Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
4 Eszakmagyarorszäg Vasárnap, MS’?. Jtíllns 25, „... Magunkra hagyatkozunk, de a világba kapaszkodunk ..........** B ernáth Aurél, az író (Széljegyzetek „A Múzsa udvarában“ című új könyvéhez) Bernáth Aurél: festőművész. „Nagy öregjeink” közül való, s azon a legfelsőbb szinten, ahol már a mester nevezet illeti meg. (E szó máshol gyakran a középszer, vagy az ügyeskedés jelentésárnyalatát hordozza, ám a képzőművészek körében: csak keveseknek kijáró, különös erejű és hatású „rendfokozat”, épp úgy, mint némely orvosok esetében a „Tanár Űr” megszólítás, melynek nőttető értékét kivált kórházakban, klinikákon tapasztalhatni...) — Bernáth Aurél ugyanakkor író is, s nem kevéssé avatott „mestere” e merőben más művészeti ágazatnak. Mint Bartók és Kodály, zenénk e két „nagy klasszikusa” tette, a festő Bernáth Aurél is érzékletesen és hatásosan, szemléletesen és szellemesen tömören és ízesen, melegen — szemléletesen és szellemesen, és amikor kell — harcosan ír ... Életműve a könyveivel teljes. E könyvek: az önéletrajzi regényszerű Így éltünk Pannóniában és az Utak Pannóniából, továbbá a tanulmánygyűjteményhez közelítő A Múzsa körül, együtt a jelen kötettel (melynek előszava még egy ötödik, s egyben utolsó könyvet ígér, sejthetően Távol a Múzsa udvarától címen’....): a Kor és pálya ösz- szefüggő életrajz-ciklusát alkotják, — az önéletírásnak aszerint a művészi, s egyben mélyebb jellege szerint, mely- lyel először talán Goethe ajándékozta meg a világot, varázsát, és gazdagságát ma sem vesztett Költészet és Valóságával .,. A Bemáth-i „Kor és pálya” e legújabb, pár hete megjelent darabjáról első, legfelötlőbb benyomásunk: változatosság, sokféleség az egységben. A szöveget igen szép és nagyon bőséges képanyag kíséri, de nem ékítményként, hanem az író mondanivalóját, helyenként a szemléltető bemutatás eszközével is megelevenítő szükséges kiegészítésképpen. Az írói szöveg is és a könyv képanyaga is: értékek külön- külön is, „megállnának lábukon” egymagukban Is, de: egymásba fonódnak, ebben a könyvben, ebben az életműrészletben együtt és csakis együtt alkotnak egységet, teszik teljessé, Igazivá azt a tartalmat, melyet a cím — nagyon találóan! — így fejeit ki: A Múzsa udvarában... Ügy- szintén a sokféleség egységének élményét kelti a könyvben levő írások műfaji változatossága. Van ezek között az írások között novella, — ha nem is műfajelméleti „szabványban”, (Wágnerről, Vidáman és komolyan — Illyés Gyuláról.) emlékezés, (A KŰT, A Gres- hamkör); portré; e háromnak sajátos keveredése; értekező jellegű (A kompozíció sorsa az újabb festészetben, A művészet sorskérdései) és „lírai” menetű tanulmány (Párbeszéd a régi mesterekkel); — de mindben ugyanaz az Író vall, gondolkodik, jellemez, beszélget az olvasóval, mindegyikben benne van az igazi művészet, annak szeretete, a szerző tartózkodóan közvetlen, melegszívűén tárgyilagos személyisége. belső küzdelmek árán leszűrt józan esztétikai felfogása, kikristályosodott eszményei.. . S végre azért is egységes mű — változatosságában — ez a kötet, mert nincs semmiféle elvi, hang-, vagy stílusváltozásbeli „törés” legrégibb és legújabb keletkezésű lapjai, részletei, fejezetei között, hiszen ezek — mint Goethe a maga műveiről a helyes önismeret jó megérzésével állította — csupán töredékei egyetlen hatalmas önvallomásnak! ... — Bernáth Aurél egyik fö eszményét, mely kimondatlanul is ott van könyve mindegyik lapján, s minden tartalmas életalakítás programja lehet, — e cikk címében idéztük: hagyatkozzunk magunkra, azaz: legyünk önállóak, menjünk saját fejünk után, kövessük hajlamaink, képességeink, szép elszánásaink irányát, — de kapaszkodjunk a világba, azaz: verjünk gyökeret a természeti és társadalmi valóságban, környezetünkben, a hazában, a népben!... De ezt is idézhettem volna, elképzeltető, hangulatkeltő címként: „Ha van munkaszeretetünk, lesz művészetünk is!” ... Hasonlóképpen időszerűnek, megszívlelésre érdemesnek tartom ezeket a gondolatait is: „ .............az érv ényesülést nem egyesületi tornamutatványokkal (tehát: csoportokkal, klikkekkel!), hanem csak kitartó, szívós munkával tudjuk elérni”. — „Én is amellett vagyok, hogy ne marajunk le, ismerjünk meg mindent. De én eközben arra is gondolok, hogy amennyire jó, ha széles a horizontunk, olyannyira az is szükséges a művészetben, hogy önállóságra törekedjünk ............... P átzay „egy véletlenül elejtett axiómáját” magáévá téve: „a művészetet nem kitalálni kell, hanem folytatni”, Bernáth Aurél is hisz a művészet egyetlen és egységes voltában az ars und-ban, tehát abban, hogy „a korokon át a művészetet teremtő tényezők közül csak az változik, amit a kor befolyásol”. S mint szerinte Pátzaynak, neki is (és minden „realistának”, aki a „modern” művészet valóban „sorskérdéseket” is felvető szélsőséges zűrzavarai közepette meg tudott maradni a valóság talaján, a lényeg visz- szatükrözésének, ábrázolásának, a kompozíció, az elképzelés, a látvány, a festői idea fellnem-adásának álláspontján!...) ez a tudat adja nyugalmát, szétbonthatatlan ösz- szefonódottságát a múlt nagy művészetével és a páratlan művészettörténeti tájékozottságát és biztos ítéletét... „ — „Művészetelméleti munkásságom életem legnagyobb terhe volt, de egyben kikerülhetetlen kötelessége is” — ezt a — bizony megrendítő — önvallomást sugallja az író Bernáth Aurél tollának az alkotó festőművész Bernáth Aurél. — Tegyük hozzá: nemesíti a „teherviselést”, hogy kikerülhetetlen kötelességként vállalta és — szívvel, sugallalosan, művészi szinten végezte! De — rá is illik, amit Berény Róbert jellemzésére írt: „A szív kormányozta ész sose kérkedik az okosságával” ... — Ügy vélem, Bernáth Aurél írói rangjának titka, írásművészetének varázsa mindenekelőtt éppen ez a szív kormányozta ész, ez a sose kérkedő okosság! Mondatai ezért sűrítik és hordozzák tisztán a gondolatait; ezért nem „száll le” az olvasóhoz, nem is „emeli fel” magához, hanem: biztosra veszi, feltételezi, hogy az tud is és akar is vele menni az élet és a művészet szépségeinek és küzdelmeinek útján ... Nagyszerű képessége továbbá, hogy könyvnyi terjedelemben is fejtegethető hatalmas igazságokat egyetlen tömör, az emlékezetbe könnyen ■bevésődő, szentenciaszerű kifejezésben össze tud foglalni. Erre példatár lehet egyik-másik előbbi idézetünk, melyeket most eggyel szeretnék tetézni: „Aki a világ fonákságát humor által tudja elviselni, nem törekszik vezéri szerepre,.. A humor a lélek biztonsági szelepe, hogy elvisel- hetönek tartsa az életet, amelyet a humortalanok reparál- nak.” — Ezzel mindjárt felrajzolódott írói arcképének egy újabb vonása: humora, melyben van intellektuális szellemesség is és kor-dokumentáló irónia is. Pl.: a naturalizmus hasonlít az olyan emberre — mondja —, aki járás közben csak a lába elé néz. A művészet azonban — teszi hozzá — legalábbis valamikor, mindig fölnézett, mindig a lelkesültség állapotát jelentette, inkább a csillagokat akarta lehozni... Vagy Sző- nyiről és Pátzayról mondja: .. mesterien értettek az alaptalan lelkesültségek magyar vízszintre való lecsapo- lásához. Mindezt persze vidámságba ágyazottan.. — Mesterien ért továbbá az író Bernáth Aurél a szöveges portré-festéshez, az emberalakok jellemzéséhez, a képzőművészeti alkotók és alkotások megvilágításához, általában az esztétikai látásra és gondolkodásra serkentéshez, nem utolsósorban: személyes példája meggyőző erejével. Ezért