Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

4

ÉS7.AKMAGTARORSZAG

Vasárnap, (987. janair T9,

Ízlésrontás

kicsinyben és nagyban

Jonnűr 30 7

\ Miskolci

Szimlonilius Zenekar; hangversenye \

Lehel György vezényletével j ad hangversenyt a Miskolci j Szimfonikus Zenekar január £ 30-án, este fél 8 órakor a í Miskolci Nemzeti Színházban.; Közreműködik Novák József J klarinéttal. A műsoron szere- i pel Glinka Ruszlán és Ludmilla című művének nyitánya, Sárközi klarinélszimfóniája, Bizet C-dur szimfóniája és Dukas A bűvészinas című műve.

************-K**********

ü *

u i

!• MATO GYULA: *

n *

\ Ezért született... |

fi *

fi Tompán puffanó *

jí rögelckónt J

fi hullanak elém He I

^ fanyararcú pillanatok ^

f; gond-gyermekei sjc 1

j! Nem hajlok *

fe alázatos arccal H*1 * 3 * 5

^ sorsom magával ^

fc vonszoló £ karja közé

i' *t* J

k mert bennem

jí a szelek nyugtalansága íjj1

K bennem

le 1

j; vakító egyszerűsége J

|c anyámnak ^

^ a szememben hordom f: bizalmatokat ^

jí Ezért született c vers fcs [c simuljon őszintesége H« \

arcotokhoz SJ

t T.l

4HHHHHHH**************** j

i

AKÁC ISTVÁN:

Időszép asszon yok...

Idöszép asszonyok, gyönyörűek, a szerelem húrjain hegedülnek. Ideg-mélyekre, szövetekig látok; — ők csókolják dallá a világot.

Időszép asszonyok, gyönyörűek, tárt titkú, hű részesei a Műnek,

Csillagok húgai, szívünkre szállók,

— ó, férji létünk tőletek áldott!

Portré Illés Béláról

megjelennek a már említett szakkörökben, s képzőművész irányítása mellett, állami pénzen elsajátítanak bizonyos mesterségbeli fogásokat, szert tesznek egy kis manuális készségre, és „önállósítják” magukat. Ez azt jelenti, hogy kezdetben rokonoknak, majd ismerősöknek „ajándékozzák” művészileg erősen kifogásolható munkáikat, majd berendezkednek a „sorozatgyártásra”, egy biztos mellékjövedelem állandósítására.

B

orsod megyében, sajnos, az átlagosnál többen giccselnek. Az ipari kolóniák lakossága, a jól kereső bányásztársadalom, sajnos, meglehetősen nagy piacot biztosít a giccselőknek és ügynökeiknek. Lyukóbányán az egyik ügynök nemrégiben azzal dicsekedett, hogy fizetés idején 30 ezer forintot inkasszált be a már eladott képekért. Mert a „vevő” szóáradattal való lehengerléséhez és a részletfizetések megajánlásához, s bizonyos lélektani fogásokhoz nagyon jól értenek a giccs-ügynökök. Jól ismerik azt a régi-régi mondást: a képet nem veszik, a képet eladják.

A képzőművészet, az iparművészet világában járatlan embereket könnyű becsapni. Különösen akkor, ha az „áru” látszólag látványos és szinte fotograf ikusan hűséges a vevő amúgy is egyszerűsítésre hajlamos elképzeléseihez. S ha színek is támogatják a szóban forgó képet, szobrot, vagy egyebeket, az alku könnyen megy.

Nagyon nehéz utánajárni a giccselőknek, s még nehezebb felderíteni ügynökeiket. Magunk is megfordultunk már néhány képkeretező műhelyében, s mikor hónapok elmúltával is az azonos helyen lévő, azonos giccsről érdeklődtünk, a képkeretező zavar nélkül válaszolta, miinkára hozták he. Persze már volt arra is példa, hogy lefülelték a giccsekkel kereskedő képkere- tezőt. s ha nagyobb lesz a szigor giccs-ügyben, a képkere- tezők és ügynökeik bizonyára háttérbe szorulnak majd.

Hogy milyen fontos kultúrpolitikai kérdés a giccselők és ügynökeik kártékonykodására történő felfigyelés, azt bizonyltja egy viszonylagos felmérés. Megyénkben évente mintegy 15 ezer műalkotást vásárolnak meg. A giccsügy- nökök mintegy 18—20 ezer képet, porcelánárut és faragott árut adnak el. Azt is kiszámították már, hogy a gics- cselők majdnem annyi jövedelemhez jutnak egy-egy év alatt, mint hivatásos képzőművészeink.

A giccselők és ügynökeik visszaszorítása jogi kérdés is, hiszen köztudomású, hogy hazánkban a műalkotásokkal való kereskedés állami monopólium. Törvénybe ütköző cselekedet tehát, ha valaki saját haszna gyarapítására képkereskedelmi ügyleteket bonyolít le.

A jogi problémákon túl van néhány politikai-társadalmi jellegű gondunk is. A képzőművészeti ismeretterjesztés még nem vivta ki azt a rangot, amelyet az irodalom, a film már kivívott magának. Az iskolán kívüli esztétikai nevelés csak nyomokban lelhető fel, s esetenkénti kezdeményezések túl erőtlenek. A lakás- és környezetkultúra nem kap nagy publicitást népművelésünkben. Néhanapján a kereskedelemmel is nagyon; nehéz zöldágra vergődni, mert: sokszor az állami szektor is: forgalomba hoz olyan képző-: művészeti tárgyakat, amelyek: lemerevítik az ízlést.

Az iskolai esztétikai neve-i lés többnyire az iskolavezető: és a tanárok többlet-munkája: nyomán valósul meg. A kö-l zépiskolában a rajztanítás mi-; nimális, a negyedik évben fa-S kultatíve tanulnak a diákok; művészettörténetet. A szakkö-l zépiskolákban és iparitanuló; intézetekben nincs megoldva! az esztétikai nevelés. :

Félidő

az ismeretterjesztő munkában

Szinte minden tudományágat érintő, gazdag munkatervet állított össze az idei évadra a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat sátoraljaújhelyi járási vezetősége dr. Németh Pál elnök és Ipolyi Mihály titkár irányításával. „Félidő” van éppen az ismeretterjesztő munkában, s a vezetőség jóleső érzéssel könyvelheti el, hogy nincs a járásnak községe, ahol az eddig eltelt idényben 8—10 előadást ne tartottak volna az irodalom, a művészet, a politika, a természettudományok, á jogi, mezőgazdasági és egészségügyi kérdések köréből.

összesen 980 előadást vett fel a járási elnökség az őszi— téli évad programjába, s az érdekesebb témákkal még az olyan kis tanyai településeket is felkeresik, mint például a Knrcsa melletti Becsked, vagy a bodrogközi Erzsébetmajor. Ezenkívül 5 belkereskedelmi,

3 termelőszövetkezeti, 2 ifjúsági és 8 munkásakadémiai előadás-sorozatot is indítottak a járásban. Az egyik legsikeresebb előadást a ricsei Üj Esztendő Termelőszövetkezetben tartották az aprómagvak termesztéséről, jövedelmezőségéről, s ezt nemcsak a borsodi, hanem a hevesi, szabolcsi és hajdű-bihari szakemberek közül is sokan meghallgatták.

Érdekes és újszerű az a tapasztalat is, amely szerint különösen élénk érdeklődés nyilvánul meg a falusi lakosság körében a jogi témájú előadások iránt. A sátoraljaújhelyi járásbíróság bírói és ügyészi kara dicséretes módon igyekszik kielégíteni ezt az igényt, és igen sok előadást tartottak eddig is a társadalmi tulajdon védelmével, a munkahelyi joggal és erkölccsel, az élet és a testi épség védelmével, a huligánizmussal, a közveszélyes munkakerüléssel kapcsolatos tudnivalókról, úgyszintén a házasság, a válás, a szocialista törvényesség kérdéséről.

A TIT járási szervezetének 120 tagja van, akik nyolc szakcsoportba tömörülve nagy szaktudással, lelkes odaadással végzik a tudományos ismeretterjesztés szép és hálás feladatát

(h, j.)

:-********************-**********->HC-***íHt *•*■*#•*** ****************-********,

Hangverseny megemlékezéssel

t

; A SZÉPIRODALMI Könyvikiadó az elmúlt év második delében indította el Arcok és Ivallomások című új sorozatát, : amelynek egyes köteteiben i irodalmi életünk kiemelkedő :egyéniségeinek portréjait adja i közre, nagyrészt saját irásaik- ibói vett részletekkel rajzolva [fel az arckép jelentősebb vo- inásait. Az első kötetben Lenigyei Józsefet ismertük meg, az :1966-os esztendő utolsó napjai- iban megjelent második könyviben Diószegi András mutatja ;be Illés Bélát.

■■ Illés Béla első cikke 1916- iban jelent meg a Nyugatban. ■■Fél évszázados hát az írói pá- ilya, ötven év alatt születtek ■Illés Béla művei „a magyar történelem legviharosabb korszakának, a múlt század végétől a jelenkorig terjedő, két világháborúval, forradalmakkal és ellenforradalmakkal terhes évtizedeinek tükörképei”. Ezzel a definícióval indítja kő- tétét Diószegi András, hogy kétszáznál több oldalon keresztül legalább vázlatosan képet adjon egy igen gazdag Írói életpályáról. A sok fényképpel, facsimilével illusztrált kötet igyekszik kronológiaiig is jól nyomon követni Illés Béla eseménydús életpályáját, majd megfelelő módon ér te..éli is fél évszázados életművet.

Első fejezetében a gyermekkor és az ifjúság időszakát vázolja fel, amely az Illés, Béla müveit jól ismerő olvasók előtt nagyrészt ismeretes, hiszen a Kárpáti rapszódia Bálint Gézájának útját, aki tulajdonképpen nem más, mint Illés Béla, száz- és százezrek ismerik. Diószegi is sokat idéz ebből a regényből. A következőkben az első világháború és az azt követő forradalmak időszakában ismerhetjük meg Illés Bélát, aki még jóval a háboni kitörése előtt megismerkedik Újpesten a munkásmozgalommal, jogószkodik, és a Dr. Utrius Pál honvédbaka hátrahagyott írásai című könyvében már a szegény diplomás vágyálmait írja meg. Megismerjük ebből a fejezetből részben az 1918—19-es forradalmakban irt műveit, azok keletkezésének hátterét, s nem utolsósorban személyes szerepét a Tanácsköztársaság harcaiban. A hontalanság évei következtek. Illés Béla hosszú ideig élt a bécsi emigránsok között, ezt követően szervezte a forradalmat Kárpátalján, szerkesztette a Kassai Munkás című forradalmi lapot, és forradalmi tevékenységéért megjárta több középeurópai állam börtönét.

Diószegi András nyomon ki- í séri Moszkvába, felvázolja szerepét a magyar emigráció és a szovjet irodalom életében, a Szovjet írók Szövetségének, majd a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségének életében. Jóllehet Illés Béláról szól e mű, de éppen e részletek kapcsán igen széles körű átte- , kintést kapunk a haladást kívánó, a forradalmár írók kapcsolatairól, megismerkedünk Nexővel, Rollanddal és másokkal. És természetesen, megismerjük a szovjet irodalom vezető alakjait, szinte személyes ismerősünkké válik Lunacsarszkij, Gorkij, Fagye jev, cs e korszak több más, irodalmi egyénisége. A moszk- I vai esztendőkről szóló fejezet. Diószegi András körültekintő munkája eredményeként, Illés Béla e korszakának felvázolásán túlmenően, a forradalmi Írók életének vázlatos képét is nyújtja.

Illés Béla ars poétikáját is felvázolja Diószegi. Magyarság és humanizmus gyökerezik mélyen Illés alkotásaiban, ami végső soron magyarázza műveinek gyors és széles körű térhódítását; osztályharcos szemlélet és Mikszáthol követő anekdótázás jellemzi minden alkotását.

Kronológiai sorrendben haladva megismerjük a hazánk felszabadításában részt vett katona Illést, majd a felszabadulás utáni tevékenységét, irodalmi és közéleti szerepét, végül mintegy összefoglalásként, a már súlyos beteg Illés Bélával találkozunk, aki a kórházi ágyon írja meg A ;339-es szoba című, az 1906-os könyvnapon megjelent müvét, ■amely meghatottabb, elérzé.ke- nyültebb hangú visszaemlékezés, mint azt Illés Bélától más ;műveiben megszoktuk. Tulajdonképpen 1916-tól 1966-ig

:minden műve önvallomás, ön- Imaga életének, önmaga koráinak megmutatása. Mégha nem ;is bevallottan memoárnak szánt írások ezek, tükrözik a :történelmet, hűen adnak vtsz- sza egy harcokban, munkában, eredményekben gazdag életet

DIÓSZEGI ANDRÁS ennek az ötven esztendőnek vallomásaiból alakította ki Illés Béla portréját, érdekes, olvasmányos művel ajándékozva meg a kétszeres Kossulh-díjas Író olvasóit, egyben a magyar munkásmozgalmi és írói életrajz-irodalmat.

(benődd)

munkaévei, ezeket a klagenfurti, a zágrábi, a bécsi koncertek, közreműködések tették még változatosabbá, rangosabbá. A pedagógusmunka 1937- ben Tatán, Magyaróváron kezdődött, s több átmeneti állomás után, bajai zeneiskolai igazgatás előzte meg az 1950-es miskolci letelepedést. Azóta tevékenykedik köztünk Gombás Ferenc. Népes csellista gárdát nevelt fel, akik közül többen lettek tanárok, s legjobb növendékei jelenleg is a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán készülnek az előadóművészi—tanári pályára. Szívesen vállalt területe Gombás tanár úrnak a vonós kamarazene tanítás, de talán a növendékek szimfónikus zenekarának vezetése nőtt leginkább szívéhez a hangszer tanításán kívül. Számos reprezentatív koncert tanúsíthatja ezt Laczó Zoltán

fog szerepelni. Jelentős fejlődésének örvendhettünk csellózása hallatán.

A zeneműszeti szakiskolai tanszakok életében mindig jelentős esemény egy önálló koncert megrendezése, hiszen a felhangzó zene nemcsak a növendékek produkciója, hanem a tanári munka tükre is. A gordonka-tanszak szervezett közösségénél: vezetőjét, Gombás Ferencet kell a sikeréri üdvözölnünk.

A növendék koncert egyben bensőséges ünnepi alkalom is volt: a szünet után Sereg János igazgató és az intézet zenekarának egy tagja köszöntötte Gombás Ferencet, tanári működésének 30. évfordulóján.

Talán az ünneplők előtt is ismeretlen az a színes és gazdag pálya, amelyet Gombás Ferenc maga mögött tud. A bukaresti és a budapesti zene- akadémiai tanulóévek után következtek a Fővárosi Hangversenyzenekarban töltött

b A Bartók Béla Zeneművé- ísszeti Szakiskola gordonka jj tanszaka a napokban tartotta I: növendékhangversenyét a jj Bartók-teremben. A tanszak í valamennyi hallgatója pó- [jdiumhoz jutott ez alkalommal, |í ily módon jó áttekintést nyer- jj hettünk a tanszak munkájá- t ról.

Az ifjú előadók többségben j*jó zenei formálókészségről tet- 'f tek tanúságot. Mind az alsóbb.

5 mind a felsőbb osztályos nö- S vendékek műsorában a szép Szenei kifejezés volt a hangsú- * lyozottabb a technikai elemek- {kel szemben. A fiatalabbak kö- <zül Komor K., Nemes T. és í Füzes P„ az „idősebbek” közül ! Freivolt V., Bihari L. és Bu- | kovszky P. játékára figyelhet- = tünk fel.

í A műsor második részében :Bianki Iván, a tanszak volt í tagja, II. éves zeneművészeti nőiskolái hallgató játszott ab- jból a műsorból, amivel a Ma- igyar Rádió gordonkaversenyén

A IX. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás gazdag anyagál már eddig is ezrek tekintették meg. Jó fegyvertársunk, a statisztika mar esztendők óta kínálja az érveket: az elmúl! tíz esztendőben a Miskolcon megrendezett országos tárlatokon átlagban 16 ezer érdeklődő fordult meg. De volt egy esztendő (a legutóbbi múzeumi kiállítás), amikor 24 ezren voltak kíváncsiak képzőművészeink alkotásaira.

Idősebb, jó memóriájú képzőművészeink precízen emlékeznek rá: amikor megindult hódító útjára itt, Miskolcon az országos kezdeményezés, bizony alig-alig lézengtek a kiállító termekben. S lám, napjainkban jobb arányszámokat tudunk produkálni, mint Budapest, mert például a fővárosban a legsikeresebb kiállítást mindössze 100 ezren tekintették meg, s a látogatók egynegyede vidéki volt.

Mindezt azért mondtuk el, hogy bizonyítsuk: kiállítások rendezésében (évente 50 tárlatot állítanak össze Borsod megyében), s a látogatottságot illetően már nincs okunk panaszra. De nagyon jól tudjuk, a képzőművészeti kultúra terjedésének csak egyik komponense a kiállítási alkalom. Tudatosan használtuk a „terjedési” szót, mert a tárlat- latogatás többnyire önigényből indukálódik. Akik rászánják magukat egy-egy kiállítás megtekintésére, azok egyfajta műveltség-anyaggal már rendelkeznek, és a látottakat önerőből igyekeznek beleilleszteni ismeretanyagukba.

Tudjuk jól, a rendszeres tárlatlátogatók az ország összlakosságához viszonyítva kisebbségben vannak. Azok száma is sok, akik mozdulatlan merevséggel élik életüket, s hajlandóságot sem mutatnak a képzőművészet, a vizuális kultúra iránt. Szitok-átokkal, sznob kinyilatkoztatásokkal, gőggel semmire sem megyünk. Gondoljunk arra, hogy e sokaság alig-alig találkozhatott a nemes, igazi művészettel. Ezek közül sokan megpróbálták a jó szándéktól vezérelve díszíteni otthonaikat, kelle-, messe tenni környezetüket, nem rajtuk múlt, hogy törekvéseiket nem mindig koronázta siker. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a Horthy- Magyarország kultúrpolitikája intézményesen támogatta a giccsek terjesztését, a kisvárosokban, falvakban, munkás kolóniákban működő ügynökök ezrével, tízezrével árusították az érzelgős képeket, képeslapokat, tükröket, párnákat és falvédőket. A befektetés megérte, meg is térült a fáradozás, mert az érzelgős, a rontott Ízlésű embert könnyebb volt a politikai csatározásokban megtéveszteni. >

E

zzel az örökséggel két évtized múltával is számolni kell, miként azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy falusi, kisvárosi, kispolgári környezetben naponta újra termelődik az igénytelenség. A családi környezet, az apáról fiúra szálló „örökség”; a henger alakú, háromszögletű párna, az Olajfák hegyén című kép, az őzikés faldísz családról családra vándorol. A szorgalmas nagymamák kötögetnek, horgolnak, hímeznek, s bizony előfordul, hogy modellként nem a legesztétikusabb mintákkal rendelkező horgolóköny+ veket veszik igénybe. S bizony — valljuk be őszintén — nagy gond az ízlés kordáiba nehezen beilleszthető kedveskedések tapintatos visszautasítása.

Képzőművész és hímző szakköreink általában jól működnek. Sok tehetséges, jó képességű fiatal munkálkodik e közösségekben. A jó példáktól eltekintve azonban vannak gondjaink is áz egyes hímző és képzőművész szakköri tagokkal kapcsolatban. Sokan

A környezet, a városkép, Borsod megye különböző települései nem túl rokonszenvesek. A szűk, völgybe zárt városok, kolóniák, meddőhányók és salakhegyek már eleve kedvezőtlen benyomást kelthetnek. Sokszori vita tárgya a Borsod megyében élő ember képzőművészeti, vizuális kultúrájának alakulása és alakítása. Az előbb elmondott problémák miatt ez a megye még intenzivebben igényli a képzőművészeti ismeretterjesztést.

T

udatában vagyunk, hogy Miskolc adott otthont az Országos Grafikai Bi- ennálénak, s az Országos Képzőművészeti Kiállításnak. Tudunk falusi kisgalériákról, a megyében körforgásszerűen vándorló tárlatanyagokról is Mindez azonban kevés, mert a giccsfestők, a giccsügynökök behálózzák szinte egész Borsod megyét, ami azért is feltűnő, mert ebben a megyében erős a képzőművészeti élet. Számszerűleg Hódmezővásárhelyt kivéve, talán egy vidéki városban és egy megyében sem él annvi képzőművész mint Borsodban, illetve Mis-: koicon. Érdemes lenne magas, fórumon, megvizsgálni, hoev a: már említett erős kénzőművé-: szeti élet mellett miért van. szabad tere a giccselésnek, a nagv tért hódító ízlésrontásnak?

Párkány László