Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-07 / 32. szám
CSZAKMAG VARORSZAG Redd. 1967. február 7Megyei tanácstagnak jelölték Szerencsen iir. Bodnár Ferenc elvtársat (Folytatás az l. oldalról.) órak, közös sikerek krónikájában lapozgatva. Az egymást követő felszólalások gyorsan elolvasztották az ilyenkor ott settenkedő fe- ezélyczettséget, száműzték a hivatalosságot, és családi, baráti, elvtársi hangulatot varázsoltak a .tanácskozás színhely-ö! szolgáló terembe. Dóri Tóth József, a cukorgyár nyugdíjas dolgozója a tizenki- lences veteránok nevében helyezte . el a bizalom szavait, Eperjesi István az 1947-es választásokat idézte, amikor Bodnár elvtárs higgadtan, józanul, megfontoltan képviselte a harcokban pártunk igazságot. Stefiik József a pártiskolán együtt töltött időszakot elevenítette fel. Hubai Kálmán, a Lenin Tsz agronómusa pedig a fiatalabb nemzedék képviseletében foglalt állást a jelölés mellett. Bodnár elvtárs meghatottan köszönte meg a harcos, szép emlékek felidézését, és a húszéves pártmunkával megalapozott bizalom sokfajta megnyilatkozását. — Monokon születtem, de Szerencshez köt ifjúságom — mondotta; ez szükebb hazám. Szeretem az itt élő embereket, és mindig szívesen jövök közéjük. Minden erőmmel igyekszem előmozdítani Szerencs további felemelkedését, ami természetesen elválaszthatatlan a megyénk és az egész hazánk előtt álló feladatok igényes, színvonalas végrehajtásától. Hogy ezen az iparilag fejlett járási székhelyen hogyan változott, gazdagodott az élet az elmúlt négy esztendőben, azt Négyessy István, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese beszédes számokkal dokumentálta. Ugyanígy a továbbhaladás távlatait is. Ezekért a célokért eddig is fontos őrhelyen munkálkodott dr. Vékony Ernő, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke, és Tóth Lafos, Szerencs község tanácsának végrehajtó bizottsági elnöke. A szombati gyűlésen mindkettőjüket járási tanácstagnak jelölték. Amikor Imri Gyula, a járási pártbizottság első titkára, a gyűlés elnöke, elmondta zárszavát, még egy pillantást vetettünk a kifüggesztett, na- j gyón kifejező megállapításra: i Pártunk a szocializmus felépítéséi az egész társadalom ' ügyének tekinti. Olyan emberek közéleti | Irányító munkájával, mint amilyeneket a szombati jelölő gyűlésen Szerencsen á ragaszkodás és az együttműködés szándékának szavaival megtiszteltek. És olyan dolgozók alkotó tevékenységével, mint a jelölő gyűlés részvevői, akik a párt politikájának szellemében nagy ra becsülik a nép képviselőiben az elvi következetességet, a pártos szenvedélyt, a hétköznapi tettek j erejét és az emberséget. ■ (s. a.) Tiltakozó gyűlések a Szovjetunióban a pekingi attrocitások miatt Február Kft A bélíesízpp/ődések 20. évfordulója Húsz évvel ezelőtt, február 10-én írták alá a békeszerződéseket a győztes hatalmak Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarorszaggal | és Finnországgal. Ezzel kap- J csolatban Nyikolaj Novikov megállapítja a hétfői Pravdában: ezek a békeszerződések jelentős mértékben előmozdították a háború utáni rendezést Európában. A Szovjetunió szorgalmazására a békeszerződéseket olyan demokratikus feltételek mellett j kötötték meg, amelyek lehe- j tővé tették, hogy a hitleri ■ Németország oldalán harcolt 1 országok az európai népek I közösségének egyenjogú tag- I jaiként visszatérhessenek a békeszerető államok családjába és megőrizhessék függetlenségüket. Az alapvető társadalmi átalakulások