Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

Vasárnap, 1987. Július 23L BSZAKMAGYARORSZAG 3 ¥ Hág politika és osztály álláspont N incs olyan burzsoá poli­tikus, vagy újságíró, aki nyíltan kimondta Volna, hogy azért támogatja Izraelt, mert ezzel a tőkések érdekeit védi, s mert a haladó arab rendszerek megdöntésén kívül az arab olaj feletti tel­jes uralom visszaszerzése a céljuk. Ezzel szemben viszont se szeri, se száma azoknak a hangzatos frázisoknak, ame­lyekkel állásfoglalásaikat ma­gyarázni szokták. Ha valaki ilyen magasztos erkölcsi elvek alapján próbálná megérteni a tőkés államok lépéseit, hamar arra a belátásra jutna, hogy a Világpolitika nem más, mint a megérthetetlen események kibogozhatatlan szövevénye. Pedig ez a szövevény viszony­lag könnyen áttekinthető, csak meg kell találni a fő vonalat, melyet követve minden vilá­gosabbá válik. Van Leninnek egy szemlé­letes megállapítása, amely ma talán még időszerűbb, mint Születésének idején. „A poli­tikában az emberek mindig együgyű áldozatai voltak és mindig is együgyű áldozatai lesznek az ámításnak és az önámításnak — írta Lenin —, amíg meg nem tanulják, hogy bármely erkölcsi, vallási, poli­tikai és szociális frázis, nyi­latkozat, ígéret mögött külön­böző osztályok érdekeit kell megkeresni.” A tudományos marxista vi­lágszemlélet egyik alapvető elemét fejezi ki Lenin idézett mondata, az osztályszemléle- tet. Amióta megszülettek a társadalmi osztályok, az em­berek állásfoglalásait alapve­tően osztályhelyzetük szabja meg és nem nemzeti, vallási, faji hovatartozásuk. A marxis­ták tudatosan vallják és hir­detik ezt Nem így a burzsoá­zia képviselői. Számukra ép­pen az a létkérdés, hogy si­kerül-e a meztelen tőkés ér­dekeket olyan csillogó frázis­burokba csomagolni, hogy az emberek ne is sejtsék, ml a tulajdonképpeni tartalom. A tőkések az eszmei, ideológiai áruknál is nagy súlyt helyez­őnek a csomagolásra. A z Egyesült Államok gyil­kos, népirtó háborút folytat Vietnamban, és er a gyalázatos gyarmatosító akció a tőkések szószólóinak tollán a „vietnami népnek a kommunista agressziótól való megvédésévé" szelidül. Hogy az egész vietnami nép harcol az amerikaiak ellen, s hogy az amerikai katona semmi mást nem véd, mint a világ­uralomra törő yenki-imperia- lizmus érdekeit — ez egy cseppet sem zavarja az „ideo­lógiai csomagolástechnika” e szakértőit. Legutóbb az arab országok és Izrael háborúja kapcsán lendült fel a politikai 'Csomagolás üzlet és ez a tisz­tesnek egyáltalán nem mond­ható tőkés ipar néhány cikkét nálunk is megpróbálta elhe­lyezni. Csodálatos átváltozá­soknak lehetünk tanúi például U Szabad Európa című rádiós­cég műsorában. Az itt mű­ködő urakról közismert, hogy lórészük a nyilasokkal együtt takarodott ki az országból, és annak idején aktív részese Volt a zsidók elleni fasiszta terrornak. Erre azonban most fátylat borítanak, és olyan ízívhezszólóan védik a „sze­gény kis Izrael” érdekeit, hogy a szemlélő csak elképed — hogyan alakultak át a „fajvé­delmi, a turáni eszme és a Vérrögvalóság” bajnokai egy­szerre cionistává? Persze, szó Sincs arról, hogy az említett Urak most cionisták. Arról Van szó csupán, hogy burzsoák voltak és azok is maradtak, öntikommunisták voltak s 'azok is maradtak. A két vi­lágháború között Hitler volt ez „antikommunizmus baj­noka ”, most pedig az USA. Akkor a nácizmus és a ná­cizmus szövetségeseinek olda­lán állottak, most oedig az VSA és szövetségesei oldalán. •Így találták meg a fasiszták és szövetségeseik Izrael kezét, és ez magyarázza, hogy Hitler ügyének folytatását, az euró­pai határok revízióját hirdető nyugatnémet imperializmus ma Izrael egyik legnagyobb barátja. A kapitalizmus ma is lep­lezni próbálja osztályállás­pontját, tetteinek igazi moz­gatóit. A kis országok népei számára úgy próbálja szalon­képessé tenni a nemzetközi monopoltőke érdekeit védő Iz­raelt, hogy arról beszél: ez is kis állam. A zsidók számára azt hirdetik, hogy minden zsi- dóvallású igazi hazája Izrael. Bármit hajlandók leírni és elmondani, bárkivel hajlandók szövetségre lépni, ha ezzel erősítik o. világimperializmust, ha ezzel ártani tudnak a for­radalmi munkásosztály és a vele szövetséges, haladó erők ügyének. Miért szövetségesei a szo­cialista országoknak, a nem­zetközi munkásosztálynak a haladó arab államok és min­den egyéb, nemzeti független­ségért harcoló nép? Azért, mert az imperializmus ma minden erejét arra összpon­tosítja, hogy valamilyen for­mában visszaszerezze uralmát a független fejlődés útjára lépett, volt gyarmati országok fölött. Ahogyan a gyarmati uralom alóli felszabadulás eZ- képzelhctetlen lett volna a szocialista tábor léte nélkül, ugyanígy elképzelhetetlen a neokolonialista praktikák visz- szaverése, a szocialista orszá­gokra való támaszkodás nél­kül. A volt gyarmati országok vezetői általában nem kom­munisták. Nem egy közülük illúziókat táplál még az im­perializmussal kapcsolatban, és a burzsoá propaganda ha­tására egyeseknek bizonyos fenntartásaik vannak a szo­cialista országokat illetően. Többen éppen az ilyen illú­zióknak estek áldozatul. A történelemnél azonban nincs jobb tanítómesteri A történe­lem nap mint nap igazolja azt, amit Lenin is mondott: a hangzatos frázisok mögött mindig az osztályérdekeket kell keresni. Aki meg akarja érteni a történelmet, annak a vallási, jogi és egyéb frá­zisok mögé kell néznie. Az emberek politikai cselekedeteit, állásfoglalásait elsősorban osz­tályhelyzetük szabja meg és nem felekezeti, faji és egyéb hovatartozásuk. a mi korunkban rengeteg ellentét feszül a világ sokféle színezetű poli­tikai erői között. Ezek az el­lentétek időnként kiéleződhet­nek, előtérbe kerülhetnek, de a mai világ fő ellentéte a ka­pitalizmus és a szocializmus közötti ellentét. E körül ren­deződik, csoportosul a világ többi ellentéte is. A szocialista országok természetes szövetsé­gesei a béke, a haladás és a nemzeti függetlenség nem kommunista erőinek. És for­dítva is igaz ez az összefüg­gés. A szocialista országok sa­ját érdekeiket is védelmezik, amikor támogatják az úgyne­vezett harmadik világ népei­nek antiimperialista harcát. A béke, haladás és a nemzeti függetlenség ügye egy és oszt­hatatlan. Ha egy nép szabad­sága, békéje ellen támad az imperializmus a világ bár­mely sarkában, ez egyszers­mind támadás minden más béke- és szabadságszerető nép ellen is. Az imperializmus erői megtalálják és támogatják az elnyomás és kizsákmányolás, a reakció erőit bárhol a vi­lágban. Ezzel a nemzetközi fronttal a népek nemzetközi antiimperialista frontját kell szembeszegeznünk. Ezért foly­tat internacionalista politikát a mi pártunk és kormányunk más szocialista országokkal együtt. A nemzeti szűklátókö­rűségen felülemelkedő mun­kásnemzetköziség jegyében ta­nácskoztak a közelmúltban Budapesten a szocialista or­szágok vezetői, egyeztetve az arab népek megsegítésére irá­nyuló akcióikat. A nemzetközi összefogásban, a nemzeti, faji, vallási korlátok és előítéletek elvetésében rejlett mindig is a kommunista mozgalom egyik fő erőforrása. Ezt az osztály­szemléletet, harcos antiimperia- lista nemzetköziséget kell erő­sítenünk ma is. Bognár Gyula Munkaidő-csökkentés a Miskolci Pamutfonóban írta: Molnár József igazgató A Miskolci Pamutfonóban a gazuasági reformok elő- készuése cs bevezetése so­rán, a gazdasági intézke­déseken kívül elsődleges fel­adatunknak tekintjük dolgo­zóink életkörülményeinek to­vábbi javítását, életszínvona­luk emelését. Az MSZMP IX. kongresszusának határozata ugyanis kimondja, hogy „1970 végéig fokozatosan, az összes ipari dolgozó munkaidejét át­lagosan heti 44 órára kell csök­kenteni". A Minisztertanács 1967. július 6-i ülésén szabá­lyozta a munkaidő csökkenté­sének körét és mértékét. A határozat előírja, hogy a heti munkaidő akkor csökkenthető 44 órára, ha ez nem befolyá­solja hátrányosan a vállalat fejlődését, a termelést, a ter­melékenység növelését, az ön­költség csökkentését, a kapaci­táskihasználás alakulását, a népgazdasági idények kielégí­tését. Na “von lényeges, hogy a munkaidő csökkentése során a rövidített munkahetekben biz­tosított legven az érintett dol­gozók korábban elért kereseti színvonala. Kedvező A Miskolci Pamutfonó dol- gozé: különösen jól ismerik a munkaidő csökkentésének elő­nyei4 Gyárunkban 1965. ápri­lis I-vel vezettük be az úgy­nevezett 6+2-es munkarendet (6 munkanap után 2 pihenő­nap következik). Ennek ered­ményeként dolgozóink 80 szá­zaléka már harmadik éve 40 órás munkahétben dolgozik. Az új munkarend nagyon ked­vező hatást gyakorolt a fonó­nők életkörülményeire. Két évvel a 6+2-es munka­rend bevezetése után megkér­deztük dolgozóinkat: hogyan befolyásolta szabad idejük fel- használását, milyen előnyöket hozott az új munkarend a régi 6+1-cssel szemben? A felmé­rés egyéni beszélgetések és kérdőívek kitöltése alapján történt A megkérdezettek 90 százaléka gépen dolgozó nő volt. Két év tapasztalata alap­ján a fonómunkások 91 szá­zaléka kedvezőbbnek tartja — a kétnapos szabad idő miatt — a 6+2-es munkarendet a régi 6+1-essel szemben, és csak 9 % élt kifogásokkal. A meg­kérdezettek többségének több ideje jutott a tanulásra, a szó­rakozásra. a pihenésre, a gyer­mekkel való foglalkozásra, a Borvidék helyén — bánya A híres vlsontal bor termőhelyén ma kotrógépek dolgoznak. A Mátrai Szénbányá­szati Tröszt új külszíni fejtésén 25 négyzetkilométernyi területen, 40—50 méter me­lyen több mint tíz méter vastagságú lignitréteg húzódik, amelynek mennyiséget a ge­ológusok 200 millió tonnára becsülik. sportolásra, a háztartási mun- [ kára és a társadalmi tevékeny­ségre. Ez a pozitív vélemény j érthető is, mert a 6+2-es munkarendben az összes sza- j badnapok száma meghaladta a j naptári év egyharmadát. A ■ 6+2-es munkarendben a fize- j tett ünnepekkel, az évi sza- : badsággal és a szabadnapok- I kai együtt a munkán kívül j töltött napok száma 124-re emelkedett, azaz: megduplá­zódott. Akadt kedvezőtlen vé­lemény is, főleg a fiatalko­rúaknál. de náluk is csak a hagyományos vasárnap délutá­ni szórakozás miatt­it m clhedett Különösen érdekes képet mutat szociológiai vizsgálódá­sunk a dolgozók munkaidő­mérlegének szempont jábóL Amikor összehasonlítottuk a régi munkarendet az újjal, a termelő, a házi munka, a gyer­mekgondozás, a szórakozás, a pihenés, az alvás kapcsán, ki­derült, hogy a szabad vasár­napokon jelentősen csökkent a házi munkára fordított idő, mert ennek nagy részét már a szabad hétköznapokon teljesí­tették. Megnőtt a gyermekek gondozására fordított idő is. A legjelentősebb változás az aktív pihenésben, a szórako­zásban mutatkozott. Általában a hétköznapokon és a szabad vasárnapokon kétszeresére emelkedett az erre fordított idő. Ez elsősorban a házi mun­kának a szabadnanot-on való teljesítéséből származik. A há­zi munka és a szórakozás, il­letve a pihenés időbeli meg­oszlása is kedvezőbb képet mutatott Amíg a réri munka­rendben házi munkára napon­ta 4,24 órát. szórakozásra, pi­henésre 1,71 órát fordítottak, az új munkarendben a házi munkára már elegendő 3,84 óra, a szórakozásra fordított Idő pedig 1,71 óráról 3,40 órá­ra nőtt. Érdekes megemlíteni, hogy azelőtt tv-nézéssel, rádió­hallgatással hétköznap csak 0,77, vasárnap 1,10 órát töl­töttek, az új munkarendben azonban vasárnap erre 2,31, hétköznap 1,53 óra jut. Meg­nőtt a színház és a moziláto­gatás is. A fonoda dolgozóinak jelentős része tényleges pihe­néssel. üdüléssel, rokoni láto­gatással tölti el szabadságát, és ez jelentősen kedvező az or­szágos átlagszámokkal össze­hasonlítva. Ezenkívül jelentő­sen megnőtt a külföldre láto­gatók és a társasutazásban részvevők száma. 1966-ban több mint 300 fonodái dolgozó utazott külföldre. Új gondok A pihenésre és a szórakozás­ra fordított idő megoszlását is megvizsgáltuk. Rájöttünk, hogy itt még további feladatok várnak gyárunk vezetőségére, de társadalmi és politikai szer­vezeteire is. A több szabadnap tartalmas, kulturált kihaszná­lását ezután nemcsak a gyári munkarendben kell megszer­vezni. hanem nagyon gondo­san és sokoldalúan a gyárka­pun kívül is. A társadalmi szervek irányító közreműködé­sének jobban kell érvényesül­nie az olvasásra, tanulásra, szórakozásra fordítandó sza­bad idő megszervezésében. A munkaidő általános csök­kentése, a több szabad idő vá­rosi szinten is új problémákat fog okozni. A szórakozásban, a közlekedésben, stb. változtatá­sokat kell majd bevezetni. Hogy csak néhány példát em­lítsünk erre vonatkozóan. Va­lószínű. hogy az üzletek szom­bat délutáni zárva tartása problémát fog okozni. A sza­badnapokon ugyancsak szóvá fogiák tenni a dolgozók a oi- henőhelyek jobb megközelít­hetőségét és ellátását, a műve­lődési intézmények, a bölcső­dék. az óvodák, a kölcsönző1" “ddipi nvitva tartási rendiéi a felnőttoktatás átszervezését is. Sokan szombaton kívánják majd elintézni hivatalos ügyeik egy részét Ez várha­tóan a hivatalok fogadási ide­jének megváltoztatását teszi szükségessé. A rövidített mun­kaidő bevezetésével kapcsola­tosan várható gondok, nehéz­ségek már most figyelmeztet­nek a különböző változtatások, intézkedések megtervezésére. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy mi azért fogadtuk nagy öröm­mel a kormánynak a munka­idő csökkentésére vonatkozó határozatát mert ezekben a kedvezményekben dolgozóink 80 százaléka már harmadik éve részesül, de 1968. január 1-től a további 20 százaléknak is biztosítani kívánjuk a rövi­dített munkahetet. Azt akar­juk, hogy gyárunk mindéit dolgozójának több szabad ide­je legyen, mégpedig úgy, hogy a munkabérük ne csökkenjen. Természetesen a munkahét csökkentése csak úgy valósít­ható meg, ha az eddigi telje­sítmények a korábbi szinten maradnak. Dolgozóink ezt vál­lalják. s felméréseink is azt igazolják, hogy a csökkentett munkahét nem teljesítmény­csökkenést, hanem -emelke­dést eredményez. A 6+2-eS munkarendben dolgozók pél­dául évente hatszázharminc­két tonna fonnallal többet gyártanak. 30 millió forint ér­tékkel több terméket adnak népgazdaságunknak — mint­egy bálából a rövidebb' mun» kaidéért. Több szabadnap A régi munkarendben dol­gozó munkások, műszakiak és adminisztratív dolgozók jelen­legi, heti 48 órás munkaidejét 44 órára kívánjuk csökkenteni 1968. január 1-ével. Üj intéz­kedésünk 300 dolgozót érint. A Miskolci Pamutfonóban egységesen és általánosan al­kalmazható elv azonban nem a napi munkaidő csökkentése, hanem a heti több szabadnap biztosítása. A munkahelyi adottságokat figyelembe véve heti egy, illetve kéthetenként egy-egy szabadnaopal növelhe­tő a pihenőnapok száma, úgy, hogy az égjük nap szombatra esik, így a vasárnappal együtt két szabadnap biztosítható, y A munkanapok számának csökkentésével kevesebb lesi a kieső munkaidő, és bizonj-os költségek is elkerülhetők (vi­lágítás, víz. fűtés), illetve költ­ségnövekedés nem várható. Ax új munkarend előnyös a dolgo­zók szempontjából is, mivel kedvezően befolyásolja majd a munkaerő regenerálódását, a dolgozóknak több idejük ma­rad önmaguk képzésére, de előnyös lesz a személyszállítás szempontjából is. Dolgozóink — a közvéle­mény-kutatáskor — egysége­sen a szabadnapok számának növelésére szavaztak. Ennek- megfelelően vagy a munkanap hosszabbításával 5+2-es (al­kalmazotti vonalon) vagy a munkanap hosszának válto­zatlan meghagyása mellett változó 6+1-es és 5+2-es munkarendet alakítunk ki, amellyel biztosítjuk a termelés menetéhez szükséges folyama­tosságot is. Ettől eltérő mun­karendet csak a kiszállítással összefüggő munkahelj-eken al­kalmazunk, a kiszállítás fo­lyamatossága végett. Itt két alkalommal végzett, rövidített szombati műszak után pénte­ken és szombaton kapnak sza­badnapot a dolgozók, felvált­va. Tudjuk, hogy a végrehajtáá során akadnak majd váratlan problémák is, de igyekszünk úgy intézkedni, hogy az új munkarend bevezetése alkal­mával a személyi érdekeltség mindig ösztönzőleg hasson á termelésre. Mindent összefoglalva • úgy érezzük, hogy a gazdaság reform bevezetésére való fel­készülés során egyben újabb; ielentős lépést teszünk előre á fonodái dolgozók életszínvon&i Iának emelése útján.

Next

/
Thumbnails
Contents