Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-05 / 104. szám

fiS2AKMAGTAROESa&AG Péntek» 1987. .májas A „Marx Károly, a filozófia doktora: született Tríerben, 1318. május 5-én. 1342—43-ban először munkatársa, majd fő­szerkesztője a kölni Rheinische Zeitung-nak. Szerkesztősége idején a kormány a lapot ket­tős cenzúra alá veti, a tulaj­donképpeni . cenzor után a tar­tományi kormányfőnök főcen­zora cenzúrázza. Végül kor­mányrendelettel betiltják . . .’* így kezdődik azoknak az ön­életrajzi adatoknak felsorolá­sa, amelyeket Kertbeny Ká­roly magyar író és bibliográfus kérésére — maga Marx állí­tott össze egy híján száz év­vel ezelőtt, 1838-ban. Keréken öt ven éves volt ekkor, s két teljes oldalon pályafutásának csupán fontosabb állomásait említi még, de így is több mint húsz önálló művének cí­mével, illetőleg azoknak a ko­rabeli rangos lapoknak, . szér- . kesztöségeknek nevével-címé- vel találkozunk, amelyeknek szerkesztője, munka társa, rendszeres cikkírója volt. A felsorolásban találjuk „A Kom­munista Párt Kiáltványát” (amelyet Engels Frigyessel együtt írt), a „Tőke” 1. kötetét és számos, más művet, ame­lyeknek mindegyike külön-kü- lön is „mozgásba hozta” Euró­pa és Amerika politikai köz­véleményét. Pedig akkor, 1838- ban még hátra volt Marx éle- tének-munkásságának igen gazdag másfél évtizede! Életét, munkásságát nem kisebb emberek méltatták, mint Engels, Lenin és mások. Mi — a nem is „kerek” évfor­dulón — legfeljebb arra vállal­kozhatunk, hogy néhány róla idézett gondolattal, feljegyzés­sel áldozzunk emlékének. # Darwin a szerves természet fejlődési törvényét fedezte fel — Marx az emberi történelem fejlődési törvényét: azt az ed­dig ideológiai burjántól elle­pett egyszerű tényt, hogy az embereknek előbb enniök, in- niok, lakotok és rubázkodniok kell, mielőtt politikával, tudo­mánnyal, művészettel, vallás­sal st.b. foglalkozzanak; hogy tehát a közvetlen anyagi lét- fenntartási eszközök termelése s ezzel egy nép, vagy korszak mindenkori gazdasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek állami beren­dezései, jogi felfogása, művé­szi, sőt, vallási képzetei kifej­lődtek, így tehát ebből az alap­ból kell ezeket magyarázni, nem pedig, ahogy eddig tör­tént, megfordítva. De ez nem minden. Marx fedezte fel a mai tőkés terme­lési mód s az általa létrehívott polgári társadalom sajátos mozgási törvényét is .. . K'ét ilyen felfedezés elég volna egy életre. Szerencsés már az is, akinek megadatott, hogy csak egy ilyen felfede­zést tegyen. De Marx, minden területen, melyre vizsgálódá­sát kiterjesztette — nagyon sok ilyen terület van, s egyi­küket sem. érintette csak felü­letesen —. még a matematiká­ban is önálló felfedezéseket tett. Ilyen volt Marx, a tudomány embere. De ez még koránt­sem az egész ember. A tudo­mány Marx számára a törté­nelmet mozgató, forradalmi erő volt. Akármilyen nagy öröme telt is valamely elmé­leti tudomány egy-egy újabb felfedezésében, amelynek gya­korlati alkalmazhatóságát ta­lán még nem is lehetett meg­állapítani — egészen más örö­met érzett, ha olyan felfede­zésről volt szó. amely azonnal forradalmi hatással volt az iparra, általában a történelmi fejlődésre... Mert Marx mindenekelőtt forradalmár volt. Igazi élethi­vatása az volt, hogy így, vagy amúgy közreműködjék a tőkés társadalom s az általa alkotott állami berendezések megdön­tésén, hogy közreműködjék a modern proletariátus felszaba­dításán, amelyet először ő éb­resztett helyzete és szükség­letei tudatára, annak tudatára, hogy felszabadításának mik a feltételei. A harc volt az ele­me. S olyan szenvedéllyel, ki­tartással, sikerrel harcolt, mint kevesen ... Amikor meghalt, a forradal­már munkás baj társak milliói­nak tisztelete, szeretete, gyásza vette körül a szibériai bányák­tól Kaliforniáig egész Európá­ban és Amerikában . . . Neve és műve is élni fog századokon át. * Mindezt nagy barátja és har­costársa mondta róla, akinél jobban talán senki sem ismer­te. Lenin írta, hogy „Régi le­gendák, a barátság különféle példáit beszélik el. Az euró­pai proletariátus elmondhatja, hogy tudományát két olyan tudós és harcos teremtette meg, akiknek viszonya az óko­riaknak az emberi barátságról szóló legmeghalúbb muncláit is felülmúlja.” * Marx veje — Paul Lafargue — azt jegyezte fel apósáról, hogy „Gyengéd, szelíd és el­néző apa” volt. A gyerekek neveljék a szülőket — szokta mondani. Leányai határtalanul szerették, velük szemben Marx soha még az árnyékát sem ér­vényesítette az apai tekintély­nek... S mégis, aligha lehe­tett apa, akire jobban hallgat­tak volna. Leányai barátjuk­nak tekintették.. ¥ Ilyen ember volt Marx a múlt század nagy szellemóriá- sa, a tudós, a forradalmár, a barát és a családapa. Eszméi­nek életrevalóságát a történe­lem már rég megmérte. Büsz­ke lehet rá, ki a maga korá­ban csak megközelítőleg is hozzá hasonló módon tud élni, gondoskodni és cselekedni. Csépányi Lajos Budapestre érkezett Nepál királya Csütörtökön Prágából jövet, nemhivatalos látogatásra Bu­dapestre érkezett Mahendra Bikram Sah Déva, Nepál ki­rálya és felesége, Nepál ki­rálynéja, valamint leánya és fia. A Ferihegyi repülőtéren a magasrangú vendégek üd­vözlésére megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Nagy Józsejné könnyűipari miniszter, Cseter- ki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Szarka Károly kül- ügy miniszterhelyettes, vala­mint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Csaía a 881-es magaslatért A vietnami háború legheve­sebb ütközete folyik immár két hete a demilitarizált öve­zettől délre fekvő 881-es ma­gaslat ellenőrzéséért. A nyolcszáz méter magas hegy a szabadságharcosok ál­tal ellenőrzött területen fek­szik: az amerikaiak azért in­dítottak támadást elfoglalásá­ra, mert erről a pontról nagy területet lehet megfigyelni. Az amerikaiak minden ren­delkezésükre álló eszközt be­vetnek a magaslat elfoglalá­sára. Csaknem kétezer ten­gerészgyalogos rohamozza napról napra a partizánok jól kiépített állásait, az amerikai parancsnokság ezenkívül tü­zérséget, alacsonyan szálló géppuskázó harci repülőgépe­ket, bombázógépeket is össz­pontosított ebbe a térségbe. Az amerikai veszteségek már több száz főre rúgnak halottakban és sebesültekben. A Ha^aPas népfront örszá os Tanácsa efnökségének ölese A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöksége csütörtökön ülést tartott. Kál­lai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke az időszerű bel- és kül­politikai kérdésekről tájékoz­tatta az elnökség tagjait. Ezt követően Bugár Jánosáé fő­titkárhelyettes előterjesztését a választások fő tapasztalatai­ról, majd Erdei Ferenc főtit­kár javaslatát a választás utáni népfront tevékenység legfőbb tennivalóiról vitatta meg az elnökség. Csalorday Károly beszéde az ENSZ-közgyűlésen Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszakának szerdai ülésén számos szónok mel­lett Csatorday Károly nagy­követ, hazánk állandó ENSZ- képviselője is felszólalt A többi között kijelentette: A Magyar Népköztársaság kormánya azonnali független­séget követel Délnyugat-Afri- ka népeinek. Követeli, hogy Dél-Afrika haladéktalanul számolja fel hatalmát Dél- nyugat-Afrika egész területén. 1912. május 5-én jelent meg először a Pravda, 55 évvel ezelőtt. Az év fordulóról min­den esztendőben megemlékez­nek: c napon ünnepük a szov­jet sajtó napját. Az ünnepet immár 5080 szovjet sajtóter­mék — napilap, hetilap, folyó­irat — munkája fémjelzi. A szovjet sajtó ereje, befolyása, együtt nőtt a szocializmusért, a kommunizmusért folyó harc sikereivel. Amikor a Pravda első pél­dánya Lenin szervező és szer­kesztő munkájának eredmé­nyeként kikerült a nyomdá­ból, legfeljebb néhány ezer proletár, jobb éicíet remélő paraszt cs forradalmár értel­miségi tudott róla. Meg a cá­ri önkény, amely a burzsoá­ziával szövetkezve mindent elkövetett ennek elpusztításá­ra. Üldözte, címváltoztatások­ra kényszerítette, betiltotta, illegalitásba kény szeri te te. Mindhiába: a lenini párt aka­rata életben tartotta. Több millió példányban je­lenik meg a mai Pravda. Közleményeit százmilliók is­merik szerte a világon. Állás­pontját, információit, politi­kai elemzéseit sajtóügynöksé­gek veszik át és továbbítják, mert a Pravda véleményére a földkerekség minden álla­mának vezetői figyelnek. Azok a százmilliók pedig» akiknek kedves a béke, a né­pek testvérisége és szabadsá­ga, akiket érdekelnék a szo­cialista építés szovjet sikerei — harcostársuknak, hű ta­raijuknak tekintik a Pravda, a szovjet sajtó megnyilatko­zásait. Megalkuvást nem törő sajtó ez, amely nemcsak a szocia­lizmusért. a, kommunizmuséri küzd a szilárd elviség talaján, hanem ott van a békéért fo­lyó harc, a kollektív bizton­ságért vívott küzdelem, és á* általános emberi haladás elő­mozdítását szolgáló tettek első vonalában. A lenini igazsá­gok szócsöve. Pályaíutá ána>[ minden szakaszában megtalál­ta az uíat az emberek szívé­hez és értelméhez. Megmu­tatta a helyes utat. Szervezett» győzelmekre vezetett. Jelenleg új és nagy prob­lémák foglalkoztatják a vilii' got. Léteznek erők, amelyek] új katasztrófák felidézésén; mesterkednek. Sokat kell ten-1 nőnk a békéért és a bizton­ságért. S ebbben nagy erő­forrás számunkra is a szov­jet sajtó. Szocializmust építő népünk meleg szeretett"1 üd­vözli az 55 éves Pravdát, rí vele együtt az egész szovjet sajtót. Jaki life fe! (Folytatás az 1. oldalról.) seny hatékonyságának növe­léséről beszélt. Szükséges — mondotta a többi között —, hogy a dolgozók tevékenységét a korábbinál rendszeresebben értékeljék. Olyan gyakorlat kialakítására kell törekedni, hogy közvetlenül a feladatok megvalósítása után értékel­jék a munkát. Azt azonnal annak elvégzése után el kell ismerni anyagilag is, erköl­csileg is, Következetesen érvényesí­teni kell azt a helyes el­vet, hogy a jó munkás és a jól kereső munkás fo­galma egyet jelentsen és a példamutató magatartás kellő erkölcsi elismerésben és megbecsülésben része­süljön. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦^ A továbbiakban a szakszer­vezeti mozgalomnak felelőssé­géről szólt, a szocialista brr- gádmozgalom továbbfejleszté­sét illetően. Befejezésül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indult jubileumi munkaverseny je­lentőségét húzta alá. Végeze­tül egyet értését fejezte ki a j I írásos és szóbeli beszámoló»] valamint a határozat-tervezet j és az alapszabály-módosítój tervezet iránt, és azt elfogad­ta. Olyan dokumentumoknak tekintem — mondotta —1 amelyek felölelik, értékelik a magyar szakszervezeti rnozga-* lom gazdag tapasztalatait. Je­lenthetem a tisztelt kongresz- szusnak, hogy az előttünk álló nagy feladatok végrehajtásá­ban a több mint kétszázezer Borsod megyei dolgozó oda­adó, áldozatos munkájára min­dig számíthat az ország nép« A slágernek ugyancsak fülbemászó melódiája lehetett, mert a hor- vá! 1 ídolni kezdte. Bornem­issza becsukta az ablakot, s lefordította a horvát számára a dal első két sorát. — Ez nem a mi dalunk — válaszolta komoran a partizá­nok küldötte. — Minekünk nern egyetlen nap, hanem az egész történelem rendelkezé­sünkre áll. Ahogy a mi him­nuszunk mondja: „A föld fog sarkából kidőlni...” Bornemissza jobbnak látta, hogy nem vitatkozik vendégé­vel. Végtére is ez a hétköz­napi kinézésű, középkorú fér­fi most a győzteseket képvise­li. S úgy látszik, fanatikus kommunista, pedig egyéb­ként nagyon rendes embernek látszik. »Gyorsan másra terel­te a szót Elismerő szavakkal magyarázta, hogy az angol­szászok milyen légi fölény­ben vannak, akkor és azt bombázzák Magyarországon fe, amit akarnak. „ — önök megnyerték a há­borút' — hízelgett a horvót- nak. — Remélem, mint győz­tesek éppoly lovagiatok lesz­nek, mint amilyenek mi let­tünk volna. A magyai- hí- n?s lovagias nemzet, és úgy tudom a történelemből, hogy a szerb, a horvát is ... — Amikor részt vetlek ha­zánk megtámadásában, mást írt a magyar sajtó ... — Ugyan, kedves barátom, eigentlich, az csak amolyan propaganda. A tömegnek szólt. Komoly ember soha nem hit­te el ezeket a szólamokat, De csend, talán ők azok... Az utca felől gépkocsi zú­gása hallatszott. Feltűnt ez a nagy csendben, hiszen alig közlekedett gépkocsi az ut­cán. Azok is katonai jármű­vek voltak. Csak ritka idő­közönként dübörgőit át egy- egy villamos a hídon. Jólle­het, még nem volt kilenc óra, a város teljes némaságba bur- kolódzott. Mindenki otthon tar­tózkodott, sőt, a legtöbben aludtak már, az előző éjsza­kai légiriadó miatt több mint ' négy órát töltöttek az óvóhe­lyen. Most igyekeztek pótolni a hiányt, hiszen számíthattak rá, hogy 11 óra tájban ismét félsivítanák majd a légiriadót jelző szirénák. Bornemissza aggódott is, nehogy ezen az estén Előbb érkezzenek * „menetrendszerinti” angol bombázók. Mi történik akkor a kormányzóval? Ha le kell mennie az Eskü tér 3. szám alatt az óvóhelyre, aligha le­het titokban tartani, hogy va­lamilyen rejtélyes okból el­hagyta a várat... Horthy Miklós fiának és egy civilruhás testőrtisztnek kíséretében már a vár folyo­sóin haladt, a hátsó kijárat felé. Ott váltakozott a gépko­csi, amellyel majd az Eskü térre hajtat; Az út szerencsé­re nagyon rövid: le a vár­ból, végig a Lánchídon, az­tán egy kanyar jobbra, a Mária Valéria utcán, s már­is ott vannak az Eskü téren. Természetesen nem a nagy fekete kormányzói Steyer gép­kocsival mennek, hanem egy kisebb autóval. Miklós fia sportkocsiján. Ez kevésbé fel­tűnő, mint a kormányzói autó. H orthy meglehetősen borús hangulatban volt. Az erdélyi front­ról újabb rossz hírek érkez­tek. Azt az ellentámadást, amelyet csapatai néhány nap­nap előbb német segítséggel indítottak, a szovjet és ro­mán csapattak visszaverték, s most ok mentek át támadás-. ba. Már régen fel kellett ad­ni azt a területet, amelyet a második bécsi döntés csatolt Magyarországhoz, s most, holnap, vagy holnapután a szovjet hadsereg már átlépi az 1938-as magyar határoltál is. Horthy nem áltatta magát — vajmi kevés lehetőség van rá, hogy sikerül őket megál­lítani. Hitler is több segítsé­get ígért Vörös Jánosnak, a vezérkar főnökének, altit az előző héten küldött hozzá, mint amennyit valójában adott. Ezzel szemben nyíltan megmondta Vörösnek: nem tűri, hogy más országok is kövessék a finn, a bolgár, a román példát. Minden esz­közt felhasznál, hogy szövet­ségeseinek további bomlását megakadályozza. Márpedig Hitlernek már nincs más szö­vetségese, mint ő, Horthy. Ez a fenyegetés rá vonatkozott. Ugyanakkor itt a másik ve­szély: mindenképpen el kell kerülni,. hogy a vesztett há­ború után a kommunisták mozgolódhassanak. A felesé­gének és Ili asszonynak is az a véleménye, hogy a szovje­tek ellen egészen addig kell harcolni, amíg nem sikerül valami biztosítékot szerezni, hogy az angolszászok garan­tálják a hagyományos ma­gyar életformát. Csakhogy az idő sürget Cselekedni kell. A kormányzó a kocsi mé­lyére húzódott, nehogy vala­ki felismerhesse. Természete­sen civilruhát viselt, tenger­nagyi öltözékét otthon hagy­ta. Jobbján fia ült, jól a sze­mébe húzva puhakalapját. Elöl egy megbízható testőr­tiszt és az ugyancsak meg­bízható gépkocsivezető, ter- mésaetegen tryndkettea &dnz lén civilben. A gépkocsi, jól­lehet lámpáit fekete elsötétí­tő berendezés takarta, ame­lyen át csak egy keskeny ré­sen szivárgott ki a fény, gyor­san haladt Budáról Pestre. A gépkocsivezető nagyon jól is­merte az útvonalat, akár be­hunyt szemmel is végighaj­tott volna rajta. Horthy kitekintett az abla­kon, de akárhogyan erőlkö­dött, nem látott semmit. Az elsötétített város cseppet sem hasonlított ahhoz a kivilágí­tott Budapesthez, amely a kormányzót fogadta, amikor ő a békeévekben végighajtott ezen az útvonalon, például az Operába, a tiszteletére ren dezett díszelőadásokra menet. Két héttel előbb Horthy nap­pali világításnál is látta a fő­várost. Megdöbbentették a bombasújtotta épületek, az üz­letek előtt sorban álló, vágj' az utcán élelem után lődör­gő, sovány, fásult emberek: De hát hiába, ez a háború. Most ezek az emberek majd neki köszönhetik, hogy kive­zeti őket a vérzivatarból. A gépkocsi fékezett. If­jú Horthy Miklós ki- kászálódott a kocsi­ból. aztán lesegítette apját. A testőrtiszt és a gépkocsivezető az autóban maradt. Itt vár­ták meg urukat, akit a ka­puban máris Bornemissza Félix fogadott. A vezérigazga­tónak kár volt nyugtalankod­nia. Abban a pillanatban, amikor a várból elindult a kormányzói autó, telefont ka­pott, amely közölte vele: aki­ket vár, elindultak, készüljö fel a fogadásukra. @ Ligeti László, a KPVDSÍ főtitkára felszólalásában hang' súlyozta a szakszervezeti lei vékenység fontosságát, súlyát az egész társadalmi életben. A dolgozók érdekvédelmé' vei ellentétben álló gyakori latról szólva Ligeti Lásrló el' mondta, hogy Borsod megyéd ben, Aggteleken nemrégiben 200 ágyas új szállót építettek- 150 ágy a SZOT kezelésébe)! van, beutaltakat küldenek idei ► és minden beutalt után na- Jponta csaknem 30 forintot fi' Jzet a vendéglátóiparnak 3 ♦SZOT, holott a beutalók na' j Jponkénti taksája mindössze! ♦ 18 forint. A szálló tehát defi' Jciles, s ennek a szálloda dől' [ ♦gozói látják kárát, sőt olyan ♦ kihatása van, hogy a defici) ♦ a megye vendéglátóipari dob ♦gozóinak nyereségrészesedésé' ■ ♦ is „elviszi". Az efféle gaz' ♦ dálkodás semmiképpen sen! ] Jegyeztethető össze a dolgozó# ♦anyagi érdek»-11 gévéL (Folytatjuk.) ^ A kongresszus megbízása ♦alapján a titkárság elkészít ♦tette — és a küldöttek kő' Jzött szétosztotta — azt a der ♦kumentumot, amelyben í JXXI. kongresszus részvevő) ♦kifejezik tiltakozásukat aJ ^amerikai imperializmus ag' -ressziója ellen. Ebben a magyar szakszeri1, vezetek XXI. kongreszusa ki( fejezésre juttatja a magjai szervezett dolgozók forró) testvéri szolidaritását a hősies ♦ harcot vívó vietnami néppel fés mélységes felháborodással ♦ ítéli el az Amerikai Egyesüli ♦ Államok bűnös agresszióját. , L j ®« I if rn IP születésnapi emlekezes- j0mr ■ I ^ A szovjet sajtó napja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents