Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

4 1SZAKM AGYARORSZÁG Hétfő. 1967. április 3 Ö'B Türelmes gondolkodás a klnbköiiyvtárakról l l \ i r \ 1 á t f t T l a a k r d x d • n h ö z a n i? n c r h ü a é fi ff a n g' rr k k k z; z . f < a z k z z E fc <? ti ■fó á é 5 Sí b r t le é j‘ 6 ti g r Népművelőink h“ot* tak már a klubkönyvtárakról. Elméleti fejtegetések láttak napvilágot lapok és szakfolyó- irat.ok hasábjain. A megvaló­sítás öröme és természetesen gondjai is csak Borsod és Za­la megyének jutott osztályré- 1 szül, miután a felügyeleti szer- • vek e két megyét bízták meg a kísérlet lebonyolításával. ] Tagadhatatlan: egy újabb , kísérletről van szó, amely re- ] mélhetőleg hamarosan túljut , a holtponton és a népművelés ; áramkörében „széria” szerepet ] kap majd. Persze, addig sok 1 víz folyik le a Zagyván és a Zalán is, mert problémák özö­nével kell megküzdeni. Először is a kísérletező me­gyék népművelőivel pontosan meg kell ismertetni a klub­könyvtárral kapcsolatos elkép­zeléseket és azt a szándékot, amelyre a klubkönyvtár, mint tudatformáló intézmény épül. Megyénkben jelen pillanat­ban tizenkét klubkönyvtár munkálkodik már, s töri a csa­pásokat, hogy minél több gyakorlati megfigyelést gyújt- hessenek a végső „profil” ki­alakításához. Az igazság az, hogy ezek a klubkönyvtárak még meglehetősen eklektikus szerepet töltenek be népmű­velésünkben. Többségében meglevő objektumot alakítot­tak át klubkönyvtárrá, s ez már eleve meghatározta a ki­bontakozás, a működés lehe­tőségeit. Borsod megyében, ahogy ezt Szőnyi László megyei könyv­tárigazgatótól megtudtuk, mintegy 200 olyan község van, amelyik egy nagytermes mű­velődési objektummal rendel­kezik. Ismeretes, hogy ezeket a nagytermeket nehéz haszno­sítani a korszerű népművelési »követelményeknek megfele­lően; Néhány községben kísér­letet tettek rá, hogy klubokra „szel/ék” a nagytermeket, míg más .falvakban a párthelyisé- gektjen, pártházakban alakí­tották ki klubkönyv tárat. A liSubltönyvlárali létrehozását a korszerű nép­művelési célkitűzések és kö­vetelmények indokolják. A megye kisebb községeiben hiányoznak a népművelésre «lkalmas, vonzó épületek. A .' modern, az igényeknek meg- j felelő népművelési hazánk­ban a művelődési házak, a művelődési otthonok, s újszü­lött kategóriaként a klub­könyvtárak hivatottak lebo­nyolítani. Előbbi két lehetőség többnyire nagyobb települése­kén áll a művelődni vágyók rendelkezésére. Borsocf me­gyében nagyon sok az 500 la­kosán aluli kis kézfog, ezeknek művelődési, tanulási alkalmai szűkreszabottak. A klubkönyvtárak létreho­zása három „fázis” szerint történik. Az eddigi elképzelé­sek szerint, természetesen hosszabb távon, művelődési hajlékot kapnak majd az 500, az 1000 és az 1500 lakosú köz- ■ ségek. A könyvtárosok elképzelése szerint, az 500 lakosú közsé­gekben olyan klubkönyvtára­kat kell kialakítani, amelyek a könyv, a folyóirat., a televí­zió, a rádió igénybevételével oldják meg a tudatformáló feladatokat. Heti 10—12 órá­ban képzelik el e tevékenysé­get. A népművelők egy másik tábora, a „művelődési otthon pártiak”, •kevésnek tartják e kötetlenséget, és úgy vélik, hogy rendezvényekkel kell gazdagítani a klub program­ját. A könyvtárosok tulajdon­képpen nem is zárkóznak el^a rendezvények elől, de hatá­rozottan azt az álláspontot képviselik, hogy a 12—20 oran kívül kell megoldani a külön­böző rendezvényeket, szakköri foglalkozásokat. Vagyis ez azt jelenti: a rendezvény-szemlé­letnek nem szabad felülkere- kednie, mert akkor csorbát szenvedhet a klub eszméje, amely tulajdonképpen a kö- 'tetlenségre, az önigényü tu­datformálásra épít. A könyvtá­rosok azt szeretnék elérni, hogy a falu apraja-nagyja a klubkönyvtárban beszélje meg napi gondjait, az ország, a világ politikai és gazdasági eseményeit. Az lenne a kívá­natos, hogy a falusi emberek úgy tanyázzanak a klubkönyv­tárban, mint ahogy egy-egy féldeci mellett elbeszélgetik az időt a kocsmában. Természe­tesen mindez nem zárja ki azt, hogy okos, célszerű sugalma- zással ne alakítsanak ki olyan programokat, amelyeket egy- egy falu profilja és igénye sürget. Van egy harmadik alternatí­va is, miszerint a tanácsok anyagi segítséggel sietnének a klubok működtetésére, s a könyvtári szervek és a taná­csok közösen tartanák fenn a klubkönyvtárat. Ez azt jelen­tené, hogy a könyvtári szervek által vállalt 12—20 órán felül iktatnák be azokat a kötött, programokat, amelyeket a fa­lu népe igényel. Vitáznak jelen pillanatban arról is, hogy egy, vagy több­termes legyen a klubkönyvtar. A megyei könyvtár nemrégi­ben elkészített egy nagyon fi­gyelmet keltő építészeti nor­matívát, amely iránt ország­szerte máris nagy az érdek­lődés. Eszerint az 500 lakosú községben 80 személyt befoga­dó klubkönyvtár építhető, amely középen függönnyel el­zárható. A klub egyik felében helyezik el a kölcsönzőasztalt és a könyvtári polcokat, a má­sikban a televíziót és a ké­nyelmes székeket, ■, fotelokat. Az 1000 és 1500 lakosú közsé­gekben két-három, illetve 4 helyiséges klubkönyvtár ter­veit mutatja be a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár házi haszná­latú füzetecskéje. A klubkönyvtárak szobáit más-más rendeltetéssel szeret­nék igénybe venni a népmű­velők és a könyvtárosok. (Fél­reértés ne essék, szeretnénk megjegyezni', hogy a „népmű­velő” és „könyvtáros” termi­nológiát á jelen pillanatban folyó vita kedvéért használ­juk. Egyebekben tisztába va­Eiáliííás Sa'góíarjánban A már hagyományossá vált« észak-magyarországi területi J képzőművészeti kiállítást ez-< úttal harmadszor nyitják megj felszabadulásunk évfordulóján,, április 4-én délben 12 órakor,' Salgótarjánban. A kialakulté szokásnak megfelelően a ki-4 állítás anyagát a későbbiekben^ az észak-magyarországi terület« más városaiban, így Miskol-j con is bemutatják. A kiállítási megnyitásakor Vonsik Gyula, 1 az MSZMP Központi Bizottság gának helyettes osztályveze­tője mond ünnepi beszédet, aj díjakat pedig Hankó János, a< Nógrád Megyei Tanács vb-el-4 nöke nyújtja át. 'VIHAR BÉLA: , ., Önarckép, 1945 Most kezdünk el majd élni... — szólottám meg­hatott hangon az asszonyomnak, s amint hajnalodott, holtakra emlékeztem, akik e pillanat szomjával szálltak sírba, s feküsznek föld alatt. Mi megmaradtunk — mondtam. Szemembe könny szökött, szívembe csend, merengés, majd láng és rom között már új ízét éreztem az elfeledt szavaknak: jövő, ember, igazság... — zsendültek, felfakadtak, így szárnyalt fel a reggel, hulló ködeivel. Ha elfelejtenélek, nyelvem apadjon el. Motyónkkal, hazafelé, húztam a taligát: kislányom a nyakamban, zászlómon a világ. gyünk vele, hogy a könyvtáro­sok is népművelők.) A népmű­velők szakköri helyiségeket, KISZ-szobákat, párthelyisége­ket szeretnének kialakítani a klübkönyvtárakban, a könyv­tárosok pedig a már említett négy eszköz, a televízió, a rá­dió, a könyv, a folyóirat nyúj­totta vitalehetőségek fórumait akarják kialakítani e helyisé­gekben. Anélkül, hogy most eldön­tenünk a vitát, úgy véljük, érdemes lenne megyei szinten gondolkodni a legszorosabb kooperációs lehetőségeken. Itt nemcsak közös tervezésekre és elképzelésekre gondolunk, ha­nem az anyagi források kon­centrálására is. Talán ez utób­bi döntené el megnyugtatóan a vitát, mert tulajdonképpen szemléletbeli alapállásokon lehet változtatni, de a szűkös anyagi fedezeten már jóval nehezebben. Ha érzéseink nem csalnak, a könyvtárosok jelen pillanatban attól tartanak, hogy a könyvtári munka rová­sára mehet a rendezvénysoro­zat. Az aggodalomban mi is osztozunk, hiszen egy könyv­táros 12, vagy 20 órát tölt el egy héten a könyvtárban, ez csak szűkösen elégséges a könyv-, a rádió-, a televizió- és a folyóirat-program lebo­nyolítására. Itt valóban az erők maximális összefogására lesz szükség, klubvezetők, vagy klubtitkárok beállításá­ra, akik alkalmasak, képesek lesznek a különböző rendezvé­nyek, ismeretterjesztő előadá­sok lebonyolítására, szakkörök, megszervezésére és működteté­sére. lltiiMn a klubkönyvtá­ITllUldU rakkal kapcso­latban nem egységesek az ál­láspontok, érdemes lenne egy megyei, esetleg országos szintű tanácskozáson tisztázni a prob­lémákat. Miután Borsod me­gye úttörő szerepre vállalko­zott, az eddig megtett út, az összegyűlt tapasztalatok birto­kában immár ki lehetne ala­kítani az egységes véleményt e korszerű népművelési lehe­tőségről. (P. L.) telmű mondanivalójával maga elé láncolja a látogatót, elgon­dolkoztatja a szemlélőt.. Ha­sonlóképpen a háromrészes Dózsa-sorozat is, amely már a miskolci országos tárlaton is feltűnést keltett. Jó volt így, együtt látni Ficzere legutóbbi évei termésének legjavát. Szé­les érdeklődési kör, tematikai változatosság, egyik-másik al­kotásnál a nonfiguratív hatá­ráig eljutó megjelenítési mód, a többségben mértani formákra bontott táj , a robusztus embe­ri alakok mindenek fölé emel­kedése, végül nem utolsósor­ban a festmények színgazdag­sága, tehát Ficzere piktúrájá- nak legjellemzőbb vonásai e tárlaton úgy érvényesülhettek, mint eddig még sohasem. A tárlatot a vendégkönyv tanú­sága szerint sokan látogatták. A dicsérő és elemző, valamint helyenként az elmarasztaló, vagy éppen dühös bejegyzések pedig arról vallanak, hogy a kiállítás véleményformálásra is 'késztette a látogatót.' 1 O A nyolcvanhét esztendős Martirosz Szárján ötven fest­ményét látni élményt jeleni a képzőművészet iránt; érdeklő­dőnek. Több mint hat évtized munkásságáról (1900 óta ve részt tárlatokon), az élet igei léséről, a szülőföld szeretet ről, a sok-sok külország! 1 élményeiről vallanak a képe Az égő színek tobzódása, a t matika választékossága le meg szinte lépésről lépésre látogatót, s minden egyes ké] nél újra meg újra fel kell f deznie Örményország széps geit, egy élet művészi alko munkásságának a szülöfö szeretetéböl, a nép talaját táplálkozását és meg-megújt lását. Szárján munkásságai azt írta egy értékelője: szívből fakadó napsugarak t lágítják be kepeit". Erről mii denki meggyőződhet, aki me tekinti az április 14-ig nyit* tartó kiállítását. A fővárosb járva, nem szabad elmula! tani. O A világhírű örmény fesj művész, Martirosz Szárj, életművet érzékeltető magy' országi bemutatkozása mell örömmel regisztráljuk a V csarnok kamaratermében, hát országos fórumon gyűj menyes anyaggal jelentk1 > miskolci Ficzere László tát tat. Benedek Mikié Valami olyasmit mondtam, hogy London az hatalmas város, nagy ott a köd, s bizony, nagyon messze van. Bu­taság volt, tudom. — A választás napján Réti doktorhoz telefonált a lányom. Igen, éppen jöt­tünk haza az asszonnyal, mert még megálltunk az ismerősökkel egy kicsit tereferélni a téren. Ez lehetett úgy ti­zenegy körül. Jött a doktor úr, s azt mondja: — András bácsi, meghalt a veje! Nézek rá, nem is értem. Mért halt volna meg? Szerinte azért., mert mondta az öreg tekintete, amikor rám* nézett két elfáradt szemével. Később kibámult az ablakon, s csak azután■ szólalt meg: — Szeretném hazahozni a vömet... Meg a lányomat és a gyerekeket. Mert hogy most már nem csinálja a csirké­ket a vöm, az igazgató azt mondta, nincs szüksége a lányom magyaros süteményeire sem. Az a kettő csak együtt kelendő, együtt üzlet­ügy érzem, pillanatok alatt, meg­értettem az öreget, az egykori fűtőt., aki most vasutas, s elfelejtette a meghívó- levelet magával vinni, be a városba, ahol útlevél-ügyben eljárhatnak. — Lyukas már a.z eszem ... Pedig az asszony kikészítette a kredencre azt a levelet. És tegnap beszeltem' a lá­nyommal telefonon, hatvan forintba került ... Sír és siettet, hogy hozzam haza őket... Tudja, azért csak szerez­tek ott egv kevés vagyonkát., eladjuk, hozzuk a. pénzt, és neveljük a. gyere­keket belőle. Nekem is van miből él­nem, mellettem is élhetnek, ha akar­nak. Akkor meg minek panaszkodnánk a sorsra? Az unokák iskolába, mennek, hiszen jól tudnak magyarul... És mégis itthon lesznek, mellettem. A vöm is itthon lesz, ha. sírban is... csak si­kerüljön kihoznunk onnan, mert azt mondják, nagyon nehéz. Most nagyon messzire nézhetett az öreg. Talán a ködökre gondolt, s eszé­be jutott az asztmája és London. Va­jon talál-e magához való öreget, aki megérti tekintetében a félelmet, a bá­natot, és a konok elhatározást: haza­hozni a gyermekeit, vissza oda, ahon­nan egy felelőtlen percben világgá in­dultak. Annak az ügyes kezű ember­nek, akit az erős angol sör a sírba döntött, ha testét nem is, de keze, ügyessége emlékét visszahozni újra ha­zájába. Akad-e valaki, akivel erről egyszerű szavakkal beszélget? S a. vándorlás átkával megült öreg matyó Kövesden kiszállt a vonatból, hogy végérvénye­sen pontot tegyen egy sivatagi utazásra. Baráth Lajos M egkínáltam cigarettával, de mondta, e nyáron lesz kerek huszonöt éve, hogy leszokott az átkozott méregről.-— Akkor Pesten dolgoztam, a pos­tán. A központban fűtöttem ... Estén­ként megittunk egy fröccsöt, meg jól bevacsoráztunk. Kellett enni a száz­húsz mázsa szénhez... Merl, ketten ennyit raktunk be. Reggelente meg még erősebben fűtöttünk, mert a kis­asszonyok álmosodtak. A fáradtságtól persze. Én mindig tudtam. De ők mondták, fütsünk erősebben. Kopottas vasutassapkáját feljebb lök­te homlokán. Tiszta tekintetét rámve- tet.te, kutatta rajtam az érdeklődést. Egyszerű volt, mégis, valami megfogal- mazhatatlan nyugalom ült a szürkés szempárban, a homlokán, s a fáradt arcon is. Talán a szája szegletében gyülemlett fel az idők gondja-baja, — Megittuk a fröccsöt, ettünk, aztán cigarettáztunk. Mert az igazgató ben­nünket is ellenőrzött. Sose tudtuk, mi­kor jön. Tizenegykor? Tizenkettőkor? Éjfél után? Nem tudtuk kiszámolni... Hát cigarettáztunk. Kezét a térdén nyugtatta. Nem volt szénporos a keze, s nem is volt ormót­lanul hatalmas. Egyszerű, erekkel pán­célozott keze volt öreg útitársamnak. Mikor érdekesebb, s feltételezése sze­rint fontosabb dolgokról szólt, nyitott tenyerét kifelé fordította. — Pesti az úr? — kérdezte. — Miskolci. — Ott jártam... De öreg már az eszem — s újra az a tekintet, mely azt vizsgálja: figyelmet talál-e szavaira. — öreg már, és hát otthon felejtettem a levelet... A meghívólevelet. Lon­donba akarok utazni. —• Annyira egy­szerűen mondta ezt, mint aki annyit közöl egy idegen emberrel, hogy éjjel nem tudott aludni, avagy megkérdezi, mikor érkezik meg a vonatunk X. ál­lomásra. Tekintete most> is őszinte volt, talán jegyet talált rajtam, amely fel­hatalmazta, ösztökélte rá, hogy beszél­het hozzám, őszintén, nyíltan, hiszen a dolgokat el kell valakinek monda­ni. Az úiUárs az angol sörök nagyon erősek, és a ve- jem sokat Ivott, belőle... Nem volt ö részeges, dehogy, ötvenhatban ki­ment, hatvanban visszajött a lányom­ért, rendesén kiengedték családját is utána. London mellett szakácskodott, háromszáz ember jött oda mindig, s ő háromszáz csirkét sütött meg magya­rosan az angol uraknak, becsülték is érte nagyon, nem azt mondom ... Kezelték a jegyeket, a kalauz kö­szönt, s az én útitársam ott folytatta, ahol abbahagyta. — Egyszer itthon járt, azt mondja nekem: — Hej, apa, maga nem is hi­szi, milyen szép az, amikor háromszáz csirke ropogósan-pirosan egymás mel­lett sorakozik ... Ehettem belőlük én is kedvemre, hiszen mindig maradt. Sőt, maga az igazgató mondta, égvén, egyen, magának aranyból van a keze, megérdemli — s most rámnézett, te­kintete mintha tele volna filozófiai mélységekkel, s azt kérdezi: hát meg­érte? Ó, lám halott!... Iszonyatosan furcsa, de a vő nem süt több csirkét az ínyenc angoloknak, nem issza erős' sörüket és egyszerűen nincs többé. Ezt Szovjet filmbemutató a Viennalén Hetedszer tartják idén rili.sban Becsben a vidám mek Viennáléját Kéri száz külföldi tudósító jel' meg az egyhetes bemu,; sorozaton. A legkülönbŐ* országokban készült ti} között bemutatják a V*1 zat, autó! című szovjet 1 vígjátékot, is. Ebben a< mert Hamlet-aiakitó, Ij ken ti Szmoktunoszki n*i kozik be teljesen új ölj ró!. Kifigurázza saját v let-alakitását. »81. a Könyves Urán! A Művelt Nép Kön/ jesztö Vállalat új könyvi* tető tájékoztatót jelen* meg Könyves Krónika mel. A szerkesztő bízottá első számban vázolja n kiadvány feladatait, rés1 eseménynaptárt közöl, * mindjárt irodalmat is [ felhívja a figyelmet sor» vetkező eseményekre, szelesen ehhez is met" könyvajánlatot kapcsolv®, számolj a különböző R terveiről, új kiadván) Tapasztalatcsere című ri ban fórumot nyit az 1 könyvterjesztőknek, portrét rajzol Kahána í ről, és természetesen tí tésre, illetve előadásra könyveket. Szép kiál’ tartalmas, mélynyomás*! pes füzet, érdemes lapoz I Budapesten, a Műcsarnok­ban két festőművész kiállítása is látható. A kamarateremben a miskolci Ficzere László nagy­méretű festményeit szemlélhe­ti az érdeklődő, három másik teremben pedig vendégművész, az örmény Martirosz Szárján félszáz képe várja a látogatót. A két művész tárlata véletlenül került egymás mel­lé. így tekintettük meg egy­szerre a kettőt anélkül, hogy bármiféle kapcsolatot keres­nénk közöttük. © Ficzere László kiállítása ta­lán éppen a napokban be is zárul. Huszonnyolc képe ke­rült a kamaraterem falaira. Sajnálatosán nem fért el mind a negyvennégy elfogadott al­kotás. Ismerve a művész munkásságát, műhelymunkáit, látogatva műtermét, ismerős­ként láttuk újra csaknem minden kiállított képét. Mégis az újszerűség erejével hatott, mégis újabb és újabb elmé­lyült szemlélődésre késztetett a tárlat. A Hábórú és béke cí­mű hatrészes, monumentális sorozat, amelynek erényeit néhány hónapja, műteremlá­togatás kapcsán már méltat­tuk, a terem falán sorakozva találkozott először a nagykő-, zönséggel. Erőteljes és egyér­Két budapesti tárlaton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents