Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

RS'/. ARM AC v A RO ü SZ AG Vasárnap, (966. október 2. Szíjártó Lajos elvtárs, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa 70 éves korában elhunyt. A hamvasztás előtti búcsúztatása október 5-én, szerdán délelőtt fél 12-kor lesz a Kerepesi temetőben. A ba­Szíjártó Lajos egyszerű munkáscsaládból származott és már ifjú korában beállott a munkásmozgalom harcosainak seregébe. A párt alapító tag­rátok és a harcostársak 11 órától róják le kegyeletüket az elhunyt ravatalánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága, A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma. ellenforradalmi rendszer 12 évi súlyos börtönbüntetésre ítélte. 1022-ben fogolycsere út­ján a Szovjetunióba került, ott építészmérnöki ’ képesítést szerzett, és különböző nagy építkezéseket tervezett. Tudá­sát és tapasztalatait 1048-tól kezdve itthon gyümülcsöztette, 1051-től építésügyi miniszter­ként tevékenykedett. 1957-től 1963-ban történt nyugdíjazá­sáig a Magyar Népköztársaság kairói nagykövete volt. Halá­lával a párt, a magyar nép ál- A Tanácsköztársaságot követő dozatkész, hű fiát veszítette el. A következő lépések N jai közé lartozott. A Tanács- köztársaság idején a Vörös Hadseregben fontos parancs­noki tisztségekben harcolt a munkáshatalom védelmében. Heti külpolitikai összefoglalóik vezették. Kongóban éppen ezért szenvedélyes tüntetések zajlottak le a portugál követ­ség előtt, majd Mobutu kor­mánya megszakította diplomá­ciai kapcsolatát Portugáliá­val, Csomóét pedig távollété- ben perbe fogták. 0 Az afrikai kontinensre az angol—rhodesiai vita is fel­hívta a figyelmet. Vajon ki tudná hirtelen megszámolni, hányszor fenyegette meg Anglia a fajüldöző Smith-kor- mányt, amióta önkényesen ki­kiáltotta saját függetlenségét? És minden fenyegetés kemény szankciókat Is kilátásba he­lyezett? De azóta sem tör­tént semmi. Bowden brit nem­zetközösségi miniszter, a dip» lomáeiai sértést is zsebrevág- va, a múlt héten elment tár­gyalni Smith-hez, de a ke­mény fellépés helyett csak szánalmas alkudozást folyta­tott. Sőt, egyenesen „tippeket” adott Smith-nek, hogyan ma­radjon uralmon anélkül, hogy Anglia presztízsén súlyos csorba essen. De még így is majdnem dol- gavégezetlenül ment vissza Londoniba. Most azza.l . yígaszr talja a közvéleményt, hogy gondolkodási szünetet” adott Rhodesiának. Valójában Smith nem sokat gondolkodik, hanem szinte diktál, és in­kább a Wilson kormány az, amely azon töri a fejét, ho­gyan őrizze meg tekintélye látszatát. És közbon tűri, hogy a Smith-rezsim kegyetlenül üldözze Rhodesiában a lakos­ság hatalmas többségét, az af­rikaiakat. em hangos csinnadrattával és értelmet­len loholással — sokkal inkább sze­rény, de határozott, céltudatos, ki­mért léptekkel közeledünk a pártélet — és nem is csak a pártélet! — nagy eseményé­hez. Pártunk soronkövetkező, IX. kongresszu­sáig, november 28-ig, már nem egészen két hónap áll előttünk. A tennivaló pedig — annak ellenére, hogy az előkészületek az év elején elkezdődtek — még sok. Pártszervezeteink — a Központi Bizottság­tól az alapszervezetekig, sőt a pártcsopor­tokig és az egyes kommunistákig bezárólag — sokrétű és eredményes munkát végeztek az elmúlt hónapok során. A párt belső helyze­tének felmérése, a munkásosztály életkörül­ményeinek gondosabb megvizsgálása, politi­kai, gazdasági, társadalmi viszonyaink fejlő­désének sokoldalú elemzése, mind-mind a kongresszusi előkészületek jegyében fogant. Pártunk Központi Bizottsága több mint más­fél évi kutató és elemző munka alapján má­jusban határozott a gazdasági mechanizmus reformjáról. Idejében elkészültek a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei, amely ösz- szegezi a szocialista építőmunka fontosabb eredményeit, az elmúlt négy esztendő tapasz­talatait és tanulságait, vázolja újabb felada­tainkat. Kézhez kaptuk a párt módosított szervezeti szabályzat-tervezetét is. A párt­tagság az augusztusi taggyűléseken mindkét kongresszusi okmánnyal megismerkedett, kifejtette véleményét, javaslatait, észrevéte­leit. Ezek döntő többsége arra irányult: hogyhn tovább? ... Az eszmecserében több mint 400 ezer kommunista vett részt és mintegy 100 ezer felszólaló fejtette ki véle­ményét, amelynek egybehangzása így sum­mázható: a IX. kongresszus erősítse meg és az új követelményeknek megfelelően fejlesz- szc tovább pártunk politikájának fő vonalát. A párt és a munkásosztály vezető szerepé­nek erősítésével, a kölcsönös bizalom légkö­rében munkálkodjunk tovább a szocializmus teljes felépítéséért. A z augusztusi taggyűléseken elhangzott észrevételekkel és javaslatokkal nagy segítséget kapott a Központi Bizott­ság a párt és az ország életének irányításá­hoz, a IX. kongresszus sikeres előkészítésé­hez. Az előkészületek sorába illeszkednek a pártalapszervezetek szeptemberi taggyűlései is, amelyeken két évi munkáról, a szervezeti és politikai élet helyi tapasztalatairól számolt be egy-egy kommunista kollektíva vezetősége. E taggyűléseken — a pártdemokrácia teljes tiszteletben tartásával — választották újjá az alapszervezetek vezetőségét és választot­ták meg a felsőt" pártértekezletek küldöt­teit. Megyénkben eddig több mint 1300 párt- szervezet titkárát és vezetőségét választot­ták újjá. Zömében régebbi összetételükben, vagy az eddiginél még kedvezőbb összetétel­ben. A kipróbált harcosok iránt megnyilvá­nult, sokhelyütt osztatlan bizalom egyben az általuk képviselt politika és vezetési stílus iránt megnyilvánuló bizalom jele is. A ta­pasztalatok sokoldalú elemzése és összege­zése még hátra van. Annyi azonban máris bizonyosnak látszik, hogy megyénk párt- alapszervezetci megerősödve, az újabb fel­adatokra felkészülten, teljes eszmei, politikai és cselekvési egységben köszöntik pártunk IX. kongresszusát. Néhány nap múlva a nagyüzemi, a városi cs a járási párlértekezletekre irányul majd a párttagság figyelme. Rajtuk tehát a sor, .hogy folytassák az alapszervezetek állal sike­resen elvégzett kongresszusi előkészületeket A pártbizottságok beszámolói bizonyára jó! összegezik majd az elmúlt évek — közte a legutóbbi taggyűlések — tapasztalatait, tanul­ságait és ennek megfelelően vázolják a helyi feladatokat is. A pártértekezletek küldöttei megtisztelő megbízatásnak tesznek elegei, amikor szót kérnek e fontos plénumokon és egyebek közt tolmácsolják majd az alapszer­vezetük párttagságának véleményét is a felettes pártszervek munkájáról. Konstruktív vitát, őszinte elvtársi eszmecserét vár a me­gyei pártbizottság a nagyüzemi, a városi és a járási pártértekezletek küldötteitől és azt, hogy minden szempontból a legmegfelelőbb elvtársakat válasszák meg a pártbizottsá­gokba és küldöttként a november elején sorrakerülő megyei pártértekezletre. A pártértekezletekkel egyidejűleg októ­berben az alapszervezetekre is újabb felelősségteljes feladat vár, ami szer­vesen illeszkedik a kongresszusi előkészüle­tek sorába. Közismert, hogy pártunknak végeredményben nincs titkolnivalója a pár- tonkívüli dolgozók előtt. Az utóbbi tíz évben folytatott politikáját is, a jövőben tervezettel is velük együtt, s értük is folytatta, illetőleg akarja megvalósítani. Ezért célszerű, hogy a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei­nek leglényegesebb mondanivalóit és egész szellemét széleskörűen ismertessük meg S párton,kívüli dolgozókkal is. Pártnapokon, csoportos és személyes baráti beszélgetéseken sokféle lehetőség nyílik erre. Meggyőződé­sünk, hogy az elmúlt négy év munkájának értékelése is, az újabb szándékok és célok is — ugyanúgy, mint a párttagság döntő több­ségének véleménye — találkozik majd a párlonkívüli dolgozók egyetértésével, helyes- lésével. Ezért az októberi párlnapok szerve­zése, gondos előkészítése fontos feladat. Hogy a közelgő pártkongresszus mennyire nemcsak a pártáid kiemelkedő eseménye, az. érdeklődésen túl jelzi az a széleskörű munka- verseny-mozgalom is, amely országszerte — megyénk üzemeiben, bányáiban, termelőszö­vetkezeteiben, állami gazdaságaiban, a kü­lönböző vállalatoknál, sőt, egyes intézmé­nyeiméi is — kibontakozott a kongresz- szus tiszteletére. A hátralevő hónapok során kommunista példamutatással lelkesíteni e nemes, az egész ország számára gyümölcsöző vetélkedést, biztosítani az éves tervfeladatok sikeres megvalósítását, legalább annyira idő* szerű feladat, mint az előbbiek. zt mondtuk: nem hangos csinnadrafc tával..., de határozott, céltudatos, kimért léptekkel közeledünk pártunk IX. kongresszusához. Most az említett lépé­seken a sor. Cscpányi Lajos A E Mozgalmas világpolitikai hél végéhez értünk: vezető állam féfiak utazásai, jelentős ese­mények, újabb javaslatok c: tanácskozások hívták fel z közvélemény figyelmét szinte valamennyi kontinensen a nemzetközi politika esemé­nyeire. Az általános, érdeklő­dés elsősorban az ENSZ-köz- gyűlésnek szólt. A múlt hél végén hangzott el Gromlkc szovjet külügyminiszter nagy­jelentőségű beszéde, amelynek megállapításaira azóta is visz- szatér a nemzetközi sajtó. Gromiko elsősorban arról beszélt, ami nem is szerepel hivatalosan a közgyűlés napi­rendjén: Vietnamról. Igaz, közvetlenül előtte az amerikai ENSZ-megbízott, Goldberg is már érintette a vietnami prob­lémát, de a ködös szólamok­ba és rágalmakba burkolt szó­noklaton csak egy dolog volt világos. Az, hogy az USA egy­általán nem törekszik a viet­nami konfliktus rendezésére, nagyon is sok érdeke fűződik a háború folytatásához. A szovjet külügyminiszter rámu­tatott arra, hogy az amerikaiam agressziója milyen súlyos ve­szélyekét rejt magában, s ép­pen ezért az emberiségnek mindent meg kell tennie az agresszió megfékezésére. . A vietnami probléma meg­oldásának egyetlen ólja az, amelyet a VDK kormánya és a felszabadítási front java­sol. Éppen a héten nyilatko­zott erről Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítási Front elnöke és há­rom pontban foglalta össze a béke megteremtésének felté­teleit. Ennek lényege: az USA szüntesse be agresszióját és vonja ki csapatait. Dél-Viet- nam belügyeit a dél-vietna­miaknak kell rendezniök, akiknek joguk van a függet­lenségre, a demokráciára, és a semlegességre. A felszabadu­lási front ragaszkodik ahhoz, hogy mint a nép döntő több­ségének képviselője, helyet és szerepet kapjon bármilyen po­litikai megoldásban. Vietnam kérdését az ENSZ- ben majdnem minden szónok érintette, és egy-egy kivétellel, valamennyien erélyesen tá­madták az USA agresszív po­litikáját. A legfeltűnőbb és : legélesebb beszédet Couve de Muryille francia külügymi­niszter mondta a hét első fe­lében. Kijelentette, hoev Fran­ciaország követeli: Térjenek vissza sürgősen a genfi egyez­mények teljesítéséhez Viet­namban: távozzanak a külföl­di csapatok, ne avatkozzék senki Vietnam belügyeibe, hagyják, hosv Vietnam sem­leges politikát folytasson. A vietnami háború — Couve de Murville szavaival — a vi­lágot a hidegháború korsza­kába vetette vissza. A vitás nemzetközi kérdő.i Íven körülmónvek között szinte m'éffn 'dhat-it'-in ok. Valóban, az ENSZ közgyű­lés vitáia — noha igen élénk — e tekintetben e'ég nehezen bontakozik ki. Pedig volná sok mp^oHősra váró nr~Y~- ma. Hogv csak -nzok b említaö^k ozy^pvat. prnóNái/ Gromiko vnWig,'m;n:=,zter f<d- • vetett: a ''"'■’földi katonai tá­maszpontok felszámolása Ázsiában. Afrikban. és La­tin- Ameiikáb-n •> iRipphiusz- tító fegyverek o'1-— iedésén^k Inegakadályozása, leszerelési JELENA RZSEVSZKAJA: Fordította: KIS TAMAS HITLER VÉGNAPJAI ­* ihItosz nélkül ummiiuiiiiiiiiiiiiifiiimuiiiiiiMiiiumiiimiiiiitiiimmiuiiiiimiimimiiL Akkor sokáig kellett tanul­mányoznunk és vizsgálnunk a tényeket, összehasonlítani őket, hogy behatoljunk az ese­mények atmoszférájába. Most azonban, az archívum értékes anyagai között vizsgálódva, amelyek a harmadik biroda­lom utolsó napjainak történe­tét őrzik, lehetőségem nyílt rá, hogy még egyszer betekint­sek az eseményekbe, és teljes­ségükben idézzem fel őket. Hitler a földalatti bunker­ben ült legközelebbi cinkosai­val. Borman egy sarokban konyakot iszogatott, és a tör­ténelem számára rögzítette Hitler intézkedéseit, kijelenté­seit. Lange szakács volt az utol­só, aki a bunkeron kívül lát­ta Hitleri április elején. Töb­bé nem is jött elő a föld alól... © ... Amikor n nyomozás már a végéhez közeledett, Klimen­ko alezredes felderítői letar­tóztattak egy SS-t, Harry Mengeshausent. Hatalmas le­gény. civilbe öltözve, a szűk ruha szorítja a vállát. A rö­vid ujjakból kilóg erőteljes karja. Btsztrov őrnagy kérde­zi. ón tolmácsolok. Gerendá­ban ülünk az udvarban. „Április 30-án őrséget áll­világértekezlet összehívása, a két német állam felvétele a világszervezetbe, a Kínai Nép- köztársaság törvényes jogai­nak helyreállítása az ENSZ- ben. Vietnam árnyéka ott van az ENSZ-közgyülésen, de az ame­rikaiak nem sokat tesznek el­oszlatásáért. McNamara had­ügyminiszter újabb agresszív, katonai lépéseket jelentett be, Johnson pedig közölte, hogy elfogadja Marcos fülöp-szigetl elnök javaslatát és megjele­nik azoknak az országoknak a maníliai konferenciáján, ame­lyek katonái részt vesznek a vietnami háborúban. Az ér­tekezleten ugyan halvány for­mában szerepelnek a „vietna­mi békés rendezés eshetősé­gei”, de az USA számára nem ez a fontos, hanem, hogy va­lami erkölcsi takarót kapjon: lám, Washington nem agresz- szív, csak -„támogatja” több más ország „közös akcióját”. Ezért sugallta Johnson a ma­níliai értekezlet gondola Iá!. E A ka tángál csendőrlázadás, amelyet a héten a kongói kor­mány levert, ismét felhívta a figyelmet a belgák „védence”, Csőmbe szervezkedéseire. Az egykori kongói diktátor mór régóta zsoldos csapatok tobor­zásával foglalkozik Európá­ban, főként Spanyolország­ban. Erős támogatást kap Por­tugáliától, amely afrikai terü­leten, Angolában jelentős tá­maszpontot bocsát rendelke­zésére az aknamunkához. In­nen indult ki a katangai csendőrlázadás megszervezése. Az egységeket fehér zsoldosok tani a birodalmi kancellárián — beszéli el Mengeshausen —, őrjáratot tartottam a folyosón, ahol a konyha és a zöld étte­rem helyezkedik el. Ezenkívül megfigyelés alatt tartottam a kertet, amerre a zöld étterem­ből nyolcvan méter távolságra a Führer-bunker volt. A folyosón őrködve a kony­hához közeledtem és találkoz­tam ismerősömmel, a Führer küldöncével, Bauerrel, aki a konyhába igyekezeti. Azt mondta nekem, hogy Hitler agyonlőtte magát. Érdeklőd­tem, hogy hol van a Führer felesége. Bauer azt felelte, hogy ő is holtan fekszik a bunkerben, de nem tudja, hogy megmárgezte, vagy színién agyonlőtte-e magát. Bauerrel mindössze néhány percig beszélgettünk. sietett a konyhára.. Ezen a konyhán ké­szítenék az ételt Hitler kísé­rete számára. Hamarosan újra visszament a bunkerbe. Nem hittem cl Bauer közlé­sét Hitler haláláról és foly­tattam szakaszomon az őrkö­dést. Nem telt el több egy órá­nál a Bauerral való találko­zás óla. mikor kimentem a te­raszra — ez 60—80 méterre volt a bunkertól — és észre­vettem, amint a bunker vész­kijáratán ál Güntsche Sturm­bannführer, Hitler személyt segédtisztje és Lange Sturm­bannführer, Hitler szolgája ki­hozzák Hitler holttestét és ff* teszik két méterre a kijárattól, visszamennek, néhány perc múlva kihozzák a halott Éva Braunt és öt is ugyanoda he­lyezik. A holttestek mellett két húszkilogrammos benzines doboz állt. Günsche és Lange leöntöttek a tetemeket ben­zinnel és meggyét jtották őket.’’ Bisztrov őrnagy érdeklődik, hogy látta-e még valaki a birodalmi kancellária őrségé­ből, hogyan égetlek el Hitlert és Braunt? Mengeshausen nem fudía ezt pontosan. „Az őrség összes tagjai közül ebben az időben én álltam egymagámban leg­közelebb a Hiller-bunkerhcz”. Lehajol és egy forgáccsal el - kezdi lerajzolni a földön a kert alaprajzát. így találtuk meg a hiány­zó láncszemet, az elégetés részvevőit, illetve szemtanúját. Mengeshausen csak Gíin- srhet és Linget látta, őrhelyé­ről, a lövedékek fir'l elrej­tőzve ott volt Cöbbels, Bor- mán és dr. Stumpfegger. Nem messze, az Alexander- nlntzon folyt a harc. A biro­dalmi kancellária tűz alatt állt. Lövedékek süvöltöttek, becsapódások dördültek, nyo­mukban földoszlopok szálltai! fel, csattogtak és süvítettek a kirepülő ablaküvegek. A viha­ros szél belekapott a holttes­tek ruhájába. A tűz lobogott, majd kialudt. A benzin el­égett ... Újra megöntözték és meggyújtották őket. Mengeshausen azt mondta, hogy meg tudja mutatni a he­lyet, ahová a holttesteket el­rejtették és sietve beszórták őket földdel, meg kaviccsal. Nem tudta, hogy már kiásták őket onnan. A tisztek és vö- röskatonák egy csoportja el­ment’ Mengeshauscnnel a bi­rodalmi kancelláriára. Az alábbi jegyzőkönyvet vettek fel: „1915. május 13., Berlin. Mi alulírottak, Klimenko al­ezredes, Katlsev főhadnagy, Gabelok gárda-őrnagy, Kalas- nyikov gc.rda-alhadnagy, Olaj- nyik, Csurakov, Novas, Mfal­tán közkatonák az agnoszkáló Mengeshausen Harry részvé­telével a mai napon megte­kintették azt a helyet, ahol Adolf Hitler birodalmi kancel­lár és felesége holttestét el­rejtették. ...Megvizsgálva, a Menge s- hausen állal mulatón, helyet, megállapítást nyert, hogy val­lomása. megfelel, a valóság­nak. . . Mengeshausen valló- másának igazságát az bizonyít­ja, hogy az általa megnevezett tölcsérből 1945. május 4-én kiástuk egy férfi és egy nő elégett holttestét és két mér­gezett kutyát, amelyről más agnoszkálők felismerték, hogy Adolf Hitlernek és feleségé­nek, Ifc* Braunnak. (*F.va Braun nevét és foglalkozását hibásan jelölték meg — a szerző megjegyzése), korábbi személyi titkárnőjének* a ku­tyái voltak. A hely szemmérték után ké­szített kópét, ahol Hitler és felesége holttestét felfedezték, és fényképfelvételeket arról a helyről, amelyet Mengeshau­sen agnoszkáló nevezett mcgt a jegyzőkönyvhöz csatoltuk­A fentiekről a jelen jegyző­könyvet vettük fel." Később a front törzséhez irányított SS-legény, Menges­hausen írásbeli vallomásában elbeszélte, hogy nemcsak meg­figyelte, hogyan égették el a Führert, hanem ő maga is részt vett benne. Főnökének, Rallenhubemék kézirata megerősíti ezt: „Hitler és Éva Braun testé rosszul égett és én lementem, hogy rendelkezzem a tüzelő­anyag szállítása ügyében. Mi­kor feljöttem, a holttestei már beszórták némi földdel és Mengeshausen, az őrség Ingja jelentette nekem, hogy az elviselhetetlen bűz miatt lehetetlen volt a posztján ma­radnia, s ő, más SS-ekkel együtt Günsche utasítására le­taszította őket a gödörbe, nhol Hiller megmérgezett kutyája feküdt". A továbbiakban Ratlenhu- ber leírja az óvóhely lakóit, akik azon fáradoznak, hogy felkészüljenek a menekülésre, és még egyszer megemlékezik Mengeshausenről: „Meghökkentett Menges­hausen SS-ör szemfiilcssége, a-M behatolt Hitler dolgozó- szobájába, Hitler zubbonyáról, amely a széken lógott, levetít az arany jelvényt, abban a re­ményben, hogy ,Amerikában drága pénzt fognak fizetni ezért a relikviáért’.” (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents