Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-11 / 9. szám
Szerda, 1967. január 11. eszakmagyarorszag 3 Élnek-e ma Odüsszeuszok ? A z ithakart nem csupán Homérosz örökítette meg, hanem Dante lelkét is felgyújtotta, s az örök megismerés vágyát öltötte a királyba; Tennyson benne érzékelteti az elérhetetlen utáni vágy kínjait. D’Anunzió is megidézi szellemét, s felruházza őt a „Földközi-tenger királya” címmel-ranggál. A megidézett szellem a maga szerény, ironikus hangján szól rá a költőre: „Én csupán Itha- ka királya vagyok. Tévedsz, poéta!” Mert Odüsszeusz nem szerette a tengert, gyűlölte a messzeséget, az ithakai mindenekelőtt a maga kis szigetét és a békét szerette. A békét azért, hogy sétálhasson kedves erdőiben s a sziklák között, Neritusz csúcsairól elnézhesse a tengert, és figyelhesse a széllel dacoló olajfákat, a réteket, melyeken zöldéi] a fű. Egyszóval; egyszerű és valóságos természetű ember volt a mi görögünk, aki minden tettével és gondolatával a maga középszerűségéért hadakozott. Az irodalom tehet róla. hogy másként ismerik Ithaka királyát, de még a hibáztatható irodalom is kiemeli emberi indulatait, erényeit, hogy mást ne mondjunk: kalandjai során hajóját és gondolatait polgári származású feleségéhez, Pénelopéhoz irányítja. Odüsszeusz a maga közép- szerűségéért harcolt, s ez nála az emberséget, az emberi mivoltában való megmaradást jelentette. Nem áhított felső- rendű ember lenni. Ám cselekedetével (Ithaka szigete szegény volt. sziklás, terméketlen terület) mindenkor népét szolgálta. Jobblétükért, békességükért utazott, s ragadt rá a „furfangos” jelző. Hiszen az isteni szépségű Heléna apját is ő okosította fel a kérők gyűrűjében; vegye a versengő királyok esküjét... A középszerűségnek manapság egészen más értelme van. Az antik világban ez a realisztikus, mélyen s egyszerűen emberi tulajdonságokat jelentette. Ma elmarasztalóan hat. Egyik szülő panaszkodik gyerekére (értelmiségi családról lévén szó), hogy gyermekük, a mihaszna, nem akar orvostudományt hallgatni, hanem gyárban szeretne szakmát tanulni. „Felháborító!” — s ha nem éppen ö szülte volna, még hozzátenne: „Ez a gyerek nem normális!” Társaságban csak az az igazi „jópofa”, aki a csöndes napi élettől elütöt produkál. A fiatal lányok jelentős része szívesebben választ partnert azok közül a fiatalemberek közül, akik legalább hiszik magukról, hogy egyszer slágerénekesek lehetnek, esetleg dobosok, másodosztályon, mint egy serényen dolgozó lakatost. Régebben Írtam egy volt bányászcimborámról, aki otthagyta becsületes szakmáját s munka nélkül várja karrierjét Ugyanis egy kerületi „Ki mit tud?”-on első lett, és egy kétes értékű zenei „szakember” rendkívüli tehetségesnek tartotta __ Egy t isztességes családanya elbeszéléseivel keresett fel, s mint mondotta: nem akar egész életében középszerű, azaz, csak családanya lenni... Ezért kezdett el írni. Megdöbbentő fogalmak vannak a középszerűséget illetően. Sokan úgy hiszik, a névtelenség, a „nem világra szóló produkció” nem is számít emberi cselekedetnek. Olyan ez, mintha egy kiválóan működő gépezet egyik csavarja meggondolná magát, s kereket oldana azzal a képtelen kijelentéssel, hogy ő nem hajlandó tovább egy csavar lenni a sok száz közt... Holott abban a gépezetben az ő helyét körültekintéssel megtervezték, méretét, szilárdsági fokát megszabták, kiváló esztergályosok kimunkálták. Az irodalom."ha torzított is, számos antik hős életéből éppen ezekkel a torzításokkal figyelmeztet. Odüsszeusz az Avemusba leereszkedve találkozott a rövid, de dicsőségben és hírben gazdag életű Akhilleusszal, aki azzal a kijelentéssel veti el felsőbbrendűségét: odaadná egész halhatatlan dicsőségét, ha csak egyetlen napig élhetne még közönséges halandóként, akár mint egyszerű pásztor. ilyen érzésekkel telítődnek nno mint nap azok z erre erek. akik ostoba okoskodással és semmittevéssel, avagy méla undorral és semmittevéssel szemlélik maguk körül a világ folyását, társadalmuk. népük munkáját, erőfeszítéseit? Nem tudóm. Pedig nagyon szeretném tudni. Ám