Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap. 1967. február X. mammasammam Rendhagyó tárlatvezetés 1 Ténagy Sándor versei Vacsorafőzés Kis világ: tíz húsos krumpliszem, kanálka zsír, hozzá egy hagyma — Most már tudom, most már elhisz' hogy életünk sok rész-darabja még összeállhat — mint itt ezek: sok nyers, még ízetlen semmiség — Még összeállhat: velem, veled, faragva, tisztogatva, szemét s fölösleg nélkül, így, meztelen — Nem magányosan, külön-külön, de forgatva egymást egy-tűzön. Só és paprika: veled, velem. Fél óra — vagy ötven év? — száll tova. Boldogok vagyunk: Kész a vacsora. Megfogom Megfogom szemeden a fényt szádon a homályt, gyere — Szerelem, szikár akácfa: te leszel lombja, gyökere. Bizalom leszel sovány földeméi s tavasszal ásó-kapa — Megfogom madárszárny-kezedet, menjünk haza. Nem a Nap süt, nem a nyár nagy, én vagyok fénnyel tele — Megfogom szemeden az árnyat, gyere, gyere. „ Tisztelt hölgyeim és uraim!“ Na«y Emire emlékezetére fiz első száz vason ocsKaves Sok gondot okoz a tél a hasznos hulladékok gyűjtésé­vel foglalkozó MÉH Vállalat­nak. A hótakaró és a fagyok különösen az ócskavas gyűjté­sét nehezítették meg. Az acélgyártáshoz szükséges ócs­kavas szállítása azonban egy napig sem szünetelhetett,. A Borsod megyei MÉH Vállalat dolgozói a januári hidegben is helytálltak, s február első napjáig már a századik va­gon ócskavas szállítmányt irá­nyították a martinacélművek felé. írt a nagyváradi újságba, hogy Pestre kell öt hozni. Intézd el a kiadóhivatalnál, hogy táviratilag küldjenek neki tíz forintot, útiköltségül Pestre. Másnap megérkezett Nagy Endre Ady Endre helyett a Magyar Szó szerkesztőségébe. Pályi csak hetek múlva jött rá a tévedésre, mikor már többször is látta Ady Endre nevét a nagyváradi újságban. Ez a két nagyváradi Endre krónikája ... A Sz'rmai-fröccs Nagy Endre csak akkor tet­te le a borospoharat, mikor az ügyelő a színpadra szólí­totta, hogy elmondhassa bá­tor konferanszait. De jócs­kán iddogáltak a többiek is, ugratták Szirmai Albertét — a nemrégiben Amerikában el­hunyt világhírű magyar zene­szerzőt —, aki a Modern Szín­padon a zongorakíséretet lát­ta el kitűnően, mert Szirmai csak tiszta vizet vagy legjobb esetben szódát ivott. Ady Endre egyik este ked­vetlenül érkezett Nagy Endre kabaréjába. A kiszolgáló­lány udvariasan kínálta: — Egy konyakot, mester? A költő lemondóan intett: — Köszönöm, ma nem ké­rek alkoholt. Adjon nekem kisasszony egy Szirrnai-frücs- csöt. A jelenlevők álmélkodtak, de még a lány is csodálkozva kérdezte: — Mi legyen az, mester? — Egy deci szóda, egy deci kútvíz... Úi szerző ie'entkezik Nagy Endre a büfé polcára könyökölve üldögélt megszo­kott pezsgőfröccse mellett, amikor egy feltűnően ross? öltözékű gyerekifjű lépett hoz­zá, kéziratot vett elő a zse­béből és hebegve mondta, hogy ezt a kis darabot a ka­barénak szánta. Ijedten kér­dezte, amikor Nagy Endre a kéziratot átvette tőle: — K-kércm ... mikor szá­míthatok rá, hogy el tetszik olvasni? — Ne zavarjon! Hát nem látja, hogy már olvasom,! Nagy Endre azonnal végig­olvasta — néhány oldalnyi írás volt az egész —, aztán egy darabot leszakított a kéz­irat utolsó oldaláról, ceruzá­val ráírt néhány sort és át­adta az ifjúnak. Az aggodal­masan fürkészte Nagy Endrí arcát. — És most mi fog történni' — Semmi sem fog történni A kis jelenet nagyon tetszik és el fogom játszani. A fiú nagyot nyelt, azután némi tétovázás után megkér­dezte: — És ...............mikor számít h atok honoráriumra? — Hisz már a kezében van írja alá az utalványt, és i pénztárnál vegye fel a pén zét. Ott rögtön kifizetik. Két­száz korona. A gyerekifjú Karinthy I'd gyes volt. Réven X Kilencven esztendeje — 1877. február 5-én született Nagyszőllősön Nagy Endre író és konferanszié, a magyar kabaré megteremtője. Magam is illően kívántam ünnepelni ezt az alkalmat és előkeres­tem Nagy Endre egyetlen megmaradt konferanszié-fel- vételét, s újból meghallgat­tam csípős-borsos szellemessé­gét, kissé dadogós, emléke­zetesen fanyar hangját. E sza­vakkal kezdte beszámolóját első világháborús emlékeiből: „Tisztelt hölgyeim és •uraim! Épp előrenyomultunk a Kárpátokban, azaz lehet, hogy visszavonultunk. Ha az ember őrvezető és nagy pakkal me­netel, akkor az előnyomulás és a visszanyomulás közölt éppen csak annyi a különb­ség, hogy előnyomulásnál nagyon messze marad hátra a konyha, visszavonulásnál pedig nagyon messze szalad előre. De a konyha így is, úgy is mindig messze van ...” Hogyan lett a nagyváradi ,.újdondászból” és „krokistá- ból” konferanszié? Miután tekintélyes nevet harcolt ki magának a nagyváradi Sza­badság szerkesztőségében — abban az időben, amikor Ady Endre is bontogatta szárnyait a magyar költészetben és ugyancsak Nagyváradon —, a vidéki érvényesülés nem elégítette ki Nagy Endrét és 1907-ben feljött Budapestre. Itt azonban alig sikerült gyö­keret vernie. Sok küzdelem és nélkülözés után a véletlen állt tehetsége mellé. Történt, hogy Budapesten megnyílt a Bonbonniere- kabaré mulató, s ennek anya­gilag meglehetősen rosszul álló igazgatója alánlatot tett Nagy Endrének: esténként ol­vasson fel egy-egy novellát a műsor keretében. A fiatal író vállalkozott is erre. De nem várt esemény történt.. A felol­vasást egy jócskán felöntött hangulatú, okvetetienkedő néző közbeszólásával megza­varta. Igaz, a fölolvasás nem sikerült, de Nagy Endre és a részeg férfi között mulatságos párbeszéd alakult ki, amely óriási sikert aratott. Ettől kezdve a Bonbonniere tulajdonosa gondoskodott ar­ról, hogy minden este le­gyen valaki a nézőtéren, aki — ha nem is részegen —, beleszóljon Nagy Endre föl­olvasásába. Ez a párbeszédes formában megszületett szín­padi kroki azután megvál­tozott. Elmaradt a kötekedő néző, és a szellemes Nagy Endre mint félszeg konferan­szié a napi eseményekhez fűz­te mindenkori mondanivaló­ját. A Bonbonniere, mint vál­lalkozás végleg megbukott. Nagy Endre kibérelte a mai Bábszínház Andrássy úti he­lyiségét és 1908. augusztus 29-én megnyitotta Modern Színpad címmel az első mai értelemben vett igazi magyar kabarét. Idézzük fel néhány kedves anekdotával Nagy Endre éle­tének derűs pillanatait. Az „erkölcstelen“ színmű Nagy Endréhez vidéki bará­tai jöttek látogatóba és ter­mészetes, hogy színházba is elmentek. Az egyik hölgy fel­háborodva mesélte másnap Nagy Endrének: — Borzasztó darabokat ad­nak Pesten! Este láttam egy erkölcstelen, modern dara­bot, amelyben csupa bűn volt. Képzeljed el, egy ember el­csábít egy ártatlan leányt, a leánynak gyermeke születik és ezt a gyermeket meggyilkolja. Börtönbe került... • Nagy Endre kíváncsivá vált: — Igen? — kérdezte. — És mi ennek a darabnak a címe? A hölgy szendén elpirult: — Faust!... A két nagyvárad Endre Pályi Ede, böngészvén a nagyváradi újságokat, a buda­pesti Magyar Szó szerkesztő­ségében, elolvasott egy verset, és megtetszett neki. A költe­mény alatt Ady Endre reve szerepelt. A szerkesztő estéjét a Nagymező utcai Müncheni- serházban tölttöte a tavaszi sör mellett, még néhányszor keresztül repkedtek fejében az olvasott vers sorai, haza­ment, lefeküdt. Reggel, mikor felébredt, elfelejtette Ady Endre nevét, ellenben an­nál jobban emlékezett Nagy Endréére, akinek néhány sza­tirikus tárcáját már olvasta ugyancsak a nagyváradi la­pokban. Sebtében kiadta az utasítást Zempléni P. Gyulá­nak: — Nagy Endre olyan verset egyik célja, hogy tovább vér­tezzék járási népművelési irá­nyítóink ízlését, képzőművé­szeti kultúráját. Logikus a kö­vetkeztetés: az ízlésrombolás­nak csak azok a népművelési irányítók tudják elejét venni, akik nagy biztonsággal igazod­nak el az igaz művészet és a hamisítvány termékei között. A képzőművészet felkarolá­sával kapcsolatban tanácsve­zetőinknek vállalkozniuk kell a mecénások szerepére is. Le­hetséges, hogy tanácsaink irá­nyítóinak eddig még nem ju­tott eszébe, hogy a termelő vállalatokkal, termelőszövet­kezetekkel szót értsenek a képzőművészet pártolása, tá­mogatása kérdésében. A járási szakreferensi hálózat megerősítése jól szolgálhatja a népművelést, ezen belül a képzőművészeti ízlésfejlesztés mindennapos ügyét. A szak- referensi hálózat eggyéková- csolásával érhető el a művé­szeti nevelőmunka tervszerű­sége, s mindennapos irányítá­sa. A szakreferensek segítségé­vel a tanácsi testületek mé­lyebben behatolhatnak a kul­turális élet területeire. \ szakemberek menbecsfiíése Egy-egy járás népművelési élete a szakemberék aktivitá­sától, de nem utolsósorban az irányító szervek lelkes támo­gató munkájától függ. Borsod megye területén a szakembe­rek felmérése, a hasznosan dol­gozó népművelők továbbkép­zése még a jövő feladatai kö­zé tartozik. Miként azt is az eljövendő évek során kell megoldanunk, hogy a jó szak­emberek az eddiginél nagyobb megbecsülésben részesüljenek erkölcsi és anyagi vonatkozás­ban. Ne legyen úrrá népműve­lésünkben személyi párharc, az okosabb, az ügyesebb em­ber tevékenységének szándé­kolt fékezése, irigységből táp­lált elgáncsolása. Elég gyakran tapasztaltuk, hogyha valame­lyik művészeti csoport jó szak- j irányítással felfejlődött, nem | segítették további szárnyalásá­ban, mert a szakmai vezető .feljebbjutási szándékát” vél­ték kihámozni az eredményes munka mögül. Ismételten örömünknek adunk kifejezést, hogy a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága „félhivatalos” invi- tációkkal és baráti összejövete­lekkel is segíti a megye nép­művelésének fejlődését, 'tágít­ja azoknak a vezetőknek mű­vészeti ismeretanyagát, akik végül is megsokszorozhatják és eredményesen kamatoztathat- ják a szóban forgó összejövete­lek eredményeit. Párkány László határozott tennivalókhoz kö­tődik. Ezúttal is szó volt ró­la: milyen tendenciák, s főleg hogyan érvényesülnek a nép­művelésben. A kérdésfeltevés önvizsgálatra, közigazgatási egységet „körbe járó” gondo­latokra sarkallta, s a konkré­tumokhoz való közelítésre in­dította a jelenlévőket. A járások népművelési ve­zetői jól tudják: a művelődés alakzatai, módszerei egyre gyarapodnak. A hagyományo­sok mellett, új ágazatok szü­lettek, s születnek napjaink­ban is. Sokan még nem isme­rik fel az ezekből adódó fel­adatokat, egyesek nincsenek tisztában az igényekkel. Akik ismerik az igényeket, nem