Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

/ Eseményekről RÖVIDEN ESZAKIittAGYARORSZAG Kedd. 1MT fúnlns M. CA}i A Közel-Ke és a magyar közrélemésiy ÉLELMISZERHIÁNY Százhatvan év óta a leg­súlyosabb élelmiszerhiánnyá! küszködnek Nyugat-Bengáliá- ban. A központi kormány élel­mezésügyi minisztere hétvégi sajtóértekezletén bejelentette, bőgj' a kormány radikális in­tézkedéseket hoz a helyzet ja­vítására. KIGYULLADT tjt A Bermuda-szigetektől mintegy 1300 kilométerre, az Atlanti-óceánon kigyulladt egy svéd tartályhajó. A 39 fő­nyi legénységet a helyszínre érkező helikopteres mentőosz­tagok helyezték biztonságba. HADIFOGLYOK # Adanyiil Sofman haba- »ovszki művész befejezte fest­ményét, amely a polgárhábo­rú egyik távol-keleti esemé­nyét ábrázolja. A képen fe­hérgárdisták magyar hadi­foglyokat végeznek ki. A ma­gyarok csoportja az ítélet végrehajtásakor az Interna- eionálét énekli. A művész, aki alkotását a szovjet hatalom Í0. évfordulójára készítette, három évig dolgozott a fest­ményen. MEGKAPTA & A 71 éves Kari Kral a na­pokban kapta meg jogi diplo­máját a gráci egyetemen. A Vállalkozó kedvű férfi 67 éves korában iratkozott be az egye­temre, s az előírt idő alatt pontosan letette vizsgáit. ÚJ KORMÁNY Nasszer elnök vasárnap be­fejezte az új egyiptomi kor­mány összeállítására vonatko­zó tanácskozásait. Az új kor­mány hétfőn megalakult, a miniszterek kedden teszik le az esküt Az A1 Ahram köz­lése szerint Nasszer a minisz­terelnöki tisztséget magának tartotta meg, s ő lesz az Arab Szocialista Unió főtitkára is. Énnek az elhatározásnak az a Célja — írja a kairói lap —, hogy „megvalósuljon az állam és a népi erők teljes egysége.” I ként olyan hangok, amelyek tájékozatlanságból vagy más okokból, nem létező motívu­mokat tulajdonítanak külpoli­tikai jelentőségű döntéseknek. Teljesen nyilvánvaló, hogy Iz­rael állam /magatartását nem azért ítéljük el, mert az zsi­dó állam, hanem azért, mert az imperialista nagyhatalmak engedelmes eszközeként orv­támadást hajtott végre, ag­ressziót követett el az izraeli burzsoázia, eltelve attól a vágytól, hogy saját határait kitágítsa, vállalta az imperia­listák csatlósának szerepét. Teljesen világos, hogy elve­inknek megfelelően minden nemzetközi agressziót meg kell bélyegezni, minden államot, legyen az kis. vágj- nagy or­szág, amelynek hadserege az imperializmus kiszolgálója­ként agressziót követ el, te­rületet rabol, amely békés la­kosok tízezreit üldözi el lak­helyükről. Ilyenek, s nem mások kül­politikai elhatározásaink mo­tívumai. Az antiszemitizmus­hoz mindennek az égvilágon semmi köze nincsen. Az-anti­szemitizmus kispolgári ideo­lógiája ellenséges ideológia, mélységesen idegen tőlünk, ez ellen harcoltunk és harcolunk a jövőben is: erre mutatott rá a közel-keleti eseményekről szóló rádió- és tv-nyilatkoza- tában Komócsin Zoltán, a párt Politikai Bizottságának tagja. Egyszersmind aláhúzta azt is, hogy éppoly megengedhetet­len a másik oldalú, úgyneve­zett filoszemita elfogultság is. Azok a -megpróbáltatások, amelyektől Európa zsidó la­kossága a barbár fasiszta faj­irtás következtében a máso­dik világháború alatt szenve­dett, sem mentségül, sem ma­gyarázatul nem szolgálhatnak Izrael állam számára. Sőt: az a mód, ahogy Izrael állam ve­zetői az elfoglalt területek arab lakosaival bánnak, ön­kéntelenül is olyan tragikus ssemények emlékét idézi fel, amelyeket Izrael mai lakói közül is sokan átéltek. Nyilvánvaló egyébként, hogy Jetin az arai állania! okítja A magyar közvélemény reá. gálása — nyugodtan mond­hatjuk — csaknem teljesen egyöntetű. Népünk — amelyet ! negyedszázaddal ezelőtt fele- ! lőtlen, népellenes kormánya I pusztító háborúba, a nemzeti lét és nemlét határmezsgyéd jére sodort —, mélységeset) elítéli az agressziót. A lapok szerkesztőségéhez intézett le­velek százai, megszámlálha­tatlan spontán megnyilvánulás tanúsítja, hogy közvélemé­nyünk támogatja kormányunk állásfoglalását, amely a közel- keleti kérdésben első pilla­nattól kezdve egyértelmű és világos volt. A testvérorszá­gokkal — a közel-keleti hely­zetről szóló moszkvai nyilat­kozat aláíróival együtt — el­ítéljük az agresszort, Izraelt és a mögötte álló imperialista hatalmakat, elsősorban az Egyesült Államokat és Angli­át. Elvi álláspontunk logikus következménye volt a diplo­máciai kapcsolatok megszakí­tása Izrael állammal: a Tel Aviv-i ultrák, akik az ország kormánykerekénél állnak, tel­jesen semmibe vették a jó­zanságra intő felhívást. Őket most már szemmel láthatóan semmi más nem érdekli, mint az elfoglalt terület. A magyar közvélemény tel­jesen érthető aggodalommal, de általában rendkívül éret­ten és felelősséggel áthatva reagált a közel-keleti konf­liktus eseményeiré. Persze, az volna a csodálatos, ha nem hallatszottak volna helyen­Felmentés A Minisztertanács Rónai Rudolf közlekedés- és posta­ügyi miniszterhelyettest — ér­demeinek elismerése mellett — más, fontos munkakörbe történő helyezésére tekintet­tel tisztségéből felmentette. a szocialista országok, köztük hazánk javaslata az igazsá­gosságon alapul: a béke meg­teremtésére s ennek előfelté­teleként az agresszorok erői­nek haladéktalan visszavonó- | sára a közel-keleti térségből. Az, hogy sikerül-e diplomá­ciai eszközökkel megteremte­ni az igazságon alapuló közel- keleti rendezés előfeltételeit, nem csekély mértékben a most folyó New York-i köz­gyűléstől függ. Egy bizonyos: az a tény, hogy a közgyűlés összeült, jó előjel és komoly eredménye a hét szocialista ország egybehangolt diplomá­ciájának. Johnson Washingtonban be­szédet mondott egy tájékozta­tón, amelyet a külügyminisz­térium rendezett pedagógusok számára. Az elnök beszédé­ben feltétlenül elébe akart vágni Koszigin szovjet mi­niszterelnök beszédének, amely az ENSZ rendkívüli, sürgős közgy ülésén elsőnek hangzik el. Az amerikai elnök a közel- keleti válsággal kapcsolatban utalt arra, hogy véleménye szerint a megoldáshoz az ér­dekeltek közvetlen tárgyalásá­ra van szükség. Bár Johnson kijelentette, hogy nem szabad erőszakhoz folyamodni, nem ítélte el az izraeli magatar­tást, sőt a háború kirobba­násáért az arab államok „fe­nyegetését”, közvetlenül pedig az Akabai-öböl lezárását tet­te felelőssé. Egyéb kérdésekről szólva az elnök kijelentette, hogy Viet­namban az USA „kész a had­műveletek fokozatos csökken-, tésére”, de a másik fél nem mutatott hajlandóságot erre. A szovjet—amerikai kapcsola­tokról azt mondotta, hogy a kapcsolatok megjavítása az egyetlen ésszerű politika, de nem utalt arra, hogy a kérdé­seket esetleg közvetlenül be­szélné meg Koszigin szovjet miniszterelnökkel. A képernyő clőíl Vetélkedők és viták ŐSZ FERENC: A HETEDIK NAP tóban, ha ennek technikai akadályai nincsenek Az utol­só fordulóba ágyazott csztrád- műsor legtöbb számát is szí­vesen fogadtuk. Riporter kerestetik •— mondta a vetélkedő címe 421 fiatal indult, négyen jutottak a negyedik, illetve az ötödik fordulóig. Sorrendben Tóik Károly, Merényi Csaba, a miskolci Csengő Ildikó, vala­mint Wicsinger István. Érde­kes, értékes, nemes vetélke­dés volt, a közönség rokon- szenve is folyton nőtt Az utolsó fordulóra csaknem hu­szonötezren küldtek írását véleményt, a már emb'te}* villanygyújtásos szavazásnál meg elvileg 910 ezer előfizető vélekedett. A négy első bebi­zonyította, hogy alkalmas o riporteri pályára. Jó lett vol­na azt is hallani a verseny befejeztével, mi lesz a verj sengő riporter-ígéretek sorsú? A népszerű Halló fiúk'. Halló lányok! sorozat elmúl] heti adása igen időszerű probléma köré csoportosított** .mondanivalóját. A közepi? kola padjait most elhagy0 fiatalok beszéltek igen őszi«' tén terveikről, vágyaikról, reá­lis és itt-obt nagyon előresza­ladó elképzeléseikről. ■ Tagad­hatatlan, hogy hangzott helytelen kivánalom is, vol* olyan vélemény, amelynek % alapja a fiatalkori tájékozat" lanság, vagy egyirányú érdek"' lődés, de nagyon szerencsi dolog volt meghívni erre 3 beszélgetésre néhány köztisZ' leletben álló felnőttet., Fiókét Ignácot, Fényes László pro­fesszort, Pécsi Sándort, vala­mint Nádor Györgyöt, a KIS?' Központi Bizottsága osztály" vezetőjét, akik igen szelleme' sen és tartalmasán reagáltok a fiatalok terveire. ; Meg kell végezetül érni? keznünk egy adásról, amely nem volt, de szerintünk ,nfl' gyón hiányzott, Június 17-é*1' szombaton délelőtt adták 3 a sárospataki vármúzeum aj’ állandó kiállítását Nem kí­vánjuk a kiállítást méltatr»i pusztán azt kell feljegye? niink róla, hogy a magyar <;i' dományos és kulturális élek nek olyan jelentős tényezője amelyre az országos érdeklő' iést felhívni a televíziónak mindenképpen feladata. Ne«1 néhány másodperces villanás* érdemel a napi híradóba*1' hanem riportot. A nyit**] szombaton volt, de az est*, összeállításban, A TV jelent’ legújabb számában hiába ke­restük. Helyette a csillaghegy* strand éttermének menükár­tyáját és méltányos árait is­merhettük meg. Ebben összeállításban szinte mindé*1 héten szerepel egy új ven­déglő részletes bemutatás3, vagy egy divatbemutató. M/1 :sak a változatosság kedvéé**1 is megérte volna, ha egy íe' lentős vidéki, de országos ká' távi tudományos mozzanattól ad számot. ' Benedek' Miklós hozzánk. A feladatok most sem voltak éppen könnyűek, és azt a komplex munkát, amelyet a hajnali HÉV-állo- mási riport, a délutáni ran­devúk közbeni téma-hajszo­lás, nem utolsósorban a sok ötletességet, rátermettséget kívánó műsorrendezés és ve­zetés jelentett, talán a tele­vízió egyik-másik sok éves gyakorlattal rendelkező ri­portere sem tudta volna úgy megcsinálni, mint a kétségte­lenül igen tehetséges, de kész riporternek még semmikép­pen sem tekinthető fiatalok. Valójában már nem is ver­sengtek egymással, tevékeny­ségük egybekapcsolódott, s különös izgalmat elsősorban a műsor .végén megejtett sza­vazás keltett, amikor a nézők villanyuk bekapcsolásával ad­ták voksulcat egyik, vagy másik versenyzőre. E nagy­szerű ötlet szerzőjét ugyan nem jelentették be, de alig­hanem a szerkesztő Kará- csondí Miklóst kell mögötte sejtenünk. Bizonyára új kor­szakot nyit a közönség és a televízió játékainak kapcsola­Az elmúlt hét egyik érde­kes műsorának ígérkezett a németnyelvű irodalmat fel­ölelő „klubfoglalkozás”, azaz nyilvános irodalmi vetélkedő. A játék magas színvonalú, az illusztrációív érdekesek vol­tak, Ungvári Tamás játékve­zetése csaknem végig elegáns, biztos, az illusztris zsűritagok közreműködése értékes volt. Igazán nagy kár, hogy az utolsó percekben egy vitat­ható értékű, póker-szerű já­tékban hozott ítélkezés olyan indulatokat és hangot csalt elő, amely méltatlan volt az irodalmi klubhoz. Hogy meg­nyugtató módon tett-e, tesz-e valaki igazságot az elefánttá felnagyított bolha-ügyben, nem tudni. Befejeződött az ötfordulós Riporter kerestetik Is. Bár a negyedik fordulónál már úgy véltük, hogy a továbbiakban semmi izgalomra nincs kilá­tás, mégis izgalommal ültünk a képernyők elé az utolsó fordulónál is, hiszen a ver­senyzők kicsit közel kerültek híradó előtt vacsorázunk és állati balhé lenne, ha nem lennék otthon. — Akkor csütörtökön este itt találkozunk — mondja a fiú és ő is öltözni kezd ... Pongor fáradt képpel, mint' akit akasztani visznek, úgy búcsúzik. Az asszony elkíséri; a kapuig, és megcsókolja. Egv-két éve még az állomásig; kísérte, de mostanában a férfi, a kapuból visszaküldi. Utána-; néz és látja, hogy szinte von-! szolja magát az utcán. Azt már nem láthatja, hogy a sarkbn! túl kihúzza magát, és vidá-' man fütyülni kezd. ! Szévicsné boldogan hozza a déli sült csirkét. Áhítattal; esznek, közben félszemük a. tévén. ; — Mit csináltál a barátnőd-! del? — kérdezi Szévics Juli-; kát, de aztán nem figyel oda,! mert kezdődik a tévéhíradó. < — Sétáltunk, meg beszélget-] tünk —i feleli a lány... < S ötétek az ablakok. Balaj-! tiék már alszanak. Ne-1 kik nincs tévéjük. Szé-] vicsék az ágyból nézik a fil-< met. Kardos egy fotelban] nyúlik el, és délutánról ma-< radt süteményt rág. Szévics] Julíka arról álmodozik a di-< ványon, hogy nemsokára ne-] kik is lesz lakásuk, és ilyen-4 kor, vasárnap este elmennek^ valahová. Egy étterembe, vágyj társaságba, esetleg moziba.] Szévics közben elalszik és ál-] mában tovább pereg a film,] de már ő a hős, és elegáns,J fiatal nők versenyeznek érte. ] Kardos nyújtózkodva áll fel] a fotelból. ] — Hát ez is elmúlt.— ] mondja, de nem lehet tudni,] hogy sajnálja-e vagy örül J neki. ] • 4 Üjra eltelt egy várva vári! vasárnap, a hét hetedik] napja... < egy csirkét ebédre felfalnak, de ő úgy osztja be, hogy még vacsorára is jut, mája pedig eiég holnap reggelire. — Délután elmegyek a ba- rátnőmhöz — mondja Julika, a 17 éves lány. — Jól van, szentem — egye­zik bele az anyja. S zévicsnek megfordul a fe­jében, hátha a lánya nem is a barátnőjéhez megy. Egyszer elhatározta, hogy utánanéz. Annyit mesél­nek ezekről a mai tizenhét­évesekről! Kardosokhoz délután vendé­gek jönnek. Egyik héten ők mennek, a másik héten ők fo­gadják barátaikat. Hasonló korú házaspár, rangos embe­rek. Adnak is magukra. Min­dig vigyáznak, hogy a dél­utáni trakta: a bor, a süte­mény és a fekete ne legyen gyengébb, mint az elmúlt hé­ten volt. Az édesség mellé új plety­kákat szolgálnak fel az asz- szonyok, majd a férfiak poli­tizálnak, aztán fél öt felé elő­kerül a kártya, és kanasztáz- nak nyolcig. Félfilléres ala­pon, és az eredményt írják. Sosem fizetnek, hanem a pa­pírt elteszik a jövő hétre. Balajtiék ebéd után iefek- szenek. Ez a békülés ideje. Ba. lajtl tudja, hogy az asszony csak Ilyenkor megközelíthető. Lefüggönyözi a szobát, az anyós kimegy a konyhába mo­sogatni ... A délelőtti duzzo- gás olyan hirtelen oldódik fel, mint a forró vízbe dobott jég­darab. Az első időkben még érdekes volt ez a vasárnapi kibékülés ... Balajti mostaná­ban elhatározta, hogy jövő szombaton nem iszik. De tud­ja, hogy ebből úgy sem lesz semmi.. I Julika minden este hétkor sietve kapkodja magára ru­háit. — Sietnem kell, mert tévé­gyerekkel. A kisebb képe ma- szatos a bömböléstól. Málnát szeretett volna inni, de Kar- dosné nem ment be vele a cukrászdába. A kicsi kapott egy pofont.. A nagyobbik elég­tétellel nézte, örül, hogy az elkényeztetett Öcsi végre ki­húzta a gyufát. Pongorné kimosta az összes fehérneműt és kiteregeti őket a szobában a kályha fölé. Pon­gor az esti vonattal utazik vissza, hétfőn pihenten kell a gyárba mennie. — Ügy érzem magam, mint egy mosókonyhában — néz szét a szobában. A régi háló­szobabútor már régen elvesz­tette fényét. A. nagy ágy felett az Utolsó vacsora olajnyoma­ta megfakult, annyira, mint a nagy színezett esküvői kép, melyen csak a szájukra kent vörös festék őrizte meg ere­deti színék — A munkásszálláson mo­dern rekamiék vannak és he­tenként cserélik az ágyneműt — mondja és minden héten elmeséli, milyen elegáns ott lakni, ahol a portás adja ki a szoba kulcsát, és minden két szoba mellé külön fürdő van. Pongorné nem áll meg. Sietni kell az ebéddel, utána vasalni és csomagolni. Kopott pongyolába, zsíros hajjal, iz­zadó halántékkal végzi dolgát. Időnként derekára teszi a ke­zét, nagyot sóhajt és folytatja. Hiába panaszkodna. Pongor, aki egész héten gürcöl a csa. ládjáért, úgy sen) értené meg őt..: Szé vicsék szertartásosan eszik a csirke-ebédet. Büszkén meséli Szévicsné, hogy másutt mélni kell. ágyba vinni az ebédet, s amikor szuhdikál, lábujjhegyen járni, mert Pon­gor most piheni ki az egész heti robotot. Ezalatt Pongorné az ingeit mossa. Gyakran ész­reveszi, hogy az ing nyaka rúzsos... Szévics is szundikál, amíg az asszony a csirkével gyürkő- zik. Rettenetesen unja magát. Délelőtt nincs jó tévéműsor. Az Ermitázsból adnak helyszí­ni közvetítést, meg Berlinből valami gyermekvetélkedőt. Ar­ról álmodozik, hogy a tenger­parton nyaral. Fekszik a sárga homokban, mellette gyönyörű lányok szaladgálnak ... Kardoséknál a mama főz, amíg Kardosné a templom­ban van. Kardos igazgatóhe­lyettes valamilyen vállalat­nál. Ezért . is szóltak már, hogy a felesége klerikális. Igaz, hogy ez 10 évvel- ezelőtt volt, de Kardos nem felejtette el. Inkább otthon marad és olvas. Már az összes Berkes! t elolvasta, volt olyan, amelyet kétszer is. Balajti szeretne lemenni a presszóba. Inna egy kávét, rettenetesen kíván egy kis sört is. De tudja, hogy ebből csak újabb veszekedés lenne. Az asszony durcás, nem szól hozzá. Balajti úgy érzi magá­ról, hogy egy hasznavehetet­len tárgy, melyet az egyik asz­talról a másikra tesznek. Se­hol sem jó, de kidobni nincs szívük. Kiveszi felesége kezé­ből a porszívót és dühösen ta­karítani kezd. Délre a konyhaablakbo! zsf- xos illatok páráznak a folyo­sóra. Kardosáé hazajön a két a vasárnap nagy, színes labda. Aember heten­ként egvszer megkapja, ftztán hétfőre kipukkad. A labda jó játék. De nem min­denki tud labdázni... * Szévicsék minden vasár­nap csirkét főznek. Ezért Szé­vicsné már kora hajnalban a piacon táblából. A legna­gyobb, legszebb és legolcsóbb 4)madarat” keresi. Mindig akkor találja meg, amikor egy másikat már megvásárolt. Ezért nála rendszerint rosszul kezdődik a vasárnap. Balajtinál is. Mert másna­posán, zúgó fejjel ébred. A család morcosán néz ra, anyó­sa kárörvendve _ jegyzi meg, amikor a szódabikarbónát hozza: „Ügy kell... Az a ro­hadt bor...” A Kardos-gyerekek utálják a vasárnapot. Mert' ilyenkor rájuk húzzák az ünneplő mat­rózruhát. Nem szabad szalad­ni, mert lemegy a plezúr a lakkcipőkről, nem szabad sem. mihez hozzányúlni, mert pisz­kos lesz a fehér kesztyű. A templomban hideg van és rö­högni sem szabad. Pedig irtó mulatságos, hogy Szent An­talnak az orra hegyéről leko­pott az aranyfesték. Pongor vasárnap pihen. Egész héten Pesten dolgozik, egy munkásszálláson lakik, csak hétvégére jön haza. Már­tír képpel érkezik, mártír képpel távozik, mint az olyan ember, aki egész héten át gür- eöl a családjáért. Pongorné többször mondja neki, hogy Itt is kapna munkát, de a férj fezt nem hallja. Vasárnap ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents