Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

ÉSZAKMAGTARORSZAG Szerda, 1966. október 5, Október 7 NDK-é vfordu ló A szovjet fővárosban ked­den ünnepi gyűlésen emlékez­tek meg az NDK kikiáltásá­nak közelgő 17. évfordulójá­ról (október 7.). Ünnepi beszédében Hans Roden berg, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának és az NDK államtanácsának tagja hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió és az NDK testvéri együttműködésében rejlik a németországi szocialista épí­tés sikereinek záloga. Ti tét a JKSZ el Esőkévé választották A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága bővített teljes ülésén, a Központi Bizottság új vezető szervei megválasztásáról ho­zott határozat értelmében Joszip Broz Titót, a JKSZ ed­digi főtitkárát a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége el­nökévé választották. A tegnapi ülésen elfogadták a JKSZ KB végrehajtó bizott­sága által előterjesztett ja­vaslatot az elnökség cs a végrehajtó bizottság tagjai­nak megválasztásáról. A JKSZ KB végrehajtó bi­zottsága titkárává Mijalko Todorovicsot választották. Tito elnök zárszava után a JKSZ Központi Bizottsága be­fejezte ötödik bővített teljes ülését. Nyugalom Djakarlában A Merdeka-palotál, Sukarno rezidenciáját a késő esti órákban is legalább kétezer katona őrizte feltűzött szu­ronnyal. A nap folyamán az elnök visszatért bogon pa­lotájából. A fővárosban vi­szonylagos nyugalom uralko­dik. Uj elnök Brazíliában A brazil kongresszus hét­főn este Artur Costa E Silva marsall személyében ismét katonát választott meg az el­nöki tisztségre. A 409 képvise­lő és 66 szenátor közül 295-en adták szavazatukat Costa E Silvára, az egyetlen jelöltre. Az ellenzék bojkottálta az el­nökválasztást, követelve, hogy az elnököt közvetlenül a nép válassza meg. Costa E Silva jövő év már­cius 15-én lép hivatalába. Po­litikai körökben a marsallt a kemény vonal vezéralakjaként tartják számon, aki elődjével, Castello Brancoval ellentét­ben még taktikai engedmé­nyeket sem hajlandó tenni po­litikájában. „Wilson, gyere te is munkanélkülinek66 Az angol Munkáspárt 65. országos konferenciájának megnyitásakor a munkanélküli­ségtől fenyegetett autógyári munkások viharosan tüntettek Wilson politikája ellen. Jelszavaik: „A bankárokat szorítsd meg, ne a munkásokat 1”, „Elbocsátás helyett támogatást!” Wilson csak a rendőrök sorfala között tudott az ülésterembe jutni. niszterel valóságos vesszőül-3 fást járnak naponta többszöri szálláshelyük, a Grand Hotel és a konferencia színhelye kő* zötti 100 méteres útszakaszon, A sűrű rendőrsorfal védelma Kedden reggel Wilson mi­niszterelnök nagy érdeklődés­sel várt beszédével kezdődött z angol Munkáspárt országos értekezletének második napja. A miniszterelnök fenntar­totta azt a korábbi kijelenté­sét. hogy a munkanélküliség nem fogja meghaladni az „el­viselhető” kétszázalékos szin­tet, vagyis a félmilliót. A szakszervezetek és a munkáspárti alapszervczc- lek több mint 1200 kül­dötte komor csendben hallgatta a miniszterelnök biztosítékait arról, hogy a kormány min­dent megtesz a munkaerő fel- rázásának és átcsoportosításá­nak megkönnyítésére. Wilson félreérthetetlenül a konferencia tudtára adta: a kormány el van tökéi­vé, hogy hatálj balépteti az ár- és bértörvény bün­tető rendelkezéseit, ha a szakszervezetek rákény­szerítik erre a béremelési szünet megsértésével. A brightoni tengerparton naponta reggeltől késő délutá­nig tartó munkanélküli tün­tetések miatt Wilson és mi­alatt közlekedő minisztereket felemelt öklök fenyegetik és szavalókórusok harsogják fe­léjük: „Wilson, gyere te Is mun­kanélkülinek!” „Callag­han, piszok áruló, firiladj a tengerbe!” „Crossman menj a torj'khoz* ott a helyed!” Elutazóit a mongol partanicníi küldöttség A küldöttség búcsúztatására! a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Kisházi Ödön, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Pólyák János és dr. Beresztóczy Miklós, az or­szággyűlés alelnökei. Kedden délelőtt elutazott Magyarországról a mongol parlamenti küldöttség, amely Szandzsin Bata, a nagy népi hurál elnöksége elnökhelyet­tesének vezetésével baráti lá­togatást tett hazánkban. A delegáció Budapestről Varsó­ba utazott. Dr. fiitól Miklós nyilatkozata az Állami’ és Kossuüniij adományozásáról JELENA RZSEVSZKAJA: Fordította: KIS TAMÁS HIT un VÉGNAPJAI ­Ilf rOSZ NÉLKÜL dolták, hogy Hitler lőtt, ez a változat gyorsan elterjedt a birodalmi kancellárián. Ezzel magyarázható, hogy Bauer, Hitler küldönce is, aki rövid- dei ezután találkozott az őr­ködő Mengeshausennel, er­ről számolt be neki. Ezt mond­ták a Führer más, közeli em­berei is. Valóban leadták-e a lövést Hitler szobájában, vagy ez csak azok képzelődése volt, akik az ajtók mögött a vég bekövetkezését várták? Igen, ez a lövés megtörtént. De vajon ki lőtt? Ezt a dolgot most tisztázzuk először. Éva Braun tetemének or­vosi vizsgálatánál, amelyet a bizottság ugyanebben az összetételben, szintén május 8-án végzett el, megállapí­tották, hogy az ő halálát is mérgezés okozta, de felfedez­ték a következőket: „A mell­kason szakított seb nyomai, amely haematorrachist idé­zett elő, és a szívburkon is könnyű sérülést okozott, va­lamint hat kis fémszilánk.’’ Mit jelentsen ez? Rattenh"b°rnek, Hitler testörsége főnökének vallo­Öá szciiiélygcpkocsi a szeptemberi előfizetéses lottószelvéisyelíre A Sportfogodási és Lottó Igazgatóság kedden délelőtt külön tárgysorsolást rendezett a szeptember havi előfizetéses lottószelvények között. A sorsolás eredménye a következő: 063 367 Skoda 1000 mb típu­sú személygépkocsira utal­vány. 088 127 Trabant Limousine személygépkocsira utalvány. 766 183 Moszkvics 408 típu­sú személygépkocsira utal­vány. 1 091 112 Skoda 1000 mb tí­pusú személygépkocsira utal­vány. 1 118 240 Moszkvics 408 tí­pusú személygépkocsira utal­vány. A fogadónak a nyertes szelvény fogadási szelvényré­szét október 20-ig kell eljut­tatnia a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság lebonyolítá­si osztályára, Budapest, V., Nádor utca 15. A jövőben háromévenként adományozzák a Magyar Nép- köztársaság Állami Díját cs a Kossuth-díjal — így módosí­, tóttá a közelmúltban az Elnö­ki Tanács az 1963. évi 36. szá- . mű törvényerejű rend ele leb ■ amely egyebek között úgy in­tézkedett, hogy ezeket a ki- tüntetéseket a felszabadulás • évfordulója alkalmából adjál« Jki. Az Elnöki Tanács ezenkí­• vül úgy döntött, hogy a Ma- Jgyár Népköztársaság Kiválói «illetve Érdemes művésze el­emeket ezután a művelődés* J ügyi miniszter javaslatára •adományozzák. Dr. Ajtai Mdk- •lós, az Állami Díj és Kossuth* • díj bizottság elnöke nyilatiko- 2 zott ezzel kapcsolatban az «MTI munkatársának. 2 Elmondotta a többi közötti • hogy az elmúlt egy-két év •gyakorlata azt mutatta, hogy • a díjak évenkénti osztásánál« •rendszere azzal a veszéllyel ^fenyeget, hogy az Állami- és •Kossuth-díjnak súlya, erkölcsi 2 tekintélye, jelentősége csök­kenni fog. A hároméven kén ti 2adományozás révén ezt a ve­szélyt el lehet kerülni, az ala- 2posabb mérlegeléssel. Az EJ* «n oki Tanács új törvény* • erejű rend el ele módot ad ar- Jra. hogy a bizottság javas* • latot terjesszen elő a díj so* 2ronkívül történő ndományo* • zására. Legközelebb 1969. áp* •rilis 4-c alkalmából kerül sof Jaz Állami- és Kossuth díjalf • odaítélésére. A javaslatokat 21968. november 30-ig kell •majd előterjeszteni az erre jo* l gosult szerveknek. • Az Állami- és Kossuth-díj •bizottság többsége olyan tu* Jdósokból, mérnökökből ést »más szakemberekből áll, akik Ja kultúra barátai ugyan, dó »nem tekintik magukat a kul­turális élet szakértőinek. Ez* »ért a bizottság kezdeménye-: • zésére az Elnöki Tanács úgy Idöntött, hogy a Kiváló és Ér* »domes művész címek odaítélő* Jsérő! szóló javaslatokat a jő* »vőben a Művelődésügyi Mi­nisztérium terjessze elő. aláírták a Németország kapi­tulációjáról szóló jegyzőköny­vet — én akkor még nem tudtam erről —, Gorbusin ez­redes hivatott és átnyújtott nekem egy dobozt azzal, hogy Hitler fogait tartalmazza és megőrzéséért a fejemmel fe­lelek. Kopott, sötétbordó színű do­boz volt, belül atlasszal le- varrt puha béléssel. Ilyen do­bozokat készítenek az illat- szeres üvegek, vagy az ol­csóbb ékszerfélék számára. Most ebben rejtőzik a dön­tő érv, Hitler halálának meg­cáfolhatatlan bizonyítéka, amelyet ezenfelül hosszú évekre meg lehetett őrizni — nincs az egész világon két ember, akinél« fogai teljesen egyformák lennének. Ezen a napon, éjféltájban lefekvéshez készülődtem és az ajtót kulcsra zárva azon gondolkoztam, mi lesz a do­bozzal? Viszolyogtam attól, hogy a közelemben marad­jon. A rendelkezésemre bo­csátott szoba, az emeletes nya­raló földszintjén, meglehető­sen kicsi volt. Az ágyon és a - mellette levő éjjeli szekré- ! n.yen kívül csak egv alacsony ] ruhásszekrény volt benne. Er- ] re tettem a dobozt, hogy vala- < hányszor felébredek, meggyő- ! ződhessem épségéről. De egy- ] szerre meghallom, hogy ne- ] vemet szólítják, és a dobozt « magamhoz véve az igen mc- i redek lépcsőn felmegyek az J emeletre, ahonnan az engem j szólító hang hallatszott. j (Folytatjuk.) < hosszú időn át mindennap be­adlak neki, ezért megparan­csolta Lingének, hogy a mé­reg bevétele után löjje öt le. Beszélgetésüknél jelen volt Axman, a Hitlerjugend biro­dalmi vezetője, magához vet­te Hitler pisztolyát és azt mondta, hogy elteszi jobb időkre.” Rattenhuber előtt láthatóan ismeretlen volt még egy kö­rülmény, ami arra késztette Hitlert, hogy ilyen parancsot adjon Lingének. Az történt, hogy amikor a mérget a két kutyán, a nőstényen és a kö­lyökkutyán kipróbálták, a mérgezett kölyökkutya sokáig viaskodott a halállal és golyót eresztettek bele. Ezt először nem vették ész­re. csak a gödörben megta­lált döglött kutyák boncolá­sakor fedezték fel. Az orvosok az alábbi követ­keztetésre jutottak: „A kutyák elpusztítása fel­tehetően így történt: először megmérgezték, lehetséges, hogy eg\i kisebb adag cián­vegyülettel és a megmérge­zett, agonizáló állatot lelőt­ték.” Hitlerben, miután megfi­gyelte, hogyan múlnak ki a megmérgezett kutyák, kétség támadhatott a méreg gyors hatását illetően. „Linge belelőtt Hitlerbe” —» jelentette ki Rattenhuber, mert nem tudta, hogv a go­lyóra Éva Braunnak volt szüksége. A dönlo érv Május 8-án, ugyanazon a napon, amelyen Karlhorstban másai derítettek fényt rá. „Körülbelül délután 3—1 óra felé bementem a szalonba — írja — és erős keserű man­dula szagot éreztem. A helyet­tesem, Hagel izgaotian mondta, hogy a Führer az imént vég­zett magával... Ebben a pillanatban odajött hozzám Linge. megerősítette Hitler halálhíréi, és eközben kijelentette, hogy teljesítenie kellett a Führer parancsát, amely a legsúlyosabb volt egész életében. Meglepetten néztem Lingé­re. Ö elmagyarázta nekem, hogy halála előli Hitler meg­parancsolta; tíz percre menjen ki a szobából, azután újra jöjjön be, várjon ott még tíz percig és teljesítse \a paran­csot. Linge ezekkel a szavak­kal gyorsan átment Hitler szobájába és egy Walter pisz­tollyal tért vissza, amelyet letett elém az asztalra. Külön­leges külső megmunkálásáról felismertem, hogy ez a Führer pisztolya. Most kezdtem meg­érteni, hogy mi volt a Führer parancsa. Hitler, úgy látszik, kételke­dett a méreg hatásosságában a sok injekció miatt, amelyet 5. Május 8-án a katonaorvo­sokból álló bizottság Skarav- szkij orvos-alezredes elnökle­tével megvizsgálta a holttes­teket. „A tűz által erősen el- változtatott testeken súlyos, halált okozó sérülés, vagy be­tegség nyomai nem voltak fellelhetők.” „A szájban üveg- törmelékeket találtunk, amely egy vékonyfalú ampula falá­ból és fenekéből származott”. A bizottság alapos vizsgá­latok után erre a végkövet­keztetésre jutott: „A halál ciánvegyületek által okozott mérgezés eredményeként kö­vetkezett be.” Semmiféle más olyan je­let nem állapítottak meg, amely halált okozhatott volna. Nyugati kutatók, újság­írók és memoárok szerzői ma­napság makacsul erősítgetik, hogy Hitler agyonlőtte magát. Egyesek tájékozatlanságból, mások pedig attól a kívánsá­guktól vezettetve, hogy va­lahogyan megszépítsék Hit­ler halálának körülményeit. Mégis: így történt. Hitler megmérgezte magát. Mivel azonban az emberek lövést hallottak és azt gon­sára alkalmas modern közlekedési eszköz nem áll rendelkezésre. A mostoha viszonyok következ­tében az ország lakói igen nehéz és primitív körülmények között élnek. A földterületnek mindössze 2 százaléka áll művelés alatt, a többi, a Kalahári sivatag, nem al­kalmas rendszeres megmunkálás­ra. A lakosság nagyobb része, az ország délkeleti részén összponto­sul, a határt képező Limpopo fo­lyó közelében. A vízhiányban szenvedő mezőgazdaság részére nagy segítséget jelentene az északnyugat felől érkező Oko­vanggo 25 000 négyzetkilométeres mocsárvilága. Ennek a lecsapolá- sa és megfelelő öntözőrendszer kiépítése után a jelenleg megmű­velhető területek nagyságát dup­lájára lehetne emelni. l%f>. szeptember 30-án Becsuá- naföld volt brit gyarmat Bots­wana (ejtsd: Bocuana) Köztársa­ság néven elnyerte függetlenségét. Botswana Köztársaság területi kiterjedését tekintve, a nagyobb afrikai országok közé sorolható. 574 9ö0 négyzetkilométer kiterjedé­sevei körülbelül hatszorta nagyobb hazánknál. Lakóinak száma ennek ellenére mindössze 559 000, s ezek Is főleg a csapadékosabb terüle­teken élnek. Az ország éghajlata szubtrópusi, száraz és forró. Az Atlanti- és az Indiai-óceán viszonylagos közel­sége ellenére sem tud az óceáni hatás érvényesülni, mert az átlag 1000 méter magas fennsíkon fek­vő országot körben 2000 métert is meghaladó hegyvonulatok ölelik körül. A fiatal köztársaság egyike a világ ama országainak, ahol ipar­ról alig beszélhetünk. Annak el­lenére, hogy talaja —■ bár cse­kély mennyiségben — azbesztet, aranyat és rezet rejt magában, helyi ipara teljesen hiányzik. Mindössze 2000 ember számára nyújt kenyeret a bányászat. Az ásványi kincsek helyi feldolgozá­sát, vagy kivitelét az is akadá­lyozza, hogy a közlekedési háló­zat rendkívül fejletlen. Egyetlen, a Rhodesiát a Dél-Afrikai Köz­társasággal összekötő vasútvonal halad csak át az országon, más. nagyobb szállítmányok továbbítá­Ilyen körülmények között a la­kosság az állattenyésztést része­síti előnyben. Az összlakosság mintegy 95 százaléka .szarvasmar­ha-. juh- és kecsketcnyésztéssel foglalkozik. A maradék 5 száza­lék oszlik meg a mezőgazdaság, az Ipar és más foglalkozási ágak között. Fő kiviteli cikkük a nyersbőr, az élő- és vágottmarha. A túlnyomó többségükben be- csuána őslakosság mellett a Ka- laháriban busmanok élnek. Ezek a 140—150 cm átlagmagasságú em­berek kőkorszakbeli viszonyok között, primitív kunyhókban ten­getik életüket. ISol^ana Köztársaság

Next

/
Thumbnails
Contents