Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

Tasírnap, IDS’?, június 18. ESZAKMAGTAROESZAG Pattog a labda r Ha az időjárás is úgy akarja, jó három hét múlva megkezdődhet az őszi árpa aratása. A Sárospataki Gép­javító Állomáson 80 üzem­képes kombájn várja a mun­ka megkezdését. De már most látszik, hogy nem fog minden simán men­ni. A 80 géphez Sárospata­kon csak 40 szakképzett kombájnos van. A többiek kimentek a szövetkezetekbe traktorosnak. Ez önmagában- nem lenne baj, a szerződés úgy szól, hogy az aratás ide. jére a tsz-ek biztosítják az embereket. Csakhogy ezen a ponton igen sok a vita. Varga Jó­zsef, a gépjavító állomás igazgatója elpanaszolta, hogy vannak tsz-ek, amelyek nem hajlandók átadni a jó szak­embereket. Helyettük gyen­gébbeket küldenének, vagy éppenséggel senkit. A hozzá nem értők egy-két nap alatt összetörik, tönkreteszik a bonyolult gépeket, aztán ha nem megy a munka, a gép­állomást okolják. Amíg egy jó kombájnos egész szezont végig dolgozik nagyobb ja­vítás nélkül, a kezdők mellé kél szerelőt is kell adni. — Sláger a kötbér — mondja az igazgató. Valóban, úgy néz ki, mint­ha a szövetkezetek nem is lennének érdekeltek saját termésük betakarításában. Ha kinnmarad a gabona, majd fizet a gépállomás. A közönyre utal az is, hogy a műszaki tanfolyamra be­rendelt 34 ember közül mindössze 11 jelent meg. A tsz-ek saját gépeikre sem akarnak embert adni. A gépjavító a tanácshoz, meg a pártbizottsághoz for­dult segítségért. Varga elv­társ hangsúlyozza, hogy nem azért adják a gépeket, hogy aztán álljanak. A labda ide-oda pattog, a szövetkezetek visszalőnek. Álláspontjukat Hercegkúton Stumpf János elnök fogal­mazta meg. — A gépállomás a tökéle­tesen kijavított kombájnok­ra suját embereit ülteti. A tsz gépkezelői a selejlet kapják. Olyan gépeket, ame­lyek még a hozzáértők keze alatt is hamarosan elromla­nák. — A hűtők naponta lyu­kadnak ki. A tengelyekre nem győzik az anyacsavaro­kat. Így aztán a korábban 3500 forint körül kereső dolgozók 1100-at is alig vihetnek ha­za. Persze, hogy ezt nem akarják vállalni. — Tavaly is, észrevettük, hogy nem vág rendesen a gép. Kiderült, hogy a napra­forgóhoz való adaptert hagy­ták rajta. Pedig az a kom­bájn tudna teljesíteni! A gépjavító erősködik, hogy a gépek jók. Ember kellene, aki tud is velük bánni. Em­bert meg nem kapnak. A szövetkezet azt mondja, adna ő, csak ‘fél, hogy ráfizet. Hiányzik valahogyan a köl­csönös bizalom. Úgy néz ki, mintha mindkét fél csak ar­ra törekedne, hogy fedezve legyen. A gépjavító akadályt jelent, a tsz kötbérrel akar vigasztalódni. Tény, hogy itt a szemlélet­tel van a legtöbb hiba, s mindkét részről. A szövetke­zetek legalább a tanfolyamra rendesen elküldhetnék dolgo­zóikat, ezt semmiféle kifo­gás nem pótolhatja. Másrészt az eddiginél jóval több gon­dot kellene fordítani a gépek műszaki átvételére. Hogy azok ne csak papíron, ha­nem a valóságban is műkö­dőképesek legyenek. Eré­lyesen bele kell nyúlni ebbe a „tyúk-tojás” problémába, mert ha mind a gépjavító, mind a tsz csak a másikra vár, abból semmi jó nem származhat. A felelősség ide-oda tolo­gatása helyett valami egé­szen másra kellene egyesíte­ni az erőicet. Példánl a kü­szöbön álló aratásra. F. T. Jubileumi verseny a TVK ban A Tiszai Vegyikombinátban egyre jobban szélesedik a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulója tisz­teletére indított munkaver­seny mozgalom. A mechanikai főosztály műhelybízottsága és KISZ-szervezete a közelmúlt­ban külön felajánlást tett, egyben bejelentette csatlako­zását a VEGYSZER tiszasze- derkényi kirendeltségén dolgo­zó ifjúsági szocialista brigá­dok, illetve a vállalat KISZ- és szakszervezeti szerveinek felhívásához.- Vállalták, hogy a savüzem új egységeinél de­cember 31-ig befejezik a sze­relési munkákat. Az említett szervek — a főosztály ifjúsá­gi brigádjainak aktív közre­működésével védnökséget vál­laltak a savüzem bővítéséhez szükséges berendezések, alkat­részek legyártása felett. A mechanikai főosztály 9 szocialista címért küzdő bri­gádja — közte több ifjúsági brigád — a jubileumi évfordu­ló tiszteletére, a jövő hónapi nagyjavítás sikeréért számos, jelentős vállalást tett. Ezek elsősorban a munkák határ­idejének lerövidítését céloz­zák. Ez is felkészülés A z új gazdasági mecha­nizmus bevezetésére való felkészülés kellős közepén tartunk. Vitákban ér­lelődnek és krístályosodnak.az egyes elképzelések, feladatok. A közgazdasági kérdéseken kívül előtérbe lép az ember, aki az új mechanizmus vég­rehajtója lesz. Hogyan tudja majd az új feladatokat ellát­ni, miként növelhető önálló­sága, határozottsága, felelős­sége. Különösképpen érvényes ez a műszaki beosztású dol­gozókra, vezetőkre/ önálló gondolkodásukon, cselekvőké­pességük fokozásán, bátorsá­gukon, kezdeményező képes­ségükön áll vagy bukik a gyár jövőbeni eredményes tevé­kenysége. E gondolatok figyelembevé­telével felméréseket tartottak a Miskolci Pamutfonóban. Ez a vizsgálat választ adott a műszaki dolgozók politikai, szakmai felkészültségére és ráirányította a figyelmet azok­ra a tennivalókra, amelyeket már most. a felkészülés ide­jén el kell kezdeni, meg kell oldani. Kérdőíveket bocsátottak ki. és a kérdésekre adott vála­szok képezték a vizsgálat alapjait. A hatalmas anyag teljes ismertetésére nincs le­hetőség. azonban tanulságkép­pen érdemes a vizsgálódásból néhány megállapítást ismer­tetni. A vizsgálódás kiterjedt a műszaki dolgozóknak a terme­lésben elfoglalt helyére, a törzsgárda kialakulására, a vezetők cs beosztottak kapcso­latára, a szocialista brigád- mozgalomban való részvéte­lükre, terhelésükre, erkölcsi, anyagi megbecsülésükre, a ta­nulásra, a családi körülmé­nyekre, a kereseti viszonyok alakulására, a nyelvtudás el­sajátítására, a szabad idő ki­használására stb. E z a példa követésre mér­tó. Nemcsak a Miskolci Pamutfonóban kell meg­ismerni most, a felkészülés idején, milyen a gyár műsza­ki „muníciója”, hol van rés, hanem másutt is. Ezt a gyá­rat, amely amúgy is neves kezdeményező képességről, most a fentiekhez hasonló gondolatok és problémák fog­lalkoztatják. A műszaki dolgozók meg­oszlása termelőüzemi szem­pontból igen kedvező. Ter­melőüzemi műszaki dolgozók a termelés operatív irányítói, a munkások közvetlen veze­tői. Az alkalmazott létszám­ban a statisztika a műszakiak­Jatárkiigazitás“ a vadászmezőkön nésével növekszenek a vadász­mezők. A területrendezés legfőbb célja a szakszerű, jó vadgaz­dálkodás biztosítása. A vadá­szat nemcsak sport. -A nép­gazdaság számára sem mind­ég}’, hogy megyénk tőim mint 700 ezer holdnyi apróvadas és mintegy 300 ezer holdnyi nagyvadas területén milyen a vadállomány. A vadhús, az élő\1ad mind értékes export­cikk. A lőtt vad a hazai hús­fogyasztási statisztikában is mind tekintélyesebb szám­adattal szerepel. Az elmúlt tíz év borsod} vadgazdálkodási eredményei azt bizonyítják, hogy vadá­szaink nemcsak úgynevezett pecsenye- és konyhavadásza- tokksal töltötték idejüket. Olyan vadállományt neveltek A nagy- és az apró vadas területeken egyaránt lejártak a tíz évre kötött bérleti szer­ződések. Július elsejével már a vadászterületek új határai érvényesek a megye jó ré­szében. Az új bérleti szerző­dés megkötése után a csaknem kétezer borsodi sportvadásznak térképen is alaposan meg kell ismernie az új területi hatá­rokat, nehogy a szomszédba tévedjen. Az országban Sehol sem jár­nak olyan jól a vadászok az új terű let feloszt rúzsai, mint Borsodban. Kereken 110 ezer holddal növekszik a vadásztár­saságok működési területe. A Zemplén i-hegységben és a Bükkben az erdőgazdaságok adnak át számukra hatalmas nagyvadas rezervátumokat, Dél-Borsodban pedig az apró­vadas rezervátumok megszű­Fisét a víz Súlyos természeti csapás érte ez év elején a ricsei Üj Esztendő Termelőszövetke­zetet. A gazdag ricsei határ még most sem heverte ki az árvíz és belvíz okozta káro­kat. Az aratás elé mégis biza­kodva néznek. Több mint öt és félszáz hold lesz a végni- való, de terveik szerint min­dent géppel aratnak. Két régi kombájnjuk kijavítva várja a nagy munkát, a harmadik arató-cséplőgépet most vásá­rolják. A kombájnszalma sem vész kárba az idén. Két szal­mabálázó gép jár majd a kombájnok után. Tartalékként egy kévekötő aratógéppel is rendelkeznek. A víz okozta károk szinte felbecsülhetetlenek. Hozzáve­tőleges számítások szerint 5 és fél millió forint értékű terméskiesést okoz a belvíz. Remélik azonban, hogy ma­gával a vízzel fizettetik visz- »sza ezeket a károkat. Ha egy esztendő alatt nem is sikerül ez teljes mértékben, de most már biztos, hogy a ricsei ha­tárt körülölelő vizeket, a Ti­szát és a belvízi csatornákat szolgálatukba tudják állítani. Hamarosan átadják rendel­tetésének az űj, 800 holdas AC-csöves öntözőtelepet. Ez további 600 holddal bővíthető az elkövetkező esztendőkben. Ezenkívül öt hordozható ön­tözőberendezéssel is rendel­keznek. Ezeket ott állítják munkába, ahol azt - a növé­nyek, a rétek, a legelők éppen megkívánják. Az öntözés hasznáról már az elmúlt esztendőben is meg­győződhettek. A gondozást jó néhány növény meghálálta Kétszáz hold tavaszárpájuk, hála az öntözésnek, 13 mázsás átlagterméssel fizetett. Az ön- tözetlenül maradt vészen alig S mázsa termett holdanként. Az egyszer megöntözött, mag­nak termelt uborka 120 hol­don 3 mázsás átlaggal - fize­tett. kétszer annyival, mint az f •'Men táblán Más nő­vén1 igéknél is hasonló Volt a helyzet. Száraz esztendőben az ön­tözési lehetőségek kihasználá­sával több millió forint értékű többlettermeléssel fizet majd a ricsei határ. fel, amelyre méltán büszkék. Akadnak persze kivételek is. A kesznyéteniek területéről mesélik, hogy ott néhány esz­tendeje 170 nyuszit lőttek egy körben. Most pedig, vadász­nyelven szólva, két napig is hajkurasznak egy tapsifülest. Meg is szüntették ezt a va­dásztársaságot. Konyhavadá­szokra nincs szükség. Az új határokkal egy időben új alapszabály is életbe lép a vadásztársaságokban. Egyik érdekessége, hogy az újonnan belépőknek hathónapos próba­időt kell letölteniök. Csak en­nek leteltével tehetik le a vadászvizsgát, és csak a sike­res vadászvizsga után kapnak puskát kezükbe. <p. s.) valy, akkora halat fogunk! De a hal elszakította a há­lót, s megmenekült. — Apám azt mondta: örüljünk, hogy nem törte össze a csónakot. Később, egy nyáron 117 halat fogtak, egyenként mind többet nyomtak 10 kilónál. — Kettő, aki megszabadult tőlem, még a mázsát is meg­nyomhatta — az öreg Mile úgy beszél a halakról, mint az emberekről. Nem egyet magázva emleget. Azok le­hettek a szép halak. Ma is azokra gondol, míg varsáit és véghorgait lesi. — Arról a bitangságról egyszer írni kéne — hajto­gatja időnként az öreg. — A faluban magam alapítottam meg az MKP-t, közvetlenül a harcok után. Titkára vol­tam. De akkor sem hagytam, hogy a becsületem oda le­gyen. Negyvenhétben aztán kimondták: Mile János nem volt becstelen ... Egy köb­méter fáért pereltek, amit nem vittem haza soha. Any- nyi volt az urak szemében a bűnöm, hogy harcoltam a veresek oldalán... Ez az igazság! Néha erről tartja szóval Ismerőseit. Meg a millió ha­lásztörténetével. A Tisza-par- ton van neki egy vityillója, s engedélye, hogy a Csiba - révtől a Horváth gátőr házá­ig 10 varsával és két vég- horoggal, ladikjával halász­hat. Mert a halászáshoz nemcsak erő. hanem enge­dély is kell. Élete, mely olvan. mint egv ballada, mindenkié, Arról szabadon beszélhet bárkinek. Baráth Lajos nak ezt a részét 65 százalék­ban jelöli meg. Az életkori megoszlás is igen kedvező. A Miskolci Pamutfonóban dol­gozó műszaki apparátus je­lenlegi átlag életkora 31,8 év. Így ki lehet iktatni a sürgős utánpótlás-problémát. Termé­szetesen az utánpótlás, a ká­derfejlesztés napirenden sze­repel. Tehát ez a kipróbált műszaki dolgozó kollektíva meg sokáig a gyár rendelke­zésére fog állni. S ez nagy előny. A műszakiak döntő többsé­ge hivatásnak tartja a gyár­ban választott életpályát. Több mint tíz eszíendeje együtt te­vékenykednek. Á fluktuáció igen minimális. A gyár műszaki dolgozóinak 73 százaléka ijilt be vezetői munkakört, de előadói körben is többségben olyanok dolgoz­nak, akiknek feladata a veze­tők közvetlen segítése, helyet-' tesítése. Növekedett azok szá­ma, akik két szakmát tanul­tak meg technikumi vagy fő­iskolai végzettséggel. A tanu­lás és a szakmai képzés foko­zása végett már korábban lét-' rehozták az üzemben a tex­tilipari technikumot, a segéd- művezetőket pedig középisko­lai oktatásban kívánják része­síteni. Az egyenletesség ellenére ■vannak még aránytalanságok.- az apparátus terhelésében. A helyes arányok kialakítására kell törekedni. Két brigád folytat most erre vonatkozó vizsgálódást, amelyről szep­tember 30-ig jelentést adnak ki. Az erkölcsi megbecsülésbe« akadnak pótolnivalók. Sok a kiváló dolgozó, de nagyon ke­vesen rendelkeznek kormány­kitüntetéssel. A gyár műsza­ki dolgozóinak 41 százaléka semmiféle kitüntetést nem ka­pott. a Miskolci Pamutfonó eredményei kitűnőek, s eb­ben benne van a műszaki gár­da tudása, szorgalma. Bátrab­ban kell élni — állapítja meg a jelentés a következtetést — a jutalmazással, a kitüntetés­sel. Egy kis figyelmesség, egy kis törődés meg tudja szün­tetni a kedvezőtlen arányt Az eredmények adottak, csak a megfelelő erkölcsi elismerés maradt el egyeseknél. Nagyon érdekes az a meg­állapítás is, hogy az újító I mozgalomban csökkent a mű- j szakiak részvétele. A beadott I újítási javaslatoknak csak 27 százaléka ered a műszakiak­tól. A gyér javára írja a vizs­gálódás, hogy szívós*, következetes munkával biztosítják és szélesítik a to­vábbtanulás lehetőségét, A már említett textil-techniku­mon kívül például, mielőtt a -szintetikus fonalgyártást be­vezették volna, a műszakiak­kal tanfolyamot végeztettek eL A műszaki könyvtárral kap­csolatban közli a statisztika, hogy a műszaki dolgozók 73 százaléka beiratkozott olvasó. A folyóiratok olvasása már nem rendszeres, a tájékoztatá­son is javítani kell, jobban meg kell szervezni. Képzel­jük csak el, hogy évente a szakirodalomban 15—20 ezer folyóirat, 3 millió tanulmány, 1 millió jelentés lát napvilá­got. A gyárban megfelelő tá­jékoztatási rendszert kell ki­építeni, hogy ebből a gazdag irodalomból kiválaszthassák a hasznosat. A nyelvtudás szempontjá­ból is kedvező a kép, a mű­szakiak 18 százaléka, német nyelven, 24 százaléka angol, 25 orosz, 4 francia nyelven ír, olvas, fordít. Ennek fokozásá­ra is adottak a lehetőségek,, csak ki kell őket használni. A bérezésre vonatkozó meg­állapításaikból kitűnik, hogy azok jók, kedvezőek, csupán az alapbér megállapításainak ösztönzési lehetőségeit kell fo­kozni. összefoglalva: a Miskolci Pamutfonó példája követési«* méltó, mert eg}’ hasonló ald£ pos vizsgálódás tiszta képezi ad a műszaki apparátusról, g maguk a műszakiak is nagy érdeklődéssel kísérték ezt a munkát., mert törődést láttak benne. Boda István 1 más városokban telepedtek le. Hogy- egyszer a cigándi Gazdahomokon géppuskázta a román király katonáit? Már csak emlék. S még mil­lió emléke van. Például, hogy egyszer a pataki mú­zeumból felkeresték egy ha­lom papírral: írjon arról, amit tapasztalt éleiében, kü­lönösen a halászatról, a var­sák titkáról. — Nincs nekem türelmem, meg a szemem se a régi. Mile, aki a ' császári-királyi hadseregben kiválóan meg­tanulta a géppuska kezelését, utóvédnek maradt a Tisza partján, míg a Tanácsköztár­saság tépett katonái vissza­vonultak biztonságosabb helyre. Persze hiába vállal­ta a veszélyt, hiába szántot­ta körülötte a gyepet a golyó, mint az eke — hiába, mert a köztársaság megbukott, s ké­sőbb kiderült Miiéről, hogy „veres” volt, s négy gyereké­vel együtt máról holnapra az utcára tették. Pedig közben Reggel fogott egy 11 kilós harcsát. Nyomban vitte a szövetkezetbe, kilójáért 24 forintot is megadnak. Szép hal volt, igazán nem lehet panasza a szerencséjére. Bár két hete semmit nem fogott. — Azért megdolgoztam ve­le ... Nézze csak a ruhámat. Ma már cseréltem nadrágot. — Csupa sár az öreg Mile kabátja, nadrágja, inge. Sok az eső mostanában, a part­szélek szakadozottak, sáro­sak. Május 20-án múlt hetven éves, s hogy bírja magút! Tiszucsermely egyik sáros- zugában lakik, irdatlanul messze az országúitól; éppen ebédet főzött a felesége, az. öregnek volt ideje, hogy meséljen. Mondta is, már a kezdet kezdetén: — Nézze, ne ide jöjjön, hanem a Ti- sza-partra. Ott mondok én magának olyan történeteket, hogy csak győzze megírni... A halakról, ‘meg egy tragé­diáról ... A tragédiát 11 évig járta — éppen ennyi kilót nyomott az aznapi hal. Tizenegy évig üldözte az úri bitangság, de még a királyi táblabírótól sem kapott igazságot, ösz- hajú, pirospozsgás férfi, ne­vet és élénken gesztikulál. Nyomról nyomra elmeséli, miként állította he a gép­fegyvert a Tisza partján, amikor Bendik hadnagy azt mondta neki: — Nézd, fiam, nekünk most vissza kell vo­nulnunk Sátoraljaújhelyig, mert ott vannak a többiek .. Ne engedjétek utánunk a ro­mánokat ... — és a kommu- nlslúkkal szimpatizáló, szin­te még gyereknek számító Köznapi ballada szép állást kerített, gátőr volt a Tisza partján. Tizenegy évig pereskedett, s csak 1947-ben mondta ki egy bíróság: Mile János be­csületét senki ne vonja két­ségbe ... Közben, persze, tönkrementek az idegei. S akkor újra elkezdett halász­ni, Ezt a mesterségét még az apjától tanulta. Azt, hogy miként rajzanak a halak a járásukon, s mikor mire ha­rapnak. De erről is igazából a Tisza partján lehetne tár­salogni . .. Tizenkét fia született az öreg Miiének, öt él közülük. Mind szakemberek, hegesz- lők, szabók, cipészek, hente­sek. épületszerelők — az utóbbi szakmát nem érti, mert Tiszacsermelyen a há­zak többnyire sárból készül­nek, fiai pedig Pesten vagy Amikor még fiatalember voltam, láttam, hogy 14 ro­mán vonszol egy csónakot a vízre. — A vereseket akar­ták követni... De ott vol­tam harmadmagammal és Bendik hadnagy arra kért: ne engedjük át az ellenséget a vízen . .. Pedig mindössze három láda muníciónk volt. Mi az, fiam? Semmi! De akkor nem jöttek át a folyón. A folyó. A Tisza. Az életé­hez tartozik. Benne rajza­nak a süllők, a kecsegék, a harcsák. Gyerekkorában egy­szer apjával és négy orosz fogollyal elmentek halászni, csónakkal, s a hálóba akko­ra hal került, mint egy bi­valy. Fedor, az egyik orosz, tört magyarsággal elkiáltot- ta magát: — Nézze csak, Já­nos bácsi... ! Mint eg}’ bi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents