Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-28 / 255. szám

ESZAKMAG5TARORSZAG

Péntek, X96S. október 28.

Az erdők elcsendesedlek. Éjjelente már nem zúg a harcra hívó szarvasbikák bőgése, a tisztásokat már nem verik fel a díszes koronájú állatok küzdelmének zajai. A nagyvadak megnyugodtan, lecsilla- podottan élik tovább életüket. Elmentek a vadászok is. A külföldiek is, a belföldiek is békén hagyják a gazdag területeket. __ i

A golyóspuskák azonban nem hallgattak el teljesen.

Vannak emberek, akik nem tartanak be semmiféle szabályt, nem ismernek vadászati törvényt, szezont, és minden időben irtják, pusztítják a vadállományt. Orvvjidászok. A Zemplénben született megfogalmazás szerint' ezek az emberek a „garád minisztérium engedélyével” tartják maguknál a fegyvert, és ennek megfelelően bujkálva, itt-ott előbukkanva lövik a szarvasokat, az őzeket, a vaddisznókat, és ami elébük kerül.

se

Mibe kerül c«y szarvas?

Az orwadászok a szarvasokat ölik a legnagyobb elősze- etettel. Érdemes közelebbről megnéznünk: mibe kerül

Kapwcinca*

Irigykedve olvastam néhány nappal ezelőtt agy pesti újságban, hogy egy nagykörúti kávéfőzőben külön kérés nélkül kevéske tejet és egy pohár vizet szolgáltak fel a dupla mellé. Tegnap Miskolcon a Széchenyi utca 8. alatti csemegeboltban ittam meg ebédutáni kávémat. A pulton apró réztálcákon várta a csészealj a. gőzölgő poharat, mellette kis pohárban víz és egy miniatűr porcelán csészében tej. Aki szereti a kapucinert. megízesíthe- ti kávéját. Ízléses felszolgálás, előzékeny gesztus. A kávé ára változatlan.

Íme, a kapucincr egykét nhp alatt Pestről Miskolcra ért. A csemegebolt példát szolgáltatott más kávéméréseknek is.

(b)

Á happening-ről, komolyan!

K

legszebb nagyvadunk. A bükki és környéki szarvas te- nyészértéke 3000—15 000 forint között van. A külföldi vadászok azonban nem ezt, hanem az agancs nagyságának, súlyának megfelelő értéket fizetik érte. Ez pedig 3000 forinttól 30 000 forintig terjed. Nyilvánvaló, hogy mindenki a legszebb, .a legnagyobb trófea megszerzésére törekszik, fgy a Bükkben egyáltalán nem ritka a 30 000 forintot érő agancs. A vad hrúsértéke 2000 forintig terjedhet.

A szarvasokat gondozni is, etetni is kell. Méghozzá nem is kevés összegért. Csupán a keletbükki erdőgazdaság körülbelül 300 ezer forintot költ évente az etetésre. Ugyancsak ez a gazdaság évi 100 ezer forintot fordít a vadföldek (a vadak takarmányozását szolgáló földek) fenntartására, művelésére. A 13 nagy vadas vadásztársaság évente körülbelül ugyanennyit költ vadjaira. Ha mindehhez még hozzávesszük azt a nagy gondosságot, figyelmességet igénylő munkát, amellyel az állomány selejtezése, a téli hónapokban, a derékig érő hóban a vadak etetése, gondozása jár, akkor már könnyű elhinnünk: a szarvasok nem egészen maguktól válnak messze földön híresekké, valutával tömött zsebű, külföldi vadászokat ide csábító, kívánalmas zsákmány- nyá.

Az orvvadászok különösen a Zemplénben okoznak nagy károkat. Itt, a vadban rendkívül gazdag hegyek között még több a nagy értékű szarvas, mint a Bükkben. Az orvvadászok is szívesen lövik a nagy bikát, márpedig ezek szinte minden esetben legalább 30 000 forint értékű agancsot viselnek. Az erdészek, a vadőrök tudják: a vadászati kiállításokon legjobban megcsodált trófeák nagy része éppen az orvvadászok lövése nyomán

Sikerrel szerepellek Salgótarjánban

a diósgyőri vasas képzőművészek

Az Országos Vasas Képző- művészeti Kiállítást az évben .Salgótarjánban rendezték meg. A Bartók Béla Művelődési Ház képzőművészeti szakkörének tagjai 15 képpel szerepeltek a kiállításon, az övéik közül fogadta el a legtöbbet a bíráló bizottság.

Az október 19-én megnyílt kiállításon a diósgyőri képzőművészek munkái közül kiemelkedik Bodenlosz Ede, Jakubcso Béla, Kincses Gyula, Kulik István, Mezőfi Tibor, Pataki László, Simon József, Tóth Gyula és Tari Emma munkája.

itűnő humoristánk, Feleld László írt erről a Ludas Matyi legutóbbi számában. Derültünk rajta, s valamivel közelebb érezzük magunkat e problémához — megmosolyogtuk, kinevettük e XX. századi divatot, hóbortot. Valóban, nevetséges, szánalmas divat ez, egy ideig. .. Addig, amíg •tréfálkozhatunk rajtuk, s ők maguk is csupán a „jópofaságot”, a „derűt”, a „különöst” akarják furcsa módon eszünkbe juttatni, felidézni, bemutatni. Én például ilyen happening-féle kitörésnek tulajdonítottam az egyik esetet, mely éppen Miskolcon történt a közelmúltban, a Kossuth utca és a Deák tér sarkán. Fiatal fiúk (talán húszán is lehettek!) egy régi, kopott halottas kocsit húztak (aid nem húzta vagy tolta, az rajta csüngött és kiabált) egészen az egyik leánykollégium bejáratáig. Ott aztán mindenki más irányba futott, mert a rendőrök észrevették a csínyt, s a happening-gyerekek kereket oldottak, nem várva meg „jópofaságuk” hatását a lányok körében ...

Valljuk be őszintén, magunk is sok csíny elkövetői, részesei voltunk kamaszkorunkban. A felnőtt embernek is kedve támad néha, hogy ismerőseit, barátait szokatlan módon megtréfálja. A derű, a fonák helyzetekből születő elképedés legtöbb esetben a jókedvből fakad. Nincs ebben semmi különös, mégcsak rossz sem, ha látunk és tiszteletben tartjuk a határokat.

... Ám ezek a happengisták, akikről szó lesz, hogy úgymondjam, gyanúsak nekem. Mi köze a zenéhez annak a „történésnek” (ezt jelentené körülbelül az emlegetett szó), ha például a hallgatóság előtt összetörnek egy hegedűt, vagy egy zongorát? Egyik amerikai happening-esztéta úgy magyarázta, hogy a zongora és a hegedű a zenét juttatja az ember eszébe — fölösleges a zenét is hallatni, bízzuk azt a művelt érdeklődő képzeletére. Mások meg elrettenésről magyarázkodnak ... Engem nem győz meg erről egy tucat happa- ninges esztéta sem. S hogyan győznék meg akkor — ha élne — Bartókot? Arról nem is beszélve, hogy a hegedű és a zongora összetörésével magát a hangszerek alkotóit is meggyalázzák, hiszen az ember álmát, legszebb érzéseit, építi bele alkotásaiba.

Még továbbmenve a következtetéssel. Ha a happengizmus még az elrettentés haisznos zászlaját is lobogtatni akarja, akkor ebben a „művészeti” ágban legnagyobb „alkotó” Néró

és Hitler volt. Ők aztán produkáltok olya)1 pusztítást, hogy máig sem született a földó; a gyújtogatásnak, a gyilkolásnak és a háború11 nak egyetlen ilyen kiemelkedő elrettentője ' a happengisták szerint (s mi reméljük, hí» nem is fog ...)

És ez már nem nevetséges. Mert ebben 3 esetben a fasiszta könyvégetés az irodai®? terjesztése volt! A gyilkolás Káin tetté“ akarja elriasztani az embert? A garázda * jogállam rendjének hirdetője? A sikkasztó becsületesség állhatatos szószólója? A dikü' torok a demokráciák elszánt harcosai?

em szabad a fogalmakkal viccelni! v \\ a cselekedetek mögé nézve, követk«2; tetni szabad és kell! A pusztításod meg lehet előzni, különösen, ha azok embere által hajtatnak végre, s ha erre népeket, nej1? zedékeket módszeresen készítenek fel vak kik, nagyon is átlátszó szándékkal, akkor a*1' nak mi köze a művészethez, mely éppen3' élet értelmének hirdetője? A közelmúlt os, jelen történelmét mindenk ismerheti, saját W rén tapasztalhatta. Magyarázkodni felesleg®;

... Nem csupán Feleki László humoristát®; ismert a fogalom (értelmetlenségében), hcf heppening. Egyik művészbarátom mesélt földi útjáról, ahol egy város műértő és m“' élvező közönsége szeretett volna megisrncj’ kedni alkotásaival. Bemutatkozásához épp® a heppengistákat kérték fel a rendezők pfj pagátornak (lehet, hogy jóindulattal?). A ,,'f nei” produkciót egy hegedű összetörése ft lentette. Egy interpretátor körülbelül 15 P®' cig némán elhelyezte hegedűjét egy asztal®? felemelte és üvöltve összetörte. A barát®? modern, e korra figyelő művész — ám éh®? a „modernségből” elege volt, s többedmag3 val otthagyta a happening műsort. Abból { meggondolásból, hogy végül is a happening? mégiscsak mondanak valamit mindenki sZ3 mára. _

E

zt a produkciót vehetjük szélhánm Ságnak, a művészet moggyalázá*3 nak — eddig nagy baj még nem s®3.! mazik belőle. De a művészetek (vagy anfl3? ürügyén) eszméket, elveket terjesztenek. f rombolás elve és eszméje pedig ismeretes , világ előtt. Az emberiség ném kér belőle, a műélvezők, sem pedig azok, akik a mű'"? szeleket még nem élvezik, — de az életi1?, ragaszkodnak, mert abból mindenkinek CS& egy jutott.

Barálh Laj®*

Eg már Párizs?

A párizsi Chaillot palotában díszelőadáson nagy sikerrel bemutatták Kéné Clément Ég már Párizs? című hatalmas kétrészes történelmi filmjét, amely feleleveníti a francia főváros harcát a hitlerista megszállók ellen és a felszabadulás eseményét. A filmben francia és más nemzetiségű művészek egész sora szerepel.

Emléktlírák9 versenyek az ózdi járásban

Az Űttörőszövétség ózdi járási elnöksége és a határőrség október 30-án, vasárnap az úttörő határőrszakaszok bevonásával Hangonyban és Bánrévén gyakorlati bemutató és járőrversenyt rendez. A vetélkedőt tábortűz zárja.

Az ózdi városi KISZ-bizottság ugyanakkor vasárnap vietnami harci túrét szervez a KlSZ-alapsaervezetck csapatainak részvételével. A részvevői -rövid gyűlésen

tri?

til'

ít

lakoznak az amerikaiak c1?, na mi agressziója ellen, és *' égetik az imperializmust F képező bábut.

Harminchat pillanat — tablókon

Tahin Gyula fotókiállítása az egyetemen

„Adjátok, meg nekünk naponta a mindennapi szépséget, amely nélkül az ember nem t.ud élni!” — ekként fohászkodik Jaques Vienot költőkhöz, 'írókhoz, művészekhez, mert úgy véli, hogy a mai korszak embere már nem képes meglenni a naponta életre kelő szépség nélkül.

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem IV. éves gépészmérnök hallgatója, Tahin Gyula, harminchat kitűnő és magas színvonalú fotójával a szépség iránt' megmutatkozó igényt kívánta szolgálni, amikor legszebb munkáit felrakta a második emeleti kiállító- csarnok tablójára.

A kiállítást dr. Lévai Imre egyetemi docens nyitotta meg. Köszöntőjében elmondotta, hogy az egyetem hallgatóit, oktatóit mindannyiszor öröm tölti el, ha művészeti megnyilvánulással találkoznak. Ez az öröm azonban kétszeres, ha a művész a'miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatója, s művészi sikereinek ez az egvetem a szülőanvja.

Tahin Gvuia 1963-ban kezdett elmélyültebben foglalkozni a fotózással. Első sikerét ebben az esztendőiben aratta. Két nemzedék című képével. Ezt követően az országban több helyen, sőt külföldön is sikert aratott. A Miskolci Országos Fotókiállításon a Metamorfózis című képe keltett nagy figyelmet. Az 1965-ös

Vegetáció II.

került ide. Az agancsot ugyanis nem viszik el. Csak a húsáért lövik a szarvast. Mennyi húst tud elvinni? A lövés után sietve kell dolgoznia, hiszen a vadőr is hallhatta, lehet, hogy éppen erre tart. Le- kanyarítja hát a combot, a vállára emeli és elsiet vele. Maximum tíz kiló hús. De ez — 30 000 forintban van.

A vadászelika megsértői

Sajnos, nemcsak azok az emberek lövik felelőtlenül a vadat, akik a „garád minisztérium engedélyével” tartják a fegyvert, hanem néhányan azok is, akik hivatalos papírral rendelkeznek. A társaságokban is akadnak néhányan, akik alkalomadtán megfeledkeznek magukról, megszegik a vadászetikát és tilalmi időben is lelövik a szarvast. Ezeknek az embereknek lövése nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kártétele miatt is veszélyes. Hiszen kiktől várjunk fegyelmezettséget, ha még a vadászok között is akadnak szabálysértők? A rossz példa' ragadós és nem marad titokban. „Ha neki szabad, nekem is!”

Sok kárt okozhatnak és okoznak a népgazdaságnak a^ok a „sportlövészek” is, akik egy-egy vadasterületen áthaladva, a gépkocsi lehúzott ablakán dugják ki a puskacsövet, és vesznek célba állatot. Nemcsak vadászfegyverrel, hanem kispuskával is egész tetemes kártétel okozható így. Sajnos, néhányan élnek is ezzel a lehetőséggel.

Igen, a szarvasok elcsendesedtek, a bőgésnek vége. Az erdőkben itt-ott. azonban fel- felhangzik egy csattanó lövés. Az orvvadászoknak állandó a szezon.

Priska Tibor

ról, egységes stílusról árulkodik. Expresszív hatásra törekszik, a természet részleteiben keresi érzései tükörképét. A Fal és vegetáció, valamint Vegetáció II. című képe, noha természeti jelenségeket mutat be, mégis a néző könnyed asszociációval jut el a végkövetkeztetésig: az ember távolmonikus hatást tudott kibontani”.

A Fal és vegetáció Csehszlovákiában és Argentínában is falra került. A tehetséges fotós november végén Kés és ecset című képével szerepel a Nemzeti Galériában rendezendő kiállításon.

Tahin Gyula csaknem negyven képe kiforrott látásmódjubileumi Országos Fotókiállításon Fal és vegetáció című képét állították ki. Végvári Lajos művészettörténész a következőképpen jellemezte az említett nagyhatású képet: „A repedt falú ház előtt felbúr- jánzó növényzet, a pusztulásról. az ember távollétéröl beszél. A kép szerzője a na- turalisztikus látványból déTan á rt; ingok

fogadóórái

Miskolc városi tanácstagok*

Október 2í): dr. Arokszál^V Zoltán, Rendelőintézet, Csabaiak pu 13., 17 órakor; Bóta

111., Hegyes u. 12.. 1R órakor;

ragó Jánosné, Görömböly, Nét}*^ István u. 28., 14 órakor: dr. *1.$ gó Endre, KISOSZ-székház, recenyl u. 4., 18 órakor; x &

cziczky Ferenc, III., Maros v,

17., 18 órakor; Kormos G Egyetértés Tsz, Major u. 4" órakor; Obolányi László, Pall^U,

34., 16 órakor; Cs. Szabó szirmai pártszervezet, Vöröska*~J. u. 63.. U) órakor; Tasi Lás#JÍ jf miskolci «erdészet ládi telepig]' órakor; Vass Andrásáé« III.# láth u. 14., 18 órakor.

Október 31: Adám Jánosné. * 40-as u. 15., 17 órakor: dr. W, Rudolf, 116. sz. Iparitanuló v lézet, Diósgyőrvasgyár, 18 ®

kor: Endréd! József, OrszágoS ^ karékpénztár, Széchenyi u. 1®" ^ 16.15 órakor: dr. Iglai Tibor. ^ Kiss Ferencné, Forgács utcai ■ talánós iskola, 18 órakor: Sz®11 ^ ló Bálint, III., Benedek u- u 17 órakor; Varga Jánosné, hóz, III., Győri-kapu 27., 10 j kor; Zsiga Lajos, Forgács ű általános iskola, 18 órakor.

; á :T U.4

’8. péntek. Színházbarátok 7 ^ je. A CSAPDA. Este 7 óra* Mollere-bérlet. ^

•;9. szombat. Ifjúsági előadás* ^ csapda. Délután 3 óra* József A.-bérlet. ^

Gondolati esték. A CSA^f Este fél 8 órakor. Katon3'p let. .

30. vasárnap. ÖRDÖGLOVAS. után 3 órakor. Bérletszu^j ÖRDÖGLOVAS. Este fél 8 kor. Bérletszünet.

31, hétfő. Nincs előadás. ,

1, kedd. A CSAPDA. Dél"1’

fél 6 órakor.. j

2, szerda. A CSAPDA. Est« órakor.

iff

3, csütörtök. ÖRDÖGLOVASte 7 órakor. |

4, péntek. A CSAPDA. Est« orakor.

léte, az emberi kéz hiánya ve-*

getációra ítéli a dolgokat. *

Tahin Gyula nehéznek tart- jj ja az emberábrázolást. Képei * is erről vallanak. A Szitudéi-* ók című sorozat az egyetemi J hallgajtók önfeledt pillanatait* rögzíti. A sorozat nem más.J és nem több. mint egy kitűnő* szemű fotós helyzetfelismerő- 5 sének, időérzókének nagyon* kellemes, látványos terméke. í

A természetben született J témák viszont annál mélyeb-* bek, gazdagabbak, s nélkülöz-J nek minden konvenciót. Ta- * hin Gyula a házaikat, a fákat J ás erdőket nem „romantikus” * kompozíció révén tárja a né- * zők elé. hanem olyan részle- * tokét ragad meg, amelyeket j nindenki más figyelmein kívül J hagy. így kerülhetett lencse-* régre a természet nagyságát J lirdetö, néhány kinagyított * görcsös faág. vagy a képet í el,jesen betöltő, vajúdásra * emlékeztető hullámzóan gör- * esős fatönk.

Technikai vonatkozásban is * ügyeimet érdemlő Tahin J Gyula fotóki állítása, tónusait í fénytechnikai ismereteinek kö-J sznnheti. Amiben a jövőben ívűére kell lépnie, az nem más, J mint az ember gondolatainak J megközelítése. A Szituációk-* sorozat kellemes biztatást ad * a jövőt illetően.

Örömmel tekintettük meg * Tahin Gyula fotókiállítását.* amely többek között arról is* meggyőzött bennünket, hogy al műszaki tudományok erednie-* nyes tanulása mellett időt fe-J hét szakítani a művészi ízlés * fejlesztésére, mások ízlésének j alakítására is. *

— párkány — *