Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

Vasárnap, 196*7. április 9. ÉSZAKMAGTARORSZAG 5 Különleges áru Kevesen tudják, hogy a vi­lághírű Parkinson-törvénynelc egy kevésbé híres, bár nem ke­vésbé szellemes ikertestvére támadt, amelyet Calvin L. Mooers, az információ-gépesí­tés és nemzetközileg ismert szakembere fogalmazott meg 19(i0-ban. Alighanem tanulsá­gos számunkra is, ha idézzük Mooersnak egy amerikai szak­lapban közzétett, néhány meg­állapítását. „ ... Magától ér­tetődően azt hisszük: jó köny- nyen hozzájutni az információ­hoz, s hogy mindenki, akinek módja van információs szolgá­latot .igénybevenni, ezt meg is teszi — írja. — Nos, elég sokan vannak, akik nem kívánnak tájékozódni... Mindnyájan tapasztaltuk, milyen kínos és gyötrelmes információi kapni. Először is: el kell olvasnunk, s ez nem mindig könnyű. Az­tán meg kell próbálnunk meg­érteni amit olvastunk. Ehhez viszont gondolkodnunk kell. Az információ megkövetelheti, hogy döntsünk róla, vagy a hozzá kapcsolódó más infor­mációkról. A döntések pedig cselekvésre kényszerítenek, ami fárasztó munkaprogram­mal, utazásokkal, terhes meg­beszélésekkel járhat. Az infor­máció megértése során rájö­hetünk arra is, hogy főnökünk tévedett, hogy munkánk rossz, vagy szükségtelen volt... Ha az információt beleillesztet­tük munkánkba, azt gyakran egyáltalán nem veszik észre, nem méltányolják. A megtaka­rított munka nem számít. Az elvégzett munkát viszont, mégha felesleges volt is, jól megfizetik, sőt, jutalmazzák ... Így tehát ha nincs informáci­ónk. vagy ha nem használjuk, sokkal kevesebbet kell kinlód- nunk!” MI LESZ A „NYUGALOMMAL”? A kissé hosszúra nyúlt idé­zés után magát a „törvényt” már elég csak jeleznünk: az információs rendszereket mind­addig aligha hasznosítják, ameddig az érdekelteknek gyötrelmesebb ha tájékoztat­ják őket, mintha nem tájé­koztatják — írja nyelvültö- gető humorral a panfletszerző. S ámbár megállapításait csak az információk egyik, jól­lehet, nagyon fontos alaptípu­sára: a műszaki-tudományos tájékoztatásra korlátozza, úgy tűnik, megfigyeléseinek, bi­Gazdaság a He jő mentén zony, a fele se tréfa! Tegyük hozzá: számunkra sem. A pszichológiai kiindulópont ugyanis, amelyre ez a tréfa épül, saját házunktáján is igaz: ameddig az információk fel- használása — és most már szé­lesebben: műszaki és piaci tá­jékozódást egyaránt értve —, inkább kényelmetlenséget okoz, semmint hasznot hajtana, ad­dig aligha várható, hogy az érdekeltek törekedjenek ilyen „kellemetlenségi tényezők” beszerzésére. S ha kissé tágabb értelmezésben végiggondoljuk ezt a megállapítást, nyilván­valóan adódik a következtetés: az információk különösen „za- varóak” lehetnek a vállalatok számára a kötelező tervutasí­tásos gazdaságirányítási rend­szer keretében. A terv ugyanis egyfelől meghatározza a ter­melési szféra legfontosabb mu­tatóit, másrészt — a felhasz­nálókhoz „címzett” utasítással — előírja a termékek kötelező átvételét. Ha ilyen gazdálko­dási atmoszférában a piacról, a fogyasztói igények változásá­ról, vagy netán új műszaki eb járásról érkeznék tájékoztató anyag, az bizony egyszeriben „összekuszálná” a vállalat im­már „kész sineken futó” ter­melését. Közismert viszont, hogy az új gazdaságirányítási rendszer éppen ezt a „nyugalmat” vál­toztatja meg intézményesen, méghozzá azért, mert a piac­tól, a kereslettől, vagy a mű­szaki fejlődéstől elszigetelő gazdálkodási módszerek — az ország, a népgazdaság számá­ra — éppen hogy nem zavar­mentesek. Nyilvánvaló, hogy ilymódon, csak ezt a követ­kezményt említve: egyfelől nehezen eladható készletek halmozódnak fel, másfelől hiá­nyok keletkeznek. Az új mecha­nizmus éppen azt az akadályt hárítja el az információk fel­használásának útjából, amely­re a „törvény” is utalt: az anyagi érdekeltséget, vagy ne­tán az ellenérdekeltséget. A vállalat számára rendkívül ér­tékessé válnak a piaci hely­zetről, a termelés korszerű irányzatairól tudósító informá­ciók. AZ INFOIIMÁCIÓ „SZÁLLÍTÁS” ELŐNYEI Meglehet, hogy ma már, az új mechanizmus előkészítésé­nek befejező időszakában, mindez — elvijeg — jólismert, ám a gyakorlati érvényesítés­hez még sok változás, és nem utolsósorban: szemléleti válto­zás szükséges. Az információk beszerzése ugyanis — akár a piackutatás önálló vállalati szerveinek kiépítésével, akár szakintézményeknek adott megbízással, vagy a nemzet­közi áramlatok, tehát az ex­port-piacok elemzésével — két­ségkívül költséges, anyagi ál­dozattal is jár. Költséget ter­mészetesen csak az előnyök mérlegelése alapján lehet bár­milyen gazdasági célra fordí­tani. Ám ha az információk már említett nélkülözhetetlen­ségére utalunk, aligha lehet külön bizonyítani: valójában sajátos áruról van szó, amelyet a vállalat a számára legked­vezőbb módon „beszerez”; fi­zet ugyan érte, de nyer is ál­tala. Jellemző az információk áru-jellegére, hogy egész sor országban speciális vállalatok működnek, amelyek készen „szállítják” a megrendelő ipa­ri üzemeknek, cégeknek a ter­mékeikre, illetve a verseny­társ-termékekre vonatkozó pi­aci elemzéseket. Vannak már nálunk is je­lek rá, hogy terjed az infor­mációk értékes áru-alakjának felismerése. A piackutatások, fogyasztói közvélemény-vizsgá­latok, ipari termékkiállítások stb. mostanában a vállalati ér­deklődés homlokterébe kerül­tek. Természetesen mindez na­gyon jó, de — csak a kezdet. A január 1-ig, az új mechaniz­mus startjáig még hátralévő hónapokban fontos mindenütt kiépíteni az ehhez szükséges vállalati kereteket — s nyil­vánvalóan : gyarapítani az ez­zel kapcsolatos ismereteket. Tábori András Megyénk egyik legnagyobb mezőgazdasági üzeme a Hejő- menti Állami Gazdaság. Terü­lete a Bükk déli lábaitól majdnem a Tiszáig nyúlik. A gazdaság mai egysége 1960-ban alakult ki az Emődi, Igrici, Keselyűhalmi Állami Gazdaságokból és a Sertéste­nyésztő Vállalat két üzemegy­ségéből. A gazdálkodási pro­fil adott, de korszerűtlen szer­kezetben. A növénytermesztés — méreteiben — már akkor is nagy volt, de meglehetősen alacsony színvonalon, termelé­si összhang cs gazdálkodási ritmus nélkül. Például renge­teg sertést tartottak (050 ko­cát), szaporítottak és hizlaltak, de a takarmánybázist nem tudták biztosítani. Az adott területben rejlő lehetőségeket se használták ki. A 400 hold gyümölcsöst és a szőlőből 220 holdat azóta telepítették. Ezek ugyan még ma sem teremnek teljes mértékben, de máris je­lentős jövedelmet és termelési biztonságot adnak a gazdaság­nak. A KÉTIRÁNYÚ TÉZIS Az egyesítés utáni 1961-es évet, az említett hibák, gazda­ságszerkezeti és szakmai kor­szerűtlenségek miatt még 22 millió forint ráfizetéssel zár- tólc A következő évben, 1962- ben került a gazdaság élére Fodor László igazgató. Az el­méleti felkészültségen kívül bő és korszerű gyakorlati tapasz­talatokkal kezdeti hozzá a gaz­dálkodáshoz, mégpedig úgy, hogy alapjában véve folytatta, lényegében mégis átalakította, korszerűsítette a gazdálkodás menetét Természetesen nem egyedül, hanem a szakembe­rek, ágazati vezetők és nem utolsósorban a munkások se­gítségével. Fodor igazgató el­sősorban új elveket, ésszerűbb elképzeléseket vitt a gazdaság­ba, amelyek azonban mások­nak is tetszenek. Az adott helyzetből kellett kiindulnia. Mivel az abrakter­mesztést nem idomíthatta azonnal az állattenyésztéshez, úgynevezett kétirányú tézist valósított meg. Egyfelől azon­nal fokozni kezdte az abrak- takarmány (és pillangósok) termesztését. Új vetőszerkeze­tet alakított ki. s ezen belül jobb agrotechnika alkalmazá­séval, gondos és szakszerű mű­veléssel fokozatosan emelni kezdték a takarmánynövények terméshozamát. Másfelől terv­szerűen csökkentették a ser­téstenyésztést, elsősorban az anyakocák számát, négy év alatt 850-ről 500-ra,- s ennél kisebb mértékben ugyan, de csökkent a hizlalás mennyisé­ge is. Végül a kétirányú folya­mat találkozott, ami azt jelen­ti, hogy az abraktermesztés és az állattenyésztés összhang­ba került Megszilárdult a ta­karmánytermesztés, kialakult a stabil takarmánybázis. Ez 1965-ben következett be. A sa­ját abrakszükségletüket meg­termelték, míg a korábbi évek­ben már decemberben úgyne­vezett „központi” abrakot.etet­tek. A takarmány termesztés és az állattenyésztés szinkronizá­lása már az- első esztendőben másfélmillió forint gazdálko­dási eredményjavulást bizto­sított. Ez, persze, még nem rentabilitás, csupán azt jelenti, hogy a betervezett veszteség­Erdő-sapliát kapnak a tokaji kegyek A tokaj-hegyaljai szőlővidék egyik régi panaszát orvosolják az elkövetkező esztendőkben. A világhírű borokat termő hegyoldalak telepítésre már alkalmatlan felső részein az elmúlt évtizedekben kipusz­tultak az erdők. A lekopaszo­dott hegytetők károsan hatnak a szőlőművelésre. Az erdők hiánya miatt a szölőtáblák Öregek sí viz§s:abizott§ágok előtt A téli tanfolyamok befejez­tével ezekben a napokban vizsgáznak a sátoraljaújhelyi járás községeiben azok a fel­nőtt dolgozók, akik hónapokon át szorgalmasan látogatták az általános iskolák esti tagoza­tát. Az elmúlt idényben a já­rás 23 községében összesen 421 felnőtt vett részt az oktatás­ban és szerez magának bizo­nyítványt a VII—VIII. osztály­ról, s közülük 122 a nők szú­rna. Több helyen, például Sem- jénben, Karcsún, Makkoshoty- kán, Becskeden már befejeződ­tek a vizsgák, s az öregdiákok átvették a szorgalmas munká­val szerzett bizonyítványt. A Bodrogköz legnagyobb községe úigánd, itt 3 osztályban folyt a tanítás, hogy minden jelent­kező elvégezhesse az általános iskola két felső osztályát. Ti- szakarádon, Kiesén. Dámócon, Pácinban, Glaszliszkán 2—2, a többi községben 1—1 osztály működött. A vizsgák most tar­tanak javában, s tervek szerint április közepén , mindenütt be­fejezik. A járás két községében, Makkoshotykán és Becskeden a felnőtt cigány lakosság ké­résére nekik külön tanfolya­mot indítottak. Becskeden már az általános iskola hetedik osztályát látogatták, míg Mak­koshotykán az alsó négy osz­tálynak megfelelő alapismere­ti oktatást kaptak a diákok. Becskeden 16-an, Makkoshoty­kán 15-en jelentkeztek vizs­gára. Olyan nagy akarattal, szívós szorgalommal tanultak hónapokon át, hogy mindnyá­jan megfeleltek a követelmé­nyeknek. Ez annál dicsérete­sebb teljesítmény, mert mind a 31-en évek óta tisztességesen megállják helyüket a munká­ban is, túlnyomórészt az álla­mi gazdaságokban dolgoznak. De elismerés illeti nevelői­ket is: Naán József, Déváid Zoltán és Pletenyik Miklós pe­dagógusokat, akik türelemmel, megértéssel foglalkoztak ve­lük és kitűnő oktató-nevelő munkával nagyszerű ered­ményt értek el. jobban ki vannak téve az eró­zió pusztításának, s az aszú- sodas is kisebb mértékű. Az aszúsodáshoz szükséges pe­nészgombák, ugyanis csak meg­felelő páratartalom mellett te­lepednek meg és fejlődnek. A páratartalom a környék vi­zeinek szabályozása és az er­dők kipusztulása miatt az utóbbi évtizedekben kedvezőt­lenül. alakult. Ezért a tokaj- hegyaljai rekonstrukció során a harmadik ötéves terv vé­gére fásítják a zárt borvidék­hez tartozó községek kopáro- sait. Húsz község határában máris nagyobb területen ül­tettek a pár ásod ást segítő és az erózió pusztításait csökken­tő erdőket. Erdő-sapka zöldell már a tokaji Nagykopasz te­tején is. Az idén elsősorban az új erdők pótlására kerül sor, 1970-ig pedig összesen 750 hektárnyi erdő-sapkát kapnak a tokaj-hegyaljai domb- és hegy tetők. Befejezték a tavaszi telepítéseket Megyénk három termelőszö­vetkezetében telepítettek új gyümölcsöst ez év tavaszán. A hernádnémeti Vörös Csillag Tsz-ben befejezték 20 hold fekete ribizke, a kisgyőri Al­kotmány Tsz-ben 16 hold őszibarack, a gönci Kossuth Tsz-ben pedig 24 hold kajszi­barack telepítését. Az őszi hó­napokban a tavaszinál nagyobb telepítésekre kerül sor. Jól haladnak a gyümölcsö­sökben a kora tavaszi ápolá­si munkák is. Befejezték a téli fatisztogatást ' és az alakító, valamint a termőre metszést A nagyüzemi gyümölcsösökben jók a terméskilátások. Főleg málnából várnak az idén nagy termést, de az elmúlt eszten­dőnél több a barack, a téli al­ma, az őszibarack és az eper is. A közelmúlt esztendőkben telepített nagyobb gyümölcsö­sök zöme még nem fordul ter­mőre, de ezekről a fiatal falc­ról is jut már bőven kóstoló a piacokra. Április Ü -én és 15-én lesz a MÉSZÖV megyei küldöttgyűlése ígg-ff! Ié tenyésztés A Borsod megyei MÉSZÖV Igazgatósága április 14-én és 15-én, pénteken és szombaton rendezi meg a MÉSZÖV hato­dik megyei küldöttgyűlését. A fold művesszövetkezeti mozga- borsodi küldötteinek ta­nácskozására a miskolci vá­rosi pártbizottság tanácster­mében kerül sor. A borsodi földművesszövetkezelek és szö­vetkezeti vállalatok küldöttei ez alkalommal újjáválasztják a MÉSZÖV megyei választmá­nyát és a MÉSZÖV felügyelő bizottságát, s megválasztják a SZÖVOSZ kongresszus borsodi küldötteit A mezőgazdásági termelés rohamos gépesítése közben a legtöbb gazdaságban megfeled­keztek az igásló-utánpótlás biztosításáról, vagy nagy mér­tékben csökkentették a lóállo­mányt. Éppen emiatt előfor­dul, hogy a gazdaságok olyan munkákat is gépekkel kényte­lenek végezni, amelyek lófo­gattal olcsóbbak, gazdaságosab­bak lennének, Általában leromlott a lovak fajtajellege is, a meglévő ló­állomány a legtöbb termelő- szövetkezetben vegyes fajtájú, vagy fajtajelleg nélküli, és az adott helyen nem is mindig a legal kai masabbak i gáz tó tósra. Érdekes ugyanis, hogy külön­böző távolságokon, különböző munkákra, különböző időjárá­si, vagy terepviszonyok közt az igáslófajták nem egyenlően al­kalmasak. Egyik helyen a hi­degvérű, másikon a melegvé­rű, esetleg a keverék lófajták igáztatása gazdaságosabb. Á mezőkeresztesi Aranyka­lász Termelőszövetkezetben is jelentkeztek ezek a problémák, mégpedig annak ellenére, hogy a gazdaság ideális mértékben gépesítve van. A szövetkezet vezetői azonban a gazdaságos- sági számítások és a gyakorlat eredményeként rájöttek, hogy igaerőre a legjobb gépesített­ség mellett is szüliség van. Bi­zonyos időszakokban egysze­rűen nem lehet gépekkel dol­gozni, a munka viszont sürget, s elvégzése lófogat.ta.1 gazda­ságosabb, mint gépekkel. Bi­zonyos szállítási munkáknál a lófogat alkalmazása sokkal ol­csóbb, mint a gép. E tapasztalatok alapján a mezőkeresztesi termelőszövet­kezetben elhatározták, hogy új igásló-állomány t alakítanak lei, olyat, amely leginkább megfeiel a helyi viszonyoknak, s ezzel egy időben megalapoz­zák a lótenyésztés fejlesztését is. A munkát azzal kezdték, hogy egy melegvérű, nagycson­tú „Hannoveri” néven ismert mént vittek a gazdaságba, ki­válogatták az igáztatásra leg­megfelelőbb kancákat, s ezeket a „Hannoveri” ménnel befe­deztették. Mind a huszonöt kanca eredményesen vemhe­sült, s ez évben 25 csikóra szá­míthatnak. Ezzel a,lóállomány eléri a 120-al. Az állomány ki­cserélését, illetve átalakítását tovább folytatják. — Nem új lófajtát akarunk előállítani — mondotta a té­mával kapcsolatban Varga Sándor állattenyésztő —, ha­nem az a célunk, hogy a je­lenleg fajtajelleg nélküli ál­lományból szaporítás útján erős igáslótípust, alakítsunk ki, olyat, amely a síkvidéki gaz­dálkodási viszonyok közt leg­inkább megfelelő igáztatasra. Az idei 25 csikó csak alapja lesz ennek a típusnak. Vég­leges kialakítása ugyanis hosz- szabb tenyésztési munkál kí­ván. (sz.) bői másfélmillió forintot meg­nyertek, „kigazdálkodtak.” A RENTABILITÁS HATÁRÁN Az úgynevezett „kétirányú tézis” megvalósításán kívül el­kezdődött két másik folyamat is. de ezek már egy irányba, előre hatottak. Az egyik fo­lyamat: korszerűsítették az állattenyésztő telepeket. Muhi község mellett elkészült egy 4600 férőhelyes, korszerű ser­téshizlalda, a tehenészeti ma­jorban egy 350 férőhelyes kor­szerű mesterséges borjúnevelő. Ezek ugyan jelentős beruhá­zási összegeket emésztettek meg, de az állattenyésztés ho­zamai ugrásszerűen javultak és lényegesen csökkentek a termelési költségek. A másik folyamat: az állomány minő­ségi fejlesztése, jelentős mérté­kű kicserélése, valamint a ré­gieknél korszerűbb állatte­nyésztési módszerek alkalma­zása, nem utolsósorban a te­nyésztői munka minőségének javulása (a növénytermesztés fejlődésével együtt) az ossz- gazdálkodási deficit lényeges csökkenéséhez vezetett. At 1966-os évet már majdnem rentábilisan, deficitmcnta&ed zárta a gazdaság. A korábban említett két^ irányú tézis a találkozás után, 1866-ban óriás erővel egy irányba fordult. A Hejómenti Állami Gazdaság 1966-ban 15Ü vagon abrakfél-cséget (mégpe­dig kukoricát!) termelt és adott át az államnak, illetve máj gazdaságoknak. Ezen túlmenői en az új, korszerűbb takarmá­nyozási módszerek bevezetésé eredményeként 80 vagon cse- reárpáról is lemondtak (az árá­ról természetesen nem) más gazdaságok javára. Mindezek után érthető, hogy f’odor Lász­ló igazgató immár derűs arc­cal. optimista szemlélettel nyi­latkozott a gazdálkodásról. — Ügy érzem, egyenesbe ju­tottunk — mondotta. Szent el-; határozásunk, hogy ebben az évben kilépünk a deficitből; megszüntetjük a veszteséget.^ TÍZEZER FEKETE SERTÉS Az új helyzet, a rentabilitás határán mozgó gazdálkodás; azon belül a biztos takarmány- bázis lehetővé teszi a régi cé­lok elérését, a sertéstenyész- < tés és hizlalás fokozását, de már megalapozottan, korsze-: rüen. Kidolgozták az új prog­ramot is. Muhi mellett, ahol a 4600 férőhelyes sertéshizlal­da van, korszerű sertéstenyész­tő telepet építenek. Az anya kocák létszámát 650-re emeli ' és éri 10 000 sertés meghi, tolására rendezkednek t Ezenkívül tenyészanyagot nevelnek. A leendő új telep-Jé központjában egy évi 800 va-' gon kapacitású modern takar-] mánykeverő üzem már fel is épült. Ez alapvető létesítmény; A tenyésztési épületekre, be­rendezésükre, a járulékos be­ruházásokra még további 26—] 28 millió forintot költenek. — Mi is tudjuk ugystaisj' hogy a takarmányfelesleg el­adása nem gazdaságos — mon­dotta ezzel kapcsolatban Fo­dor László igazgató. — Meg kell azt etetni, fel kell hasz­nálni hizlalásra és tenyésztés­re, akkor adja a magas jöve­delmet. Azt új, nagyméretű és kor­szerű sertéstenyósztési telep 1970 végére készül el. Az első egysége, a hizlalda már üze­mel. Itt megfigyeltem, hogy csupa fekete sertést tenyész­tenek és hizlalnak. — Korbal fajta — mondotta Fodor László. — Extenzív vi-1 szonyok közt, a mi tapasztó-1 latóink szerint, ez a legjobb" és a leggazdaságosabb. És a népgazdaságnak is előnyös, mert ez a legjobb szalámi- alapanyag. A szaláminak vi­szont örök jövője van. Lassan termőre fordulnak a szőlők és a gyümölcsösök is. Egyenesbe fordult és felfelé; ível az állattenyésztés jövedel­me is. Az öt. éve tartó, nehézj munkásokat és vezetőket, egy- ' aránt mozgósító munka végre] meghozza gyümölcsét. A He-.- jőmenti Állami Gazdaság tér-, melése a ma és a holnap ál-j: tál megkövetelt korszerűség* szintjére lépett. Szcndrci Jóssal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents