Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-05 / 235. szám

Szerda, 1966. október 5. ESZAKM AGY ARORSZÄG 3 3. Költekeznek és takarékoskodnak is A Kohászati Üzemele jelen­ti Ozdon az első és legfonto­sabb kereseti lehetőséget. Di­nasztiák sora birtokol egy-egy szakmát, apáról fiúra marad a munka titka, tudománya. Munkáscsaládok ezrei szinte öröklik egzisztenciájukat en­nél a hatalmas gyárnál. Nem kívánkoznak el innen, s ha a katonaság, vagy az iskola másfelé irányítja is sorsukat, az otthon és a gyár szeretető Visszakormányozza őket oda, év első félévének végén 5177- et. Viszont csökkent a rádiók száma. 1962-ben 8417, három év alatt még növekedik vagy 400 darabbal, de ez év első leiének végén a posta csök­kenést jelez. Ennek valószí­nűleg az az oka, hogy a régi, rossz rádiókat kiszuperálják, helyette tv-készüléík kerül a házba. Mert pénzűit van az ózdiaknak. Nemcsak a több mint 5 ezer tv-ről van szó. A GELKA szerint a járás terü­gozója van, 17 milliós árukész-1 iete, 1700 négyzetméter eladój tere, 1100 négyzetméter rak-< tárterülete A hat önálló ősz-Jj tálya a következő: konfekció,< cipő, méteráru, műszaki, ve-i gyes, divat — s újabban ött- tort is árulnak már itt. Az el., ső félévben csaknem 400 ezer] vásárlója volt, szeptember 1-j ig pedig (ez évben) több minti félmillió. Évi terve: 70 millió^ forint. Képesek teljesíteni, sőt... j Tv-vásárlás az ózdi áruházban. Kriston G. Zoltán vájár ős felesége Favorit készü- I léket szándékszik vásárolni, készpénzért. Kettőjükön kívül uiég 4 éves kislányuk is örül majd a vásárlásnak. hol felnőtték, szakmájukat legszerették, s ahol apjuk ól gozik vagy pihen a domb­idalon, a temetők egyikében. Itt élnek, s keresik meg a lénzt életükhöz. Ki keveseb- >et, ki többet. Életükről egy áros kereskedelme, vendég- itóipara, az OTP és még sok lás szerv hű térképet ad. Isak tudni kell ezt a térképet •olvasni. özd és a járása egy kicsit eszefovrott. Nem csupán köz- gazgatási vonatkozásban ér­endő ez az összenövés. A já- ás területéről sok ezren elől­iében (többségében Ozdon) 49 ezer háztartási gép karbantar­tására kérték fel a vállala­tot! í Nem csupán a mára gondol­nak az ózdiak. Az OTP-ben 1962 ben 8,5 millió forintra vi­gyáztak, tavaly viszont már csaknem 20 millió forint vóli a takarékbetét összege. Az Ál­lami Biztosítónál ez idő alatt több mint 2 millió forint a növekedés. Persze, szomorú statisztikát is hall az ember. Ha hinni 1ó­Duldesz Gábor igazgatóval? beszélgettünk az ózdi áruház^ munkájáról. ■ Tv-ből csaknem. négyszá­zat, mosógépből 360-at, gáz­tűzhelyből 161-ct, centrifugá­ból 165-öt, porszívóból 220-at, hűtőszekrényből 258-at ad­tunk el a két félév alatt Pi­perecikkekből ez év második negyedében 166 ezer forintot árultunk. Még vannak szak­üzletek ... Aztán rossz a te­rületi elhelyezésünk, ez is rontja az üzletet... Az ózdi áruház szolgáltatá­sokat is végez. Bőséges áruvá­lasztéka mellett azért is sze­Duklcsz Gábor Igazgató mondja: — Hiánycikk? A szokásos. Orkán, szőrme, kerékpár.*. rétik a város és a környék la­kói,, mert függöny és szőnyeg beszegést, konfekció igazítást, órajavítási (nem csupán a ga­ranciálist), cipő tágítást, spic­celést, szemfelszedést vállal­nak, és aki itt vásárol öltönyt, annak egyszer ingyen kivasal­ják ruháját az idők múltával. S még egy érdekesség: a kö­zeljövőben ktsz-ek révén a cipőosztályon 15—20 fazont találhat a vásárló. Ez az áru­ház monopol jóga ... Azaz, máshol nem kapható abból a típusból. — Hiánycikkük? — Icérdez^ tem az igazgatót. — A szokásos ... Orkan, szőrme, kerékpár, stb. goznak özdon. Különösen a közeli falvakból. (Hódoscsé- pány szinte belenőtt a város­ba, abba meg Arló, s így to­vább ...) így egyes adatokat Szándékosan az egész járásra kértünk. Özd járásban a vendéglátó- ipari vállalat, egy év alatt 45 millió forintot forgalmazott! Élelmiszerfogyasztás: 28 mil­lió forint, vegyipar: 20 millió, ruházat: 17 millió forint. A ke­reskedelem 1961-ben 283 mil­lió forintot forgalmazott, 1965-ben pedig 349 millió fo­rintos forgalomról számol be Özdon 1962 ben összesen 1391 lv-készüléket tartanak nyll- 1965-ben már 4301-et, ez hét benne (mert a város veze­tői közül többen valótlannak tartották hitelességét, mások viszont nem ...), amíg egy óz­di 200 forintot kőit szeszes­italra, addig 1 (azaz: egy!) fo­rintot könyvre... Az illető, akitől ez a statisztikai adat származik, hivatalos megbí­zásból felméréseket végzett a városban. * Az új áruház büszkesége ÖZidnak. Tavaly’, június 15 én nyitották meg az ózdi áruhá­zát, mely jelenleg a megye legnagyobb ilyen kereskedel­mi létesítménye. Száztíz dci­Ugy érezzük, ezek az ada­tok önmagukért beszélnek, nem szükséges kommentálá­suk. Az igazságnak tartozunk az­zal, hogy leírjuk: a jövedelem alakulásánál még nőm sike­rült az ózdiaknak végrehajta­ni az MSZMP Központi Bi­zottságának határozatát, mely a munkásosztály helyzetének javítása céljából született. Ennek egyik oka: a női munkaerő foglalkoztatása, a 'falok munkába állítása. Sok nehéz probléma okozó- 'z Özdon. Baráth Fajos Foto; Mizerák István A® érem, »vasTf sí műn ka verseny nisísSk el fisai ss ♦ % t M ostanában nagyon dicsérnek benne­teket. Elégedettek lehetnek az üzem vezetői. — Sajnos, ók túl elége­dettek. Mi meg morgunk. — Nem értem. A kimutatások, az adatok szerint... —... igen, globálisan minden jó. De egye­sek elfeledkeznek róla, hogy mi dolgozni jövünk az üzembe. És keresni akarunk! Ez a párbeszéd némi változattal nem egy, hanem több üzemben is elhangzik. Sajátos ellentmondást, belső feszültséget takar. Mi­ről van szó? Megyénk ipara és mezőgazda-^ sága, a közlekedési és a kereskedelmi válla­latok az év eddig eltelt időszakában jól szerepeltek. A biztató eredmények sok he­lyen megnyugvással töltik el a vezetőket. A jó vállalati eredmények nyomán oiy’an illúziókba ringatják magukat, hogy min­den jól megy. Ennek következménye, hogy még a legjobb eredményt elérő vállalatok­nál is tapasztalható szervezetlenség, kap­kodás, akadozik a munkafolyamat, sok a kieső idő. A bányákban gyakran találunk ücsörgő és bosszankodó bányászokat. — Üreshiány! — közük. Hosszú percek, órák telnek el, amíg megérkeznek az üres csillék. — Se cement, se mész — hangzik el egyik-másik építkezésen. — Mit csináljunk? — bosszankodnak az Alsózsolcai Épületelemgyárban —, sok a gépállás. — Hogy élünk? — fanyalognak a D1GÉP szerelőüzemének lakatosai. — A hónap ele­jén jóformán nincs mit csinálni, a végén hajrázunk, túlórázunk. Ez csak néhány kiragadott példa. Csak néhány a sok közül. Az SZMT legutóbbi tanácsülésén is elhangzott, hogy a szak- szervezeti aktívák és vezetők gyakran hallanak ilyen kifakadásokat És joggal kérdezik: — Hogyan szervezzük a mun ka versenyt, ha nem teremtik meg hozzá a feltételeket? Valóban groteszk jelenség lenne, ha a szervezetlenség, az anyaghiány miatt kény­szerpihenésre ítélt dolgozóhoz valaki oda­menne, s arra agitálná, hogy aktívabban kapcsolódjék be a versenybe. Mit gondol­nak és mondanak itt a dolgozók? Ügy érzik, hogy az üzemvezetés nem veszi, vagy nem akarja észrevenni „zsebbe” vágó gond­jaikat, s úgy érzik, hogy a számukra alap­vető kérdésekben a szakszervezet nem képviseli érdeküket. A munkaszervezés, az anyagellátás nem a szakszervezetiek feladata. De az igen; követeljék az érintett gazdasági vezetőktől a hibák gyors kijavítását, a hathatós in­tézkedést Éljenek a meggyőzés és a fe- lelősségrevonás eszközeivel is. A Politikai Bizottság májusi határozata értelmében a szakszervezeti szervek részt kaptak a gazdasági vezetők tevékenységének megíté­lésében. És ha megvan a jog, az eszköz, akkor szükség esetén éljenek is vele a szakszervezetek. A nagy sikerek, szép teljesítmények mö­gött másfajta árnyék is húzódik. Akinek érzékeny a füle a dolgozók panaszaira, véleményére, gyakran hall ilyet. — Azt mondják nekünk, hogy tegyünk vállalást, versenyezzünk. De ki törődik az­zal, hogy nincs rendes öltöző, nem tudunk tisztességesen megmosakodni, hogy hetek óta nem működik a porelszívó ventillátor, hogy ... A rudabányai lörőmű építésekor elfeled­keztek a mellékhelyiségről. A Borsodi Szénbányászati Tröszt pe- recesi bányaüzeménél a földalatti munkahelyen nagy a porzás, leköté­sét évek óta nem oldották, vagy nem tud- . ják megoldani. Az LKM közlekedési gyárrészlegénél rossz ! állapotban van a mozdonyjavító üzem. A ■ dolgozók megfeleli szociális helyiségek hiá- ] nyában nem tudnak rendesen mosakodni, átöltözni. A DIGÉP szivattyúiizemében a festők az egész üzeni légkörét szennyezik. Régen külön műhelyt kellett volna biztosítani ré­szükre, és gondoskodni a rossz levegő el­szívásáról. A Sajószentpéteri Üveggyárban az üveg­készítésnél dolgozó nők régi gondja, hogy huzatos a munkahely. És ez sok betegséget okoz. És sorolhatnánk tovább. A dolgozók talán nem mondják el gondjaikat? De igen. Csak­hogy a tapasztalatok azt mutatják: bizo­nyos egységek, vállalatok vezetői minden probléma megoldásához megtalálják a pénzügyi forrást, csak éppen a dolgozókat érintő, szociális természetű gondokhoz nem. És csodálkoznak, ha a termelési ta­nácskozásokon a legragyogóbb beszámolót is fagyos csend követi. A süket fülek, a közömbösség, a meg nem oldott gondok ráfekszenek, megmérgezik a légkört, kihatnak a munkára. Az ilyen he­lyen a „leglelkesebb” agitáció hatására se alakul ki „lelkes” munkaverseny. I smételjük: megyénk ipara és mező­gazdasága, a közlekedési és a ke­reskedelmi vállalatok ez év eddig eltelt időszakában biztató eredményekkel dolgoztak. Egyes üzemeknél, vállalatoknál évek óta nem tapasztalt eredményeket ér­nek el. De... De beszélni kell az érem, a munkaver­seny másik oldaláról is. És nemcsak be­szélni, hanem a további előrehaladás érde­kében nyitottabb fülekkel, érzőbb szívvel, több emberséggel, megértéssel kell segíteni a felbukkanó üzemi, emberi gondokon. Csorba Barna Megkezdik a szállítást a Pereces-Lyukóhánya vasútvonalon MINTEGY HAT ÉVI huza­vona után a közeljövőben is­méit megindulhat a Pereces— Lyuk óbánya közötti alagúton át a személy- és teherszállítá­si forgalom. Annak idején az alagútban — amely egyébként az or­szág leghosszabb alagút ja — kőzetmozgást észleltek. Ezt mind a tröszt, mind a KPM bemérése igazolta. A Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­térium illetékesei ezért az alagúti forgalmat leállították, nehogy esetleg tömeges sze­rencsétlenség történjen. Időközben az alagút falát Richter professzor útmutatása alapján kőzetcsavarokkal rög­zítették. A kőzetcsavarozás ki­tűnően bevált, így a KPM szeptember 20-án kiadta az üzemeltetési engedélyt. Miután hat élig állt a ven­tillátor, a jelző és a hírközlő berendezés, ezeknek üzembe helyezését is megkezdte a MÁV és a Miskolci Bánya­üzem. Most már csak egy mé­rés van hátra, az alagútban keletkezett füst, gáz kiszívási idejének meghatározása, hogy ezeknek az adatoknak birto­kában, a MÁV Igazgatóság forgalmi osztálya az üzernel- ‘etést megindíthassa. A MISKOLCI BÁNYA­ÜZEM az alagút végleges víz­telenítése érdekében egy zsom- pot létesített, ezt a pályafenn­tartási osztály a MÁV szem­pontjából felülvizsgálta és a MÁV szabványok szerint vég­legesen kialakította. A lyukói aknaüzem pedig — Pereces— Lyukó között — a MÁV táv­közlési osztályával együtt ki­építette a szolgálati helyek­nek megfelelő telefonössze­köttetést Ennyi dióhéjban az alagúti forgalom beindításának törté­nete. A Miskolci Bányaüzem vezetősége mindent elkövet, hogy az üzemre háruló mun­kát időben elvégezzék. Annál is inkább, mert Lyukúra a személyszállítás, amit eddig A Hejőcsabai Cementipari Gépjavító Vállalat dolgozói a pártkongresszusi verseny­ben olyan munkát is vállal­tak, amely nem tartozik az üzem profiljához. Elhatároz­ták, hogy a Fői’árosi Gázmű­vek bővítéséhez szükséges két földgázbontó berendezést so­ron kívül, igen rövid határ­idő alatt, október 15-ig' elké­szítik. A mintegy 4 millió forint értékű munkát úgy szervezték meg, hogy az egyes készülé­keket fontossági és szerelési sorrendben, lehetőleg a ha­táridők előtt egy-két nappal elszállíthassák a megrende­iMÁVAUT autóbuszokon bo- I nyolítottak le, az üzemnek havonta 130—150 ezer forint­ba kerül. Az alagúti személy­szállítás pedig lényegesen ol­csóbb, körülbelül 12 ezer fo­rint. Tehát a megtakarítás közel másfél millió forint éves szinten. BÍZNAK ABBAN, hogy a MÁV Igazgatóság a bánya­üzemhez hasonlóan igyekszik a még hátralévő munkálatok­kal, hogy az alagúton keresz­tül a vasúti közlekedés hat évi szünet után mielőbb meg­kezdődjék. Holtai ne lőnek. Az üzem dolgozó! ed-1 dig eleget tettek ígéretüknek A berendezés legnagyobb ké­szülékeit, a keveröedényeket szeptember első felében, a reaktorokat, az utóhütőket és a csővezetékek tetemes részét pedig a hónap végéig elküld­ték a fővárosba, ahol mái megkezdték összeszerelésüket, A még hátralevő hőcserélő­ket — amelyeken a legjobb brigádok dolgoznak — előre­láthatólag október 15-ig eljut­tatják Budapestre, így terven felüli munkájukkal jelentősen segítik a főváros téli gazella1- fásának megjavítását. Október 15-ig Budapestre szállítják a két gázboutó berendezés utolsó készülékeit

Next

/
Thumbnails
Contents