van különös jelentősége a kötet két olyan na- nagyobb szabású írásának, melyek a szó legteljesebb értelmében kalauzok „a Múzsa udvarában”: A kompozíció sorsa az újabb festészetben és a Párbeszéd a régi mesterekkel címűeknek. (Méltatásuk, elemzésük: újabb cikk témája lehetne! ...) Természetesen nincs itt szó valamiféle kézikönyvről, rendszeres összefoglalásról! Egy „írni Is tudó” festőművész „nyájas beszélgetései” a könyv egyes, eredetileg külön önálló alkotásokként készült darabjai!... „Hitelesíti” pedig őket — egyenként is és egy nagyobb mű részleteiként is — mindenekelőtt az író szerénysége, őszintesége. Nem restelli bevallani, hogy valamikor ő is volt „kezdő” a képzőművészeti alkotások megértésében, és kora előítéleteivel pótolta, ami önálló ítéletéből hiányzott (!). Aztán: rendíthetetlen hite abban, hogy a művészetek nem szűnnek meg, — legfeljebb: lesüllyesztik és megzavarják őket átmenetileg „a nyugati társadalmi rendszer függvényei”, vagyis: „a kapzsi műkereskedelmi hálózat agyafúrt manőverei”... Végül pedig: megértése — tulajdonképpen művészeti ellenfelei iránt — az olyan „absztrakt és nonfiguratív művészek iránt, akik a világ különböző tájain tiszta szívből, hittel, legtöbbször nyomorogva (tehát: nem az üzletileg is kamatozó sznob divatot majmalva, nem futószalagon .gyártva’ az úgynevezett .képeket’!) próbálják a lehetetlent, hogy ábrázolás nélkül hozzanak létre képet, mégpedig a tradicionális művészettel egyenrangút” ... Bernáth Aurél új könyve okosan, árnyalatosán, színesen, szellemesen és meggyőzően neveli és növeli éppen nem kifogástalan állapotú képző- művészeti közízlésünket, látásmódunkat, kulturáltságunkat. A könyv külső kiállítását tekintve is remeke a jó hírű magyar könyvművészetnek. Gyárfás Imre Körzeti iskolák Borsodban Iskolareformunk végrehajtásának egyik fontos követelménye, hogy az általános iskolai végzettség mindenütt azonos képesítést adjon, hasonló tudás-szintet nyújtson. A korábbi iskolarendszer, különösképpen a felszabadulás előtti szétszórtság öröklése következtében, nem lebecsülendő azoknak a falusi iskoláknak száma, amelyekben még nincs meg az osztott rendszerű tanítás, amelyeknek felsős tanulói nem kaphatják meg a szakrendszerű képzést, ami feltétlenül kívánatos nemcsak az esetleges középiskolai, vagy szakmunkásképző intézeti továbbtanúlásnál, hanem a falusi dolgos, munkás élet hétköznapjaiban is. E tudásszint-különb ségek felszámolását célozza az az átfogó intézkedés, amelynek eredményeként körzeti iskolákat hozunk létre, ahová több község gyermekei járnak be, és a felső tagozatos osztályokban a lehetőséghez képest szaktanárok segítségével ismerkednek a különféle tantárgyakkal. A körzeti iskolák létesítése évek óta tartó folyamat. A Borsod megyei Tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban megvizsgálta a megye iskolái körzetesítésének helyzetét és további feladatait. A neheze még halra van A feladat megoldása nagy erőfeszítéseket kívánt, mivel Borsodban az iskoláknak csaknem fele úgynevezett „kisiskola”, Ezek háromnegyed részét eddig már sikerült körzetekbe olvasztani. Igaz, a körzetesítés feladatai éppen a legnehezebb területeken várnak még megoldásra, főként az encsi, az edelényi és a sátoraljaújhelyi járások távol eső kisközségeiben, ahol a nehezebb közlekedési viszonyok és a nagy távolságok körülményessé teszik a tanulók bejárását. A megyei tanács tervei szerint a harmadik ötéves terv időszakában a körzetesítés lényegében befejezhető. Ha a körzetesítés szervezeti, tárgyi és személyi feltételeit vizsgáljuk, megállapítható, hogy megyénk körzeti iskolái rendelkeznek a legszükségesebb tantermi feltételekkel. A helyzet mégsem megnyugtató. Körzeti iskoláinkban például kétműszakos a tanítás, az alsó tagozat kizárólag délután jár iskolába, a tantermek zsúfoltak, nem ritka az ölvenen felüli osztálylétszám. A további körzetesítésnek legfőbb akadálya a megfelelő tantermek hiánya. Sajnos, sek az elavult, korszerűtlen, rosszul felszerelt tanterem. Kevés a körzeti iskolákban a tornaterem, nem megfelelő az ellátottság a műhelytermekben sem. A mező- gazdasági gyakorlati foglalkozást folytató körzeti iskolákban a gyakorlókért mindenütt biztosított. A szükséges szertárak állománya viszont lassan szaporodik. Az audio-ví- zuáiis eszközök közül a rádió, a televízió, a diavetítő minden körzeti iskolában fellelhető, a legtöbben van lemezjátszó, magnetofon és filmfelvevő is, s mindezek sokat jelentenek a korszerű iskolai munkában. A körzeti iskolák napközi otthon ellátottsága megkétszereződött ugyan, ha azonban az igényeket vesszük alapul, nem lehetünk elégedettek. Az igazán eredményes oktató-nevelő munkának a. falusi kollégiumok lennének az alapjai. Ez ideig három ilyen létesült csak, Tarcalon, Tisza- kesziben és Sárospatakon. Ezek befogadó képessége is kicsiny. Kiemelkedő gond a tanulók bejárása. Több mint háromnegyed részük autóbusszal utazik, az utazás körülményei az AKÖV megértő segítsége folytán sokat javultak. Azonban az utazás kulturáltsági foka, a késések, a t<?ii nehézségek, a piaci napok zsúfoltsága, a nem megfelelő várakozó helyiségek mind, mind károsan befolyásoló tényezők, s hozzá kell tennünk, hogy a bejáró tanulók felügyelete sem kielégítően megoldott mindenütt. A íarfalmi munka , szintié emelkedik Az oktatás-nevelés, képzés szintje, eredménye összességében, még a régebbi osztott iskolákhoz viszonyítva is biztató, és megnyugtató ütemben emelkedik. Az I—IV. osztályok alapozó munkája azonban nem közömbös a körzeti iskolák eredményei szempontjából sem. Szép számmal találunk a megyében olyan alsó tagozatos kisiskolát, ahonnan a tanulók megfelelő tu- 'dásszinttel kerülnek át a körzeti iskola ötödik osztályába, de sajnos, vannak olyan iskoláink is, amelyeknek növendékei évről évre csak a legnagyobb üggyel-bajjal képesek beilleszkedni a körzeti iskola magasabb követelmény-rendszerébe, mert gyenge alapokat kaptak. Ennek megszüntetése még további és nem is könnyű feladat. Az elkövetkező években részben a körzetesítést szükséges tovább folytatnunk, részben pedig a körzeti iskolák tárgyi és személyi feltételeit kell jelentősen javítani. Ezek az új intézmények csak úgy tölthetik be maradéktalanul feladataikat, ha legalább az osztott iskolák színvonalát elérik, s még ez esetben is sokkal több pedagógiai erőfeszítés szükséges hozzá, hogy a kisiskolák alsó tagozataiban felkészített tanulók a nyolcadik osztály végére az osztott iskolák szintjére emelkedjenek. Nemcsak a tanács feladata A körzetesítés teljessé tétele az iskolareform végrehajtásának alapvető követelménye, amely még jónéhány évig jelentős pedagógiai, szervezési és anyagi ráfordításokat is követel. Határozatában a végrehajtó bizottság megszabta a szükséges tennivalókat, különféle hivatali Intézkedéseket foganatosít. Mindez azonban nem pusztán hivatali feladat, nemcsak a tanácsapparátus teendője. Feltétlenül nagyobb társadalmi aktivitás kívánatos a körzeti iskolák létrehozásában és nagyarányú szemléletbeni változás is szükséges. Szükséges a szülőknél, akiknek körében van még idegenkedés, elsősorban azokon a helyeken, ahol a körzeti iskola még csak terv. Ahol már működik körzeti iskola, megváltozott a szülők szemlélete, a korábbi, nem egyszer akadékoskodó magatartás. De szórványosan találkozunk még konok ellenállással, bizonyos fokú mara- disággal és nagy fokú közömbösséggel, ami a körzeti iskola feladatainak, a magasabb tudás megszerzése szükségességének