Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-13 / 137. szám

' Kedd, 1967. június 13. ESZAKMAGYAKORSZAG 3 1L11111 ben megépülő gyógyszer-inter­medier csarnokra több mint 50 millió forintot költenek. Fejlődik a műanyaggyártás is, elsősorban a poliuretán- és de- karitgyártás. 1970-ben 1 mil­liárd forint felett lesz az évi termelésük! A munkáslétszám növekedé­se is jelentős, mintegy 1000 emberrel többet foglalkoztat­nak majd — ám hol laknak- élnek az alkalmazottak? Jogos igények A nagy kérdésre csupán ho­mályos ígéretük van. — Közel van Miskolc, ott ka­punk lakást. Elvileg De ma­gunk se hisszük, hogy a kiírt „keretszámot” a valóságban is megkapjuk — s Antal Ferenc aggodalma nem alaptalan. Bár kétszer 12 lakást építenek a gyógyszerfejlesztésre előirány­zott alapból — ez még kevés. — Elsősorban mérnökeink pá­lyáznak el tőlünk a rossz kö­rülmények miatt. Pedig egyre több mérnökre és főiskolát, egyetemet végzett alkalmazott­ra van szükségünk. Jelenleg 72 mérnök és főis­kolát végzett dolgozik az Északmagyarországi Vegyimű­vekben. s bizony, ez vészesen kevés. Pedig a jövőben mind többre lenne szükségük. Vi­szont az igény „benyújtását” a gyár vezetősége is jogosnak tartja. 6 Arra lehet okot találni, hogy a mozielőadás elmarad — rossz a film. Ha csökken a mo­zilátogatók száma? Erre is van ok. Ma már 379 a tv-elő- íizetők száma Sajóbábonyban. S hogy az ismeretterjesztő elő­adásaikat kevesen hallgatják? Talán Miskolcra járnak be szórakozni, művelődni. Több mint 30 itt dolgozónak van autója, a motorkerékpár szám- lálhatatlanul sok. Ám az ok csak magyarázat. A jövő igé­nye és a jelenlegi gondok pe­dig — valóság. Ezen kellene segíteni mi­előbb. Együttesen, mert csak így lehet a közönyt és a rossz lehetőségeket felszámolni. B. L. r X felmérés szerint 40 gyer­mek közül 32-nek rendezetlen családi életben kell felnőnie, tanulnia, élnie. A számadat el­szomorító és elgondolkoztató — ám nem hihetetlen. Sajóbá- bonynak nem a legjobb a hire. Még pontosabban: kettős híre van. Az Északmagyarországi Vegyiművek termékei dicsősé­get és jó megélhetést biztosí­tanak annak a több mint 2000 embernek, akik új lehetőségek reményében áttelepedtek Sza­bolcsból, Zalából és Borsod tá­volabbi falvaiból Sajóbábony- ba. A gyár építésével együtt alapították a telepet is — en­nek is sajátságos a híre. A kö­zönyről és a rossz lehetőségek­ről gyakorta hallunk hírt. fi vetítés elmarad... A falu és a telep lakosai­nak száma meghaladja a há­romezret. Miskolc közel, 20 perc buszon — s mégis, érthe­tetlen. Antal Ferenc, a vegyi­művek pártmunkása mondja: — Vasárnap meg se tartot­ták a mozielőadást... Nem jöttek össze annyian, hogy a bevétel fedezze a kezelési és ez üzemeltetési költséget. Legalább félmillió forintot érne a telepi szabadtéri szín­pad Miskolcon. Sajóbábonyban annyi hasznát veszik, hogy a nagyobb ünnepeken (május el­seje, augusztus 20), itt tartják a nagygyűléseket. Időnként a több mint 6 ezres könyvtár is hiába várja a megérdemelt ér­deklődést. A bábonyiak közül kevesen szeretnek olvasni... Mi az oka a kultúrközöny- nek? Hiszen a másfél évtized alatt, ha nem is mindent, de számos kultúrobjektumot ka­pott a telep. A szabadtérin kí­vül két mozit (igaz, kicsinyek, szűkök — de hiszen kevésszer van telt ház), könyvtárat, bportpályát, hetente tartanak ismeretterjesztő előadásokat és havonta szellemi vetélkedőket. Az érdeklődök szinte mindig ugyanazok — és mindig keve­sen jönnek össze. Lehetséges, hogy a művelődési otthon messze van a telephez, a gyúr területén — de ez sem magya­ráz meg mindent. Miért BiBstsiiák? Annak idején építettek a te­lepre egy iskolát, 140 gyermek­nek. Ma ebben az iskolában 524-en tanulnak. Joggal pa­naszkodik Bartus András igazgató a tanári karral együtt: mi lesz ősszel? — Három műszakban kell majd tanítani... Ez az elméretezés nem csu­pán az iskolára vonatkozik. A lelepen 1800-an élnek, hat la­kótömbön és hat legényszállás­ból átalakított szükséglakás- soron. Esetenként 10 családra jut egy WC és egy zuhanyozó, fürdőnek. És legkevesebb 4 ember tartozik egy-egy családba, ám nem ritkaság a liat-nyolc gyermek sem. — ígéretünk van bőven — mondja Antal Ferenc, aki hig­gadtan és felelősséggel beszél' gondjaikról, lehetőségeikről. — A harmadik ötéves tervben 500 lakást ígértek. Ez évben, december 31-ig kettőt kapunk! Igaz, épült itt magánerőből 40 ház, láthatta is a gyárnak ve­zető út mentén. De nincs min- deniknek pénze magánházra. És terület sincs, az az igazság. Es ismét ellentmondással ta­lálkozunk. A gyárat fejlesztik, hiszen csupán a két lépcsőzd­B E M ü T A T T A K Az úi 250-os autóbusz 192 lóerős fekvő farmotorral készült, de készíthető 210 és 230 lóerős motorral is. A 11—12 méter huss ú buszon 48, 57 és 63 ülőhely biztosítható. Az uj autó- busz légrugózású nagy teljesítményű lengéscsillapítókkal, elöl és hátul torziós stabiliza- torokkal készül. Szellőzése mesterséges, az egész mennyezetet beborító szellőző csatornák óránként 30-szoros légcserét biztosítanak. Az IKARUS 250-cs a Körúton. Nyugdíjasok (aláIkozója Az ünnepségen az üzemi nő­tanács nevében Horváth Hen- rikné köszöntötte az ünnepei­teket. Ezt követően a tiszasze- derkényi egyesített művelődési ot thon irodalmi színpada és báb­szakköre, az általános iskolások közreműködésével, kultúrmű­sorral szórakoztatta a részve­vőket. Cukorka szemeu k ént A Szerencsi Cukorgyár az elmúlt hónapokban igen ked­vező rendelést kapott, s így a nyár folyamán a tervezettnél jóval több női munkaerőt fog­lalkoztathat. Az történt, hogy a Belkereskedelmi Miniszté­rium a hazai igények kielégí­tésére újabb 100 vagon mok­ka kockacukor elkészítésére adott megbízást. A jelentős mennyiség legyártása 120 asz- szonynak biztosít több hóna­pos keresetet. A mokkacukor készítését május 15-én kezd­ték meg és eddig több mint 30 vagonnal szállítottak el. Ezen kívül az ügyes kezű asz- szonyok szemenként! csoma­golásban 52 vagon úgyneve­zett pikolócukrot. is készíte­nek. Ezeket a cukorkaszeme­ket a reprezentatív vendéglá­tó üzemek — így például a budapesti Gellért Szálló, a Gundel étterem, vagy a Vö­rösmarty cukrászda — emblé­máival és felirataival ellátott papírba csomagolják* Lecke a pénztárnál A vevők többsége nagyon lelkiismeretes a pénztár­nál. Van, aki saját forintjaira ügyel, de nem kevés azoknak száma sem, akik becsületbeli ügyet csinálnak * a bolt rovására történt tévedésből. Ezt bizonyítja az Jj. alábbi történet is. Az egyik vevő, nevezzük Kovács Istvánnak, 85 fo­rint értékű árut vásárolt. Amikor a pénztárhoz ért, gondolatban tételesen összeadta a vásárolt holmi árát. A pénztárosnő számolt, s harminc forinttal keveseb­bet, vagyis 55 forintot ütött a gép blokkjára. Pilla- * natig tartó tusakodás: szóljon, vagy ne szóljon a téve- * dés miatt? Győzött a becsületesség, a lelkiismeretes- * ség, amely adott esetekben nem hagyja el az emberek többségét. Kovács István halkan, udvariasan megszó­lalt: _ Kérem, rosszul tetszik járni, mert harminc fo­rinttal kevesebbet tetszett számolni. A halk „rcklamás’’-ból meghallhatott valamit az üzlet vezetője is, mert szeme villámokat szórt. A pénztárosnő, mint akit rajtakaptak valami nagy ügyetlenségen, látható bosszúsággal kapta fel fejét, s azt mondta: _ Kérem, én nem tévedtem. Ennyit tetszik fizetni, k ész! A vevő álmélkodva rakta a holmit táskájába, és zsebrevágta az illetéktelen harminc forintot. * Lám, lám, milyen fontos a pénztárosi presztízs. A * harminc forintot a pénztárosnő majd saját zsebéből % pótolja. Csak azért, hogy a vevőnek ezúttal se legyen jjj igaza... * <P- I) | e & te % te te te te te Ü % «5 I A indok siríjébea A Tiszai Vegyikombinát szakszervezeti bizottsága és az üzemi nőbizottság a közel­múltban rendezte meg első íz­ben a vállalattól nyugdíjba vonult dolgozók találkozóját. A gyár fennállása óta összesen 18 nyugdíjkorhatárt elért dol­gozó vált meg a vállalattól, és élvezi a több évtizedes munka után járó megérdemelt pihe­nést. Lenin nyelvén lak nemcsak nagyszerű szöveg­tudásukkal, valamint szép ki­ejtésükkel arattak megérde­melt sikert, hanem jó előadó­készségükről is tanúbizonysá­got tettek. A bemutatót izgal­mas és igen eredményes orosz nyelvi vetélkedő is követte. Csak az elismerés hangján szólhatunk Hevesi Gyulánéről, a műsor rendezőjéről, aki fá­radságot nem kímélve, nagy hozzáértéssel tanította be orosz nyelven az egyes műsorszá­mokat. Fáradozása a tanulók igen jó felkészültségében té- j rült meg. I Az elmúlt napokban színvo­nalas, műsoros bemutató volt a miskolci központi leánykollé­giumban. Az ötletes, válto­zatos összeállítást a Zrínyi Ilona Gimnázium I/D orosz tagozatos osztályának tanulói mutatták be a lelkes és hozzá­értő közönségnek. Versek, énekszámok, kórus­művek, hangszerszólók, dra­matizált beszélgetési gyakor­latok, mutatós orosz, ukrán és bjelorusz népi táncok válto- feafták egymást. Az egyes mű- isorszámokat hangulatos orosz ínyelvű összekötőszöveg foglal­ta egységes keretbe. A szerep­HAJNALBAN... szó, hogy az ember igazodjék az időjáráshoz, s válassza ki a sok közül azt a munkát, amelyet éppen el tud végezni. Kapálni, szénát gyűjteni ter­mészetesen nem lehet, s a me­teorológia szerint újabb esőre is számíthatunk. De a kerté­szetben még jól is jött az eső Megázott a föld, most öntözés nélkül pótolhatjuk a kipusz­tult palántákat. A 25 tagú kertészbrigád tehát teljes lét­számmal munkába áll.. Egy részük a palántákat pótolja, a többiek a melegágyi ablakokat gyűjtik össze és rakják cl jö­vőre. Két kézzel dolgozhatnak a dohányosok, délután pedig (persze, ha nem esik az eső) borsószedés lesz. Nagyon szép a borsó, huszonöt-harminc mázsát ígér holdanként. Van munka a gyümölcsösben, ahol a permetezést kellene elkezde­ni, és akár esik, akár nem, az állattenyésztők teljes létszám­mal dolgoznak. Mezőnyárádon, ahogy a (sz- agronómián tájékoztattak, mintegy száz ember állt mun­kába ezen a napon, keresett magának elfoglaltságot, hogy a növényápolásra éppen nem kedvező időjárás ellenére is előbbre lépjenek a tavaszi munkákban. S ekkor a felhők közül még alig bukkant ki a nap. öt óra múlt néhány perccel, amikor elkezdődött a reggel... Ouodvári Miklós kifelé induló vontatóktól sze­kerektől, emberektől népes a határ. Tegnap, a hét első nap­jának hajnalán e sorok írója is korán kelt. Elindult, hogy széjjelnézzen a mezőkövesdi járás községeiben. Azit hitte, hogy megelőzi a korán kelő­ket, de nem sikerült neki. Vattán, Bükkábrányiján, Me­zőkeresztesen, Mezőnyárádon már mindenütt talpon találta a szorgalmas termelőszövetke­zeti tagokat. Voltak, akik „el­igazításra” váltak a tsz-iroda előtt, mások már szerszámmal „felfegyverkezve” indultak a határba, az állatgondozók pe­dig mindenkit megelőztek: ők a leghamarabb talpon voltak, mert a jószágot etetni-itatni, a teheneket fejni kell... A felsorolás azonban ko­rántsem teljes; mert a hajnali órákban csupán néhány köz­ségbe jutottunk el, s minden bizonnyal népesek voltak az utcák Tardon, Szentistvánban, Négyesen és Egerlövőn is. Pe­dig ez a nap, jobban mondva, ez az időjárás nem is a leg­alkalmasabb a fontos mező- gazdasági munkák végzésére. A Medárddal kezdődött esőzés országszerte fel áztatta a föl­det, a kapásnövények tábláira nemhogy géppel, de még gya­logszerrel se lehet rámenni, a kapálásról nem is beszélve. — Nincsen olyan nap, hogy munkát ne találnánk — mond­ták a mezőnyárádi Üj Élet Tsz-bcn. — Csupán arról van | Amikor a hivatalba járó vá- l rosi ember még a másik ol- j dalára fordul, a parasztember már talpon van, és együtt kö­szönti a napot az ébredő ma­darakkal. Mert a termelőszö­vetkezeti gazdálkodásban sem engedhető meg, hogy „egy műszakban” dolgozzanak. A gépesítés nagyon megkönnyí­tette ugyan a munkát, de a koránkelés, különösen most, a növényápolás és az aratásra való felkészülés idején egyik alapja, feltétele a jó eredmé­nyeknek. A parasztember ko­rán kel azért is, mert mielőtt a közösbe indulna, előbb el­végzi a házkörüli munkát. El­látja a jószágokat, rendet rak a portán, és a felkelő nap már rendszerint ott találja a tsz-tanyán, vagy kint a határ­ban, a kukoricaföldön. De ko­rán kel azért is, mert meg­szokta, így tanulta apjától és nagyapjától, a korán kezdett munkával sokra haladhat a nap folyamán. Munka pedig van bőven. Ilyenkor mondja a parasztem­ber, hogy ha száz keze volna, akkor is mindegyikre szüksége lenne... Kapát kér a kukorica, kazal­ba kívánkozik a takarmány, el­engedhetetlen tennivalók van­nak a kertészetben, a gyümöl­csösben, permetezni kell a szőlőt, s mindezzel alig vég­zett, máris itt van az aratás. Most a falu népe mindenütt korán kel, pitynaallatkor már zetmétert (56,3 százalékot) vet­tek igénybe a' külföldi kiállí­tók. A legfejlettebb iparú ál­lamok — Csehszlovákia, Fran­ciaország, az NDK és NSZK, az Egyesült Államok, Olaszor­szág, Nagy-Britannia és a Szovjetunió — 3000 négyzet- méternél nagyobb területen ál­lítottak ki. A külföldi kiállí­tók nagy részvétele megerősí­tette azt a nézetet, hogy a vá­sárt érdeklődést keltő piacnak tekintik, ahol előnyös üzlete-, kot lehet kötni, kereskedelmi érintkezést keresni és ameglevő kapcsolatokat kiszélesíteni. Nehéz pontosan megállapí­tani a vásáron kötött szerző­dések pénzértékét. A becslé­sek szerint a XXXV. vásáron a lengyel külkereskedelmi vál­lalatok 50 százalékkal nagyobb értékű üzleteket kötöttek nyugati cégekkel, mint az elő­ző évben. A lengyel VARI- MEX például 450 szerződést kötött. A POLIMEX felvonók építésére vonatkozó együttmű­ködési szerződést irt alá egye­bek között egy angol gyárral* majdnem 5 millió font ster­ling értékben. Nem csoda tehát, Hogy a poznani nemzetközi vásár je­lentősége évről évre növeke­dik. 1966-ban olyan országo­kon kívül, mint Hollandia, amely huszonötödször állított ki Poznanban, első ízben vet­tek részt a vásáron Kamerun, Kongó, Kinshasa és Kuwait. Az idei vásáron először vesz részt a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság. A régi ki­állítók közül Nagy-Britannia* Belgium, Brazília és Magyar- ország megnagyobbítják kiál­lítási területüket, Franciaor­szág pedig saját kiállítási pa­vilont épít. Mindennek követ- keziében szükség volt. a vásár helyének bővítésére. A Máltai- tó melletti szép fekvésű, 12 000 négyzetméter nagyságú terüle­tet jelölték ki a turista- és sportfelszerelések külön kiál­lításának céljaira. A működés­ben levő gépek kiállítására Edwardowban, a repülőtérkö­zelében jelöltek ki területet. 600 négyzetméterrel bővül a gépkocsik kiállítására szánt terület is. Harminchatodszor tartják meg az idén — június 11-től 25-ig — Poznanban a nemzet­közi vásárt. ^ 1966-ban, a XXXV. nemzetközi vásáron 48 ország cégei mutatták be gyártmányaikat, ezek közül 33 ország rendezett kollektív ki­állítást. Erre az alkalomra 58 országból mintegy 13 000 kül­földi kereskedő, gyáros és kü­lönféle szakmájú specialista érkezett Poznanba. A vásár 118 923 négyzetméternyi kiál­lítási területéből 66 978 négy­HasiiiMetor - Poznan

Next

/
Thumbnails
Contents