Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-11 / 9. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Szerda. 1967. január 11­A gordonka tanszak koncertje Érdekesnek és értékesnek ígérkező zenei esemény lesz január 20-án, pénteken este Miskolcon, a Bartók Béla Ze­neművészeti Szakiskola hang­versenytermében: Gombás Fe­renc gordonkaművésznek, a szakiskola tanárának növen­dékei adnak hangversenyt. A koncert első részében egy volt növendék, a jelenleg Buda­pesten, a Zeneművészeti Fő­iskolán tanuló Bianki Iván műsorát hallhatjuk, a máso­dik részben pedig a jelenlegi növendékek szólaltatják meg Händel, Mattheson, Grazioli, Beethoven, Fauré, Chopin, Stanley, Gombás, Ajvazjan, Schumann, Caporale, Grana­dos és Vivaldi műveit. Gom­bás Ferenc tisztelői, a zene barátai érdeklődéssel várják a kiváló művésztanár növen­dékeinek és a Magyar Rádió gordonkaversenyére készülő volt növendékének, Bianki Ivánnak „számadását”. Gyógyszermérgezés — bizonyííványosztás előtt A mozi látogatók statisztikája Egy nemrégiben megjelent statisztika szerint a világ leg­lelkesebb mozilátogatói az angolok és az izraeliek.: éven­te átlagosan 26-szor keresik fel a filmszínházakat. Utá­nuk Ausztrália és Üj-Zéland lakossága következik évi 24 látogatással. A Szovjetunió 18, az NDK. az NSZK és Japán 16, a latin-amerikai államok 6, Magyarország, Bulgária, Lengyelország és az EAK S, Spanyolország és Portugália 3, Görögország és India pe­dig fejenként évi két filmmel szerepel a ranglistán. Hemingway: Vitntiák hogy a nagy TlldlJdH, fró halála után kiadott kis könyve a rá jel­lemző remekművek közé tar- tozik-e, vagy csak vázlatgyűj­temény, mely az irodalomtör­ténész számára az életmű ér­dekes kiegészítő része, de az olvasónak nem jelent élményt. lázár István véleményét osztom, aki a Vándorünnepet a remekművek közé sorolja, és azt hiszem, az olvasó is ezt érzi majd, ha kezébe veszi ezt a könyvecskét. Egyáltalában, sznoboskodónak tartok min­den olyan kettéválasztást, mely a remekművet csak meghatározott műfajokban tud elképzelni s a remeklés lehetőségét nem adja meg a vázlatoknak, leveleknek, val­lomásoknak, karcoknak. A vi­lágirodalom klasszikusainak képzeletbeli gyűjteménye bi­zonyára szegényebb lenne, ha csak eposzokból, regények­ből, drámákból, balladákból állna s nem sorolhatnánk kö­zéjük az igazán nagy írók tö­redékeit, naplóit is. A kép­zőművészetben a vázlatok, a tanulmányrajzok rangja, he­A Debreceni Csokonai Színház VENDÉGJÁTÉKA a Miskolci IMcntzeti Színházban Január 16-án LEHOTAY-BÉRLET Január 23-án UDVARHELYI-BÉRLET HÉTFŐ ESTE 7 ÖRAKOI OFFENBACH: HO ff MANN MESÉI OPERA 3 FELVONÁSBAN JEGYEK A MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ PÉNZTÁRÁNÁL VÁLTHATOK Vasárnap kivételével naponta du. 3—7 óráig lye nem vitás. Ebben — úgy vélem — az irodalom sem különbözhet. A Vándorünnep éppolyan remeklés, mint Az öreg ha­lász, vagy a nemrégiben újra kiadott Búcsú a fegyverek­től. Mindenekelőtt azzá teszi az a műgond, mellyel szer­zője megalkotta. Hemingway műve — a maga egészében — azért emelkedett a klasszikusok so­rába, mert írója egyrészt azt tűzte ki célul, hogy a valósá­got fogja ábrázolni, másrészt azért, mert ezt a célt rend­kívül tudatos munkával meg is valósította. Ügy ír, amint az van. S mihelyt a valóság­nak ez a szinte maximális pontosságú tükrözése sikerül, akkor legyen az bekezdés, vagy terjedelmes történet: re­meklésről van szó. Ha az író egy egész művön keresztül be tudja tartani ezt a normát s minden jól sikerült bekezdé­se, fejezete, részlete egybe­függ, s összességében is a va­lóságnak megfelelő, akkor re­mekművet hozott létre, rea­lista alkotást. A Vándorú nnepjjf^ mű. Az író egy jól meghatá­rozott életszakaszának oknyo­mozó pontosságú leírása, melyben a párizsi író-környe­zet, de ezen túl még a húszas évek sajátságos nyugati élet­vitele, irodalmi világa is, nemcsak kulissza, színes hát­tér, hanem olyan társadalmi alap, amelyből a főszereplő ifjú Hemingway élete, gon­dolkodás és alkotómódja le­vezethető. A maga egészében a Vándorünnep totális, azaz minden benne van, ami egy ember (aki véletlenül éppen az író) adott korszakának megértéséhez szükséges. Ami külön értéke, csak az van benne. Hamingway egyébként sem locsogó. A Vándorünnep szűkszavúsága egy szonett pontosságával és tömörségével vetekszik. Akár Az öreg halászban, ebben a terjedelemre szintén kicsiny műben is nagyon szigorú ön­magához: nem hanyagol el egyetlen fontos részletet sem, d* elhagy mindent, ami csak szín, anekdota lehetne. Az H étfőn reggel szirénázó mentőautó állt meg az egyik gimnázium előtt. Megszokott fürgeség­gel szálltak ki belőle a be­tegszállítók. és a mentőor­vossal együtt bementek az iskolába. Megsápadt, szün­telen hányingerrel küszkö­dő, magáról alig-alig tudó lány várt rájuk az osztály­teremben. Körülötte félka­réjban megriadt lányok, ta­nárok, igazgató. — Gyógyszermérgezés! — mondta a mentőorvos, és intett, hogy a diáklányt vi­hetik a mentőkocsiba. A motor felbúgott, nyomában ott maradt a szokásos két­ségbeesés, a pillanatnyi csend és tehetetlenség. Később a lányok egymás szavaiba vágva, mindent el­mondtak. A harmadikos diáklány négy tárgyból állt bukásra. Jól tudta ezt már a karácso­nyi szünet előtt is, ugyanis az elmúlt év utolsó tanítási napján tájékoztatást kaptak a körülbelüli előmenetelről. A harmadikos kislány tehát sejtette, hogy január első ta­nítási napján négy elégtelen­nel terhelt értesítőt visz ha­za szüleihez. Már a találkozás gondola­tától is megriadt, mert szü­lei nagyon szigorúak, külö­nösen édesanyja lendül ki nyugalmából a legkisebb iz­galom hatására is. A diáklány félve várta az első tanítási napot, a félévi bizonyítvány kiosztásának időpontját. S hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal, az ellenőrzőben meglapuló négy elégtelennel, különböző gyógyszeréket szedett be, pontosan negyven szemet. Az eset. amelyet vázol­tunk, inkább baleseti króni­kába kívánkozik, de mivel társadalmi gondok húzód­nak meg mögötte, éppen a félévi bizonyítványosztás ürügyén érdemes néhány szót vesztegetni rá. Sok ezer diák vitte haza a hét első napján a félévi értesítőt. Mondanunk sem kell: a fogadtatás többféle­képpen zajlott le. A színje­leseket megdicsérték, azokat pedig, akik néhány négyest is hazaviltek, jóindulatú fi­gyelmeztetésben részesítet­ték. mondván: „Tudnál M ötös is lenni”. A négyes bizo­nyítványtól lefelé, érzésünk szerint nagyon változatos lehetett a dorgálás. A rossz előmenetelő hall­gatók minden kétséget kizá­róan rá is szolgáltak a szi­dás széles „színskálájára”. Elsősorban azok, akik tény­leges képességeiken alul pro­dukáltak ebben a félévben. De szerintünk nem érdemel­nek dorgálást, fenyegetést é* a gyógyszeres üvegig terje­dő félelemkeltést azok a ta­nulók, akik szerényebb ké­pességekkel vannak megáld­va, akiket szüleik „préseltek be” a gimnáziumok padjai­ba, s azóta a gyerek, képes- . ségének javát adva, nehéz­kesen jut át egyik osztályból a másikba. Küszöbön a pályaválasztás. A nyolcadikos gyerekek már terveket dédelgetnek maguk­ban. (Még tavalyról emlék­szünk egy kislányra, aki női szabó tanulónak szeretett volna menni, de szülei gim­náziumba erőltették, s lám. most