Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-02 / 52. szám
«WPAriSk, í**7. mártUm * 6SZAKMAGT ARORS35AG 3 RENGETEG ÉLET Munkásember sok van olyan, mint ő, éppen ezért sorsa nem tartalmaz különöset, nagyon is tipikus, nagyon is XX. századi élet az övé. Nemrég a Parlamentben, amikor munkásőrzubbonyára tűzték a Vörös Csillag Érdemrendet, Kádár elvtárs odament hozzá, megszorongatta kezét, gratulált, és ezt kérdezte: — Hány éves maga, Hernádi elvtárs? — 1913-ban születtem, november 11-én — válaszolta esendesen. — És érzi-e már az időt? — Az időt, azt igen, mert rengeteget éltem, de a fáradtságot még nem érzem, Kádár elvtárs... Ha minden jól megy, még vagy húsz évig szolgálom a pártot és a munkásosztályt... — No, csak lassabban, kicsit lassabban. Hernádi elvtárs... Mi meglehetősen sokat küzdöttünk már eddig is ... Én, például, csak egy évvel vagyok idősebb, mint maga, s mi tagadás, már érzem az időt __ — A nyomait, a taposását, azt érezzük mi, Kádár elvtárs — felelte Hernádi Béla. — Az én jobb térdem is érzi, olykor hasogat benne a nyavalya, a tüdőmet is megoperálták egyszer, strúmám is volt, de ha munkásőr-gyakor- lat van, még mindig én bírom a legjobban. A szívem ugyanis, úgy érzem, mindenképpen jó. Hűségében is, meg egészségében is... A területi parancsnok röviden ezt mondta Hernádi Béláról: az elsők közt lépett be a munkásőrségbe 1957 elején, ő volt Miskolcon az első századparancsnok, azóta is az, és százada elnyerte a kiváló címet. Élete meg olyan, hogy az egyenesen regénybe kívánkozik. Felkerestem ezután, és megkértem, meséljen az életéről. — Mit meséljek? — kérdezte. — Nem lehet arról mesélni, mert az én életemnek minden perce vaskos valóság ... Az utóbbi hetekben meg éppen azon gondolkodom, hogy nekiülök, és megírom az életemet. Ügy, vaskosan, ahogyan volt... — Milyen címet ad az írásnak? — Látja, ezen még nem gondolkoztam... De címet találni könnyű. Lehetne például ilyen cím: Rengeteg élet, vagy: Küzdelmes élet, de ez már sablonos. Jobb az, hogy ^„rengeteg élet”. És lesz majd benne egy olyan fejezet is, hogy „rózsák között”, vagy hasonló... — Ez a fejezet életének melyik részéről szólna? — A mostaniról __ Illetve a hobbymról. Mert én, amellett, hogy üzemvezető vagyok a gyárban és munkásőr- parancsnok, maradék szabad időmben rózsákat gyűjtök, azokat gondozom. — Mennyi rózsája van? — Eddig száztíz fajta, és tele az egész kert. Van egy piros asztalom és egy piros lócám is. Amikor nyílnak a rózsák, leülök a lócára, a piros asztalra magam elé teszek egy könyvet, és olvasok. Közben élvezem a rózsák rengeteg illatát. — Szeret, olvasni? — Nagyon. Van vagy hatszáz könyvem. — És azt a könyvet, amelyet az életéről akar írni, hogyan kezdené? — Az apámmal.;; Azzal, hogy az apám bányász volt Sajókazán, a Sólyom bányában. 1931-ben meghalt, mert gyomorfekélyt kapott a sok éhezéstől, és a műtét után is le kellett mennie a bányába. Nem bírta. Belehalt. Tíz gyereket hagyott árván ... Körülbelül ezzel kezdődik Hernádi Béla életének lényege is. Ö már akkor géplakatos-segéd volt. Miskolcon dolgozott, de haza kellett mennie a bányába, mert anyját és testvéreit ki akarták rakni a telepi lakásból. — Hazamentem — emléke- [ zik most. — Nem engedhet- j tem meg, hogy azt a nagy | családot kirakják az ég alá. Csillés lettem, azután segédvájár. Amikor az öcsém 18 éves lett, ő ment le a bányába, pedig kereskedőnek tanult, de abból se lehetett akkor megélni. Az öcsém után a lakás maradt. Én meg átmentem az újdiósgyöri Mé- nik-bányába, a későbbi Anna- aknába és ott dolgoztam 1939-ig, mint bányalakatos. De már 1930-ban beadta felvételi kérelmét a gépgyárba. amelyet később ifjú Horthy Istvánról neveztek el (a mostani Diósgyőri Gépgyár egyik őse volt). Erre a kérelemre 1939-ben válaszoltak. Hernádi Bélát felvették lakatosnak. Ekkor már nős volt, mert. 1938-ban megházasodott, Hadiüzemben dolgozott. amiatt nem hívták be katonának, 1945-ben elsők közt lépett j be a kommunista pártba, és azóta töretlen erővel, szakadatlan hűséggel végzi minden feladatát, amit a párt, vagy az üzemvezetés rábíz. Jelenleg a rugóüzem vezetője. Fia és felesége' is • a Diósgyőri Gépgyárban dolgozik. — Hogyan lett munkásőr? — kérdeztem tőle. — Ügy, hogy 1957 februárjában az ellenforradalmi hő- börgők hirdetni kezdték a MUK-ot. Akkor mi, egymást jól ismerő munkások, valamennyien párttagok, össze- gyülqkezt.ünk, és megalakítottuk az első munkásőr századot. Kivonultunk Miskolc utcáira. Ennek az lett az eredménye, hogy a hőbörgők meg se mertek mukkanni... A munkásőrségről és a munkásőri szolgálatról megint egy regényre való történetet mesélt eL Reméljük, ezt is megírja majd Hernádi Béla, aki a gyárban négyszer kapott Kiváló dolgozó kitüntetést, majd Munkaérdemrendet s most, a tízéves munkásőri szolgálatért Vörös Csillag Érdemrendet. — Milyen ember a munkásőr? — kérdeztem tőle beszélgetésünk végén. Elgondolkozott, majd így válaszolt: — Egy kicsit, keményebb, mint a többi. Háromszoros megbízatást teljesít. Egyszerre termelőmunkás, pártmunkás és katona. Szeneire! József Barangolás a Pitypalatty völgyben IV. As Adrián tetején A falura ránehezedik a Siska hegy. és csak az utolsó kertet elhagyva kezdődik az enyhe lejtő. Am nemsokára — a Miskolcnak vezető új műút után — újra meredek, akácerdőkkel borított hegy következik: a Bálles, majd a Lombtető. Meredek szerpentinen jutunk el a Baross-akna irányába. Közben szénmez- gerlőkkel találkozunk. Szánkón zsák. benne halnai szén. Csordás József vb-elnök mindenkit ismer ezen a környéken (néha az volt az érzésem, hogy ez az egykori bányász a Pitypalatty völgy minden lakójának ismerője, barátja, cimborája — bá- nyászértelemtoen). A mezger- lök — érdekes — nem mindig szegény, szénre már nem kereső emberek. Errefelé az a szokás, hogy a legtöbb bányász eladja a maga hetven- valahány másza szenét, amit az üzemtől kap — aztán mez- gerel a halnáról. Az idő megint hideg, legalább mínusz 15 fokot mérnek. Ám a gyaloglásban megizzad az ember. S mert nem szenvedünk témahiányban, észre sem vesszük a kilométereket — már az egykori Barosson vagyunk. * Ezt az aknát is bezárták. Az egykori irodaházakat szétverték, az építőanyag egy részét eladta a varbói tanács, egy részét ellopták. Sok embernek kezére kellene koppintani: annak is, aki kitalálta, hogy ezeket a házakat lebontsák. s annak is, aki engedte. Hiszen az Adriánon, itt, a hegy tetején sok-sok család nyomorúságos kunyhóban, sár-kalyibában lakik. — Iskolán voltam, amikor felajánlották Parasznyának. hogy csináljon a kihalt akna épületeivel, amit akar ... Nem fogadták el. A varbóiak pedig lebontották — mondja az elnök, Csordás József. — Engem is ki akartak rakni a lakásomból... Ki is raktak, a tanács segített vissza — meséli Jónás Jenő csillés (vele még bővebben megismerkedünk a későbbiek során). — Mondtam én az igazgatónak, hogy ahhoz nincs joga _ — igazolja az előbbi állítását Csordás József. — Kivertek az ablakot és az ajtórámákat... Nekünk lett igazunk. Sajnos, a többi épületet lebontották. Pedig csupán ebben az egyben 15 család kényelmes otthont kaphatott volna... — s oldalt, egy félig szétvert épületre mutat. * Az Adrián cigányok települése. Bányászok, erdei munkások, munkakerülők vegyesen. Harmincnégy család! A körülmények elszomorítanák. Pedig a kunyhók felett.. . Igen, hirtelenjében megállunk és szétnézünk: egy sor ház, öt tv-antenna! Rengeteg itt a tv és a rádió. Gál Lajosékhoz nyitunk be elsőnek. A feleség és a négy gyerek van otthon, meg egy öreg, nyugdíjas bácsika. fony- nyadt emberke, beteges. Az asszony e hónapban szül újra. Háromszor három méteres szoba, mely egyúttal konyha is. Ám az ágyon szépen vasalt, hófehér fehérnemű virít. — Mennyit keres a férje? ~ Ezerötszázat... A gyerekekre is kapunk hatszáznyolcvan forintot. Meg se merem kérdezni, mi a véleménye: szívesen lakott volna-e a sárfalú ház helyett az egykori irodaházban? Akárcsak egyik szobájában js. Csend! József né a következő. Nyolc gyereke van. Pálinkáson, a rostánál dolgozik. Ebédet főz egy hatalmas kon- dérban, aztán siet műszakba. Egy perecesi barátnője meglátogatta. együtt dolgoznak, a vendég mesekönyvet hozott magával, még a szomszédokból is jöttek gyerekek, s nagy szemeket meresztve hallgatták. A másik ágyon kamaszférfiak kártyáznak, egyik polcon dia-vetítőgép látszik. Mellette rádió. — Csendiné, mért nem perli a gyerektartásokat? — Isten tudja, melyik merre van! — fejeli kísérőmnek az asszony. — Eltartom ét mind, ha mar megszültem őket. A „másik sarkon egy asz- szonyság pletykára éhesen (könyv a kezében és mezítláb áll a jégen): — Igaz, hogy viszik Csendiné ikreit a men- helybe? — Ugyan! — méltatlankodik a tanácselnök, s bosszús. — Sok az idejük, hát pletykálnak. De azok az ikrek csodálatosan szép gyerekek. Igaz? Szajkó Lászlóékhoz térünk be. Amolyan ügyeskedő ember. tagadja, hogy cigány — pedig meg sé kérdezzük. Van két szamara, egy tehene, az idén két sertést ölt le, udvara körbekerítve, napközben kosarat fon, a bányától 820 forint nyugdijat kap. — Van nekünk, háV istennek mindenünk — mondja. Hatalmas világvevőjén híreket mondanák. — Mi van ott, Kínában? — kérdi. — Mejj Vietnam — sóhajt, — Nem szép, amit ott csinálnak ezelt az amerikaiak. Szajkó bácsi XO gyereket nevelt fel. felesége parasztasszony, Még egy lánya vart otthon. Mondja, hogy azt is kérték, de még fiatal. A kapuig kísér bennünket örül, mondja, hogy megtiszteltük a házát, * Az adríáni tetőn érződik a dél. Ételillatok keringenek, és. a gyerekek megtérnek a barossi iskolából. Igazán szépen vannak öltöztetve. Illedelmesen köszönnek, körbefogják az idegent, nagy sötét szeműkben érdeklődés és tisztelet. De félelmet nem látni. Nem porontyok ők; akik fénytelen viskókban töltik napjaikat és a devlátol reszketnek. Ezek a gyerekek olvasnak, ismerik a világtérképet, hallgatják a meséket; és tiszta a tekintetük. Ha csak ezekre a barna gyerekekre gondolok, ezekre az adriániakra, még jobban sajnálom, hogy néhány ezer tégláért szétverték a kihalt bánya irodaházait Barátb Lajos Következik: A ,lonas-fami; Ha. IniiHiiiitiiiMiuiiimiimiiiMiiHiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiniHiiiniiiiiiiiiiuiiiiuJuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiHiiiiiimmiiiiiiiiimHiimiHit EGV NAP SZE Késve indultunk, mert pan»-' kzo6 „soron kívül” is akad, baponta kettő-három. — Legalább felszáll a köd bizakodtunk. Ám, az úttest fehér párába burkolödzott. Még így is néhány perccel az ígért idő előtt érkeztünk a Szerencsi Cukorgyár főbejáratához, ahol Imri Gyiila elvtárs, k járási pártbizottság első titkára és a gyár igazgatója, Szemere Endre elvtárs fogadba Szerencs vendégét. — Ezen a napon itt töltenem a munkaidőmet... Remélem nem késtem el — tette hozzá tréfásan Bodnár Ferenc, in Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első üt- jvára* Tudtam, hogy ide, Szerenco- pe minden esetben némi szorongással indul el, ugyanúgy, mint az elemi iskola padjai közé az egykori diák, legyen belőle később tanár, vagy mérnök. A politikai, a közéleti ínunka ábc-jét itt tanulta meg Bodnár elvtárs. A húszéves Ksellérfiú vezette Hegyalja kapujában, s végig a Hemád mentén a földosztást; választásokon harcolt az MKP listájáért; most is a község egyíK .választókerületében jelölték megyei tanácstagnak. Még a „hagyományos” magyar feketézésre sem jut idő Kezdődik a kerekasztal-megbeszélés a gyár vezetőivel. Számok tömege következik; nehéz benne kiigazodni. Tavaly műszakonként 272 vagon cukorrépát dolgoztak fel a gyárban. Ez rekord! Olyan műszak is volt, amelyiken 280 vagonnal dolgoztak fel. Sajnos, a cukorszázalék gyengébb volt a sok évi átlagnál, az időjárást lehet ebben hibáztatni. — A partnerek? — kérdez a megyei első titkár. — A termelőkkel milyen a gyár kapcsolata? A főkönyvelő válaszol. •— Huszonötezer holdat szerződtettünk le. A cukorgyárak közt mi vezetünk. Ez évben sokkal jobban állunk, mint tavaly ilyenkor. Stevlik Béla elvtárs, a gyári pártalapszervezetek csúcsvezetőségének titkára a kommunisták munkájáról ad számot. — Helyesnek bizonyult, hogy decentralizáltuk a gyári pártszervezet munkáját, szervezeti felépítését. Jelenleg öt alapszervezetben dolgoznak a párttagok. A választásokat és ezt a döntést féléves távlatból sikeresnek lehet megítélni. Az eseményszerűen pergő beszámolókból kibontakozik a gyár élete: eredményei, gondjai. Az utóbbi időben a legnagyobb feladat itt. a gyárban a rekonstrukció sikeres befejezése. Ez évi beruházásuk 57 millió forintra tehető. Csupán egy nyugatnémet toronvdiffú- *ió 26 millióba kerül. Viszont 1970-ben 330 vagont termelnek majd műszakonként A tervezett teljes rekonstrukció 1974-ben fejeződne be. Ez 530 millió forintba kerülne. — Nem tudjuk, hogy állami beruházásból készülhet-e, vagy saját erőből, hitellel — mondja az igazgató. — Es ha bankhitelre kellene csinálni? — néz a gyár vezetőire az első titkár. — Akkor... meggondoljuk — mondják. — Az új gazdasági mechanizmusban senki se hazárdírozhat. — S már panaszkodnak is a tervezőkre, akik a gyár vasúthálózatát több tízmillióból akarják elkészíteni. holott nekik megfelelne egy máshonnan leszerelt használt hálózat is. — Miben segíthetnénk? Szocialista szerződést kötöttek a rekonstrukciót végző vállalatokkal. Bíznak bennük. Egyelőre nincs panaszuk, problémájuk. S érezni a beszélgetésből: a Szerencsi Cukorgyárban már az új gazdasági mechanizmusra készülnek, s tanulnak gyorsabban és biztosabban járni — saját lábukon. Megtekintettük a javítási munkákat is. Alaposan megváltozik a cukorgyár. A Szerencsen töltött napot édesnapnak is nevezheti az ember. Hiszen a cukorgyár közvetlen szomszédja a csokoládégyár. Itt Kén er Imre igazgató a vendéglátó, aki egyszerűen öreg cukrásznak nevezi magát Bodri ár Ferenc eivtárs ebben a gyárban is mentegetőzéssel kezdi, amiért olyan régen látogatta meg az itt dolgozó kollektívát De ez érthető is, hiszen ebben a megyében sok száz és száz üzem, bánya, intézmény dolgozik, s dr. Bodnár Ferenc mindenhol szívesen látott vendég. A tájékozódás itt is alapos. Még arra is jut ideje a megyei pártbizottság első titkárának, hogy a gyár KISZ-titkárával a fiatalok munkájáról, szervezeti életéről vitatkozzék. Valóban, egy olyan üzemben, mint a csokoládégyár. ahol fél ezer KISZ korosztályba tartozó ifjú él és dolgozik — PR.V 120 tagú alapszervezet kicsinek mondható. A termelés kiváló ütemben halad a csokoládégyárban. Az 1966. év munkája alapján (146 százalék) az iparág legjobbjának bizonyult. Itt is jelentős lépéseket tettek az új gazdasági mechanizmus bevezetésére, Elsősorban a nyugati piacokra akarnak betömi — ha nem is minden esetben saját jelzésük, cégük alatt. Egy derűs epizódot hallgattunk meg. Az elmúlt évben egy ameri- kás magyar hazalátogatott Szerencsre, elmondta, hogy minden rokona svéd csokoládéból kért Megmutatták ennek az ameri kásnak, hol készül az a bizonyos „svéd" tejcsokoládé. A Szerencsi Csokoládégyárban — sőt még a csomagolás is magyar nyomdászok munkája. Az üzemek megtekintésekor magunk is meggyőződhettünk róla, hogy valóban kik is készítik a finom, utánozhatatlan „svéd” tejcsokoládét. Kísérőnk, Restás elvtárs megjegyezte: — Higgyék el, semmivel se jobb, mint amit hazai fogyasztásra készítünk ... A csokoládégyárban is szó esett a rekonstrukciós munkákról. Itt is sok millió forintról van szó. A gyár vezetői azt mondották: ők hitelre is elkezdik a munkát A nyugati országokból a legmodernebb gépeket is beszerzik. De nem valutáért. Tojásdrazsét, cukorkát tejcsokoládct és karácsonyfa-függelékeket szállítanak érte. — Lám, lám, tudunk mi kereskedni is, ha nagyon muszáj — jegyezte meg Bodnár Ferenc elvtárs. A járási pártbizottságon a község és a járás vezetőivel találkozott a megyei pártbizottság első titkára. Sok gondja-ba.ia van ennek a mind városiasabb községnek. 380 000 forint készpénzé van Szerencsnek községfejlesztési alapon, ehhez félmillió társadalmi munkát számolnak. Felújítják a gimnáziumot, segítik az SZTK felépítését — nem sok marad ebből, mint egy 20—30 ezer forint. Járda- építési-» költik. Tóth Lajos vb-elnök elmondotta, hogy e* évben már minden utcát járda kísér, legalább az egyik oldalon. Viszont nagy gond a vízellátás és még nagyobb a szennyvízcsatorna megépítése. Panaszkodnak a Borsodi Tatarozó Vállalatra is. amiért lu- caszékként renoválja közfürdőjüket — immár két éve jószerével csak az állványokat szerelték fel. Borbély Lajos, a község párttitkára viszont arról számolt be, hogy a tsz jó évet zárt. — 34 forintot fizettek munkaegységenként. a természetbeni juttatásokkal együtt 40 forinton felül kerestek a tagok. Megszakítás nélkül kövéül egymást a „programok." A be szélgetés után a községi párt alapszervezetek vezetőivel ta lálkozott dr. Bodnár Ferem e.lvtárs. Csaknem kétórás tá jékoztatót tartott az időszeri nemzetközi kérdésekről. Ez baráti eszmecsere követte, észre se vettük, már öreg es tere járt az idő. — Sajnos, már későn van — mondta Bodnár elvtárs. haza felé tartva. — Szerettem vol na még Miskolcon is rész venni egy gyűlésen . .. Zápor hasogatta meg a kó döt. Tavasziasan kellemes a idő. Ahogyan az első títká mondotta: most jön a nehe zebbje. a munka dandárja Már ígérkezik a tavasz a szántóföldeken. (barátit)
