Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
ÉSZAKMAGYAKORSZAG Vasárnap, 1967. január 1. 6 • • Unneprontó töprengés Szerelünk jgSíS; ha valami oknál fogva úgy jöhetünk össze, hogy elnökséget választunk, köszöntjük a megjelenteket, szeretjük, ha pódiumra ülhetünk, szeretjük, ha a fogadásoknak nevezett összejövetelek feketekávéit hörpölhetjük és sajnos süteményeit ropogtathatjuk, vagy ha banketteken koccinthatjuk össze poharainkat. Az ünneplés, a különféle alkalmakkor rendezett sokféle ünnepség életünk tartozékává lett. Nem egyszer nem is eléggé megalapozottan. Néhány példát említenénk: Az elmúlt év őszén nagyszabású iskolaavató ünnepség volt az egvik borsodi községben. Október 16-án. Vagyis, másfél hónappal a tanév megkezdése után. Az ünnepség ,iól sikerült. Az iskola udvarán ácsolt pódiumon az elnökségi asztal mellett szorongott a község minden számottevő embere. a tani érmék egy része viszont be volt zárva az ünneplők elől. mert hiányzott a parketta. itt-ott még az alaoia is, és a központi fűtés is csak ez év tavaszán készült eí". Addig kálvbával fűtöttek az űnn^oé- lycsen felavatott, korszerű iskolában, s a csöveket a kitört ablakszemek helyén vezették ki a szabadba. De ez már az ünneolés után volt. Egy mánk iskolai r>élda: egv kisebb borsodi faluban az alkotmány ánnenén tartották meg fényes külsőségek között az iskola rvató ünnepségét. Tehát ti zenig* nappal a tanév kezdete ?lőtt. ami roppant szimpatikus ielenségnek tűnt egészen adlig, amíg jóval az iskolaév •negnyitása után ki nem tűnt, iogv az avatóünnenség egy öcsit elhamarkodott volt, nert az éoület még szentemkor közenén sem volt készen. \ közelmúltban ugyancsak iskolát avattunk egv másik hegen. több mint két bónanpal a anév kezdete után. örömmel Snneoelve. hogy végre elké- jzfilt IVrmrcalí a7 is*n,ni HCMCN1K bői meríthetjük i rxMdáVht. Fénves külsőségek törött nyitottak meg nemré- Tibrn egv nagváruHSzat. Igaz. iogv hosszú éveken keresztül tárva volt. és a nagyközség lakossága eleget bosszankodott az miház hiánya miatt, igaz az s, hogy a legutolsó kitűzött itadási határidő 15 hónappal korábban volt. de éppúgy örülünk. ünnepeltünk az áruház negnyitásakor. mintha nem *gy hosszú ideig tartó bosszúság szűnt volna meg, hanem egy határidőre elkészült űj létesítménynek örvendezhetnénk. Ugyanígy avatóünnen- séggel nyílt meg a hosszú ideig zárva tartott és kisebbre átalakított miskolci Rizománvi Aruház is. amelynek a megnyitásán. illetve úiranvitásán vajon mit kellett ünnepelni’ A bevezetőben említettük a fogadásokat, banketteket is. Igen gyakran találkozunk sajtótájékoztató címszó alatt rendezett ősszeiövetellel. ahol vidéki viszonylatban jelen van a saitónak maximum három képviselőié — hiszen nincsen olvan sok saitószerv — és tíz- szerannvi egyéb vendég. Olykor a feketekávé és a tea sütemény mellé olvan tóiékozta- tást is kannak a megjelentek, amit a rendező szerv minden különösebb ünnepi keret nélkül elmondhatna az úiságírők- nak. vagy egyéb érdekelteknek. Jelentéktelen kis boltocskák megnyitásakor, vagy úira- nvításakor megnyitó ünneosé- geket tartunk. idénvieiiegű kiállítás, vagy árusítás kezdete sem mehet ünnepség nélkül. Talán elég is a példákból. Inkább azon töprengjünk, hánv szervet mozgatnak meg az oktalan ünneplések, hánv felesleges munkaórát rabolnak el, hány és hány ember ül órák hosszat szükségtelenül ilyen alkalmakkor. detileg tervezett határidőre, vagy előtte, s akkor köszöntsük a tudás új várát örömmel, de a bosszús késedelem után ne tegyünk úgy, mintha nem vennénk tudomást a késésről, mintha maradéktalan lenne örömünk. Vonatkozik ez más objektumok késedelmes átadására is. Ami pedig a boltokat, egyéb kisebb kereskedelmi egységeket illeti, még ha késés nélkül nyitják is meg,, legjobb az ismert humorista tanácsát meghallgatni, azaz a legszebb boltnyitó ünnepség, ha késedelem nélkül felhúzzák a rollót, a vevő bemegy, udvariasan megkérdezik, mit kíván, lemérik részére a 15 deka felvágottat, becsomagolják, fizet, átveszi az árut és távozik. Ezzel a bolt úgy meg van nyitva, hogy azt semmiféle szónoklat nem nyithatja meg jobban. tűnnek ezek a gondolatok, de talán nem szükségtelenek, mert a felesleges ünnepekből valamivel több van nálunk, az elhanyagolható összejövetelekből, fogadásokból is több adódik, mint amennyit elbírunk, és amennyit okkal lehelne tartanunk. Csak úgy ünnepeljünk, ha értelme van! Benedek Miklós A természet alkotóműhelyéből Üoneproafónak Sárospatak előtt, az országút melletti sziklafalnál láthatók e gyönyörű jég-cseppkövek. Foto: Szabados György Nem állítjuk, hogy törölni kell életünkből az ünneplést. Ünnepeljünk olyankor, amikor valóban okunk van rá. A mindennapos, a természetes, vagy keservesen elkészülés nem lehet ok az ünneplésre. Tartsunk fogadásokat, sajtó- tájékoztatókat is akkor, fia van valami tartalma, ha tudunk miről tájékoztatni, de_ne tartsunk soha megszokásból, azért, mert „betervezett” esemény a fogadás, vagy azért, mert így jobban hangzik a napisajtóban és a felettes szervekhez küldendő jelentésben egyaránt. Jelentéktelenségekből nem lesz jelentős dolog azáltal, ha X vagy Y vezető állású személy nevét a meghívóra nyomják, és az a me.gnyitó ünnepségen egybegyűlt protokoll közönségnek felolvas egy hosszabb-rövidebb konvencionális megnyitó beszédet. Az iskoláknál, ha tanévkezdés után nyitunk, már eleve gyanakvásra és vizsgálódásra van inkább ok, vajon miért nem készült el időre, miért kell tanév közben, a szorgalmi idő rovására, vagy a nevelő munkát megszakítva ünnepelni. Legyen kész az iskola az ereElkészült a miskolci kiállítási terem Több alkalommal hírül adtuk, hogy Miskolc immár krónikussá vált kiállítási helyiség hiányán enyhítendő a városi tanács oly módon alakíttatja át a volt Kamaraszínház épületét, hogy abban többek között kiállítási terem is létesüljön, s célszerű berendezésével otthonul szolgálhasson nagyobb szabású és kamara kiállításoknak egyaránt. A hagyományos és immár kilencedik Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás megnyitása éppen a kiállítási terem hiánya miatt késett. A minap Rózsa Kálmánnal, a városi tanács vb-elnökhe- lyettesével megtekintettük az építkezést. Az épület Déryné útcai szárnyán elkészült a majdani művészklub helyisége, az előtér, a közlekedő folyosó, a Déryné utcai fronton levő kisebb helyiség, valamint a nagy, több mint 300 négyzetméteres kiállítási terem, amely részben függőnymegoldások kai, részben paraván- rendszerrel szűkíthető, bővíthető, a kiállítási anyaghoz mérten. Az elkészült épületrészek műszaki átadása december 31-én, szombaton megkezdődött. Az építkezés folytatódik, s az udvari részeken kialakítják a Miskolci Szimfonikus Zenekar helyiségeit, valamint egy képzőművészeti szakköri otthont. A kiállítási terem elkészültével megnyílt a lehetőség a IX. Miskolci Országos Képző- művészeti Kiállítás megrendezésére. E tárlatra, mint ismeretes, 216 művész kü'dte el 640 művét, azokból a zsűri mintegy 200 darabot fogadott el. Ezeket láthatjuk majd a kiállításon, amely január 8-án. vasárnap délelőtt nyílik meg, felavatva egyben a város új létesítményét, a kiállítási termet. A kiállítás rendezését az eddig elkészült helyiségekben a napokban megkezdik. Washingtoni rendelés a Herman Ottó Múzeumban Mint már *j.z elmúlt években is, újra megérkezett a miskolci Herman Ottó Múzeumhoz a Washingtoni Library of Congress (Kongresszusi Könyvtár) levele, amelyben kérik a múzeum V. évkönyvét. A levél érdekessége, hogy az Országos Széchényi Könyvtár novemberben megjelentetett katalógusa alapján kérik a könyvet, és az amerikai levél keltezése: december 16. A washingtoni könyvtár tehát szinte naptári pontossággal számon tartja a magyar kiadványokat, és azonnal meg is rendeli azokat. A múzeumban egyébként most korrigálják az 1966-os évkönyv levonatait, így az előreláthatólag 1967. januárjá- ■ban meg is jelenik. Az új kötet érdekességei között lesz Détsy Mihály Hol állt a középkori sárospataki vár? című tanulmánya A szerző kifejti, hogy a közhiedelemmel ellentétben a középkorban a pataki (akkori írással potoki) vár a Sátoraljaújhelyen valaha állt, de már elpusztult várral volt azonos. Ugyancsak érdekes írás lesz Kilián Istváné, amelyben a szerző.Szűcs Sámuel naplóját ismerteti. Ez a napló színesen megírt története a XIX. század Miskol- cának. A munkásmozgalom történetének része Lchoczky Alfréd tanulmánya, A miskolci építőmunkás szakcsoport létrejötte és harcának kezdetei című írás. A nemzetközi felszabadító mozgalmak világába viszi el az olvasót Nyikolaj Jancsenkov szovjet szerző írása. A magyar—szovjet nemzetközi parlizánmozgalom úttörői a tanulmány címe és a Szőnyi-féle borsodi partizán- csoport Szovjetunióban elkezdett szervezikedését tárgyalja, azt az időt, amelyet követően Szőnyit és néhány társát ejtőernyővel ledobták Borsodba partizánmozgalmat szervezni. M. L Leányportré — Ez mind semmi — bólogatnak az utódok, és nagy komolyan hozzáfűzik: — Seehers mesternek viszont soha nem mondta senki, hogy: kulcs a lábtörlő alatt! Hát ez meg mi a csuda?! Bizalom. A körzeti kéményseprőt feltétel nélküli bizalom illeti meg. Ö akkor is bemehet némelyik lakásba, ha a lakók nincsenek otthon. Tudja, hol a kulcs — megmondták neki, azóta nem keresi. Megtalálja a lábtörlő alatt, a nagy kapu keresztgerendáján, vagy valahol a szögre akasztva. Elvégzi dolgát, visszahelyezi a kulcsot, kész... Megjelenéséről egyébként tud az egész utca. A kéményseprő hangosan jár, sarkán taktust ver a papucs. — Apropó, papucs! Miért járnak a fekete hadsereg tagjai (így nevezték magukat az imént) papucsban? ■— Mert a macska is csak „mezítláb” tud őgyelegni a tetőn... rj ha már az öllözkö- désnél tartunk, szóba kerül más kelték is. Például a rézgomb. Egy időben — spórolva a színes fémmel — kivonták a forgalomból. De azt már nemj Nem mester a kéményseprő csillogó rézgomb nélkül!... Valaha az inas azzal kezdte a szakmát, meg a napokat is, hogy a mesterek, meg a segédek rézgombjait csillogófényesre dörzsölte, nem is akármivel — szarvasbőrrel! Még a nap is megirigyelte érte, ha meglátta a fényes fogd meg a gombot í hivatásszerű kéményseprő — nő volt! A Majna melletti Frankfurtban élt, Könne-nek nevezték. Az 1464-ből származó feljegyzések szerint ő indított először ostromot a tetőfedők és a kőművesek ellen, akik úgy „mellékesként” foglalkoztak a kémény- tisztítással. De még jó két évszázad múlva is, ugyancsak az előbbi Frankfurtban, a városi tanácsnak határozatiig kellett kimondania, hogy „a kéményseprők nálunk becsületeseknek tartatnak”, mivel ezt a könyvnyomdászok kétségbevonták, s ezért nem akarták fölvenni inasnak egy kőműves-kéményseprő mester fiát, ifjabb Johann Man- goldot. Nálunk, Magyarországon is akadt hasonló história. Kassa város tanácsának 1639. december 7-én kelt jegyzőkönyvében az áll, hogy Üveges Mihály szupplikált (könyöv- gött), hogy Kéménytisztító Adóm hempler (kontár) fiát ne engedjék ő ellene munkálkodni. Később, ahogy fejlődtek a városok, s mindjobban szükség volt a kéményseprőkre, úgy nőtt a tekintélyük is. Például Buda város századospolgárainak sorába (ez a tanács mellett működött bizottság volt) 1733-ban beválasztották Seehers Gottlieb kéményseprő mestert, gyök. a legidősebb kéményseprő Miskolcon, ha nyugdíjas is — mondja Viszlai Józsi bácsi —, de nem tudok róla, hogy valakit is szerencséhez juttattam volna. Ha csak azzal nem, hogy vigyáztam a házi tűzhely biztonságára ... A többiek — Lévai Sándor, Szabó Gyula, Albert József, meg akiknek a nevét se jegyeztem föl — bólogatnak, s nevet a szemük a fekete kircheibli alatt — Van egy vénkisasszony — meséli az egyik —, akihez kötelességem minden űj év reggelén öt órakor bekopogni, hogy én legyek az első izerencsekívánó. — Kifordítja íormos tenyerét jelezvén, nogy fájlalja bár, de kérőt mindmáig nem sikerült a házhoz csalogatnia. — Velem meg, azaz mind- mnyiunkkal kitöltetik a lot- ,ó és a totószelvényeket. Szólal, nagy a mi becsünk, ké- ■erá! M eg a becsületük is. S ezt azért kell hangsúlyozni, mert amíg ez i szakma létjogot és erkölcsi dismerést kapott addig eleit néhány évszázad, ha nem s sok. Nem sok, mert maga i mesterség is fiatal, a városias városok létrejöttével és fejlődésével haladt előre. Meg salán akkoriban azért, se akar- iák elismerni, mivel az első I n, kérem, nem vagyok ► wi, babonás. Nem akarok | kérkedni vele, de enJgem bizony nem zökkent ki I hangulatomból sem a fekete ► macska, sem a tarka ló, sem ► a négylevelű lóhere, de még ► a kéményseprő sem! S most Jaz új esztendő előtti napokéban sem azért mentem el a J Kéményseprő Vállalathoz, ► hogy megalapozzam jövő évi | szerencse-tervelőirányzatomat. ► Azért mentem, hogy egy ki- ►csit eldiskuráljunk — végiéire is, megjelenhet-e a lap ► újévkor, kéményseprő-téma Jnélkül? ► Nos, hát most itt vagyok. J Ülünk az igazgatói szobában, ► körbevesznek a kéményseprők — egészen fekete lett a ► kezem a parolázástól, hiába ►szokásuk a kéményseprőknek, ► hogy csak ujjhegyet nyújta► nak — és hallgatom e szerencsét osztogató mesterek ► mondókéját. Az meg éppenséggel van, hiszen jól bele► léptek a szakmába: tizenöt, [húsz, harminc éve gyalogoljak a háztetőn, mint járókelők a fő utcán. Ott legalább , nem háborgatják őket, hogy ►„hadd húzzunk már egy szádat a seprőből”, meg nem ► hallják' a kórusban kiabáló [gyerekeket, hogy „Kémény► seprőt látok, szerencsét UJá- [lokr [ — Nyolcvanegy éves vaCsohany Kaiman rajza ,
