Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

4

ESZAKMAGYARORSZÁG

Vasárnap. 1961. július 9.

Aki valaha is külföldön járt *— S az utóbbi évtizedben ezt egyre többen tették — valamiképpen mindig találkozott az otthon üzenetével. Egy könyv- üzlet kirakatában a magyar író müve, egy filmszínház ormán a kedvelt magyar színész plakátképe, a hanglemezboltban a magyar táncdalénekesnő lemeze — mind, mind megannyi jeladás a magyar kultúráról. Csak örülhetünk neki, hogy napjainkban alig van országa a világnak, ahová ne jutnának el szellemi életünk követei: szépirodalmi és tudományos könyvek, komoly és könnyűzenei kották, hanglemezek, képzőművészeti alkotások, reprodukciók, játék- és ismeretterjesztő filmek, színpadi művek.

Huszonöt millió példány könyvből — nem kis mennyiség. Ennyit szállított külföldre az elmúlt 15 év alatt a Kultúra Könyv- és Hirlapkülke- reskedelmi Vállalat, mely több mint 80 országgal tart üzleti kapcsolatot. Talán nem érdektelen, ha megemlítjük, hiszen nemcsak az elmúlt évek rohamos fejlődését illusztrálja, de a jövő lehetőségeit is jelzi, hogy a vállalat kivitele 1953- től 1965-ig több mint négyszeresére növekedett. Ami külön a kapitalista országokkal lebonyolított exportot illeti: ez tavaly a tíz évvel ezelőtti nek már tizennégyszerese volt.

Síkerek

Kézenfekvő a kérdés, vajon mi a legkeresettebb a nemzetközi könyvpiacon, mi volt eddig a legnagyobb magyar siker?

Az orvostudományi, matematikai, műszaki-tudományos és művészeti szakkönyvek iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés, de — elsősorban az idegenben élő magyarság — a klasszikus írók művein kívül, keresi és megveszi a mai magyar irodaion" képviselőinek alkotásait is. As elsőnek említett kategóriákból soroljuk fel példaképpen e Kiss—Szentágotthai „Anatómiai atiasz”-t, amely eddig nem kevesebb, mint 33 kiadási ért meg, tizenkét nyelven, több mint 100 ezer példányban, (Tanulnak belőle a .földkerekség sok egyetemén.) A szép- művészeti könyvek sorából emeljük ki ezúttal az „Esztergomi Keresztény Múzeum" anyagát bemutató kis könyvremeket, vagy a magyarországi Corvinákat ismertető gazdag kiadást. A szépirodalom külföldi olvasói számára ab elmúlt évben másfél millió magyar nyelvű példányt exportáltunk. Idegen nyelven Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, a mai írók közül Fejes Endre, Szabó Magda műveit adták ki a legnagyobb példányszámban.

Mind anyagi, mind kulturális szempontból nagyon jelentős az a kapcsolat, amely immár tíz esztendeje gyümölcsözik a magyar és külföldi kiadóvállalatok között. Míg 1955- ben csak 3 magyar mű külföldi kiadására került sor, tavaly már több mint 100 magyar szerző szépirodalmi és tudományos munkáját adták ki külföldi vállalatok. Jelentős az az együttműködési fonna is, amelynek keretében a könyv hazánkban készül el, a külföldi megrendelő fizeti a szerkesztés, a nyomtatás, a lektorálás költségeit, és saját kiadványaként, a nyomda feltüntetésével bocsátja forgalomba. (Magyarországon nyomták például a világhírű Larousse cég számára nemrégiben az Atlas International Larousse legújabb kötetét.) A hazai könyv és atlasznyomtatás eredményeinek elismerése, hogy évről évre több megrendelés érkezik a világ minden tájáról.

74 játékfilmünké* kötötték le

Természetesen, a magyar kultúra a legszéle: ! b külföldi rétegekhez a filmek útján jut ►1, hiszen a mozgóképeknek — különösen a tv-ben — van a

Kettős ünnepség a miskolci vasúti csomóponton

Tegnap, július 8-án, szombaton délelőtt a vasutasnap alkalmából két, kis ünnepséget tartottak a miskolci vasúti csomóponton. A reggeli órákban a Tiszai pályaudvar csaknem száz dolgozójának részvételével méltatták a nap jelentőségét, mintegy félszáz

dolgozót tüntettek ki kiváló dolgozó oklevéllel és jelvénynyel, s több mint harminc dolgozót részesítettek rendkívüli előléptetésben. Délelőtt 10 órai kezdettel a vasutas klubban tartottak összejövetelt, ahol a miskolci vasúti csomópont mintegy másfélszáz élenjáró

dolgozója, szocialista brigádvezető és tag vett részt. Az ünnepségen elismeréssel szóltak a csomópont dolgozóinak odaadó munkásságáról, köszöntötték az élenjárókat, majd kiváló dolgozó okleveleket és jelvényeket nyújtottak át.

K önvvjegyzet:

Heltai Jenő.; Jaguár

költségeinek csökkentésére. Javaslat hangzott el több társadalmi szerv közös kezelésében működő intézmények létesítésére, vagy ahol ennek már vannak jelei, az együttműködés fokozására. Különösen kívánatos ennek az útnak keresése olyan esetben, mikor az együttműködők között nagyobb anyagi eszközökkel rendelkező szervek is fellelhetők. Jobban működő termelő- szövetkezetek, kisipari szövetkezetek, és egyéb társulások vezetőivel is hasznos tanácskozni a területük művelődési életének felkarolásáról és anyagi megsegítéséről. Érdemes felfigyelni rá, milyen kontraszt mutatkozik egyes falusi művelődési otthonok, mozik, könyvtárak épületeinek állaga, lehangoló képe és a földművesszövetkezetek kezelésében levő létesítményeit között. Ez is egyik lehetősége az együttműködésnek: a földművesszövetkezet és a községi tanács együttesen tart fenn művelődési otthont, vagy együttesen üzemeltet községi kezelésben levő filmszínházat.

A művelődésügy új gazdasági mechanizmusában az elkerülhetetlen ésszerűsítések között szerepelhet bizonyos olyan kulturális alap megteremtése, amelynek nyereséget különféle rendezvények, a t eszmeiség szempontjából néni első fontosságú szórakozási alkalmak arányosított bevételei képeznék, és ezekből lehetne szubvencionálni az eszmeileg értékesebb, színvonalasabb kulturálódási alkalmakat, lehetőségeket. Könyvárpolitikónkná! már mutatkoznak ennek jelei-. Követhető lenne ez esetleg egf" rugalmasabb belépődíj-rendszerrel filmszínházainkban, * egyéb szórakozási-művelődési ■ alkalmaknál.

M

indez néhány ötletszerű példa, azonban á kérdés mindenhol jelenlevő. Az új gazdaságirányítás életbeléptével minden bizonnyal adódnak apróbb súrlódások a művelődésügyi lei- adások kapcsán. Ezért kell már most jó előre mindenütt nz ésszerűség jegyében keresni a kultúra önköltsége csökkentésének módozatait, azokat az utakat, amelyek az eszmeiség érintetlenül hagyásával nyújtanak módot a gazdaságosabb produkcióra, vagy produktumra. A minisztérium elvileg fog irányítani. A gyakorlati megvalósítás, vagy legalábbis sok kérdésben a javas- í lattétel a helyi szervekre hárul. Növekszik a helyi szervek önállósága, vele együtt 3 felelőssége is. E felelősség egvik erőpróbája lesz éppen a művelődésügyi költségeken bélül megvalósítandó ésszerűbb gazdálkodás.

Benedek Miklós

kívül hagynánk, így művelődési életünk minden .ágazatának további tervezésénél is figyelembe kell i:ennünk azokat a változásokat, amelyek a gazdaságirányítás új rendszerének életbelépésével várhatók. A művelődési életben nem jelentkeznek olyan alapvető, gyökeres változások, mint a gazdaságiban, azonban a gazdasági struktúra változása feltétlenül kihat a művelődési életre.

A kultúra azonban nem válik, nem válhat kereskedelmi árucikké, sőt, arra kell törekednünk, hogy eszmei engedményeket se tegyünk. Az új irányításnak, legalábbis a kulturális életben, nem feltétlenül új változásokat kell hoznia. hanem alapvetően ésszerűsítéseket, arra kell sarkallnia a művelődési élet irányítóit és munkáiéit, hogy keressék azokat, az utakat és módokat, amelyeknek révén eszmei csorbítatlansággal olcsóbbá tehetjük a kultúra egyik-másik területét, csökkenthetjük a kiadásokat.

■jn rdíjmes figyelembe venF, ni, hogy államunk napjainkban is rendkívül nagy összegeket fordít a művelődésügy támogatására. Nem említve a közoktatás hálózatát, az egyetemek, főiskolák, középiskolák és általános iskolák, a különféle rendű és rangú művelődésügyi intézmények ellátására fordított óriási összegeket, amelyek a művelt emberfők, a szocializmus továbbépítőinek jobb felkészítését szolgálják, figyelembe kell vennünk az olyan művelődésügyi kiadásokat, amelyek a közvetett művelődést, elsősorban az egyén érdekeit, szórakozását, ismereteinek bővítését szolgálják. Gondolunk itt a különféle művészeti agak szubvencionálására, és csak példaként említjük meg. hogy például az állam minden eladott színházjegy árához még harmincegy forint és negyven fillérrel járul hozzá.

Művelődésügyi irányító szerveink nem kívánják csak kereskedelmi cikké tenni a kultúrát, még azokat a jelentkezési formákat sem, amelyek kereskedelmi forgalomban találkoznak a közönséggel, mint például a könyv, a hanglemez stb., keresik azonban azt a módot, amelynek révén ezeket a szubvenciókat csökkenteni lehet.

Az Országos Népművelési Tanács nemrégiben foglalkozott ezzel a témával. Hasonlóképpen foglalkozott ezzel az a tanácskozás is, amelyen a megyék legfőbb művelődés- ügyi vezetői a miniszterrel együtt vitatták meg kulturális életünk jelenlegi helyzetét. E tanácskozásokon többféle ötlet merült fel a művelődés

Egész művészetéről szólva is elsősorban ezt lehet kiemelni. Maradandóságának, elevenségének forrása a fontoskodás és nagyképűség nélküli józan jóízű hangvétel, mely eleinte csak nyelvi teljesítménynek tűnik, de lehetetlen meg nem érezni aranyfedezetét: a kicsiny realitásokból építkező intimitását s az együttérzést, mellyel az erejüket meghaladó döntések elé állítottak és a döntések lehetőségéből végkép kihagyottak iránt viseltetik.

Azt is mondják, hogy Hel- tai túlságosan kispolgár. Igaz, álmai átlagos álmok. Hiányzik műveiből a romantika szertelensége és a kritikai realizmus kíméletlen valóság-számonkérése. Némi szentimen- talizmustól sem mentes. Mégsem kispolgár a szó aszfaltba- ragadt fülledtségében. Köny- nyed író, de nem könnyű. Saját világát híven ábrázolja S bármilyen szűk is ez a

glóbus, mégis rokon a nagy- gyat, a teljessel, mert derű és emberséges önérzet hatja át.

Nem harcos természet Keltái. Érdekes módon művei valahogy mégis szembenálltak az egykori hivatalos Magyar- országgal. A feudális álszenteskedés és később a kurzus vérszaga félt a humortól, és nem tudott mit kezdeni vele. Ilyen értelemben az ő Jaguárja is lázadás volt.. S ha az életben el. is buktak a Mák Istvánszerű alanyi költők és a Csontos Szigfridek, ebben a „könnyű” műben túlélték a

Ser főző Simon versei:

Felnőlleni volna

A lej, s az első lábraállás után már felnőttem volna akárhogy, de nevelni ők

neveltek föl, a szerszámok.

Fából a szög se jött ki ha a harapót nem fogtam jól, a nyelvem lógott; küszködtetett.

Nem akarta az igazságot.

Nélkülem az ásó nem nyomta magát a földbe egyszer se. Nem lehetett henyélni. A lapát megtette: kétszer nehezebb lett.

S ott kellett a munkánál az eszemnek lenni! Ismertem

a kalapácsot, tanú rá a kezem,

keményen oktatott nemegyszer.

ez

Ata (lom

Születtem, mint mások, a kezem — két szerszámot —

hozom magammal, nyele két csontkar,

Inak, kemény kőtelek húzzák, feszítik meg,

nyúl a fény felé, a mennyi, fordítja vaskerók, csigolya.

s már hatalom, irányíthatom

vele a napot, hogy fordul, hogy tengelye belecsikordul

s ha menni készülök, mert mint egyszer a föld

én is kihűlök,

átadom a kezem, a kart annak, ki utánam jön majcL

: ■kk-k'i.-kM

MMiÉs, iifdniziB, ésszerűsítés

P

ártunk IX. kongresszusán több alkalommal szóba kerüllek az 1908. január, elsejével életbelépő új gazdaságirányítás és a művelődésügy összefüggései. Voltak, akik aggódó hangon szóltak, meri az új gazdaságirányítástól a művelődésügyre szánt anyagi erőforrások esetleges csökkentését féltették. Kossuth-díjas költőnk kérdé- ! sére Kádár elvtárs válaszolt ! kongresszusi záróbeszédében, t és igen élesen szembeszállt I azokkal a helytelen elképzelésekkel. amelyek a művelődési ! megnyilvánulásokban is az i anyagiakban lemérhető azon- I nali hasznosságot keresik, és a I párt álláspontjaként jelentette I ki, hogy igenis megvalósítjuk a gazdaságirányítási reformra vonatkozó elképzeléseinket, de a párt számára a kultúra mégsem kereskedelmi ügy és nem is válhat azzá.

A pártnak ezt az álláspontját követik az azóta megjelent, művel ődésüeyi vonatkozású rendelkezéséit, és a IX. kongresszus szellemében születnek a művelődésügy távlati tervei is. A társadalom életét érintő egyetlen területről sem lehet úgy beszélni, hogv a gazdasági vonatkozásokat figyelmen

tunk. (Ugyanez kisfilmekkel 1 millió 101 ezer, illetve tavaly már 1 millió 435 ezer devizaforint.)

Néhány éve foglalkozunk filmbérmunka és gyártási szolgáltatások vállalásával is, hiszen ezek is öregbítik jó hírünket a világban. Walt Dis- neytől Carlo Ponti-ig a világ sok filmművésze, üzleti vállalkozója dolgoztatott a mi műtermeinkben, forgatott hazai tájainkon, s készítettünk tudományos filmet az ENSZ egészségügyi szervezetének, rajz- és bábfilmeket az UNESCO-nak, orosz nyelvoktatási sorozatot az angol televíziónak, reklárn- íilmeket más földrészek országainak. Sok kedvező adottsággal rendelkezünk e téren is, úgyhogy feltehetően számíthatunk további ilyen jellegű megrendelésekre. S tegyük hozzá mindehhez: filmalkotásaink rendre eljutnak a különböző ünnepi nemzetközi találkozókra, ott is, meg a külföldi városok „hétköznapi” mozijaiban elevenen hirdetik a magyar kultúrát és művészetet.

Persze, mindez csupán csak ízelítő lehet abból a sokrétű, gazdag művészi tevékenység- láncolatból, amelyet úgy nevezünk, magyar kultúra, s amely a régi barátokat megtartva, újakat szerezve, egyre ismertebb lesz szerte a világon.

H. Gy.

legtöbb nézőjük. Azok a sikerek, amelyeki-e filmgyártásunk az utóbbi években joggal büszke, fellendítették filmexportunkat Is. Ha csak az 1966-os esztendőt tekintjük: öt földrész több mint 30 országába jutottak el a hazai filméit, a különböző magyar filmstúdiók terméséből 74 játékfilmet kötöttek le a külföldi szakemberek. Anélkül, hogy sokágú ' értékelésre vállalkozhatnánk, csak jelzésül írjuk le, hogy a legnagyobb sikert a „Szegény- legények” aratta: 11 országban, köztük a Szovjetunióban, Lengyelországban, Svájcban, Kubában, Belgiumban, Angliában és Franciaországban tűzték a mozik műsorára. Tíz ország vette meg az „Álmodozások korát”, illetve a ,,Gyermekbetegségek”-et és az „örök megújhodás” című filmeket. A Húsz órát 9, a Hideg napok-al 8, A butaságom történetc-t 6 országban vetítették, illetve még vetítik ma is. Szocialista partnereink közül Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió a legjelentősebb vásárlóink, majd minden második új filmünket megvették.

A filmexport évről évre többet hoz a népgazdaság konyhájára, hiszen játékfilmjeinkért 1963-ban mintegy másfél millió, 1966-ban már 2 millió 300 ezer devizaforintot kapSzellemi életünk követei

Joggal emlegetik, hogy nine: | könnyű irodalom. Van olyar ! mű, mely megüti a mércét, é; ! van olyan, amit hiába írtai : „nehézre” — mégsem irodalom. Nem a hangvétel teszi.

Tulajdonképpen olyan számottevő vélekedés, amely Haltai Jenő műveit ki akarta volna iktatni az irodalomból nem volt, de többen akadtak akik szívesen alkalmazták velük kapcsolatban a pejoratívnak szánt „könnyű” jelzőt Az idő nem igazolta ezeket a komolykodókat, vagy rosszindulatú irigyeket. Heltai írásai túlélték az egykori Akadémia, a Kisfaludy Társaság megbecsült korifeusainak alkotásait j sőt túlélték egyes, a Nyugat- j ban publikáló széplelkekét is. | nem is szólva sok rettenetesen művészi avantgardeistáét. De- I rűs-böics versei, regényei, I színdarabjai élők maradtak, j Most szellemes regényének, i a Jaguárnak új kiadását üdvözöljük. A történet ismertetésétől az olvasó talán eltekint, hiszen nemsokára láthatja abban az intézményben, melynek magyar nevét Heltai adta: a moziban. Szellemességérő] annyit, hogy egy időben divat volt, talán mentegetésből. talán sznobságból, franciásnak nevezni. Nos, én nem érzem annak. Lehet, hogy vannak nemzeti címkével ellátható szellemességek is, van fanyar angol humor, gyakran emlegetjük a pesti viccet. Heltai művészetéhez azonban feleslegesnek érzem ezt a jelzőt, i Emberséges szellemesség ez, j természetes humor. Keltáinak I nem volt szüksége importra.

vaskalaposokat és bikacsökö- seket. Mégis ők győztek.

ürömmel és tisztelettel köszöntjük most ezt az új Jaguárt, mely élő bizonyítálca annak, hogy szeretjük, megbecsüljük s értjük Is Heltait, akinek neve kitörölhetetlenül ott van az irodalom történetében és az olvasók szívében.

Sz. Kováts Lajos