Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-21 / 170. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1967. július 2t ’ KÜLFÖLDI hIkek A TASZSZ nyilatkozata Izrael provokációiról MOSZKVA Csütörtökön a Kremlben folytatódtak a szovjet—iráni tárgyalások. Szovjet részről Alekszej Koszigin kormányfő, Iráni részről pedig Amir Hoveida miniszterelnök vezeti a tárgyaláson részvevő kül­döttségeket. WASHINGTON Az Amerikai Egyesült Álla­moknak — július 1-én lezárt statisztikai adatok szerint — 198 938 000 lakosa volt, bele­értve a külföldön állomásozó katonaságot. Egy év alatt 2 209 000-el növekedett a la­kosság. ACCRA A ghanai kormány szaba­don bocsátott 223 személyt, akiket az április 17-i állam­csíny-kísérlet után börtönöz- tek be. A szabadon bocsátot­tak között van Nkrumah volt elnök kormányának két mi­nisztere is. Tekintettel arra, hogy Izrael folytatja provokációs tevé­kenységét az EAK, Jordánia, Szíria és más arab államok ellen, durván megsérti a Biz­tonsági Tanács, valamint az ENSZ-közgyűlés sürgős rend­kívüli ülésszakának számos határozatát, a TASZSZ-t fel­hatalmazták az alábbiak köz­lésére: PÁRIZS 7000 paraszt tüntetett a közép-franciaországi Guai-et városkában a kormány mező- gazdasági politikája ellen. Fő­leg hústermeléssel foglalkoz­nak ezek a parasztok s az ellen tiltakoztak, hogy a nagy­kereskedőktől a kormány ár­politikájának megfelelően egyre alacsonyabb árakat kap­nak. BUKAREST Az Agerpress román hír- ügynökség jelenti: Willi Brandt, az NSZK külügymi­nisztere a Román Szocialista Köztársaság kormányának meghívására augusztus elején hivatalos látogatásra Romá­niába utazik. BECS Ausztriában heves tiltako­zásokat váltott ki Habsburg Ottó legutóbbi dél-tiroli láto­gatása. A bécsi sajtó szerint Ottó megszegte az osztrák kormánynak tett ígéretét, hogy tartózkodni fog minden­fajta politikai tevékenységtől. Izrael kormánykörei és azok, akik az Egyesült Államokban, Angliában, az NSZK-ban s néhány más nyugati országban e köröket bátorítják, a népek akaratával és a béke megóvá­sának érdekeivel szembesze­gülve, kockázatos módon ját­szanak a tűzzel; súlyos hibát követve el figyelmen kívül hagyják az arab államoknak és barátaiknak eltökélt szán­dékát, hogy megvédik a közel- keleti békét; ezek a körök magukra vonják a teljes fe­lelősséget és a megtorlást ag­resszív és provokációs politi­kájuk folytatásáért az arab államokkal és népekkel szem­ben. Napról napra újabb és újabb tények tanúsítják, hogy Izrael nem hajlandó letérni a szomszédos arab országok és népek ellen kirobbantott ag­ressziójának útjáról, továbbra is lábbal tiporja a nemzetközi jog elemi normáit, kihívást in­téz az Egyesült Nemzetek Bombamerénylet Lagosban WASHINGTON Az amerikai atomerőbizott- ság bejelentette: jóváhagyta kis mennyiségű rádióizotóp or­vosi kutatásra történő eladá­sát a Német Demokratikus Köztársaságnak. Lagos egyik elővárosában egy mozi előtt bomba robbant, majd 60 méteres lángok csap­tak a magasba. A merénylet az utolsó előadás előtt történt, a mozi már majdnem megtelt. A jelentések szerint tizenegy sze­mély életét vesztette, harminc- kettőn pedig megsebesültek. Az egyik sebesült elmondta, hogy a bombát egy üres tar­tályautóban helyezték el, amely a mozi előtt forgalmas útkereszteződésnél parkolt. Ez volt a harmadik bombame­rénylet Lagosban rövid időn belül. Szervezetének határozatai és a világközvélemény ellen. Az izraeli csapatok a Biz­tonsági Tanács tűzszüneti ha­tározata ellenére e határoza­tok elfogadása óta nemegy­szer követtek el nagyszabású fegyveres incidenseket a Szu- ezi-csatorna övezetében, légi­erőt, tüzérséget és tankokat vetettek be. A legutóbbi ilyen fegyveres provokációra július 14-én és 15-én került sor, ami­kor tüzérségi és aknavető tűzzel árasztották el Kantara, Ferdan és Izmaiba városokat, izraeli repülőgépek pedig meg­kísérelték Szuez bombázását. Az ágyútűz és a bombázások a békés polgári lakosság so­raiban is áldozatokat szedtek. Minden ilyen összetűzés, ame­lyet az izraeli hadvezetés fe­lelőtlen és kihívó akciói idéz­nek elő, magában rejti a nagyszabású háborús konflik­tus kiújulásának veszélyét, fenyegeti a Közel-Kelet béké­jét és a nemzetközi bizton­ságot. Izrael minden lépése a meg­szállt arab területeken azt ta­núsítja, hogy Tel Avivban megkísérlik e területek kisa­játítását 3. Caserta, 12 óra 17 perc Dulles úgy állítja be köny­vében, mintha Wolff a saját szakállára vette volna fel a kapcsolatot vele. Ezzel szem­ben — mint a Za Rubezsom című szovjet külpolitikai heti­lapban olvashatjuk — a szov­jet történeti kutatás azon a véleményen van, hogy Wolff Hitlernek és környezetének el­gondolását követte, akik kü­lönbékét szerettek volna köt­ni az Egyesült Államokkal és Angliával. A szovjet lap ter­mészetesen nem tartja lehe­tetlennek, hogy eközben Wolff, látván a náci Németország elkerülhetetlen összeomlását, valamelyest túllépte eredeti felhatalmazását, és megpró­bált jó pontokat szerezni ma­gának az amerikai hírszerzők­nél. Utasítás a követségeknek Mindenesetre tény, hogy a hitleri Németország külügymi­nisztériuma még 1945 elején utasította a semleges orszá­gokban működő diplomatáit: vegyék fel a kapcsolatot az amerikai és az angol diplo­máciai missziókkal, iparkodja­nak kiaknázni a Hitler-ellenes koalíció fő államai: a Szov­jetunió, illetve az USA és Anglia közötti ellentéteket. A titkos kapituláció című köny­vében Dulles éppen azt bizo­nyítja dokumentumszerűen, hogy Washington és London a szovjet szövetséges háta mö­gött tárgyalásokat kezdett az ellenséggel. A különbéke-tár- gyalások és az olaszországi kapitulációval kapcsolatos hosszadalmas eljárások, ame­lyeket különben a nyugati né­met fronton hasonlóak követ­hettek volna, szabaddá tették volna a németek kezét Euró­pa déli és nyugati felében. Ez pedig azt jelentette volna, hogy a németek fokozni tud­ják ellenállásukat a szovjet hadsereggel szemben — egy olyan pillanatban, amikor a szovjet hadsereg már az Ode­ránál, Berlin kapujánál volt. A Dulles mögött álló szovjet­ellenes körök célja az volt, Vöresoárdisták éhségsztrájkja A vörösgárdisták szerdán éhségsztrájkba kezdtek, ame­lyet — mint bejelentették — mindaddig folytatnak, amíg Liu Sao-csi elnököt nem tá- volítják el a pekingi kor- múnynegyedből. A CTK pekingi tudósítójá­nak jelentése szerint a kínai főváros Csüng Nan Hal kerü­letének (itt lakik Mao Ce- tung és több más vezető sze­mélyiség) nyugati kapuja előtt csütörtökön nagygyűlés volt, amelynek részvevői megfo­gadták, hogy „kiebrudalják onnan Liu Sao-csit és végleg leszámolnak vele”. Itt „a kulturális forradalom” óta ez volt az első gyűlés, s ennek során olyan követelé­sek hangzottak el, hogy Liu Sao-csit adják ki a tömegek­nek és a nép ítélkezhessen fö­lötte. Teng Hsziao-ping, a Kínai Kommunista Párt fő­titkára és más vezetők ellen is elhangzottak támadások a gyűlésen. A hírügynökségek megálla­pítják, hogy ez a nagygyűlés volt eddig a leghevesebb tün­tetés Liu Sao-csi ellen. A japán külügyminiszter Moszkvában Takeo Miki, japán külügy­miniszter csütörtök délután a szovjet kormány meghívására Moszkvába érkezett. Néhány napos szovjetunióbeli látoga­tását követően Varsó, Prága és Budapest vendége lesz, hogy — mint a hivatalos japán hírügy­nökségnek adott nyilatkozatá­ban rámutatott — „szorosabb kapcsolatot teremtsen a kelet- európai országokkal”. Takeo Mikit Moszkvában a legmagasabb rangú szovjet ve­zetők is fogadják majd. A legújabb vietnami jelentések Világszerte megemlékeztek az Indoldnára vonatkozó genfi egyezmények évfordulójáról, s szimpátia tűn tetősek zajlottak le a vietnami nép harca mel­lett. A hadi helyzetről szóló leg­újabb jelentések megemlítik, hogy a dél-vietnami szabad­ságharcosok csütörtökre vir­radó éjjel Phuoc Tuy tarto­mányban aknavetőkkel támad­ták a kormánycsapatok állá­sait. Az aknatűz megsebesítet­te a kormányhadsereg tizen­hét katonáját és egy amerikai tisztet. Észak-Vietnam felett szer­dán légiharc folyt az ameri­kai légierő és a VDK vadász­gépei között. Az amerikai ha­ditengerészet bombázógépei szerdán olaj raktárakat támad­tak a Tonkini-öbölben. hogy meggyőzzék a hitleristái« kát: tegyék lehetővé, hogy s% angol—amerikai csapatok Né­metországnak minél nagyobb darabját hódítsák meg. Márciusban, a Dulles által említett tájékoztatást követő* en, a szovjet kormány meg­engedhetetlennek minősítette a háta mögötti alkudozást. AX ügyben a három nagyhatalom kormányfői több ízben is köz­vetlenül levelet váltottak — egészen április közepéig. Ilye® előzmények után érkezett dt 1945. április 21-e. , ; „Y/oIff úton van...* RIMMA KAZAKOVA Ezen a szombati napon Dul­les azzal tért vissza Bernbe hogy itt már Wolff visszaér* kezésének híre fogadja majd- Ehelyett egy távirat várta Washingtonból. A vezérkari főnökök egyesített csoportja utasította, hogy szakítson meg minden kapcsolatot a némeit megbízottakkal. Az OSS zárja le az ügyet, és tájékoztassa a szovjet illetékeseket Archer és Dean moszkvai szövetsége* katonai képviselőkön keres»» tül. Dulles — mint írja — éppen a parancs végrehajtásának módján töprengett, amikof Weibel telefonon közöltét Wolff, a szárnysegéde, vala­mint Wittinghof tábornok egyik magasrangú vezérkari tisztje úton vannak Svájcba, hogy aláírják a kapitulációt. Wolff ék készek voltak hala­déktalanul Casertába utazni, hogy megállapodjanak a* észak-olaszországi német csa­patok, mind a Wehrmacht* mind az SS kapitulációjáról. Javasolták Dullesnak, hogy i részletek tisztázása végett ha­ladéktalanul találkozzanak Luzernben. „Nekem pedil szigorú parancsom volt, hogí semmiféle kapcsolatot ne tart* ' sak velük” — írja Dulles. Ez* ért rádióüzenetet küldőt! Alexander tábornoknak éj washingtoni feletteseinek: új utasításokat kért. Alexande? tábornok nyomban válaszolt* Azt. táviratozta: a vezérkari főnökök egyesített csoportjel az előző parancs felülvizsgá­latára kérte, „hogy legalább meggyőződhessünk róla, komo­lyak-e a németek szándékai és milyen a meghatalmazásuk- Alexander tábornok azt re­mélte, hogy eközben sikerül visszatartanom Woiffot és tár­sait. amíg Washingtonból és Londonból megjön a véglegei döntés” — emlékezik viasz* Dulles. , Három távirat A döntés pedig április 27- én reggel három, Dullesnak címzett, szigorúan titkos táv­iratban, megjött. A korábbi tilalmat feloldották. A vezér­kari főnökök egyesített cső- portja utasította Alexandef tábornokot: készüljön fel * német meghatalmazottak fo­gadására Casertában, hogf aláírják a kapitulációt. A táv­iratok azonban azt is közölték hogy Svájcban semmiféle elő­zetes tanácskozásra nem ke­rülhet sor, és Casertába meg­hívták a Szovjetunió katonai képviselőjét is. A német meg' hatalmazottakért még azna? megérkezik a repülőgép... A „titkos kapituláció” he­lyett immár — nyílt kapitulá' dóra került sor: a nápolyi királyok hajdani casertai váj rában, 1945. május 2-án dél* 12 óra 17 perckor (greenwichi idő szerint). A Dulles-fél* svájci titkos tárgyalások ugya? bonyodalmakat okoztak ? szövetségesek viszonyában, dj ezek a _ bonyodalmak végül megfelelő nyomot hagytak amit nemcsak az mutat, hogi a szovjet katonai képviselő jelen volt az olaszországi né* met haderő kapitulációjánál Az amerikai és angol csapa: tok parancsnoksága a nyugat' fronton végül nem ment bél^ i a különbéke tárgyalásokba! bármennyire is fáradoztál* ezen a németek — emlékeztei a Dulles memoárokhoz, fűződi kommentárjában a Za' Rube1, zsom című szovjet külpoliti*; kai hetilap. , j(, |j (Vege) A KÍSÉRLET * — Mondja, Arkagyij, maga* mormoltatia velem, hogy „sze-< rét, nem szeret”? * — Én. És végtelenül örül-* tem, hogy a jelzés a tudatáig! hatolt. * Marianna elpirult. * — De ezt az egész dolgot! egyáltalán ne nekem tulajdo-* nítsa. A masina a főnök mű-! ve, a leírásban megtalálhatja.* — Bizonyára nagyon elfá-4 radt — mondta Marianna ■—.« én nem Ismerem a technoló-< giát, de minden éjjel... — Ugyan!... A szeánsz csu-j pán három napig tartott. ! — Hétfőn, kedden és pénte-* ken? — kérdezte Marianna. 4 — Igen, No, látja, milyen 3 nagyszerűen sikerült a kísér-* let! < — Igaza van. Sok mindent* nem tudunk még az emberről!* — Maga vasból van, és ha* nem a készülék ... De most* már búcsúznom kell. Majd! visszatérek s leülök az ablaka* alá a kis padra ... Bocsásson! meg... Köszönöm! * — Nekem sokkal jobbanj tetszett az a fiú, aki a pokol-* ba küldte az utasítást, s kész! lett volna a lábát is lejárni. . .1 Csak ennyit akartam mondani.! — Csodálatos lény maga,! Marianna! Mintha nem is eh-í hez a világhoz tartozna ... * a mikor Arkagyij távozott,* Marianna levette védő-! szemüvegét, kikapcsolta* az áramot, és mit sem törődve! azzal, hogy valaki meghallja,« hangosan kiabálni kezdett.! Mint aki nagyon is ehhez a* világhoz tartozik... ! Arkagyij átölelte és sokáig csókolta. Alig tudott elszakad­ni tőle, de nem is nagyon akart, mert úgy érezte, hogy az álom akkor véget ér. .. S zombaton már tízkor befejezte a munkáját és hivatta Arkagyijt. — Jó napot! Hadd mond­jam meg, hogy — beleegyez­tem. — Marianna! — szólt Arka­gyij óvatosan a fotelbe eresz­kedve — teljes szívből köszö­nöm, de már semmire sincs szükségem. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. — Hát a kísérlet? — Megtörtént. Minden rend­ben van. — Hogyhogy? — Elmondom, de kérem, ne haragudjék nagyon rám ... Arról van szó, hogy intéze­tünk egy olyan készülék mű­ködését próbálja ki, amely irányítja az ember álmát. — Micsoda?! — Ne gondoljon semmi rosszra! A tervet kidolgozták, jóváhagyták... — nevetett Arkagyij —, és én pontosan az előírás szerint cselekedtem. Az én feladatom csupán any- nyiból állt, hogy meggyőzzem magát: egyezzék bele a kísér­letbe ... Kész... Pontosan az utasítás szerint... — Az utasítás szerint? — nyújtotta el a szavakat Ma­rianna. — Pjatkin és Szelko ellen­őriztek. Hadd köszönjem meg önnek az intézet nevében azt a segítséget, amelyet a tudo­mány előbbrevitelében nyúj­tott. A tudományos leírást itt hagyom, hogy tanulmányoz­hassa. zat?” „Ugyan! Én csak any- nyit mondhatok, hogy nem veszélyes. Ha minden sike­rül...” „És ha nem sikerül?” „Nem ez a legfontosabb. Ha nem nekem — sikerül majd másnak .. Másnap röpke. értekezlet volt a hetes osztályon. Ma­rianna a megbeszélés után így szólt Arkagyijhóz: — Nos, jól irányítok? Min­denkit szélnek eresztettem. A gyerekek két napra a hegyek­be mehetnek. Arkagyij a lépcsőig kísérte Mariannát. — Nagyon sajnálom, hogy nem tudok segíteni — mondta a lány. — Hagyja a sajnálkozást. — Bár a szívem azt súgja . .. — Hallgasson a szívére. Marianna zavarba jött. — Mondja, nem ismer vé­letlenül egy régi versi két: „Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret __” — Dehogynem. No — Semmi, csak eszembe ju­tott. Hallottam valahol, de hogy hol, sejtelmem sincs ... — s megnyomta a mozgólép­csőt indító gombot.., Almában együtt ült Árka- , gyijjal a laboratórium park­jában. Megsárgult falevelek peregtek a fákról. Esteledett. ! Hosszú ideig ültek így, aztán hetségesek, mint az ógörög is­tenek. — Délután elutazom — mondta Marianna a liftbe lép­ve. — Repülővel. .. Kellemes időtöltést kívánok. Éjjel újra Arkagyijról álmo­dott. Margarétás réten jártak. Arkagyij letépett egy virágot, és mondta: „Szeret, nem sze. rét, szeret...” Majd hirtelen eldobta a margarétát. „Ma­rianna! Próbáljon már megér­teni ... Karaiban az a ... De hát csak nem gondolja, hogy minden katasztrófa ellen biz­tosítva vagyunk!? Miért ne oldhatnám meg egyedül a kí­sérletet? Miért ez a bizalmat­lanság? Ha tanulatlan iparos lennék, nem kaptam volna diplomát. De így ...” Marianna a virágszirmokat tépdeste. „Szeret, nem szeret, szeret...” „Marianna! A ma­ga életének értelmét egy-egy teázás és parancskiadás je­lenti?” „Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret, — aztán hogy van tovább?” „Maga az előírások, a kutatói utasítások rabja.” Nevetséges fiú, ször­nye* nevetséges kölyök. Segí­teni kellene n<i*<i ... Csakhogy a karai katasztrófa mindazok után történt, hogy a terveket már háromszor megerősítették. A fiú megfogta kezét: „Ügy szeretném, ha megértene. Engedélyez­ze a kísérletet”, „És a kocká­M arianna egész éjjel az új jövevényről, Arkagyij­ról álmodott. Megjelent előtte a fiú szomorkás arca, szürkéskék szeme, szigorú szá­ja, szőke haja és mosolya. Másnap reggel a laborató­riumba érve azonnal hivatta Arkagyijt. — Nem értettem magát teg­nap — mondta. — Milyen kí­sérletről van szó? Miért nem akarja leadni az írásbeli je­lentést? Vagy csak tréfál? — Nem, ez nem tréfa. — Tudja, mit ajánl nekem? — Tudom. Hogy szegje meg az utasítást! — Nem a formalitásról van szó. Maga nem szerelmes kis­asszony, hanem tudós. Tessék, vegye elő a diktafont, és a szöveget majd megvitatjuk. — Csakhogy a kísérlet tit­kos és estére mindenki tudni fog mindent. — Ugyan, honnan tudnák meg? — Ajaj, a falnak is füle van!... — Én pedig így nem enge­délyezem a kísérletet. Befejez­tük! A karai katasztrófa titán ... — Igen, igen... — mélázott H Arkagyij — No, hogy tetszenek ma­gának a hetes osztályon dol­gozó fiúk? — változtatott té- inát Marianna. — Kedvesek. Naivak és te^ am™ kapituláció

Next

/
Thumbnails
Contents