Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-07 / 32. szám

CSZAKMAG VARORSZAG Redd. 1967. február 7­Megyei tanácstagnak jelölték Szerencsen iir. Bodnár Ferenc elvtársat (Folytatás az l. oldalról.) órak, közös sikerek króniká­jában lapozgatva. Az egymást követő felszó­lalások gyorsan elolvasztották az ilyenkor ott settenkedő fe- ezélyczettséget, száműzték a hivatalosságot, és családi, ba­ráti, elvtársi hangulatot vará­zsoltak a .tanácskozás színhe­ly-ö! szolgáló terembe. Dóri Tóth József, a cukorgyár nyugdíjas dolgozója a tizenki- lences veteránok nevében he­lyezte . el a bizalom szavait, Eperjesi István az 1947-es vá­lasztásokat idézte, amikor Bodnár elvtárs higgadtan, jó­zanul, megfontoltan képvisel­te a harcokban pártunk igaz­ságot. Stefiik József a pártis­kolán együtt töltött időszakot elevenítette fel. Hubai Kál­mán, a Lenin Tsz agronómusa pedig a fiatalabb nemzedék képviseletében foglalt állást a jelölés mellett. Bodnár elvtárs meghatottan köszönte meg a harcos, szép emlékek felidézését, és a húsz­éves pártmunkával megalapo­zott bizalom sokfajta megnyi­latkozását. — Monokon születtem, de Szerencshez köt ifjúságom — mondotta; ez szükebb hazám. Szeretem az itt élő embereket, és mindig szívesen jövök kö­zéjük. Minden erőmmel igyek­szem előmozdítani Szerencs további felemelkedését, ami természetesen elválaszthatat­lan a megyénk és az egész ha­zánk előtt álló feladatok igé­nyes, színvonalas végrehajtá­sától. Hogy ezen az iparilag fej­lett járási székhelyen hogyan változott, gazdagodott az élet az elmúlt négy esztendőben, azt Négyessy István, a járási tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese beszédes számokkal dokumentálta. Ugyanígy a továbbhaladás távlatait is. Ezekért a célok­ért eddig is fontos őrhelyen munkálkodott dr. Vékony Er­nő, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke, és Tóth Lafos, Szerencs község taná­csának végrehajtó bizottsági elnöke. A szombati gyűlésen mindkettőjüket járási tanács­tagnak jelölték. Amikor Imri Gyula, a járási pártbizottság első titkára, a gyűlés elnöke, elmondta zár­szavát, még egy pillantást ve­tettünk a kifüggesztett, na- j gyón kifejező megállapításra: i Pártunk a szocializmus fel­építéséi az egész társadalom ' ügyének tekinti. Olyan emberek közéleti | Irányító munkájával, mint amilyeneket a szombati jelö­lő gyűlésen Szerencsen á ra­gaszkodás és az együttműkö­dés szándékának szavaival megtiszteltek. És olyan dol­gozók alkotó tevékenységével, mint a jelölő gyűlés részvevői, akik a párt politikájának szellemében nagy ra becsülik a nép képviselőiben az elvi kö­vetkezetességet, a pártos szen­vedélyt, a hétköznapi tettek j erejét és az emberséget. ■ (s. a.) Tiltakozó gyűlések a Szovjetunióban a pekingi attrocitások miatt Február Kft A bélíesízpp/ődések 20. évfordulója Húsz évvel ezelőtt, február 10-én írták alá a békeszerző­déseket a győztes hatalmak Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarorszaggal | és Finnországgal. Ezzel kap- J csolatban Nyikolaj Novikov megállapítja a hétfői Pravdá­ban: ezek a békeszerződések jelentős mértékben előmozdí­tották a háború utáni rende­zést Európában. A Szovjet­unió szorgalmazására a bé­keszerződéseket olyan de­mokratikus feltételek mellett j kötötték meg, amelyek lehe- j tővé tették, hogy a hitleri ■ Németország oldalán harcolt 1 országok az európai népek I közösségének egyenjogú tag- I jaiként visszatérhessenek a békeszerető államok családjá­ba és megőrizhessék függet­lenségüket. Az alapvető társadalmi át­alakulások Bulgáriában, Ma­gyarországon és Romániában, lehetővé tették ezeknek az országoknak, hogy a szocialis­ta útra lépjenek. Jószomszédi viszony alakult ki a Szovjet­unió és Finnország között, fej­lődnek a szovjet—olasz kap­csolatok. A húsz évvel ezelőtt elkez­dődött munka azonban — jegyzi meg a szerző — a mai napig sem fejeződött be. A tó akadály ebben a nyugatnémet imperializmus militarista, re- vansista politikája. Sajnos ezt a veszedelmes politikát az Egyesült Államok patronálja. Hétfőn a moszkvai repülő­téren Tamara" Mihajlova, a pekingi szovjet kereskedelmi képviselet együk tisztviselőjé­nek felesége, aki Pekingből érkezett haza, beszámolt arról, hogy a kínai vörösgárdisták milyen „búcsúztatásban” . ré­szesítették őket. Elmondta, hogy a repülőtér­re induló négy szovjet mikro- buszt több órán át feltartóztat­ták a szovjellenes jelszavakat kiabáló vörösgárdisták. tudósító a biztos verés elől a csehszlovák nagykövet autójá­ba menekült, de erre ezt a ko­csit is azonnal megtámadták a vörösgárdisták. A bolgár újságírót kirángatták a kocsi­ból, hátracsavarták a kezét. Azt rótták fel neki, hogy se­gítséget nyújtott Krilov alez­redesnek, a Szovjetunió pe­kingi katonai attaséja hely et­tesének, a tömegből való ki- szabaduláshoz. Ostromsúr alatt embert hoznál: oda teherautó kon. Mindezek a tények ketségte lenül arról tanúskodnak, hog? az úgynevezett „szovjet revr zionizmus” elleni harc ürügyén el akarjak terelni a kínai ncp figyelmet azokról a nehézsé­gekről, amelyekbe a „kulturá­lis forradalom" végrehajtás) ütközik, másrészt viszont i Szovjetunióval fenntartott dip lomáciai kapcsolatok megszas kilósáig akarnak jutni. Fogat fogért Felbocsátották a Lunar Orbiler-3-at A MASA, az amerikai or- ’ szagos űrhajózási hivatal szó- | vivője közölte, hogy eddig a l kidolgozott tudományos prog- ] ramnak megfelelően folyik a vasárnap felbocsátott Lunar 1 Orbiter—J automatikus úrál­I lomás repülése a Hold felé. Vasárnap a Lunar Orbiter j —3 földi parancsra „betájol­ta magát” a Canopus csillag­ra. ami megkönnyíti majd az űrállomás pályájának szüksé­gessé válható módosításait. ! MA MÓDRA? Kolozsvári Grandpierre Emil legújabb elbeszélés-kö­tetének címe: Eljegyzés mai módra. Ha végigolvassuk a kötet tizenkilenc novelláját, mintegy fél tucat olyat talá­lunk, amely már címében is viseli a „mai módra” megha­tározást — önkritika mai módra, Könyvkiadás mai módra. Házasság mai módra, Interjú mai módra, s termé­szetesen a címadó Eljegyzés mai módra —, de a többi írás is, szinte kivétel nélkül örök életjelehségeket villant fed napjaink keretei között, vala­mi enyhén görbüld tükörben láttatva. A kötetben olvasható elbe­szélések témaköre meglehe­tősen szűk. Egyik-másik té­mával több variációbán is ta­lálkozunk, olyan is adódik, amely mintegy folytatása egy másik, a kötetben szintén ol­vasható történetnek. Félszeg tanár és talpraesett mai lány házassága az egyik történet témája. A házasság legfőbb indílékának az tűnik, hogy a lány albérleti szobája hideg, Kétszer is találkozunk az ér­telmiségi társaságba, idős fér­fiak közé került él elvágyó fruskával, felbukkannak túl­zottan magabiztos fiatalok, elénk tűnik a váltott műszak­ban dolgozó párok szerelmi nyomora. író—olvasó találko­zók szokványai tűmnek elénk egyik történetből, főnöknek és titkárnőjének kapcsolata egy másikból. A megvágott rádió­interjú és következményei derűs történet alapjául szol­gáinak, még ha egy idős em­ber nyugdíjaz tatását mozdít­ják is elő. Szellemes poénnel végződik a Leánykérés mai módra. Kiemelkedik a kötet" no­vellái többségének témaköré­ből a könyvkiadásunkról szó­ló csípős dialógus, A halha­tatlanság útja című szatíra és a Lapszerkesztés tegnapi módra, amely mintha a szer­ző A bűvös kaptafa című re­gényének egy más alkotó szel­lemi munkaterületre adaptált, sűrítettebb változata volna A kötet novelláinak több­ségében Kolozsvári Grand- pierre Emil elnéző mosollyal fed fel fonák élet jelensége­ket. szinte bölcs derűvel úgy állítja az olvasó elé, hogy az elitéltetés a legminimálisabb legyen. A sok utalás a „mai módra” mintha azt is érzé­keltetné, hogy a szerző mai életünket jellemző tünetek­ként fogaié fel mindazt, amit a tizenkilenc történetben el­mond. Jóllehet, egy szatirikus írásokból összeállított kötet­ben nem kérhető számon az élet pozitív jellegű ábrázolása is, azaz valamiféle egyensúly teremtése, de érzésünk sze­rint a mai módra utalás így is erős. A repülőtéren a buszokat megint hatalmas tömeg vette körül. A kínaiak „fogat-fog­ért” kiáltások kíséretében bo­tokkal verték a buszok ajtaját és ablakát. Azt kiáltozták, hogy szétverik a bentülők fe­jét. Néhány huligán felszakí­totta az egyik autóbusz ajtaját és behatolt a kocsi belsejébe. Mao-portrékat nyomtak a bentülők arcához és azt köve­telték, hogy a kocsiban ülő szovjet gyermekek velük együtt kiabálják: „Éljen a mi nagy Maónk!”. A pekingi repülőtéri incidens során a Bolgár Távirati Iroda tudósítóját, aki szintén kisie­tett a repülőtérre, hogy segít­ségére legyen a távozó szovjet családtagoknak, a vörösgárdis­ták két órára letartóztatták. A A BTA jelentése szerint, az SZKP és a Szovjetunió címé­re intézett fenyegetéseket a pekingi szovjet diplomaták elleni konkrét akciók kísérik. A szovjet nagykövetséget gya­korlatilag ostromzár alá vet­ték. A „vörösgárdisták” és a „forradalmi felkelők” kijelen­tik, hogy' halálra ítélték a nagykövetség munkatársait és arra törekednek, hogy végre­hajtsák ítéletüket. TiUahoxán as önkény mialt A szovjet nagykövetség épü­lete előtt már 12 napja tom­boló szovjetellenes tüntetés hétfőn még fenyegetőbb for­mákat öltött. A vörösgárdis­ták a nagykövetség épületé­nek minden bejáratát kívülről eltorlaszolták. A nagykövetség felé vezető utcákon tüntető oszlopok gyülekeznek- Sok Moszkvában, Leningrádbafl. Vlagyivosztokban és más szov jet városokban hétfőn meg* kezdődtek a tiltakozó gyűlé sek a „vörösgárdista” bandáK; szovjetellenes akciói ellen. A1 szovjet emberek kifejezik mél/ felháborodásukat a kínai ve­zetők politikája miatt, a dur­va önkény miatt, amelyet » szovjet nagykövetség munka' társaival és más, Kínába« tartózkodó szovjet emberekkel és családtagjaikkal szemben alkalmaznak. Hétfőn este a három gráf több száz dolgozója vanuJt s küldöttségekkel együtt a. Ki nai Népköztársaság moszkvai nagykövetsége elé. Néma, fe­gyelmezett tüntetéssel tilta­koztak az Ismeretes pekingi események ellen. Vonatkísérők Hosszú szerelvények ro­bognak érccel, szénnel, élelmi­szerrel megrakva a vasút nagy érhálózatán. A fékbó­déból kihajlik egy-egy vo­natkísérő hidegtől pirosra mart arca. Aztán a szerel­vényt az emberekkel együtt elnyeli a köd,, a tél, a távol­ság. Milyen emberek lehet­nek: ezek. a. vonatkísérők? A_z ő sajátos életükről, örömeik­ről, gondjaikról villantott e hét elején plasztikus képet a Tiszai pályaudvar tehervona- tos műhelybizottságának vá­lasztási értekezlete. Az értekezlet színhelye, a vasutas klub felé menet Mezei István szb-titkér ezt mondta a vonatkísérők életéről: Kolozsvári Grandpierre Emil kötete, különös tekin­tettel a szeréé lebilincselő, a különféle eltorzult beszédstí­lusokat sokszor parodizáló előadásmódjára, a fent írt fenntartások ellenére jól szórakoztató, kellemes olvas­mány. A kötetet a Magvető Könyvkiadó adta közre. (benedek) — Nagyon nehéz mesterség az övék. A fékbódékon hol zárhatók, hol nem zárhatók az ajtók, ősszel az eső, a szél, télen a dermesztő hideg kínozza a vonatkísérőket. És ha kint. — mondjuk — mí­nusz húsz fok hideg van, ak­kor ott legalább harminc— negyven. Különösen akkor nehéz, ha Miskolctól Ferenc­városig, hatvan kilométeres sebességgel robognak és meg sem állnak. egészével- Kertész István műhelybizottsági titkár pél­dául ezt mondta a beszámo­lóban : — Állomásunk az elmúlt két évben is magasan, az él­üzem szint fölött teljesítette feladatat. Ennek eredménye­képpen büszkén mondhat­juk magunkénak a Miniszter­tanács és a SZOT vándor- zászlaját.. És úgy érezzük, az elmúlt évben is mindent meg­tettünk, hogy ezt megtartsuk. És ebben a munkában része van a műhelybizottságnak, a bizalmiaknak, a szakszerveze­ti tagoknak. Az általános vélemény szerint az elmúlt két év óta sokat formálódott, változott az emberek tudata. Mutatja ezt, hogy négy év­vel ezelőtt csak egy szocia­lista brigád dolgozott, ma több tucat van. Megmutatko­zik a felelősségérzetben. Erdé­lyi János állomásfőnök úgy értékelte: a tehervonatosok- nak is jelentős részük van az utóbbi 3—4 évben elért, s országosan is elismert eredmé­nyekben. — Csaknem <00 tehervonati vonatkísérő ügyködik a Tiszai pályaudvar körzetében. Tevé­kenységük elszakíthatatlan egységben van az állomás A szakszervezeti küldöttek kerlelés nélkül beszéltek a gondokról, az emberi hibákról, amelyek itt is, ott is kiütköz­nek. Kell az érc, a szén, a ce­ment? De mennyire! Köd van, nem látnak. A szolgá­latban levők erőlködve fúr­Tíz éves a Fii les A napokban jelent meg a magyar sajtó egyik kedves és közkedvelt színfoltjának, a Füles-nek jubileumi- száma. Tíz év alatt sok örömet szer­zett olvasóinak rejtvényeivel, tréfáival, képregényeivel ez a kedves hetilap. A tíz eszten­dős Füles érdeme, hogy a rejtvények hagyományos for­máin' kívül újfajta fejtörőket, rej tvéri y riport ok at, re j tvényes interjúi honosított: meg hasáb­jain. Nagy szerepe van benne, hogy különböző formákban olyan nagy tért hódított ha­tónkban a fejtörő divat, t megszülettek a különböző hasznos vetélkedők. Mi sem jellemzőbb a Fűles népszerűségére, mint az, hogy akadt olyan rejtvény pályáza­ta, amelyen negyvenhétezer olvasó, illetve rejtvényfejtő vett részt. A lap jubileumi számában is sok érdekes rejt­vényt s más olvasmányt, hasz­nos játékot találnak a Füles olvasói, akik között szinte minden korosztály megtalál­ható. A jubileum alkalmából kö­szöntjük a népszerű laptársat. A jelölő gyűlés után « „kortespálinkát” meginni jöttek össze néhányan. Köz­tük a képviselő-jelölt is. Ke­zét szorongatták, elhalmoZ- ták jókívánságokkal s ahogy ilyenkor szokás — különö­sen, ha a jelölt meg csak „inas” lesz a Parlamentben —, csipkedő megjegyzések­kel ugratták is. — En, mint egyik korte­sed, nem szerelnék szégyent vallani veled — mondta a térhielőszövetkezet elnöke cs hamiskásan mosolygott. — Legalább tudod-e, mire való az Országház? — Ne viccelj, hogyne tud­nám! — felelt önérzetesen a leendő képviselő. — Hát azt tudod-e, hány terme és ablaka van? — Azt bizony, nem. — No. akkor csak tudd meg, különben nálad még Ti. Tóth Adám is jobb kép­viselő lenne ... Koccantak a pohárkák, s hörpintés után rögvest kes- kenyre zárultak az ajkak, Jelölt-ugratás nem az ital tüze, hanem In­kább a visszafojtott kunco­gás által, ami megelőzte az agyafúrt és élveiről közis­mert elnök példálózását. Az ötvenes évek végén ju­talom-kirándulásra vittük a szövetkezet derekasan dol­gozgató öregjeit. Nem is akárhová — a fővárosbal A sok nevezetesség között ter­mészetesen megnéztük az Országházat Is. Ahogy áll­tunk és nyújtogattuk fölfelé a nyakunkat, látom, igen­csak eltöpreng B. Tóth Adám. Hozzálépek és mon­dom neki: — Min gondolkodik olyan nagyon, Adám bácsi7 — Azon, elnök elvtárs — feleli, s közben a messzeség­be néz az égbolton át —, hogy otthon éppen etetést idő van... Nem tudtam, hirtelenjében. nevessek-e vagy bosszan­kodjam. Eljöttünk ide drága pénzen, hadd lássák az or­szág fővárosát és a sok néz­nivalót, s akkor, amikor megcsodálnia kellene Adám bácsinak ezt a gyönyörű épületet, az etetési idővel bajlódik gondolata. Hát nem ébreszt benne semmiféle nemzeti buzdulást az ország­nak a háza7 No. nem Is áll­tam meg szó nélkül. — Ne törődjön most a jó­szágaival. Adám bácsi. Néz­ze Inkább ezt a hatalmas épületet. Látja, micsoda ku­pola tian a tetején? Meg az a sok ablaka... És rengeteg terme. Remek munkai Euró­pa egyik legszebb épülete. No, mit szól hozzá? Nézi az öreg, nézi. Oda­megy egészen a tövébe, megtapogatja a falat, bólo­gat, karácsot. majd Így szól. — Hát hiszen fálntos. Egészen jó köbül csinálták... De miféle ház az. amelyik­nek az eresze alatt még fecskefészek sincs ... (Csalt) ják pillantásaikat a fcödfá* tyol mögé. Egy társuk meg otthon nyugodtan vedeli a í „virikót”, „elfelejt" bemenni»! de ahhoz azért elég ügyes, j hogy így, vagy úgy igazolást) szerezzen. Akad „kalmár lett kű”. Már régen túllépte a hónapra eső szolgálati időt. Szerencsés véletlen, vagy nem is véletlen nyomán jó hosszá utakat tehetett meg. De rög­tön felhördül, ha egy rövtt debb, s kevesebb kilométer­pénzzel kecsegtető útra oszt­ják be, elfeledkezik róla hogy nemcsak másoknak, hanem neki is kell vállalnia a nehéz-» ségekbőL Van javítanivaló az embe­rekkel való bánásmódban. EA persze kétoldalú. Az a vezető, aki magas hangol üt meg. számoljon azzal, hogy a másik is ezt teszi. Van tennivaló a szocialista brigádmozgalomban is. Első­sorban vonatkozik ez a tanu­lásra. © A tehervonalosok, sőt a szó* mélyvonatosok legégetőbb gondja, sérelme: a készenléti hely. — Legyen végre gazdánk — kezdte Bognár József vonat­vezető. Ö és egy sor ember szólt róla, hogy nincs mosa- kodási, öltözködési lehetőség. A készenléti helyiség egyálta­lán nem biztosítja még a mi­nimális pihenést sem. És a fáradt ember nehezen tud figyelmesen dolgozni. Évento 8—9 ezer óra társadalmi mun­kát végeznek. Két kezük mun­káját is felajánlják: csak döntsenek már végre, és épít­senek a 900 ember számára megfelelő készenléti helyisé­geket. Rozgonyi István egyet­len mondatba sűrítette.- sok ember óhaját; — Télen igen nehéz a mun­kánk. Kérjük, hogy hataszár- fék legyen. A nem szakmabelieknek át­fordítva: a fékbódé ne a va­gon menetirány szerinti, ha­nem a másik végén legyen. A vagon legalább véd a széllőll Elhangzott egy igen figye­lemre méltó javaslat is: az új vagonokat ne fékbódékkal építsék, hanem ezt takarítsák meg. Ellenben a teherszerel- vény végére kapcsoljanak egy korszerűen felszerelt kalauz­kocsit, amely a nagy sebessé­gű vonatokon megfelelő vé­delmet biztosít az emberek­nek. És megfelelő körülményt teremt a villamosított vonala­kon szükséges fokozott figye» lemhez, a gyors reflexekhez.' Ügy gondoljuk, hogy érdemes a javaslatot figyelembe venni/ Csorba Barnabtó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents