Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

4

eszakmagyarcrszAg

Vasárnap, 1967. július 30

V1NCZE OSZKÁR

Emlékkönyvemből

Előítélet nélkül

V

igyázat! Szélhámos!

Éspedig a szélhámosok legveszedelmesebb fajtája, minthogy a törvény alól mentességet élvez. Azonkívül hihetetlenül népszerű, kétszer is meggondoltam, míg rászántam magam, hogy szólok ellene.

Igazán nem a magam érdekében teszem. Bennem minden jóakarat megvolt, hogy beletörődjek: én vagyok a hibás, végtére az ember öregszik, elmarad a kor rohanó tempójától, nem bírja tartani a lépést a fürgén változó, újabbnál újabb áramlatokkal, hiába — ez a világ rendje.

Petiig nem kedvelem az előítéleteket. Vásároltam tehát annak idején hegyes orrú cipőt, meglátogattam festőművész ismerősöm nonfiguratív — pontosabban: nullfiguratív — házi tárlatát, fegyelmezetten végighallgattam teenage- reknek szerkesztett zenei műsorokat, olvasgattam olyan verseket, amelyek alulról fölfelé semmivel sem mondtak kevesebbet, mint a konzervatív irányból olvasva, ettem csigapörköltet is — csak mindezek után törődtem bele, hogy megöregszem inkább, csendben, észrevétlenül, kerülve minden feltűnést. Mert a szükségesnél öt centivel hosz- szabb s két centivel keskenyebb cipő szorított, és minduntalan felbuktam benne a lépcsőn, mert a vászonra locs- kolt pacnik — bármerről néztem a művet — egyetlen érzést sugároztak belém: a sajnálatot, a jobb sorsra érdemes vászon és festék iránt. Mert a zenei műextázistól ugyanúgy futkosott a hideg a hátamon, mint a hasonlóan mesterkélt, de érzelgősen pózoló magyar nótáktól, melyek mérték nélkül halmoznak temetőt, keresztfát, holdvilágot. S mert az említett versen átütött a verejtékszag, és mert rágós volt a csigapörkölt. Mondom, beletörődtem, hogy megöregszem Inkább, eszek zaftos marhapörkölteket, vállalva a megbélyegzést, hogy tudniillik konzervatív ízlésű vagyok — versbe tördelt keresztrejtvények helyeit olvasok Arany Jánost, József Attilát, Illyést, Nagy Lászlót, az egy idényre előállított zeneipari termékek helyett hallgatok olyan zenét, amely jövő ilyenkorra sem avul el, inkvi- zíclós lábbeli helyett járok konzervatív, ám viselhető cipőben. Csakhogy nem olyan könnyű nálunk békén megpre- gedni!

Azt még elviselném, hogy a divatáruk, az irodalmi, a művészeti idénycikkek propagá- torai szememre vetik, hogy elmaradtam a tizenötévesek zajosabb részének ízlésbeli s értelmi színvonalától. Tulajdonképp sok mindent elviselek a békesség kedvéért, akár a gyümölcsárus kofa is naponta becsaphat a méréssel — ha ezt elég nyilvánvalóan teszi. Csak azt nehéz máról holnapra — a békesség kedvéért — megjátszani, hogy az ember

nem veszi észre, amikor „álrázzák”.

Nos, ezúton jelentem be: a békességre nem tartok tovább igényt. Hosszú idő óta tudjuk — önök is tudják, én is tudom —, hogy egy szélhámos szó újra meg újra félrevezet, becsap, átráz bennünket, és mi hosszú idő óta fegyelmezetten megjátsszuk az egy- ügyüt, a balekot. Természetesen ez a széltoló szó az, amire önök is gondolnak: modern.

Nehéz most már — így utólag — kinyomoznunk, mikor kezdett el szélhámoskodni. Csakis akkor kezdhette, amikor a nagy többség számára nyilvánvaló lett, hogy a világ állandóan változik, a technika megállíthatatlanul fejlődik, az ember gondolkozása, szemlélete szükségszerűen átalakul, s a történelem mindig azoknak ad igazat, akik szembe mernek szállni koruk ostobaságaival, előbb vagy utóbb, de törvényszerűen azokat a forradalmárokat igazolja az idő, akik a gidres-gödrösre taposott sétányok helyett új utakat keresnek a kibontakozáshoz, új ösvényeket mernek vágni az emberi butaságok, előítéletek, maradiságok legsűrűbb bozótjában is. Jó néhány ezer évnek kellett eltelnie, míg az ember társadalmi méretekben felismerte, hogy: a haladás vastörvény. A modern szó csengése megtisztult, értéke megnőtt, árfolyama pedig felszökött — ezt a valutát most már érdemes ’ olt hamisítani.

M

ondom, nehéz tetten érni utólag, mikor kezdődött ez a folyamat. Arra határozottan emlékszem, hogy Hitler a nemzetiszocializmus fogalomtárára — a történelemnek erre az ószeres ládájára — már aranybetűkkel vésetle a címkét: „A XX. század legmodernebb eszméi”. S minden alkalmat megragadott, hogy az általa túlhaladottnak, elavultnak, korhatagnak minősített demokráciával szemben hangsúlyozza a fasiszta diktatúra korszerűségét, modernségét, sőt: forradalmiságát. Emlékezhetnek az idősebbek, modernségükkel tetszelgő nyilasaink is hogy lenézték — „maradiságuk”, „konzervativizmusuk” miatt — eszmei ellenfeleiket. Később azután nemcsak lenézték.

Ám ha a világpolitika szintjén ilyen vakmerő hamisítások kerülhettek forgalomba, elképzelhető, a divatba jött szónak milyen inflációja kezdődött a vásári kikiáltók standjai körül. Figyeljük csak, újszerű formára mondják, de megújult tartalomra, jobb minőségre értik: modern tánc, modern frizura, modern szövetminták, modern vonalú bútorok, cipők, vázák, gyertyatartók. karosszériák, feszületek, bárpultok, relikülök, sírkövek, gyerekkocsik, cigarettaszipkák.

Dehogyis akarok én az újszerű, a divatos formák ellen ágálni! Nyilván megvan a lét- jogosultsága — olykor a minőségi többlet miatt is — a föl“ mabonlásoknak, a divat fob'' Ionos megújulásának. Puszta11 arra szeretném a figyelmük'-1 felhívni, hogy évtizedek óW ugyanazzal a szóval fejezzük ki a mennyiséget és minősé'I get, a formait és a tartalmitI sőt: a feketét és a fehéret, a*; igent és a nemet: modern-j Ugyanazzal a szóval a pillanatnyilag divatos, gyorsa1! | avulót, mint fogalmi ellenié'1 tét: a sohasem avulót, a for-j radalmit, a maga korában so'l sem divatost. Talán külön bi’j zonygatás nélkül is érthetni hogy a tegnapról mára elavul' nyakkendő minta, haj viseld j vagy táncdal tegnap sem ab'; ban az értelemben volt mo'i dern, ahogyan modern volt éi, maradt Galilei vagy Voltairól Liszt, Bartók vagy József At' tila — ahogyan folyamatosan | modem száz év óta Baude' j laire, ötszáz év óla Villon» harmadfél ezer év óla Aris' í tophancs. Egyszóval: minden, eredeti művészi tett, minden; eredeti nagy gondolat, minden j igazi forradalom.

Amit a modern szó valah* is jelentett, mindannak hova' tovább az ellenkezőjét is je'| lenti, s érezhetően romlik 3 j hitele. Figyeljük csak, milyen i mellékíz tapadt máris ehhez 3 í szapora jelzőhöz: modern nőj modern házasság, modem fia' talok, modem vers, modern festmény, modern lakás, mer j dern életmód. Akit sokszof félrevezetett ez a szó, az leg* alábbis gyanakszik.

Még egyszer és nyomatéke' san hangsúlyozom a félrema' gyarázni szeretőknek: forma' kísérletezésre, újításokra, dH valra stb. szükség van, a vb seiet, a külsőség sok minded elárul az emberről, már csak ezért is hasznos dolog, ha ki' ki szabadon kifejezheti ízlé* sét, akár divatolhat, kedvé szerint. De — vigyázat, azt n nagy történelmi tanulságod hogy a haladás vastörvén.v> túl sokan szeretnék aprópénz re váltani. Mert a betokos"' dott kispolgárnak különös te' hetsége van a mimikrihez; pudvás érzelmi és gondolat' világát folyton új ruhákba ci' comázva őrzi, irtózik minden eredeti gondolattól, tehát lel' késén befogad minden máj' molhatót, s szolgai módon utánozhatót, irtózik minden forradalomtól, tehát lázasan gyakorolja a lázadás pózait- És persze agresszíven s erőszakosan kényszeríti körny3' zetére az aznapi sikket, éí persze megbabonázva bámulj3 magamagát, a köznéptől rikítóan elkülönülő, ultramodern fenomént.

A jelek szerint semmivel sem könnyebb ma 3 szellem forradalmára' nak lenni, mint volt ötszá3 vagy harmad félezer évvel ezelőtt. Hiszen ma a sokfél3 előítélet, ostoba, hazug babona, csökölt nyárspolgári vas- kalaposság ellenállásán túl 1® kell győzni a forradalmiságot üres pózokkal, külsőségekkel mímelő, olcsó modernkedés agresszióját is.

Fekete Gyula

A fonodái fiatalok példamutatása

A Magyar Famutfonóipari Vállalathoz összesen 12 gyár tartozik, amelyek az ország különböző városaiban vannak. Legnagyobbak ezek közt a Kispesti Textilmüvek, az Újpesti Cérnagyár, a Kaposvári Pamutfonó és a Miskolci Fonoda. A KISZ nemrég lezajlott VII. kongresszusának tiszteletére az országos nagy- vállalat hat gyárának KISZ- bizottságalhoz tartozó alapszervezetek még január 1-én szocialista munkaversenyt Indítottak a KlSZ-kongresz- szusi zászló elnyeréséért. A versenyben a kispesti, a kaposvári, a nagyatádi, a váci és a miskolci fonoda, valamint az Újpesti Cérnagyár kiszistái vettek részt. A ver- | seny feltételei — többek közt — a mennyiségi termelési tervek túlteljesítése, a pamuttermékek minőségének további javítása, a gyári és vállalati gazdaságosság növelése, a társadalmi munkában való részvétel és a különböző KISZ-akcióprogramok teljesítései voltak — összesen 16 különböző versenyérlékelési terület.

A hat versenyző gyár KISZ- bizottságainak titkárai a minap értékelték a Magyar Pamutfonóipari Vállalat kiszis- táinak kongresszusi versenyét. A Miskolci Fonoda KISZ-bi- zottságához. tartozó alapszervezetek a verseny valamennyi feltételét teljesítették, sőt, túlteljesítették, így a maximálisan megszerezhető 1G ponttal elsők lettek, és elnyerték a nagyvállalat KlSZ-kongresz- szusi vörös versenyzászlaját. Második lett a kispesti gyár 15 ponttal.

A termelés frontján elért nagyszerű »iker ismételten

azt bizonyítja, hogy a Miskol- | ci Fonodában üsszekovacso- , lódolt, minden vonatkozásban : példásan helytálló fiatal mun- j káskollektívák dolgoznak- i Ugyanis a Miskolci Fonod" ! kiszistái, ugyancsak az országos nagyvállalaton belül, " I párt IX. kongresszusánál' i tisztelőiére indított munkaver- 1 senyben is győztek, azaz nó- j luk van a pártkongresszus' vörös versenyzászló is. A3 újabb versehygyőzelem után f Miskolci Fonoda fiatalság folytatja a munkavetélkedőt immár a gyár egész kollektí vájával együtt. A Magyar Pa j mutfonóipari Vállalat 12 gyá- 1 ra ugyanis január 1-e óta a Nagy Októberi Szociálist# Forradalom 50. évfordulójá* ; nak méltó megünneplésért i készül — termelési és gazdáid kodási eredményekkel.

200—300 áldozat szorongott egymás hegyén-hátán. Az el- kínzott, bikacsökkel összevert emberek állni nem bírtak, üléshez, fekvéshez pedig hely nem volt.

Nem voltak illúzióink. Vártuk sorsunk beteljesedését, amely a beszűrődő hangokból ítélve csak a kegyetlen, szadista testi kínzás lehetett. Engem, a 16 éves kamaszt is ösz- szevissza vertek, kitépték a hajamat, és egyheti kegyetlen gyötrés után kizárólag Jón Pável emberséges román főhadnagynak, a román helyőrség parancsnokának köszönhettük, hogy a különítmény nem végzett velünk, fgy kísértek bennünket a Kossuth Lajos utcai — ha jól emlékszem — térparancsnoksógra, ahonnan a Rudolf-Iaktanya katonai fogházába kerültem.

Itt találkoztam össze Miskolc valamennyi politikai vezetőjével, gazdasági, kulturális és igazgatási funkcionáriusokkal, kiknek nagy részét közvetlenül ide kísértette az egyre inkább neki vaduló fehérterror. Itt ke- rültem közvetlen emberi kapcsolatba Szeder Ferenccel, akivel egymás melletti ágyon feküdtünk. Szeder Orosházáról elszármazott kubikos munkás volt, aki a szociáldemokrata mozgalomhoz csatlakozva, mint a Népszava miskolci kézbesítője kezdte pályafutását. Több, mint két hónapig éltünk közvetlenül egymás melletti ágyon. Egész élettörténetét, mozgalmi pályafutását, sőt még családi dolgait is teljes emberközelből elbeszélte. Akkoriban kétségtelenül nagy benyomást tett rám e küzdelmes életpálya ellenére igen magas értelmi és műveltségi szintre felvergődött szegény kubikos. Szederrel szabadulásom után is kapcsolatban maradtam. Utaink csak akkor ágaztak kétfelé, amikor már az emigrációból hazatérve, néhány év múltán, a fasizmus meggátlá- sának egyetlen megfelelő ütőképesséeű katonai erejét egyre határozottabban a Szovjetunióban és ezzel összhangban a kommunista pártokban I láttam, ö viszont egyre inkább a revizionista irányzatra orientálódott.

A közös értelmiségi szobában velem volt többek között Gyűri Nagy István, az Ifjúmunkás Szövetség akkori elnöke, Kelemen József polgári iskolai tanár, két abaújszántói tanító, egyik Novák László, a másik Kovács Lajos, Palágyi Lajos színigazgató. Fazekas Samu, a Reggeli Hírlap nyomdai munkásból lett felelős szerkesztője, Nagy Ferenc gimnáziumi tanár és még sokan mások, akiknek nevére egyrészt azért nem emlékszem, mert nemcsak a munkásmozgalomból. hanem Miskolcról is örökre eltűntek.

A börtönből 1919. október 31-én, tizenhetedik születésnapomon, mint kiskorú szabadultam;

A börtön, az elszenvedett súlyos testi inzultusok megkeményítettek. Politikailag, emberileg idő előtt nagykorúvá avatott a fehérterror. Mindösz- sze hat napig mozoghattam „szabadon”. Éppen Molnár László barátomnál voltam beteglátogatóban, akit velem és Kiss László, akkori barátunkkal együtt az ország összes középiskoláiból kizártak. Unokaöcsém hozta a hírt, hogy internálni akarnak.

Utamat, Molnár Lacitól nem haza, hanem Szikszóra vettem, 24 órát édesapám egyik unoka- Sccsénél töltöttem. Harmadnap Kiss Laci, akinek apja MÁV Eőkalauz volt, Szikszón felvett a paklikocsiba, és éjszaka, a havas dombhátakon, ordító hidegben 1919. november 7-re virradóra ..átkalauzolt” Szlovákiába, előbb Nagyidára, maid Kassára.

A miskolci Koretay'tój*

vérek és sokan mások áz ellenforradalom mérgét, az új

»ajtó termékeit terjesztették,

osztogat tá'k Miskolc főutcáján ... Én emigráns lettem.

(Folytatjuk^

azután a fegyver és a kemény fellépés erejével kellett megszelídítenünk, vagy őrizetbe vennünk. Szinte hihetetlenül hangzik majd a mai ifjú olvasó számára, de az októberi forradalom Miskolcon és környékén minden feljegyzésre érdemes bűnügyi krónika nélkül zajlott le, és csodálatosképpen még olyan esetet is csak egy-két helyen jegyeztünk fel, hogy jegyzőt és néhány komisz, embernyúzó földesurat alaposabban megleckéztettek a frontról hazaérkezett katonák.

A munkásosztályra e napokban igen súlyos feladatok hárultak. Mint a hatalom gyakorlásába soha bele nem kóstolt osztálynak sem tömegeiben, sem vezetőiben nem volt meg a minimális gyakorlat sem az államigazgatás és gazdaságvezetés módszereiben. Márpedig nem egy konszolidált, szakszerűen beolajozott állam- és gazdasággépezetet, hanem a háború és a forradalom által teljesen dezorgani- zált, kifosztótt, koldus ország vezetésében kellett egyszerre irányító szerepet vállalniok.

A forradalom Miskolc életében is egész sor új ember nevét dobta fel. Zömében teljesen ismeretlen emberek voltak, munkások, kistisztviselők, értelmiségiek, akiknek nevét a : város közvéleménye korábban alig, vagy egyáltalán nem ismerte. Az új emberek tevékenységét az egész felbolydult : város közvéleménye mohón fi- ; gyelte. i

Borsodban és Miskolcon, 1 mint a szociáldemokrata párt- 1 szervezet vezetője, Reisinger Ferenc, az egykori asztalos- 1 segéd kezében futottak össze 1 az események szálai, ö kapott 1 nyomban kormánybiztosi kíné- 1 vezést, és természetes, hogy • ezzel nemcsak a pártszervezet, j hanem az egész város, sőt a ’ tágabb térség politikai hang- ' adójává lett.

Rajta kívül nagyobb szerepet kapott a Szociáldemokrata j Párt. a város és a megyei po- < lítikai, igazgatási és gazdasági . életében Szeder Ferenc föld- j munkás. Groszmann Zsigmond - cipész, Csacsovszki József vas- . munkás. Klampár János ci- ' pész, majd később, mint a Diósgyőri Vasgyár új munkás- . igazgatója Malasits Géza vasmunkás és rajtuk kívül még sokan mások.

Miután ezúttal nem a fórra- j dalom történetének megírásé- ^ ra vállalkoztam, főként pedig, , mert jómagam ebben az idő- , ben mindössze 16 esztendős ( diákgyerek voltam, tehát az J úgynevezett nagy politikában , semmi részem nem lehetett, j toliammal térben, időben most j nagyot lépek, és még egy rö- t vid exkurzió után visszaemlé- , kezeseim írását a forradalom . bukása utáni időben folytatom. ;

Az aitat

tanévet a szokásosnál jóval ko- í rabban zárták és mi néhánynn; . Áfra János barátommal együtt . nyomban jelentkeztünk a Vörös Hadseregbe. Mindkettőnket „minden fogyatékosság” 1 konslatálása nélkül, mint tel- 1 jesen megfelelő alkatú ifjakat 1 „bevettek”. 4

Ha jól emlékszem, talán hat- J heti kiképzés után készen ál- ^ lőttünk a bevetésre. És amikor , a román hadsereg elérte a Ti- - sza-vonalat, valamelyik Bő- , csőn, majd Hernádnémetiben kerültünk tartalékba. Az ese- 7 mények ezután mar tragikus J fordulatot vettek. A front ősz- 1 szeomlott, és bizony, teljesen . rendezetlenül — ki hogy tudott „ — kellett Miskolc felé mene- .. külnünk. £

Augusztus 7-ét írtuk, amikor f egy nyár végi napon egy külö- a nítményes őrmester képében j. megjelent szüleim lakásán „a d sátán” és a Csabai-kapui lak- v tanyába, a Szim Lőrinc főhad- v nagy által parancsnokolt külö- r nítmény fogdájává alakított épület földszintjére tuszkoltak.

A néhány kisebb terembén, legfeljebb 40—50 ember lett j volna normális körülmények ■ között elhelyezhető. A különít- 0 mény pribékjei szüntelenül . szállították az összefogdosott J embereket, és éjszakára már

A győzelmes „ír““S

hány mámoros éjszakája is felbecsülhetetlen értékű tapasztalat. élményforrása volt nyiladozó szocialista eszmevilágom kibontakozásához. A frontokról hazaáramló katonák közül éppen a komoly elemek gyakran bekopogtattak hozzánk éjjeli szállásért. A duruzsoló kályha és a fogadtatás emberi melege nyomán nyelvük rendszerint megoldódott. Ahány ember, annyi tragikus sors, annyi sötét színű, nehéz súlyú élet tárulkozott ki mondanivalóikból. Volt közöttük. aki már három sebesülés Után állt közvetlenül a negyedik menetszázad meredélyén. Csaknem valamennyi éleme- dettebb katona egybehangzó Siráma volt, hogy hadba vonulásuk után a hadisegély még a Szó fizikai értelmében vett kenyérre sem volt elegendő. És fehol az anya több kis gyermekkel, kereső nélkül maradt, btt vagy mérhetetlen fizikai nyomor, vagy az erkölcsi fertő uralkodott el. Felkötött ka- j-ú, mankóhoz tapadt, örökre pyomorék emberek gyalogosan keltek útra, hogy mihamarabb felérjék az évek óta sóvárgott btthont. az asszonyt és a gyerekeket.

De persze, ennek a forrada- jomnak is voltak ünneprontói. Részeg, garázda emberek is le-bevetődtek hozzánk, akiket

XV.

(Jonnoj és a kora esti

n0|ipfli órákban a város örömmámorban úszott. Ismeretlen emberek ölelgették egymást az utcán. Az emberek szemén jobbik énjük könyökölt ki a világba. A katonasapkákra, a sapkarózsa helyére felröppent az őszirózsa, a telkekbe a boldog bizakodás: vége a háborúnak! Hazajönnek apák, fiúk, testvérek, együtt lesz a család és elkezdődhet végre egy értelmesebb, szabadabb Magyarország építésének korszaka.

Az iskolában néhány napon át szünetelt a tanítás.

Miután a frontokról, vidéki helyőrségekről is megindult a visszaáramlás, a kívánatosnál nagyobb mértékben felszökött az alkoholfogyasztás. Az éjszakák csendjébe gyakran puskaropogás hallatszott, itt-ott katonai raktárak, elnéptelenedett kaszárnyák fosztogatásáról érkeztek hírek.

Megindult a nemzetőrség toborzása.

Áfra Jancsival, egyik legkedvesebb osztálytársammal, szintén jeles diákkal, azonnal jelentkeztem. A Mannlicher- fegyver kezeléséhez mindketten jól értettünk,'' és minden kiképzés nélkül vállaltuk az őrszolgálatot. Néhány éjszakát a volt Tüzérlaktanyában, a Gömöri pályaudvaron és az úgynevezett Bergestelle különféle helyiségeiben töltöttük. Jancsi néhány hónappal fiatalabb volt nálam, de én is alig töltöttem be 16. évemet. Kisportolt, jól fejlett, ember- nyi kamaszok voltunk. Minden különösebb erőfeszítés és főként reakció nélkül viseltük mind az éjszakázás, mind a Vele járó egyéb terhelés súlyát, gyakran a koplalást is. E napokban ugyanis — vagy már, vagy még, de — sehol sem létezett szervezett, zárt katonai alakulat, és a 24—26 órás szolgálat idején legfeljebb egy-egy gyár portáján kaptunk kulacs- nyi teát és egyéb rögtönzött meleg ételt. Az üzletekben élelmiszer már alig volt kapható. A kültelki lakosság minden árnyalata szeretette] és barátsággal fogadott bennünket, mert magatartásunkról nyomban leolvasták, hogy jelenlétünk a rendet, a konszolidációt segíti, a kilengések csillapításán, megelőzésén fáradozunk.

November derekán a rendes iskolai tanítás is megkezdődött, ahova mi Áfra barátommal, mint ifjú nemzeti hősök Vonultunk be. Tanárok, diáktársaink egész sor olj-an hősi sztorit Is tudtak már\ rólunk, ami a valóságban soha meg sem történt, és amit mi hári- íánoskodús nélkül, nyomban tneg is cáfoltunk.