félévkor két tárgyból megbukott.) A szülőknek szintén vannak elképzelése­ik. A társadalom is kívánsá- i gokkal lép fel, s ami a leg­fontosabb. lehetőségei meg­határozottak. Bizony, némi szerencse is kell hozzá, hogy a három kívánság megegyez­zen. Meg kell kísérelni ** „egyeztetést”, mert külön­ben a tévedések nyomában sok keserűség rakódhat le, ennek skálája a szirénázd mentőautóig terjedhet Ami pedig a gyerekek bi­zonyítványosztás utáni fe- lelősségrevonását illeti: a té­ma, az eljárás nagy tapinta­tot körültekintést igényel, s egy kis szülői önvizsgála­tot is. A nadrágszíj, a verés, a fenyegetés különböző vál­tozatai nem vezetnek célra. G ondolkodjunk higgad­tan, főleg cseleked­jünk kiegyensúlyo­zottan, mert félév múlva is­mét bizonyítványt osztanak, s azt jó lenne átvészelni méregpohár nélkül ... Párkány I,ászló' Cjszerű oktatási formáról tanácskoztak Sátoraljaújhelyen A differenciált csoportos foglalkozás elvi és gyakorlati vonatkozásainak megbeszélé­sére, az alkalmazás során nyert tapasztalatok kicserélé­sére gyűltek össze a napok­ban Sátoraljaújhely város és a sátoraljaújhelyi járás isko­láinak a korszerűbb pedagó­giai eljárások iránt érdeklődő és azokkal kísérletező neve­lői. A nagyarányú megjele­nés azt bizonyítja, hogy a járás nevelőiben élénk ér­deklődés és kísérletező kedv él az eredményesebb oktató munka iránt. Különös jelen­tőségű ez, ha a differenciált csoportos foglalkozással vég­zett oktatási munkaforma célját tekintjük: a hátrányos helyzetű tanulók, valamint a gyengébb képességűek felzár­kóztatását a jókhoz, és fi­gyelembe vesszük az általá­nos pedaeógiai hatások eme­lésének lehetőségét. Az oktatási eljárás tonvege, hogv a nevelő a szaktárgyból tanúsított előmenetel alapján csoportokba osztja tanulóit, tanulmányi eredményeik alap­ján differenciállá az osztályt. A gvengébb felkészültséggel rendelkező tanulókkal közvet­lenül foglalkozik, minden ren­delkezésre álló módszerrel és eszközzel törekszik lemaradá­suk pótlására. A jobb ered­ményekkel rendelkező tanu­lók színvonaluknak megfelelő feladatokat kapnak. A sátoraljaújhelyi tanács­kozáson elvileg tisztázták a differenciált csoportmunka fo­galomkörét, célját, szükséges­ségét az iskolareform tanter­vi követelményeinek teljesí­tésében, s az ebből adódó korszerűsítési feladatok meg­valósításában. Szó esett a dif­ferenciált munkaforma alkal­mazási területeiről, hatásáról a gyermekek és pedagógusok viszonyára és sok egyéb, e témával összefüggő kérdés­ről. A szakcsoportonként kü- lön-külön folytatódó megbe­szélés sok gyakorlati tapasz­talatot tárt fel és végső konk­lúzióként megállapítást nyert, hogy a differenciált csoportos foglalkozás pedagógiai hatása felülmúlja a hagyományos munkaformákat, kimunkálá­sával, alkalmazásával érde­mes és szükséges Is foglal­kozni. Zajácz József tanár Sárospatak . Wrda. AZ ESERNYOS KI­RÁLY Látványos esték. L«há» bérlet. Este i órakor, etötörtök. ESER.MYÖS KI­RÁLY Bérletszünet. Este 7 óra­kor. . péntek. HARC A SZALA­MANDRÁKKAL. Bemutató elő­adás. Bérletszünet. Este 7 óra­kor. . szombat. HARC A SZALA­MANDRÁKKAL. Ifjúsági elő­adás. Petőfi bérlet. Délután 3 órakor. HARC A SZALAMANDRÁK­KAL. Bérletszünet. Este fél 8 órakor. vasárnap: AZ ESERNYÖS KI­RÁLY Bérletszünet, délután 3 órakor. AZ ESERNYÖS KIRÁLY. Bér­letszünet, este fél 8 órakor, hétfő: HOFFMANN MESEl. (Csokonai Színház) este 7 óra­kor. kedd. HARC A SZALAMAND­RÁKKAL. Látványos esték. Kálmán bérlet. Este 7 órakor, n/erdn. HARC A SZAÉAMAN». RAKKAL Bérlctszünet. Este 7 órakor. Vándor ünnep emberek, akiket ebből a mű­ből megismerünk: Gertrude Stein, Scott, Ford és társaik — örökös ismerőseinkké vál­nak, ábrázolásuk telitalálat. S megfigyelheti az olvasó, hogy a Vándorünnep rövidsége el­lenére, mily’ sokan vannak. Hemingway egyik legfonto­sabb bravúrja, hogy több em­bert tesz élővé száz-egyné- hány oldalon, mint sok több ezer lapos családregény. Mi ez, ha nem remeklés? Végül. _ azt hozza fel né­hány olvasó, hogy jó, jó, ez mind igaz, dehát hol itt az eszmei mondanivaló, mely megemelné, társadalmilag ha­tékonnyá tenné ezt a művecs- két, amelynek megléte, vagy hiánya ugyancsak perdöntő, ha remekműről beszélünk. Lássuk a történetet. Egy fiatal író elhatározta, hogy leírja a világot, úgy, ahogyan látja. Ehhez kevés a lehető­sége. Pénze, állandó lakása, nyugalma nincs. Csak tehet­sége és elszántsága. Akár az öreg halásznak ... Abbahagy­ja még a pénzt hozó újság­írást is, hogy teljesen művé­nek élhessen, hogy jó novel­lákat írhasson és felkészülhes­sen egy regényre. Már-már tele a táskája egy sereg jó munkával, mikor szerencsét­len fordulat következtében elvész az egész. A nagynehe- zen kihorgászott halat a cá­pa, a véletlen leette. Elkese­redik? Igen. Azt hiszi, soha többé nem lesz ereje újrakez­deni. S mégis újrakezdi. Üjra megkísérli a lehetetlennek tű­nőt. A Vándorünnepnek ez az eszmei mondanivalója, a munka kikerülhetetlenségé- nek, a lehetetlennek tűnő feladatnak a vállalása. Az ol­vasónak éreznie kell — az író így akarja —, hogy a te­hetséges és jóakaratú ember, ha igazán az, soha, semmi­lyen nehézség elől sem hát­rálhat meg. Amilvpn kíméletlenül ftuiliyeu szigorú a stí­lusa, olyan erőteljes és kér­lelhetetlen maga a tehetsége is. A Vándorünnep ezért ki­tűnő könyv, remekmű, férfi munka. 5z. Kovát* Lajos szélnek róluk, mint élő is­merősökről. Ha egyik-másik címe nem jut eszükbe, tör­ténetet mondanak el belőle egymásnak, s valamelyikük biztosan kitalálja. Friss kenyér, s még fényes bőrű szőlő kerül a „hívatlan vendég” elé, történetek, köny­vek, jó újságcikkek sztorijai fonják össze a beszélgetést. A mai irodalomból főként a nagy vitákat megélt könyve­ket ismerik. A Húsz órát is olvasták, ez különösen érde­kes volt. Ez az első könyv, amire ezt a kifejezést hasz­nálják. Miért volt érdekes? Mert olyanokról írtak, mint mi vagyunk, magam is isme­rek olyan embereket, akikről meg lehetne írni egy ilyen könyvet — mondja a bácsi. Néhány héttel később írók jöttek a faluba találkozóra, Szabó Imréék rádióján már ott volt a könyvük, mert így is meg akarják Ismerni őket. Kíiliin polcok a tv mellett tanám a beszélgetést, az is­merkedést, de menni kell A sarokig elkísérnek, s mond­ják, nézzek el erre máskor is. Ritkán lehet ennyi jó könyv­ről beszélgetni, s nekem az a jó érzésem, hogy ők beszél­tek, s én hallgattam őket. Idős falusi emberek házában mindennapos, szükséges do­log a könyv, s nem vették kí- váncsiskodásnak az idegent, aki élményeikről fagatta őket. Visszaútban — kis kitérőt téve — megnézem a temetőt. Megtalálom a fiatalon meg­halt fiú sírját, s egy pillanat­ra megdöbbenek — a kegye­let búcsúszavaként Arany Já­nos szavait vésték a szomo- lyai kemény kőből faragott síremlékre. így kísér a könyv a bölcső­től a koporsóig. Győri Erzsébet meséli. A fáraót is azért ol­vassák, mert olvasták, hogy a moziban vetíteni fogják. De oda már fárasztó elmenni — hatvan éven felül vannak —, az apróbetűs könyv felett égetni a villanyt éjfélekig nem fárasztó. ,,Errleke9’‘ volt Mikor kezdtek könyvet ol­vasni — tolakszik elő a kér­dés belőlem. Imre bácsi fia­tal korában is rabja volt a betűnek, felesége pedig mel­lette szerette meg. Csöndes szavakkal mesélik a régi, vé­kony füzetek történeteit, de amit most olvasnak, másfaj­ták — mondják — és oko­sabbak. Kis szőlőskertjükben nyá­ron hajnaltól estig van mun­ka, de ott is velük van a könyv, mert ha eső jön, a kunyhóban van idő az olva­sásra. Mindketten úgy isme­rik a könyveket, és úgy be­A gyerekekre, unokákra te­relődik a szó. ök már isko­lába jártak, nemcsak néhány elemit. A legnagyobb unoka nemsokára technikus lesz, a kisebb most olvassa halomra Verne könyveit, útleírásokat. S ha a távoli unokához ké­szül a nagymama, színes ké­pes könyv kerül a bőröndbe, ajándéknak. Saját könyvük Is van, a legkedvesebbeket megveszik maguknak, vagy a gyerekek, unokák hozzák ajándékba. Évente 2—300 forintért vesz­nek könyvet. Már nem fért el a szekrény tetején, külön polcokat kapott a könyv a szép szobában, a televízió mellett. A régi újságokat is évekig megőrzik, gyakran még a szomszédok is ide jár­nak újságért. Legszívesebben estig nyúj­A termelőszövetkezet iro­dájában ismerkedtünk meg. Zárszámadás előtt mindig akad valami fontos intézniva­ló. így hozta a jószerencse éppen utamba Szabó Imréné 6zomolyai tsz-tagot, a helyi könyvtár egyik idős olvasó­ját. Régen szerettem volna már személyesen megismerni őt is, családját is. Az a hír járja róluk, hogy. a könyvtár legszorgalmasabb olvasói. Szíves szóval invitál új is­merősöm — otthon beszélges­sünk. Ütközben arról mesél, milyen volt az előző esti szín­házi közvetítés. Az Optimista tragédiát adták — kíváncsian hallgatom véleményét. Mond­ja a történetet, s figyelem, ahogyan félmondatokkal ér­telmezi. Nemcsak nézte a já­tékot, hanem látta is. Persze szó esik arról is, hogy sok he­lyen elzárták adás közben a televíziót. „Nem volt jó” — Idézi a véleményeket, a má­sok véleményét, de hát azok­nak a könyv se jó — told ja meg egy mondattal,, mert azon is gondolkozni kell. A téli sárban cuppogunk a Kláva utca felé. A temető előtt kell elmennünk. Egy pillanatra megáll vendéglá­tóm, s befelé mutat. — Ott a fiúnk sírja. Rövid mondatok­kal panaszolja 30 évesen meg­halt gyereke sorsát. A hábo­rúban kapta betegségét, né­hány évig élt utána. A szo- molyai temető az idegennek is érdekes, ennyi kő-fejfát ke­vés helyen látni. Errefelé sok a kő, s minden házban ért valaki a faragásához. Elérkezünk a Kláva utcai rangos, szép házhoz. A há­ború után építették. Kíváncsi­ságból kérdezem vendéglátó­mat, vajon kinek a nevét vi­seli ez az utca. Partizánlány volt itt, a második háború­ban — kapom a felvilágosí­tást. De sokan nem tudnának közismertebb elnevezésre sem választ adni! Bent meleg, és asszonylánya fogad. A falon az Olajfák hegye, családi képek, gyere­kek, unokák — múlt, jelen és jövő. A reggeli újságok a tűzhely njelletti sezlonon szét­szórva. Imre bácsi már meg­nézte őket, ezzel kezdi a na­pot, este újra megnézi. Észak- magyarország, Népszabadság, Nők Lapja, Ország—Világ, Rádió és Televízió Üjság, Lu­das Matyi — ezekre előfizet­nek, ünnepek - idején még több lap jut el ebbe a csa­ládba. Az olvasásra terelődik a beszélgetés — a néni ha­lommal rakja elém a leg­utóbb kölcsönzött könyveket. Prus: A fáraó, Sásdi: Nyolc hold föld, Veres Péter: Az ország útján, Móricz Zsig- mond: Életem regénye, Zola: Három város, Hugo: Nyomo­rultak. Zoláról kérdezem, szinte irodalomtörténészi pontossággal beszélnek róla. egymás szavába vágva. Hol szerezték ezt a tudást, hisz az iskolából nem sok jutott? A válaszuk meglep — min­den jó könyv bevezetését, útószavát elolvassák, különö­sen Imre bácsi, s aztán ő el­Újüíigok, könyvek «armadája Olvasóarc Szomolyáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents