett a »teljesítmény, 613 métert vágott a gép, 5 méter (0,3 ciklus) a napi sebes­ség. Július másodikén szinte megtáltosodott a gép, 53 dol­gozóval már 1111 tonna szenet termelt 20,6 tonna-műszak tel­jesítménnyel; 447 métert vá­gott, 6,1 méter/nap, 10,1 cik­lussal. Ezek az adatok különö­sen a szakembereknek monda­nak sokat. S ha összehasonlít­juk az Oroszlányban működő Dobson 13—15 tonnás teljesít­ményével, jogos a vélemény: Terv-tárón fantasztikus telje­sítmény született, amely beke­rül a magyar szénbányászat történetébe. Nem túlzás, ha azt mondjuk: nemzetközi vi­szonylatban is rendkívüli ered­mény. Minek köszönhető? Nemcsak a gépnek, hanem az embereknek is. Az ötnapos munkahéten igen jól megszer­vezték a munkát, csökkentet­ték a veszteségidőket, a gumiszalagok megállás nélkül dolgoznak, a műszakváltás a munkahelyen történik, a gép mellett 2—3 ember pontosan váltja egymást. Megannyi emberi tényező: a berendezé­sek üzembiztosak, a maximális teljesítményt adják. A karban­tartás precíz, a műhely szak­emberei szinte lesik, hogyan „lélegzik” a hatalmas gépi berendezés. Bármilyen kiváló is a gép, az embereknek kö­szönhető az eredmény, mert okosan, tervszerűen, egymást segítve dolgoznak. Célul tűz­ték ki, hogy többet, jobbat és olcsóbban termelnek. S itt erre van szükség, mert Terv­tárón csak 2450 kálón ás a szén — megfelel az erőművek igényeinek —, tehát gazdasá­gosan , kell kitermelni. Akik segítettek o Ha már az emberekről, szól­tunk, feltétlenül meg kell említeni azokat, akik a terv­tárói bányát előkészítették e nagyfokú gépesítésre. A mun­kát Tuskán főmérnök irányí­totta, felhasználva sok éves tapasztalatait. Bombicz István aknavezető a szervezésben tűnt ki. Az alapos, átgondolt és tervszerű felkészítésben so­kat segítettek Sági István, Präger Ferenc és Horváth István aknászok, s a műhely szinte valamennyi dolgozója, de különösen Kriston Pál és Szabó István lakatos. S most, hogy már teljes ka­pacitással működik a Dobson, igen szépen dolgozik, irányít­ja a lépegető „csodát” Lovas Bertalan, Gór Bertalan, Kó­nya Béla és Poszuk István gépkezelő. S a vájárok. Ká­poszta Lajos, Farkas László, II., Tózsa Géza és mások, Venczel József és Király Já­nos csapatvezetők irányításá­val igazán példásan bizonyít­ják: mire képes egy bányász, ha jó a gép, jó a szervezett­ség, jók a körülmények. De mind az 54 itt dolgozó bá­nyász megérdemelné, hogy felsoroljuk őket, mert ezzel a géppel, és ezzel a teljesít­ménnyel új fejezetet nyitottak a magyar szénbányászat törté­netében. A még tökéletesebb félé... Tuskán főmérnök örömmel magyarázza: — Törekszünk a még tökéletesebb felé. Ez a gép még nem érte el a maxi­mumot. S az emberek is több­re képesek, minden erőfeszítés nélkül. Ha még jobban töké­letesítjük a szervezést — s van rá lehetőség —, még job­ban nőhetnek a teljesítmé­nyek ... — Komolyan mondom — nyilatkozik Tuskán \ főmérnök —, hogy műszakváltáskor szinte küldeni kell haza az embereket. Itt most minden­kit egy cél fűt: bizonyítani, hogy van jövője a szénnek és ennek a bányának. S még va­lamit, az 5 napos munkahéten a bérek is szépen alakulnak, egy műszakban 150—154 fo­rintot keresnek a bányászok, tehát többet, mint ezelőtt 6 nap alatt. Jó is a hangulat... Van persze gond is, a gép által diktált nagy sebesség miatt gondot okoz a ki- és beálló fülkék elkészítése, mert egy szakban 1—2 méteres pil­léreket kell kiképezni. Menet­közben azonban megoldódnak ezek a gondok, például a veszteségidő csökkentésére a fúrógépeket s a robbantáshoz szükséges anyagokat már a munkahely közelében adják ki az embereknek. És sok ilyen apró összetevő eredményezi a sikereket Megkérdeztem Tuskán Jó­zsef főmérnököt: — Elmondható, hogy Terv­tárón már a komák megfele­lően, korszerűen bányászkod­nak? Igen — válaszolta —ez már korszerű széntermelés ... (Szegedi László) Abroncsok „utaznak“ íudiába (Levelezőnktől.) Nagy a sürgés-forgás mos­tanában a Lenin Kohászati Művek abroncskészítő részle­génél. Jelenleg India számára készítenek 4200 darab vasúti kerékabroncsot. A termék át­vétele folyamatosan történik, s a megrendelők küldötte elé­gedett g minőséggel. Ügy hír­lik, hogy India újabb jelentős terméket rendel majd a kerék- abroncsból. Mi, kohászok örülünk, hogy munkánk gyümölcse egyre több országba jut el, s visz jó hírt a Lenin Kohászati Mű­vekről. Mészáros Béla LKM r Ez oem igazság... o “ előtt A 66. Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár egy hét múlva, augusztus 25-én nyitja meg kapuit. Már most megállapítható, hogy az idei „vásár” minden eddigi­nél nagyobbszabású és telje­sebb lesz, nagyobb hangsúlyt kapnak benne a korszerű be­mutatási módszerek, jól tük­rözi a mezőgazdaságban ta­pasztalható technikai forrada­lom legújabb vívmányait. Uborkassexon tűm £ »9 — Zsugori mostanában a keresztapánk. Sajnálja tőlünk a vizet — így emlegetik név­adójukat a tiszaszederkényi Szőke Tisza Termelőszövetke­zet emberei. Mert a folyó, ha máskor ad is bőven vizé­ből, az idén nyáron rászolgált a tsz-tagok méltatlankodásá- ra. A kertészet öntözését sze­retnék megoldani a Tisza vizé­vel, de bizony az öntözőkosár csaknem száraz marad az ugyancsak megapadt folyó medrében. És az időjárás is fukarkodik. Van már vagy tíz hete, hogy utoljára jött egy kis frissítő csapadék, az­óta egy szem eső nem sok, annyit sem látott a szederké­nyi határ. — Ha ez így megy sokáig, mindent „megesz” ez a relc- kenő meleg — tolmácsolja az elnök valamennyi tsz-tag pa­naszát. De a sóhajtások közben csak kiderült az is; nem kell két­ségbeesniük a szederkényiek­nek. A belvíz ugyan csak­nem 90 holdnyi „életet” elra­bolt a 400 hold gabonából, a többi terület 18 mázsás átlag­termést adott, ez jó közepes hozam. Paprika-szüret Tűző napon indultunk ha- társzemlére. A tiszai átkelő­helytől nem messze, ott, ahová a hatalmas legelőn kanyargó út vezet, asszonyok hajlongtak már kora reggel­től. Szedték a paprikát. Ha­talmas zöld, sárga húsos cse­mege paprikahalom a bizony­ság: ebből jó az idei termés. — Van itt ceceli édes, aztán csípős és van nemesített pap­rikánk is — büszkélkedett Kiss Gyula, a kertész, miköz­ben hatalmas, gyönyörű példá­nyokat mutogatott. Zöldséggel és gyümölccsel bőven ellátja a tsz az újváros éttermeit, üzemi konyháit. Standja ugyan nincs a közös­nek a város piacán, de az óvárosi elárusító helyen meg­jelenő friss zöldféle jó né­hány újvárosi lakost kicsalo­gat a tsz-hez. — Lassan megérik a diny- nyénk is — mutogatta a ha­Angnsztns 20 tiszteletére Összeszerelték a Iiejőcsabai aluljáró 50 méteres hídszerkezetét Bejőcsnfeánál a budapesti 3-as S^ámú főközlekedési útvona­lon vasúti sorompó akadályoz. M, lassította a közúti forga­tni lebonyolítását. A foly­amosán, s a jövőben várha­tóan még inkább növekvő for­galom zavartalan megoldására, gyorsítására csaknem negyven Millió forint költségelőirány­zattal vasúti aluljáró építését kezdték meg. A nagyszabású Építkezés munkái a tartós kánikulai hőség közepette is tetemesen haladnak. Ennek ®gyik bizonysága, hogy a több ftzezer köbméter föld meg- Mozgatása mellett a Ganz- ®!AVAG szakemberei, az al­kotmány tiszteletére tett fel­ajánlásuknak megfelelően ha­táridő előtt végeztek az alul­járó ölven méter hosszú, csak­nem kétszáznegyven tonna lúlyú hídszerkezetének szere­lésével.' A szerelők példás helytállását dicséri, hogy a tűző napon, 30—35 fokos hő­ségben a hídszerkezet szege­cselésénél mintegy húszezer, vörösen izzó állapotban levő alkatrészt használtak fel, dol­goztak be késedelem nélkül. Jelenleg már a hídszerkezet gyalogjáró vaslemezeit illesz­tik helyére, majd a vágányzat lefektetése után a jövő hónap első felében sor kerül a híd próbaterhelésére. Az építők és szerelők összehangoltan arra törekednek, hogy a teljes egé­szében csak jövő évben befe­jeződő beruházás munkáival annyira előrehaladjanak, hogy az aluljárót még ez év végén átadhassák rendeltetésének. S ezzel hozzájárulhassanak a közúti fsrgalom mielőbbi gyors megoldásához. Avatás előtt Állományunk ünnepén adják ál a Miskolc legújabb lakótelepen, a Szcntpctcn-kapuban épült általános iskolát, társzemlén kísérőnk, Nagy Elek főagrenómus a bizony, apró dinnyécskékkel „hival­kodó” területet. Kell vagy két hét, mire piacképes lesz a görögdinnye. Szederkényi „keveri“ A dinnyés dűlőben moso­lyogva mutogatják a helyi specialitást, ami egy véletlen­ből születeti. A szederkényi „kevert” nem szeszkreáció, hanem kukorica plusz dinnye. No, nem éppen e két növény összeházasításából keletkezett különlegességről van szó. Az történt ugyanis, hogy a diny- nyeföld egy részén hiába vár­ták annak idején a mag meg. foganását, csak nem akart ki­bújni. Megunták a lesegetést, bevetették kukoricával a területet. És most nemcsak a tengericsövek nyújtogatják kí- nálóan magukat, hanem szeré­nyen sorakoznak odalent a kis dinnyék is. Mert ha kicsit késve is, csak rászánták ma­gukat és kibújtak... — Egy földből két termés, kell-e nagyobb meglepetés — mondják némi öniróniával a tsz-tagok. Less-e tésstagyár? Azt mondták látogatásunk elején a tsz vezetői: rosszkor jöttünk, most nem nagyon tudnak újságba valót mondani. Uborkaszezon van. S ba holmi szenzációval nem is lephetjük meg a szederkényi határból olvasóinkat, azt elmondhat­juk: nem ülnek az emberek ölhetett kézzel. Gabonatiszti- tás, zöldségszüret, baracksze­dés, a földek trágyázása — megy minden rendben, a ter­vek szerint. A tsz vezetői pedig már a jövőn törik a fejüket. Tervez­getnek, tárgyalnak, állandó munkaalkalmat akarnak te­remteni néhány asszonynak. Ha eredményes lesz a tanács­kozás a sajószögedi földmű­vesszövetkezettel, akkor közös erővel melléküzemágat létesí­tenének. A szederkényi búza lisztjét dolgoznák fel az asz- szonyok különböző vágott- és csigatésztává. A városi tanács — ígérete szerint — épületet is biztosítana erre a célra, s ott csekély átalakítással gyúr­hatnák a tésztát. A tsz-ben remélik, hogy rö­vid időn belül megkapják hozzá a működési engedélyt, s a Szőke Tisza Tsz új ter­mékkel jelenhet meg a fo­gyasztók előtt. Gyárfás Katalin V an rá példa, hogy pénzértékben kis ügy nagy igazságtalansá­got okoz, s ha orvoslás nél­kül marad, elhiszik az em­berek, hogy egy egyszerű állaippolgár csak alulmarad­hat egy vállalattal szemben. Kurucz György garadnai lakos átengedte portája egy részét felvonulási területnek, amikor a Borsod Megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat új­jáépítette a szomszédságban levő gyógyszertárat. Meg­egyeztek: a vállalat havi 250 forintot fizet területhaszná­latért. Az egyezség szóban történt. Itt volt a hiba. A vállalat nem fizetett, még az elhasznált villany­áramért sem, a kertben tör­tént rongálásokért sem. Erre K. Gy. beperelte a vállalatot. És K. Gy. fizetett. Nem büntetést fizetett, ter­mészetesen, hanem saját úti­költségét többször, továbbá a tanúk vonatjegyét és napi­díját, ami körülbelül 400 forintot vett ki a zsebéből. Mert nem volt papír. K. Gy. úgy gondolta, restellni való dolog papírt kérni fel­nőtt, komoly emberektől, elég, ha szóban megegyez­nek. Pedig nem volt elég. A villanyáramot is úgy kér­ték, hogy a vállalat megadja az árát. Az illetékesek 540 forint értékű kárt becsültek meg K. Gy. kertjében — ezt sem fizették meg. A Gyógy­szertári Központ hadakozott a vállalattal, s olyan sikere­sen csatároztak, hogy a vé­gén a vesztes fél duplán ve­szített az ügyön. Az egész falu tudja, hogy a vállalat hónapokon keresztül használta K. Gy. portáját, a kertben levő földhányásokat is látták, melyek hasznos növényeket teltek tönkre. K. Gy.-nek viszont nincs egy nyúlfarknyi papírja, mely bizonyítaná, hogy a hosszú hónapokig tartó ud­vari szűkösséget, a földcso­mók kellemetlenségeit valaki is megfizette volna neki. K. Gy. joggal mondja, hogy „ez nem igazság. Nem elég, hogy nem adtak egv fityinget sem, az útiköltsé­gek miatt még rá is fizettem igazságomra”. Ez valóban nem igazság A területhasználati dijai nem is nagyon követeli, hi­szen már tudja, hogy a szó­beli egyezségek ideje lejárt a „papír beszél”, de hát a kárbecslők hivatalos embe­rek voltak, ők állapították meg az 540 forintot. Leg­alább ezt adnák meg neki. Mert igv abban a tévhit­ben kénytelen élni, hogy a vállalat különb jogi személy, mint egy egyszerű állampol­gár ... g. m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents