Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-09 / 34. szám

CMKSrtSk. 19«7. február 9. BSZAKM AGY ARORSZAG KÉPVISELŐJELÖLTJEINK ****************************************************************** Harmadszor is ráesett a választás ÍJ»* A miskolci járás szülötte Nagy Istvánná és ezért a já­rásért tevé­kenykedett egtsz életében a községi ta­nácstól az or­szággyűlésig. Kesznyétenben született, sze­gényparaszt származású, a felszabadulás után a községi nőmozgalom­ban kezdte te­vékenységét, majd tsz-bri- gád vezető lett, 19:32 meghozta 6zámára az első elismerést: szülőfaluja köz­ségi tanácsá­nak vb-elnöke lett. Később a miskolci járási pártbizottság instruktora­ként dolgozott, aztán a Ha- Már 1952-ben pótképviselő- zafias Népfront járási titkára nek választották, az 1958-as lett és ma is az. választáson pedig bekerült az Nagy Istvánná országgyűlésbe, amelynek az­óta megszakítás nélkül tagja. A Miskolci járási Tanácsnak is tagja és a nőtanács mun­káját is segíti a járásban. A közéleti munka mellett a ta­nulást sem hanyagolja el, ál­landóan képezi magát, hogy pótolja, amit sanyarú gyer­mekkorában nem sajátíthatott el. Most ismét képviselőnek jelölték, de alig ért véget a jelölő gyűlés, sietett vissza könyveihez, mert másnap újabb vizsgát kellett tennie. Népfront-munka, tanács­tagi teendők, nőmozgalmi feladatok, a járás képviselete az országgyűlésben — mind­ez tevékenységi körébe tarto­zik. Most harmadszor jelölték képviselőnek, választói bizal­ma a bizonyíték rá, hogy va­lamennyi tevékenységét jól végzi el. Elől, as expressmen Vajon hány ember van rajtam kívül, aki a „Mi akarsz lenni, kisfiam?” kérdésre szintén ugyan azt felelte: — Masiniszta! A legtöbb gyerek szeretne a messzeségekbe száguldó mozdony ura lenni. S amikor orvos, mérnök, tanár, vagy könyvelő korában felszáll a vonatra, «■'ondol-e még erre? Vajon eszébe jut-e akár csak egyszer is, hogy mialatt ő bé­késen szunyókál, olvas, vagy épnen beszélget a kényelmes utazókocsiban, mi történik ott elől, a m^-donvon? — Ez mindennap így megy. Ezt írja le figyelmeztetőül. Sajnos, nagyon felelőtlenek, könnyelműek az emberek. Képesek harminc, negyven méterrel a rohanó mozdony előtt átugrálni a másik oldal­ra. Mi történik, ha megcsúsz­nak, élesnek? Ez a vonat százharminc kilométeres se­bességgel is tud száguldani. Kérem, nincs az az isten, aki azonnali megállásra paran­csolja! A felelőtlenül ugrándozó emberek, sajnos, Budapestig minden állomáson táncot já­Martos György szeret-e még úgy valamit, mint a moz­donyt Most mégis panasszal vannak tele. Üjságíró van köz­tük, kiöntik léikük bánatát — Eddig ez az 1041-es gép a mi beosztott gépünk volt A mi kis szocialista brigádunk — mozdonyvezetők, gépkeze­lők — mindig ugyanezzel a géppel járt. En is rajta va­gyok, mióta a gyárból kijött Most el akarják venni tőlünk. Azt mondják, nem lesz be­osztott gép. Ez nekünk na­gyon fáj, nagy sérelem. Hagy­ják meg nekünk, hiszen mi Húsz éve tevékenykedik bán vélsz ok sí. és az Or- ■szágház ülés­termének egyik székén, ame­lyen valaha va­lamelyik gróf, báró, bankár '‘vagy földesúr pöffeszkedett, most egy vájár foglal helyet. Megillet.ődötten öl és kissé fé­lénken tekint körül a pom­pás teremben. Talán nem is a szokatlan környezet ural­kodik érzése­in, hanem a fe­lelősség, amely jogot adott neki, hogy ezentúl e leg­felsőbb állami fórumon hal­lassa szavát és a legmagasabb szinten bele­szólhasson az ország ügyei- Soltész István ke... Soltész Istvánt képviselő- Először hídépítéseken vállalt Síiknek jelölték az albertte- munkát, majd engedve vágyá- lepi bányászok. S ha jelölték, nak, bányásznak jelentkezett bizonyára meg is választják, fliszen ők tudják legjobban, •niért éppen rá esett a vá­lasztásuk. ,j Pontosan húsz éve él a bá­nyászok között Ha azonban ésak az évek szólnának mel­lette, kevés volna a kitünte­tő bizalomhoz. A két évtized­nek mindegyik napja tarta­lommal töltötte meg Soltész István életét, sorsdöntő célok benyitották szorgos tevékeny­ségét, sokszor volt képes ál­dozatra és önmegtagadásra, Síemélyes példájával buzdí­tott — szavaival és tetteivel befolyásolta a bányászok éle­tének formálódását. Kommu­nista volt mindig és minden körülmények között. Megér­tette az idők szavát, és népé­nek tudatos szolgálatára vál­lalkozott S hogy e szolgála­tot kiválóan ellátja, ennek bizonyítéka a közösségtől ka­pott elismerés: országgyűlési képviselőnek jelölték. Szülei mezőgazdasági cselé­dek voltak egykor. Négy gye­reket neveltek. A felszabadu­lás után tíz hold földet kap­tak, öt év múlva beléptek a termelőszövetkezetbe. István fiuk már nem tartott vetült. Alberttelepen. Húsz évvel ez­előtt. Mennyi minden tör­tént e húsz év alatt! Vele is, környezetével is, az egész országgal... Sok küzdelmet és felbecsülhetetlen értékű fejlődést hoztak az évek. A maga módján mindegyik be­csületes hazafi hozzájárult a fejlődéshez. Nagyon sokan voltak, akik másoknál lénye­gesen többre vállalkoztak. Ezek közé tartozott és tarto­zik Soltész István brigádveze- tő, több oklevél birtokosa, miniszteri dicséretek és kor­mánykitüntetések tulajdonosa, a Munka Érdemrend arany fokozatának viselője. És ami a legmagasabb elismerés: övéinek, a bányászoknak tisz­telete, szeretete, bizalma. ... és amikor ott ül majd az Országház üléstermének egyik székén, ahol valaha va­lamelyik gróf, báró, bankár vagy földbirtokos pöffeszke­dett, nagy-nagy felelősséggel képviseli azokat, akik húsz évvel ezelőtt befogadták, ma­gukénak vallják és becsülés­sel övezik. — A mi életünk csupa le­mondás. Nekem például már harmadik éve nem volt szil­veszterem. Most is három kürtszóval köszöntöttem az új évet valahol Füzesabony és Kál-Kápolna között. Mégis, amikor szabadságra megyek, három napnál nem bírom to­vább. Ki kell mennem a fű­tőházba. füstöt szagolni... Ezt Martos György mondja, az 1041-es villamosmozdonv vezetője, aki nem maradt hűtlen gyermekkori álmaihoz. S mialatt beszél, előre néz, a messzeségbe. Tekintete a következő jelzőt kutatja: sár­gán világít, vagy pirosat mu­tat? Az utas, aki megváltotta jegyét, megszokott nyugalom­mal ül a vonaton. Elvárja a vasúttól, hogy időben, me­netrendszerűen célhoz juttas­sa. Ennek a vonatnak nyolc óra ötvennyolc perckor kell a Keleti pályaudvaron len­nie. Most hét óra múlt né­hány perccel és Nyéki ádházan járunk. Gyermekes izgalom­mal lesem a kilométerórát: a mutató a kilencvenes szám fölött táncol, a Lillafürod- expressz nagy szelet, kavarva, hangos, elnyújtott kürtszóval robog keresztül a pályaudva­ron. A mozdony, s a mögötte rohanó kocsik távolabb pa­rancsolják az embereket a pályatesttől, szinte érzem, hogy a sínek közelében még a föld is remeg a rázkódás­tól S mégis, annyi tiltó és korlátozó rendelkezés ellené­re az emberek felelőtlen és életveszélyes játékot űznek előttünk. Ügy látszik, még mindig nem elég a sok szo­morú példa, s hiába él az em­berekben valami ösztönös fé­lelem a vonattól és a dübör­gő hatalmas mozdonytesttól egyes utalok saját és mások testi épségét kockáztatva jár­kálnak, szaladgálnak át a pá­lyatesten. Idegeink pattanásig feszül nek, rémületemben be­hunyom a szemem, s csak ak­kor nyitom ki újra, amikor a vasúti felüljáró alatt áthalad­va Martos György egy cifra káromkodással könnyít ma­gán: PliildN csak figyelni, figyelni... — Martos Gyöngy * mozdonyon. Foto: Szabados György Ötleies posta vezetők zetőn-k. S mi tagadás: es var lólyan jó ötlet volt. Néhány nappal később ér­deklődtem: mi volt a távirat konkrét hatása? A hivatal- vezető mosolyogva felelt: — Másfél millió forint be­tétnövekedési Ez igen, érdemes voH c táviratot feladni. Még három más termelő­szövetkezetben hallottam ha­sonló szövegű táviratot. És mindhárom helyen érdek­lődtem. A válasz mindenütt es volt: — A zárszámadáson kifi­zetett pénz szinte teljes összegben átkerült hozzánk, a takarékpénztárba. Is*.) rattak idegeinkkel. En be­hunytam a szememet, a kí­váncsi riportert nem kötötte a szolgálati szabályzat, de Mar­tos Györgynek és gépkezelő­jének. Kovács Andrásnak mindvégig figyelnie kell. Bi­zony. a villamosgép nem gőz­mozdony! Egyetlen óvatlan mozdulat, rosszul értelmezett parancs az emberek százai­nak életébe kerülhet, másod­percek alatt milliós értékek veszhetnek kárba. A vasúton, végig a vonalon sok ember és sok okos berendezés működik közre, hogy a Llllafüred-ex- pressz „zöld utat" kapjon. Minden műszer, minden em­ber munkája fontos, de a sok-sok utas élete mégis at­tól az egy embertől függ iga­zán, aki ott ül a szerelvény elején, és minden érzékszer­vével azon dolgozik, hogy a vonat másodpercnyi pont os­sággá] megérkezzék. Együtt élnek, együtt léleg- zenek a géppel. Érzékeny fü­lük azonnal észrevesz minden apró rendellenességet, zajt, s ha mégis késnek, az nekik fáj legjobban. Ahogyan beszél ró­la, ahogyan simogatja, babus­gatja, nem is tudom, hogy úgy vigyázunk ró, úgy szerel­jük ... Ez a gép többet jelent nekünk a kenyérkeresetnél. Ez nekünk a testvérünk .. S mialatt beszélnek, érzem a hangjukon, hogy őszintén, igazán szívből mondják. Ke­vés emberrel találkoztam még. aki úgy beszél egy gép­ről. mint Martos György, aki már huszonnégy éve ül rajta, mégis újra. meg újra meg­szereti. • Nyolc óra ötvennyolc perc. Pesten vagyunk. A LUlafüned- expressz másodpercnyi pon­tossággal áll be a csarnok külsőre. Előttünk a hagy óra, Martos György egyezte­ti sajátjával. Aztán kikönyö­köl a kis ablakon, és moso­lyogva, elégedetten nézi as utasokát. Furcsa érzés vesz erőt. rajtam. Legalább három­száz ember elmegy a moz­dony mellett és senki sem mosolyog vissza, senki sem kiáltja oda: — Bravó, mester, ezt nagy­szerűen csinálta! De Martos György talán nem is várja. Huszonnégy esztendő alatt volt ideje megszokni, hogy az emberese mindig rohannak, sietnek... Onodvári Miklós íj irodaházai kap a bcfonelem gyár Miskolcon, a József Attila utca ?'■ szám alatt meglepően gyors ütemben épül az ÉM Belonelemgyártó Vállalat mis­kolci betonelemgy árának új irodaháza és szociális épülete. A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói a kétemele­tes épületet előregyártott ele­mekből, rekord idő alatt sze­relték össze, s ha a belső sze­relési munkákkal továbbra is így haladnak, az irodaház az építők napjára beköltözhető lesz. Ezzel az új létesítménnyel a Betonelemgy ártó Vállalat dol­gozóinak régi vagya valósul meg. Az épület egyik fei« ugyanis irodaház, másik fele pedig szociális épület lesz, amelyben helyet kap többek között az 500 férőhelyes öl­töző, fürdő, ugyanitt kialakí­tanak egy kultúrtermet, c egy ebédlőhelyiséget. A köz­ponti fűtés es, modem vonalú,' korszerű épület egyben a roeképet is emeli. Egyik kitűnően gazdálko­dó és meglehetősen gazdag termelőszövetkezetünk zár­számadó közgyűlésének cí­mére távirat érkezett. Szöve­ge: „Gratulálok a nagyszerű eredményekhez. Stop. To­vábbi szép sikereket kívá­nok. Stop. Kérem a terme­lőszövetkezet tagjait, hogy zárszámadás után felesleges pénzüket helyezzék el a postatakarékpénztárban. Stop. A helyi postahivatal vezetője.” Sokan derültek « nem is különös táviraton. Mások viszont bólogattak és ezt mondták: ügyes. nagyon ügyes a mi postahivatal-ve­Meggy őrsit iák a gabonaátvételt A Borsod megyei Gabona­felvásárló Vállalatnál tartott legutóbbi műszaki konferen­cián előtérbe került a gazda­ságosság, a minőségi munka elemzése. Feltétlenül szüksé­ges — állapították meg — a további gépesítés, mert a be­takarítás idején nagyon fon­tos a gabonaféleségek gyors, szakszerű átvétele, de nem kevésbé fontos azok raktáro­zása, tárolása sem. A vállalat már most, a téli hónapokban megkezdte az előkészületeket. A megye területén több kor­szerű raktárral rendelkezik, de ez az igényekhez mérten még mindig kevés. Ezért a rendelkezésre álló anyagi erő­ket elsősorban további raktá­rak építésére és a gépesítés fokozására fordítják. A tervek szerint Encsen hat darab, egyenként 75 vagonos, úgynevezett „dunaújvárosi szín”-t emelnek, amely 450 vagon gabona befogadására lesz alkalmas. Újabb raktár- épületeket emelnek Szeren­csen, Miskolcon és Mezőcsáton is. Természetesen, az új rak­tárépületekkel együtt a már meglevő felvásárló helyek egy részét is tovább gépesítik, kü­lönböző felöntő és tisztító gé­peket szereznek be, amelyek­kel a tervezett 4500 vagon na- turgabona gyors átvételét le­bonyolíthatják.

Next

/
Thumbnails
Contents