valószínűnek tartom, hogy az az ember, aki napjainkban azzal a hiedelemmel ül le hivatali asztalához, vagy kávéházi székre ismerősei közé (s világfájdal- masan kijelentget, vagy még azt sem teszi), hogy a világ csakis miatta s csakis körülötte forog — az szánalmasan buta ember. Azaz, cselekedete még ennél is nagyobb: bűn , — ostobaság! Egyik hasonló ismerősömmel az új gazdasági mechanizmusról beszélgettünk — ő meglehetősen fintorgott. Mégcsak ellenérveket sem mondott — méltóságteljes gőggel ült. s éreztem megsértődött, amiért a kormány nem éppen őt kérte fel az új gazdasági rendszer kidolgozására. Odüsszeuszi méltósággal körülbástyázott hallgatások és szirén-dalokra emlékeztető halandzsák! Az embernek ne- vethetnékje támad, ha javíthatatlan sznobokról. Kávéházi Konrádokról van szó. Ám elszomorító. ha egyszerű emberekben találni fel ezeket a tulajdonságokat. Akik azt hiszik, hogy a mai társadalomnak csak Jánossy professzorokra. Kodály Zoltánokra, Ruttkay Évákra. Németh Lászlókra van szüksége. Mintha hazánkban nem minden embert egyformán, a végzett munkája és viselete szerint kapná a megbecsülést, a jutalmat S merő tévedés, ha valaki azt hiszi: Kodály Zoltánhoz hasonlónak lenni csak elhatározás és szorgalom kérdése. Kivételes képességű tehetségek mindig születtek és születnek ezután is. A kultúrát a művészeteket, a tudományt és a politikai életet általában kiváló, arra született, képesített emberek irányítják. De soha sem a maguk dicsőségére munkálkodnak, hiszen Kodály zenéje mindenkié, az egész zenét szerető világé, s Ruttkay Éva feledhetetlen alakításai hosszú alkotó lázban születnek meg, s a színházkedvelő már csak a kiforrott, kimunkált alakításban gyönyörködik. A maga módján mindenki Odüsszeusz, aki felismeri küldetését, emberi kötelességét, s akként cselekszik. Éppen ez j a szerény, békeszerető és szüntelenül cselekvő ithakai I figyelmeztet bennünket erre ' több mint kétezer éves távolságból. S mégis, a távolság, az idő ellenére, hallható és érthető ez a hang. ; Csak rá kell figyelni. Baráth fajos I Ötvenmilliót fordítottak megyénkben a falusi bolthálózat fejlesztésére Sajtótájékoztató a MESZÖ V-bcn Megyénk földművesszövetkezetei eredményesen zárták a harmadik ötéves terv első esztendejét. Borsod földművesszövetkezetei kiskereskedelmi tervüket 103, vendéglátóipari tervüket pedig 35 millió forinttal szárnyalták túl 1966-ban. A saját készítésű ételek forgalma elérte a 12,8 millió forintot. A külön- böző falusi boltok száma megközelíti az 1800-at, s csupán az elmúlt évben 84 új üzletet, cukrászdát nyitottak meg. Ezekből 15 bolt az eddigi „fehér foltok”, a falusi Ä felvásárlási tevékenység Is javult. Burgonyából például az előző évnél 58,7 szállókkal többet, 2068 vagont sikerült felvásárolni a megyében. Zöldségfélékből a megye 18,8, gyümölcsből 11.6 százalékkal túlteljesítette fel- vásárlási tervét, így az 1104 vagonra tervezett téli tárolás végeredményben 1807 vagonra növekedett, ami azt jelenti, hogy néhány hiánycikket kivéve, kitavaszodásig lesz zöldségféle és burgonya az üzletekben. Az úgynevezett vegyescikkekből is sikeres volt a felvásárlás. Tojásból például 24 helyett 25,9 millió darabot. 20 vagon helyett 21 vagon baromfihúst, 70 helyett 71 vagon babot, 7 millió forint értékű vadontermó gyógynöperifériák áruellátását javítja. Egy év alatt mintegy 50 millió forintot fordítottak a megye falusi bolthálózatának fejlesztésére, új berendezések vásárlására a földművesszövetkezetek, s maga a tagság 2 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá az üzletek csinosításához. A miskolci MESZÖV-ben megtartott sajtótájékoztatón Csege Géza, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke ismertette a földművesszövetkezetek 1966. évi eredményeinek e néhány jellemző adatát. vényt, 20 helyett 22,5 vagon mézet és — nagyrészt exportcélokra — 22 ezer hazinyulat vásároltak fel. Ami a falusi boltok áruválasztékát illeti, ezerkilenc- százhatvanhatban a minimálisra csökkent a hiánycikkek száma. A nagyobb községek új szaküzletei bármelyik városi üzlettel felveszik a versenyt. Az áruválaszték lényeges javulásához az is hozzájárult, hogy több földműves- szövetkezet már közvetlenül is rendel egyes árucikkeket a helyi ktsz-ektőL Kénsíilődés a SZŐ VOSZ VI. kongreaaauttára A MÉSZÖV irányításával működő szakszövetkezetek, hegyközségek és takarékszövetkezetek is jelentősen fejlődtek 1966-ban. — 1967-tól még nagyobb eredményeket vár megyénk földmüvesszövetkezeti mozgalma — hangsúlyozta Csege Géza elvtárs. — Számos földművesszövetkezeti tag, a megye falusi lakosságának igen jelentős százaléka az elkövetkező hetekben és hónapokban igen hasznos „beszélgetéseken” vesz részt. A földművesszövetkezeti vezetőségek újjáválasztása, a MÉSZÖV megyei küldöttközgyűlésére, a SZÖVOSZ VI. kongresszusára való készülődés során a tagság a IX. pártkongresszus útmutatásai alapján részletesen megbeszéli a földműves- szövetkezeti mozgalomra váró tennivalókat, megismerkedik az új gazdasági mechanizmus lényegével, valamint a SZÖVOSZ-kongresszus irányelveivel. Ezek a irányelvek a földművesszövetkezeti mozgalom jelentős fellendülését, gazdasági és szervezeti megszilárdulását tűzték ki célul. A földmüvesszövetkezeti helyi taggyűlések e héten kezdődnek megyénkben. Sor kerül néhány szervezeti változásra. Az eddiginél nagyobb jogkört kapnak a helyi intéző bizottságok, mindenütt megszilárdítják a vezetést. Megszűnnek a földművesszövetkezetek járási központjai. Több felvásárlás, nagyobb nrurálaamlék Próbaüzemben a papírgépsor Az elmúlt év végén fejezték be Dunújvárosban a papírgyár két új gépsorának szerelését, majd megkezdték a második gépsor próbaüzemeltetését is. Az óriási méretű berendezés minden egységét alapos üzemi ellenőrzésnek vetik alá. A termelőszövetkezeti tagok és az új nyugdíjrendszer A mindennapi munkán, az eredményesebb holnap tervez- getésén kivül semmiről sem esett talán több szó falun, a termelőszövetkezeti tagság körében az utóbbi évek során, mint az idősebb, a munkából kiöregedett nők, férfiak pihenésének, nyugodt öregkorának biztosításáról. Arról, ideje lenne már alapot teremteni hozzá, hogy az iparban dolgozó munkásokhoz, vagy az állami vállalatok dolgozóihoz hasonlóan, a tsz-tagság is biztosítva tudja, érezze: nem marad segítség, megfelelő anyagi támogatás nélkül, ha megfárad a munkában, ha eljár fölötte az idő. Éppen ezért nagyon is érthető örömmel fogadta a falu az előzetes hírt, majd a IX. pártkongresszus határozatát, hogy 1967. január 1-től a termelőszövetkezeti tagságot is megérdemelt, a végzett munkájával arányos nyugdíj illeti meg, ha eléri a megfelelő életkort, s ha legalább tíz esztendőn át becsülettel dolgozott, tevékenykedett a szövetkezetben. Ezt az elhatározást öntötte, foglalta törvénybe, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának december 22-én érvényesített rendeleté, az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer. A törvény jelentőségét fölösleges bizonygatni, hiszen minden külső elemzésnél, bizonyításnál többet mondanak a termelőszövetkezeti tagság köréből érkező megjegyzések; „végre eddig is eljutottunk ... Most már valóban egyenjogú állampolgárok lettünk ... Ezután még érdemesebb lesz mindennap becsülettel dolgozni.’’ * a legmesszebbmenő önállósággal dolgozhatnak a körzeti földművesszövetkezetek, amelyeknek száma az elmúlt év végén történt néhány egyesüléssel 37-re csökkent megyénkben. Hél „Maérleli* Jntaa A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett mezőkövesdi földművesszövetkezet kísérleteire már az elmúlt esztendőben is országosan felfigyeltek. Az új gazdasági mechanizmus legfontosabb alapelveit itt lényegében már alkalmazták, mégpedig nagy sikerrel. Az idén további hat fmsz-ben, a mezőkeresztesl- ben, a miskolciban, a sárospatakiban, a tokajiban, a sátoraljaújhelyiben és az en- csiben is hasonló módon gazdálkodnak, kereskednek. Elsősorban e hét „kísérleti” földművesszövetkezetben, de a többi finsz-ben és hegyközségekben, a szakszövetkezetekben is sokirányú gazdasági, a falvak áruellátását, a helyi szolgáltatásokat javító. ! a falu kulturális életét fellendítő kezdeményezés megvalósítására készülnek az j idén. Néhány községben a termelőszövetkezettel közös melléküzemág létesítésére, így például olcsó építőanyagok, a Akik „főbbet“ rárfak Az új nyugdíjtörvényt ma már alighanem minden termelőszövetkezeti tag ismeri. Ki-ki tájékozódott róla, hogy a közösségben • dolgozó férfiaknak 150, a nőknek 100 tízórás munkanapot kell produkálniuk, hogy egy-egy „nyugdíjévét” könyveljenek el javukra. S hogy a korábbi éveket az évenként megszerzett munkaegységek száma alapján határozzák meg. A tsz-ben dolgozó férfi, aki egy-egy évben 120, s az a nő, aki 80 munkaegységet szerzett az elmúlt esztendők során, egy-egy nyugdíj-évet is szerzett biztosítékul öregkorára. S azzal is alighanem tisztában van már mindenki, hogy a nyugdíj ösz- szegének alapja a tsz-ben egy év alatt szerzett jövedelem ti- zenketted része egy-egy hónapban, s öt év átlaga alapján. Végső soron azt jelenti ez, hogy az a férfi tsz-tag, aki 1967-ben, 1968-ban, vagy a későbbi években eléri a 65. életévét, illetve az a nő, aki betölti a 60. évet, s legalább tíz évet becsülettel dolgozott a közösségben, nyugdíjba mehet. Ha pontosan tíz évet dolgozott, öt évi keresete havi átlagának 33 százalékát kapta majd nyugdíjként. Ha az évek száma több, évenként plusz két-két százalékkal magasabb a havi nyugdíjösszeg. S ez nem lehet kevesebb 400 forintnál! Vannak azonban számosán, akik többet vártak. S elsősorban azok, akik már korábban kiöregedtek a munkából, azok, akik már nem képesek megszerezni a nyugdíjhoz szükséges feltételeket. Igen sok megyénk területén is az olyan, idős falusi emberek száma, falvakban hiányolt faáruk gyártására, vesszőfeldolgozásra készülnek. A tervek szerint megvalósul végre a j hegyközségek palackozó üze- í me, és kisebb savanyító, il- ] letve tartósító üzemek létcsí- ' tését is tervezik. 1 (p. «.) 1 akik 65—70 évesek, akik csak három-négy évet dolgozhattak a közösségben, s akik 260 forint öregségi járulékot kapnak havonta. S ők továbbra is csak ennyit kapnak, illetve még 40 forintot a 260-hoz, ha nyugdíjban nem részesülő eltartott házastársuk, családtagjuk van. Emberileg érthető, hogy többet szeretnének, többet érdemelnének. Azonban társadalmunk anyagi lehetőségei végesek. Az viszont sehol, egyetlen termelőszövetkezetben sem tilos, sőt, kötelesség, hogy az ilyen tsz-tagokat a közösség erejéhez, s korábbi érdemeikhez mérten anyagilag segítsék, támogassák. A családtagok is, ha— Az elmúlt napokban számos községben, közös gazdaságban megkérdezték a szakembereket, a vezetőket: vajon a közös munkát segítő családtagokról miért nem történt külön gondoskodás, hiszen sokan többet dolgoztak, mint egy-egy tsz-tag! Nyugdíjban természetesen csak azok részesülhetnek, akik alkotói, tagjai, alkalmazottai a termelőszövetkezetnek. De az új nyugdíj- törvény nem feledkezett meg a tsz-tagokon, a rokkantakon, az árvákon, az özvegyeken kívül a családtagokról sem. A családtagok bármikor kérhetik felvételüket a közösségbe. S ha tagok lesznek a nyugdíjjogosultságnál, a nyugdíj megítélésénél a belépés időpontjától függetlenül figyelembe kell venni korábbi munkájukat, tetteiket. Tehát: ha a családtag az elmúlt évek során évről évre teljesítette a rendeletben szerepló követelményt (ha férfi, 120, ha nő, 80 munkaegységet), ez náluk is egy-egy évet jelent a nyugdíjalaphoz. Nyugdíj falun, a föld munkásainak! Hány elmúlt évtized megvalósíthatatlan, vágyálomként emlegetett óhatá vált, válhatott valósággá 1967. január elsejével, alig két évtizeddel új életünk formálásának hajnala, kezdete után?! Van! Szocialista társadalmunk ereje, mi teremtettük meg Olyan mértékben, ahogy ma erőnkből telik Lehetne több, lehetne szélesebbkörű? Igen, s lehet, hogy lesz is később. Hogy mennyivel több, az viszont egyedül rajtunk, az alkotó munka eredményességén, a tsz-tagok még teremtőbb tevékenységén múlik Hiszen többet adni, többet elvenni csak a többől lehet S ez a több a mi erőnktől, falun, a tsz-ekben a tsz-tagság, a közösség alkotó erejétől függ. Barcsa Sándor HMM
