Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

é

ES2AKMACTAROKSZA6

Vasára«». tWf. #ín$ns ÍSA miskolci Déryné utcai kiállítási teremben a nyár folyamán is mindig lesz megtekintésre érdemes, nagy közönséget vonzó tárlat.

Mint értesültünk, a most látható modem iparművészeti kiállítás bezárása után ismét társművészeti ágazat kíván bemutatkozni a teremben: a Magyar Építőművészek Szövetsége helyi szervezetének

Állandó bizottságok a faluért

Hasznos munkaértekezletei j tartottak nemrégiben az ede- lényi járásban a községi és a j járási állandó bizottságok. A : munkaértekezlet célja az volt, j hogy a bizottságok tagjai tovább keressék, fokozzák azo- j kát a módszereket, ötleteket, [ amelyeknek segítségével az eddiginél többet lehetnek a községek fejlesztéséért, kulturális életének emeléséért. Sok ; jó ötlet, javaslat született, ametyeket az állandó bizottság tagjai szeretnének minél eredményesebben valóra váltani.

rendezésében július 1-én nyílik meg az építőművészeid kiállítás, amely július 12-ig tekinthető meg. Ezt követi július 16-i nyitással a III. észak- magyarországi területi képzőművészeti kiállítás, amely, mint ismeretes, április 4-én nyílt meg Salgótarjánban, jelenleg pedig Egerben látható. E két kiállítást a III. borsodi nyári egyetem résztvevői is . megtekintik, illetve mindkét tárlat szervesen hozzátartozik annak programjához.

Végül Kass János grafikusművész augusztus 18-án záruló gyűjteményes tárlata zárja a nyári hónapok kiállításainak sorát.

Barczy Pál rajza

A harmadik helyezett'

öt héten át kísérte több millió néző feszült figyelemmel a televízió Riporter kerestetik vetélkedőjének egyes fordulóit. Nem túlzás a több millió, 'ráéri' a legutolsó • fordulón alkalmazott, igen., ötletes országos szavazás fctmely ennek a sorozatnak legragyogóbb. legújszerűbb ötlete volt) fényesen bizonyította a nagy érdeklődést. Elvileg mintegy kilencszáznegy- venezer lakásban gyújtották fel a lámpákat, s feltehetőleg a készülékek előtt 7 nem egyetlen ember ült. Most azonban nem a vetélkedőt akarjuk értékelni. A verseny után a harmadik helyezettel* a miskolci Csengő Ildikóval beszélgettünk. Az ő szereplését különös izgalommal figyeltük.

Bemutatnunk aligha kell, hiszen . a képernyőről százezrek vagy milliók ismerték meg a fiatal miskolci lányt, a Borsod megyei. Tervező. Iroda műszaki szerkesztőjét, aki e nagy nyilvánosság előtti vetélkedést megelőzően már külső munkatársként dolgozott a helyi rádiónál. A riporteri pálya mindig vonzottá, iskolás korában mint versmondó, színjátszó szavalóvcrsen.yekon díjakat nyert, de az első igazán nagy versenye a Riporter kerestetik volt.

Jó érzés volt az első tíz közé kerülni, mondja ..beszélgetés közben, s az első nagy izgalom akkor adódott, amikor a budapesti előselejtezők után felolvasták az első tíz névsorát, vajon közte lesz-e? Sikerült. Aztán jött az első nyilvános szereplés a kamerák előtt, a „kameraláz”, az az izdíszítettek, még ma is sok lakás díszei Sárospatakon és a környező községekben.

A közelben bányászott kaolinból és anyagból ma már csak cserépkálya-csempéket égetnek Sárospatakon. Hamarosan ismét újjászületik az egykor híres kerámiaipar. A földművesszövetkezet vezetői felkutatták azokat, akik még nem felejtették el a kerámiaipar mesterfog;* ait. A szükséges berendezések, szerszámok, sőt, a „receptek” is rendelkezésre állnak. A tervek szerint egyelőre csak egy kisebb műhelyben kezdik meg a kerámia díszműáruk készítését.

Elsősorban az egyre növekvő idegenforgalom által keresett emléktárgyakat, különböző ajándéktárgyakat gyártanának.

Könyvborító

kartoupajiírt is készítenek Diósgyőrött

A Diósgyőri Papírgyárban a ták. A külföldről Imitlin né- hagyományosan gyártott kár- ven importált termék helyet- tya-, bélyeg-, bankjegy- és tesítésére szolgáló papírfélc- egyéb papírféléken kívül új bői az idén mintegy kétszáz termékként megkezdték a tonnát készítenek. Azt terve- könyvborító kartonpapír ké- zik, hogy a későbbiekben be- szítését is. Az egyik oldalán rendezkednek ennek a meg- fehér, a másikon színes, szűr- lehetősen értékes papírfajta- ke, kék, sarga mintás karton- , . , ,

papírból az első ötven tonna na^ nagyobb mennyiségű már elkészült, és a felhaszná- gyártására, hogy az importot lók rendelkezésére bocsátót- még inkább csökkenthessék.

Új szovjet filmeket vettünk át

A MOKÉP tájékoztatása szerint a Moszkvában járt filmátvételi bizottság néhány újabb filmalkotást vásárolt meg. Megvettük többek között a Két jegy ■a nappali előadásra című kémtörténetet, amelyet Gerbert Rappaport rendezett, továbbá Pervomajszkij regényének filmadaptációját, • a Vadméz-et, amelynek központi alakja egy fotoriporternő, alá-, nek 1943-ban. fényképet kellett készítenie egy új német taniktíp-usról. Az átvett filmek között van a Zsenya, Zse- nyecska és „Katyusa” című vígjáték, egy kétbalkezes katona háborús kalandjainak története, a lengyel és szovjet koprodukcióban készült, Zosz- ja című film egy lengyel lány és egy szovjet katona szerelméről, a Fantaszták című kis óvodásokról szóló gyermek- film, végül a rigai stúdióban készült falusi témájú szerelmi történet, az Edgár cs Krisztina.

Újabb lakásszövetkezet alakéit Mlskelcen

Miskolcon, a DVTK stadionjával szemben épülő lakótelepen az új otthonok egy része szövetkezeti lakás lesz.

Az ősszel átadásra kerülő 112 szövetkezeti lakás jövendő

If jú bolgár eszperariíisták Szirmabesenyőn

A szirmabesenyői művelő- össze az ifjú bolgár eszperan- dési otthonnak, illetve az ál- tistákkal. Meghívásukra jöttek lalános iskolai diákoknak ked- most a bolgár fiatalok, akik vés vendégei lesznek a na- két hetet töltenek Magyaror- pokban: húsz bolgár eszperan- szágon. Szirmabesenyőn az lista, érkezik vasárnap, június iskolások szüleinél nyernek 18-án a községbe. Tizenöt diák elhelyezést, de megismerkedés öt nevelő lesz közöttük. A nek a Balatonnal, valamint szirmabesenyői általános isko- Észak-Magyarország legszebb lások eszperantó csoportjából tájaival is. Cserébe július tizenöten vettek részt tavaly második felében szirmabese- a budapesti eszperantó világ- nyői eszperantista csoport uta- találkozón, és ott. barátkoztak zik Bulgáriába.

gazdái a közelmúltban megalakították a megye huszonnyolcadik lakásszövetkezetét A Stadion nevet vette fel a város 12. lakásszövetkezete, amely, eltérően az előzőektől, már jóval a lakásokba való beköltözés előtt megalakult. A lakások gazdáinak így már az építés időszakában is alkalmuk nyílik rá, hogy közöljék észrevételeiket, felhívják ,a figyelmet az építkezés esetleges hibáira. Sokkal előnyösebb lenne, ha a szövetkezeti lakások tulajdonosai ezt az ellenőrzési és beleszólási jogukat már a tervezés időszakában is gyakorolhatnák. A MÉSZÖV ezért arra törekszik, hogy a jövőben a lakásszövetkezetek már a szövetkezeti lakások építése előtt megalakuljanak.

Hamarosan Ózd bolyoki városrészében is alakul egy újabb lakásszövetkezet.

Ofi Gábor és Ezekéin Szálló László a rádisfian

A rádió emlékrpűsorainafo sorában a most következő kedden este a Kossuth adó hullámhosszán Oláh Gábor debreceni költőt és írót mutatják be. Írói hírnevére a tanári képesítés után, 1908-ban tett szert. Ekkor Juhász Gyula hívta a Hírlap íróinak táborába, Oláh azonban ezt visz- szautasította, ettől kezdve élete tragikussá vált. Elszigetelten hányódott, még egy Ady ellenes hadjáratra is felhasználták. Életében lírájának egykét valóban értékes remekművéért sem kapta meg azt az elismerést, amely méltán megillette volna. A következő pénteken délelőtt a Kossuth adón egyik regényének rádióváltozatát is előadják, így emlékeztetve az utókort a méltatlanul elfelejtett /íróra. Szentjóbi Szabó Lászlóra ugyancsak pénteken emlékezik a Petőfi adón sugárzandó műsor. A 200 éve született Szentjóbi Szabó László a felvilágosodás híve volt, a Martinovics mozgalomban való részvételéért; töltötte büntetését Kufstein börtönében, amikor 28 éves korában elragadta a fiatal költőt a halál. Költészetéről, életművéről Bessenyei György emlékezik meg.

Újság* és történelem

Kamera és reflektorfény nélkül; a rajzasztal mellett.

(Foto: Szabados)

galom, amely mindenkit el-: fog, ha a tv-kamera lencséje: ráirányul, és a kis piros lám-: pa kigyullad. Az izgalom las-i san alábbhagyott, ritkább lett! a drukkos sóhaj, s mint lát-j tűk, Csengő Ildikó remekül ol-\ dotta meg feladatait. Harma-; dik lett. S ehhez tudnunk kell,; hogy az országból sok száz\ fiatal indult el néhány hó-j nappal ezelőtt, hogy a leg-j jobbak közé kerülhessen. ■

Beszélgetés közben felidéz-j getjük a négy forduló izgal-; más pillanatait, az egész hé-\ ten végzett rendes napi mun-\ ka mellett adódó izgalmas: feladatokat, filmkészítést, az: adásnapok délelőttjein az elő-j készületeket, lázas teendőket.: Fárasztó verseny volt, de meg-’, érte. S most, a vizsgadrukk; alól felszabadultan végzi to-j vább mindennapi munkáját aj tervező irodában. Célja: ripor-, tér szeretne lenni. S miután aj legnagyobb nyilvánosság előttj megméretett, hisszük, hogy; vágya teljesül.

(benedek) ;

A

z úttesten szétbomló újság lapjait hempergeti a : szél. Akié volt ez a friss

: mai szám, talán átfutotta a ■címeket, egy-két írá^t el is ol- ■ vásott, vagy a hirdetéseket ■ böngészte át. Ki cserélne la- ■kást, ki ad el motorkerékpárt, ■ konyhaszekrényt, mosógépet jvagy hízott sertést, ki lépne j házasságra háromszor elvált, | sportrajongó férfival. Az is le. [hét, hogy az illető, aki a lap- [ példányt megvásárolta, egy [visszaélés nyomozásának ered- : ményét akarta megtudni, s ■mert nem talált róla semmit, : csalódottan szélnek eresztette ■az egész újságot. De az is leihet, hogy lelkiismeretes, széfles érdeklődésű újságolvasó •zsebéből hullott ki a széllel ■ viaskodó lappéldány, amíg ■ csak valaki fel nem kapta, ■ mondván: jó lesz majd gyúj- ■ tósnak.

: Gyújtós!... Ö, hány és hány [újságpéldány rendeltetése zsu- [gorodik ilyen holtvágányra [futó pályává naponta! Szegény balsorsú újság! Hogy ■fájhat a lelke, amikor kézbe ■veszik, átlapozzák, de lartal- ■ mán nem akad meg az olvasó j szeme, legfeljebb egy-két cím ■ érzi az érdeklődés kis bizser- jjgetését. Aztán odakerül szű- [zen, olvasatlanul a máglyára [ítélt papírosdarabok és papír- [ rongyok közé.

: E szavakat szólván behunyt ;szemem mögött elém elevenedik a szei'kesztés, a lapcsiná- lás gonddal-bajjal, ezer fortéllyal, izgalmakkal, derűvel és szép szándékokkal tarkított munkája, a redakció belső élete, s az újságíró roppant társadalmi felelőssége. Írógépek fürge kattogása hallik. Itt egy kusza hajú munkatárs gondba merülve lapozgatja jegyzetfüzetét, másik szobában a sportos diktálja gépbe színes riportját, miközben villanyborotvával tükör nélkül tarolja simára arcát, mert félóra múlva nemzetközi mérkőzésen kell lennie ... A főszerkesztő vezércikket'diktál, de minden öt-tíz percben jelentik, hogy ez meg ez szeretne vele beszélni telefonon. Ha megint hívnak, nem vagyok bent — adja ki az utasítást. De két perc múlva a szerkesztő siet be: „A kereskedelmi miniszter szeretne beszélni veled”. Akkor hát. .. ínégis kapcsoljatok . .. A szerkesztők szobájában élénk sürgés-forgás, ' halmozódnak az asztalon a kéziratok, egy-egy, kommentárt fűz hozzá az újságíró, akit itt legszívesebben a 1 történetírás napszámosának neveznék.

Merthogy ők, az újságírók gyűjtögetik naponta boglyába a történelem lekaszált szénáját.

Hogy többet mondjak, nem csak a publicisztikai és esemény anyagok petrencéi, hanem az olvasók levelei és a

hirdetések anyaga is fontos adatokat szolgáltathat idővel a történetkutatóknak. „A hirdetés az élet tükre” — bizonygattam egyik karcolatomban vagy húsz évvel ezelőtt. Amit akkor derűbe mártva hangoztattam, most komoly felelősséggel ismételek meg: igenis, a hirdetés az élet tükre. Mert- hasonlítsuk össze — ha módunk van rá — mondjuk, egy 1910-es, egy 1930-as egy 1945- ös és egy mai újság hirdetéseit; mennyi kis fényforrás világít rá egy-egy történelmi időszak társadalmi életének kis és nagy problémáira azokból a hirdetésekből!

A jó mifltkorában két régi miskolci és megyénkbeli Címtárat tanulmányoztam át azzal a céllal, hogy ismertetem tartalmuk érdemleges társadalmi mondanivalóját — amibe beleszólt egészségi állapotom. Egyik 1895-böl, a másik 1935-ből való. A bennük szereplő sok ezernyi név és statisztikai adat mellett mennyi érdekes, komyznak beillő társadalmi színkép halmozódik lel e kötetek hirdetéseiben! Érdemes lesz még alkalomadtán beszélni róluk.

E napokban azonban kezemre játszott a hirdetések kortanú jellegének igazolásában egy évforduló: Irinyi János születésének 150. évfordulója, amelyről megemlékezve a Népszabadság cikkírója

bevezetőben az Athenaeum című folyóirat 1840. május 21-i számának hirdetményét közli, Irinyi pesti gyufagyáráról. Az irodalmi igénnyel megfogalmazott hirdetményszerű reklámiratot nyilván maga a neves teltaláló írta, s a maga nemében történelmi nyomjelzője a magyar ipari fejlődésnek. Amilyen nyomjelzőt manapság ezrével találunk lapjaink hirdetései között. A foszforos gyufa feltalálójának, ielkes hazánkfiának imráár klasszikus hirdetménye több mint ötnegyed évszázadon át világítja annak a tételnek igazságát, hogy a hirdetés az élet tükre. Az élet apró mozzanataitól a fordulatok láncszeméig tükrözik a társadalmi viszonyok sajátosságait.

G

ondolatom visszaszáll aaf utcán széltől pergetett újságpéldányhoz, s elmerengek, milyen furcsán érdekes az újság sorsa, élettartama, értékrendje. Az újságok zöme nem él tovább huszonnégy óránál, de sok még any- nyit sem. Elhullanak, mint be- gyújlónak, ablakpucolónak vagy stelázsi polcok takarójának felhasznált lomok, I avagy pincesarokba gyülekeznek, hogy néhány kilónyi ipari nyersanyaggá gyarapodva ti- zedáron kikössenek a MÉH valamelyik raktárában. Vannak persze szerencsés, hosszú életű lappéldányok is. Megőrzik őket a cikkek, riportok írói, szereplői, a szerkesztőségi, kiadóhivalali archívumok, az őrzésükre hivatott íntézmé*

Mit ígér nyárra

a miskolci kiállítási naptár?

Újjászületik a sárospataki kerámiaipar

Sárospatakon még néhány esztendővel ezelőtt is készítettek szép, színes, kézi festésű kerámiákat. A Szkiresák-csa- lád fekete kerámia tálai, ivókészletei, amelyeket gyönyörű, kézzel festett, színes virágok