Bulgáriában, Magyarországon és Romániában, lehetővé tették ezeknek az országoknak, hogy a szocialista útra lépjenek. Jószomszédi viszony alakult ki a Szovjetunió és Finnország között, fejlődnek a szovjet—olasz kapcsolatok. A húsz évvel ezelőtt elkezdődött munka azonban — jegyzi meg a szerző — a mai napig sem fejeződött be. A tó akadály ebben a nyugatnémet imperializmus militarista, re- vansista politikája. Sajnos ezt a veszedelmes politikát az Egyesült Államok patronálja. Hétfőn a moszkvai repülőtéren Tamara" Mihajlova, a pekingi szovjet kereskedelmi képviselet együk tisztviselőjének felesége, aki Pekingből érkezett haza, beszámolt arról, hogy a kínai vörösgárdisták milyen „búcsúztatásban” . részesítették őket. Elmondta, hogy a repülőtérre induló négy szovjet mikro- buszt több órán át feltartóztatták a szovjellenes jelszavakat kiabáló vörösgárdisták. tudósító a biztos verés elől a csehszlovák nagykövet autójába menekült, de erre ezt a kocsit is azonnal megtámadták a vörösgárdisták. A bolgár újságírót kirángatták a kocsiból, hátracsavarták a kezét. Azt rótták fel neki, hogy segítséget nyújtott Krilov alezredesnek, a Szovjetunió pekingi katonai attaséja hely ettesének, a tömegből való ki- szabaduláshoz. Ostromsúr alatt embert hoznál: oda teherautó kon. Mindezek a tények ketségte lenül arról tanúskodnak, hog? az úgynevezett „szovjet revr zionizmus” elleni harc ürügyén el akarjak terelni a kínai ncp figyelmet azokról a nehézségekről, amelyekbe a „kulturális forradalom" végrehajtás) ütközik, másrészt viszont i Szovjetunióval fenntartott dip lomáciai kapcsolatok megszas kilósáig akarnak jutni. Fogat fogért Felbocsátották a Lunar Orbiler-3-at A MASA, az amerikai or- ’ szagos űrhajózási hivatal szó- | vivője közölte, hogy eddig a l kidolgozott tudományos prog- ] ramnak megfelelően folyik a vasárnap felbocsátott Lunar 1 Orbiter—J automatikus úrálI lomás repülése a Hold felé. Vasárnap a Lunar Orbiter j —3 földi parancsra „betájolta magát” a Canopus csillagra. ami megkönnyíti majd az űrállomás pályájának szükségessé válható módosításait. ! MA MÓDRA? Kolozsvári Grandpierre Emil legújabb elbeszélés-kötetének címe: Eljegyzés mai módra. Ha végigolvassuk a kötet tizenkilenc novelláját, mintegy fél tucat olyat találunk, amely már címében is viseli a „mai módra” meghatározást — önkritika mai módra, Könyvkiadás mai módra. Házasság mai módra, Interjú mai módra, s természetesen a címadó Eljegyzés mai módra —, de a többi írás is, szinte kivétel nélkül örök életjelehségeket villant fed napjaink keretei között, valami enyhén görbüld tükörben láttatva. A kötetben olvasható elbeszélések témaköre meglehetősen szűk. Egyik-másik témával több variációbán is találkozunk, olyan is adódik, amely mintegy folytatása egy másik, a kötetben szintén olvasható történetnek. Félszeg tanár és talpraesett mai lány házassága az egyik történet témája. A házasság legfőbb indílékának az tűnik, hogy a lány albérleti szobája hideg, Kétszer is találkozunk az értelmiségi társaságba, idős férfiak közé került él elvágyó fruskával, felbukkannak túlzottan magabiztos fiatalok, elénk tűnik a váltott műszakban dolgozó párok szerelmi nyomora. író—olvasó találkozók szokványai tűmnek elénk egyik történetből, főnöknek és titkárnőjének kapcsolata egy másikból. A megvágott rádióinterjú és következményei derűs történet alapjául szolgáinak, még ha egy idős ember nyugdíjaz tatását mozdítják is elő. Szellemes poénnel végződik a Leánykérés mai módra. Kiemelkedik a kötet" novellái többségének témaköréből a könyvkiadásunkról szóló csípős dialógus, A halhatatlanság útja című szatíra és a Lapszerkesztés tegnapi módra, amely mintha a szerző A bűvös kaptafa című regényének egy más alkotó szellemi munkaterületre adaptált, sűrítettebb változata volna A kötet novelláinak többségében Kolozsvári Grand- pierre Emil elnéző mosollyal fed fel fonák élet jelenségeket. szinte bölcs derűvel úgy állítja az olvasó elé, hogy az elitéltetés a legminimálisabb legyen. A sok utalás a „mai módra” mintha azt is érzékeltetné, hogy a szerző mai életünket jellemző tünetekként fogaié fel mindazt, amit a tizenkilenc történetben elmond. Jóllehet, egy szatirikus írásokból összeállított kötetben nem kérhető számon az élet pozitív jellegű ábrázolása is, azaz valamiféle egyensúly teremtése, de érzésünk szerint a mai módra utalás így is erős. A repülőtéren a buszokat megint hatalmas tömeg vette körül. A kínaiak „fogat-fogért” kiáltások kíséretében botokkal verték a buszok ajtaját és ablakát. Azt kiáltozták, hogy szétverik a bentülők fejét. Néhány huligán felszakította az egyik autóbusz ajtaját és behatolt a kocsi belsejébe. Mao-portrékat nyomtak a bentülők arcához és azt követelték, hogy a kocsiban ülő szovjet gyermekek velük együtt kiabálják: „Éljen a mi nagy Maónk!”. A pekingi repülőtéri incidens során a Bolgár Távirati Iroda tudósítóját, aki szintén kisietett a repülőtérre, hogy segítségére legyen a távozó szovjet családtagoknak, a vörösgárdisták két órára letartóztatták. A A BTA jelentése szerint, az SZKP és a Szovjetunió címére intézett fenyegetéseket a pekingi szovjet diplomaták elleni konkrét akciók kísérik. A szovjet nagykövetséget gyakorlatilag ostromzár alá vették. A „vörösgárdisták” és a „forradalmi felkelők” kijelentik, hogy' halálra ítélték a nagykövetség munkatársait és arra törekednek, hogy végrehajtsák ítéletüket. TiUahoxán as önkény mialt A szovjet nagykövetség épülete előtt már 12 napja tomboló szovjetellenes tüntetés hétfőn még fenyegetőbb formákat öltött. A vörösgárdisták a nagykövetség épületének minden bejáratát kívülről eltorlaszolták. A nagykövetség felé vezető utcákon tüntető oszlopok gyülekeznek- Sok Moszkvában, Leningrádbafl. Vlagyivosztokban és más szov jet városokban hétfőn meg* kezdődtek a tiltakozó gyűlé sek a „vörösgárdista” bandáK; szovjetellenes akciói ellen. A1 szovjet emberek kifejezik mél/ felháborodásukat a kínai vezetők politikája miatt, a durva önkény miatt, amelyet » szovjet nagykövetség munka' társaival és más, Kínába« tartózkodó szovjet emberekkel és családtagjaikkal szemben alkalmaznak. Hétfőn este a három gráf több száz dolgozója vanuJt s küldöttségekkel együtt a. Ki nai Népköztársaság moszkvai nagykövetsége elé. Néma, fegyelmezett tüntetéssel tiltakoztak az Ismeretes pekingi események ellen. Vonatkísérők Hosszú szerelvények robognak érccel, szénnel, élelmiszerrel megrakva a vasút nagy érhálózatán. A fékbódéból kihajlik egy-egy vonatkísérő hidegtől pirosra mart arca. Aztán a szerelvényt az emberekkel együtt elnyeli a köd,, a tél, a távolság. Milyen emberek lehetnek: ezek. a. vonatkísérők? A_z ő sajátos életükről, örömeikről, gondjaikról villantott e hét elején plasztikus képet a Tiszai pályaudvar tehervona- tos műhelybizottságának választási értekezlete. Az értekezlet színhelye, a vasutas klub felé menet Mezei István szb-titkér ezt mondta a vonatkísérők életéről: Kolozsvári Grandpierre Emil kötete, különös tekintettel a szeréé lebilincselő, a különféle eltorzult beszédstílusokat sokszor parodizáló előadásmódjára, a fent írt fenntartások ellenére jól szórakoztató, kellemes olvasmány. A kötetet a Magvető Könyvkiadó adta közre. (benedek) — Nagyon nehéz mesterség az övék. A fékbódékon hol zárhatók, hol nem zárhatók az ajtók, ősszel az eső, a szél, télen a dermesztő hideg kínozza a vonatkísérőket. És ha kint. — mondjuk — mínusz húsz fok hideg van, akkor ott legalább harminc— negyven. Különösen akkor nehéz, ha Miskolctól Ferencvárosig, hatvan kilométeres sebességgel robognak és meg sem állnak. egészével- Kertész István műhelybizottsági titkár például ezt mondta a beszámolóban : — Állomásunk az elmúlt két évben is magasan, az élüzem szint fölött teljesítette feladatat. Ennek eredményeképpen büszkén mondhatjuk magunkénak a Minisztertanács és a SZOT vándor- zászlaját.. És úgy érezzük, az elmúlt évben is mindent megtettünk, hogy ezt megtartsuk. És ebben a munkában része van a műhelybizottságnak, a bizalmiaknak, a szakszervezeti tagoknak. Az általános vélemény szerint az elmúlt két év óta sokat formálódott, változott az emberek tudata. Mutatja ezt, hogy négy évvel ezelőtt csak egy szocialista brigád dolgozott, ma több tucat van. Megmutatkozik a felelősségérzetben. Erdélyi János állomásfőnök úgy értékelte: a tehervonatosok- nak is jelentős részük van az utóbbi 3—4 évben elért, s országosan is elismert eredményekben. — Csaknem <00 tehervonati vonatkísérő ügyködik a Tiszai pályaudvar körzetében. Tevékenységük elszakíthatatlan egységben van az állomás A szakszervezeti küldöttek kerlelés nélkül beszéltek a gondokról, az emberi hibákról, amelyek itt is, ott is kiütköznek. Kell az érc, a szén, a cement? De mennyire! Köd van, nem látnak. A szolgálatban levők erőlködve fúrTíz éves a Fii les A napokban jelent meg a magyar sajtó egyik kedves és közkedvelt színfoltjának, a Füles-nek jubileumi- száma. Tíz év alatt sok örömet szerzett olvasóinak rejtvényeivel, tréfáival, képregényeivel ez a kedves hetilap. A tíz esztendős Füles érdeme, hogy a rejtvények hagyományos formáin' kívül újfajta fejtörőket, rej tvéri y riport ok at, re j tvényes interjúi honosított: meg hasábjain. Nagy szerepe van benne, hogy különböző formákban olyan nagy tért hódított hatónkban a fejtörő divat, t megszülettek a különböző hasznos vetélkedők. Mi sem jellemzőbb a Fűles népszerűségére, mint az, hogy akadt olyan rejtvény pályázata, amelyen negyvenhétezer olvasó, illetve rejtvényfejtő vett részt. A lap jubileumi számában is sok érdekes rejtvényt s más olvasmányt, hasznos játékot találnak a Füles olvasói, akik között szinte minden korosztály megtalálható. A jubileum alkalmából köszöntjük a népszerű laptársat. A jelölő gyűlés után « „kortespálinkát” meginni jöttek össze néhányan. Köztük a képviselő-jelölt is. Kezét szorongatták, elhalmoZ- ták jókívánságokkal s ahogy ilyenkor szokás — különösen, ha a jelölt meg csak „inas” lesz a Parlamentben —, csipkedő megjegyzésekkel ugratták is. — En, mint egyik kortesed, nem szerelnék szégyent vallani veled — mondta a térhielőszövetkezet elnöke cs hamiskásan mosolygott. — Legalább tudod-e, mire való az Országház? — Ne viccelj, hogyne tudnám! — felelt önérzetesen a leendő képviselő. — Hát azt tudod-e, hány terme és ablaka van? — Azt bizony, nem. — No. akkor csak tudd meg, különben nálad még Ti. Tóth Adám is jobb képviselő lenne ... Koccantak a pohárkák, s hörpintés után rögvest kes- kenyre zárultak az ajkak, Jelölt-ugratás nem az ital tüze, hanem Inkább a visszafojtott kuncogás által, ami megelőzte az agyafúrt és élveiről közismert elnök példálózását. Az ötvenes évek végén jutalom-kirándulásra vittük a szövetkezet derekasan dolgozgató öregjeit. Nem is akárhová — a fővárosbal A sok nevezetesség között természetesen megnéztük az Országházat Is. Ahogy álltunk és nyújtogattuk fölfelé a nyakunkat, látom, igencsak eltöpreng B. Tóth Adám. Hozzálépek és mondom neki: — Min gondolkodik olyan nagyon, Adám bácsi7 — Azon, elnök elvtárs — feleli, s közben a messzeségbe néz az égbolton át —, hogy otthon éppen etetést idő van... Nem tudtam, hirtelenjében. nevessek-e vagy bosszankodjam. Eljöttünk ide drága pénzen, hadd lássák az ország fővárosát és a sok néznivalót, s akkor, amikor megcsodálnia kellene Adám bácsinak ezt a gyönyörű épületet, az etetési idővel bajlódik gondolata. Hát nem ébreszt benne semmiféle nemzeti buzdulást az országnak a háza7 No. nem Is álltam meg szó nélkül. — Ne törődjön most a jószágaival. Adám bácsi. Nézze Inkább ezt a hatalmas épületet. Látja, micsoda kupola tian a tetején? Meg az a sok ablaka... És rengeteg terme. Remek munkai Európa egyik legszebb épülete. No, mit szól hozzá? Nézi az öreg, nézi. Odamegy egészen a tövébe, megtapogatja a falat, bólogat, karácsot. majd Így szól. — Hát hiszen fálntos. Egészen jó köbül csinálták... De miféle ház az. amelyiknek az eresze alatt még fecskefészek sincs ... (Csalt) ják pillantásaikat a fcödfá* tyol mögé. Egy társuk meg otthon nyugodtan vedeli a í „virikót”, „elfelejt" bemenni»! de ahhoz azért elég ügyes, j hogy így, vagy úgy igazolást) szerezzen. Akad „kalmár lett kű”. Már régen túllépte a hónapra eső szolgálati időt. Szerencsés véletlen, vagy nem is véletlen nyomán jó hosszá utakat tehetett meg. De rögtön felhördül, ha egy rövtt debb, s kevesebb kilométerpénzzel kecsegtető útra osztják be, elfeledkezik róla hogy nemcsak másoknak, hanem neki is kell vállalnia a nehéz-» ségekbőL Van javítanivaló az emberekkel való bánásmódban. EA persze kétoldalú. Az a vezető, aki magas hangol üt meg. számoljon azzal, hogy a másik is ezt teszi. Van tennivaló a szocialista brigádmozgalomban is. Elsősorban vonatkozik ez a tanulásra. © A tehervonalosok, sőt a szó* mélyvonatosok legégetőbb gondja, sérelme: a készenléti hely. — Legyen végre gazdánk — kezdte Bognár József vonatvezető. Ö és egy sor ember szólt róla, hogy nincs mosa- kodási, öltözködési lehetőség. A készenléti helyiség egyáltalán nem biztosítja még a minimális pihenést sem. És a fáradt ember nehezen tud figyelmesen dolgozni. Évento 8—9 ezer óra társadalmi munkát végeznek. Két kezük munkáját is felajánlják: csak döntsenek már végre, és építsenek a 900 ember számára megfelelő készenléti helyiségeket. Rozgonyi István egyetlen mondatba sűrítette.- sok ember óhaját; — Télen igen nehéz a munkánk. Kérjük, hogy hataszár- fék legyen. A nem szakmabelieknek átfordítva: a fékbódé ne a vagon menetirány szerinti, hanem a másik végén legyen. A vagon legalább véd a széllőll Elhangzott egy igen figyelemre méltó javaslat is: az új vagonokat ne fékbódékkal építsék, hanem ezt takarítsák meg. Ellenben a teherszerel- vény végére kapcsoljanak egy korszerűen felszerelt kalauzkocsit, amely a nagy sebességű vonatokon megfelelő védelmet biztosít az embereknek. És megfelelő körülményt teremt a villamosított vonalakon szükséges fokozott figye» lemhez, a gyors reflexekhez.' Ügy gondoljuk, hogy érdemes a javaslatot figyelembe venni/ Csorba Barnabtó