Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

Vasárnap, 1967. július 9 BTCMgSESSS ÉSZAKMAGYARORSZAG OTVE\ ÉVE lOHTÉNT: Hűre a békéért én ft ésftbaűságjogohért Marsodban Száz holdat arat le és faként lie egy ember Az 1917. februári orosz for­radalom nyomán hazánk poli­tikai élete kimozdult abból a tespedUcgböl, amelyre az elő­ző években az imperialista vi­lágháború és az ezzel kapcso­latos reakciós önkényuralom kényszert tette. A munkásmoz­galom és ennek nyomán más, demokratikus erők tevékeny­sége 1917 tavaszán megélén­kült; ezt a május 1-i ünnep sikere országszerte demonst­rálta. E nagy naptól kezdő­dően újabb, hatalmas lendü­letet vett hazánkban a töme­gek harca a békéért és a, sza­badságjogokért. 12 küzdelem a reakciós Tisza-kormányzat bu­kásához és a hatalmon levők uralmának átmeneti válságá­hoz vezetett. 1917 májusa és júliusa között a politikai élet rendkívül megélénkült az ak- \or különálló Borsod, Abaúj t's Zemplén megyében is. Vasutasok sztrájkja Aíig néhány héttel a bor- s 'd-abaúj-zempléni munkásság hsrcos május 1-i ünnepségei után nagyméretű sztrájkmoz­galom rázta meg a vidélcet. Május 23-án a vasúti munkás­ság szüntette be egyöntetűen a munkát. A borsod-abaúj- zempléni vasutasak sztrájkja része volt a szakma országos mozgalmának. A sztrájk célja hivatalosan estik béremelés, a szervezkedési jog elismertetése és az ellátás megjavítása volt. Valójában azonban a mozga­lom tényleges célja politikai jellegű volt; a benne részve­vők elsősorban a békét kíván­ták. összejöveteleiken ennek követelése elsődleges hang­súlyt kapott A vasutasok or­szágos sztrájkja valóban jelen­tős csapást mért a militariz- musra; kilenc napon keresztül megakadtak a katonai szállít­mányok. t Miskolcon már május 23-án megkezdődött több száz vasúti munkás sztrájkja. Májusién pedig Sátoraljaújhelyről érke­zett bizalmas értesítés a Bel­ügyminisztériumba: 540 dolgo­zó abbahagyta a munkát. A vasutasok mozgalmához csat­lakoztak a javítóműhelyek munkásai is. A sztrájk izgatta * hatóságokat Borsodban és Zemplénben is. A vasutak mentén karhatalmi járőrök cirkáltak, és lesték az ürügyet a nyílt beavatkozásra. (így május 30-án titkos jelentés érkezett Sátoraljaújhelyről: csendőri alakulatok állandóan portyáznak a javítóműhely környékén.)s Hiába igyekeztek azonban provokálni a munká­sokat,. ez a törekvés nem járt sikerrel. Az öntudatos dolgo­zók megőrizték higgadtságu­kat és példamutató, fegyelme­zett magatartást tanúsítottak a munkabeszüntetés alatt. Mozgalmuk június 2-án ért véget. Ezen a napon léptek is­mét szolgálatba, miután orszá­gosan teljesítették a vasuta­sok követeléseinek egy részét. Diósgyőri követelések . A vasúti sztrájk első nap­jaiban érkezett Borsodba is az örömhír: lemondott Tisza Ist­ván miniszterelnök! A reakció gyűlölt vezérének és kormá­nyának bukása szükségszerű volt most, mikor a demokra­tikus tömegmozgalmak ennyi­re megerősödtek. Borsod mun­kásságát is fellelkesítette az örömhír. A diósgyőri vasgyár­ban május végén mozgalom kezdődött. A nyomorúságosán csekély „háborús segély” fel­emelését és a béke mielőbbi megkötését követelték a pro­letárok. Szervezésükben már ekkor kiemelkedő szerepet ját­szott a nemrég Pestről ideke­rült Vadász Ferenc. Május 31^n il diósgyőri vasasok bi­zalmijai összegyűltek és elha­tározták: követeléseiket nem- csak az üzem igazgatóságának adjáik át, hanem más hazai gyárak dolgozóit is harcba szó­lítják hasonló célokért. A gon­dolatot tett követte. Június 1-én táviratot adtak fel az or­szág más vasipari üzemei munkásságának címezve, harc­ra bíztatva őket. Sajnos, sür- Bömyük nem jutott eä a cím­zettekhez, mert a katonai cen­zúra éberen ügyelt a postára. Táviratukat elkobozták, és er­ről azonnal elküldték a bizal­mas Jelentést a Belügyminisz­tériumba. Ez a küzdelem — hétköznapi szóhasználattal — „döntetlenül” végződött. A diósgyőri vasasok (miután ki­derült, hogy az ország más üzemeivel nem tudnak kap­csolatot teremteni) nem kez­deményeztek sztrájkot, a ha­talmasok viszont jobbnak lát­ták, ha e mozgalom miatt nem tesznek megtorló lépéseket... összAJÍogúb kezdetei Tisza megérdemelt bukásá­nak hite a polgári demokrati­kus ellenzéket is lazba hozta Borsodban és Zemplénben. Sajtója élénken kommentálta e nagy eseményt. „Jo, hogy veget ért Tisza önkénye — írta as Miskolczi Napló. Népünk szabadabban léleg­zik mióta a szabadság jogoké nagy ellensége félreállt az út­ból” — állapította meg a sá­toraljaújhelyi Felsömagyat- országi Hírlap. Bizonyos illú­ziók uralkodtak ezekben a na­pokban az új, Eszterhazy-félcv kormánnyal kapcsolatban. Készpénznek vették az uj mi­niszterelnök szépen hangzó ígéreteit a szabadságjogokra (főként a már régóta követelt választójogi reformra) vonat­kozólag. (Néhány hét múltán azonban rá kellett jönniük a tömegeknek, hogy ez a kor­mányzat nem sokkal jobb a re­ginél ...) Június 8-án Miskolcon is — akárcsak'aznup az orszagsok városában — a munkásság és a polgári demokratikus erők közös nagyarányú tün­tetésére került sor. A vá­lasztójog jelszavával kezdődött e nagy megmozdulás de a részvevők a békét is éltettek. Június 8-án a dél után lóriik­ban indult el a szocialista pro­letárok menete a Katalin ut­cai Munkásotthon elöl. A Széchenyi utcán csatlakoztak hozzájuk a polgári demokrati­kus szervezetek és a diákság is. Több mint négyezres tömeg érkezett a városháza elé. Húsz- tagú küldöttség kereste fel a polgármestert, és átadta neki a nép követeléseit. Az un ha­tóság képviselője látszólag készséges volt. „Átvette” a kö­vetelések jegy zekét, megígér te, hogy „továbbítani lógja Budapestre”. Miért is ne lett volna előzékeny? Mi mast te­hetett volna, mikor a város­háza előtti utcák csak úgy visszhangoztak a tömeg kl­jén a választójog’! ,M « n“7 borúval"! és ehhez hasonló kiáltásaitól.. 1 Eltelt a június és a tömegek már láthatták: az Eszterházy- kormány nem tesz semmit a nép kívánságainak teljesítésé­re. A növekvő elégedetlenség­ben a Károlyi-féle független­ségi párt tömegei is osztoztak a szociáldemokratákkal. Július 15-én a miskolci szocialisták és függetlenségiek közös plaká­tokat jelentettek meg. „A de­mokrácia rohanó léptékkel ha­lad végig Európán — hirdette a falragasz. — A mai szörnyű öldöklés megszüntetéséhez. a világbéke megteremtéséhez a demokrácián vezet az út." A szocialisták hangja Miskolc népének vágya a béke és a szabadság iránt ele­mi erővel tört ki a julius 2U-i munkásgyűlésen. Tíz napon át készültek a város szocialistái e nagy megmozdulásra. Július 26-án azonban a rendőrség