Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-09 / 34. szám
CMKSrtSk. 19«7. február 9. BSZAKM AGY ARORSZAG KÉPVISELŐJELÖLTJEINK ****************************************************************** Harmadszor is ráesett a választás ÍJ»* A miskolci járás szülötte Nagy Istvánná és ezért a járásért tevékenykedett egtsz életében a községi tanácstól az országgyűlésig. Kesznyétenben született, szegényparaszt származású, a felszabadulás után a községi nőmozgalomban kezdte tevékenységét, majd tsz-bri- gád vezető lett, 19:32 meghozta 6zámára az első elismerést: szülőfaluja községi tanácsának vb-elnöke lett. Később a miskolci járási pártbizottság instruktoraként dolgozott, aztán a Ha- Már 1952-ben pótképviselő- zafias Népfront járási titkára nek választották, az 1958-as lett és ma is az. választáson pedig bekerült az Nagy Istvánná országgyűlésbe, amelynek azóta megszakítás nélkül tagja. A Miskolci járási Tanácsnak is tagja és a nőtanács munkáját is segíti a járásban. A közéleti munka mellett a tanulást sem hanyagolja el, állandóan képezi magát, hogy pótolja, amit sanyarú gyermekkorában nem sajátíthatott el. Most ismét képviselőnek jelölték, de alig ért véget a jelölő gyűlés, sietett vissza könyveihez, mert másnap újabb vizsgát kellett tennie. Népfront-munka, tanácstagi teendők, nőmozgalmi feladatok, a járás képviselete az országgyűlésben — mindez tevékenységi körébe tartozik. Most harmadszor jelölték képviselőnek, választói bizalma a bizonyíték rá, hogy valamennyi tevékenységét jól végzi el. Elől, as expressmen Vajon hány ember van rajtam kívül, aki a „Mi akarsz lenni, kisfiam?” kérdésre szintén ugyan azt felelte: — Masiniszta! A legtöbb gyerek szeretne a messzeségekbe száguldó mozdony ura lenni. S amikor orvos, mérnök, tanár, vagy könyvelő korában felszáll a vonatra, «■'ondol-e még erre? Vajon eszébe jut-e akár csak egyszer is, hogy mialatt ő békésen szunyókál, olvas, vagy épnen beszélget a kényelmes utazókocsiban, mi történik ott elől, a m^-donvon? — Ez mindennap így megy. Ezt írja le figyelmeztetőül. Sajnos, nagyon felelőtlenek, könnyelműek az emberek. Képesek harminc, negyven méterrel a rohanó mozdony előtt átugrálni a másik oldalra. Mi történik, ha megcsúsznak, élesnek? Ez a vonat százharminc kilométeres sebességgel is tud száguldani. Kérem, nincs az az isten, aki azonnali megállásra parancsolja! A felelőtlenül ugrándozó emberek, sajnos, Budapestig minden állomáson táncot jáMartos György szeret-e még úgy valamit, mint a mozdonyt Most mégis panasszal vannak tele. Üjságíró van köztük, kiöntik léikük bánatát — Eddig ez az 1041-es gép a mi beosztott gépünk volt A mi kis szocialista brigádunk — mozdonyvezetők, gépkezelők — mindig ugyanezzel a géppel járt. En is rajta vagyok, mióta a gyárból kijött Most el akarják venni tőlünk. Azt mondják, nem lesz beosztott gép. Ez nekünk nagyon fáj, nagy sérelem. Hagyják meg nekünk, hiszen mi Húsz éve tevékenykedik bán vélsz ok sí. és az Or- ■szágház üléstermének egyik székén, amelyen valaha valamelyik gróf, báró, bankár '‘vagy földesúr pöffeszkedett, most egy vájár foglal helyet. Megillet.ődötten öl és kissé félénken tekint körül a pompás teremben. Talán nem is a szokatlan környezet uralkodik érzésein, hanem a felelősség, amely jogot adott neki, hogy ezentúl e legfelsőbb állami fórumon hallassa szavát és a legmagasabb szinten beleszólhasson az ország ügyei- Soltész István ke... Soltész Istvánt képviselő- Először hídépítéseken vállalt Síiknek jelölték az albertte- munkát, majd engedve vágyá- lepi bányászok. S ha jelölték, nak, bányásznak jelentkezett bizonyára meg is választják, fliszen ők tudják legjobban, •niért éppen rá esett a választásuk. ,j Pontosan húsz éve él a bányászok között Ha azonban ésak az évek szólnának mellette, kevés volna a kitüntető bizalomhoz. A két évtizednek mindegyik napja tartalommal töltötte meg Soltész István életét, sorsdöntő célok benyitották szorgos tevékenységét, sokszor volt képes áldozatra és önmegtagadásra, Síemélyes példájával buzdított — szavaival és tetteivel befolyásolta a bányászok életének formálódását. Kommunista volt mindig és minden körülmények között. Megértette az idők szavát, és népének tudatos szolgálatára vállalkozott S hogy e szolgálatot kiválóan ellátja, ennek bizonyítéka a közösségtől kapott elismerés: országgyűlési képviselőnek jelölték. Szülei mezőgazdasági cselédek voltak egykor. Négy gyereket neveltek. A felszabadulás után tíz hold földet kaptak, öt év múlva beléptek a termelőszövetkezetbe. István fiuk már nem tartott vetült. Alberttelepen. Húsz évvel ezelőtt. Mennyi minden történt e húsz év alatt! Vele is, környezetével is, az egész országgal... Sok küzdelmet és felbecsülhetetlen értékű fejlődést hoztak az évek. A maga módján mindegyik becsületes hazafi hozzájárult a fejlődéshez. Nagyon sokan voltak, akik másoknál lényegesen többre vállalkoztak. Ezek közé tartozott és tartozik Soltész István brigádveze- tő, több oklevél birtokosa, miniszteri dicséretek és kormánykitüntetések tulajdonosa, a Munka Érdemrend arany fokozatának viselője. És ami a legmagasabb elismerés: övéinek, a bányászoknak tisztelete, szeretete, bizalma. ... és amikor ott ül majd az Országház üléstermének egyik székén, ahol valaha valamelyik gróf, báró, bankár vagy földbirtokos pöffeszkedett, nagy-nagy felelősséggel képviseli azokat, akik húsz évvel ezelőtt befogadták, magukénak vallják és becsüléssel övezik. — A mi életünk csupa lemondás. Nekem például már harmadik éve nem volt szilveszterem. Most is három kürtszóval köszöntöttem az új évet valahol Füzesabony és Kál-Kápolna között. Mégis, amikor szabadságra megyek, három napnál nem bírom tovább. Ki kell mennem a fűtőházba. füstöt szagolni... Ezt Martos György mondja, az 1041-es villamosmozdonv vezetője, aki nem maradt hűtlen gyermekkori álmaihoz. S mialatt beszél, előre néz, a messzeségbe. Tekintete a következő jelzőt kutatja: sárgán világít, vagy pirosat mutat? Az utas, aki megváltotta jegyét, megszokott nyugalommal ül a vonaton. Elvárja a vasúttól, hogy időben, menetrendszerűen célhoz juttassa. Ennek a vonatnak nyolc óra ötvennyolc perckor kell a Keleti pályaudvaron lennie. Most hét óra múlt néhány perccel és Nyéki ádházan járunk. Gyermekes izgalommal lesem a kilométerórát: a mutató a kilencvenes szám fölött táncol, a Lillafürod- expressz nagy szelet, kavarva, hangos, elnyújtott kürtszóval robog keresztül a pályaudvaron. A mozdony, s a mögötte rohanó kocsik távolabb parancsolják az embereket a pályatesttől, szinte érzem, hogy a sínek közelében még a föld is remeg a rázkódástól S mégis, annyi tiltó és korlátozó rendelkezés ellenére az emberek felelőtlen és életveszélyes játékot űznek előttünk. Ügy látszik, még mindig nem elég a sok szomorú példa, s hiába él az emberekben valami ösztönös félelem a vonattól és a dübörgő hatalmas mozdonytesttól egyes utalok saját és mások testi épségét kockáztatva járkálnak, szaladgálnak át a pályatesten. Idegeink pattanásig feszül nek, rémületemben behunyom a szemem, s csak akkor nyitom ki újra, amikor a vasúti felüljáró alatt áthaladva Martos György egy cifra káromkodással könnyít magán: PliildN csak figyelni, figyelni... — Martos Gyöngy * mozdonyon. Foto: Szabados György Ötleies posta vezetők zetőn-k. S mi tagadás: es var lólyan jó ötlet volt. Néhány nappal később érdeklődtem: mi volt a távirat konkrét hatása? A hivatal- vezető mosolyogva felelt: — Másfél millió forint betétnövekedési Ez igen, érdemes voH c táviratot feladni. Még három más termelőszövetkezetben hallottam hasonló szövegű táviratot. És mindhárom helyen érdeklődtem. A válasz mindenütt es volt: — A zárszámadáson kifizetett pénz szinte teljes összegben átkerült hozzánk, a takarékpénztárba. Is*.) rattak idegeinkkel. En behunytam a szememet, a kíváncsi riportert nem kötötte a szolgálati szabályzat, de Martos Györgynek és gépkezelőjének. Kovács Andrásnak mindvégig figyelnie kell. Bizony. a villamosgép nem gőzmozdony! Egyetlen óvatlan mozdulat, rosszul értelmezett parancs az emberek százainak életébe kerülhet, másodpercek alatt milliós értékek veszhetnek kárba. A vasúton, végig a vonalon sok ember és sok okos berendezés működik közre, hogy a Llllafüred-ex- pressz „zöld utat" kapjon. Minden műszer, minden ember munkája fontos, de a sok-sok utas élete mégis attól az egy embertől függ igazán, aki ott ül a szerelvény elején, és minden érzékszervével azon dolgozik, hogy a vonat másodpercnyi pont ossággá] megérkezzék. Együtt élnek, együtt léleg- zenek a géppel. Érzékeny fülük azonnal észrevesz minden apró rendellenességet, zajt, s ha mégis késnek, az nekik fáj legjobban. Ahogyan beszél róla, ahogyan simogatja, babusgatja, nem is tudom, hogy úgy vigyázunk ró, úgy szereljük ... Ez a gép többet jelent nekünk a kenyérkeresetnél. Ez nekünk a testvérünk .. S mialatt beszélnek, érzem a hangjukon, hogy őszintén, igazán szívből mondják. Kevés emberrel találkoztam még. aki úgy beszél egy gépről. mint Martos György, aki már huszonnégy éve ül rajta, mégis újra. meg újra megszereti. • Nyolc óra ötvennyolc perc. Pesten vagyunk. A LUlafüned- expressz másodpercnyi pontossággal áll be a csarnok külsőre. Előttünk a hagy óra, Martos György egyezteti sajátjával. Aztán kikönyököl a kis ablakon, és mosolyogva, elégedetten nézi as utasokát. Furcsa érzés vesz erőt. rajtam. Legalább háromszáz ember elmegy a mozdony mellett és senki sem mosolyog vissza, senki sem kiáltja oda: — Bravó, mester, ezt nagyszerűen csinálta! De Martos György talán nem is várja. Huszonnégy esztendő alatt volt ideje megszokni, hogy az emberese mindig rohannak, sietnek... Onodvári Miklós íj irodaházai kap a bcfonelem gyár Miskolcon, a József Attila utca ?'■ szám alatt meglepően gyors ütemben épül az ÉM Belonelemgyártó Vállalat miskolci betonelemgy árának új irodaháza és szociális épülete. A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói a kétemeletes épületet előregyártott elemekből, rekord idő alatt szerelték össze, s ha a belső szerelési munkákkal továbbra is így haladnak, az irodaház az építők napjára beköltözhető lesz. Ezzel az új létesítménnyel a Betonelemgy ártó Vállalat dolgozóinak régi vagya valósul meg. Az épület egyik fei« ugyanis irodaház, másik fele pedig szociális épület lesz, amelyben helyet kap többek között az 500 férőhelyes öltöző, fürdő, ugyanitt kialakítanak egy kultúrtermet, c egy ebédlőhelyiséget. A központi fűtés es, modem vonalú,' korszerű épület egyben a roeképet is emeli. Egyik kitűnően gazdálkodó és meglehetősen gazdag termelőszövetkezetünk zárszámadó közgyűlésének címére távirat érkezett. Szövege: „Gratulálok a nagyszerű eredményekhez. Stop. További szép sikereket kívánok. Stop. Kérem a termelőszövetkezet tagjait, hogy zárszámadás után felesleges pénzüket helyezzék el a postatakarékpénztárban. Stop. A helyi postahivatal vezetője.” Sokan derültek « nem is különös táviraton. Mások viszont bólogattak és ezt mondták: ügyes. nagyon ügyes a mi postahivatal-veMeggy őrsit iák a gabonaátvételt A Borsod megyei Gabonafelvásárló Vállalatnál tartott legutóbbi műszaki konferencián előtérbe került a gazdaságosság, a minőségi munka elemzése. Feltétlenül szükséges — állapították meg — a további gépesítés, mert a betakarítás idején nagyon fontos a gabonaféleségek gyors, szakszerű átvétele, de nem kevésbé fontos azok raktározása, tárolása sem. A vállalat már most, a téli hónapokban megkezdte az előkészületeket. A megye területén több korszerű raktárral rendelkezik, de ez az igényekhez mérten még mindig kevés. Ezért a rendelkezésre álló anyagi erőket elsősorban további raktárak építésére és a gépesítés fokozására fordítják. A tervek szerint Encsen hat darab, egyenként 75 vagonos, úgynevezett „dunaújvárosi szín”-t emelnek, amely 450 vagon gabona befogadására lesz alkalmas. Újabb raktár- épületeket emelnek Szerencsen, Miskolcon és Mezőcsáton is. Természetesen, az új raktárépületekkel együtt a már meglevő felvásárló helyek egy részét is tovább gépesítik, különböző felöntő és tisztító gépeket szereznek be, amelyekkel a tervezett 4500 vagon na- turgabona gyors átvételét lebonyolíthatják.
