Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-29 / 177. szám

esZAKMÁGYARORSZAG

Szombat. 1961. július íft.

Kádár Jáoos elvtáa*s a Ganz-MÁVAG-l*an

MÁVAG Mozdony, és Gép. gyárat.

Délután Kádár János a Ganz-MÁVAG Gépgyárának nagycsarnokában nagygyűlésen találkozott az üzem mintegy ötezer dolgozójával. Rachfát Lászlónak, a pártbizottság tit. kárának megnyitója után elmondott beszédében méltatta a Ganz-MÁVAG eredményeit, majd időszerű kiil- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A nagygyűlés az, Internacioná. lé hangjaival ért véget

tímár ede

AZ 5817

e

s

NAPLÓJA

Néhány pere múltán ismét a kapuhoz megyek.

King tizedes megnézi a zsebkendőm. Ugyanazt a zsebken-A dőt. amelyet az imént kifogá-Á Solt. X

— No. látja — mondja nyá-J

jasan — ez igen. Ez tiszta zseb Y kendő. $

■—■ Távozhatok? — s induin' szeretnék.

— Nem, még nem galambom — pegédeskedik King.

ökölbe szorul a kezem. Éle tem legboldogabb pillanat; lenne, ha most jól a pofájábr csaphatnék ennek a felfuvnl- kodott fráternek.

— Zubbonyán két gomb laz<- — nyúl a mellemhez, és letér egy gombot. — Látja? Nem tartja semmi. Vigye a gombját, és varr ja feL

— Értettem.

A

póm mesélte, hogy ami kor'a Horthy-időben katona volt, vele is megcsinálták ezt sokszor. Persze legjobb, ha az ember nem ugrál. Erre egyébként még ar elején felhívták a figyelmünket. Murdock őrmester mondott példabeszédet:

— .Figyeljetek rám, kis bogaraim! Murdock papa mos' mesél maguknak valamit. Egyszer volt, hol ném volt, a városban élt egy vézna, szürke kis veréb. Beköszöntött a tél Nagyon hideg volt. A vézna szürke kis veréb az éhségtől és a hidegtől ájultan zuhant a földre. De jött egy tehén. Véletlenül éppen az ájult kis verébre ejtette névjegyét. A névjegytől a kis veréb felmelegedett. Magához tért, mocorogni kezdett, Meglátta ezt egy macska. Odaszaladt, elkapta a mocorgó kis verebet, és elpusztította. Ml a tanulság édes gve-1 rekeim? Ügy van. Jegvczzék meg jól, egyszer és minden-, korra: aki le van ejtve, az ne ucráljon! 1

(Következik: Ke szólj számi. J1

De Gaulle jókedvű

a NATO integrált katonai tervezetéből való visszavonulással, majd pedig azzal a vonallal, amelyet a közel-keleti válságban követett

Tájékozott körök rámutatnak arra, hogy ennek a politikának alapelve: az európai béke megőrzése az új világ- hatalmi egyensúly megteremtésétől, az Egyesült Államok uralmi helyzetének felváltásától függ.

A Reuter-iroda elmondja, hogy De Gaulle-t szerdán -szokatlanul jó hangulatban találták és minden jel szerint „teljesen kiélvezi e jelenlegi helyzetet”. Párizsban biztosra veszik, hogy a tábornok a hétfőn esedékes kabinetülésen energikusan fogja megvédeni kanadai magatartását

. Francia kormánykörökből származó értesülés szerint hétfőn minisztertanácsi ülés lesz

► s ezután közleményt adnak ki 11 francia—kanadai viszonyról.

> A Reuter-iroda tájékozott "á rizsi köröket idézve a kö1 vetkező előleget nyújtja a politikai nvilatkozatkozatból: De Gaulle tábornok azért utazott Kanadába, hogy felújítsa 1 Franciaország és a kanadai 'franciák kapcsolatait. Tisztá- 1 ban volt azzal, hogy a Quebec- ben és Montrealban elhangzott felhívása az ottawai szövetségi kormánynál bizonyos nehézségeket támaszthat. Kanadai magatartása pontosan összhangban volt azzal a külpolitikával, amelyet 1066. márciusa Óta következetesen folytatott;

egész gazdasági életben és * civil társadalom minden ! eresztékében a teljes elhasz-1 - nálódás, a leküzdhetetlen há- , borús fáradtság jelei mutál- j koztak.

A hadsereg úgynevezett; nemzetiségi elemei egyre ke-1 vésbó titkolták szembefordulásukat az Osztrák—Magyar ; Monarchia állameszméjével, | De színmagyar és „színoszt- j rák” alakulatokból is szint* a dagály erejével növekedett a dezerció. A szökések számával együtt roppant arányban ; emelkedett a kószáló és a búj' l káló katonák száma, romlott ! a közbiztonság. És ezzel » gátszakadással szemben * vízfejjé duzzasztott katona* rendőrség, az állandó statári' um, az akasztófa, a tizedeiéi is csak amolyan ráimádkozás- nak bizonyult...

Ott vibrált az ország lev#" gőjében: a seprő elmozdult * ; sarokból, és az osztrák—ma* • gyár szoldateszka bűvészina* sai soha többé nem tudtak úrrá lenni fölötte.

Lukasich altábornagynaki aki valami veszett véreb ke* ■ gyctlenségével igyekezett * Don Quijole-i feladatot végrehajtani, már annyi fegyelme' ző, fékező ereje sem volt Budapesten, hogy a katona' i rendőrséget kezében tartsa.

Teljesen azonos volt a kép ! országszerte az egész vidéken. I A katonaszökevények bújtató- j sa, segítése, íratlan társadalmi kötelességgé vált. Miskolcon ' például a katonadetektívek j nem kis hányada egyrészt saját bőrének féltése, másrészt a I család által fizetett obulusok- ért nemcsak fedezte, hanerrl l szinte elősegítette a dezerciótt I A katonarendőrség nagy részé í már annyira korrumpálódott* j hogy fix díjszabás szerint te- j dezték a lógást, és a végleges dezerciót. Mindennek ára volt; ' És e magatartás mind gátlás-1 talanabbá vált. A katonádé1 teklívek semmitől sem tartvs . éjszakánként nyilvános helyen is együtt kártyáztak, dorbézol- tak lógósokkal, vagy éppen ! deklarált katonaszökevények- kel.

Bánásunk eiótt mind gyaK- rabban vonultak fel hadimunkások és a felmentett vasgyári vasasok asszonyai, akik fity- tyet hányva a katonai parancsnokra a bánásmód, a | szállás, az élelmezési, a mun- ; káviszonyok elleni panaszaikat és a béke jelszavait han- ! goztatták. Fogyott a kenyérfejadag, romlott a minősége és a sokgyerekes munkásasz- j szonyok már kenyérből se törhettek eleget éhes gyermeke- \

" Elérkezett RS

az Osztrák—Magyar Mo- 1 narchia hatalmi és hivatali gé_ pezetét, mint oldott kévét zilálta szét a vesztett háborúba belefáradt, a korrupciótól és a feketepiactól, gyásztól és szomorúságtól meggyötört nép első forradalmi nekigyürkő- zése.

Kitört .az őszirózsás, októberi forradalom.

(Folytatjuk..)

Mér korábban S

tisztelő emberi kapcsolatom alakult ki' Bank Sándorral, az iskola magyar tanárával. Markáns, igen művelt, szuggesztív ember volt, aki mint pedagógus kétségtelenül szemrevaló eredményeket ért el a kimagaslóan tehetséges diákokkal. Szuggesztivitása akkora volt, hogy a kereskedelmi iskola felé tájékozódó fiúk már a harmadik-negyedik gimnáziumban is aszerint válogatták össze szépirodalmi olvasmányaikat, ahogyan Bank Sándor a kereskedelmiben követelte. Bank Sándor haladó gondolkodását irodalmi igényessége is bizonyítja. Azok a kisdiákok, akik a Bank Sándor állal preferált írókon nevelkedtek, mind hálásan gondolnak vissza diákéveik e gazdag szakaszára. Az is hozzátartozik Bank Sándor profiljához, hogy !Vdy jelentőségét és munkásságát már 1917—1918-ban ■észletesen ismertette, és az skolában — a hivatalos tan- nenettel szembehelyezkedve — tanította is. Ez a szuggesz- ivitás roppant' nagy dicsérete ;gy pedagógus emberformáló értékének, emberi értékelésé- lek. Nagy sebezhető pontja , /olt azonban, hogy a gyengébb képességű diákokba a ki- ;ebbrendűség olyan nyomasz. ó dózisát plántálta, hogy ese- enként még az is minden alkalommal „beléjük sült”, amit ürelmesebb pedagógus jósze- ével kibányászott volna.

Bank Sándor egyébként a nellőzöttség lelki ballasztjával járta végig egész hosszú sályáját. Műveltsége, erudició- a, remek megjelenése valóban !gyetemi katedrára rendelte olna. Mellőzésével a magyar anügy nem is elsősorban öt, lanem önmagát rövidítette neg, amikor évtizedeken át lé- lyegesen kisebb képességű, löt, egészen selejt emberek znllták meg egyetemeink iro- !alml katedráit.

A háború re vígasztalaiabbá váltak a monarchia zámára. Nemcsak a nép, ha- lem már a hadsereg is gyó- 'yíthntatlanul belefáradt a öbb éve dúló, reménytelen küzdelembe, n tékozló vérpa- arlásba. A frontokon, a kiegé- zítő parancsnokságokon, az

földrajz és történelem tanára között, akinek nemcsak pedagógiai, didaktikai módszere, hanem emberi magatartása is örök etalon lehetne minden idők pedagógusai számára. Mélységesen humánus, felvilá. gosodott ember volt. Ragyogó előadó. Az ő tárgyaiból nem azért buktak a legkevesebben az egész iskolában, mert alacsonyra állította a mércét. Ellenkezőleg: oktatási módszerével, előadásaival olyan impulzusokat ébresztett, a diák figyelmét annyira lekötötte, hogy csak az nem merített belőle, aki nem akart, és csak arra nem ragadt valami, aki valamilyen ostoba virtusból a tanulás, az iskola létjogosult«nfYnt ic tpffnrltn

FlpfPítl következő szaLlbiülll kaszában édesanyám egészségi állapotán kívül egy második jótékony emberformáló tényező kezdett beleszólni emberi arculatom formálásába: a szegények,

szenvedők ügye, a világ fonákságainak bornirt összevisszasága, az emberi társadalom visszásságainak gyógyítása. Természetes, hogy ennek az értelmi és érzelmi alapállásnak még nem lehetett szilárd világszemléleti alapja egy lß éves kamaszfejben. Mindössze annyit éreztem egyre nagyobb határozottsággal, hogy helyem a világban nem a gazdagok, a könnyen .élők, hanem a szegény, az élet terheit cipelő, kisemmizett emberek oldalán van.

uorkij es Upton Sinclair után Zolát, Anatole France- ot, Dosztojevszkijt kezdtem olvasni. Talán erre az időre esett Barbusse a Tűz című, műve magyar fordításának megjelenése is. Szépirodalmi írásokon kívül a Szociáldemokrata Párt propaganda és egyéb kiadványait is sorra el. olvastam, és kizsendült bennem az a felismerés, hogy a munkásosztálynak lényegében miért kell saját erőire támaszkodva, önálló mozgalom vagy politikai párt erejével boldogulását keresnie, Lassan de biztosan világosodni kezdett •bennem valami, koromnak és a pornak megfelelő, még mindig romantikus, szentimentális világkép, ami azonban mégis elegendő volt hozzá, hogy már büszkén szocialistának valljam ’ magamat.

A frontokon, a társadalom- : ban végbemenő változások szele az iskolában, a tanárok megnyilatkozásaiban is éyez- 1 hetévé vált. A szájtépő, sovén ■ tanárok megszelídültek, türel- 1 mesebbé váltak, a haladó gon_ 1 dolkodásúak pedig most már 1 a felsőbbségtől kevésbé tartva, 1 lényegesen közelebb engedtek bennünket magukhoz. 1 örökre felejthetetlen emberi ! kapcsolat alakult ki például I köztem és dr. Valentényi Gás- I pár, a kereskedelmi iskola '

san engedjük érvényesülni. A kormány és a Gazdasági Bizottság az új irányítási rendszer legfontosabb kérdéseiben már meghozta és közzétette a szükséges intézkedéseket Szeptember 1-ig a népgazdaság minden ágéban megtörténik az új termelői árak kialakítása, és az év utolsó hónapjaira elkészül és ismertté válik a vállalati jövedelemszabályozási rendszer is. Mindezek alapján a vállalatok kidolgozhatják elképzeléseiket, és 1968. január 1-től bevezethetjük az új termelői árakat.

Az Üzemeknél képezett részesedési alap lesz a személyi jövedelem fő forrása. Ha nő a nyereség — nagyobb lesz a részesedési alap!

A nagy körültekintéssel kidolgozott új gazdaságirányítási rendszer azonban csak akkor fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, ha mindenki saját munkahelyén nagy odaadással, szorgalommal és körültekintéssel dolgozik és munkálkodik aktuális feladataink megvalósításán.

Apró Antal elvtárs végezetül időszerű , nemzetközi politikai kérdésekről tájékoztatta a hallgatóságot, 1 majd az ózdi dolgozóknak jo egészséget és sikeres munkát kívánva fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét.

tesszük ki a népgazdaságot az , áru- és pénzviszonyok szabad játékának. Részben előírásokkal, másrészt állami ösztönzéssel és beavatkozással továbbra is befolyásoljuk a fogyasztást, a foglalkoztatottságot, az árak alakulását, de nagyobb lesz a területeken a rugalmas gazdálkodás lehetősége!

Fontos, hogy mindenki megértse: nem azért kell új mechanizmust bevezetni, mert amit csináltunk, az rossz volt, hanem továbbfejlődésünk érdekei kívánják meg a gazdasági élet Irányításénak korszerűsítését.

A mozgékonyabb árrendszer, a piaci törvények nagyobb érvényesülése, a munkaerő- mozgás nagvobb lehetőségei nem fogják bizonytalanná tenni a dolgozók munka- és életviszonyai t. Életszín vonal-politikánk változatlan alapelvé, hogy

a szocialista énítőmunka előrehaladásának, a termelékenység növekedésének továbbra is együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának emelkedésével.

A munka a Központi Bizottság által elfogadott irányelveknek megfelelően folyik. A reformot 1988. január 1-évél egyszerre léptetjük életbe, de különböző hatásait fokozatoKádár János, a Magyar Szó. cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja — Katona Imrének, a Budapesti Pártbizottság titkárának és Nagy Tibornak, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető helyettesének társaságában — pénteken meglátogatta a magyar gépipar egyik legnagyobb üzemét, a csaknem 20 000 munkást foglalkoztató Ganzer oiytatas az 1. oldalról.) vonásaként említette meg ; jogkörök rendezését, valamin a gazdálkodó szervek önálló ságát és felelősségét, rnaji ekként összegezte a gondolat sort:

— Az új rendszerben a nép gazdasági tervezés keretében továbbra is a kormány hagyja jóvá a beruházások fő elosztási arányát, a vállalatok tevékenységét befolyásoló közgazdasági eszközöket, a népgazdaság fejlesztésére jelentős hatást gyakorló nagy beruhá- — zásokat.

Mindebből következik, hogy z jövőben a beruházások dönti többségét a vállalatoknak kel „előteremteniük”, nem kapjál ingyen az államtól, A vállalatok döntési körébe tartozó beruházások megvalósításához a bank közép- és hosszú lejáratú hitelt nyújt. A bankhitelt a vállalatoknak fejlesztési alapjukból kell visszafizetni.

Apró Antal elvtárs ezután részletkérdések szerint is elemezte 1967 első felének termelési eredményeit és kihatásait, megállapítva, hogy a fejlődés mind a termelés, mind a forgalom és a felhasználás tekintetében magasabb színvonalon valósult meg az évi tervelőirányzathoz képest. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az elkövetkezendő időben legfőbb belpolitikai feladatunk: az új gazdasági mechanizmus előkészítése, összefoglalóként erről a következőket mondotta.

— A gazdaságirányítás reformja a szocializmus teljes felépítésének, az életszínvonal emelését szolgáló gazdaságpolitikánk jobb megvalósításénak eszköze. Meg kell mondani. hogy 1968. január 1-ével népgazdaságunkban változatlanul érvényesül a tervgazdálkodás! Fenntartjuk a központi tervezést, de

a terv megvalósítását nem elsősorban utasításokkal, hanem jobbára közgazdasági eszközökkel biztosítjuk.

Az erők és lehetőségek kibontakozása, az ezekért való tényleges felelősség szempontjából megnő a helyi szervek, vállalatok szerepe, ugyanakkor nem

Apró Antal elvtárs látogatása megyénkben

Nyerítek, és megcsókolom Beppót.

— Majd a lányt smárold,

kisöreg.

— A dzsungel után még van erőd? — kérdi Goncsarenkó.

M

indenki röhög. Malackodnak a rovásomra. Mit bánom én. Fő, hogy elszabadulhatok innen huszonnégy órára. Jó haverok, de folyton együtt lenni velük idegesítő. S kimerítő az. Is, hogy mindig parancsszóra kell ugrálni. Sőt, még gondolkodni is.

Gyorsan kimenő ruhába vágom magam.

— Szevasztok! — kiáltom, s már rohanok kifelé.

— Nehogy szégyent hozz ránk! Mindent bele! — kiáltja Pablo.

Ismét röhög mindenki. Nem válaszolok. Hülyéskedjenek most már maguknak.

Hogy az ég roggyon le! Nincs szerencsém. King tizedes az ügyeletes a kapunál. Persze, hogy belém köt Nem elég tiszta neki a zsebkendőm.

— Forduljon vissza, és pa- tyolntfehér zsebkendővel jelentkezzék. Maga az amerikai hadsereg tagja. S ráadásul nem is akárhol, hanem a Fort Bnaggben szolgál. Nem tehet bennünket nevetségessé koszos zsebkendőjével,

Előírásosan jelentem, hogy értettem a parancsot. Tisztel- gek és visszafordulok. A második barakknál azonban megállók a félhomályban. Hiszen a zsebkendőm tiszta. Jól tudora, King csak szórakozik.

— Ki hív?

— Valami fejes a törzstől!

Sanders gyorsan összekapja

magát, és kirohan. Beppo belép ~a szobába, és nevet.

— Ezt a hülyét most levakartam rólatok.

— Nem hívták? — kérdi Andy Idens.

— Most nem. Átvertem.

— Ezért fizetek neked egy sört a kantinban — mondja Hanzi.

Furji alak ez a Sanders. Közlegény, mint mi. Ám, mégis tartunk tőle. Ö Fort Bragg örökös lakója. Évek óta itt van. Minden csoporttal, végigcsinálja a kiképzést, de amikor a fiúk eltűnnek, Sanders marad. Marad és hol a hülyét játssza, ho] pedig nevelni akar. Néha a legvudatab kérdést intézi az , emberhez, máskor meg a legártatlanabb megjegyzést sem tűri el. Gyakran keresik a törzsből. Időnként ő is elké- , redzkedik, hogy ezzel, vagy amazzal a kiképzőtisztte] van dolga. Az a hír járja róla, hogy a CIC embere. Felnjlala, hogy megfigyeljen bennünket. Éppen ezért, szinte valameny- nyien a kedvében járunk. A fene se akarja, hogy rossz véleményt ad ion a főnökségnek , az emberről. Ma azonban valahogy ki van borulva mindenki. Nem lehet nyugodtan hall- ( gatni süketelését.

Beppo az ágyamhoz lép.

— Frankó vagy. Megkaptad ; az eltávozást. Áz ügyeletes i asztalnál átveheted a fleppnit i

6.

A besúgó

S

anders tele szájjal pofázik. Érdes hangja hol atyailag, hol pedig sértőn. kioktatólag recseg.

— Mert miért is kellett ez a menetelés? Hogy erősekké, edzettekké váljatok. Elfáradtatok, kimerültetek? Természetes. Elhullt a gyenge? Ez is természetes.

— Unlak — üvölti Andy Idens, és Sandershez vágja egyik bakancsát.

Sanders elpirul a dühtől, de aztán erőt vesz magán, s az egészet jó tréfának Igyekezvén feltüntetni, erőltetetten vigyorog, Majd szellemeskedni próbál;

— Andy... Andy, bár lőni is ilyen pontosan tudnál, mint bakanccsal célba dobni!

Megjegyzése nem sül el. Ellenségesen néma a szoba.

— Higgyétek el, szükség van az ilyen nehéz megpróbáltatásokra — folytatja. — Valóságé« helyzetben, mondjuk a vörösök vonala mögött, még ennél U sokkal nehezebb 'lebet.

Ez Igaz. Tudjuk jól. De Sanders ne locsogjon róla. S egyáltalán miért kell erről az egészről locsogni, Itt vagyunk, fgy, vagy amúgy ide kerültünk, «ejtjük, hogy nem születésnapi SSÚrra késsenek elő bennünket.

; — Sanders! Telefon! — kiált be az ajtón Beppo.

VINCZE OSZKÁR

Emlékkönyvemből