bir­tokolják minden esetben a népművelés gazdag formakész­letét. Egyensúly, nagy ismeret- anyag szükséges hozzá, hogy a tanácsi vezetők mindent jól, okosan lássanak. A népműve­lés ütőerén is lelkiísmerettel kell kezüket tartaniuk, mert különben uralkodóvá válhat a dilettantizmus. Nagyobb gond­dal és szeretettel kell részt venniük a művelődési házak s különböző művelődési intéz­mények programjának kiala­kításában. Szerintünk nem de- honesztáló az, ha egy járási tanácselnök elolvassa a járási művelődési ház, vagy a járás legjobban működő színjátszó együttesének bemutatásra szánt darabjait. Azt is el tud­juk képzelni, hogy műsorvá­lasztási, dramaturgiai és 1 egyéb kérdésekben tanáccsal látja el a szakmai vezetőket. Fel tudjuk tételezni, hogyha valamely szórakozóhelyen a járási tanácselnök helyettes 1 és a művelődésügyi osztály ve- ■ zetőjének fülét megüti egy színvonalon alul muzsikáló : vendéglátóipari zenekar, szót [ emel az illetékeseknél a ní- vótlanság ellen. Borsod megyé- 1 ben ezzel kapcsolatban bök- 1 ros tennivalóink akadnak. A járások nagy „volumenű” műsorimporttal dolgoznak, vagyis sok művészeti csopor- ; tot, haknibrigádot fogadnak. ] Mi sem természetesebb, ha a járás népművelési gazdái sze­lektálják a megajánlásokat, s az igénytelenségnek nem en- i gednek szabad utat. Van rá . példa: több járásunk kezdemé- ] nyező az importműsorok lekö- , tésében, meghatározza, milyen jellegű s főleg milyen színvo- : nalú produkcióval keressék fel a járás községeit. Okos, finom sugalmazási le- j áetőség ez, amellyel minden­kor élnie kell járásaink nép- ! művelés-irányítóinak. , Pontosan egy hete írtuk meg: . bányásztelepüléseink, sajnos, még mindig menedéket adnak ( a giccsnek. A cikkünk elején megemlí- 1 ’ett tárlatlátogatásnak az volt Nyugdíjba vonuló és jubiláló lorzsgárda-taook köszöntése, julaimazása az LlUI-ben jában. A vállalat nevében Treit László, a személyzeti osztály vezetője köszönte meg a nyugdíjba vonuló dolgozók több évtizedes tevékenységét, és kívánt további munkasike­♦ reket a 25, illetve a 40 éves 2-szolgáIati időt jubiláló dolgo­zóknak. 2 Az erkölcsi elismerésen kí- ♦vül a nyugdíjba vonuló dol- Igozók órát, a jubilálok pedig ♦ mintegy 177 ezer forintot Ykaptak jutalmul műszaki és ♦gazdasági tevékenységükért.. ♦ (Hagy Gusztáv) Három tavasz ünnepe sok ilyen munkát értékeltek, s bár az első határidő lejárt, még elfogadják az újabb pá­lyázatokat. A pályamunkák jutalmazá­sára egy későbbi időpontban kerül sor, miután február 19-én a televízió, 20-án pedig a rádió közvetíti azt az or­szágos rendezvényt’ amely ugyancsak a három tavasz ünnepéről szóL Az úttörők egyik szép moz­galmának — melyet a Vörös zászló hőseinek útján elneve­zéssel indítottak —, harmadik akciójaként megyénkben is lelkesen készítik a pajtások a Három tavasz ünnepe című pályázatokat. Ezek az irodal­mi és rajz-pályázatok 1843, 1919 és 1945 tavaszának esz­méit hirdetik. Az Üttörősző- vetseg megyei elnökségén már « A gyalogosok ne menjenek át ; a sorompó alatt! Az országutakon, vasúti pálya mentén gyakran látunk ] olyan jeleneteket, hogy a gyalogosok átbújnak a lezárt so- 1 rompó alatt és átsietnek a közeledő vonat előtt. Néhány percnyi várakozás helyett egyesek inkább kockáztatják testi ! épségüket. Ilyen esetet ír le Murányi Tibor bánrévei leve­lezőnk: „Lélegzetelállító, majdnem tragikus végű esemény történt az egyik este 6 és 7 óra között az Ózd—Center vasútvonal sa- jóvárkonyi sorompójánál, amikor egy tehervonat haladt a műút-kereszteződés felé. A szolgálattevő Püspöki Józsefné idejében lezárta a sorompót. Ugyanekkor egy Ózd felöl jövő idős ember (láthatóan nem a legjózanabb állapotban) nem volt hajlandó megállni a zárt sorompó előtt. Hiába szólt rá többször is a sorompóőr. Az ember már a közeledő vonat előtt járt, amikor Püspökinének nagy viaskodás árán sike­rült a nála jóval erősebb embert a sínpár mellől elrángatnia. 4 sorompóőr majdnem életével fizetett a kötelességnek Mondható cselekedetért, mert már csaknem hajszálon múlott \ hogy a mozdony mindkettőjüket elgázolta.” (Tudósítónktól.) Á napokban 14 nyugdíjba vonuló és 82 jubiláló dolgo­zót köszöntöttek a Lenin Ko­hászati Művek ifjúsági klub­Kgy neiiei ezeiou. megjcns képzőművészeinek segítő és biztató szavai után az ízlés- rontás immár „intézményes” hálózatáról, a giccselőkről és ügynökeikről mondtuk el gon­dolataikat. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy néhány nap­pal később a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Varga Gá- bomé gondolatgyarapító ta­nácskozásra és tárlatlátogatás­ra invitálta Miskolcra a já­rási tanácsok vb-elnökhelyet- teseit és művelődésügyi osz­tályainak vezetőit. Az együttlét órái nem vol­tak hiábavalóak, a képzőmű­vészeti kiállítás meglátogatá­sa jó keretet adott hozzá, hogy mindennapos népműve­lési kérdések szerepeljenek a napirenden. Napjainkban, amikor a nép­műveléssel szemben egye nő­nek az igények és a követel­mények, nagy szükség van dolgaink pontos átgondolásá­ra, a feladatrendszerezó lehe­tőségek megteremtésére. Közelebb a művészetekhez Már az a tény, hogy a járá­sok népművelési irányítói kö­zösen jelennek meg fontos művészeti eseményeken, an­nak bizonyítéka: „belülről” akarnak megismerkedni a művészeti ágazatok alapveiö törvényszerűségeivel. Képző­művészek kalauzolásai, szín­házi rendezők vitaestjei, kon­certek dirigensei egy-egy ál­lomásai lehetnek a művésze­tek mind szélesebb körű meg­ismerésének. Rokonszenves­nek tartjuk ezt a módszert. Közismert ugyanis, hogy a ta­nácsi vezetők egy sereg áí- lamigazgatási kérdésben a legnagyobb biztonsággal hal­latják szavukat, ugyanakkor népművelési tapasztalatokban, főleg irányítói készségben nem mindig jeleskednek. Ez talán azzal a paradoxonnal függ össze, miszerint a nép­művelés nagyon könnyű, il­letve nagyon nehéz. Köze­lebbről nézve a dolgokat: a tanácsi vezetőknek a szak- igazgatási kérdések többségé­hez „kulcsa”, paragrafusa, támpontja, vagy fogódzója van, kivételt pusztán a nép­művelési munka képez. Napjainkban a társadalom Igénye meglehetősen bonyo­lult a népműveléssel szemben. Számok, mértékrendszerek nem mérik e munka normá­it, s ezért tapasztalható ese­tenként az elbizonytalanodás, ezért fedezhető fel a fogódzó­nélküliség. Jó hallani róla, hogy járá­saink népművelésirányílói a művészetekhez való közelí­tésének egyszerre két útját járják: a gyakorlatit és az el­méletit. Most legutóbb példá­ul megismerkedtek a művé­szet hivatásával. Marxnak az­zal. a népműveléssel szorosan ölelkező gondolatával, misze­rint a művészet hivatása nem más, mint harc a teljes értékű harmonikus emberért. A fan ácsi vezetők lehetőségei A szellem tágítása minden valamirevaló tanácskozáson gyakorlati példákhoz s a meg- 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents