Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

2 ESZAKMAGYAEORSZAG Péntek, 1587. augusztus 18. Eseményekről RÖVIDEN HALÖINGBEN O Tűz ütött ki a csütörtökre virradó éjjel a Prince o£ Wales szállodában, London előkelő Kensington negyedében. Száz­ötven vendég rohant pizsamá­ban hálóingben az utcára, hogy mentse éleiét. A tüzet hamar eloltották, a legtöbb kárt a füst és oltóvíz okozta. APAD O Apadóban van a Chane fo­lyó vize, amely elöntötte a 30 000 lakosú Fairbanks alasz­kai várost, helyenként vállma­gasságig Tizenötezer embert telepítettek ki az elárasztott lakóépületekből, hárman éle­tüket vesztették. FÉLÚTON n Félúton van a Vénus felé a június 14-én fellőtt, 245 ki­logramm súlyú Mariner—5 amerikai űrlaboratórium. A tervek szerint október 15-én, 18,30 órakor négyezer kilomé­ternyire közelíti meg a Ve- nust. s adatokat továbbít an­nak felszínéről. VENDÉGSÉGBEN □ Beljajev szovjet űrpilóta szerdán a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizott­sága és a kormány meghívá­sára Ulan Bátorba érkezett, hogy részt vegyen a mongol— szovjet ifjúsági barátság-fesz­tiválon. CIA-akció Szudánban Az A1 Gumhurija című kairói lap csütörtökön közli, hogy a szudáni kormány a múlt héten a CIA által szer­vezett és a Mahgub minisz­terelnök vezette kormány megdöntését célzó összeeskü­vést leplezett le. Az összees­küvés célja az volt, hogy a fennálló kormányzatot egy amerikabarát rezsimmel vált­sa fel. A Szudánban diplomá­ciai és műszaki posztokon te­vékenykedő CIA-ügynökök megvesztegetéssel próbálták rávenni a parlamenti több­ség tagjait, lépjenek fel a kormány ellen. Amikor ezt je­lentették a kormánynak, a CIA nem adta fel a harcot. Az amerikai nagykövetség egyik alkalmazottja, bizonyos James Mac ezután a szudáni parla­menti képviselők feleségeit környékezte meg és ajándé­kok ígérgetésével próbálta rá­venni őket, hogy befolyásol­ják férjüket. A kairói lap sze­rint ez a kísérlet is kudarcot vallott. ÉSZ A KIAK Fenyves | 4 BALAT0NNA1 Peking Kínai tüntetők a szovjet nagykövetségen Csütörtökön este tüntetők nagyobb csoportja behatolt a pekingi szovjet nagykövetség területére, majd a konzuli osz­tály épületében összetörte a bútorokat és felgyújtotta az okmányokat. A tüntetők a nagykövetség központi épületének ablakait bezúzták, de magába az épü­letbe nein mentek be. A szovjet nagykövetség kép­viselőinek kijelentései szerint, a rendőrség megerősítésére ki­rendelt nagyobb katonai erők, amelyek az incidens idején a nagykövetség épülete körül I tartózkodtak, nem tettek sem- [ mit a tüntetők behatolásának megakadályozására. Az inci- j dens körülbelül 1 óra hosszat tartott. Csütörtökön délután a szov­jet nagykövetség egyik gépko­csiját Peking központjában, a diplomatákat ellátó bolt előtt felgyújtották — ugyanazon a helyen, ahol néhány nappal ez­előtt ugyanezt tették a mongol nagykövet gépkocsijával is. Az incidens miatt a szov­jet nagykövetség csütörtökön tiltakozást jelentett be. Napi postánkból Bom'oít árui kaptunk Augusztus 3-án üdülni in­dultunk Debrecenbe. A Tiszai pályaudvaron várakoztunk, s mivel még nem reggeliztünk, feleségem négy darab vagdalt­húst, fiam számára pedig egy ' utas-tortát vásárolt a peronon levő árusnál. Amikor fiam beleharapott és a papírt le­húztuk, akkor vettük észre, hogy a torta már penészes. Az eladó csak nagy vita után volt hajlandó kicserélni, mondván, hogy 6 csomagolt áruként kap­ja, a tészta friss, ma érkezett. A húspogácsával, azaz vag­dalthússal sem jártunk job­ban. Alig hagytuk el Miskol­cot, hozzáfogtunk a falatozás­hoz. Kettétörtem, de szeren­csére nem ettem belőle. Ez is romlott volt. Dühömben ki­dobtam az ablakon, de még így is jobban jártam, mintha megettem volna, mert nem úsztam volna meg gyomor­mérgezés nélkül. Nem tudom, van-e belső ellenőrzés az Utasellátó Vállalatnál, de ilyen eset nem fordulhatna elő, hi­szen ez felelőtlenség, lelkiis­meretlenség az utasokkal szemben. A KÖJÁL figyelmét min­denesetre szeretnénk felhívni az esetre. Tóth József Miskolc Darálok«! láttunk Telidéiül-A MÄV Miskolci Járműja­vító üzemi Vállalat műszaki eile őrző osztályának dolgozói három évvel ezelőtt alakítot­ták meg brigádjukat. Azóta két esetben kaptak elismerő oklevelet, elnyerték a szocia­lista brigádzászlót, és jutalmul megkapták a zöldkoszorús jel­vényt. A brigád vállalásaival és jó munkájával segít a ter­melési terv megvalósításában, valamint olyan kollektív éle­tet él, amely a csoport fenn­maradásának egyik fontos fel­tétele. A brigád életének egyik leg­jelentősebb eseményéről sze­retnék megemlékezni. Élénk kapcsolatot tartunk fenn az NDK Delitzschenben levő vas­úti járműjavítójának egyik szocialista brigádjával. Nem­csak levelezünk, hanem meg Is látogatjuk egymást. Brigá­dunk csaknem minden tagja volt már az említett német városban, ahol az ottani szo­cialista brigád vendégei vol­tak. Ugyanakkor német bará­taink is ellátogattak hozzánk — már nem is egy alkalom­mal. Ez évben már a második csoportot láttuk vendégül Mis­kolc-Tapolcán, éppen olyan szeretettel fogadva és ellátva őket, mint ahogyan ott jár­tunkkor rólunk gondoskodtak. Kölcsönös tapasztalataink ré­vén a brigádmozgalmat is gazdagítottuk. A kapcsolatot továbbra is fenntartjuk. Temesi István Kötekedjék pontosan az autóbusz Miskolc és Harsány között közlekedik a 3. sz. AKÖV azon autóbusz járata, amellyel mun­kába járunk a községbőL Saj­nos, a járat nem indul ponto­san; egyik nap 7-kor, a másik nap fél 8-kor, de volt úgy, hogy 8 órakor értünk csak munkahelyünkre, és emiatt sok kellemetlenségünk volt. Az AKÖV nem ad ki igazolást a késésről, de ha adna, az sem segítene, mert nem tud­juk a munkát pótolni. Meg­értettük a késést akkor, ami­kor rosszak voltak az útviszo­nyok, de az út 1966 őszén új­jáépült, így nincs akadálya, hogy menetrend szerint szál­lítsák az utasokat. Kérjük az AKÖV vezetőségét, legyen se­gítségünkre. K. A. Harsány Levelekből — röviden Tiszavasváriből id. D. Pethe László, a gépjavító állomás kombájnosa mond levelében köszönetét az Edelényi Járási Tanács dolgozóinak. „Lak köz­ségbe Indultunk, hogy segít­sünk az aratásban. Amikor július 26-án délután 4 órakor a tanácson ezt megtudták, mo­torkerékpáron Tiszaszeder- kényig elénk jöttek, és ott személyesen magyarázták meg és írták fel a faluk sorrend­jét, hogy a 4,5 méter széles kombájnokkal ne kelljen Mis­kolcon átmennünk. Nekünk, akik ismeretlenek -agyunk ezen az útvonalon, nagyon jól­esett ez a figyelmesség.” Ormosbányáról Rigó Mi- hályné panaszolja, hogy hó­napok óta nem lehet légyfogót vásárolni. „Most lenne pedig erre szükség, mert a nagy me­legben sok a légy, hordwzá*; a bacilusokat. Nem lenne sza­bad hagyni, hogy kifogyjon ez a falun szinte nélkülözhetetlen cikk.” Keresztesi Kálmán Lillafü­redről a Lillafüred—Garadna végállomáson levő büfé veze­tőnőjének munkájára hívja fel a figyelmet. „Jó itt vásárolni, mert olyan udvarias, figyel­mes, és előzékeny kiszolgálás­ban részesülünk — mondhatni az erdő közepén —, ami még a belvárosban is igen ritka. Ha keresünk valamit, ami ép­pen nem kapható, másnapra biztosan beszerzi. Példaképül állíthatjuk jó néhány kereske­delmi dolgozó elé.” 2. — Szabad segítenem? — Majd én hazaviszem a kosarát, nénike. — Ha megengedi a bőrön­döt ... Az udvariasak. így emlege­tik Balatonfenyvesen a mis­kolci Kilián Gimnázium tanu­lóit, mert amióta az utolsó turnus megkezdte az üdülést, vége-hossza nincs az udva­rias gesztusnak. A tábor hűvös fenyvesek tövében húzódik meg. Tréfá­san mondogatják: ha valaki éjjel kinyújtja házikójából a lábát, már a Balaton hullámai simogatják. Huszonöt négy­személyes panel házban lak­nak a kiliánisták. Éppen zászlófelvonáskor ér­keztünk. Amíg a nemzetiszí- rű zászló ünnepélyes lassú­sággal felcsúszott az árbocra, megszámoltuk a fegyelmezett I sorokat; ötven diák tölti sza­bad idejét a Kilián Gimnázium KISZ-táborá ban. Palumby Gyula, a gimná­zium igazgató helyettese ve­zeti a tábort immár megindu­lása óta. — Tíz esztendővel ezelőtt sátortáborban indult meg az élet. Baráti kapcsolatokat épí­tettünk ki a helyi tanáccsal, végül sikerült megkapni a tel­ket. Négy esztendővel ezelőtt építettük a központi, csupa- üveg épületet, s a 99 személy befogadására alkalmas színes panelházakat. Kevesen mond­hatják el az országban azt, amit mi: az iskola tanulóinak egyharmadát üdültethetjük nyaranta. — Milyen elvek szerint válo­gatják ki az üdülésre érdeme­seket? — Természetesen, a tanul­mányi eredmények alapjan. A tanulmányi verseny győzte­seit és azokat, akik egy év alatt 0,5-tel emelik átlagukat, ingye­nesen üdültetjük, a többiek mindössze 300 forintot fizetnek két hétre. A „torta-lovagrend tulajdonosa Mint minden táborban. a Kilián Gimnáziuméban is vidám az élet. Amíg testben, fizikumban gyarapodnak a fia­talok, a tanárok gondoskod­nak arról is, hogy érdemes pedagógiai elvek is szerephez jussanak. így került sor az udvariassági és pontossági ver­seny meghirdetésére, amely­nek „élharcosa” a jelen pilla­natban Simkó Gyula III/B-s tanuló. A fiú tisztelettudóan bemu­tatkozik, fogadja a feléje nyúj­tott kezet, fejét illedelmesen meghajtja. — Hány csillagod van? (Tá­bori nyelven tikettnek nevezik az esetenkénti udvarias csele­kedetekért kapható jutalma­kat.) — Már nyolc. — Hogy szerezted? — Segítetten! egy néninek, egy idősebb bácsinak, a sza­kácsnőnknek és tanáraimnak. — Mi lesz a díjad? — Nem egészen biztos, hogy Gyula nyeri el az első dijat — szól közbe Palumby Gyula —, ugyanis a verseny még nem zárult le. Beérhetik őt mások is. A díj egyébként egy óriá­si torta lesz. — Milyen napirend szerint telnek az órák? Max It el mann beszéde Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szerdán beszédet mondott az NDK televíziójában. Beszédé­ben követelte, hogy a bonni kormány feltétel nélkül ér­vénytelenítse határozatát, amellyel tizenegy évvel ez­előtt betiltotta az NKP-t. Rei­mann hangoztatta, hogy a kommunista párt az illegalitás megpróbáltatásai ellenére is a monopóliumok, s az azokat kiszolgáló kormány elleni harc élén küzd a békéért, a demokráciáért, a szociális és társadalmi haladásért,. Ezért is követeli egyre határozottab­ban Nyugat-Németország min­den demokratikus érzésű ál­lampolgára a párt legalitását és az amnesztiát, amely hatá­lyon kívül helyezné a sok száz kommunista letartóztatá­sára adott parancsot. A hegyek őrei Tátra-Lomnlcon, az országút mentén alacsony, viharvert épület húzódik meg szerényen a fák között. Szerény hajlék, szerény fér­fiak otthona! Benne dolgoznak idestova tizenhét éve a tátrai hegyi szolgálat hivatásos tag­jai, itt ügyelnek a hegyekben bajba jutott emberek élete és egészsége fölött, itt folytatják az egykori legendás hírű he­gyi vezetők nehéz, veszélyes mesterségét. Valaha csupán egyének léteztek, akik önzet­lenül merészkedtek fel a csú­csok közé, ma hivatásos szerv irányítja a mentési akciókat Az Alpesekben, a Pireneu­sokban már évtizedekkel ez­előtt megalapozták a szerve­zett mentést Magas-Tátrában tizenhét éve működik a hi­vatásos hegyi szolgálat az ön­kéntes mentőkkel karöltve. Vasidegzetű és bátor férfiak tartoznak a hegyi szolgálat kötelékébe. A Krivántól a Bélái havasokig terjedő körze­tüket úgy ismerik, akár a te­nyerüket. Valamennyien ta­pasztalt, „hétpróbás” hegy­mászók. Kivétel nélkül itt nőttek fel az égnek törő csú­csok birodalmában, itt örültek az első sikereknek, de itt ér­ték őket az első csalódások is. Nevüket országszerte - megbe­csüléssel emlegetik; Puskás, Klinkó, Prosek, Dejcző, And- rássy, Samuhel és a többiek sok embert mentettek meg a lavinák halálos öleléséből, a megfagyástól és a csuszamlá- sok szomorú következményei­től. Hivatásuk szinte szenve­dély. Persze mindehhez töké­letes felkészültség, szakszerű felszerelés, s kifogástalan Ideg­állapot szükséges. A hegyek nem tesznek különbséget nemzetiségek között. Itt csak az önfegyelem, a türelem és a higgadtság érvényesüL — Elsősorban megelőzésre törekszünk — mondja Ján Klinko, a tátrai hegyi szolgá­lat parancsnoka. Lehetőleg szépszerével, meggyőzéssel és felhívásokkal küzdünk a sze­rencsétlenségek ellen. Övni, nem menteni — ez a jelsza­vunk. Sajnos, nem egy turista, vagy újdonsült hegymászó ju­tott bajba csak azért, mert nem vette komolyan intelme­inket, nem törődött az előírá­sokkal, s könnyelmű túrákba bocsátkozott. Egy-egy magas­ban készített fényképért, egyetlen szál havasi gyopárért életüket kockáztatják. Minden előkészület nélkül vágnak neki a legfárasztóbb szaka­szoknak, gyakran kellő felsze­relés nélkül. A túlzott ön­bizalom, az ügyesség és a ké­pesség túlbecsülése, no, meg a hírnév utáni vágy okozza a szerencsétlenségek legtöbbjét. Sajnos, a tragédiák száma nem csökken, éppen az emlí­tett okok miatt. A hegyi szolgálat parancs­noka elgondolkozik, szemmel- láthatóan emlékei között ku­tat. — Sajnos, a külföldi turis­ták sem elővfgyázaíosaS. Nin­csenek hozzászokva a fárasztó túrákhoz, nem ismerik a he­gyek álnokságát, s nincsenek felkészülve az időjárás szeszé­lyeire. A legtöbb gondot a magyar és a német turisták okozzák. Nemrég megmentet­tük, hangsúlyozni kívánom, véletlen folytán Almássy Sán­dor magyar turista életét, aki gumitalpas (!) vászoncipőben vágott neki a szikláknak. Közben egy hőmezőn megcsú­szott, de szerencséjére nem zúzta magát halálra, és egy közelben cirkáló hegyi szolgá­lati járőr meghallotta segély- kiáltását. A szerencsétlen, de könnyelmű ember a kórházban végezte be a kirándulást Se szeri, se száma a ha­sonló eseteknek. Nehéz napokat élnek át a hegyi szolgálat tagjai a nyári hónapok alatt is. Éjjel-nappal cseng a telefon. Mind gyak­rabban hallatszik segélyíriál- tás a magasból, vagy a szaka­dékból, s csakis azért, mert a kirándulók tömegesen tódul­nak a magasba, tapasztalt kí­sérők nélkül. A hegyek őrei ekkor szétszélednek a szél­rózsa minden irányába, s csak az ügyeletes marad a telefon­nál az épületben.. Mikor fogják már az embe­rek tudatukba vésni, hogy a csúcsok könyörtelenek, féltve őrzik titkukat, s' bosszút áll­nak a tudatlanon ... ? Berenhaut Róbert Kosice — A program változat** Sokat kirándulunk. Verseny'! zünk szárazföldén és viZW Természetesen, dolgozunk * mert még nem befejezett a Ú bor. Pillantás az udvar közép*' re, máris látható a homolj hegy, amely a vízvájta mélyf elésekbe kerül majd. Kevés 1 játszótér, ezért — miként j máriafürdői táborban — itt * elhódítanak az iszapos partig jónéhány négyszögölet. K partvédőiéin mindennap®* munkájuk a fiataloknak, ni®! amit az egyik nap a Bálát® ellopott, azt nekik a másik® vissza kell szerezniük. Tót' vagon szikla borítja már 1 partot, de a víz néha áttör * köveken is. A lányok sem té‘| lenkednek: ott jártunkkor * „névtelen” brigád tagjai, IP kovs'ky Judit. Varga Mór* és Dévényi Valéria a konyha® foglalatoskodtak. Mit mond a tábor krónikása? Az egyik ifjú jegyzi a táb® históriáit, leír minden ap® történetet. Békés Gábor Tt‘ osztályos tanulót úgy hívják a tábor krónikása. Kis jegyzek füzetében kihegyezett, ügy® sztoryk találhatók. Az egyl* fiatal tanár — írta a krónikás —, hogy a diákok meg ne tr® fálják. konzervdobozokat ® különböző poharakat rákot* ajtaja elé, ám, amikor mi*1* ügyeletesnek jelentett az egy** diák, nagy volt a riadó' lom. Azt hitte, betörők érkéz* j tek. A kiliánisták imádják * régi trükköt: a kikenős jálá' kot. Természetesen, a lány® kát kímélik, a lányok pzéps® gén nem eshet csorba. Az őroS az egyik éjszaka kutyaviadal* ba keveredtek. Amikor 3 „határsértő” betévedt a sátor' ba, részeg embernek hitték de amikor üldözőbe vették* kiderült, hogy jámbor négyig bú. A lányokat a béka-harctól is megóvták. Ellenben a félén' kebb természetű fiúk szint* mindennap találtak a pokró' cuk alatt egy-egy eredeti, ba' latoni békát. A krónikás nap' lójában még az is szerepel* hogy nemrégiben még köró' zött a tábor egyetlen motor* csónakja, de sajnos. éppen most romlott el. A motorosról tudni kell, hogy politechnikát ban barkácsolták a diákok. 1 Felnőttek is üdülnek Elő- és utószezonban fein#' tek veszik birtokukba a csino* tábort Most azt tervezik, bogi a testvérváros Katowicéből szeptembertől kezdődően lei? gye] vendégek üdülnek a ^ partján. Bánki Fercncné sza' kácsnő természetesen a fiata' lóknak szeret leginkább főíj ni, mert azok jó étkűek s ed szakácsnő számára az a leg' nagyobb öröm. ha nem ma1 rád semmi az asztalon. Pillantás az étlapra: kávé jam, babgulyás, túróscsusza zsíroskenyér paprikával, ríj zseshús, gyümölcs. Ez a napi étrend. Egyébként nagyszerű újításként Palumby Gyula 3 napiparancsot és a programot tartalmazó táblácskán napon- ként közli az étrendet, és 32 időjárást. Amikor ott jár' tunk, a kövekezőket olvastuk! „Változó felhőzet, 20 fok, a ti vizének hőmérséklete 21 fok”­A Kilián Gimnázium üdülő' tábora hosszú, nehéz műnk* eredménye. A Lenin Kohászati Művek, a Borsodi és a Mis kot' ci Építőipari Vállalat felmér- hetetlen segítséget nyújtott ai építkezések során, öröm nézni a Balaton partjának eme ki* szigetét, a borsodiak paradi­csomát. S talán a szülők a leg' boldogabbak, főleg a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyő* ri Gépgyár munkásai, akik­nek gyermekei esztendőről esztendőre jól érzik magukat a Balaton partján. A munkás­gimnázium KISZ-szervezet® minden évben sokat fáradd, zik azon, hogy a jő tanulóknak kijáró, ingyenes üdüléshez szükséges pénzt előteremtse. í Párkány Lásd# I

Next

/
Thumbnails
Contents