meg nem értéséből fakad. Helyenként a hivatalos szemléletnek is változni kell. Községi tanácsoknál, egyes társadalmi szerveknél, ahol kívánatos a több állami és társadalmi segítés például a tanulók várakozó helyének létesítésére, konyha és egyéb ellátás biztosítására, vagy akár a tanterem-ellátottság társadalmi erővel történő bővítésére, illetve a bővítés társadalmi segítésére. A létrehozott körzeti iskolákat, amelyeknek jelenleg csak a keretei vannak még meg. s egy majdani jó körzeti iskola lehetőségét rejtik magukban, valóban élő, magasszintű tudást nyújtó intézményekké kell változtatnunk. Köszönet és dicséret a neveinknek, akik eddig eredményesen, sikeresen fáradoztak ez iskolák megteremtésén, megalapozásán, fejlesztésén. Elismerés és köszönet jár sok tanácsi szervnek, társadalmi intézménynek az eddigi eredményekért. Ismételnünk kell azonban, hogy a körzeti iskolák megteremtése, ezzel együtt a falun élő gyermekek magasabb szintű oktatási lehetőségeinek biztosítása nemcsak a pedagógusok és a tanügyi igazgatás feladata, hanem társadalmi ügy, a jövőben gyümölcsöző munka, amelyet hivatalos és társadalmi szervnek, valamint az egyénnek egyaránt támogatni kell. Benedek Miklós r--------------------------------------------------------------------------------------Z empléni kulturális hetek Az Októberi Forradalom 50. évfordulójának szellemében nagyszabású rendezvény-sorozatot indít ősszel a Sátoraljaújhelyi Járási Tanács zempléni kulturális hetek címen. amely az egész járás területére kiterjed. Tisztelet- adás lesz ez a szocialista forradalmi eszmének, ugyanakkor a rendezőség Hegyalja, Hegyköz és Bodrogköz forradalmi, történelmi, néprajzi, ipari és mezőgazdasági értékeinek, sajátosságainak bemutatását is célul tűzte ki. Kibővített ülésén a népművelési tanács részleteiben is megtárgyalta és jóváhagyta a gazdag programot. A tervek szerint a zempléni kulturális hetek megnyitására szeptember 23-án este kerül sor a sárospataki Rákóczi-várban, amelyet az ünnepi alkalomra gyönyörűen kivilágítanak. A vár fokáról tárogató szignál jelzi az esemény-sorozat kezdetét, ezt színes tűzijáték követi, majd a járás énekkarai és a cigándi népi táncegyüttes mutatja be műsorát A megnyitót követő hetekben honvédségi, agrár, értelmiségi és művészeti témák köré csoportosítva bonyolítják le a november 6-ig tartó rendezvénysorozatot úgy, hogy a járás egy-egy központi helyén, Sárospatakon, Olaszliszkán, Tolcsván, Tiszakarádon, Ci- gándon, Ricsén, Karcsán, Karoson, Kenézlón, Mikóházán, Pálházán, Hollóházán neves politikusok, tudósok, művészek és művészeti együttesek részvételével előadásokat, műsoros esteket rendeznek. Megvitatják a korszerű mezőgazdaság, népművelés, pedagógia kérdéseit, úgyszintén az értelmiségiek szerepét és feladatait a szocialista falu életében. A kulturális hetek során Sárospatakon, a várban állandó kisgaléria, a zempléni festők alkotásaiból képkiállítás, továbbá haditechnikai és várkiállítás nyílik. A művészeti programban szerepel többek között a Miskolci Nemzeti Színház, a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar előadása, sőt a Cigándon és Karcsán rendezendő lengyel— magyar barátsági esten a 40 tagú katowicei esztrádzenekar is dobogóra lép. A hat hétig tartó gazdag program arra is alkalmat nyújt, hogy a járás munkásai, parasztjai és értelmiségi dolgozói kicserélhessék gondolataikat az őket közelebbről érdeklő kérdésekről. Közben a járás különböző tájain működő ének-, zenekarok, irodalmi színpadok és táncegyüttesek is bemutatják műsoraikat egymásnak és a közönségnek. A nagy érdeklődést kiváltó zempléni kulturális hetek az Októberi Forradalom ünnepén fejeződnek be. s az előkészítő bizottság már megkezdte munkáját. (h. «