be­tiltotta e tervezett gyűlést. Azt hitték a hatóságok, hogy elfojthatják a nép vágyainak megnyilvánulását. A miskolci szociáldemokrata pártszerve­zet viszont bátran sarkára állt. Megmondták a rendőrség­nek: „a gyűlést minden tila­lom ellenére meg fogjuk tar­tani.” Ez az öntudatos ellen­állás gondolkodóba ejtette a hatóságokat. Végül kompro­misszumos megoldás született. A nyilvános népgyűlést nem engedélyezték, viszont mcgen: gedték a szociáldemokraták­nak, hogy aznap „zártkörű ér­tekezletet” tartsanak. .Július 29-én a vasmunkás- egylet udvarán és a környező üres telken mintegy ötezer munkás gyűlt össze. (E tömeg­gyűlésbe a rendőrségnek bele kellett nyugodnia, hiszen nem az utcán voltak, így formailag a „zártkörűség” rendben volt!) Nagy tetszés fogadta a balol­dali szocialisták országos ve­zetőjét, Landler Jenőt. A mis­kolci hatóságok magatartását erősen bírálta: ..Egész Európa vajúdik, eszmék csapnak ösz- sze mindenütt, trónok fordul­nak fel és Magyarországon az a nagy probléma: Miskolcon népgyűlést I cngcdclyezze- nek-e?” Határozott hangon követelte a békét és a demok­ratikus jogokat. Felhívta a fi­gyelmet, hogy a bukott Tisza- klikk a háttérben áskálódik és vissza akar térni a hatalomba. Figyelmeztette a sötét reakciós erőket: „a munkásság forra­dalmi akarata, ha kell, erő­szakkal el fogja őket söpörni a politikai életből." Fergeteges taps és Itt-ott a forradalmat éltető kiállások feleltek Land­ler elvtárs szavaira. Ugyan­ilyen lelkesedést keltett, ami­kor az Osztrák—Magyar Mo­narchia háborús uszító köreit leplezte ]e. ,,lia kell, erőszak­kal lepjen fel a munkásság a békéért” — kiáltotta a jelen­lévők tomboló éljenzése mel­lett Más szónokok is a háború ellen foglaltak állást. Miákits pesti kiküldött kijelentette: „.4 munkásság el fogja seperni a föld színéről azokat, akik a béke és a nép jogai ellen küz­denek.” A miskolci munkások nevében Groszman Zsigmoml emlékeztetett rá. hogy három évvel ezelőtt tört ki a világ­háború. E szomorú évforduló „arra kötelez minket, hogy a béke ügyéért munkálkodjunk minden erőnkkel” — állapí­totta meg. A július 29-i nép­gyűlés példás rendben, régi harcos * munkásdalok éneklése közepette ért véget. Az 1917. május—július közötti küzdel­mek újabb sikerek előhírnö­kei voltak. Méltók rá, hogy most, fél évszázad múltán tisztelettel emlékezzünk meg róluk. Dr. Merényi László MEGYÉNK legnagyobb te­rületű mezőgazdasági üzeme a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság, amely több, mint húszezer katasztrális holdon gazdálkodik. Természetesen ez a gazdaság elsősorban nem azért nagyüzem, s főleg nem azért korszerű, mert ennyire nagy a területe, hanem a gaz­dálkodás belső struktúrája, szervezettsége, szerkezete, gé­pesítettsége és 'a komplexen alkalmazott termelési-gazdál­kodási módszerek által. Ezekben a napokban itt is, mint minden mezőgazdasági üzemben, aratnak. A húsz­ezer hold egynegyedén ugyan­is gabonaféléket termelnek, 3700 holdon búzát, 1300 hol­don árpát. Ebből 400 hold volt az őszi árpa. Azért csak volt, mert már az első napok­ban learatták, sőt, a helyét felszántották, és azonnal be is vetették silókukoricával. — A talaj termőereje meg­felelő, ezt a komplex trágyá ­zás biztosítja. így le tudjuk „húzni” az úgynevezett „má­sodik bőrt" is a területről — mondotta dr. Zsidai László igazgató. A korszerűséget és a nagy- üzemiség lényegét jelzi az is. ahogyan ebben a gazdaságban az aratást megszervezték. Le­egyszerűsítve és tömören: egy ember kereken 100 hold gabo­nát arat le. Azaz: kereken 100 hold gabona aratása jut egy „aratómunkásra”. A gazdaság­ban ugyanis, az 5000 holdon mindössze 100 ember foglal­kozik aratással. Az -viszont természetes, hogy nem kéz­zel, azaz nőm kézi kaszával aratnak, hanem minden szá­lat kombájnokkal és gépekkel, így képes egy ember 100 hol­dat learatni. Nem kell mcsz- szirc menni, azok az emberek mondják, akik jelenleg a gé­pekkel dolgoznak, hogy valaha el se merték képzelni az ara­tásnak ezt az ütemét, hiszen ha régen egy aratópár (azaz: két ember) tíz holdat leara­tott egy nyáron, akkor szinte éjjel-nappal dolgoznia kellett. De ebben csak a kimondott aratási munka volt benne — a termény betakarítása mások­ra várt. Most viszont az egy ember a 100 hold termését nemcsak learatja (a gépekkel), hanem betakarítja, a magot szérűre, magtárba szállítja, de még a szalmát is bálákba préseli, bekazlazza, és a leara­tott területet fel is szántja. Mindez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen nem egyes emberek aratnak, szállítanak, préselnek, szántanak, hanem egy 100 tagú, teljesen gépesí­tett komplex brigád. Az ilyen teljesítményekre ugyanis az ember csakis kollektiven és csak a gépek segítségével ké­pes. lgj> érthető meg az a „szemfényvesztő” gyorsaság, hogy az első 24 órában tisztán marad a föld: azaz. még a szalmát is betakarítják róla, mégpedig bálákba préselve és a második 24 órában már fe­ketéink a talaj, mert felszánt­ják, leforgatják. S EZT ÍGY, egészében ne­vezhetjük igazán nagyüzemi, komplex aratásnak — célra törő. pontos, gyors és ered­ményes emberi tevékenység­nek a földeken. (sz. j.) Keserű iassaslssts: Ítélethirdetéskor egy asszony felszisszen. Nines igazság, mondja fojtott hanpon. A bíró rendreutasítja. El kell hagy­nia a termet. A bentmaradottak java ré­sze csak fél füllel hallgatja az ítélet indoklását. Arcukon mély töprengés. Minek beszél közbe az asszony? Öccsét már úgysem támaszthatja föl. Pil­lantásuk visszahúzódik a csu­kódó ajtóról, s ismét megálla­podik az őrei között ülő vád­lott tarkóján, majd nyakának bal oldali részén. Ott, azon a helyen szúrta meg falubeli­jét. Halálosan. Két évet ka­pott érte. Mindössze kettőt.. . Még húszéves se lesz. amikor szabadul. Akinek vérét ontot­ta, alig múlt húsz. Nem szándékosan tette. Halált okozó súlyos testi sér­tés miatt emeltek ellene vá­dat. A törvény szemszögéből e kettő között lényeges a kü­lönbség. Az ember érzelmi mérlegelése azonban néha nem ért egyet a paragrafusok­kal. Nem a bosszú fűti. Fáj a lelke egy oktalanul kioltott élet miatt. e Idegtépő tárgyalások és ta­núkihallgatások követték egy­mást. Ellentmondó állítások, feltételezések, mendemondák­ra történő hivatkozások út­vesztőjében kellett eligazodnia a bíróságnak. Türelemmel, alapossággal, a bizonyító té­nyek megkeresésével. A bíró két ülnökével, az ügyésszel, a vádlottal és védőjével, az egy­másnak ellentmondó tanúk jelenlétében — a helyszínen próbálta visszapörgetni a tör­ténteket. Február egyik ködös est­jén, cimborájának kíséretében, H. G. hazafelé indult a bükk- szentkercszti italboltból. Az akkor még kiskorú V. J. Sz. J.-vel és egy másik társával követte az előbbi kettőt. H. G. és Sz. J. összeszólalkoztak, s hogy a vita ne fajuljon ve­rekedéssé, V. J. közbeavatko­zott. A közbeavatkozásból azonban dulakodás lett, s hogy a fiatalkorú ellensúlyozza 11. G. testi fölényét, . a kezében tartott borosüveggel fej becsap­ta, majd a széttört üveg csonk­jával hadonászva úgy meg­szúrta, hogy H. G. a helyszí­nen meghalt. Sűrítve ennyi a történet. A jubileum jegyében Most kezdik a versenyt Nap nap után érkeznek a hírek üzemekből, vállalatoktól a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados év­fordulója tiszteletére kezdett nemes vetélkedés, a jubileumi munkaverseny eredményeiről. Tudósításokat kapunk a szo­cialista brigádok nagyszerű tetteiről, az egyike izmosodó verseny sikereiről. Üjabb vál­lalásokról írnak gyakran a híradás társadalmi munkásai: levelezőink. Legfrissebb értesülésünk szerint a napokban fiatalok kapcsolódtak be Miskolcon e mozgalomba. Versenykihívó: a Villamosipari Ktsz A vpros valamennyi kis­ipari termelőszövetkezetének KISZ-eseit értesítette a Vil- lnmosipari Ktsz alapszerveze­te, hogy csatlakozott a mun­kaversenyhez, és versenytár­sul hívja a testvér-alapszer- vezetek fiataljait. A kezdeményező ktsz rész­letes programot dolgozott ki. A verseny legfőbb célja a szövetkezet gazdasági mutatói­nak javítása. Ebből jelentős részt vállal magára az ifjú­ság. Elhatározták a „kihívók” többek között azt ts, hogy a KISZ-tagok munkaidő után mintegy 130 ezer forint értékű munkát végeznek majd el — elsősorban a lakosság szolgál­ta tási Igényeinek még jobb kielégítésére. S az így szerzett munka­bért nem saját zsebükbe, ha­nem az alapszervezet pénztá­rába teszik... A győztesé a KISZ-bizottság zászlaja Sorolhatnánk még sokáig a versenyprogram tételeit. A reklamációk megszüntetésére, az udvarias kiszolgálásra, fo­kozott anyagtakarékosságra, az eddiginél pontosabb és fe­gyelmezettebb munkára szólít­ja fel partnereit a Villamos­ipari Ktsz KlSZ-alapszerveze- te. Jelentős anyagi értékű tár­sadalmi munkát is vállalnak a kezdeményező fiatalok az üzem rendbentartására és a város szépítésének segíté­sére. Néhány nap alatt három miskolci ktsz KISZ-esei csat­lakoztak a jubileumi munka­versenyhez. S amint azt a vá­rosi KISZ-bizottsógon el­mondták: még jónéhány test- vér-n 1 apszervezet jelenti be a közeljövőben csatlakozását „hivatalosan" is. A verseny győztese kapja majd meg a Miskolc városi KISZ-bizottság zászlaját, amelyet a forradalmi munka - verseny tiszteletére alapítot­tak. _ Gy. K, A bíróság természetesen egész részletességgel tisztázta a körülményeket. Ebbe kívül­álló nem szólhat bele. Az ér­zelmi vizsgálódás azonban — elnézést a pontatlan kifejezés­ért — más körülmények tisz­tázását is segítségül hívja. S erre inkább módja van. mint a tragikus eset hivatalos és kizárólag törvénykezési pon­tokra támaszkodó eljáróinak. S ez szükséges is, mert a fa­lu, Bükkszentkereszt lakossá­ga kimondottan érzelmi alapon mond igent és néniét. Az egyik ember a vádlott fejét követe­li, a másik „bűntársait” is bí­róság elé citálná, a harmadik vérbosszúra hivatkozik, mivel ő „tudja”, hogy az elhunyt és a vádlott családja között fél­évszázados „gaztett” várt megtorlásra. Jól fizető felbuj­tóról suttognak, előre megter­vezett „gyilkosságról”, meg arról, hogy voltaképpen nem is H. G-nak szántók a tragé­diát okozó verést, hanem öcs- csének. Hiszen H. G. csöndes, jóindulatú fiú volt — s va­lóban az is —. de nem kevés­bé a vádlott V. J„ aki beteg apját tartja, s anyja halála óta testvéreire keres, rájuk mos, takarít — odahagj’va ér­tük a majdani szakmát, amelynek elsőéves tanulója volt, dicséretes szorgalmat és érzéket tanúsítva iránta. Egy­szóval, valami „nem stimmel” a dologban. Titkot, rejtélyt, sunyi ösz- szeesküvést sejtett — azaz. de­hogyis sejtett, arra esküdött! — a falu egy része még ak­kor is, amikor a helyszínelő bírósági embereket figyelte a kocsma előtti téren, gyűrűt al­kotva köröttük, fákon csüng­ve és kerítésen át leskelődve, mintha valami „izgalmas mér­kőzést”: látna. S mi mindent mondtak ott!... Csak a történteket igazából megvilágító dolgokról nem cselt szó. Hiszen, ha ezt a valamit a vádlottak padjára ültethetnénk és örök időre lecsukhatnánk. Nem tehetjük. Mert csak ne­ve van. Ügy hívják: maradiság. Azok, akik „csalhatatlanul" látják az összefüggéseket, azt mondják: lakik a faluban egy „zabilány”, miatta történt az egész. A bírósági tárgyalá­son is hallottam az egyik val­lomásából a visszaidézett sza­vakat. „Csak nem veszekedtek egy zabilány miatt?!” Hát néhol még itt tartunk... S ahol az emberi tisztességet így mérik — tisztelet a kivé­telnek —. szakíthatták-e gyö­kerét a pletykának, vehetnék-e elejét a civódást keltő felte­véseknek, tisztelik-e kellőkép­pen a törvényt, mely tiltja az önnön-ítél kezest? Még ma is szítja a tüzet a fenyegetődzés, a bosszúállás hevülete. Veszélyektől terhes a világ, de Bükkszentkereszten jóné- hányan vannak, akik a maguk maradi szemléletével élnek. Zabilány-szemlélettel... És csak a becsület ítélőszé­kéhez citálhatjuk egy másik, már ezerszer vádolt, de bí­róság elé sohasem idézett és nem idézhető átkot: az alko­holt, A kocsmában ott lóg a tábla: tizennyolc éven alulia­kat tilos kiszolgálni szeszes itallal. Ha tilos — akkor miért szolgálják ki mégis! A fiatal­korúak bírósága kihallgatta az italbolt vezetőjét is — mint tanút. Mint bűntársat kellett volna megidézni! (Erre azon­ban nincs törvény.) V. J. kis­koré volt. És még sok társa az. „Én nem tudtam” — véde­kezik az italbolt, de miért így mondjuk? A kocsma! — ve­zetője. Nem igaz. Ott szüle­tett, ott él, ismer kicsit és nagyot. Ezer és ezer tragédiát oko­zott az ital. Nagyon sok a ké­sén! tanulságunk. Mikor nyú­lunk végre erős kezekkel — fittyet hányva anyagi veszte­ségekre, s egyebekre — ehhez a számtalanszor szóvá tett kérdéshez?! Vannak falvak, ahol dívik az italozás. Mindenki ihat, aki betér a kocsmába. Tekin­télyét növeli az. aki többet bír inni a másiknál. Ez is maradiság. A régi é rossz értelmű virtus. Szebl sokkal nemesebb próbatételt vannak a „ki a legény a g. ton” eldöntésének. Semmikéi pen sem az: ki az erősebb. 1 mennyit képes „benyakalni kinek van nagyobb „joga” ah hoz a lányhoz, akit csak úg emlegetnek, hogy leírni is rös tollem. Nem így méretik az embe: Sem a törvény, sem a be csület itélőszéke előtt Csali hásM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents