Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

Tisimip, 1W». március ?6. »» * • « «4 képzelem felhői között... a valóság földjén..." Feja Géia könyve Tamási Áronról (Széljegyzetek.) A z a szándékofn e kis írással, hogy tartósít­sam magamban és másokkal is megos/.- szam azt a néhány órai tiszta és friss szellemi örömöt, mé­lyet, nékem Féja Géza minapi­ban megjelent könyvecskéje szerzett: Tamási Áron — al­kotásai és vallomásai tükré­ben. (A kis könyv a Szépiro­dalmi Könyvkiadó egy nagy­szerű. igényesen népszerű új sorozatának, az Arcok és val- lomások-nak legújabb darabja. El sorozat nagy író-egyénisé­gek pályájába, életművébe ka­lauzol be, tömör szöveg, ké­pek, idézetek és egyéb doku­mentumok együttesével s oly módon, bogy a könnyen ke­zelhető, olvasmányos, vonzó külsejű, de olcsó árú köny­vecskék a szocialista kulturá­lis forradalom valamennyi frontján „jó vitézek” legye­nek.) Megjelenésének ' fájdalmas alkalomszerűsége, hogy csupán néhány hét választja, el Ta­mási Áron halálának egy éves — és néhány hónap születésé, nek hetvenedik évfordulójától: 1837. szeptember 20 án szüle­tett és 1966. május 26-án halt meg.., ...De csak egy kicsit halt meg. Most, csaknem egy év távlatából még tisztábban, mint már halálhíre vételekor is, látjuk: javarésze annak, amit alkotott, és életének pél­dája, amely élet — ahogyan ő írta — mint minden más jó­szándékú. ember élete, tele volt küzdelemmel, javító gonddal és tápláló reménnyel: túléli őt, megifjodik az egymást vál­tó nemzedékek tudatában ... Mert Tamási Áronban, a pá­lyáját kezdő sugárzó ifjúban is, de a felszabadulás nagy újrakezdésekor az örökifjú érett férfiban is — megint csak az 6 szép szavaival élve — az a vágy hajtott ki, és nem hiába, hogy a melegséget és a rügyvető reményt meg­ossza az emberekkel... Ezért: csak egy kicsit halt meg!... Életét, pályáját, eszméit és emberalakjait, egyszóval: írói világát, továbbá rangját, he­lyét mutatja be most f'éja Géza. Alapos tárgyismerettel, megértő hűséggel, az olvasók közérzésének elsőként formát adó finom észrevételekkel, me­leg hangjában is józan mér­legeléssel, színesen, szemléle­tesen. S mert igy: tisztességet téve nemcsak „modelljének”, de önmagának is... • E lőször a Tamást Áront, bemulató Féja-köny. vecskc remekül válo­gatott, szép képanya­gáról szólnék. Ügy vélem, ha olyan olvasó kezébe jut ez a könyv, aki történetesen még soha egy sort sem olvasott Tamási Árontól, és előbb csak e kis könyv képeit nézi végig: az előtt, feltárul, de mindenesetre megképződik az író müveinek sajátos, vaíázsos világa, leg­alább körvonalaiban. Kivált­képpen ezekre a képekre gon. dolok: Bölcsőhely a völgyben, Az édesanya a tornácon min­dig vár valakit, Abeli kunyhó * Hargitán, Aber rengetegé­nek a peremén. Pihenő Farkas­lakán régi módra. Ismét, ott­hon, Régi székely kapu, Haza­felé ... E képek egymásutánja azt mondja el, amiről a Féja-ta- nulmány igy beszél: „Tamási Áronban is erdő zúgott vagy lélegzett szelíden, írásai ma­gaslati levegőt árasztanak .. — Maga Tamási Áron pedig így: ................emberek, elvek a h egyen, okik hisznek abban, hogy a hegyi patak eléri a tengert, és az igaz szándék a gy őzed elmet". Ezek a képek is bizonyítják, mint három-négy hosszabb személyes találkozásom Ta­mási Áronnal: „valaki is volt, elemi jelenség”! — E találko­zások bennem ezt a kedves emléket ültették el: férfias komolyság, tiszta jellem, tré­fálkozó napfényes derű, köz­vetlen egyszerűség, az irodal­mi „beMlág" ki-kicsapó gyar- tóeágal fölött magasan lebegő Göncön az előítélettel is meg kell küzdeni áll érettségi előtt iiiutii aw az clsö évfo_ lyam a gönci középiskolában. Az érettségi előtt álló osztály, meg az azt követő, tehát a harmadik és a negyedik, még gimnáziumi. Az alsóbb osztá­lyok már szakközépiskolaiak. Százhúsz tanuló van jelenleg, több mint fele nem helybeli, részben bejáró, részben e'ítcr- nátusi elhelyezésben lakik Göncön. Érettségi előtt 22-en állnak, öt tanulócsoport van a kétfajta középiskolai tago­zatban. hét, középiskolai tanár van a tantestület, állományá­ban. s közös igazgatás alatt áll mindkét középiskolai tagozat a helyi általános iskolával, A személyi és tárgyi feltéte­lek nem a legjobbak, Maga az iskolaépület mintegy hat év­vel ezelőtt épült, ahhoz képest eléggé rongálódottnak látszik. Később, amikor a középiskolai osztályok megkezdték működé­süket., épült egy négytanter­mes szárny, amit sajnos, a szorgalmi idő túlnyomó részé­ben nem lehet használni, mert különféle építési hibák miatt nem fűthető egyik terem sem. De hiányzik, a KlSZ-helylség is, .az .úttörőszoba cs egy sor egyéb helyiség, amely az isko­lai oktató-nevelő munka ha­tásfokát emelhetné A gimná. ziumi tagozatban korábban 5 plusz 1-es rendszerben ker­tészetet és faiskolakezelcst ta­nultak, azonban a feltételek nem voltak megfelelőek. Az 5 plusz 1 helyett, tehát heti 2 órás gyakorlati foglalkozást vezettek be, a szakközépisko­lában pedig jelenleg gyü­mölcsfa termesztés és fais­kola kezelés a gyakorlati tan­tárgy. Géda Ferenccel, az iskola igazgatójával beszélgetünk. Mint elmondja, ma már Gönc is környéke lakosai előtt is vi­lágosan áll a vidéki középisko- ák működtetésének szükséges- í tége, mégis sok a félreértés. A szakközépiskola funkcióját i szülök közül igen sokan nem értették meg, és az iskola hiá- nyos felszereltsége is bizalmat- ansághoz vezetett. __ 4 mnsf érettségi előtt 1 ,,,UM állók még a jó lelkészültségű gyermekek kö­zül kerültek ki — mondja töb. oek között —. de a későbbi isztályokban már gyengébb ta- mlókkal kezdtünk. Nagyrészt áyanok kerültek hozzánk, módszer néhány megható bi­zonyítékát szemlélhetjük a Féja Géza könyvében, kézirat- hasonmás dokumentumokban: az „Ábel a rengetegben” gé­pelt kéziratának első oldala, Tamási Áron sajátkezű toll­vonásaival javítva; kézírásos „esemény-vázlat” a „Bölcsó és bagóly'-hoz, élén a várható terjedelem „előkalkulációja” (kereskedelmi akadémiát vég­zett. s utána rövid ideig banktisztviselő volt!...); szín­padkép-vázlat egyik darabja valamely jelenetéhez, mely rajzosat) tünteti föl, melyik szereplőt hová képzelt; a „Szi­rom és boly” emberalakjainak „Összeírása”, életkoruk, fő jel­lemvonásuk rögzítésével... Realista igényét tanúsítja mindez. A képzelem felhői kö­zött illogva, a valóság földjén, járt értelmével... Mint Féja Géza utal rá; a komor, har­cos realista ábrázolás képes­sége sem hiányzott Tamási Áronból, csak „mintha nem tartotta volna eléggé iroda- lomképesnek", szépirodalmi­nak . .. (Nyilván azért, mert a népi mesélésmóddal. az ő falu folklórjával nem egye­zett. Tamási Áron ellenben épp ennek művészi szintű megszólaltatását érezte köte­lességének, magához illőnek és méltónak...) • E mlítődik viszont a könyvecskében az a Tamási Áron, aki egyes fontos társadal­mi-politikai kérdésekben sok­kal messzebbre látott, mint általában gondolják és tudják róla. 1936-ban (!) igy nyilatkozott az Erdélyi Fiatalok „népi de­mokráciájáról”: „A kissé ro­mantikus népi demokrácia mellé hiányzik valami, ami nemcsak a világ fejlődéséhez való igazodásunkat mutatja, hanem a mi új gazdasági és társadalmi fejlődésünket, is egészségessé tenné. Ez pedig a szocializmus (!), amely nem elégszik meg a népi demok­rácia” nagyon tágan értelmez­hető eszmekörével, hanem va­lóban azt jelenti, amit a de­mokráciának jelentenie kell: a dolgozó nép uralmát (!).” Vagy, az Erdélyi Helikon ról Is — „belülről” — egyedül Tamási Áron vette észre és mondotta meg: „Gyakorlatilag azonban a helikoni kollekti­vitás is szembetűnően felszeg, hiszen sem a könyvkiadvá­nyaik között, sem a folyóira­tuk írásai között nem találha­tunk olyan irodalmi műveket, [ amelyekben a társadalmi és I emberi kérdéseket forradalmi j világnézet alapján (!) próbál- ! ná az író fejtegetni.” Tamási Áron e néhány „po­zitív nyilatkozatának” beszö­vése a könyvecskébe: annál is szebb érdeme Féja Gézának, mert a barátság, szeretet és ' megértés nem nyomja el ben- 1 ne a kritikusi-irodalomtörté­nészt mérlegelőt. Látja Tamási Áron valóságos korlátáit és tévedéseit, szót Is ejt róluk, — mondván: nem arra termelt, hogy tényleges arányaiban áb­rázolja a társadalom életét: nem volt forradalmár, nem értette a forradalom élettanát és a forradalmár lélektanát, „csak” azt tette meg, ami tőle tellett, tehát: amit folklorisz- tikus hitének határai közt teremthetett ............ • J e gyzeteim között talál- ' t-am egy apró cédulát. 1 melyre Tamási Áron­nak (nem tudom már. j melyik írásából való) egyik | mondatát rögzítettem emlé- j keztetőül: ..Miénk a fény. | amit lelkűnkbe fogadunk, s a föld, amelyen élünk és meg­halunk”, — Befogadni a fényt: a „szellem napvilágát”, s való­ban sajátunkként érezni és szeretni a földet, melyen | élünk és meghalunk — segít- j nek az olyan „hazai tükrök”, j mint Tamási Áron életműve s | annak szép „iránytűje”: Féja j Géza könyvecskéje. 1 GYÁRTÁS LMJLM > akik a megyeszékhelyre, vagy a megye más, patinásabb is­koláiba pályáztak, azonban onnan valamilyen ok miatt ki­maradtak. Különféle kis isko­lákból jönnek hozzánk a fia­talok, igen változatos és na­gyon sok esetben hiányos fel­készítéssel. Az év elején kény­telenek voltunk a szintkülönb­ségek kiegyenlítésével bajlód­ni, és nagyrészt ez kötött le igen sok névelői energiát, A szülők körében sajnálatos mó­don, eléggé tartja magát a he- tyl iskolával szembeni meg­alapozatlan előítélet,, amellyel elsőként kell megküzdenünk. A szakközépiskola fejleszté­séhez fokozatosan megvan­nak a tárgyi feltételek. Saj­nos, a gyermekek többsége nem igen érdeklődik a szakkö­zépiskolai keretben megtanul­ható munkakörök iránt. Na­gyon erősen él még Göncön és kömvékén az érettségi régi értelmezésének szemlélete. A szülök és a gyerekek egyaránt nehezen szoknak le erről az elavult, „úri" értelmezésről. Valahogy azt. tartják, hogy az érettségi bizonyítvány vala­miféle belépőjegye egy ké­nyelmesebb, fizikai munkától mentes életformának. F/Z el­len küzdeni nevelői és társa­dalmi feladat, de csak akkor lehet eredményes Göncön és a megye, vágj' az ország más részein is, ha a mezőgazdasági szakmákat tanuló fiatalokat, a lakóhelyükben levő mezőgaz­dasági üzemek olyan kulturált munkakörülményekkel tudják visszavárni, amelyek az em­lített tévhitek és előítéletek cáfolatai lehetnek. — Tárgyi és személyi felté­teleket szükséges biztosítani a gönci szakközépiskola részé­re — mondja többek között aí igazgató. — Mindkét vonatko­zásban olyanná kell tennünk, hogy vonzóbb legyen kisdiák­nak és szülőnek egyaránt Jó lenne fejleszteni is. legalább 8 osztályosra, hogy több legyen a középiskolai tanárok óra­száma, ne kelljen általános Iskolákban is tanítaniuk, így talán több nevelő Is jönne hoz­zánk, Mindenesetre a jelenle­gi adottságainkkal, felkészült­ségünkkel is sokkal többet te­hetnénk. Sokkal több jól kép­zett fiatalt adhatnánk a kör­nyező falvaknak, ha na­gyobb lenne intézetünk és a* itt elnyerhető képesítés iránt a környékbeli fiatalok, szülők érdeklődése, és nemcsak akkor jutnánk eszükbe, amikor más iskolából kimaradtak. Jelenleg még igen alacsony a következő tanévre ide jelentkezett fiata­lok száma. \pnv pi’p működik kó- C’1- zépiskola Gön­cön. Még mindig szokatlan * falusiaknak, hogy helyben le­het, középfokú képesítést sze­rezni, és az, hogy egyáltalán nemcsak a városi, a patinás hírű régi, gimnáziumokban lehet érettségizni. Bs szokat­lan a gondolat, hogy at érettsegj nem a könnyebb élet belépőjegye. Maga Gönc és 8 környékbeli községek nem mentesek az előítéletektől. A* iskola egyedül nem képe* megküzdeni velük. Ez a hely­beli szervek és az egész tár­sadalom közöt feladata. Benedek Miklós Színilázi világnap 1987-ben becsületes lélek, szerettei irán némán is aggódó figyelnie: törődés, s csupán a gonoszsáí cs a törtető törleszkcdés elő t elzárkózó hidegség ............. U tolsó regényének, a Szi­rom és boly nak kedves, fia- ■ ta] emberalakja, Pálocska mondja nagyapjáról — a re­gény főhőséről, Szirom tátóról — és önmagáról: ..Ügy véle­kedett, rólam, s abban igaza is volt. hogy én nem a képzelem felhői, között iliogok, hanem « valóság földjén járok értel­memmel. Ilyen vagyok most is, azt hiszem.” ... — Én úgy vélekedem, ez: az író találó önjellemzése is. Tamási Áron sajátosan eredeti varázsos vi­lágának fővonása: a képzelem felhőinek és a valóság földjé­nek szakadatlan es kölcsönös egymásbajátszása, egységet al­kotó kettősége. Mesébe öltöz­tette a realitást, és realitássá igézte a mesét. Féja Géza könyvében is vissza-visszatérő alapmotívum ez a gondolat: Tamási Áron folklórja mö­gött korszerű tartalom van. * M i hát a „valóság földje" Tamási Áron „képzői ­mének felhői” között? mi az a realitás, me­lyet ő mesébe öltöztetve sze­retett visszatükrözni? mi a korszerű tartalom folklórja mögött? Az „emésztő virtus", a ..gond és buzgalom", mellye.1 Tamási Áron mindig a nép, a szegénység sorskérdésein tűnődött. A szépnek, a jónak, az igaz­ságnak, a plebejus nép és a béke, az emberség, a humá­num ügyének volt az „elköte­lezettje". Tudta, hirdette és esztétikummá sűrítve is meg­írta: „a győzelmet nem adják ingyen!", hogy nem, a felséges úristen, nem is a pokol an­gyalai, — földvek fajzatai csi­nálták a gyászos nagy hábo­rút ... Szivárványosan tündöklő szeretet volt lénye és müve. De a teljes emberség hatotta át mindkettőt, mert: gyűlölni is tudott. A hitványságra, a becstelenségre, az elnyomásra, ezek etikai és társadalmi va­lamennyi fajtájára, kiváltkép- ped pedig a háborúra, az em­berség és a haladás ellen vé­tőkre: elutasítás cs átok volt emberi-írói szava. ... Utolsó nagy novellájá­nak, a Világló éjszaká-nak, melyet Féja Géza is oly nagy­ra becsül és oly szépen ele­mez, méltat könyvecskéjében, záró mondatai Tamási Áron sűrített önjellemzésének ritka szerencséjú leleménnyel elő­törő sorai: „Gyermeki öröm­mel nézi a. májusi pirkadatot, és tiszta szivét elönti a hit, hogy talán mégis boldog lesz a világ". — Ezek az ö írói búcsúszavai ............ # H o gyan alkotott Tamási Áron, voltak-e „mű­helytitkai”? Elképzelé­sem és meggyőződé­sem szerint az ő hosszú pá­lyájának valamennyi szaka­szában nem egy kortársa vé­res verejtékkel gyalulta „mí­vessé” eredetileg göcsörtös mondatait, ő viszont „csupán" megrázta magát, mint egy virágzó világfa, s mesélt, ami­képpen a csermely csörög s az erdők fái susognak — zúg­nak az erdélyi hegyekben ... ............így szökött be, már l egelső írásaival Is, a „legne­hezebb” műfaj: a novella leg­igényesebb mesterei közé. Egészen kivételes, elődtelevül és foly tathatatlanul eredeti te­hetség volt, Móricz Zsigmond után és óta a népi ihletésű és tartalmú magyar próza sajátos remeklője. Súlyos lelkiismere- tességű műgondja sohasem volt „artisztikus” (az alkotás kínjainak nyomát hordozó vagy „elefántcsonttorony”- hangulatú), inkább — népmű­vészt, e fogalom nemes és mély értelmében, mert fele­lősség, igényesség, virtus egy­aránt mozgatta. Az ..ösztönös mesterek" módján és mégis nagyon tudatosan alkotott. . E súlyos lelkiismeretességé tnűsood. • tudató* alkata SERFŐZÖ SIMON: UDVAR Fáit megmásztam, csipkebokrait felforgattam, fogadtam lóháton jött vendégeit, az ajtó előtt csavartam az éles fogaskereket: fordította keletről—nyuga tra a varaforgó-fejeket, halottak, napján gyertya égett mindig a küszöbön, karácsony előtt a tehenes istállóval mentem betlehcmezni, udvar, gond fészke, hatalmas birodalom, emlékeimet égbe eleresztő reptér, templom-kert, szegénység telke, ócsltapiac. csatatér, igának, döglött szerszámoknak halotti fehér lepedője., világ, semmim se, elfér a tenyeremben, rákiáltok és elmegy, nem tirdqnUt U. A Nemzetközi Színházi In­tézet bécsi kongresszu­sán, 1961 júliusában, a finn küldött javasolta: rendez­zék meg évről évre, világszer­te a színházi világnapot. Egy ünneppel több? Nem, csak a színházak megszokott munká­juk közben egy pillanatra a közönség elé állanak, s a vi­lágon mindenütt, azonos idő­ben rövid vallomást tesznek önmagukról, munkájukról, cél­jukról. Kinek szól ez a vallo­más, a közönségnek-e, vagy önmaguknak, emlékeztetőül és önvizsgálatul? Inkább mind­kettőnek, s egyben az össze­tartozás bizonyítéka is. ízelítő abból a hatalmas erőből, ame­lyet a világméretű közösség jelent. Az első alkalomra, már­cius 27-» re, a párizsi Nemzetek Színháza 1962-es évadának nyitó napjára Jean Cocteau fogalmazta ezt az üzenetet, vallomást és bizonyítékot, egy évre rá Arthur Miller, aztán Laurence Olivier és Jean-Louis Barrault, 196ő-ben a Nemzet­közi Színházi Intézet jegyezte a fölhívást, tavaly pedig Révé Maheu, az UNESCO főtitkára. Ez idén ismét színházművész szól a világ színházaihoz és közönségéhez, színész, rendező és színigazgató egy személy- lsen: Helene Weigel professzor, a Német Demokratikus Köz­társaság nemzeti-díjas művé­sze, Brecht özvegye, a Berli­ner Ensemble igazgatója. „Mf, színházi emberek" — írja — „a magunk eszközeivel igyek­szünk hozzájárulni, hogy boly­gónk végre valóban lakhatóvá, váljék. Ez pedig azt is jelenti, és elsősorban azt jelenti, hogy színházi munkánkat egyszerre szenteljük a békés jelennek és egy barátságos jövendőnek, amelyben ember az embernek segítőtársa lesz." A magyar színházművészet is ezt teszi. Emlékezzünk e na­pon egy pillanatra a hősi ko­rokra, amikor a színház a nemzeti nyelv és irodalom terjesztője volt s ekként a nemzeti fölemelkedés művelő­je. a nemzeti függetlenség to- borzőja is? Sorakoztassuk föl az adatokat hogyan vált az utóbbi két ébredben sanha- ■ életünk koakutcceé éc újra a nemzet fölemelkedésének eszközlőjévé, a tudatformálás szocialista eszközévé? Tekint' sük át színházi életünket, amely évről-évre szép kozdc' ményezésekkel gazdagodik. 8 kísérletező, újrakezdő szánd*?' kokat, az eredményeket és vizsgáljuk a kudarcokat is» hogy okuljunk belőlük? Megtehetjük, tegyük is meg- Én most mégis kél más do' logról beszélnék (ha irtás bt csakugyan, s nem foglalata ct is amazoknak.) Beszélnék at” rol, hogy a magyar színházi élet füllend! lésére kiirt drá' mapályázat győztes munkái* nak nyilvános bemutatkozás3 rövid napokkal—hetekkel előz le meg az idei színházi vlláiJ' napot Budapesten és az ország több más színházában mutat' ták be a díjnyertes drámákat amelyek a közönség rokon* szén vét is megnyerték a zó bt ezt a legértékesebb díjat; re* méljük, hogy az első bemutat kozást sorozat követi majd. 3 drámákat bemutatja a több1 színház is (talán vendéglátó' kok is segítik a/, ismerkedést)1 de azt is reméljük, hogy 6 pályázatot nyert, müvek Zsilt' pct nyitnál:, s új és új drá mák születnek majd. A másik, amiről még: színházi nemzetközisége, csak arra gondolok, színházi műsor mindinkább tükrözi a világ színházi ered' menyeit, a da rab választásba1* és az előadások modern stílt1' sában is. Arra a vendégjárás' ra gondolok, amelyre az el' múlt évben is vallalkozta11 hazai színházaink, a bara ti# zásra szomszéd országok szik házaival, az Opera és a péc* balett táncosainak külföldi *•' kereire, a budapesti Madár*1 Színház olaszországi előadásai' nak lelkes visszhangjára, 3 Bábszínház franciaországi út' jára — és más vendégjátékok' ra, lengyel, német, franci3» szovjet, angol színházak m3' gyarországi látogatására, tf* más lenne ez is. mint a szírt' ház nagyszerű hivatásának fer lyamatos vállalása, a békés j*; len és a barátságos jövend3 munkalása — színházi viláí' nap, állandóan. szólnék életünk Nenrt' hogy Zoy Lantó

Next

/
Thumbnails
Contents