Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

fíárorM iavßisz Reviioperett a Miskolci Nemzeti Színházban Ssrdülőkorű fiatalokról tanácskoztak Budapesten Patnhy Janó* kiállítása Palaky János festőművész korábban hosszú évekig volt Miskolc lakója. Ugyancsak itt mutatkozott be önálló kiállí­tással a Képcsarnok Szőnyi István termeljen 1965-ben. Je­lenleg is Borsod megyében. Ti szaszederkény-Ü j városban él és alkot. Legújabb művei­ből összeállított kiállítása a megye határain kívül, Salgó­tarjánban lesz, a Képcsarnok ottani kiállítási termében. A február 24-én délután kezdő­dő tárlatot Kristóf Cecilia fes­tőművész nyitja meg. Surányi Ibolya cstjm Miskolcon A II. Rákóczi Terena Könyvtár irodalmi estjeinek sorában február 24-én, pén­teken este hat órai kezdettel Surányi Ibolya előadómű­vész műsorát hallhatjuk. A.t est címe: A Nyugat költői. A cím már nagy vonalakban <% válogatásra is utal. A neues előadóművészt a szép versek kedvelői érdeklődve várják. Új rendezvényre készül a Fiatalok Fóruma A Bartók Béla Művelődési Házban immár harmadik esztendeje folytatja munká­ját a Fiatalok Fóruma. A soron következő téma febru­ár 27-én, hétfőn este 7 óra­kor kerül a fiatalok elé. Há­ború, vagy béke címmel. Aa ankéton szóba kerül többek között az, hogy van-e jogos háború, megvalósítható lehe­tőség-e a béke, beleszólhat­nak-e a népek a világ sorsá­nak alakulásába? Az ankétot dr. Bodnár1 Ödön bíró, Körömi László katonatiszt és Ráski Sándor* püspök vezeti. Az esten aa eddigi hagyományokhoz hí­ven, művészi produkció iá szerepel, ezúttal Dobos Il­dikó, a Miskolci Nemzett Színház művésze lép színre. ■ Hajdú Béla: Jegyzetek egy veszteséglistáról c [ (Szohatlun seregszemle) ; ív. t ; Tovább lapozgatok í ■ és megjelennek sorra, akik ben- [ nem tovább élnek. Ez a meg- í fontolt léptű magas termetű I Prieszol József, aki ha kel- : lett, a kemény tettek embere [volt. Ha meg úgy adódott, : meleg szívű tréfacsináló. Két- ; szer is volt megyei párttit- c kárunk, amikor férfi kellett ja gátra. Az első időkben min- jdennapos vendége volt a Sza- j bad Magyarországnak. Ha az } összes lámpák kialudtak, ez ;azt jelentette, hogy rnegérke­Í zett Prieszol elvtárs. „Rövid­zárlattal” jelezte érkezését |c Miskolcra kerülése Idején rú­pia készült interjúszerű íráso- £ mat — mint pár éve elmon- 't dotta, bekeretezve őrizte dol- } gozószobája falán. Elég korán, «59 éves korában ment el 65 «március 31-én, bevésve nevét [a munkásmozgalom legkriti- i kusabb időszakainak történ«- [ tébe. [ Nem sokkal utána május í 3-án követte őt a 77 éves j Szakasits Árpád, a Magyar ■ Újságírók Országos Szövetsége [megviselt szívű elnöke. Nem ■ felejtem el, hogy a huszas [évek elején még a Reggeli ■ Hírlapnak is írt tárcákat [Hogy azóta milyen nagy pá- jlyát futott be, az ország egész ‘újságolvasó közönsége jól tud- ! ja. ■ A villanyrendőr közelében [mintha csak tegnap beszél­gettem volna Kiss Ferenc elv- társsal, a helyi kommunisták ■19-es veteránjával, a könyvek művész* kötésének mesteré­vel. Nemcsak dédelgetője, ha­nem szenvedélyes olvasója is volt az útmutató könyveknek. Mozgalmi múltját a miskolci sajtó sok régi példánya őrzi. öt nappal utána Márki Dé­nes öreg tanár barátom dőlt ki a sorból. Kitekintek az ablakon. Szemem káprázik. Mintha kis fürge emberke igyekezne a havas utcán felénk. Dajbukát. Jenő, a mi kedves körzeti or­vosunk, erdélyi földim és jó­barátunk. Már halljuk a hangját az előszobában: „itt van a doki bácsi”. Es nevet hozzá. Már ez a nevetés is gyógyít... Amikor Ancsur­kámat combnyaktöréssé] meg­operálták és hazakerült, doki bácsi majdnem mindennap eljött, hogy a rekonvalasz- censt járni tanítsa. Rajongója volt a művészetnek, irodalom­nak, a szépnek, a humornak. Amikor 65 május 3-án hirte­len halálának híre szétröp­pent, ezrek és ezrek szemé­ből buggyant ki a könny a felsővárosban és a MÁV dol­gozói között. Hatvankét éves, erős. edzett ember volt, ki tudja meddig élhetett volna még, ha szíve nem mondja fel a szolgálatot. Itt a ml villamosmegállónk mellett látom, bár ott sem vagyok, másik régi orvos ba­rátunk, Zsarnay Lajos szikár alakját. Tavaly, július 16-án ő is búcsút mondott volt be­tegei tízezreinek. A huszas években Ismertem meg Vórl- Vojtovlts Zoltán festőművész otthonában. Zoli közismert bohém típusa volt Miskolc- nak, egy időben gyakran írt bohém tárgyú tárcáimnak rendszerint ő volt az inspi­rálója. A velem egykorú Zsarnay Lajost emlékezetes megismerkedésünkkor Pléh Sándor és felesége. Zsuzsika társaságában találtam ott Vojt.ovits felesége, Pléh Pi­roska ugyanis unokahúga volt Pléh Sándornak, az ismert szociáldemokrata vezető moz­galmi harcosnak. Zoliék ott­hona az örökös vidámság és az örökös anyagi gondok de­rűs hajléka volt. Jó napokban gitárral, hegedűvel kísért da­lolástól volt hangos a müte- rem. Itt érezte jól magát egy- egy szabad estéjén Zsarnay Lajos akkortájt. Később úgy fordult a helyzet, hogy evek­ig ez a régi jóbarát volt a körzeti orvosunk. A beszélő számok értője A 80 éves Móricz Miklós haláláról (1960. május 6.) rö­vid pár sorban emlékeztek meg a lapok, csupán azzal a hangsúllyal, hogy Móricz Zsigmond öccse volt. Eszem­be jutott, hogy egyszer Ta­polcán Ady Lajossal beszél­gettem. Nem tudod — mond­ta ő — mit jelent az: egy életen ét Ady Endre becsé­nek lenni... Ahogy Ady La­jos nemcsak Endre öccse volt, úgy Móricz Miklós sem rsupán Zsiga bácsi öccse, ha­nem azon kívül a statisztika tudósa és Ismert publicista is volt. Szerkesztője a STUD cí­mű kőnyomatos statisztikai tudósítónak. A STUD néhány példánya és pár levél őrzi kapcsolataink emlékét. Hogy Is volt? Nem volna kedved jlykor egy-egy miskolci vagy borsodi vonatkozású statiszti­kai cikket írni a STUD-nak? — kérdezte egy alkalommal Miklós. — Miskolcon, ebben a fontos nagy városban ugyanis nincs levelezőnk. Készséggel vállalkoztam rá, hiszen a „beszélő számok” s a belőlük levonható helyes következtetések mindig is ér­dekeltek. Eredmény? Egy hó­nap múlva a miskolci jog­akadémia s ta tiszti ka-pre fcsz- szora megállított az utcán és elmondta, hogy nagy érdeklő­déssel olvassa írásaimat a STUD-ban. Egyik kulturális vonatkozású statisztika) cik­kemet meg egy napon öt nagy fővárosi lap közölte. Előfor­dult azért melléfogás is. Egyik cikkembe számítási hiba csúszott be. A levelet, amelyben ezt közlik velem, véletlenül máig megőriztem Simon Gyöngyi. ,.a STUD új­sütetű munkatársa”, azaz Si­mon Andorné Móricz Gyön­gyi, Zsiga bácsi leánya irta alá. A háború alatt még egyszer találkoztam Móricz Miklóssal Nagyváradon átutaztában. Az­óta elkerültük egymást, míg­nem a gyászhír újra elém idézte ezt a nagy műveltségű publicistát. Húsz nap múlva a 69 éves Tamási Áron követte Móricz Miklóst veszteségig istromom feljegyzettjei közölt. Róla ak­kortájt megírám emlékeimet az Észak hasábjain. így követ­kezett rá nyolc nappal Ger­gely Sándor. Most,, hogy is­mét Áron emlékét Idézem, ar­ra gondolok: bárcsak addig élhetnék, amíg őt művei élte­tik. Méo et?v név Bella Sándor volt hírlapíró. Tavaiv november végén halt meg 62 éves korában. Eeész fiatalon Berlinben marxista tanfolyamot végez. Mint el­mondotta, Révai József volt az oktatója. Miskolcon leszer­ződik a Magyar Jövőhöz, Ka­szás Céza néven, munkás­mozgalmi tárgyú cikkeket írj Rendőri eljárás, letartóztatják hamis névhasználat címen. Lecsukják. Egy írásomban kiállók mellé. Kiszabadulása után egy ideig pesti kisebb lapoknál működik. A felszaJ badulás után a Felvidéki Nép­szavánál dolgozik rövid ideig, majd megint Pestre kerül. Végül a diósgyőri vasgyáriján köt ki. Nyugtalan életpályáját egy kis novellás kötet is jel­zi. Novelláiban a kizsákmá­nyolt szegénység nyomoréi, bajait ecsetelte meggyőző erővel, forradalmi hangon. Az 1932-ben Müller József diós­győri nyomdájában nyomta­tott kis kötet, még Kaszás Gé­za névvel jelent meg a követ­kező ajánlással: Barátaimnak ajánlom és azoknak, akikkel együtt szen­vedjük a nehéz időket. Nyilván a merész hangú könyvecske írójára csapott lé a rendőrség, amikor a szer­kesztőség Kaszás Gézája# áristomba zárta. En meg máig is megőriztem ezt a ..baráti öleléssel” nekem dedikált cor­pus delictit Zárom a sort. bár még jó- néhánv érdemes, nekem ked­ves nevet jegyeztem fel két utóbbi évünk halottéi közül, köztük olyan korán félbesza­kadt életű kedves fiatalokét, mint a 43 éves Leskő Pál, a 35 évet éli Simon Ferenc, 3 43 évével végsőt leli elő Pál La­jos, akiknek az élete ugyan­csak találkozott éle tut nimm sí. Zárom a sort, mert a dédapák és naevnnák korosztályát tárd haladó lévén, elsősorban h«’ sonló korú barátaimat, jó Is­merőseimet szemelhettem Jd napló;jegyzeteimből: annak a nemzedéknek tagjait, amely az utánunk jövők útját meg­építette, s amely úton már az újabb nemzedékek járják egy boldogabb emberiség életm**' zőit. P anaszra igazán nincs okunk; az idei évad­ban bepillanthattunk ■zínészi alkotóműhelyekbe, megismerkedhettünk a mű­vészvilág fényeivel, buktatói­val. Lám, Gyárfás Miklós szí­ninövendékekkel színjátékot produkált, Hubay Miklós egy páholynyitogatóvá süllyedt színpadi csillaggal ismertetett meg, s íme, most Lajtai—Kel­lér még a színészöltözők fan­táziát csiklandozó ajtajait is szélesre tárta a mindenre kí­váncsi néző előtt. Persze, mindez a véletlen játéka. Mert Lajtai, amikor „személyre szólóan” megkom­ponálta a Három tavasz cí­mű operettjét, sem sejthette, hogy műve, itt, Miskolcon milyen fontos kerékként il­leszkedik a színpad világának oly nélkülözhetetlen megis­mertetésében. Miként a budapesti ősbe­mutató után, úgy most sem finomíthatunk a Lajtai-ope­rettel kapcsolatos hasonlatun­kon, a kellemes füzérű muzsi- Jka, egy jól szabott zakó, amelyhez Kellér Dezső pasz- szentos gombot varrt. így a dalfüzérek közé illesztett cse­lekménynek. történésnek nincs több funkciója, mint zakón a gombnak: véd a nátha és a huzat ellen. A Három tavasz közönsége nem panaszkodhat, mindent megkap, ami Ilyenkor dukál: fülbemászó muzsikát, azonnal dúdolható dalokat, csillogó ruhákat, alig-öltözékű tánco­sokat, s könnyre ingerlő for­dulatokat. Van az operettnek egy vékony erecskéjű, humor­vonala is, de annyi Igazi ope­rettkellék láttán ki figyel oda? Az operett szövegében meg­bújik egy okos mondatocska, amely pontosan meghatározza a Három tavasz helyét és szándékát, mert a szövegíró ezt mondatja el a primadon­nával: az operettnek megha­tározott szabályai vannak, az életnek pedig nincsenek sza­bályai. Hajmeresztő közhely, de igaz. Ez a szerzői „vallo­más” arra is utal. hogy ennek a sokat szidott műfajnak most végre „intézményesen is” ha­gyományos kereteket biztosít­hatnak, pontosan olyat, ami­lyet az operett-dramaturgia előír. A magyar operett tör­ténetének vázlatos bemutatása fel is menti a szerzőket az alól, hogy eltérjenek a ha­gyományoktól. Orosz György ö«i Hegedűs LÁszló felfedezett minden le­hetőséget, ami a zenében és a mese alapanyagában rejlett Nem akarjuk munkájukat ki­sebbíteni. amikor azt mond-! juk. Lajtai Lajos és Kellér Dezső, az operett műfaj vi­rágzását idéző zenés játéka tálcán kínálja az ötleteket, s a kötelezően megvalósításra ■ alkalmas színpadi bliekeket: és gégékét Színház a színhá-: zon belül, mindig is hálás; sztory volt; a három tavasz: emlékét idéző operettcsillag; fél évszázadot bekalandozó ■ útja. nemcsak zenében, de[ cselekményben is lehetőséget: teremt egy érdekes, hangsúlyt; érdemlő zenés „történelmi”! Sétára. Orosz György és He-; gedűs László ötletgazdag, fá­radhatatlan kalauzoknak bi-i Eomviltak. * í E bben a szellemben ké- > szültek az ízléses, j könnyen mozgathatói díszletek. Kalmár Katalin re-} meklései. A színház! csillogás s minden variációja életet ka-* pott, a gazdag lelmeztár fel-j Vonultatásában Is. Kiemelke-> dően szépek voltak a táncos-’ ruhák, a primadonna „belé-, pő” estélviie remek munká-’ risk mondható, eltalált ruhát} Öltött magára Anci-Manci.’ Talán a második felvonásban} színre lénő Klári rövid, fehén Jelmezét lehetett volna a szi-J tuáeiónov megfelelően, az ala-> kító művésznő Igénve) és tán-} eesképességei szerint tervez- > m ; A TTácem tavasz Laltat vi , táehfrű muzslkálárn. dalaira’ énül. A revüsftés fa dalokat, ötletes táncos-illusztrációk [ Színesítették) színvonalas kn-. reográfíai munkát írt elő. So-> moss Zsuzsa nemcsak a zenét [ figyelte meg alaposan, hanem ■ ti szöveget is, mert a táncosok: játékos mozgása mindig össz­hangban volt a verssel. A tánckar fáradhatatlanul állta a sarat; mind a lányok, mind a fiúk (különösen a szólisták; lelkiismeretes, színvonalas produkciót nyújtottak. A kó­rus tagjairól ugyanezt, mond­hatjuk el, azzal a megjegy­zéssel: ezúttal a férfiak hang­ját jobbnak, pontosabbnak éreztük. Petress Zsuzsa, aki a buda­pesti ősváltozatban Rozikát alakította, ezúttal Hanzi jel­mezében lépett színre. A vá­rakozásnak megfelelően szín­vonalasan, egyenletes hőfo­kon énekelte mind a három rész különböző hangulatot és muzikális felkészültséget igénylő számait. Petress Zsu­zsa meglepően jó színész s igen figyelemreméltó a hu­mora Is. Komáromy Éva Ro­zikája a harmadik felvonás­ban ért ahhoz a csúcshoz, amely meggyőzhette a néző­ket arról, hogy a kitűnő szub- rett figyelemreméltó karak­terszínészi erényekkel rendel­kezik. Máthé Éva a Katinka- számban volt elragadó, a kö­zönség szűnni nem akaró taps­sal hívta újból és újból színre a népszerű színésznőt. Varga Gyula apró hangsú­lyokkal, jellegzetes, a szituá­ciónak mindig megfelelő moz­gásokkal teremtett maga kö­rül olyan légkört, amely gyak­ran ragadtatta nevetésre a nézőket. Kopetty Lia méltó partnere volt a kacagtatás or­szágosan is ismert bajnoká­nak. örömmel figyeltük Ko­petty Lia színes, eredeti figu­ra-alkotását, s reménykedünk abban, hogy megejtően bájos játéka más vígjátékokban is érvényre juthat majd. Géczy József színészileg sokat fejlő­dött, de sem ő. sem pedig Ti­hanyi Tóth László a prima­donnákra beálló „zenei hul­lámhossz” miatt nem bizo­nyíthatták valódi képességei­ket. Lenkey Edit néhány kéz­mozdulattal, figyelmet vonzó tekintettel olyan légkört te­remtett maga körül, amelyre fel kellett figyelni, amellyel kapcsolatban illő volt megál­A Vasas Pódium és a Kossuth Gimnázium Debrecenbe készül A Vasas Fódlum, alkotói szövetségre lépve a Kossuth Gimnáziummal, nagyszabású műsort készített a Forradal­mi Ifjúsági Napok keretében lebonyolítandó irodalmi szín­padi bemutatkozásra. A KISZ Központi Bizottsága, a Nép­művelési Intézet és a televí­zió által meghirdetett ver­senyprogramok területi bemu­tatói ezekben a napokban zaj­lanak le. Békés, Szabolcs, He­ves, Hajdú és Borsod megye irodalmi színpadjai Debrecen­ben mérik össze tudásukat. A február 26-án sorra kerülő versenyen Borsod megyét a Vasas Pódium, valamint a Kossuth Gimnázium tagjaiból alakult, mintegy hatvan tagú rodalmi színpadi együttes cép viseli. Az együttes Dühön- !és a boldogságról címmel complex műsort mutat be. /áci Mihály, Garal Gábor, 3oós Zoltán, Gábor Andor, ran Neruda, Mezei András, romai József, Simor András tersei szerepelnek a műsor­ján. Színre lép a Kossuth jimnázium női kórusa, a detail gitárzenekar, a Bartók Béla Művelődési Ház panto- nim csoportja, és zeneiskolá­nk vokálegyüttese. A nagylétszámú irodalmi zínpadi csoport műsorát a césőbbiek során Miskolcon és íz irodalmi színpadok megyei alálkozóján is bemutatja. lapítani: ez már több, mint operettszerep formálás. Színre lépett — stílusosan — a Miskolci Nemzeti Szín­ház doyenje, Bánhidi József örökös tag is, akit öt év el­múltával szép sikereire emlé­kezvén, szeretettel ünnepelt a közönség. A Három tavasz népes szereplő gárdájában sok említésre méltó név akad. Hely hiányában ez­úttal csak Márffy Vera, Bánó Pál, Balogh Erzsi és a figyel­met különösen felkeltő Sza­bados Ambrus nevét Jegyez­zük fel. A zenekart Somoss István vezényelte. Az operett zenei igényessége jelzi munkája nagyságát, tehetsége és ké­pessége terjedelmét. A Három tavasz miként annakidején a fővárosban, itt Miskolcon is meghódította az operettkedvelők táborát. Eb­ben a hódításban Petress Zsuzsa mellett a Miskolci Nemzeti Színház operettegyüt­tese szívvel-lélekkel vett részt. Párkány László Fontos témakörről tanács­koztak nemrégiben Budapes­ten a Magyar Gyermekorvo­sok Társasága és a Magyar Pszichológiai Tudományos Társaság által rendezett an­kéton. A pubertás kor problé­máiról volt szó. Az első nap programjában főként orvosi jellegű, a máso­dik nap programjában pedig elsősorban társadalmi-pszicho­lógiai jellegű témák szerepel­tek. Minden előadó hangsú­lyozta: a serdülő fiatalok már nem gyermekek, de még nem Is felnőttek, ezért sem az or­vosi rendeléseken, sem a pszichológiai tanácsadásban nem lehet egyik korcsoportba sem besorolni őket. Ugyan­akkor a családi problémák elemzése azt mutatja, hogy a serdülő gyermek a családon belül eléggé magára hagya­tott. A szülő a nevelést álta­lában csak az Iskolai leckék számonkérésében látja. A serdülők egyedül küsz­ködnek azokkal a nagy kérdé­sekkel, amelyek leginkább foglalkoztatják őket. A má­sik nem Iránti érdeklődés, a szerelem, saját testi változá­saik, a hirtelen átalakulás következtében időnként fellé­pő Kenemeuen tüneteit, a pályaválasztás gondjai, és még sok más érdekes kérdés fog­lalkoztatja őket, melyekre csak akkor kaphatnak meg­nyugtató választ, ha a szülő, az orvos, a pedagógus való­ban baráti kapcsolatot tud ki­építeni velük. Szomorú képet adtak a serdülőkori magárahagyatott- ságról a nőgyógyászati rende­lők főorvosai, köztük a Mis­kolcon dolgozó dr. Aszódi Im­rének az adatai is. A serdülő korban fellépő hormonális za­varok, esetleges betegségek elemzése mellett sajnos rá kellett mútatniuk a korai ter- hességmegszakítások súlyos testi-lelki ártalmaira, köztük a szocialista embernevelés szempontjából döntő körül­ményre, a szinte szükségsze­rűen bekövetkező érzelmi si­várságra. Az ankét hangulatát a cse­lekvés módozatainak keresé­se hatotta át. Szó esett arról, hogy helyes lenne, ha szerte az országban pubertásknrú orvosi rendeléseket szervezné­nek, és egyes kiemelt kórhá­zakban osztályokat létesítené-' nek serdülő fiatalok részére. Szükségesnek látják a pszi­chológusok egyre aktívabb részvételét a családi, a házas­sági és az arra felkészítő ta­nácsadásban. Elhangzott az a javaslat is, hogy a jövendő gyermek egészségének érdeké­ben a tanácsadás mellett pszichológiai tanácsadás is segítse az anyát. Szükséges­nek tartják a középiskolai osztályfőnökök továbbképzé­sét is ezen a téren, és általá­ban minden nevelőét, aki serdülőkkel foglalkozik. Dr. Körmendy Györgyi pszichológus, Miskolc, Csabai-kapui rendelőintézet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents