Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

Vasárnap, tu#?, jtilias 9. ESZAKMAGYARORSZÄG ? íS'ffi®áKtf*ő.öi£3tQ.a.Q.a.o.o>íaiQ.ol£a.c».o^c £ g § 3 a £ Dj 3 ;> :> :> ::» a » Elpusztultak a cseinetefák As erdőgazdaság ri­asztotta a napokban a szerencsi tűzoltókat. Er- döbénye és Baskó hatá­rában tüzet fogott egy fiatal, 400 négyszögöles csemeteerdő. „Kiszáll­tak” a tűzoltók, de a fiatal tölgyest már nem tudták megmenteni. A kár: „csupán” 4000 forint. Valaki arra járt, s el­dobott egy égő csikket. Felelőtlensége, mcggon- p dolatlansága okozta a tűzesetet. Minden nyáron sok $ hasonló, kisebb-nagyobb S erdőtűzről adnak hírt a I lapok. A legtöbbször. te nem is lehet kideríteni, § ki volt a tettes. te A tűzoltó parancsnok­ig ság nem tudja elégszer § mondani: a természet­ben járva vigyázzunk az erdőre, ne hagyjuk ott az égő tüzet, mert a meg­gondolatlanság esetleg tragédiát is okozhat. Most, az erdőbényei tűzeset ismét arra fi­gyelmeztet, hogy vigyáz­zunk! (Gy.) Pataki János munkája Művészi kiviielű plakett a legjobbaknak A Lenin Kohászati Müvek vezetősége művészi kivitelű emléklapokat és Lenin kép­mását ábrázoló plaketteket rendelt a Képzőművészeti Alapnál. A díszes emléklapo­kat, illetve plaketteket a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom ötvenedik évfordulójára indított és folyamatban lévő munkaverseny legjobb dolgo­zóinak, szocialista brigádjai­nak adományozzák majd. Lassan tíz esztendeje lesz már, hogy megalakultak me­gyénkben az első takarékszö­vetkezetek, az azóta igen nép­szerűvé vált falusi bankok. Ma már 21 takarékszövetkezet és 12 takarékszövetkezeti fiók működik a nagyobb borsodi községekben. Jelentőségük, sze­repük egyre bővül a falvak életében. Kezdetben csak a takarékosságra neveltek, meg­őrizték és kamatoztatták a fa­lusi lakosság félretett forint­jait. Napjainkban már igen sokoldalú pénzügyi tevékeny­séget folytatnak, a legkülön­bözőbb kölcsönökkel segítik a vidék lakosságát. Most már méltán nevezik őket a falu bankjainak. — A borsodi takarékszövet­kezetek taglétszáma megha­ladja a harmincezret — tud­juk meg Nagy Lászlótól, a MÉSZÖV csoportvezetőjétől. — A betétállomány 65 millió Műanyaghab gyártás ÚJ KÖNTÖSBEN Pénteken reggel új köntösben jelentkezett hazánk talán legnagyobb példányszámú hetilapja, a Rádió és Televízió Űjság. Egy-egy oldal terjedelme a korábbinak csaknem kétszerese, képei jobbak, a szövegrészek, raj­zos díszítések többszínnyomásunk, a lap tartalmi elren­dezettsége is megváltozott. E gy-egy nap rádióműsora teljes egészében és igen nagy részletességgel egy oldal­ra került, a szemben lévő oldalakon különböző, a lap profiljába vágó közlemények olvashatók. Olvashatunk figyelemfelhívó kis írásokat a hét egyes műsorairól, tudósításokat, kisebb riportokat, kommentárt, rende­zők nyilatkozatait, ismert előadók portréit, interjút, mű­szaki tanácsot, szerkesztői üzeneteket, láthatunk né­hány karikatúrát. A tefevizió műsora változatlan rész­letességgel a lap utolsó oldalaira került, ami helyes, ha a lap. a televízió nézőinek kíváncsiságát elégíti ki, ha viszont teljes napi rádió- és televízió programra kíváncsi az olvasó, úgy esetleg hasznosabb, ha a televízió műsora is a napi felsoroláshoz, a rádió-adók programja mellé kerül. Természetesen e kérdésben megoszlanak az igé­nyek, vélemények, éppen ezért a lap szerkesztősége is kéri a közönség véleményét. Mi a televízió külön köz­lése mellett szavaznánk. Érdemes kézbevenni, jó forgatni ezt az újjászületett lapot. Ha szabad valamit javasolni: valamivel több de­rűt, egy-két rövid csípős, vagy dicsérő glosszát, apró, színes írást is szívesen olvasnánk. Hisszük, hogy fo­gunk is. örömmel köszöntjük a Rádió és Televízió Üjságot. Sok sikert kívánunk... És jó műsorokat. (bm.) Reflektorfényben Márkus László Vannak intrikus színészek és vannak hősszerelmesek. Van, akihez a nehézveretű klasszikus szerep, és van, aki­hez a modern dráma áll kö­zelebb. Álcád színész, aki már fiatalon nagypapa szerepet kap, és akad, aki negyven éven túl is kamaszos. Márkus László neve nem kapcsolódik szorosan egyik szerepkörhöz sem, ő az áí ál- tozás művésze. Moliére-alakí- tásai máig emlékezetesek — és egyik fő részese egy modern vígjáték a Bolond lány háromszázas sikerszériájának. Hitelesen alakította a fondor- kodó Don Basiliót a Figaró házasságában, Von Kolb-ot az Ármány és szerelemben. — de éppoly autentikus volt, mint ártatlan együgyű Kristóf Shaw színművében, az Ördög cimborájában. Rövid időn belül játszotta el Hlesztakovot, a „vékony­pénzű” fiatalembert, és Clau- diust, Hamlet ellenfelét, a trónbitorlót. És még ezen túl is hány arcát ismerjük! A tv-nézök egy évtizede figyelhetik, ho­gyan bővül tovább Márkus szerepskálája kabaré-alakok­kal: hol fanyar, hol bohókás, hol groteszk, hol naív, hol metszőén gunyoros... És lát­hatják, amint a Jászai-díjas prózai színész könnyedén vált át táncra, dalra, s jellegzetes előadásmódjával miként teszi élvezetessé a sanzonokat is. — E sok, változatos szerep­kör és még több szerep közül József műnket* / teni, méhészetét, galamb-, ba­romfi- vagy nyúltenyészetét kívánja fejleszteni, 15 ezer forint termeltetési kölcsönben részesülhet. (Ha férj és fele­ség együtt igényel, s mind­ketten tagjai a takarékszö­vetkezetnek, 16 000 forint a kölcsön felső határa.) Sokan fogadták örömmel a falvakban nemrég bevezetett, 10 000 forintos felső határú lakáscsere, illetve házvásárlá­si kölcsönt. Ezt elsősorban fia­tal házasoknak folyósítják. A különböző kölcsönök iránt még nem mindenütt egy­forma az érdeklődés. Ahol jól dolgozik, jó kapcsolatban van a falusi bank a lakossággal, mint például Mezőkeresztesen, Tokajban, Tolcsván, ott jelen­leg is 5.5, 4, illetve 3,5 millió forint a kihelyezett kölcsönök összege. A termeltetési kölcsönök nagy segítséget nyújtanak pél­dául a tokaj-hegyaljai szolok rekonstrukciójához, a foghíjas parcellák pótlásához. Sajnos, erre a célra aránylag még ke­vesen kértek kölcsönt. Pedig az igen alacsony kamatra ka­pott kölcsön ebben az eset­ben nagyon jól kamatozna a kölcsönkérő számára. (p. s.) forint körül mozog. A tagság részére eddig már több, mint ötvenezer esetben folyósítot­tak különböző kölcsönöket. Jelenleg mintegy 35 millió forint a falusi bankokból Ki­helyezett kölcsön. Az idén be­vezetett fogyasztási kölcsönök, az áruhitelek alaposan meg­növelték a takarékszövetke­zetek forgalmát. Az év e’eje óta mintegy 15 ezer esetben folyósítottak kölcsönt. A vadászpuska vásárlásától az új szőlő telepítéséig szin­te minden nagyobb kiadás­hoz, vásárláshoz igényelhető már kölcsön a falusi bankok­ban. Feltétel, hogy a kölcsön­kérő tagja legyen a takarék­szövetkezetnek, előny, ha meg­takarított pénzzel is rendel­kezik. A takarékoskodó tago­kat minden esetben igyekez­nek előnyben részesíteni. Az árukölcsönök felső ha­tára 5000 forint. Építkezéshez, tatarozáshoz azonban 15 ezret is folyósítanak. Nagy jelentő­ségük van a háztáji, illetve a ház körüli gazdaságok fellen­dítését szolgáló termeltetési kölcsönöknek. Aki szőlőt, mál­nát, gyümölcsfát akar telepí­Vadászpuskára, építkezésre, szőlőtelepítésre •• Ötvenezer esetheti kölcsönöztek a falusi bankok van-e olyan, amely különösen közel áll a művészethez? — A műfajokat én nem nagyon rangsorolom. Élveztem Debrecenben az operettet, csakúgy, mint később a Ma­dách Kamara Színpadán a Moliére-szerepeket. De a gyen­gém, — amit szívesen játsza­nék gyakrabban is — az orosz klasszikusok. Szép emlékem Debrecenből Csehov Cseresz­nyéskertje, Gorkij Éjjeli me­nedékhely-e, a Nyaralók, me­lyet itt Pesten a Madáchban adtunk elő. Márkus László 1957-ben. hat évi debreceni tartózkodás után szerződött a Madách Színházhoz. Azóta is az egyik legfoglalkoztatottabb művész; havonta 25—27-szer van szín­padon, tehát csaknem minden este. És imponáló sokoldalú­sága következtében nyáron, színházzárás után is gyakorta láthatjuk őt: fellép a televízió bemutatásra váré kabaréiban, a Kornlós János-esien. a So­mogyi Pál-esten és a politikai san zon műsorban. — E tévé-adásokat én Bécs­ből fogom nézni — mondja Márkus László. — Nyáron mindig utazgatok, képet ka­pok arról, hogy mi van a vi­lágban. Az idei évadban, ami­kor színházunkban Warwick grófot alakítottam, nagy biz­tonságérzetet nyújtott, hogy előző nyáron láttam egy angol Szent Johanna elő­adást. — És megnézek minden al­kalommal néhány jó filmet is, hiszen az a hobbym: harminc évre visszamenőleg megmon­dom, ki rendezte ezt, vagy azt a filmet, és kik játszottak ben­ne. Talán ezért is érzem úgy, hogy a film még adósom. Leg­alább negyven filmben szere­peltem eddig, de a nagy, az igazi feladat még várat ma­gára. — Színpadon? Volponét sze­retném egyszer eljátszani! — Tehát jobban szereti a klasszikusokat, mint a moder­net? — Nem, ez csalóka kép. Azért említettem az előbbit, mert az a teljesületlen vá­gyam, míg modern szerepet bőven kapok. A következő évadban Friedrich Dürren­matt Nagy Romulus-áhan Isu- riai Zénó-t játszom majd, és Peter Shaffer mulatságos víg- játékának, a Black Comedy­nak egyik főszerepét. Különös kedvvel játszottam Gáspár Margit: Ha elmondod, letaga­dom című darabjában Zsabka igazgató szerepét. A közönség megért, és közel érzi magához alakításaimat. És engem ez a közelség úgy eltet, mint a le­vegő .., Z. 4 hogy kohász, építő és sok más! szakmák dinasztiái halnak ki,*s mert az apa azt mondja: „Kü-Jl lönb ember legyen a fiam,Xc mint én.” S még hozzáteszi:^ „Nekem nőm volt lehetőségem J a múltban tanulni, a gyerme-fr kömnek viszont igen, miért nej taníttatnám hát tovább?” ♦ A továbbtanulás ellen nincs J kifogás. Hiszen éppen ott lesz* igazán művészet — mérnöki barátom szerint — például aj magyar építőipar, ha a tehet- J séges mérnökök terveit tehet-X séges és tanult szakmunkások* építik fel. De már apa érveié-J se sántít. A gyermek akkor is* több lehet az apjánál, ha aj szakmáját folytatja. Sőt, ak-X kor mérheti le igazán: többj lett-e gyermeke, vagy sem? Aj társadalmi rendszerünk adta* lehetőség nem jelenthet egyetj a társadalom jogos igényeinek* és szükségleteinek figyelmenj kívül hagyásával. Éppen el-X lenkezőleg. Társadalmunk jog-J gal várja el a kiváló szakmun-J kás dinasztiáktól: nevel jenek* utódokat, hasonlóan képzette-J két, sőt, különbeket önmaguk-X nál gyermekeikből. J E '' ppen a szakmát szeretői öreg mesterek és mun-j kások feladata ez. NemJ pusztán ott, ahol tanítják szak-* májukat, hanem családon be-J lül is, ahol elsősorban értő.X hazát szerető embert igyekez-* nek nevelni gyermekeikbökj unokáikból. X És akkor majd kevesebbetj kell nekik is panaszkodniuk...* Barát h Lajos * Séges dolgokat. Egy-egy pár cipőn nincs mit elmerengeni, hiszen divatja múltán — el­dobjuk. Ma alig-alig talpaltat­nak cipőt. A pék is géppel se­gít magán — több kenyeret kérnek a fogyasztók, mint ré­gen. Az ács sem szekercével dolgozik — elsősorban öntött alumínium-csövekből rakja fel az állványzatot és géppel fű­részel. Ez eddig igaz. Ám meg­feledkezünk arról, ami a vég­eredmény: a kész munka. S az alig változott. Esetleg formá­jában, íveiben, méreteiben. De a lakóháznak ma is az otthon - teremtés a célja, a vendéglő­nek a hangulatkeltés, a ke­nyérnek, hogy csillapítsa éhün­ket. Évszázadokkal ezelőtt is ez volt a célja. Mi hát a lé­nyegbeli különbség? Panaszkodott egy idős mes­ter, akinek szakmája kőmű­ves: nem elhivatottságból jön­nek tanulónak a gyerekek. Legalábbis elvétve álcád csak köztük, aki felnőttként háza­kat akar építeni, zsaluzni, va­kolni. Legtöbbször a „nincs ni ás lehetőség” megjegyzéssel indulnak el ezen, s még sok más szakmunkás pályán — ta­nulni. S ez szomorú igazság. Milyen szakemberek lesznek ezekből a fiatalokból? Lehet rá így is válaszolni: taajd megszereti, megkedveli, ilyen is van. Rájön, hogy szép és jól fizető. Meglehet! Otthon és az iskolában kell azonban kezdeni. Szomorú,

Next

/
Thumbnails
Contents