Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
Vasárnap, IPS-?, április TS. ESZAKM AGY AROR.SZÄG s 59 év® történt A forradalom „viliarmadara ’ Beszélgetés Szuchy Róberttel, a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottságának titkárával Az 1966. III. törvénycikk, amelyet általában az új választójogi törvénynek neveznek, tekintélyes mértékben növelte a Hazafias Népfront szerepét és felelősségét a választások lebonyolításában. A népfront illetékes bizottságai jelölték ki a választási elnökségek, választókerületi bizottságok tagjait, javasolták a szavazatszedő bizottságok összeállítását és a törvény szellemének megfelelően igyekeztek a választást az állampolgárok demokratikus nevelő iskolájává tenni. A népfront kapcsolata azonban a választás után sem szűnik meg az országgyűléssel, vagy a tanácsokkal és ez a további tevékenység sem kíván kevesebb aktivitást a népfront-bizottságoktól, mint amennyit a választási munka tett szükségessé. A további feladatokról érdeklődtünk Szuchy Róberttól, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának titkárától. £ — Mi a népfront tern— dője a választások lebo£ nyolítíísa után? — Miskolcon csaknem négyezer népfront-aktíva vett reszt a választási munkákban. A választás jó politikai légkörének biztosítása, eredményes lefolytatása elsősorban ezeknek az embereknek áldozatos munkáját dicséri. Ezért a sajtó nyilvánossága előtt kell köszönetét mondanunk. A választási munka kétségtelenül a legjelentősebb népfront- munkának tekinthető, de korántsem az egyetlen feladata a népfront-bizottságoknak és aktíváknak. A választási munka élénkségét jól felhasználjuk további feladataink elvégzésére. Mint az 1906. III. törvénycikk kimondja, a népfront kapcsolata nem szűnt meg a tanácstagokkal a választás befejezése után sem, sőt, a további munka egyre elmelyülöbb együttműködést igényel. A népfront-bizottságok hozzáfognak az új tanácstagok oktatásához, később megszervezik a politikai és a szakmai továbbképzést valamennyi tanácstag számára. A tanácstagi munka megindításában, a fogadóórák rendszeres megtartásának szervezésében egyaránt lesz szerepük. Ki kell dolgozni a tanácsok és a népfront-bizottságok'' együttműködésének tervét, szó van róla, hogy együttes tanács- és népfront-bizottsági üléseket szervezünk, valamint a városi és kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai is tartanának együttes üléseket a megfelelő szintű népfront-elnökségekkel. A népfront-aktívák feladata lesz segíteni az állandó bizottságok munkáját. £ — Ez már önmagában £ sem kevés feladat, de ~ biztos akad másfajta is — az elkövetkező Időben. — Természetesen vannak más feladataink is. Elsősorban a május 9-éh kezdődő béke- hónapot kell már most előkészítenünk. Ebben a munkában várjuk a többi tömegszervezet segítségét is. Fel kell készítenünk a szónokokat, hiszen csupán Miskolcon húsz békegyűlést akarunk rendezni. A békehónap gyűléseinek, rendezvényeinek tartalmi mondanivalóját a vietnami szolidaritás és Európa biztonságának biztosítása képezi majd. Rétegtalálkozókon, ankétokon is igyekszünk felhívni a figyelmet a politikai problémákra. Ezenkívül segítjük méltóan megünnepelni a gyarmati ifjúság napját. Ez éppúgy a népek közötti béke és barátság gondolatát népszerűsíti majd, mint a bolgár kult úra hete rendezvény-sorozat április 22-e és 28-a között, vagy a júniusi német barátsági napok műsora. Nem a békehónap idejére esik, mégis a szolidaritás ápolását jelenti az a június 16-i emlékünnép- ség, amelyen Lidice elpusztításáról emlékezünk meg. Ekkor lesz huszonöt esztendeje, hogy a hitleri hordák lerombolták. ~ — A Nagy Októberi j~ Szocialista Forradalom ~ 50. évfordulójának megE emlékezésével kapcso- E latban milyen nepfront— ’ tervek vannak Miskol- £ con? — Elsőrendű feladatunk a párt rendezvényeire való mozgósítás. Az MSZBT-vel együtt 10 kiállításon mutatjuk be a Szovjetunió életét. Ezenkívül a Miskolcra érkező szovjet turisták számára programot dolgozunk ki, baráti találkozókon hozzuk össze szovjet vendégeinket a miskolci lakosokkal. Segítjük a miskolci munkásmozgalom múltjának bemutatását, és ezzel összekapcsoljuk a 25 évvel ezelőtti antifasiszta harc miskolci emlékeinek összegyűjtését, propagálását. s — Volna-e még valami E említésre méltó o sok- E retsí elgondoláson kívül? — Nem akarunk túl sokat markolni, de még megemlíthetem. hogy művelődéspolitikai ankét.ot akarunk szervezni. Ennek napirendjén egyaránt szerepelnek oktatási, népművelési és szociálpolitikai feladatok. Tervezünk még egy várospolitikai ankétet is. Ezt a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő várospolitikai bizottsággal együttműködve re n d c zn én k meg. Természetesen a városi tanács képviselőivel együtt tartanánk ezt a vitát. Végezetül azt is elmondhatom, hogy tovább folytatjuk a munkás kertszövelkezetek létesítését célzó akciónkat, a virágos Mlskolcért elnevezésű kezdeményezést és a Vöröskereszttel együtt igyekszünk folytatni akciónkat a tiszta Miskolcért, Máié Iván A PIACON MII,YEN MASOK itt a piaci elárusító asztalok mellett Milyen mások, mint otthon falujukban, mint kinn, a földeken. Ezek az asszonyok ugyanazok. Csak éppen otthon öntudatos, a közös gazdálkodásban egyenjogúságra . lelt tsz-tagok, akik brigádokban dolgoznak, akik naponta felveszik a versenyt a férfiakkal, szájukat a szocialista brigád, az amortizáció szavakra igazítják. Száz, meg ezer holdak gazdálkodásáról beszélnek olyan szakértelemmel, mint valamikor egy tiszttartó. Könyvtárba járnak, meg esti iskolába, némelyik szakmunkásképzőbe. Egyszóval mai. modern parasztasszonyok. Gondolkodásban együtt fejlődtek, alakultak a nagyüzemi gazdasággal. A piacon állnak türelmesen kis zöldségük, burgonyájuk mellett csakúgy, mint negyven-ötven évvel ezelőtt. — Tessék már venni valamit — kínálgatnak —, szép karalábém van. Olyan ez, mint az alma.. nem fás, nem ez egy cseppet sem ... olyan, mint az alma, itt ne hagyja már lelkem! Dicsérik, ajánlgatják a háztájiban termett árut. Kínálják szép szavakkal, mert ez a répa mézédes ám! A kukorica nagy szemű és sárga, mint az arany. Mindenre van gusztust keltő jelző. Évtizedek óta ugyanaz a szöveg. Egy asszony körül csoportosulás van. Mit árulhat? Csodálkozva látom, hogy fehér babot. Sok fehér bab van a piacon, mi lehet ennek a babnak a titka? Még kisebb szemű is. mint a többi. A nagyobbakra rá se néznek az asszonyok, ez a néni meg itt alig győzi mérni a kisebb szeműt. Csak úgy ürül a visszatűrt szájú zsák. Közben pedig beszél, beszél, de a szöveg új! — Tessék, csak magának Is. .. magának is egv bádoggal. szép tiszta babocska, tiszta bizony, magam szemeztem, egyenként... tudom én azt, hogy a szegény városi asszonyoknak nincs idejük a tisztítással bajlódni ... miért ne tettem volna meg, ráértem a télen, bizony, ráértem ... három bádoggal volt, az tizenkét forint... megtisztítottam egy egész zsákkal, úgy bizony, hogy ne legyen már vele bajuk..: NO IGEN, HAT ezt nem lehet itt hagyni. Nem hiszem, hogy ez a sok asszony itt mind bablevest főzne vasárnapi ebédre, de azért megveszi. Ha már ilyen kedves volt ez a néniké, s így clbaj- molódott miattuk azzal a zsák pici, apró szemű ócska ba- bocskávaL Adamovics SZEMÜVEGET A GYÁRTÓKNAK! Szemüveggel csinosabb! — olvasom a plakát reklámszövegét, s hogy higgyem is, amit hinnem kell,■ egy okuláréi amazon mosolyog rám. No hiszen nem is kell bizonygatni, hogy a szemüveg nem csupán nézőpont kérdése, vagyis, hogy csinasabbak leszünk-e általa, hanem az esetek többségét tekintve szükséges egészség- ügyi kellék. Segít a rövidlátón — bárcsak mindegyiken segítene! —, erősíti a szem látótávolságát, a sötétebb színezetű üveg kíméli a túlzott fénytől, védi a szemet a szél okozta szennyeződéstől, sőt elviselhetőbbé teszi olykor a kínos szembenézösdit is. Hovatovább oda. jutottunk, hogy még a kedi'enc csapatunkat téves ítéletével sújtó mérkőzésvezetőnek is azt kiabáljuk — többek közötti —, hogy szemüveget a bírónak! Persze, nem mindegy, hogy milyen szemüvegről vagyon szó. Mert például ez az okuláré, amit az imént tett asztalunkra H. J. miskolci lakos, olyasféle portéka, amihez találós kérdést is tálalni kell. — Ha becsuknám — nem csukódik, ha nyitnám — nem nyitódik, mi az? A szemüveg szára. Az a meghosszabbított kajla műanyag, amit hajlított végénél a fülünkre kell akasztanunk. Ha tudnánk... Mert ez se szét nem nyílik, se össze nem csukódik. Ha pediglen nagyanyáink módjára madzaggal pótolnánk a két rudacskát, mit érne a reklám felhívása: szemüveggel csinosabb! Végtére is monokliként nem használhatjuk, ha mindkét szemünk rászorul arra az üvegre. — Ezt viszont nem használhatom, hiába írta fel az orvos. És hiába fizettem érte, igaz nem solzat, csak tízegynéhány forintot... Ha ez az egy szemüvegszár volna fusi, szóvá se tennénk a dolgot. Ám megkérdeztük a Bajcsy-Zsillnszky utcai OFOTÉRT vezetőjét, gyakori-e a szárak miatti panasz, s azt felelte, ezek a műanyagból készült szemüvegszárak meglehetősen rosszak. Amelyikről mrgálla- pítjuk, hogy gyártási hiba miatt nem hasznaiható, ahelyett adunk másikat. De hol itt a takarékosság? Egyáltalán miért gyártanak rosszat? Akik készítik, talán nem látnak jól? Ez esetben szemüveget nekik! De a maguk készítette keretei és szárat használják. Ha tudják! (esala) 1917. április 3-án (16-án) megérkezett Pétervárra Lenin, a forradalom vezére. Lenin 1914 közepén a lengyelországi Poróninban tartózkodott. Itt. érte a hír, hogy a két imperialista tömb háborút kezdett. Nem sokkal később hazug feljelentés alapján házkutatást tartottak Lenin lakásán, s előbb letartóztatták, majd pedig kiutasították Lengyelországból. Svájcban telepedett le. A svájci évek folytonos munkával teltek el. Lenin minden eszközzel hirdette az imperialista háború rabló jellegét, leleplezte a szociáldemokrata árulást. Sorra írja műveit, köztük Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című korszakalkotó fejtegetését. A ketrecbe zárt oroszlán Lenin a svájci lapokból, március 15-én értesült az orosz eseményekről. Öröme határtalan volt, s nyomban közölte észrevételeit a külföldi bolsevik bizottsággal. Mozdulni azonban nem tudott Svájcból. A semleges Svájcból a hadviselő Oroszországba vezető közlekedési utakat Anglia és Franciaország ellenőrizte. Mindkét ország átengedte az Oroszországba siető „honvédőket”, de nem engedtek át egyetlen bolsevikot sem. Lenin a napok múlásával egyre jobban szűk ketrecbe zárt oroszlánnak érezte magát. A hazatérésre számos terv merült fel. Mint Krupszkaja leírja visszaemlékezésében, egy éjjel Lenin sajátos tervvel állt elő. „Mi lenne — kérdezte —, ha egy néma svéd állampolgár útlevelével utaznék?” Krupszkaja elnevctle magát: „Ez nem megy. az ember könnyen’ elszólhatja magát. Elalszol — mondotta —, mensevikekről álmodol, szidni kezded őket: .bitangok, bitangok!’ és megtudják, hogy nem vagy svéd.” A forradalom kitörése után emigráns körökben felmerült olyan terv is, hogy ki kell eszközölni orosz emigránsok és német hadifoglyok kicserélését. Lenin helyeselte a tervet, és mellé állt. A körülmények alapos elemzése után úgy döntöttek, hogy svájci baloldali szocialisták segítségével szervezik meg a cserét. Fritz Platten hosszú várakozás után meg is kapta az engedélyt, hogy Németországba utazhassák. A Platten által megkötött egyezmény alapján szabad volt az út az emigránsok előtt. A hír lázba hozta Lenint. Krupszkaja így ír erről: „Amikor Bernből megérkezett a levél, hogy minden rendben van, máris indulhatunk Oroszországba, lljics felpattant: ,Az első vonattal utazunk’. Kél óra volt hátra az indulásig. Két óra alatt likvidálni kellett egész .háztartásunkat’, el kellett számolni a lakásadónővel, vissza kellett vinni a könyveket a könyvtárba stb.” Krupszkaja hátra akart, maradni, de Lenin hajthatatlan maradt, s két óra alatt mindent megoldottak. Zárt vagonban Április 9-én utazott el a 32 emigráns Svájcból. Köztük volt Lenin és felesége, Krupszkaja is, továbbá 19 bolsevik, köztük Miha Chakaja, Uszije- vics és mások. A német határhoz érve (Gottmandingen határállomáson) az orosz emigránsokat olyan vasúti kocsiba helyezték el, melynek három ajtaja le volt plombáivá, s csuk a negyedik, a hátsó ajtó maradt nyitva. Itt. — az utolsó tülkében — két német tiszt foglalt, helyet, a német katonai parancsnokság megbízottjaként. Az orosz forradalmárok senkivel nem érintkezhettek Németország területén. Április 12-én érte cl az orosz emigránsok vonala a Balti-tenger partját. Az utasok az iti várakozó svéd tc- herhajóra szálltak (kötélhágcsón át). A hajó az aknákkal teleszórt tengeren át Trollebor svéd városba vitte őket. Stockholmba vonaton utazott a kis csoport. Itt a svéd szociáldemokrata vezetők is aláírták azt a jegyzőkönyvet, amit még Svájcban szerkesztettek. Lenin minél gyorsabban Oroszországba akart érni, s bár a svéd fővárosban sok tennivalójuk lett volna, csak egy napot töltöttek a városban. ICct nap múlva érkeztek a svéd—finn határra, Tornio állomásra, mely akkor a svéd—orosz határállomást is jelentette, miután Finnország az orosz birodalomhoz tartozott. Az emigráns csoport, váratlan és gyors megjelenése az orosz határon nagy nyugtalanságot váltott ki az ott időző ántánt ügynökök között. Az angol tisztek — rosszindulatukat nem titkolva — Lenint megalázó motozásnak vetették alá egy' különszobában. Nagy fogást sejtettek. Csalódniuk kellett azonban. Miha Chakaja így ír erről visszaemlékezésében: „lljics tökéletesen megőrizte nyugalmát. Amikor látta, mennyire elszontyolodtak a motozók azon, hogy semmit sem találtak, és kénytelenek bennünket tovább engedni, vidáman elnevette magát. Megölelt, és így szólt: — Miha elvtárs. megpróbáltatásaink véget ériek, itthon vagyunk. Mi majd megmutatjuk nekik, folytatta, s öklérel megfenyegette a tiszteket, hogy méltó gazdái vagyunk jövőnknek.” A munkások vállukra emelték Lenin, a politikai emigránsok csoportjával együtt, az 1917. április 3-ra (16-ára) virradó éjjel lépte át a svéd— finn határt. Az itt kapott friss orosz újságokból gyorsan tájékozódott a helyzetről, s a vonaton végig nagy viták alakultak ki. Egy kisebb katonai osztag, mely az emigránsokat kísérte a vonaton, mind nagyobb érdeklődéssel figyelte a vitát. Krupszkaja így ir erről: ,.A vasúti kocsiba lassanként szállingózni kezdtek a katonák, Nemsokára megtelt az egész kocsi, A katonák felálltak a padokra, hogy jobban hallják és lássák azt, aki olyan érthetően beszél a rablóháború ellen. Érdeklődésük percről percre nőtt, egyre feszültebb figyelemmel hallgatták,” Lenin beszélt a katonáknak a földről, a békéről és a szabadságról arról, hogyan lehet és kell befejezni a háborút. A beszélgetés egész éjszaka tartott Lenin érkezésének hire már 3-án, a nappali órákban elterjedt Petrográdban, pedig a húsvéti ünnepek miatt a lapok nem jelentek meg és a gyárak sem dolgoztak. Az OSZP(b)MP kronstadti bizottsága valamennyi hajón harci riadót rendelt el. Egy összevont tengerész osztagot küldtek a pályaudvarra a forradalom vezérének fogadására és védelmére. A petrográdi bolsevikob küldöttei — köztük Uljanova. Lenin húga, Sztálin, Teodoro- vies és mások — már 3-án este a Beloosztrov állomáson várták az emigráns csoportot. Az itteni munkások zászlót lobogtatva rohantak a szerelvényhez, s a vonatból kiszálló Lenint vállukra emelve az ál* lomás várótermébe vitték, ahol ő rövid üdvözlő beszédet mondott. A jelenlevők felemelőnek írták le Leninnek a visszatérése utáni első találkozását az orosz munkásokkal, Av 600-as számú párttagsági könyv Lenin 3-án éjfél tájban érkezett meg Petrográdba, a Finnlandi Pályaudvarra. A peronon már jóval korábban felsorakozott a hajóhad és más fegyvernemek képviselőinek díszőrsége. A cári önkény kivetettjét a diszőrseg tisztelgése üdvözölte, miközben — kifejezve a bekövetkezett változást — a katonazenekar a Marseillaise-t játszotta. Lenin a tisztelgő matrózokat és a katonákat üdvözölve a díszőrség kíséretében a pályaudvar nagytermébe ment, ahol a Központi Bizottság és más szervek képviselői üdvözölték. Ott voltak a Munkás, és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének képviselői is, Lenin azonban végig sem hallgatta a jobboldali Cseidze „üdvözlő” szavait, a petrográdi munkások, katonák és matrózok küldötteihez fordult, rövid beszédben üdvözölte őket. A beszéd után a térre ment, ahol a petrográdi munkások és katonák tömegei várták. A tömeg feje felett fényszórókkal megvilágított zászlók lengtek, közülük jelszavakat hirdető transzparensek emelkedtek ki. A munkások között felharsant az Iniernacionálé dallama. A munkások viharos éljenzése közepette Afanaszij Szelickij, a Novij Lesszner gyár kovácsa, a Viborg kerületi pártbizottság képviselője átnyújtotta Leninnek a 600-as számú bolsevik tagsági könyvet A téren a munkások éljenzése nem akart szűnni. Lenint egy páncélautó tetejére emelték. s onnan üdvözölte a forradalmat győzelemré vivő proletár- cs katonatőmegeket.- Az egész világ proletariátusa — mondotta — reménykedve figyeli az orosz munkások bátor tetteit. Nyomban hangsúlyozta azonban, hogy a küzdelem meg nem ért véget, s további harcra szólított fel a szocialista forradalom győzelméért. A számkivetésből hazaérkezett forradalmár „Éljen a szocialista forradalom!” felkiáltással fejezte be első beszédét. Nem hagyott kétséget senki számára, hogy Lenin a forradalom viharmadaraként érkezett vissza hazájába. A vita reggdig tartott A rövid gyűlés után a páncélautó — a munkások utat szegélyező sorfala között — a Kseszinszkaja Palotába vitte Lenint. Az éj folyamán a palotában összegyűltek Lenin barátai, elvtársai, a petrográdi párt- szervezet vezetői és aktivistái. Az egyik munkás újból üdvözlő beszédet mondott, és hasonló szándék látszott több más munkáson is. Lenin — látva a szándékot — gyorsan felállt és így szólt: „Azt hiszem, elvtársak, hogy már eleget üdvözöltük egymást a forradalom alkalmából!" — majd másfél órás beszédet tartott, melyben kifejtette az Oroszországban kialakult helyzettel kapcsolatos nézeteit. Beszédének vázlatát feltehetően Petrográdba érkezése előtt, a vonaton állíthatta össze. Mondanivalóját hét pont köré csoportosította, s ez valójában a hires Áprilisi tézisek első változata volt. A gyűlés részvevői lélegzetüket visszafojtva hallgatták a for< radalom továbbfejlesztésének tervét. A szemek se rebbentek, úgy figyeltek Leninre. A beszéd érthetően nagy érdeklődést keltett, s nem csodálható, ha reggelig tartó eszmecsere követte. Ez az eszmecsere egy zseniális forradalmi terv szüle, tése és egy megvalósuló forradalom első lépése volt. DK, LEHOCZKY ALFRÉD I választási munka élénkségéi jól íelbasználjnk iBvákbi feladataink elvégzésére
