Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-13 / 137. szám

5. ES ZA K MAG Y A EORSZA G Kedd, IP6* Mnlas W. Ölési tartott a KISZ Központi Bizottsága A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség VII. kong­resszusának előkészületeiről tanácskozott hétfőn a KÍSZ -Központi Bizottsága. Az ülé­sen részt vett és felszólalt Bi.szku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A Központi Bizottság nyi­latkozatban foglalt állást a közel-keleti eseményekkel kapcsolatban. Hangsúlyozza: a magyar ifjúság megdöbbenés­sel értesült arról, hogy Izrael — az amerikai és angol im­perializmus támogatásával — agressziót követett el az arab népek szabadsága, független­sége és területi integritása el­Nigériai támadás Biafra ellen Nigéria, két héttel ezelőtt Biafra Köztársaság néven el­szakadt keleti tartományának rádiója fegyveres harcokat jelentett. Az enugui rádió Kamerun­ban lehallgatott adása szerint az északi tartomány csapatai támadást indítottak Biafra északi határánál. A rádió fel­hívja a népet: „Fogjatok fegy­vert és legyetek éberek, Ni­géria lényegében hadat üzent Biafránakl”. Az északi tartomány csa­patai az enugui rádió szerint súlyos veszteségeket szenved­tek és visszavonulásukkor nagy mennyiségű hadianya­got hagytak hátra. len. A szélsőséges izraeli kö­rök „villámháborús” offenzí- vája felszí tóttá a közel-keleti feszültséget, veszélybe sodor­ta a világ népeinek békéjét. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottsága felháborodással ítéli el és bélyegzi meg Izrael ag­resszióját és az egész magyar ifjúság harcos szolidaritását fejezi ki az arab országok né­peivel és ifjúságával. Követe­li, hogy az izraeli kormány tartsa tiszteletben az arab né­pek jogait, mondjon le jogta­lan területi igényeiről, és vonja vissza csapatait az ag­ressziót megelőző állásokba. A Központi Bizottság teljes mértékben támogatja a szo­cialista országok párt- és kor­mányvezetőinek 1967. június 9-i moszkvai nyilatkozatát. Szilárd meggyőződése, hogy az arab országok népei a szo­cialista országok és a világ haladó erőinek támogatásával megvédik függetlenségüket és szabadságukat, megálljt pa­rancsolnak az agresszornak. Feszültség; Adenben Brown külügyminiszter hét­főn délután az angol alsó- házban bejelentette, hogy légi- úton csapaterősítéseket küld­tek Adenbe. Az „elővigyáza­tossági rendszabálynak” neve­zett katonai intézkedést azzal indokolta, hogy a brit tá­maszpont-városban „megnöve­kedett” a feszültség. Ma ÍNATO-tanacslíozáe Kedden kezdődik Luxem­burg fővárosában a NATO mi­niszteri tanácsának üléssza­ka. A kétnapos ülésszak hi­vatalos tárgysorozatán a ke­let—nyugati kapcsolatok, Né­metország és Berlin problé­mája, az európai biztonság kérdése, valamint a genfi le­szerelési értekezlet szerepel. A NATO miniszteri tanácsa mostani ülésszakának különös jelentőséget kölcsönöz a kö­zel-keleti válság. Az ameri­kai, angol és francia külügy­miniszternek a fegyveres kon­fliktus kirobbanása óta most először lesz alkalma nézetei­nek közvetlen kicserélésére. Á pártnak élnie kell Rózsa Ferenc halálának 23. évfordulójára „Ha elfognak, inkább vá­laszd a halált, mint hogy áru­lóvá légy. Ha gyötörnek is ... mindig arra gondolj, hogy a pártnak élnie kell.” Nagy mű­veltségű mérnök, jótollú új­ságíró, kiválóan képzett kom­munista, nagyszerű tanító hit­vallása volt ez. Rózsa Ferencé. Életútja azoknak a két vi­lágháború között élt kommu­nista forradalmároknak sor­sa, akik polgári családból in­dulva jutottak el a munkásosz­tályhoz, a marxizmushoz. Gim­náziumot végzett. Tizennyolc évesen, művelt, nyelveket be­szélő, irodalmat értő, zenét szerető fiatalember. 1924-ben indult Németországba, hogy mérnöki , diplomával térjen haza. Ekkor került kapcsolat­ba a német munkásosztállyal, a marxizmussal, és közben ki­váló eredménnyel végezte el a műszaki egyetemet. Itthon egy nagy építkezés mérnöke lett. Kapcsolatot te­remtett a munkásokkal, irá- nyította mozgalmi munkáju­kat, harcra nevelte őket, helyt­állásra. Később a Kommunista című lap szerkesztőbizottságában dolgozott, s 1940 végén tagja lett a KMP Központi Bizott­ságának, majd titkárságának. A kort, amelyben élt, nem nehéz felidézni, sokan emlé­keznek rá. Európában és az egész világon gyorsan követ­ték egymást az események. A hitleri Németország, Európa és a Balkán villámháborús le- rohanása után, a Szovjetunió ellen fordult. Idehaza a kommunistákra hárult a feladat, hogy rámu­tassanak az őrült pusztításra, hogy élesszék a nép lelkiisme­retét. Rózsa Ferenc sok más kommunistával, harcostársá­val együtt illegalitásba kény­szerült. A fasiszta propagandával szemben, az illegális kommu­nista párt sajtó nélkül állt. Pedig az igaz szóra, a nyom­dára nagy szükség volt. Szin­te a lehetetlenre vállalkoztak azok, akik dacolva a határta­lan terrorral, 1942. február 1-én kiadták az illegális Sza­bad Népet. A lap létrehozásá­ban és megszervezésében Ró­zsa Ferenc szerkesztőnek ju­tott a legnagyobb szerep. Hi­tével, helyzetismeretével, nagy elméleti felkészültségével az események lényegét ragadta meg. A háborús kalandorpo­litikával szemben, a demok­ratikus erők mozgósítását tűz­te ki célul. 1942. június 1-én, 10 éves il­legális pártmunka után a rendőrkopók kezére került. Kegyetlenül megkínozták, de nem vallott. „Ha elfognak, in­kább válaszd a halált, mini hogy árulóvá légy ..Tes­tét összetörték, de hite meg­ingathatatlan maradt. Bízott 3 szabad Magyarország megszü­letésében. Halálának 25. évfordulóján arra az emberre, arra a kom­munistára emlékezünk, aki­nek eszméi lelkesítik a ..prole­tár utókort”; a szocializmus híveit és harcosait. H. M. Súlyos faji összetűzések Floridában A floridai Tampa néger ne­gyedében nagyarányú zavar­gás robbant ld hétfőre virra­dóra. Az incidenseket ezúttal is rendőri túlkapás indította el. Egy rendőr megsebesített egy fiatal négert, akit lopási kí­sérlettel gyanúsítottak, s aki nem adta meg magát a fel­szólításra. A felbőszült néger lakosság megrohanta a ne­Tanulmányűtra készülnek A mezőgazdasági ji ®® j r jt r tt torteneterol Néhány hónappal ezelőtt a Tiszai Vegyikombinátban meg­kezdődött azoknak, a műszaki dolgozóknak és szakmunkások­nak az előképzése, illetve fel­készítése a külföldi tanul­mányútra, akik majd a polieti­léngyárban kapnak fontos fel­adatokat. A gyár gazdasági és műszaki vezetői közül többen a közel­múltban Angliában jártak ta­nulmányúton. Az idén csak­nem negyven dolgozót a Szov­jetunióba küldenek, ahol az it­tenihez hasonló berendezések­kel és technológiával dolgozó etiléngyárban szerzik meg a szükséges szakmai ismerete­ket. Az első csoport — műveze­tők, rendszerkezelők és egyéb beosztású dolgozók, akik 3 hó­napos szakmai és nyelvi elő­készítő tanfolyamon vettek részt a gyáron belül — előre­láthatólag július első felében indul a Szovjetunióba. S uhajda gyanús sietséggel kö­zeleg az udvar felől. Pillan­tása szinte szúr, mereven rátapad a nyurga szerelőre, dühös szusszantással áll meg előtte. — Mi ez?! — tolja a kezében .ho­zott műszert a szerelő orra alá. Az előbb zavartan pislog a brigádveze­tőre, majd rámered a szerkezetre. — Mikrométer. — Nem mond ez neked semmit?! — Ugyan, ki hallott még mikro­métert beszélni. — Ez a szerencséd, csak ez! — A többiek épületes párbeszédet sejtve körülveszik'őket. Suhajda megeme­li hangját. — Ha ez a műszer be­szélni tudna, elmondaná, hogy jaj de hanyag gazdám is volt nekem, akivel a magasságos munkaadó megáldotta ezt a .jobb sorsra érde­mes kollektívát. —Ha kint hagytam, hát kint Jjagytam, no. — De te azt mondtad, hogy visz- azatetted a szekrénybe! — Szép kis pipa vagy — mor­mogja a zömök ICupcsó —, tolvajra .gyanakszunk, tolvaj nincs, csak egy trehány pasas. A nyurga elszántan egy kalapá­csot nyújtogat a többi felé. — Nesztek, tessék, verjelek agyon, üssetek, mert én egy trehány, ha­nyag pasas, notórius kimaradozó va­gyok. Egy szégyenfolt a becsületes társadalom testén. Miért hagytok nekem itt még egy harapás levegőt is szívni. He? Suhajda rámered, szörnyűségeket Äkar a fejéhez csapkodni, de Kup- esó szelíden leinti. — Hagyd, még valami marhasá­got mondasz, amit később te is meg­bánsz. Suhaida tétovázik, lemondóan le­gyint, aztán az udvaron megtalált A LECKE értékkel a hatalmas lemezszekrény­hez siet, s féltő gonddal helyezi a többi mellé. Még egyszer a nyur­gára néz, pillantásában mély ta­nácstalanság honol, hogyan kellene ezt a bohém, lomha természetű em­bert megnevelni, akiről az összes ki­próbált módszerek hatástalanul le­peregnek. Suhajdát a nevelés gondjai, a nyurgát meg a sérelem köti le, így se az egyik, se a másik nem látja Kupcsó, Juhász s még egy harmadik gunyoros összepillantását. — No, megleckéztetjük a kölyköt? — Meg. Előbb az egyik, aztán a másik, majd a harmadik tűnik el az öltö­ző irányába. Mindhárom zsebe gyanúsan kidudorodik a sebtiben összeszedett, olajos kócok halmazá­tól. És ha a nyurga netán rájuk is figyelne, aligha fedezné fel a kócok és az öltözőben heverő, gyalázatosán elhanyagolt bombardon közötti ösz- szefüggést. — No — súgnak össze másnap a nyurga háta mögött —, észrevette? B izonytalan vállvonogatás a válasz. A nyurga a követ­kező napokon se viselkedik úgy, mint akit valami is felbosszan­tott volna. Csak Suhajda csóválgat- ja állhatatos rosszallással a fejét. — Dezső, Dezső, kiölsz belőlem minden jóakaratot. Gyerekek — fi­gyelmeztet egy nap ragyogó arccal —, meg ne feledkezzetek róla: mű­szak után élüzem-ünnepség. Te — vág gyanakvó pillantással a nyurgá­ra —. ha megint olyan gyalázatrv san játszol a zenekarban, mint ta­valy ... A nyurga dühösen elfordul, aztán, hogy az öltözőben elhangzik néhány megjegyzés a jobb sorsra érdemes bombardon tisztasági állapotára, sürgősen elkacsázik az üzemi büfé irányába. — Baj van, komám — rezzenti fel a kávé ivásából az egyik zenész hangja. _ ?! _ — Az égjük bombardonosunk be­teg, a másik temetésre utazott. — Aha. — A karmester tart tőled. Nem jársz a próbákra se! — Ugyan édesapám, azt a néhány keserves indulót kirázom én be­hunyt szemmel is. A kultúrterem padjai már zsú­foltak, s a széksorok között méltó­ságteljesen lépeget befelé az egy­ség vezérkara, maga előtt tolva a kedves vendégeket. A karmesteri pálca illő pózzal meglendül, elhang­zanak a kezdő akkordok. A karmes­ter szeme figyelmeztetően a nyur­gára villan, s néma szájmozgással mondja: most. A nyurga előbb könnyedén, gú- nyoros fölénnyel zúdítja a levegőt a bombardon hatalmas réztestébe. Hm. A hangszer néma, mint a sír. A karmester dühös mozdulattal rá­int. A nyurga homlokán verejték- cseppek jelennek meg, tüdeje majd kiszakad az erőlködéstől, de a bombardon makacsul hallgat. — Kezd már! — löki meg hang­szerével egyik társa. — Nem tudom mi van vele — vi­csorogja —, nem szuperál. Dühösen rázza, pofozza a hang­szert, belefúj. Semmi. Egy kolléga bárgyúan rábámul, gyanúsan mére­getni kezdi a bombardont, majd odanyúl, s ámultán egy kócot húz elő belőle. A karmester elsápad, vö­rös. lesz. Az induló ritmusa megbi­csaklik, a nagydob még puffog, az­tán néma, dermedt csend. Minden arc a zenekar felé fordul, s minden pillantás a nyurgára tapad. Mellet­te áll a karmester is olyan szót- lan és elkínzott arccal, mint aki­vel most közölték, hogy szórakozott­ságában kiirtotta az egész család­ját. A bombardont hárman is ránci- gálják, valaki drótdarabot dugdos a rézteslbe, s a kócok halmazát rán- cigálja elő. És minél több_ kóc gyű­lik össze a zenészek előtt, annál jobban derülnek a teremben lévők. Vaskos nevetés hullámzik végig a termen, felcsap a mennyezetig, az­tán visszaér, s a verejtékben fürdő nyurgára csapódik. — Ha, ha, ha. A nyurga szeme villog, minden dühét belefújja a hangszerbe. Elő­ször hatástalan, aztán a levegő ki­sodorja, kidobja az utolsó olajos kócot is. karmesteri pálca meglen- dül. Újból, s bátortalanul felhangzanak az induló első akkordjai, belemerészkedik 'mély hangjával a bombardon is. A kar­mester csak őt nézi, a nyurgát, pil­lantásában annyi néma vád van, hogy belefacsarodik a szív. A nyur­ga nem néz rá, a padlóra bámul, amelyen még mindig ott van egy kócdarabka. A bombardon meg re­csegve, harsogva, csúfolódva böm­böl, hörög. Csorba Barna töke is. Az újabb kutatások so­rán az a vélemény alakult ki, hogy a honfoglaló magyarok aí eddigi elképzelésekkel szem­ben fejlettebb mezőgazdasági eszközökkel rendelkeztek, mini azok a népek, amelyeket bejö­vetelükkor a Kárpát-medencé­ben találtak. Fiatal eszköz a. kasza A méhészet is hagyományo­san magyar mezőgazdasági ágazat, mivel a méz és a méli szavaink finn-ugor eredetűek, tehát a magyarok már a hon­foglalás előtt is foglalkoztak méhészettel. Az ásó legrégibb példányai még fából készültek. Az idő­számítás utáni ötödik század­ból fennmaradt leletek azon­ban már tanúsítják, hogy a faásót vasból készült szegél­lyel, úgynevezett papuccsal vették körül. Az ilyen fajta ásók még a XIX. században is tömegesen előfordultak. A kasza a viszonylag fiatal me­zőgazdasági eszközök sorába [tartozik. Először a kelták és 3 ►rómaiak használták, de csak [füvet vágtak vele: a gabonái [még sokáig sarlóval aratják1 ‘így van ez Magyarországon 3 [középkorban Is. Gabonavágás' ►ra csak a XVIII. századtól al' [kalmazzák, méghozzá kélfél® ► formában. A hegyvidéken rö- [videbb, az Alföldön hosszabb ► vágóéitól készítik. A kaszának ►azonban még ekkor is voltak [ellenzői, akik arra hivatkoz­nak, hogy nagyobb a szén1' [veszteség, mint a sarlóval töri ► ténő aratáskor. [ Az évszázadok során a fa­zéké is korszerűsödött, de 3 ►döntő fordulat csak a XIX £ században következett be. A* ►első vasekéket még külföldről [hozták, de 1842-ben Pesté11 ►már működött Vidacs István [műhelye, amely csakhamar a3 ► első jelentős hazai vasek®' ►gyártó manufaktúrává fejlői ► előtt. ll zenei “o jövő századnak ► Századunkkal látszólag b? ► fejeződik a történeti kutat?’ [területe, dr. Balassa ív3’ fazonban elmondta, hogy ^ [archívum anyagában napjait1*' ► eszközei is helyet kapnak. ►kumentálják például a ma [korszerűbb kombájnokat, rn®‘ Myeknek évtizedekkel koráb- [ban ugyancsak voltak ellen30” ► akik szintén a nagy szemveS^ [teségre hivatkoztak... A k0* ►söbbi századok kutatói [[pontos és szakszerű leírás0, ► alapján folytathatják a mi*? ' gazdaság történelmi útján3® ► megrajzolását / B. B. B 1 ' gyed kereskedelmi központ­ját, tüzek gyulladtak ki a ne­gyed minden pontján. A he­lyettes rendőrfőnök szívszél- hiidést kapott a néger ne­gyed „megostromlása során”. A helyi rendőrség kutyákkal védekezve vonult fel a zen- dülők ellen. Páncélkocsi, könnyfakasztó-gáz és lángszó­ró támogatja a 80—100 főnyi rohamrendőrséget a zendülés elfojtásában. Meg nem erősített hírek szerint a négerek fehér tú­szokat tartanak fogva. A reg­geli órákban a negyed szá­mos háztömbje állt még láng­ban. Szórványos lövöldözést je­lentenek a Montgomery kö­zelében fekvő Prattville vá­roskából is, ahol arra a hír­re, hogy „felforgató magatar­tás vádjával” letartóztatták Stokely Carmichael néger if­júsági vezetőt, rendőrosztag vette körül a háztömböt, ahon­nan a lövéseket leadták és megkezdődött a nyomozás a „tettesek kézrekerítésére”. I Egy 1872-ben készült fel­mérés szerint, a Duna melletti területeken és az Alíöldön a vaseke már mindenütt felvál­totta a faekét. Ugyanebben az időben az ország peremrészein még a fából készült ekéket használják, sőt, még 1920-ban is találtak Somogybán és Za­lában faekés földművelőket. A hazánkban összegyűjtött régészeti, történeti és népraj­zi leleteket az ország 140 mú­zeumában őrzik. A budapesti Mezőgazdasági Múzeumban most szervezik azt a munka­eszköz-archívumot. amely át­tekintést ad a helyi múzeumok kincseiről. Új feltevés Dr. Balassa Iván, a Mezőgaz­dasági Múzeum osztályvezető­je az archívum anyagára tá­maszkodva, akadémiai disz- szertációt készített a hazai mezőgazdasági eszközök fejlő­désének történetéről, amely érdekes adatokat és tényeket tartalmaz a Magyarországon használt földművelési eszkö­zökről. Az első ekevasleletek, amelyeket a Kárpát-medencé­ben találtak, a keltáktól szár-. maznak, s az időszámítás előtti harmadik—második századból valók, míg a következő évszá­zadokból alig maradt fenn va­lami, mivel a népvándorlás hullámai mindent elsöpörtek. A honfoglaló magyarok az újabb kutatások szerint, már fejlett mezőgazdasági ismere­teket hoztak magukkal. A föld­művelést még a Volga-kanyar- ban, a bolgár—török biroda­lom lakóitól sajátítottál' el. En­nek bizonyítéka pl. az is, hogy maga az eke bolgár—török szó­ként került nyelvünkbe. Az eke alkatrészeinek elnevezésé­re is többnyire szláv eredetű szavakat használunk, amelye­ket a vándorló magyar törzsek jórészt Kijev táján tanultak meg. így szláv eredetű szó a gerendely, sőt az annyira ma­gyaros hangzásúnak vélt ősz­

Next

/
Thumbnails
Contents